Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Könyv
aDAMCZYK BOGDAN OFM CONV: ISTEN SZOLGÁJA P. KELEMEN DIDÁK ÉLETE ÉS TISZTELETÉNEK KIBONTAKOZÁSA

 

„Bár Didák atya korának ismert és keresett prédikátora volt, élete és áldásos tevékenysége elsősorban nem a szavak és érvek, hanem a tettek és a szeretet útja volt" - írja könyvének előszavában Bogdan Adamczyk, P. Kelemen Didák tisztelője és rendtársa. Az elismertség és a kor vallásos életében betöltött fontos szerep ellenére Kelemen Didák alakja a mai napig nem része a kánonnak, ezért a szerző - akinek többéves kutatómunkáját konferencia-előadások, cikkek, kötetek, illetve a kiadvány alapját képező doktori disszertáció is igazolják - azt tűzte ki célul, hogy különböző történeti források és levéltári dokumentumok segítségével felvázolja P. Kelemen Didák életútját és munkásságát, elősegítve ezzel a boldoggá vagy szentté avatásra irányuló törekvéseket.

A 270 oldalas könyv bevezetőjében egy igen fontos kérdést igyekszik tisztázni: mit értünk pontosan a „szent" szón, hiszen ennek jelentése nemcsak a vallás dolgaiban járatlanok, hanem a katolikus hívők számára sem egyértelmű. A szerző az e fogalom körül kialakult tévhitek problémáját exponálja, amikor azt írja, hogy a szentek a teljes mértékben bűntelen emberek szinonimájaként élnek a köztudatban, miközben maguk a szentek is azt „vallották, hogy minden bűnt el tudnának követni, ha a kegyelem nem mentené meg őket az elbukástól". Épp ezért a szerző úgy véli, hogy a szentek korszerű beállítását mindenképp kritika tárgyává kell tenni, s azt kéne tudatosítani, hogy az Istennel való közvetlen kapcsolatból fakadó heroizmus tesz valakit szentté, vagyis e tekintetben nem a bűntelenség-re, hanem a bűnökön való felülemelkedésre kellene helyeznünk a hangsúlyt, mert ezzel kerülhetünk közelebb a szent eredeti célkitűzéséhez: az iránymutatáshoz. A szerző P. Kelemen Didák életének megidézésekor is ezt tartotta szem előtt, s írásaiban a személyiség, az egyediség kiemelésére törekedett, hisz ez segítheti elő annak az aurának a megrajzolását, amely a boldoggá vagy szentté avatásához szükséges.

A kilenc nagy részre osztott könyv első szakaszában a szerző Magyarország 1683-1744 közötti történetébe kalauzolja az olvasót, kitérve minden lényeges, Kelemen Didák életét, későbbi működését befolyásoló mozzanatra, átfogó képet ad az országot akkoriban jellemző társadalmi struktúráiról, a földrajzi és gazdasági tényezőkről.

A második fejezet a török kiűzése után újjáéledő és megerősödő minorita rend - amelynek soraiba Kelemen Didák belépett - történetébe, tagjainak áldozatos, sokszor titokban zajló és halálbüntetést kockáztató tevékenységébe enged betekintést. Azt is megmutatja, hogy a minoritáknak a Carolina Resolutio érvénybe lépését követően milyen nagy szerepük volt a reformáció térhódítása miatt háttérbe szoruló katolikus hit terjesztésében, az oktatásban, a katolicizmus újbóli felvirágoztatásában.

A harmadik szakaszban a Kelemen Didák munkájában baráti és anyagi segítséget egyaránt nyújtó világiak (gróf Károlyi Sándor, Károlyi Sándorné Barkóczi Krisztina, Haller Gáborné Károlyi Klára, Koháry István) portréját tárja az olvasó elé, közülük kiemelten foglalkozik a mély vallási buzgóságról tanúságot tevő pártfogóval, gróf Károlyi Sándorral, aki nemcsak a templomok és iskolák megsegítésére és alapítására fordított jelentős összegeket, hanem a tiszai vidékek megtérítését célul kitűző szerzetes missziós munkáját is támogatta.

A negyedik fejezet a vallásos légkörben felnőtt Kelemen Didák életét és munkásságát mutatja be. A 18 éves koráig a Sámuel keresztnevet viselő fiatal 10 éves korában került a minoriták esztelneki iskolájába, majd tanulmányait Kézdivásárhelyen és később Kolozsváron folytatta. A gimnázium befejezése után kérte felvételét a minorita rendbe, s egy év próbaidő után ölthette magára a szerzetesi ruhát, vehette fel a Didák keresztnevet. Az eperjesi teológiai főiskolán bölcseleti, hittudományi és jogi előadásokat hallgatott, valószínűleg itt tanulmányozta Pázmány Péter műveit, melyek későbbi prédikációinak tervezésekor mintát jelentettek számára a beszédszerkesztés, a felkészülés módjának, illetve a prédikátor által elkövethető hibák kiküszöbölése terén. A szerzetesi fogadalom letételét, majd később pappá szentelését követően a növendékek tanulmányi felügyelője lett, úgy tűnt, élete a tanári hivatás és a tanítás jegyében telik majd. Ám 1710-ben, házfőnöki kinevezését követően a pestis sújtotta, porig rombolt Nagybányára került, ahol missziós tevékenységbe kezdett, küldetése teljesítése során a környék emberei - beleértve a protestánsokat is - egyre inkább megkedvelték. De nemcsak itt, hanem az ország számos pontján folytatott térítő tevékenységet, munkája során templomok, iskolák felállítását szorgalmazta.

Az ötödik szakasz azokat a Kelemen Didáknak tulajdonított műveket mutatja be, amelyek fontos szerepet játszottak a rekatolizáció ügyének érdekében kifejtett erőfeszítésekben, közülük is kiemelkedik az 1729-ben kiadott, prédikációit összegyűjtő Buza fejek című kötet. A szerző a legújabb irodalomtörténeti kutatásokra hivatkozva hangsúlyozza, hogy ezek a kiadványok valószínűleg csupán a Kelemen Didák neve alatt megjelent, a szerveződő hagyomány és népi vallásosság részeivé alakított művek, melyek valóságos keletkezéstörténetét hosszú ideig figyelmen kívül hagyták egyes kutatók. Ezt a keletkezéstörténetet segített rekonstruálni kiterjedt levelezése - amely Bogdan

Adamczyk munkája során elsődleges fontosságú anyagnak bizonyult, ezért egyúttal az ebben a témában született kutatási eredményeket is összegezte -, s általa rajzolódik ki Kelemen Didák eseményekkel és küzdelmekkel teli lelkipásztori élete is. A levelek változatos, ritka szavakat megőrző szókincsük miatt is kiemelt forrásnak számítanak a vallás- és irodalomtörténészek számára.

A hatodik fejezet a szentek katolikus egyházban betöltött szerepét, illetve a szentté avatás mai gyakorlatát ismerteti, majd a hetedik szakasz a Kelemen Didák szentté avatásáért folytatott erőfeszítéseket mutatja be, amelyek napjainkban sem zárultak le, mert bár a magyar egyház több alkalommal kérelemmel fordult a Szentszékhez, egyes történelmi események - Napóleon bevonulása a pápai államba, II. József egyházellenes intézkedései - hátráltatták a nemes ügyet. A szerző hangsúlyozza, hogy közvetlen tanúk és bizonyítékok hiányában minden egyes Kelemen Didákhoz kapcsolódó adatot, levéltári forrást és megjelentetett művet figyelembe kell venni, épp ezért a nyolcadik fejezetben számba veszi a róla tartott tudományos konferenciákat, a róla eddig megjelent köteteket, tanulmányokat.

A kilencedik szakaszban a Kelemen Didák tiszteletéhez, kultuszához kötődő képi ábrázolásokról, imaszövegekről, gyógyulásokról olvashatunk, a könyv végén található függelék pedig a szentté avatási eljárás kezdeményezésének ügyével kapcsolatban született leveleket tartalmazza magyar nyelven, mellékletként az eredeti, olasz és német nyelven írt levelek fényképét, betűhív átírását közli a szerző.

Bogdan Adamczyk történelmi részletekbe bocsátkozó, levéltári anyagokra és dokumentumokra egyaránt támaszkodó P. Kelemen Didák-monográfiája nemcsak a szentté avatási ügy felgyorsítását segítheti elő, hanem nagy haszonnal forgathatják a vallástörténészek, irodalmárok, társadalomtudósok és történészek is. Ezt biztosítják azok a fejezetek, melyek a kor társadalmi, történelmi és vallási viszonylataira adnak széles rálátást, a rendkívül részletes irodalomjegyzék, a levéltári források pedig a későbbi kutatások kiindulópontjai lehetnek.

(Pozsony, Madách Egyesület 2014)

Kosztrabszky Réka