Józsa Attila
úTRAVALÓ
Egy hang vagyok az Isten hangszerében,
Madárba beoltott, félénk, árva jel,
Lekaszált mező hosszában-széltében,
Egy hálaének, mit magaddal viszel –
Én hang vagyok, melyet felkap majd a szél,
Szűk faodúkban, sziklák között élek
S nem osztódom szét, ha eljön majd a tél,
S bár foszlányokra szaggatva a lélek
Nem ver hidat köztem s közted egy napon
És nem szólal meg Isten hangja bennem,
S habár nem hallasz már, látsz egy honlapon,
Csak érzed majd, hogy mit kell érted tennem
– ha nincs kinek sikoltsál feketében,
én hang vagyok az Isten hangszerében…
|