Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Bélfenyéri Tamás-János
fEHÉR BARÁTOK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
A várad-kápolnai pálos vikariátus és perjelségei (2)

 

White Friars in Medieval Hungary. The Pauline Vicariate, VáradKápolna and its Priories (2)

The subject of the article is part of the monasterology domain. The history of the Pauline vicariate, Várad-Kápolna and its priories (Fugyi-vásárhely, Buzgó, Szentjobb, Kalodva, Patlan and Szilágynagyfalu monastries) has never been treated completely before, even if summeries were written about it. The main source of documention were books about local and ecclesiastic history, documents from the Middle and Modern Age published in the volumes of Documenta Artis Paulinorum (DAP): Inventarium, Vitae fratrum, Acta Paulinorum, the pauline documents of National Széchenyi Library. In this part of the article the history of Várad-Kápolna and its monasteries is presented. Keywords: Pauline Order, Várad-Kápolna, Fugyivásárhely, Buzgó, Szentjobb, Kalodva, Patlan, Szilágynagyfalu, Documenta Artis Paulino-rum (DAP).

 

A szerző elsőéves doktorandusz a BBTE Történelem Karán. A BBTE RK Teológia Karon didaktikai teológia szakot, a Történelem Karon pedig történelem szakot végzett. A jelen dolgozat a RK Teológia Karon 2014 nyarán megvédett magiszteri dolgozat szerkesztett változata.

A kápolnai Boldogasszony pálos monostor (vikariátus)

A középkorban a nagyváradi püspökség területén, a Bihar vármegyei Várad-Kápolnán (románul Cápálna) az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok rendháza és temploma állt fenn.1 Rupp Jakab numizmatikus és levéltáros (1800-1879) a kápolnai monostort tévesen lokalizálta, azt állítva, hogy az Váradtól délre feküdt, 1876-ban a nagyváradi egyházmegye fekete-körösi főesperességéhez tartozott és a tenkei plébánia fiókegyháza volt.2 Bunyitay Vince A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig II. kötetében így kezdte a megemlékezést a kápolnai monostorról: „Váradról éjszaknak, a Bihari hágó felé menve, ez utóbbinak már közelében kis csermely szeli keresztül az utat. A csermely forrása az úttól alig száz lépésnyire fakad s a forrás felett emelkedő, szelíd magaslaton, az oda ültetett szőlősorok között emberi lakás nyomai látszanak ma is [a könyv megírásának idejében, 1883-ban]. A hagyomány még emlékszik rá, hogy ott csakugyan laktak egykoron, de a részletekben már emlékezete nem biztos: itt is, mint annyi helyen, csak azt ismétli, hogy »veres barátok« [azaz pálosok]3 laktak ott.'4 Csánki Dezső történész (1857-1933) a Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. kötetében a váradi szerzetesrendek felsorolásakor megjegyezte, hogy a pálosok Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt monostora már 1321-ben, Várad városán kívül, attól nem messze, fél mérföldre, egy kápolna mellett állt, melyről ezek a pálosok nevüket (a kápolnai pálosok) vették.5

Györffy György pontosabb földrajzi meghatározást tett Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című munkája I. kötetében. Ő a pálos remeték Szűz Máriáról nevezett kápolnai monostorát Váradtól északnyugatra, Püspöki (ma Biharpüspöki)6 irányába helyezte.7 P. (Páter) Mossóczy András OSSPE 1724-ből származó adatgyűjtése az elpusztult kápolnai monostorról (14-16. század) a kápolnai monostor földrajzi helyzetét így adta meg: „Milyen helyen alapíttatott? [Mármint a kápolnai monostor] Elégségesen kitűnik az oklevelekből, akárcsak a folytonos hagyományból, a nép szavaiból, hogy Várad város és Püspöki [Biharpüspöki] falu, később mezőváros között majdnem félúton egy Várad területéhez tartozó hegyfokon, Várad városon kívül a Bihar faluba8 vezető közút szélén, a Baráthegye, régebb Nádas hegyének nevezett hegy alatt állt. Amint igen világosan kitűnik egy néhai, váradi káptalan által kiadott 1723. évi leírásból, hitelesen kivonatolva magyarul ilymódon:9 »... Az Püspöky és Várad Hegy között Ország Uttja, az melly egyenessen megyen Váradra. Első Hegyének neve Törkölymérő, második Nádas hegyének hivattatik, az melly Hegynek alatta volt az fejér barátok clastroma az Csergő forrásnál, az klastrombul jött ki az forrás.«"10

A Documenta Artis Paulinorum első kötete adja a legkielégítőbb helymeghatározást: Nagyvárad határában, a város mai belterületének északi peremén, az egykor Bihar felé vezető út (ma Calea Bihorului) mentén, a Nádas-hegy (Mézesmál, Nádasmézes vagy Baráthegy) nevű szőlőhegy alján/tövében, a Csurgó (Csorgó) vagy Csergő nevű forrásnál épült a pálosok kápolnai monostora.11 A várad-kápolnai monostor, akárcsak a később tárgyalt fugyivásárhelyi, a Sebes-Körös jobb partján fekvő Váradhegyalja, köznyelvben Podgória vagy Fugyi-hegy tájegységen feküdt.12 A középkortól fogva híres bortermő vidékként emlegették.

A várad-kápolnai monostort 1280-1294 között alapította valamelyik váradi püspök Szűz Mária tiszteletére (püspöki alapítás).13 Neve alapján azt gondoljuk, a monostor temploma eleinte szerény kápolna lehetett. Bunyitay a monostor alapítóját Lodomér váradi püspökben (hivatali ideje: 1268-1279) vélte felfedezni, aki „mint esztergomi érsek, melegen érdeklődött az ifjú rend iránt, megfelelőbb életszabályokat írván annak számára."14 Lodomér esztergomi érsekként 1291-ben megerősítette egyházmegyéje területén a pálos remeték szabályait. Rupp Jakab valótlanul azt állította, hogy Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök szerint Lukács váradi püspök (akinek hivatali ideje 1397-1406 között volt) alapította a kápolnai monostort 1294-ben.15

Dr. Adrian Andrei Rusu középkorász és középkori régész és dr. Lupescu Makó Mária középkorász, egyháztörténelem (szerzetesség) kutató a kápolnai monostor alapítását I. Károly (Károly Róbert) idejére tette.16 Alapul szolgált Mossóczy András pálos szerzetes 1724-es adatgyűjtése az elpusztult kápolnai monostorról (14-17. század), melyben azt olvashatjuk: „Ezt az igen régi monostort [ti. Várad-Kápolnát] legkésőbb I. Károly Magyarország királyának idején alapították, hacsak nem korábban, ahogyan kitűnik Szent Jeromos [pálos] monostorának alapításából, ami 1325-ben történt, és amelyet a Fugyi nemesek 1335-ben segítettek elő. A Szent Jeromos monostor perjele a kápolnai monostor vikáriusától függött, amely előbb épült, ez kitűnik egy 1321. évi oklevélből, ugyanezen Károly király által kiadta..."17 Mint a szövegből kiderül, az alapítás történhetett Károly Róbert uralkodása előtt is, de semmiképp sem a fugyivásárhelyi Szent Jeromos kolostor megalapítása (1325) után.

Ortvay Tivadar történész, régész, Jakó Zsigmond Bihar megyei származású történész, művelődés- és gazdaságtörténész, levéltáros, paleográfus és F. Romhányi Beatrix régész, egyháztörténelem (szerzetesség) kutató szerint a kápolnai monostor léte csak 1321-től bizonyítható okleveles adatokkal:18 „Az 1321. évben megemlítésre kerülnek Péter testvér, Boldog Pál első remete rendje Várad városa melletti B.Sz. M. [Boldogságos Szűz Mária] kápolnája vikáriusának szerzetesei."19 A DAP és Guzsik Tamás építészettörténész, pálos kutató szerint Kápolna első okleveles említése 1332-ből származik.20

A kápolnai monostor épületéről egy töredékes leírás maradt fenn; „Ez a monostor vikáriátus volt, a mi szent rendünk szokása szerint, amelyet mindig rendünk nagyjai, olykor generálisok vezették, tágas helyen állt, nemesebb templommal, amelyben az egész közösség el volt temetve, és amely a B. Sz. M. tiszteletére volt felszentelve, falakkal körülvéve, szomszédban birtokkal, vendégházzal, raktárakkal, magtárakkal, a szemérmes szokásokhoz szükséges fürdőhelyiségekkel, halastavakkal, kovácsműhelyekkel, és más, a közösség és a vendégek számára hasznos dolgokkal ellátva. jó épületekkel, külön lakásokkal, még a zsellérek számára is, mivel (a monostor) pusztaságban állt és adva volt a szerzetesek lakásainak népsokaságtól való elválasztása. Mindenütt e monostor helye körül vannak égett cserépdarabok, ugyancsak a régi épületek helyén, azonosítható."21

Bunyitay szerint a barátok földműveléssel, gyümölcs- és állattenyésztéssel is foglalkoztak. Az utasok segítségére kívántak lenni, ezért telepedtek közel az országúthoz. Vendégeiknek szállást is biztosítottak. A pálosokat az alsóbb és felsőbb társadalmi rendű személyek is egyaránt tisztelték. Szívesen temetkeztek náluk a haldoklók.22 A kápolnai monostor több esetben is adományban részesült. 1382-ben, Miklós testvér rendfőnöksége idején „kapta meg bírói ítélettel János testvér, kápolnai perjel azt a Püspökin levő szőlőt, melyet régen Fehér Gál hagyott a kolostorra".23 1387-ben Fr. János, a monostor perjele bírói ítélettel jutott hozzá ahhoz a szőlőhöz, melyet egykor Püspöki Fejér Gál hagyott örökül e monostorra. Lásd a váradi káptalan24 oklevelét.25 1395-ben Ujlaki Neszthe asszony végrendeletében Sydo nevű szőlőjét adta a monostornak Csatár falu26 területén. Lásd a váradi káptalan oklevelét.27

1393-ban a moldvai csapatok egészen Váradig betörtek és feldúlták a várost. Ekkor szenvedett pusztulást a kápolnai pálosok monostora is.28 1398-ban Lukács váradi püspök (hivatali ideje: 1397-1406) építette újjá, illetve annak megrongált épületét kijavította.29

A monostor Várad felett, a püspökségi birtoknak számító Szent László szőlője mellett emelkedett.30 1398-ban „Pázmány István fia János, egy rétjét adta Szántó faluja31 végében Wyozos folyó [Kis-Körös folyó - a Sebes-Körösből kiágazó, oda visszatérő mellékág, ma már nem létezik32] mellett az Ördögszántó34 részén. Lásd a váradi káptalan oklevelét. Ugyanebben az évben Lukács váradi püspök egy darab szántóföldet adott a püspöki szőlő alatt, a présház mellett, a monostor felőli részen. Az oklevelet ugyanaz a váradi káptalan állította ki."35 A püspöki adományozásról a Vitae fratrum is beszámol: „Az Úr 1398-ik évében [Ethei György rendfőnöksége idején] Lukács, váradi püspök úr a kápolnai monostornak ajándékozta azt a szántófölddarabot, mely a püspöki szőlő alatt terül el."36

1405-ben a Telegdiek [Bunyitay szerint a három Telegdi testvér: Telegdi János, László és Pál37] egy elhagyott szőlőhegyet, 512 holdnyi földet adományoztak Várad területén, a Mézesmálon.38 Az oklevelet a váradi káptalan állította ki. Ugyanebben az évben Lukács püspök visszaadta szőlőiket a két egyháznak: Kápolnának és Püspökiben Szent Demeternek. Lásd ugyannak (a váradi káptalannak) az oklevelében.39 1410-ben Fr. Balázs, a monostor vikáriusa elengedte az évi 2 forint bért a zomlyói Ramaz Mihály háza után.40 „Ugyanakkor Mihály az elengedésért cserébe egyenlő részeket adott a Korwlwsnak nevezett réten a meglévő Szántó birtokon, valamint a Serephelnek nevezett szőlőt Várad területén a Serephel hegyen. Lásd a váradi káptalan oklevelét. 1446-ban adományához hozzájárult saját fia, tudniillik Ramaz István, amint az ugyanannak a káptalan az oklevelében áll."41 1417-ben „Kermes László [váradi polgár]42 [a kápolnai monostornak] adott a Püspöki előhegyen levő szőlőjéből. Lásd a váradi káptalan oklevelét."43 Ugyanebben az évben Anasztázia asszony, Zwpwsi (Zipsi?) Zylagh (Szilágy?) János felesége szőlőt adott a monostornak Várad területén a remeték kápolnája mellett. Lásd a váradi káptalan oklevelét.44 „1420-ban Sebestyén, Szántó Balázs fia odaadta [a kápolnai pálosoknak] a Pálfalva Szigete nevű rétnek azon részét, mely a Bihar megyei Szántó határában feküdt. Lásd a váradi káptalan oklevelét és Zsigmond király megerősítését 1425-ből."45

1422-ben [Scolari] „András váradi püspök (hivatali ideje: 1409-1426) adott Váradon levő szőlőjéből [a kápolnai monostornak]. Lásd a saját okle-velében."46 1426-ban firenzei Filippo Scolari [Ozorai Pipo, Zsigmond király hadvezére, kincstartó, temesi ispán és szörényi bán] Rontón47 rétet adott Szent Apollónia oltárának, melyet [Scolari] András váradi püspök alapított a monostorban. Lásd a váradi káptalan oklevelét.48

1436-ban néhai Szántói Pázmány János fia, István a monostornak adományozta szigeti rétjét az Ewlwes folyó49 mellett.50 „Egy 1440-es oklevélben megemlítésre kerül egy Balázs nevű Szent Pál első remete rendjéhez tartozó remete, aki a Várad melletti Sz. M. kápolna vagy kolostor vikáriusa. Ugyanígy Zsigmond király 1420. és 1425. évi megerősítő okleveleiben megemlítésre kerülnek a Szent Pál első remete rendjéhez tartozó Várad városa melletti remeték."51 1446-ban „Mihály székesegyházi főesperes és váradi kanonok eladta [a kápolnai monostornak] 24 forintért a Váradon levő szőlőjének negyedét. Lásd a váradi káptalan oklevelét."52 Tehát a szerzetesek nemcsak szőlőadományokat fogadtak el, hanem maguk is vásároltak szőlőt. 1454-ben „Zamlyen István Barber Réte nevű rétjét Zamlyenben [Zomlinban]53 levő birtoka határán belül a kápolnai monostornak adta. Lásd a váradi káptalan oklevelét."54

1457-ben „Tapolczai János váradi prépost-kanonok misék fejében a kápolnai monostornak adta55 Sál-Septely56 birtokát. Lásd a váradi káptalan oklevelét. A birtoklást több eredeti oklevélben kiállították. Lásd Lajos király és Mária királynő oklevelét, a váradi káptalan beiktató levelét. Lásd Ország Mihály oklevelét."57 Tapolczai János 1457-es évi adománya egy másik forrásból is ismert, ezek szerint: Tapolczai János, a kánonok doktora, nagyváradi prépost Septel faluját részint 300 színarany forintért, részint örökmisék fejében Bálint vikáriusra és a kápolnai Boldogasszony monostorára íratta.58

1462-ben „Zemlyéni István hasonlóképpen [a kápolnai monostornak] adta birtoka felét". Lásd ugyanezen káptalan oklevelében. Megvan a váradi káptalan beiktató oklevéle Salfeytfokról, amely ezen monostor testvéreinek érdekében(?) beszél ellentmondás nélkül.591467-ben Beckensloer János (hivatali ideje: 1465-1468) nagyváradi püspök misék és évfordulók fejében [egy üresen álló és majdnem elhagyott]60 malomhelyet ajándékozott a KisKörös folyón, Püspöki fölött, egy réten. Oklevele a váradi káptalan oklevelei között volt.61 1472-ben Vásárhelyi [Fugyivásárhelyi] Erdélyi János végrendeletében 20 aranyforintot, egy Prychy nevű lovat, egy páncélt és egy sisakot adományozott a kápolnai Boldogasszony monostornak.62

„Az Úr 1474-ik évében [az eredeti szöveg szerint 1473-ban, de a támadás valóban 1474-ben volt], Szent Dorottya szűz ünnepének második napján [február 7-én] a törökök lerombolták Várad városát."63 Mátyás király nyugati hadjáratai idején, amikor a bihari zászlóaljak morva területen harcoltak, Váradon pedig sem püspök, sem katonaság nem volt, Mihalogli Ali szendrői pasa (1425-1507) vezetésével török csapatok keltek át a Maros folyón és hamar elérték Váradot. 1474. február 7-én hajnalban váratlanul körülzárták a várat és megrohanták Váradot. A portyázó törökök a kápolnai monostort Váraddal egy időben kifosztották, elpusztították, majd felégették.64 Minden ősi oklevele mind az alapításról, mind a javadalmazásról a tűzvészben elveszett és hamuvá lett, amikor a törökök felgyújtották a monostort.65

1477-ben [Pruisz, más néven Filipecz] „János váradi püspök (hivatali ideje: 1476-1490) odaadta Márton deák néhai szőlőjét [a kápolnai monostornak]. Lásd ugyanannak a püspöknek az oklevelében."66

Két forrás (Inventarium és Vitae fratrum) is alátámasztja, hogy 1478 körül kezdték helyreállítani, újjáépíteni a kápolnai monostort. 1478-ban „Tordai András mester [királyi ítélőmester67] fiával, László mesterrel együtt, aki a váradi egyház kanonokja volt [a kápolnai monostornak] adta Kis-Zemlény (Kyszemlew) birtoknak68 a negyedét [mely hajdan Bors Jánosé volt69], ahol kőegyház áll Mindenszentek tiszteletére, azzal a nagy réttel együtt, ami ezen a területen fekszik. Ugyanúgy a törökök által felgyújtott monostor megjavítására adott 100 forintot készpénzben Demeter testvér, vikárius idejében két örökre megtartandó szentmiséért. Megvan a káptalan mindkét oklevele, az adománylevél (örökvallás) és a beiktató oklevél."70

Gyöngyösi Gergely krónikája az 1478-as esztendőről a következő bejegyzést hozza: „Kápolnai Demeter testvér buzgólkodására Tordai András és László mester száz aranyat adományozott a kápolnai kolostor kijavítására. Mert ezt a kolostort a törökök 1473-ban [valójában 1474-ben] fölégették. A kolostor vikáriusát, Subacsy Antalt, húsz testvérrel együtt elhurcolták. A vikáriust félúton a törökök lefejezték, mert a gyönge táplálkozás és böjtölés miatt nem tudott járni."71 A törökök 1474-es támadása során négy testvér azonnal elesett, húszat pedig a perjellel elhurcoltak.72 Az idős Subáczy Antal házfőnöktől egyhamar megszabadultak, akit a rend később boldoggá nyilvánított. A többi húsz pálost vagy eladták rabszolgának, vagy pedig az isztambuli Héttoronyban lelték halálukat. Ők tekinthetők a pálos rend első vértanúinak.73 1483-ban iktatta be a váradi káptalan a kápolnai remetéket Isakai Miklós négy jobbágytelkének birtokába, Nagban (?) faluban és a négykerekű malom felébe a Fekete-Körös folyón.74 Végrendeletében Panaszi Pázmány András 90 forintot hagyott a kápolnai monostorra, amelyet a szerzetesek 1485-ben meg is kaptak. Talán a felajánlás az 1474-ben megrongálódott kápolnai monostor kijavítására irányult.75

Egy nevezetes pálos szerzetes neve is kötődött Kápolnához: „Lőrinc testvér szent férfi volt; Lőrinc pap, a keresztesek vezére gyakran meglátogatta becsületessége miatt a kápolnai kolostorban; sok év után [1488-ban] hunyt el az Úrban."76 1490-ben meghalt a neves pálos testvér, fr. Mihály örményesi vikárius, korábban váradi kanonok, akinek élete Kápolnához is kapcsolódott: „Mihály testvér, váradi kanonok, amíg a világban élt, Milánóban a bűnöknek az örvényein át és szívének vágyai után ment a veszedelembe, gonosz elhatározással törvény nélkül, fegyelem és rend nélkül. De miután belépett a remeteszerzetbe a tiszteletre méltó Bodogh Miklós kápolnai helynök buzgó és határozott tanácsára, minden állhatatlan, szégyenletes ingadozó gondolatával és álmaival fölhagyott, és magától távol tartotta őket, mert nem vigasztalására vagy épülésére voltak, hanem minden gyönyörűségét lelte."77

1495-ben kirabolták a kápolnai monostort, melyet a márianosztrai monostor esetéből érthetünk meg: „az Úr 1514-ik évében szomorú veszteség érte a nosztrai kolostort. Mert egy bizonyos kispapjelölt, egy juhásszal összeszövetkezve kikutatta a kolostor rejtekhelyét, ahol a felséges Lajos király által ajándékozott ezüstöket őrizték. Titokban elhelyezett létrán az éjszaka leple alatt, csöndben fölment a tetőablakhoz, és gonosz elgondolással a vasrácsot feltörte, és kiszakította. Így az ablakon át bement, és minden ezüstöt elvitt, kelyheket, olajtartókat, kereszteket, füstölőt és sok mást: kétszáz márkát érő, kitűnő munkával készült, aranyozott tárgyakat. A juhásszal elhordták, és az erdőben összetörték. Egy részét a tűzben összeolvasztották, ahogy tudták. Végül a testvérek és sokan mások, nagy kerülővel és futkosással a tolvajokat elfogták. Az ellopott dolgokat hiányosan és igen nagy kárral megtalálták. Az elfogott és kivallatott pásztort a várnagy és a bíró megégette. A jelölt azonban megszökött. Hasonló történt Csatkán 1478-ban. 1495-ben Kápolnán történt hasonló. Örményesen 1503-ban volt ilyen eset."78

Gyöngyösi Gergely a tanulságot is megfogalmazta: „Tanulják meg tehát a rend elöljárói, hogy ne tárják föl mindenkinek a kolostor biztonsági helyeit, a tárgyakat vagy a vagyont, zárakat, padláskulcsokat és különösen ne a fiatal jelöltek előtt, hanem csak a kipróbált öregeknek. Ezek a károk azért estek meg, mert nyilvánosságra hozták a dolgokat."79

1496-ban Gergely váradi polgár hagyatékából a kápolnai monostor egy szőlőhöz jutott a Nádas hegyen.80 1498-ban „Zemlényi Mihály, Miklós és Sebestyén száz forintért eladták összes birtokukat Sál-Septelyben a kápolnai pálosoknak. Lásd a váradi káptalan oklevelét."81 1511-ben Bányász László házát és mészárszékét a Várad melletti kápolnai Boldogasszony és Szent Jeromos monostorra hagyta örök misék fejében.82 1513-ban Zeleméri Mihály összes birtokrészét a remetéknek adományozta [a Szabolcs vármegyei] Zeleméren83, nemesi kuriájával és néhány erdővel, marhával, kinccsel.841518-ban Zthári (Sztári) János minden birtokrészét [a kápolnai monostornak] adta Vadász85 nevű falujában a kétkerekű malommal a Pecze folyón.86 Lásd a váradi káptalan oklevelét és Lajos király (II. Lajos) megerősítését, illetve ugyanazon káptalan beiktatólevelét.87

Rupp Jakab összegyűjtötte a kápolnai monostor adományozások folytán összegyűlt birtokait: Sál-Septely Andocz-berek szigettel; Kis-Zemlény (ma puszta) negyedrésze Bihar vármegyében Nagyrét nevű kaszálóval; birtokrész Zeleméren (Szabolcs megye), Vesszős-Babolcs és Bodogyakra nevű erdőkkel; Vadász szigete, illetve puszta malommal; rétek Szántón; a nagyváradi határban szántók és szőlők; Püspökiben szőlők és malmok.88 A Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş szerint a kápolnai pálosok tehát bírtak falurészekkel (1410, 1457, 1478, 1483, 1498, 1518), szántófölddel (1398), szőlővel (1387, 1395, 1405, 1417, 1422, 1446, 1477, 1495), rétekkel/legelőkkel (1398, 1436, 1454, 1478), erdővel (1513), malomhelyekkel és malmokkal (1467, 1483, 1518).89

A pálosok nem nagyon igyekeztek könyveket gyűjteni rendházaikba. Az áhítatoskodást nem szolgáló könyvek olvasását hiábavalóságnak tekintették, sőt tiltották. Akadt könyvmásoló barát, de ilyen jellegű tevékenységük nem volt számottevő. 1474-ben a pálosok kápolnai monostorában biztosan működött scriptorium, azaz kéziratok másolására berendezett írószoba, melynek meglétét egy 1474-ben Kápolnán másolt papírkódex bizonyítja (ld. Csontosi János írását az 1881-es Magyar Könyvszemlében, 212). A göttweigi könyvtár kézirati kódexének első felét egy kápolnai szerzetes írta 1474-ben. Ebben a prédikációkon és a lelkipásztorkodáshoz szükséges egyéb szövegeken kívül különféle legendák is szerepelnek. A rendkívül konzervatív, még a skolasztikával szemben is elzárkózó pálosok a rendi szellemet a 16. század elején a devotio moderna korszerűbb vallásosságának jegyében akarták megújítani. A kísérlet nem járt sikerrel, de eredménye az első magyar nyelvű imakönyvek kidolgozása lett, a magyar irodalmi nyelv szókincsét is bővítették.1

Feltehetően a Várad melletti kápolnai monostorban lett a 15. században lett két tanítványával pálos90 Boldog Bátori (Báthori, tévesen Báthory) László (Közép-Szolnok vármegye, 1415 körül - budaszentlőrinci monostor, 1487). Apja János. A hagyomány szerint a Szent István korabeli Gutkeled nemzetségből eredő főrangú család, újabb kutatók szerint nyírbátori polgárcsalád sarjának tekinthető. Fiatal éveit Közép-Szolnok és Kraszna vármegyében töltötte, majd Itáliában és Franciaországban tanult. 1435-ben (Szilágy)Somlyó birtokosaként említették. Mivel 1438-ban megtagadta a török elleni hadba vonulást, erdélyi birtokait a vajda elkobozta, Erzsébet királyné (Habsburg Albert magyar király neje) visszaadta. Részt vett Hunyadi János harcaiban. A Szentek élete szerint „mikor azonban látta, hogy V. László udvara Hunyadi János árvái ellen fordul, a világból kiábrándulva belépett a pálos rendbe".91 A rendben 1457-ben említették először írásosan. A pálosok anyaházában, a budaszentlőrinci monostorban élt. Buzgóságával társai példaképévé vált. Mátyás király is többször fölkereste a monostort. Talán e látogatások elől menekülve kért engedélyt arra, hogy kiköltözhessen a közeli Nagy-Hárshegy egyik barlangjába. Hunfalvy János, a magyar tudományos földrajz megalapítója, az MTA tagja (1820-1888) szerint itt húsz évig remetéskedett. A monostorral továbbra is kapcsolatot tartott, napjait azonban a remeték életrendje szerint osztotta be: imádság, elmélkedés, kétkezi munka.92

Gyöngyösi Gergely OSPPE szerint a monostorba visszatérve készített egy teljes magyar nyelvű szentírásfordítást („Nem mellőzhetjük azt sem, hogy nevezett [Bátori] László testvér az egész Bibliát és sok szentnek életét megírta magyarul"93), erről ír Bod Péter Magyar Athenas című művében is (1766). Bátori másik föltételezett műve, a Szentek élete, még nem került elő. Gyöngyösi Gergely OSPPE szerint írásait Mátyás király a könyvtárába tétette, mely később sok más Corvinával együtt eltűnt. Élete utolsó részét ismét a monostorban töltötte. Halála napján még misézett. A monostor templomában, a Szent István-oltár előtt temették el. Sírja a monostorral és a templommal együtt a török időkben semmisült meg. Ünnepe a pálosoknál február 27-én, a világegyházban november 13-án van. Két festmény örökítette meg: az egyik az MTA birtokában van, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik, amelyet egy szentlőrinci pálos szerzetes festett (fölirata szerint 1456-ban); a másik a cz^stochowai monostorban (fölirata szerint 1*1457). Toldy Ferenc irodalomtörténész, kritikus, az MTA tagja (1805-1875) a pálos hagyományból kiindulva azt állította, hogy Bátori László budaszentlőrinci szerzetes írta a Jordánszky-kódexet.94 Ez a feltevés abból a régi, hibás elképzelésből származott, hogy a Jordánszky-kódexben szereplő bibliafordítás kapcsolatban állhatott Bátori László hírből ismert bibliájával. Ez már azért sem lehetséges, mert az úgynevezett „Báthory-Biblia" köztudomásúan kommentár volt és nem fordítás.95 Bátori nagy-hárshegyi barlangját 1911-ben, Bátori-barlang néven nyitották meg. 1929-ben oltárt is építettek benne. Munkásságát megörökítő fekete márványtáblát helyeztek el, a bejárata előtt kis faházat létesítettek. 1931-ben Havran Imre iparművész tervei alapján egy márványoltárt is kialakítottak, amiből mára már csak a márványtábla összetört darabjai maradtak fenn. Bátori László pálos rendi szerzetesnek, akit sok helyen az első magyar nyelvű Biblia fordítójaként emlegettek,96 ma már nincs emléktáblája, és a barlangra is csupán egy felirat nélküli vasajtó utal. Reményik Sándor költő (1890-1941) Bátori László barlangja előtt című versével (Stein Gusztávnak ajánlva, Hárshegy, a budai hegyekben, 1924. május) emlékezett meg a boldogként tisztelt pálos bibliafordítóról:97

A barlang előtt ültem elmerengve. / Lassan leszállt az est. / Éreztem, a távolban hogy nyüzsög / Gigászi hangyabolyként Budapest. / S láttam a Csendet még nagyobbra nőni, / És a hiúság vására fölé / Aranyszegélyes szemfedelet szőni. / S láttam: a rég-holt remetének lába / Hogyan kél versenyre az esti széllel, / És a hangyabolyt hogy tapossa széjjel... / Ültem a barlang előtt elmerengve. / Itt ülhetett ő ötszáz év előtt, / Húsz hosszú éven át: / A pálosrendi remete-barát. / Öreg betűit rótta, egyre rótta, / Magyarra fordítván a bibliát. / Csillag-hulláson tán tűnődött néha, / De nem bántotta kétség, vak remény. / Mellette volt és vele volt az Isten - / És boldogabb volt biztosan, mint én.98

A kápolnai monostor a DAP és Guzsik Tamás szerint Martinuzzi Fráter György, a pálos rendi váradi püspök és bíboros megöletéséig, 1551-ig99 állt fenn. F. Romhányi Beatrix szerint 1552-ig működött és a monostorról utoljára 1564-ben történt említés, de nem biztos, hogy ekkor lakott volt. A kápolnai rendház szerzetesei okleveleiket a Felvidékre menekítették, napjainkig fennmaradtak. Talán könyveik közül is sikerült néhányat megmenteniük.100 1552-ben említették a kápolnai monostor birtokviszonyairól, mely szerint Kis-Zemlyén (Kis-Zomlin) nyolc telkéből a monostor öttel, Vadász tíz telkéből pedig kilenccel bírt.101

Adrian Andrei Rusu és Lupescu Makó Mária szerint, egyes források alapján, a pálos remeték 1566 előtt elhagyták a kápolnai rendházat, valószínűleg a török betörések következtében. Mások szerint a kálvinisták számolták fel a kápolnai vikariátust a váradhegyfoki (váradelőhegyi) premontrei prépostsággal együtt.102

Egy 1566-os oklevél alapján Zápolya János [János Zsigmond] erdélyi fejedelem (1556-1571 közt uralkodott) feloszlatta a váradi káptalant és a pálos rend két monostorát a váradi szőlők között: a kápolnai Boldogasszony vikariátust és Szentjeromost. Erről tanúskodik a gyulafehérvári káptalan ira-ta.103 Mindez egybecseng az 1566. március 10-én tartott tordai országgyűlés határozatával: „egyenlő akarattal végeztetett, hogy aféle egyházi renden való személyek, kik az pápai tudományhoz és emberi szerzéshez ragaszkodtanak és abból megtérni nem akarnak, az ő felsége [János Zsigmond] birodalmából mindenünnen kiigazítassanak."104 A kápolnai pálosok a távozást választották. A váradhegyfoki Szent István káptalan tagjaival és a fugyivásárhelyi pálosokkal együtt hagyták el Váradot.105 18. századi feljegyzések szerint Varkocs Tamás (1557-ben Bihar vármegye főispánja) a kápolnai pálosok monostorából kastélyt építtetett. 1703-ban két tanúvallomás is a városon kívül említette „Varkoch udvarát".106 Lehet, hogy a későbbiekben innen került elő a Varkocs címerkő.

1724. január 21-én Mossóczy András a kápolnai monostor állapotáról a következő kijelentést tette: „Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje igen régi kápolnai monostora, amely egykor a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére volt szentelve és most elhagyatott."107 1725 körül a kápolnai Boldogasszony monostor elhagyatott: „A kápolnai B. Sz. M. vikáriusi monostor a váradel őhegyi helyen üresen áll, a váradi püspök fennhatósága alatt. A Vadász birtok, más nevén Pecze Vadász most üres."108 1725-ben a pálos rend visszaigényelte a kápolnai monostor birtokait. Ekkor számos dolgot feljegyeztek. A Körösön, Püspöki fölötti réten levő malmot, melyet 1719-től a váradi püspök birtokolt, oklevelek alapján kérték vissza. 1387-ben János testvér, 1398-ban Kálmán testvér, míg 1420-ban Péter testvér volt a kápolnai vikárius.109

1726 körül még téglatörmelék jelezte a kápolnai monostor helyét, mai állaga azonban nem ismert.110 Rupp Jakab szerint 1728 körül a kápolnai monostort az elhagyott helyek közé sorolták.111 Bunyitay saját korában a Lukács váradi püspök által újjáépített monostori templom faragott köveinek (kőtöredékeinek) még meglétéről írt, amelyek a gótikus stílus jelenlétéről és az építő bőkezűségéről tanúskodtak.112 Ezt megelőzően a jeles régész, Rómer Flóris (1815-1889) is felkereste a monostor helyét, ahol faragott köveket és kerámiadarabokat talált. Szerinte a pálos rend 13. században épült kápolnáját a 14. században gótikus templommá bővítették.

Nagyváradtól északra a Bihari-hágó (Bihar község) közelében ma is megtaláljuk a forrást és a patakot, mely felett lehetett a kápolnai rendház. A hosszú évtizedek óta ott lakók visszaemlékezéseiben kiásott koponyákról és pincelejáratról hallhatunk. A monostor területén gyümölcsös van, ahol középkori cseréptöredékek kerültek a felszínre. Évekig három faragott kő volt ott, amivel a forrást fedték le.

Szilágyi Aladár bánsági helytörténész, publicista, szerkesztő Váradhegyalja című könyve megírása kapcsán ellátogatott a Csorgó nevű forráshoz, a kápolnai monostor helyéhez. Egy ismerőse azt bizonygatta, hogy Hegyközpályiból113 még az 1960-70-es években is hatvanliteres műanyaghordókkal jártak a bővizű forráshoz. Mátyási Ferenc elmondta, az ő kertje felett van a forrás. Szilágyi Mátyásival egy elgazosodott telekre, Oláh József hajdani szőlőjébe ment, ahol egy lakat alatt álló kis épület állt. Abból bújt elő a Csorgó forrás, helyét elmocsarasodott rész jelezte. Innen csőbe terelve vezetik tovább a forrás vizét, amely a Bihari úton pedig már csordogáló erecske-ként bukkan elő, több házba is bevezették a környéken. Szilágyi híradásából tudjuk, hogy a közelmúltban, 2013-ban a Körösvidéki Múzeum munkatársa, dr. Doru Marta archeológus vezetett ásatásokat a várad-kápolnai pálos monostor helyén. Mentőásatás volt, mert a közelben a Raitar cég lakóparkot akart építeni. A régészek nem sokat találtak: néhány falmaradványt az alapok szintjén, gótikus profilú faragványokat, valószínűleg a Lukács püspök által megújított monostori templomból. Feltételezhetően a templom köveit nemcsak a környék lakói hordták szét, hanem a biharpüspöki templom tornyának felépítéséhez is igénybe vették. A falmaradvány öt méter hosszú, egy méter széles volt, egy méter mélyen feküdt a földben. A régészek találtak néhány felismerhetetlen pénzérmét, sok 15-16. századi kerámiát és három-négy tetemmaradványt. A leletmentést befejezték.114

Az egykori monostor közelében haladó út jelenleg szeméttel és hulladékkal teli. A területre valószínűleg illegálisan építkeztek. Szilágyi Sárközi Zoltán városi tanácsostól megtudtam, hogy már 2006-ban valaki kiszemelte a környéket. Sárköziék sejtették, hogy valami értékeset rejt a föld. A kulturális minisztériumhoz fordultak a Körösvidéki Múzeum szakvéleményével megerősített petícióval, melyben a telek és a környék felvételét kérték az országos jelentőségű archeológiai lelőhelyek listájára. A felvétel nem történt meg, régészeti feltárást sem tettek. Az útépítést 2006-ban elvégezték, bár ekkor is kötelező lett volna minimum a leletmentés. Szilágyi Aladár a Doru Martaék által 2013-ban feltárt területen csak kutatógödröket talált, mára már betömték. A feltárási helyet nem különítették el, figyelmeztető táblát se helyeztek el.115

Bunyitay a kápolnai vikáriusokról felsorolást tett: 1321-ben Péter, 1387-ben János (perjel), 1398-ban Kálmán, 1410-ben Balázs, 1420-ban Péter, 1457-ben Bálint, 1473-ban Demeter (aki 1474-ben török fogságba jutott és ott is halt meg). 1478-1485 között szintén Demeter volt a vikárius (de nem az előzővel megegyező személy), aki 1485-ben Sárosy László szerzetessel átvette Párthási Imrétől a Pázmány András hagyományozta kilencven forintot. Ebben az időben élt itt Pál atya, köznéven Palkó, Mátyás király kedvence, akit még a budaszentlőrinci monostorban kedvelt meg, akiről a pálos rend azt írta, hogy ifjak és öregek példaképe volt és 1525-ben hozzáteszik, hogy „bárcsak még most is élne." 1496-ban Balázs és László egyszerű szerzetesek Sas Demeter fiának, Gergelynek a végrendeletét, mellyel monostoruknak a váradi hegyen egy szőlőt adományozott, a váradi káptalannal írásba foglalták. 1516-ban Tétényi Imre, 1563-ban Mátyás töltöttek be vikáriusi tisztet. 1564-ben Kálmán volt az utolsó kápolnai pálos vikárius.116 A Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş című munkában összegyűjtött kápolnai szerzetesek nevei a következők: János perjel (1382-1387), Kálmán (1398), Balázs (1410), Péter (1420) vikáriusok, Demeter (1478) és Lőrinc szerzetes (utóbbit szent férfiként említik - sanctus vir).117

 

Jegyzetek

1 Várad-Kápolna (Varadinum, Nagyvárad, Wardein, GroUwardein). In: F. Romhányi (főszerk.), F. Romhányi - Laszlovszky - Szakács (szerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon.

2 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre vagyis a nevezetesebb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve. A bácsival törv. egyesített kalocsai egyházmegye. III. Budapest 1876, 161.

3 1341 előtt a pálosok az őszi sárguló falevelekből készített oldatban festették ruhájukat, amiért veres barátoknak nevezték őket. Az 1341-es pápai jóváhagyás alapján a pálosok napjainkig hófehér habitust viselnek. A veres barátok az 1341 előtt megtelepedett pálosokat jelenti, míg a fehér barátok elnevezés az 1341 után létesített monostorok pálosait jelöli.

4 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 460.

Várad. In: Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest 1890, 600.

6 Püspöki - 1273-ban a püspök és a káptalan közös tulajdona volt. Az 1291-1294-es püspöki tizedjegyzékben tűnik fel ismét. A püspök nyári székhelyének felelt meg. 1402-ben vásárjoggal rendelkezett (vagyis oppidum - mezőváros). 1467-ben már csak mint a püspökség tulajdona szerepelt (Fleisz János: Nagyvárad várostörténete. Kismonográfia. Nagyvárad 2011, 31). Ma Biharpüspöki (románul Episcopia Bihor, németül Bischof Bihar, latinul Episcopialis Biharis) hajdani település Romániában, Bihar megyében, jelenleg Nagyvárad része. Nagyvárad külvárosa, és egyben határátkelő a Püspökladány-BiharkeresztesBiharpüspöki-Nagyvárad vasútvonalon, Váradpüspökinek is hívják.

7 Várad (Bihar-, Varadinum). In: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. (A-Cs). Budapest 1963, 688.

8 Bihar - település és vár, Bihar vármegye névadója és első központja. Ma Bihar (románul Biharia) községközpont Romániában, Bihar megyében, Hegyközkovácsi tartozik hozzá. Nagyváradtól 12 kilométerre északra, a Kösmő patak jobb partján fekszik.

9 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: AP fasc. 151, fol. 29-36. In: DAP I. 195.

10 AP fasc. 151, fol. 29-36. In: DAP I. 195.

11 DAP I. 191.

12 Szilágyi Aladár: Váradhegyalja - egy világ a város körül. Nagyvárad 2014, 9.

13 Guzsik: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 215; Fleisz: Nagyvárad várostörténete. Kismonográfia, 35.

14 Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 461.

15 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III, 162.

16 Rusu, Adrian Andrei-Lupescu Makó Mária: Căpâlna. In: (Rusu (coord): Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş. Cluj-Napoca 2000, 94.

17 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: AP fasc. 151, fol. 29-36. In: DAP I. 194.

18 Jakó Zsigmond: Várad helye középkori könyvtártörténetünkben. In: Jakó Zsigmond: Írás, könyv, értelmiség (Tanulmányok Erdély történelméhez). Bukarest 1976, 149; Várad-Kápolna (Varadinum, Nagyvárad, Wardein, GroUwardein). In: F. Romhányi (főszerk.), F. Romhányi-Laszlovszky-Szakács (szerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon; Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. II. Budapest 1892, 777.

19 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: AP fasc. 148, fol. 3-20. In: DAP I. 196.

20 DAP I. 191.; Guzsik: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 65.

21 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: AP fasc. 148, fol. 3-20. In: DAP I. 197.

22 Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 461-462.

23 Gyöngyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból. Ford.: Árva Vince, Csanád Béla, Csonka Ferenc. Budapest 1983, 34. fej., 92.

24 A káptalan a püspöki székvárosban, a püspök mellett tevékenykedő világi papok testülete volt. Váradon a középkorban két káptalan is működött: a székes- vagy nagykáptalan és a társas- vagy kiskáptalan. Az oklevelezésben az előbbinek jutott szerep, így ez állította ki a kápolnai monostor okleveleit is. A székeskáptalan először még Biharon szerveződött meg a 11. század végén. Szent László uralkodása idején (1077-1095) került a tulajdonába a későbbi Várad területe. A váradi káptalannak kezdetektől 24 kanonokja volt, melynek élén prépost (prepositus) állt. Az 1241-es tatárdúlás elpusztította, de újraindult, és legkésőbb 1250-ben már hiteleshelyi munkát is végzett. A középkorban Várad területéből 2/3 rész (368 telek) tartozott a káptalanhoz. (Varga Árpád: A váradi káptalan hiteleshelyi működése. In: Csetri Elek-Jakó Zsigmond-Sipos Gábor-Tonk Sándor (szerk.): Művelődéstörténeti tanulmányok. Bukarest 1980, 20-24.)

25 DAP I. 191. Eredeti latin szöveg: Inventarium privilegiorum omnium et singularum domorum Ordinis Heremitarum sancti Pauli Primi Heremitae (a továbbiakban Inventarium). In: DAP I. 192.

26 Csatár - egykori település Bihar vármegye északkeleti részén Szé-kelyhídtól keletre. (Rácz Anita: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára. Debrecen 2007, 69.) Ma Hegyközcsatár (románul Cetariu), község Bihar megyében, Nagyváradtól 15 kilométerre északkeletre, Hegyköztótelek és Hegyközújlak között fekszik.

27 DAP I. 191. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

28 Borovszky Samu (szerk.): Bihar vármegye és Nagyvárad. In: Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Budapest 1901, 477.

29 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III. 162; Rusu-Lupescu Makó: Căpâlna. In: Rusu (coord): Dicţionarul mănăstirilor. 94; Kisbán Emil szerint Császlóczi Péter és Császlóczi Mihály váradi kanonok, főesperes építtette újjá a kápolnai monostort. (Kisbán Emil: A magyar pálos-rend története. I. Budapest 1938, 109); Bunyitay szerint a kis kápolna a kiváltképp a Szűz Mária ünnepén odasereglők tömegét már nem volt képes befogadni, ezért kellett új és tágas egyházról gondoskodni. (Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 463.)

30 Bunyitai: A váradi püspökök a püspökség alapításától 1566. évig. In: Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I. Nagyvárad 1883, 219.

31 Szántó - egykori település Bihar vármegyében Bihartól északnyugatra, a Jószás bal partján. A település kettéválásakor jött létre Kisvagy Ördögszántó (a mai Santaul Mic) és Nagy- vagy Molnosszántó (a mai Santaul Mare). (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 252.)

32 Helynév-tár. In: Szilágyi Aladár: Váradhegyalja - egy világ a város körül. Nagyvárad 2014, 163.

33 Ördögszántó - egykori település Bihar vármegyében Bihartól északnyugatra, a Jószás bal partján. Kisszántót emlegették ezen a néven. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 212.) Ma Kisszántó, románul Santaul Mic, Nagyváradtól északnyugatra, Nagyszántó és Biharpüspöki között.

34 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

35 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból, 35. fej., 96.

36 Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 463.

37 Egy dűlő volt. (Helynév-tár. In: Szilágyi Aladár: Váradhegyalja - egy világ a város körül, 165.)

38 DAP I. 191. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

39 DAP I. 191; Zomlyói (Zomlini) Ramaz Mihály 1366-ban a nyitrai püspök (aki feltehetően nagybátyja volt) révén akart pozsonyi kanonoki javadalmat szerezni. 1393-ban a nagyobb kancellária notariusa. Ügyvédkedett, jegyzői munkát végzett és így több birtokot is szerzett Arad megyében. Élete, pályafutása, amint azt Bónis találóan írja, „a világi clerc kancelláriai szolgálatának lehetőségeit szemlélteti." (Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest 1979, 193); Bunyitay szerint Zomlini Mihály Várad-Olasziban házat, rétet és egy Serephel nevű szőlőt vallott be a váradi káptalan előtt, mivel saját és rokonai sírhelyének a kápolnai monostort választotta. (Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 463.)

40 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

41 Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 463.

42 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

43 DAP I. 191. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

44 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

45 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

46 Rontó - település Bihar vármegyében Váradtól délkeletre, a Hévjó (Pece) völgyében, a meleg források közelében. A mai Rontó (románul Rontau) Nagyváradtól délkeletre, Félixfü rdőtől északra, Hájó, Váradszentmárton és Alkér közt fekvő település. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 235.)

47 DAP I. 191.

48 Ölyvös patak - Mezőpeterdtől (Hajdú-Bihar megye) északra, több csatorna összefolyásából fakad. Furtát és Zsákát délről kerüli el, míg Vekerdet északról érinti, végül Darvas alatt a Kutas-Érbe torkollik.

49 DAP I. 191. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

50 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: AP fasc. 148, fol. 3-20. In: DAP I. 196.

51 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 193.

52 Zomlin (Zamlien, Zemlyén) - egykori település Bihar vármegyében Bihartól nyugatra. Később Nagyzomlin (Nagyzemlény) néven is ismerték, s határából szakadt ki Kiszomlin (Kiszemlény) település. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 311.)

53 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 193.

54 DAP I. 191.

55 Sál-Septely: (Mező) Keresztes (Bihar vármegye) határában Septely nevű domb jelölte a helyét (Septely. In: Csánki: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I, 622). Ma helynév a Mezőkeresztesről Bojtra vezető út mellett (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 242) (Mező) Keresztes (ma Biharkeresztes) eredeti neve Bunyitay szerint Fancsal volt. Vámját 1396-ban Körösszeg várához számították. (Keresztes. In: Csánki: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. 613.)

56 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 193.

57 DAP I. 194. Eredeti latin szöveg: Országos Széchenyi Könyvtár (a továbbiakban OSzk) Kézirattár, Fol. Lat. 2699. (Acta videntur fuisse Benedicti Virág).

58 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 193.

59 AP fasc. 146, fol. 13-17. In: DAP I. 196.

60 DAP I. 191; Rupp: Magyarország helyrajzi története... III. 163. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 193.

61 Barabás Samu (szerk.): A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. II. Budapest 1896, 114.

62 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 55. fej. 158.

63 DAP I. 191.; Fleisz: Nagyvárad várostörténete. Kismonográfia, 44-45.

64 DAP I. 191. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

65 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 193.

66 Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 464.

67 Bunyitay szerint Kis-Zomlin birtoknak. (Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 464.)

68 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III. 163.

69 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 192.

70 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 58. fej. 170.

71 Lehetséges azonban, hogy ezek nem mind a kápolnai monostor lakóit képezték, mivel Török Máté testvért is rendtársaival együtt ekkor hurcolták el a fugyivásárhelyi Szent Jeromos pálos monostorból, ahogy az a Vitae fratrum 92. fejezetében áll. (F. Romhányi: A pálos rendi hagyomány az oklevelek tükrében. In: Tringli István (szerk.): Történelmi Szemle 50 (2008). 292.)

72 Diós: Subáczy. In: Diós (főszerk.), Viczián (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. XII. Budapest 2007, 379; Puskely Mária (szerk.): „Virágos kert vala híres Pannónia..." Példaképek a magyar múltból X-XVII. század. Budapest 1994, 288.

73 DAP I. 191. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 193.

74 Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 464.

75 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 64. fej. 184.

76 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 66. fej. 189-190.

77 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 78. fej. 238-239.

78 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 78. fej. 239.

79 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III. 163.

80 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP I. 193.

81 DAP I. 194. Eredeti latin szöveg: Országos Levéltár, Kamarai Levéltár, E 153. AP fasc. 326, fol. 139-151, no. 53; fol. 226-234, no. 64.

82 Zeleméri középkori templomrom Debrecen és Hajdúböszörmény között.

83 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: DAP I. 193.

84 Vadász - egykori település Bihar vármegyében Váradtól dél-délkeletre, a Hévjó (Pece) patak felső folyásánál. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 299.)

85 Pece-patak (románul Peţa) - a romániai Bihar megye területén folyó rövidpatak. Félixfürdőnél ered és Nagyvárad mellett torkollik a SebesKörösbe. Neve Ady Endre költő miatt vált híressé, aki Nagyváradot Pece-parti Párizsnak nevezte.

86 DAP I. 192.

87 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III, 162.

88 Rusu-Lupescu Makó: Căpâlna. In: Rusu: (coord): Dicţionarul mănăstirilor, 94.

89 Jakó: Várad helye középkori könyvtártörténetünkben, 149; Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 462.

90 A Magyar Pálos Rend honlapja. http://www.palosrend.hu/dokumen-tum/valaszok1.pdf. Letöltés ideje: 2014.06.20.

91 Boldog Bátori László. In: Diós (szerk.): A szentek élete. I, 833.

92 Viczián: Báthori László, B. In: Diós István (főszerk.), Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. I. Budapest 1993, 654-655; Boldog Bátori László. In: Diós (szerk.): A szentek élete. I, 833.

93 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 49. fej. 139; Bátori László életének bemutatása: Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 49. fej. 137-139.

94 Jordánszky-kódex: A legteljesebb középkori magyar bibliafordítást tartalmazó kódex 1516-ból és 1519-ből való, 194 levél terjedelmű. A kódexben az Ószövetség első hét könyve, valamint a szinte teljes Újszövetség olvasható, tehát részleges bibliafordítás. Semmi biztosat nem lehet tudni arról, hogy hol és kiknek a megrendelésére készítették a kódexet. Nyelvjárás-történeti érvek alapján a Dráva-vidékre szokás lokalizálni a fordítás szövegét, ám a tüzetesebb vizsgálat arra mutat, hogy különböző korú és eredetű részek egybedolgozása által keletkezett, az Újtestamentum mindenképp régebbi. A fordító és a másoló nem lehet egyazon személy. A Margit-szigeti domonkos eredet mellett szól, hogy a kódexet feltehetően apácák olvasmányául szánták, a késői apáca-használatra utal egy 17. századi kéztől való bejegyzés: barbara. Azt is kimutatták, hogy a Jordánszky-kódex összefüggésben áll a feltétlenül Margit-szigeti származású Érsekújvári-kódexszel. Ám tekintetbe kell venni azt is, hogy a megrendelők nemcsak apácák, hanem laikus szerzetesek is lehettek. A karthauzi eredet mellett szól, hogy a kódex kötésének épen maradt hátsó része lövöldi. Az iniciálék egy része szinte bizonyosan Lövöldön készült, a Karthauzi Névtelen munkáját tartalmazó Érdy-kódex iniciáléival azonos műhelyben. (OSzK - Magyar nyelvemlékek. http://nyelvemlekek.oszk.hu/ism/jordanszkykodex. Letöltés ideje: 2014.06.18.)

95 OSZK - Magyar nyelvemlékek, http://nyelvemlekek.oszk.hu/ism/jordanszkykodex. Letöltés ideje: 2014.06.18.

96 A Huszita Biblia az első magyar nyelvű bibliafordítás (15. század első fele).

97 Magyar Kurír - Katolikus hírportál. http://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-batori-laszlo. Letöltés ideje: 2014.06.18.

98 Reményik Sándor összes versei. https://mek.oszk.hu/01000/01052/html/vers0505.htm. Letöltés ideje: 2014.06.18.

99 DAP I. 191; Kápolna. In: Guzsik Tamás-Fehérváry Roland: A pálosrend építészeti emlékei a középkori Magyarországon. Összefoglaló és katalógus. Második, bővített kiadás. Budapest 1980, 9.

100 Jakó: Várad helye középkori könyvtártörténetünkben, 150; VáradKápolna (Varadinum, Nagyvárad, Wardein, GroUwardein). In: F. Romhányi (főszerk.), F. Romhányi-Laszlovszky-Szakács (szerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon.

101 Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 465.

102 Rusu-Lupescu Makó: Căpâlna. In: Rusu (coord): Dicţionarul mănăstirilor, 94.

103 DAP I. 194. Eredeti latin szöveg: AP fasc. 360., fol. 24-25. In: 1726-os feljegyzések a szentjobbi kolostor és a rend szomszéd kolostorainak múltjából (1493-1694). Lásd Gyéressy-Hervay: DAP II. (N-SZ). A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti kutatócsoportjának forráskiadványai. XIII. Budapest 1976, 394.

104 Szilágyi Sándor: Erdélyi országgyűlési emlékek. II. Budapest 1876, 327.

105 Bunyitai: A váradi püspökök a püspökség alapításától 1566. évig, 443.

106 Balogh Jolán: Varadinum - Várad vára. II. Budapest 1982, 69.

107 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: DAP I. 194.

108 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: AP fasc. 147, fol. 111-112. In: DAP I. 196.

109 AP fasc. 146., fol. 13-17. In: DAP I. 196.

110 DAP I. 191.; Kápolna. In: Guzsik-Fehérváry: A pálosrend építészeti emlékei a középkori Magyarországon, 9; Guzsik: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 215.

111 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III, 163.

112 Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 463.

113 Hegyközpályi - település Bihar megyében (románul Paleu), Nagyváradtól északra, Hegyközcsatár és Hegyközszáldobágy közt, a Kösmő patak mellett.

114 Szilágyi Aladár: Váradhegyalja - egy világ a város körül, 134-135.

115 Szilágyi Aladár: Váradhegyalja - egy világ a város körül, 135-137.

116 Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 465-468.

117 Rusu-Lupescu Makó: Căpâlna. In. Rusu: (coord): Dicţionarul mănăstirilor, 94.