Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Kelemen Erzsébet
cSÍKKARCFALVI IFJÚSÁGI LELKI PROGRAMOK

A szerző hitoktató
Csíkkarcfalván.

Kezdetben voltak a Nagyboldogasszony Napok keretében megszervezett hittanos vetélkedők, amelyeken felcsíki iskolák hittancsoportjai vehettek részt, valamikor 2000-2001-ben. Aztán hosszabb szünet után, 2009-ben ismét bátorkodtam megszervezni a Szent Család nyomában akadályversenyt, ennek jó hangulata sokáig erőt adott a további szervezési tevékenységekhez. A programok kivitelezésében nagy egyetértésben tudunk Szőcs Judit dánfalvi kolléganővel dolgozni, és az a vágyunk, hogy a tanítványainknak valami életízű, játékos, ugyanakkor egyházközeli, Istenhez emelő élményben legyen részük, világra segítették a több éve immár állandó programjainkat: a nagyvakáció végén sorra kerülő ún. vakációbúcsúztatót (ennek helyszíne a dánfalvi plébánia udvara), az adventi lelkinapot (ennek házigazdája a karcfalvi plébánia és iskola), valamint az elsőáldozók részére szervezett tábort, amit a marosfői plébánián szoktunk megtartani.

A vakációbúcsúztató program szervezésével őszinte hálaadásra hívjuk a gyerekeket: hálát adni egy nagy közös játék, vidám együttlét keretében a nyári nagy szabadság örömeiért, lélekben felkészülni az új tanév kihívásaira; a jó Isten áldásával, tiszta lélekkel élni az új lehetőségekkel az új tanévben. A rendezvény helyszíneként a dánfalvi plébánia udvara bizonyult a legmegfelelőbbnek, mivel átlagosan 200 iskolás vesz részt a szomszéd településekről: Csíkmadarasról, Csíkjenőfalváról, Karcfalváról, Dánfalváról. Kezdetben a Caritas családsegítő központjának munkatársai biztosították a programot, nekünk csak a háttérszervezés maradt, de mostanra a program tervezése, kivitelezése, koordinálása is a mi feladatunkká vált.

Az adventi lelkinap meghittebb hangulatban, kisebb létszámmal zajlik. Bátorító visszajelzés számunkra, hogy volt diákjaink, a más helységekben tanuló középiskolások is visszajárnak rendezvényeinkre, résztvevőkként is, majd segítőkként is. Az elsőáldozók felkészítésében nagyszerű alkalom a háromnapos táborozás, mert játékosan, hét-nyolcfős csoportokban átbeszélgetjük az anyagot. A programok során igyekszünk a gyerekek figyelmét a jóságos Isten gondviselő szeretetére irányítani, úgy vezetni a foglalkozásokat, hogy annak apró jeleit fedezzék fel családjuk és saját életükben. Hogy váljék életté, gyakorlattá a hittanórán tanult anyag.

Mindezek illusztrálására néhány gondolat a jelenlegi vagy korábbi hittanosoktól.

Magyari Apolka (I. éves bölcsészhallgató, Jenőfalva): Nekem a vakációzáró programok mindig is a kikapcsolódást, a feltöltődést jelentették, illetve azt a helyet, ahol erőt gyűjt-hetek a következő iskolai tanévre. Számomra olyan, mintha egy lelkinap lenne ez az egész program. Idén első alkalommal lehettem csoportvezető, ami kihívás volt számomra, de a gyerekek segítségével ugyanolyan jól telt az idei program is, mint amikor résztvevő voltam. Előző években engem leginkább a csoportos beszélgetések fogtak meg, amikor mindenki elmondta a véleményét az adott témával kapcsolatban. Az idén pedig a csoportomban levő kisdiákok gyermeki őszintesége ragadott meg a leginkább, ő szintén elmondták a véleményüket, amikor kérdeztük őket, olykor annyira belejöttek a beszélgetésbe, hogy sajnáltam félbeszakítani őket. Ahhoz, hogy ne felejtsem el az ott elhangzott dolgokat, olyan helyre jegyzem le a fontosabb fogalmakat, ami szem előtt van/lesz és gyakran a kezembe vehetem, és emlékezhetek arra, amit a vakációzáró programon megbeszéltünk.

Kovács Mónika (VIII. osztályos tanuló, Karcfalva): Számomra a vakációbúcsúztató egyfajta előkészületet jelentett az iskolára. Nekem fontos, hogy ne csak fizikailag készüljek fel (a tanszerek vásárlásával), hanem lelkileg is, hisz tiszta fejjel, tiszta lélekkel könnyebb az iskolát megkezdeni. Mivel az irgalmasság éve van, az idén a szervezők egy bibliai történetet - az irgalmas szamaritánus történetét - helyezték a középpontba. A csoportmunkák során állomásokon haladtunk keresztül, ahol játékosan, kisebb feladatokkal, rejtvényekkel próbáltak ráhangolni a történet lényegére. Amikor a legutolsó állomást is befejeztük és visszatekintettem az eltelt napra, akkor értettem meg igazán a szamariai ember cselekedetét, és ez érintett meg a leginkább. A legelején csak egy egyszerű, közismert bibliai történet volt, de amikor elhagytam a templom kertjét, akkor már „enyém volt" a történet, mert megértettem és mélyen átéreztem.

Biztosan megtörtént már mindenkivel, hogy kicsúfolták azért, mert más. Ilyenkor két lehetőségem van: visszafordulok és kigúnyolom, vagy megmosolygom és hátat fordítva csendben elmegyek. Ha ilyen helyzetekbe kerülök, az idei program után nekem mindig eszembe fog jutni a szamaritánus története, és az utóbbit fogom tenni.

Kelemen Kinga (III. éves egyetemi hallgató, Karcfalva): Őszintén örvendő gyerekek zsivajával teli plébániaudvarokat jelentett számomra minden program, akár esőben vagy napsütésben, akár hóban zajlottak azok. Helyenként citromos tea illatát és adventi koszorús előteret, hol pedig nyár végi estén sátrakat állító családi programot. Szeret(t)em őket. Szerettem, mert utána sok csillogó szemű ismerős arc köszönt rám, s köszönhettem én is nekik. Szerettem, mert bár fáradt tanító néniket is „eredményezett" a program, arcukon ott volt a feltöltődés nevetőránca. Talán a tavaly megszervezett körbe-kari-kába járó év volt a legemlékezetesebb, s az, hogy segíthettem egy lépcsőt lépni: úgy érzem, új módszereket, új játékokat, élőbb keretmesét sikerült megteremtenünk együtt, s ennek nagyon örvendek.

Egymással való kommunikációban is igazán sokat segített. Összeolvasztani az ötleteket, meglátásokat, egymásnak segítettünk helyenként kisétálni a komfortzónából. A gyerekekkel való játékos tanulásban, tanításban a cserkészet sokat segített. Ezen programokon nem feltétlenül cserkész társaságban sikerült alkalmazni őket, egész hatékonyan. Nagyszerű tapasztalat. Köszönömök érte!