Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

tÁRSADALOMTUDOMÁNYI TÁBOR
MÁRTON ÁRON NYOMÁBAN

 

Csíkszentdomokos, 2016. augusztus 23-28.

Lázár Csilla, a tábor főszervezője (a csík-szentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója): Tavaly szerveztünk a Lakitelek Alapítvány támogatásával egy vetélkedőt, ahol a fiatalokkal Márton Áront próbáltuk értelmezni, róla és koráról gondolkodni és beszélgetni. A versenyhelyzet kettős jellegét, előnyét és hátrányát egyaránt megtapasztaltuk. A versengés szelleme ösztönzően hatott a kis csoportokon (csapatokon) belüli együttműködésre, de a csapatok között gyakran feszültséghez vezetett. Mivel a lakiteleki vetélkedőn a Kárpát-medence számos településéről érkeztek fiatalok, úgy éreztem, a vetélkedővel járó versengés miatt kihagytuk azt a lehetőséget, hogy közelebb kerüljön egymáshoz például Révkomárom és Soltszentimre, Pápa és Székelyudvarhely. Amikor arról beszéltünk, hogyan lehetne a fiatalokkal való ilyetén tevékenységet a jövőben folytatni, Lezsák Sándor felvetette a tábor ötletét. Az ötlet lassacskán érlelődött, és a magyar állam által meghirdetett emlékév keretében már a megvalósításhoz szükséges anyagi feltételek is adódtak.

Már a tavalyi vetélkedőn voltak kérdések nemcsak Márton Áron életével, munkásságával, de a 20. század történelmi, társadalmi, művészeti jelenségeivel kapcsolatban is, azon területekről, melyek segítenek értelmezni Márton Áron szerepét, jelentőségét. Úgy láttuk, a fiatalok szívesen kóstoltak bele ezen diszciplínákba, és nekem is kihívás volt, hogy megtaláljam azokat az előadókat, akik a sokszor unalmasnak és divatjamúltnak gondolt tudományterületeket közel tudják hozni a fiatalokhoz. Szerencsére a Márton Áron Múzeum égisze alatt, illetve annak részvételével zajló konferenciák, találkozók, kiadványok „környezetéből" könnyedén választhattunk kiváló előadókat. A Márton Áron-ügy legtöbb esetben koncentrálja a nagyon értékes embereket.

Az első tábori napon egy levéltárosi, egy szociológiai és egy oral-history műhelyre került sor. Bernád Rita, a Gyulafehérvári Érseki Levéltár főlevéltárosa az előzetes olvasmányként feladott levéltári alapfogalmakat tisztázta a fiatalokkal, majd bemutatta a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban és annak fióklevéltáraiban (gyűjtőközpontokban) működő értékmentő munkát, a rendszerezés szempontjaitól kezdve a raktározáson át a kutatásig. Gazdag képanyaggal kísért előadását olyan nemrég felfedezett kincsek bemutatásával fűszerezte, mint pl. Bethlen Gábor szerződése az udvari szakáccsal. Az előadást követően kis csoportokban családfakészítést, középkori, pecséttel ellátott oklevélutánzatok készítését, illetve doboztűrögetést gyakoroltak a diákok.

Silló Ágota szociológus, fiatal doktorandusz a szociológia módszereiről és alkalmazási területeiről beszélt, majd „mini" szociológiai kutatást végeztetett a fiatalokkal. Pályaorientáció, önkéntesség, környezettudatosság és médiafogyasztás témákban kellett gyors felmérést szimulálni a kisebb csoportokon belül.

Nagy József hadtörténész több száz interjút készített háborús veteránokkal. Saját kutatásait használta illusztrációnak, hogy az emlékezet működéséről, természetéről, az interjúkészítés módszereiről beszélgessen a diákokkal. Ezt követően két domokosi idős férfivel készíthettek csoportos interjút a fiatalok. Az interjúk elemzésekor szépen kimutathatók voltak azok a jelenségek, melyek az emlékezést, emlékidézést kísérik, és amelyeket az előadó korábban már bemutatott.

A második műhelymunka-napot Novák Csaba Zoltán indította. Felvezető előadásában azt vázolta, hogyan alakult ki a szocializmus, illetve a kommunizmus eszmerendszere, és milyen társadalmi jelenségekben, rendszerekben konkretizálódnak ezek az eszmék a huszadik század folyamán. Előadását a tizenéves fiatalok érdeklődve hallgatták, és a tábor kiértékelésekor is kiemelték, hogy a huszadik századi baloldali eszmék rendszerszerű áttekintése újdonság volt számukra, sokat segített nekik abban, hogy a sokat hallott „kommunizmus" fogalmát jobban megértsék. Az elméleti bevezetőt követően két műhelygyakorlat következett. Az első műhelymunkán Pálfi Géza katolikus pap Securitate általi megfigyelésének iratait elemezték, a második műhely keretében pedig a korabeli ifjúságpolitikába kaptak betekintést a fiatalok, rockzenei események titkosszolgálati megfigyelésének dokumentumait, betiltott rockzenék szövegeit elemezve.

Hegedűs Enikő előadásának kiindulópontja az utóbbi évtized megsokasodott Márton Áron-ábrázolásai, köztéri szobrai. Mikor, hogyan, milyen módon ábrázolják a szobrok a püspököt, és a püspök alakjának megidézésén túl milyen más üzenetet hordoz egy-egy ilyen alkotás? Az előadó más történelmi szereplők, pl. Mátyás király különböző korokból származó szobrainak elemzését hozta például a fiatalok számára, és ezen értelmezésekből kiindulva biztatta a fiatalokat, hogy értelmezzék a Márton Áron-ábrázolásokat. Egyik érdekes vita tárgyát képezte például a kérdés, hogy szabadna-e Márton Áront (az 1949-es események kapcsán) lovasszoborral ábrázolni.

Ozsváth Judit a kooperatív tanulás és a drámapedagógia módszereit felhasználva olvastatta újra és értelmeztette a fiatalokkal Márton Áron szövegeit. A kiscsoportos tevékenységek során a fiatalok nemcsak maguk, de egymás számára is értelmezték a szövegeket, így a többféle értelmezés, megközelítés kibontotta, feltárta a szövegek tartalmának, üzenetének összetettségét. A tábor kiértékelése során többen is idéztek egy-egy - később a diákok közösségi médián megosztott fotóinak kísérő szövegeiként is visszaköszönő - Márton Áron-gondolatot.

Virt László hittanár, szociális munkás a „hűség" összetett fogalmát hozta értelmezni a fiatalok számára. Két rokonlélek, Márton Áron és Esterházy János életéből, példájából, írásaiból mutatta be a Kárpát-medence több régiójából jött fiataloknak, hogy kisebbségi léthelyzetben mit jelenthet az aktív jelenlétet, cselekvést vagy éppen aktív ellenállást is jelenthető „hűség".

Seres Attila történész moszkvai kultúrdiplomáciai tapasztalatairól számolt be a fiataloknak, rámutatva, hogy a társadalomtudományoktól induló életút egyik lehetséges állomása lehet a magyar kultúra külföldi képviselete.

Az egész napos előadások mellett természetesen kikapcsolódásra is volt alkalom: megmerítkezni Csíkszentdomokos szép természeti környezetében, a Pásztorbükk nevű havasra gyalogtúrázott a csapat. Pásztorbükk nemcsak szép természeti, de egyben történelmi és kegyeleti, búcsújáró hely is. A Báthory fejedelmek ténykedésével elégedetlen székelyek itt ölték meg a bíborosi rangot is viselő, a sellenbergi vesztes csatából Lengyelország irányába menekülő Báthory Endrét, „amikor egy híja volt az 1600-nak". A Csere-tetőn Sámuel Szilárd csíkszentdomokosi fiatal helytörténeti előadásában felidézte az egykori történelmi eseményeket és azt, hogy miképpen próbálják a domokosiak az azóta eltelt évszázadokban levezekelni az égbekiáltó bűnt. A tett helyszínén álló egykori kápolna helyén ma fedett szabadtéri oltár található. Itt celebrált szentmisét P. György Alfréd, csíkszentdomokosi születésű kamilliánus szerzetes és Kasza László brassói segédlelkész. A szentmisét követően, a természet „ajándékaival" feldíszített oltár mellett Kasza László, aki Márton Áron szentté avatási ügyének posztulációját is segíti, a boldoggá avatásról beszélt, illetve arról, mit feltételez, ha valakit boldoggá, illetve szentté avat az egyház.

A pásztorbükki kirándulást nemcsak ragyogó nyár végi időjárás kísérte, de szokatlanul bő gombaáldás is, a helyi segítők, a csíkszentdomokosi polgármesteri hivatal munkatársai a bográcsos ebéd mellett gombahatározási ismeretekkel is ellátták a fiatalokat.

A tábor negyedik napján volt a Márton Áron püspök tiszteletére szervezett csíkszentdomokosi V. megemlékezés és konferencia. A táborozó fiatalok a domokosi önkéntesek mellett segítettek ennek előkészítésében és lebonyolításában is.

A tábor sikerét a fiatalok visszajelzései is igazolták. Látva ezeket az aktív, okos és nyitott szívű fiatalokat, meggyőződésünk, hogy az elkövetkező évek Kárpát-medencei értelmiségi elitjének tagjait látta vendégül Csíkszentdomokos. Hiszünk abban, hogy ilyen kiscsoportos, nagy földrajzi távolságokról érkező fiatalokat foglalkoztató, együttműködtető programokkal lehet az elszakadt Kárpát-medencei kapcsolatokat újjáépíteni és fiatalok érdeklődését a minőségi tudományos munka iránt felkelteni.

Hajós Noémi diák, a kolozsvári Sigismund Todutá Zenei Főgimnázium tanulója, a tábor résztvevője: Hazaérve a csíkszentdomokosi Márton Áron társadalomtudományi diáktáborból, sokszor eszembe jut az ott töltött idő. Sokan azt gondolnák, hogy egy olyan táborban, ahol szinte egész nap előadásokat hallgattunk és ültünk egy széken elgémberedve, nincs semmi érdekes. De tévednek. Valóban előadásokat hallgattunk, de cseppet sem voltak unalmasak, tényleg ültünk egy széken, de nem vettük észre az elgémberedést, mert lekötött minket az, hogy az előadóra figyeljünk. Azt is el kell árulnom, hogy a tábor programját gazdagította egy kirándulás a Pásztorbükk nevű közeli erdőhöz. Az út során alkalom nyílt gombaszedésre, és társainkat is jobban megismerhettük. Kiérve a Pásztorbükkben levő kápolnához, egy lélekfelemelő szentmisében volt részünk, melyet egy Márton Áron peréről szóló, érdekes előadás követett. Ottlétünket finom ebéddel zártunk, majd alkalmunk nyílt lovagolni is. A természetben nemcsak egyszer jártunk, hanem első nap is, amikor egy hosszabb sétára mentünk a Garados nevű dombra, ahonnan szinte az egész falura ráláthatunk. Az úton keresztutat végeztünk, nagyon meghitt volt. A két kirándulós napon kívül hasznos, tartalmas és érdekes előadásokat hallgattunk. Ezek az előadások több témát fejtettek ki, ilyen például a szociológia, a levéltárak, az interjúkészítés, ezen belül az emlékezet, tanulhattunk a rockzene és a kommunizmus kapcsolatáról, a hűségről, Márton Áronról és az orosz diplomaták életéről. Ezek között mindenki talált olyan témát, amely számára érdekesnek bizonyult. Engem leginkább az interjúról és az emlékezetről szóló előadás fogott meg, melyet Nagy József történész mutatott be. Nagyon sok érdekes dolog hangzott el az előadás alatt, ami után egy interjút készítettünk két idős domokosi bácsival. Ekkor sokat megtudhattunk a katonaságról, „mihelyt a golyó kiment a puska csövén, soha nem tudhatod, hogy hol áll meg", a régi, domokosi életről, udvarlási és házasodási módszerekről.

Egy másik szintén hasznos előadás során levéltári fogalmakkal ismerkedhettünk, az előadás végeztével pedig középkori oklevél, családfa, valamint családi címer készítése következett. A rockzenéről szóló előadás során besúgójelentéseket olvashattunk, ugyanakkor megtudhattuk, mennyire cenzúrázva volt a kommunizmus idején minden dalszöveg és minden koncert. Én is zenész vagyok és tudom, milyen az, ha nem engedik, hogy azt játsszam, amit én szeretnék, de az ő helyzetük azért még ennél is rosszabb lehetett. Nagy József előadása során nagyon megtetszett az a mondat, hogy: „nem egyedül emlékezünk.". Nagyon igaznak tartom, és úgy érzem, hogy kedvet kaptam az interjúkészítéshez, de nem csak azért, mert mihelyt alkalmam adódik, családfakutatást is szeretnék végezni. „A nemzet a kultúrájában él!", írta Márton Áron a Nemzet és kultúra című írásában. Ez a másik mondat, amely a tábor során nagyon megtetszett. De több igen érdekes Márton Áron által írt tanulságos szöveget olvastunk, amelyek életre szóló tanácsokkal láttak el. A tábort egy Márton Áronról szóló konferencia zárta, amelynek során több tartalmas előadást is hallhattunk, valamint két nagyon érdekes videót is néztünk. Mindezt másnap egy gyönyörű szentmise koronázta meg, amelyet Jakubinyi György érsek mutatott be. Ebben a diáktáborban gazdagodtunk tudásban, kultúrában, felcsíki tánctudásban, és életre szóló barátságokat is kötöttünk. A tábor során nem maradt el a nevetés sem, többször is sor került érdekes játékokra, gitárestre és táncházra is. Nagyon nagy örömmel és hálával gondolok vissza a Domokoson töltött időre, és biztos vagyok benne, hogy ezzel a társaim is így vannak. Nagyon reméljük, hogy még sok ehhez hasonló táborban vehetünk részt Márton Áron szülőfalujában, Csíkszentdomokoson.

Pikhely Orsolya diák, a miskolci Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakközépiskola tanulója, a tábor résztvevője: Számomra a Márton Áron emlékév keretében szervezett társadalomtudományi tábor óriási lehetőséget jelentett. Itt nemcsak arra gondolok, hogy először volt szerencsém Erdély csodálatos, idilli környezetében egy hetet eltöltenem, és itt érdekes, tartalmas előadásokon részt vennem, hanem arra is, hogy egy olyan csodás ember, mint Márton Áron életét és cselekedeteit jobban megismerhettem. Mindemellett sokat jelentett számomra az is, hogy hasonló érdeklődésű embereket ismerhettem meg a Kárpát-medence több részéről.

A tábor során számos érdekes, emlékezetes program részese lehettem. Ha ezek közül mégis ki kellene emelnem egyet, az talán a pásztorbükki kirándulás lenne, mely során a csodálatos természetben túrázással pihenhettük ki az előző napi

tartalmas előadásokat. Ezenkívül kirándulásunknak történelmileg is fontos jelentősége volt, hiszen a székelyek régmúltra visszatekintő hagyományát teljesítettük azáltal, hogy Báthory András egykori erdélyi bíboros-fejedelem meggyilkolásának emlékére állított kápolnához, illetve síremlékhez zarándokoltunk. A kápolnában a Báthory-történet egy-egy jelenetét csoportokban elő is adtuk. Az időjárás is kedvezett számunkra, így a nap további részét számomra eddig ismeretlen, mosolyt fakasztó ismerkedős játékokkal töltöttük, melynek során a tábor résztvevői jobban összekovácsolódtak. Délután a pásztorbükki kápolnában misén vettünk részt, aztán megkóstoltuk az ízletes, bográcsban főtt ételt. A Csíkszentdomokosra visszavezető utunk is nagyon kalandos volt, hiszen lovas szekerek segítségét vettük igénybe, ami szintén emlékezetes volt számomra. A tábor ideje alatt számos alkalommal felcsendültek - a Márton Áron életében szerepet játszó - hittel, reménnyel, kitartással, felnemadással, a haza iránti hűséggel kapcsolatos gondolatok. Úgy gondolom, hogy életével Márton Áron a mai kor embere számára mintaként szolgál. Ezenkívül a tábor segítségével számos kedves embert ismerhettem meg a Kárpátmedence több területéről, és az itt kialakított kapcsolatokat szeretném a jövőben is ápolni, megtartani.

Virt László hittanár, szociális munkás, előadó: Leányom mellől nehezen tudok kimozdulni, de mégis szívesen teszem, mert engem is felemel az, ami közös akarat. Márton Áron személye pedig nagyon alkalmas a közös akarat kifejezésére. Vasárnapra hazaértem, hétfőn a fiamat költöztettem a budapesti kollégiumba, s amikor este hazaértem, egy mentőautóval együtt érkeztem a házunk elé. Fél órával korábban leállt Katika leányom lélegeztető gépe, ami számára életveszélyes állapot, mert már nincs spontán légzése. Szerencsére tavaly a biztonság kedvéért nálunk hagyták az addigi, leselejtezett, bizonytalanul működő gépét. Azt tettük rá, így nem kellett kórházba mennie. Most a szerelőt várjuk, nem tudjuk, hogy a továbbiakban mi lesz. Ha ez csütörtökről péntekre virradó éjjel történik, amikor én vonaton voltam Domokos felé, fiam pedig nem volt otthon, akkor lehet, hogy Katika már nem él. Mi így élünk. Én ilyen körülmények között és ilyen kockázatokkal tudok utazni. A valószínűség, hogy pont akkor, elég kicsi, de nem nulla. Van gondviselés!

Előbb a konferenciára kaptam meghívót, majd - talán már nem sokkal a tábor előtt - a diáktáborba is. Előzőleg egy felvidéki táborba hívtak, hogy ebben a meglódult világban, melyben mindenki menni akar valamerre, Esterházy János és Márton Áron példája nyomán beszéljek a hűségről. Aztán mielőtt elindultam volna, korán reggel hívtak, hogy ne menjek, mert éjjel meghalt valaki a táborban. Az oda szánt témát hoztam el Domokosra, mert Erdélyben is sokan menni készülnek. A Felvidékre szánt témát nem tudtam elvonatkoztatni attól, ami a felvidéki táborban történt. Ezért beszéltem arról is, hogy a hűség szolidaritásként is értelmezhető, ami a felnőtté váló nemzedéken belül különös hangsúlyt kap. Kamaszkorban, korai ifjúkorban az ember elkezd leválni szüleiről, elkezd saját lábán állni, és ez így van jól. Éppen ez a növelés célja. Viszont éppen emiatt a kamasz, a felnövekvés előrehaladottabb szakaszában lévő ifjú felelőssége hirtelen megnő a nemzedéktársai iránt. A felelősség tudatosodása talán nem zökkenőmentes, ezt hangsúlyozni kell. A foglalkozásra még vittem más, kapcsolódó anyagot, de az idő szűkössége miatt erre már nem került sor. Illyés Gyula Nem menekülhetsz című verse alapján egy másfajta hűségről, a tanult embereknek az őket felnövelő közösség iránti hűségéről beszéltünk volna, amihez Márton Árontól is vannak kapcsolódási pontok. Ez elmaradt, nem baj, lehet, hogy a felvidéki eset által kényszerített problémafelvetés fontosabb volt.

A tábornak csak a pénteki műhelynapján voltam ott. A 24 fős létszám alkalmas arra, hogy személyes kapcsolatok jöjjenek létre a különböző helyekről érkezett ifjak között, akik addig nem ismerték egymást. Amikor én kerültem a foglalkozásvezetői posztra, akkor rákérdeztem, hogy ki honnan érkezett. Feltűnt, hogy az egy helyről érkezettek egymás mellett voltak a körben. Így ebben a néhány órában nem láthattam, hogy mennyire aktív a kapcsolat a különböző régiókból érkezett táborozók között. Azt is észrevettem, hogy szünetben volt egy-két „odamenés" a máshonnan érkezettek között. Annál a feladatnál, ami felállást igényelt és más térben zajlott, mint ahol az ülőhelyek voltak, megvolt a szükséges „keveredés". Ez azért fontos, mert szükséges a különböző régiók közötti barátság. Innen, Magyarországról azt látom, hogy a testvérkapcsolatokból az erdélyi szórványvidék és a Partium jórészt kimarad, székely községeket és iskolákat keresnek testvérkapcsolatban. Ez nem jó, és nem jó a székely bezárkózás sem, ami szerint „mi székelyek elegek vagyunk önmagunknak". Ha az a sok áldás, amit Székelyföldön élvezni lehet, nem terjedhet ki a szórványvidékre, akkor ott felgyorsul az asszimiláció - és aztán a székely peremvidékek következnek. Szolidaritást a romániai magyar régiók között! Szolidaritást a többi kisebbségek (Felvidék, Kárpátalja, Délvidék) felé!

Márton Áron nagyon sokat tett az általa nevelt nemzedék szellemi-erkölcsi önállóságáért. Sokat tett a nemzedéki szellemi karakterért. A mostani tábor ebbe az irányba tette meg a kezdő lépést. Nem szabad abbahagyni! Jó volt látni a domokosi fiatalok aktivitását, amivel valamilyen mértékben tehermentesítették Lázár Csillát.

Magyarné Gelencsér Edit tanár, Soltszentimre, a táborban részt vevő soltszentimrei fiatalok kísérője: Kísérőtanárként vehettem részt a csíkszentdomokosi diáktáborban. Magyarországról, egy kicsi faluból, Soltszentimréről érkezve, a korábbi Márton Áron Kárpát-medencei csapatverseny résztvevőiként kaptunk meghívást. A versenyen hangzott el diákjaim szájából az alábbi mondat: „Tanár néni! Ennek a versenynek lelke van!" Bizony, végig ezt éreztük a tábor alatt is... Azt gondolom, a hely szelleme, ahol a püspök született, valamint az ott élő emberek, a szervezők nem csak szavaikkal, tetteikkel is méltán őrzik és képviselik Márton Áron szellemiségét. Az „alázat" fogalmát itt értettük meg igazán. Nem szeretnék közhelyesen fogalmazni, de ott kint, köztetek különösen érezhettük, milyen jó magyarnak lenni! Örülni egymásnak, nem panaszkodni, megoldani, összefogni.. Ahogy a püspök úr mondaná: „Nem megfutamodni.." Belénk vésődtek ezek a kézzel nem megfogható dolgok. Az az összefogás, amit önös érdekek nélkül, szeretettel tesznek Lázár Csilláék, az önkéntesek, a falu vezetése, a lakosai. csodákra képes. Ennek a csodának lehettünk mi részesei ott, Csíkszentdomokoson, augusztus 23-28. között, és ezeket mind-mind magunkkal hoztuk! Ebből meríthetünk erőt a hétköznapok nehézségeihez. A kedves arcok, a gyönyörű helyek, az a sok-sok érdekes ismeret, amit hallhattunk, és a „himnuszok könnyei", amiket a misén megélhettünk, örök emlékek. Nem felejthetők...

Benedek Boglárka diák, a nagyváradi Ady Endre Líceum tanulója, a tábor résztvevője: Számomra nagyon sokat jelentett ez a program, mivel még többet tudhattam meg Márton Áron emberi nagyságáról, életszentségéről, helytállásáról, a két világháború közti időszakról, a kommunizmusról, és új barátokra is szert tehettem. Még jobban megismerhettem Csíkszentdomokos természeti szépségeit. A tábor során engem a legjobban az érintett meg, amikor a záró szentmisén együtt énekeltük a magyar és a székely himnuszt, ezzel is jelezve, hogy mi is a magyar nemzethez tartozunk. Márton Áron odaadó élete is mélyen megérintett. A Seres Attila történész által tartott előadás alapján úgy gondolom, hogy ha egyszer engem is külföldre vet az élet, tudni fogom, hogyan hívjam össze az ottani magyarokat. A Márton Áron püspökről hallott előadásokból a töretlen hitet, a kitartást, a helytállást tudom beépíteni az életembe.