Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

György Ida – Theil Emilia
a SZENTEGYHÁZIAK ISKOLÁN KÍVÜLI
VALLÁSOS TEVÉKENYSÉGEIRŐL

 

A szerzők a Hargita megyei Szentegyházán hitoktatók.
Ugyanabból az ifjúsági csoportból jöttünk, és 25 év távlatából azt látjuk, nagyon sokat kaptunk plébánosunktól, Portik Bakai Sándortól. Az ő jóvoltából és Isten kegyelméből kerültünk a hitoktatás közelébe, ami lassan hivatássá formálódott bennünk. Az iskolai hitoktatás mellett lehetőségünk nyílt olyan feladatokba belekóstolni, amelyek kiegészítik azt. Plébánosunk alapította a Szent Gellért Alapítványt, ennek keretében szélesebb körben, színes programokat szervezve érhetjük el azokat a tanítványainkat, akik nyitottak a többre. Az 1993-ban alakult alapítvány a fiatalok keresztény szellemben való nevelését, illetve a sérültek támogatását tűzte ki célul. Mai napig teszi a dolgát. Az évek során olyan programok szervezésében vállalhattunk feladatot, amelyek ezen célok égisze alatt szerveződtek és a mai napig folynak - újabb terveket tűzve ki célul.

Gyermekeknek havonta szervezünk kézműves foglalkozásokat, évente Rólam beszélsz „tábort". Szentegyházán és Kápolnásfaluban jelen vagyunk mindenféle rendezvényen (város-, illetve falunapon, gyermeknapon, a karácsonyi kavalkádon), ahol gyermekeknek, fiataloknak nyújtunk értékes foglalkozást. Az adventi kézműves nap a legnépszerűbb: 150 gyermek viszi haza otthonába a maga készítette adventi koszorút. Az iskolai év egészében folynak az ifjúsági órák („ifik") olyan fiatalok segítségével, akik ezekből nőttek ki. Minden iskolai év kezdete előtt van lelkigyakorlat, ami segít az indulásban. A csúcsesemény a húsvéti passió, ami szintén sok fiatalt megmozgat.

Nyáron Szelterszen, az alapítvány által működtetett Szent Gellért Rehabilitációs és Rekreációs Házban több keresztény gyermektábort szervezünk. Ilyen a Tükör-Kép Tábor, amely idén nyáron volt kilencéves. A Tükör-Kép 2 az előbbi tábor kamasz változata, amelyet második éve szervezünk. Ezekben a táborokban egy bibliai szereplő, Pál, Péter stb. vagy egy-egy magyar szent adja a kerettörténetet. A szentek életének eseményeit napról napra egyre behatóbban ismerik meg, amit a reggeli ima alkalmával hallanak, azt este eljátsszák. Mély megélések részesei lehetünk ilyenkor. A mindennapi hitoktatás kereteiből kilépve óriási lehetőség, ha együtt táborozhatunk.

Angol nyelv és bibliatáborunk „bejá-rós", délelőtt az angol nyelv tanulásáé, délután a „bibliázásé" a főszerep. Ezekben a táborokban elsősorban a szentegyházi, kápolnási, lövétei gyermekek jönnek össze, de vannak táborozóink Marosvásárhelytől Brassóig, Csíkmenaságtól Székelyudvarhelyig.

Karácsony és húsvét ünnepköreiben meghirdetett rajzpályázataink immár 15 évesek. Kb. 500 gyermeket jutalmazunk ilyenkor ajándékcsomaggal. Az elkészült művekből kiállítást rendezünk a szentegyházasfalusi, szentkeresztbányai, kápolnási és lövétei templomokban. Az alapítvány az említett plébániákkal együtt dolgozva segíti azok munkáját. Hogy mit jelentenek ezek a programok a gyermekeknek, ifjaknak, a már egyetemistává cseperedetteknek, arról hadd számoljanak be ők maguk.

Mag Judit (14 éves): A Tükör-Kép Tábor megmutatta, hogy csak azután szabad véleményt alkotni valakiről, ha már ismered őt. Rádöbbentett, hogy ha az első benyomásom rossz is, próbáljak meg beszélni vele, mert lehet, hogy nem is úgy van minden, ahogyan elsőre látszik.

A táborban rájöttem, hogy az élet apró csodákat ad, amiket észre kell venni, és Istent is be kell engednünk az életünkbe, mert ő segíteni fog mindenben. Ezeket most már teljes mértékben beépítettem az életembe, úgyhogy figyelek az embertársaimra, és mindig próbálok jó tanácsokat adni nekik. Ezáltal sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

Az angol-biblia táborban megtanultam, hogy ha valamit igazán szeretnénk, akkor el tudjuk érni. Erre Jacky döbbentett rá, hogy angolként meg akar tanulni magyarul. Tanultam még türelmet is, amivel most már felkészültem az iskolára. Rájöttem, hogy egy-egy tábor után óriási sürgés-forgás van, amiről a gyerekek nagy része nem is tud. Arra is rájöttem, hogy a Szent Gellért Alapítvány tagjait második családomnak tekintem, és majd teljes értékű tagjává szeretnék válni ennek a közösségnek.

Imecs-Gáll András (12 éves): Nagyon jó élmény volt az angol-biblia ismerettábor, mert sokféle újdonságot játszottunk, tanultunk. Énekeket, mondókákat, új szavakat tanultunk meg játszva angolul. Szünetek alatt különféle kézműves foglalkozások, sportjátékok voltak. Készítettünk báránykát fonalból, bársonyból, vattából. Játszottunk kincskeresést. Sok új barátot szereztem. Nagyon jó volt a tábor, sokat szórakoztam. Jövőben is szeretnék menni, és ajánlom más gyerekeknek is, mert nagyon jól éreztem magam.

Molnár Kriszta (19 éves): Már nem is tudom, hány éve járok ifire. Azt hiszem, kilencedikes voltam, amikor először elmentem, és akkor ott is ragadtam. Nem tudnám meghatározni, hogy mi motivált annyira, hogy péntekente hat kilométert gyalogoljak (hármat oda és hármat visz-sza). Talán a társaság, talán a hangulat, de lehet, hogy a témák, az emberek nyitottsága és szeretete. Azt hiszem, hogy mindez így együtt jelenti nekem az ifit. Egy olyan hely, ahol önmagam lehetek, ahol nem csak a poénjaimért szeretnek, és ahol fejlődni tudok. Egy szeretetközösség. Olyan embereket ismertem meg ott, akik azóta a barátaimmá váltak és fontos részét képezik az életemnek. A szentegyházi ifis élményeimnek is köszönhetően most a kolozsvári Mécses közösség tagja vagyok, és ott is örömmel tapasztalom a közösség óriási erejét.

András Enikő (12 éves): Az idén harmadjára vettem részt a Tükör-Kép Táborban. Nagy lelkesedéssel vártuk öt osztálytársammal (akik állandó résztvevők) a kezdés napját. Ott találkoztunk a szervezőkkel, csoportvezetőkkel, önkéntesekkel, akikkel igen jó kapcsolatba kerültünk. Nagyon jókedvűek, kedvesek, segítőkészek voltak, figyeltek ránk, nemcsak fizikai értelemben, hanem a lelkiekben is. A tábor ideje alatt kiegyensúlyozott lelkiállapotban voltam, próbáltam a türelmet gyakorolni, az egymásra odafigyelést, vallásos téren pedig imádkozni és énekekkel, gitározva dicsőíteni Istent. Hálát adtunk a szakácsnőért és a konyhai segédekért, akik finom ételeket készítettek nekünk. A táborban tanultak azóta is több helyzetben eszembe jutnak, segítenek nekem. Megváltozott a viszonyulásom az emberek irányába, sok minden letisztázódott bennem, másképp tekintek egyes vallásos dolgokra. Úgy gondolom, mindezt a tábornak köszönhetem. Hálát adok a jó Istennek azért, hogy ismét részt vehettem. Jövőre ugyanitt folytatjuk.

Az alapítvány dolgozói megkértek, hogy önkéntesként vegyek részt az angol-biblia táborban is. Nagyon örvendtem a felkérésnek, és gondolkodás nélkül el is fogadtam. Jó volt, hogy a háttérmunkákba is betekintést nyerhettem, és a zenéléssel, egyéb segítségnyújtással színvonalasabbá tehettem a tábort. Ezen kívül az angol önkéntesekkel is közelebbi kapcsolatba kerülhettem. Fejlődött az angoltudásom, és az emberi kapcsolataim is megerősödtek. Rájöttem, hogy nem csak kapni, hanem adni is öröm. A záró szentmise, a közös ebéd szüleinkkel, testvéreinkkel és a résztvevőkkel (akik már a barátainkká váltak) csúcspontja volt az egész heti tábornak. Ha a jó Isten megsegít, jövőre is el szeretnék jönni.

Lőrincz Sarolta (15 éves): Iskolán kívül én a szentegyházi ifi keretein belül vettem részt egyházi tevékenységeken. Voltunk szentségimádáson a csíksomlyói klarissza nővéreknél, és néztünk ehhez kapcsolódó filmeket is. Számomra ez egy olyan dolog, amit szívesen csinálok és nem sajnálom rá az időt. Sok új dolgot ismertem meg, sok kedves emberrel találkoztam és rengeteg lehetőség tárult elém, ilyen volt például az Őrangyalprogramon való önkénteskedés is, amit nagyon-nagyon élveztem. A programomba szerencsére nem nehéz beépíteni, mert a tevékenységek általában délután vannak vagy hétvégén, így mindenki ráér. Ettől a tanévtől kezdődően középiskolás leszek, így több lesz a tanulnivalóm, de remélem, ezek mellett is lesz majd időm hasonló tevékenységekre eljárni.

Simó Renáta (18 éves): Ha szeptember, akkor lelkigyakorlat! Idén ötödször vettem részt a lelkigyakorlaton, amely már szerves része az életemnek. Évről évre újabb célt építek be mindennapjaimba, hogy ezáltal jobb, szeretőbb és sze-rethetőbb istengyermek legyek, remélve, hogy általam a világ is jobbá lesz. Nem csak évről évre, hanem hétről hétre is sikerül erőt merítenem az ifik által, ahol találkozom azokkal az emberekkel, akik áldozatot hoznak azért, hogy Isten jelenlétében, közösségben eltöltsenek pár órát. Sokat jelent az számomra, hogy az előítéletektől való félelem nélkül elmondhatom a jó és rossz dolgokat, amik az életemben történnek, és bátran kérhetek tanácsot is ezek megoldásához. Ez által a kis közösség által jobb embernek érzem magam, velük önmagam lehetek, ráébredhetek a képességeimre és igaz barátokat szerezhetek. Az ifis vagy ifi-zenekaros közösségünk segít abban, hogy bátran felvállaljam hitemet; ha az mégis meginog, tudom, hogy a közösségünk megtartóereje nem hagy engem elsodródni. Nehéz a mindennapok dolgait letenni és elvonulni Isten közelségébe, de felemelő érzés és lehetséges. Bármilyen keresztény esemény ráébreszt arra, hogy mennyire könnyű Istennel együttműködni akkor, ha a körülöttem lévők is együttműködnek vele. Másokhoz hasonlóan én is hajlamos vagyok arra, hogy az életbe belemerülve elfeledjem, hogy Isten teremtett engem, és nekem teremtette ezt a világot, tehát hozzá kell fordulnom, ha öröm vagy bánat, szépség vagy rútság történik életemben. A lelkigyakorlatok, ifik segítenek, hogy megálljak, és tényleg a teremtő Istenre figyeljek, rácsodálkozzak pontosságára, kreativitására és végtelen szeretetére, amellyel a világot követi és alakítja. Számomra az ifik és lelkigyakorlatok az erő és a hit forrásai, ahol hitem elmélyül, személyiségem formálódik és istenszeretetem erősödik.

Tankó Levente (24 éves): Fiatalokkal találkozni, Istenről, hitről, szerelemről, hivatásról beszélgetni - ilyen és ezekhez hasonló témák kerültek előtérbe az ifik, lelkigyakorlatok alkalmával. Minden egyes alkalom után feltöltődöm, bátran indulok neki a hétnek. Mai generációnkat sok hatás éri, és aki nem figyelmes, csak kapkodja a fejét, vagy éppen el is vész ezek útvesztőiben. Ifik és lelkigyakorlatok alkalmával megvitatjuk mindazokat a kérdéseket, problémákat, amelyekkel egy huszonéves találkozhat. Persze mindezek mellett rengeteg a nevetés, a játék - mindenképpen tartalmas együttlétek.

Az ifik alkalmával a barátaimmal folytatott beszélgetések mély nyomot hagytak bennem. Olyan gyöngyszemekre világítottak rá, talán sokszor akaratlanul is, mint például a türelem, elfogadás, bizalom, pozitív istenkép. Válaszokat kaptam a kérdéseimre: hogyan közeledjek a sérült emberekhez, a lányokhoz, barátaimhoz, szüleimhez. Számomra az ifik a „munkavédelmi kesztyűt" képezik az életem építkezésében.

Az egyetem egy picit az önállóságra tanított meg. Az önállósodás felé vezető úton bizony nagyon sokszor hasznát vettem az ifiken tanultaknak. Bátran mertem új és új ajtókat nyitogatni, mert hoztam magammal valamit. Érdemesnek tartok itt egy példát megemlíteni. Szabadtéri misztériumjátékot szerveztünk Marosvásárhelyen. Nem volt egyszerű feladat, s gyakran arra gondoltam, jobb lenne abbahagyni. Ám az egyik ifin elhangzott egy bibliai mondat, ami folyton a fülemben csengett, és ez segített munkám folytatásában: „aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem lehet az én tanítványom". Ez csak egy példa a sok közül.

Sok évvel ezelőtt néhány barátommal úgy döntöttünk, előadjuk Szent Gellért életét misztériumjáték formájában. Habár csak egy előadásnak szántuk, lelkesedésünk nem csillapodott, ezért elhatároztuk, hogy más szentek életét is előadjuk. Ha valaki le tudná írni, hogy mi mennyit nevettünk ezen felkészülések alkalmával, abból igazi vaskos könyv lenne. Tisztán tudtuk, hogy a célunk nem más, mint ismertetni az emberekkel ezen szentek életpéldáját, a lehető legnagyobb egyszerűséggel. Így ennyi év után úgy gondolom, hogy talán ez volt ennek az egésznek a sikere. Úgy gondolok visz-sza ezen korszakomra, mint a legtisztább és legszebb évekre. Célom, hivatásom megfogalmazásában nagyon sokat segített a bemutatott szentek példája. Bárcsak minden hittanóra valahogy így zajlana.

Tamás András (15 éves): Számomra a passió és az ifi is egy jó közösséghez való tartozást, lelki kikapcsolódást és rengeteg új élményt jelentett. Az ifis programok alkalmával főleg az őszinte és mély beszélgetések érintettek meg, amelyek során betekintést nyerhettünk egymás lelki világába. A passióban a legjobban az érintett meg, hogy belebújhattam az éppen előadott szereplő bőrébe, és az ő szemszögéből, az ő érzéseitől eltelve élhettem át Jézus Krisztus szenvedését. Az életembe úgy próbálom ezeket beépíteni, hogy jobban odafigyelek mások véleményére, és mielőtt bármit is cselekednék, előbb átgondolom mások szemszögéből is az adott helyzetet.