Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Ozsváth Judit
mEGFORMÁLNI
A KIENGESZTELÔDÖTT EGYHÁZ ARCÁT

A kommunikáció Roger testvér és a taizéi közösség életében

 

To mould the face of a reconciled Church. Communication in fr. Roger Schutz's life and in the practice of the Taize community

The community of Taize celebrates three important events this year: the 100 years anniversary of the founder, Fr. Roger, the 10the anniversary of his departure and the 75th anniversary of the founding of the community. The article gives an overview of the communication of the Fr. Roger himself aswell as the communication of the community of Taize. The article is based mainly on the writings of Fr. Roger and some of the ideas expressed by the texts edited by the community, as well as thoughts of the new prior of the Taize community.

Keywords: Taize, community, Fr. Roger Schutz, communication

 

A szerző lapunk szerkesztőbizottságának tagja. A BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Kara Humán Tárgyak Módszertana Tanszékének adjunktusa, főként a római katolikus hitoktatás módszertanához kapcsolódó tárgyakat tanítja. 1995-től tevékenykedik fő- vagy mellékállású újságíróként.

A kommunikáció Roger testvér és a taizéi közösség életében

A taizéi közösség három jelentős eseményről emlékezik meg ebben az évben: az alapító, Roger testvér születésének 100. (május 12.), halálának 10. (augusztus 16.), valamint a közösség alapításának 75. évfordulójáról. Jelen írásunkkal mi is tisztelettel hajtunk fejet Roger Schutz életműve és az általa alapított, az egységet oly hitelesen példázó ökumenikus szerzetescsalád előtt. Mivel a hagyományokhoz híven májusi lapszámunkban a katolikus egyház által ekkor ünnepelt kommunikációs világnapot is igyekszünk szem előtt tartani, alábbi írásunkban Roger testvér, illetve a taizéi közösség kommunikációjának sajátosságait vesszük számba. Összeállításunknak főként az egykori és a jelenlegi prior gondolatai, valamint a közösség kiadványainak szövegei szabnak irányt.

Közösségünknek az ökumené otthonává kell válnia

Roger Schutz a második világháború idején, 1940-ben, alig 25 évesen érkezett a burgundiai Taizébe, ahol házat vásárolt. Úgy érezte, segítenie kell az üldözötteken, akiknek többsége minden vagyonát elveszítette. Azt is tudta, ehhez a nyomorúságba kell költöznie, osztozással, imádsággal ott állhat igazán a szerencsétlenek mellé. Amikor Taizé mellett döntött, nem sejtette még, hogy egész életének szimbólumává lesz ez a választás: azon a demarkációs vonalon akart élni, amely az embereket elválasztja egymástól. „Jól tudtam, hogy ez a vállalkozás, amely nem tőlem származott, csak a pusztában valósulhat meg" -emlékezett vissza jóval később.

Mivel a zsidók bújtatása miatt veszélybe került, egy időre el kellett hagynia kis otthonát, és vissza kellett térnie szülőföldjére, Svájcba, ahol tovább érlelődött benne a közösségi életre való elköteleződés gondolata. Olyan közösséget kívánt létrehozni, „ahol mindig egymás megértésére és a kiengesztelődésre törekszünk, amelyben a szív jósága és az egyszerűség áll mindennek a középpontjában. Az legyen a cél, hogy közösen teljesítsük ezt a hétköznapi, nagyon konkrét feladatot. Minden nap engesztelődjünk ki egymással, és váljék láthatóvá a »közösség példázata«" - fogalmazott egy visszaemlékezésében.

1941 őszén Tisztázó megjegyzések címen foglalta össze mindazt, ami ezzel a közösséggel kapcsolatosan született lelkében. Ez a kis füzet főként három szabályra helyezte a hangsúlyt: az ima és az elmélkedés járja át az egész napot, nemcsak a külön erre szánt időket; mindenki törekedjen a benső csend megőrzésére, hogy Krisztusban maradhasson; a közös életre vállalkozók pedig igyekezzenek teret nyitni a nyolc boldogság szellemének, az örömnek, az irgalmasságnak és az egyszerűségnek.

„Mindent elkövetünk azért, hogy Krisztus Testének szét-szaggatottságát felmutassuk, hogy a nyugtalanság kovászát alkossuk azok között a keresztények között, akik az egyetemes egyház megosztottságát természetes állapotnak tekintik. Közösségünknek az ökumené otthonává kell válnia" - fogalmazta meg már 1941-ben. Ez a kis kiadvány bejelentette, hogy a lelkigyakorlatra visszavonulni vágyók számára Taizében nyitva áll egy ház.

Roger testvér tehát az alakuló közösséget első perctől jelnek szánta, mely a puszta jelenlétével üzenetet közvetít, és leginkább így „kommunikál" a világgal.

Mihelyt a testvérek száma 12-re emelkedett, 1951-ben két testvér átköltözött a Taizétől negyven kilométerre fekvő Montceau-les-Mines bányavidékre, hogy az ottani szegények körében éljen és dolgozzon. Ők képezték az első testvérközösséget (fraternitást). A közben elkészült Szabályzat hamarosan megfogalmazta, hogy bárhová is menjenek a testvérek, ez a hivatásuk: „legyenek Krisztus jelenlétének tanúi az emberek között és az öröm hordozói". A kiengesztelődést pusztán elméletben hirdetőkkel szemben ők a Krisztustól akart közösség élő példájává, a kiengesztelődés parabolájává kívántak válni, az új egyház alapításának vádját határozottan elutasították. Roger testvér meggyőződése volt, hogy ez az egység csak a római egyházzal való kiengesztelődés útján jöhet létre. Vallotta, hogy amennyiben Taizé csupán a protestáns egyházak számára létezne (megjegyezzük, hogy az első testvérek között nem volt katolikus), a közösség kisugárzó ereje nem bontakozhatna ki a maga teljes gazdagságában. „Krisztusért és az evangéliumért vagyunk itt, s tőle elsősorban arra kaptunk hivatást, hogy a kiengesztelődött egyház arcát megformáljuk" - hangoztatta.

Az emberi kapcsolatok mind hidegebbé válásával egyidejűleg Roger testvér egyre inkább fontosnak tartotta szavakkal is kifejezni a közös életre való elköteleződés jelszerűségét: „Egy olyan korban, amikor sokakat megsebeznek a széthulló emberi kapcsolatok, amikor a társadalom szolidaritása meggyengül és a kirekesztés egyre nő, a közösség és az elkötelezett élet olyan jel a világban, amely sokakat megérint, ha hitelesen élik és boldogságot sugároz."

Roger testvérnek és társainak a kiengesztelődött egyház képét megformáló vágyát és törekvését talán XXIII. János pápa érezte, értette leginkább. Az ő - 1958-as - megválasztása után a taizéi közösség élő kapcsolatba került a római katolikus egyház fejével. (Roger testvér és közössége különösen jó kapcsolatot ápolt II. János Pál pápával, Athenagorasz pátriárkával, Johannes Hempel német evangélikus püspökkel, Kalkuttai Teréz anyával és számos más jeles egyházi személyiséggel.)

Minél inkább felismerte hivatását a taizéi közösség, annál inkább fontosnak tartotta/tartja, hogy szavak által is kommunikáljon a világ felé. Különösen azok irányába, akikkel az egységre törekvésben támogathatják egymást. Az oly nagyon várt II. vatikáni zsinatra való felkészülés idején például Roger testvér közzétett egy szöveget, amely határozottan és sürgetően kinyilvánította, mit remél Taizé a zsinattól: „Tisztán látjuk, milyen botrány az a szakadék, amely elválaszt minket, holott mindnyájan keresztényeknek valljuk magunkat. Keressük a látható egységet. Egyedül ettől várható az a nekilendülés, amely majd képessé tesz minket arra, hogy az evangéliumot elvigyük a földkerekség minden lakójához. [...] Tudjuk, hogy a katolikus egyház úgy véli: sértetlenül megőrizte a Krisztus akarata szerinti egységet. Nem a mi feladatunk, hogy megítéljük ezt a meggyőződést. De el kell ismerni, hogy a nem katolikus keresztényeket sokszor sérti az a mód, ahogy ezt az egységet érvényre juttatják. Ha a katolikus egyház a minden keresztényt átfogó egységet úgy emlegeti, mint az elszakadt testvérek »visszatérését«, akkor eleve megakadályoz mindenféle párbeszédet. Nem volna-e lehetséges másféle megfogalmazást használni, amelyben az olyan gondolatok, mint a »közös előrelépés« vagy a »teljes egység közös megvalósítása« nyomatékosabban kifejezésre jutnának?" Sajnos az igen finom hangvételű írás válasz nélkül maradt és figyelembe sem vevődött a zsinati megbeszélések folyamán. Ez igen elszomorította, sőt csalódottá tette a taizéi testvéreket.

Az ima által új nyelvet beszélni

Roger testvér még csak egyedül élt Taizében, amikor már naponta háromszor imádkozott a házában berendezett kis kápolnában. Ez a szokás máig él a közösségben. Az egykori prior számára a közös imádság és főleg az énekek szépsége elengedhetetlen eszköz volt a személyes ima megőrzése érdekében. Jól tudta, hogy a folytonosan ismételt kifejezésekre épülő taizéi énekek a belső élet kibontakozását segítik. „Talán úgy tűnik, hogy ezek az imamódok nélkülözik a spontaneitást. Ám egy napon a belső élet felszínre tör. [...] Az ima gyakran belső küzdelem, néha pedig teljes önátadásunk valósul meg benne. Egy adott pillanatban Istenben való egyszerű, csendes megnyugvássá változik. Talán ez jelenti az imádság csúcspontját." A közösség parabolájának megélése elválaszthatatlan a közös imádságtól, amelyikbe minden taizéi látogatót meghívnak a szerzetesek. Az énekelt ima ilyen módon a közösség másik lényeges kommunikációs csatornája, amelyet minden nemzet és keresztény felekezet tagja „megért" és szívesen használ. Az énekelt imába való bekapcsolódás valóban olyan az azt először hallók számára, mintha új nyelvet tanulnának - olyat, amelyik önmaguk és a többiek megértését, elfogadását is segíti.

Roger testvér talán az imádsághoz főzött gondolataival végezte a legszebb katekézist, patinás istenképet közvetítve minden értő, érző lélek számára. „Gyakran mondják nekem fiatalok: »Nem tudok imádkozni«. Mindegyiküknek azt szeretném válaszolni: »Ha megvan benned az az alázatos vágy, hogy szeresd az Istent, akkor az elegendő, mivel az Isten utáni vágy már a hit, az Istennel való közösség kezdete. Talán előfordul veled, hogy egyfajta jelenlétet érzel, de akkor se aggódj, ha ez az érzés elmarad. Vannak olyan pillanatok az életben, amikor elhalványul Isten jelenlétének tudata; pedig ő ott van, még akkor is, ha ezt semmi sem engedi érezni. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenléte állandó, és mindig megadatik.«" Más helyen így szól: „Szíved mélyén talán alig hiszed el, ám az Ő Lelke mégis folyamatosan munkálkodik benned." „Értetlenség vesz körül? Amikor a sötétség áthatolhatatlanná válik, szeretete égő tűz. Csak erre a sötétben világító lámpásra kell figyelned, amíg a hajnal fel nem virrad, és szívedben fel nem kél a nap. Tudod jól, hogy nem te teremted ezt a fényforrást; Krisztustól származik" - írja más helyen. Egy videointerjúban pedig így fogalmaz: „Abból a meggyőződésből élek, amit az evangéliumból tudunk meg, hogy minden létezőben Isten képmása van jelen. Minden létezőben van egy rejtett, ismeretlen, de létező forrás. Isten minden emberben elhelyezi ezt az adományt. Amikor egy nemhívőről van szó, akkor visz-szatartom magamat, hogy ezt így mondjam. Attól félek, hogy rá akarom erőltetni Istent, a Szentlelket, aki pedig soha nem kínálja föl jelenlétét a szív beleegyezése nélkül. Van egy szép evangéliumi kép: Krisztus jön és mindannyiunk ajtaján kopogtat. A szívünk és létünk legmélyének ajtaja ez, amin azonban csak a beleegyezésünkkel lép be. Nem úgy jön, mint az, aki erővel, kényszerrel keríti hatalmába a másikat. Az ember többek közt szabadságában is olyannyira Isten képmása, hogy nem is értjük, hogyan lehetne valakire ráerőltetni a hitet, a hitet, amiből saját életünk táplálkozik."

Elsősorban a meghallgatás nyitja meg a bizalom útját

Roger testvér már a kezdetektől hangsúlyozta a nehéz helyzetben lévők segítését, ehhez pedig az ő megértésükre, feltétel nélküli elfogadásukra buzdított. Jól ismerte ugyanis azt az erőt, amelyik a meghallgatás során szabadul fel az elbeszélőben. „Mások meghallgatása hivatásának szépsége talán abból ered, hogy mi magunknak is szükségünk van arra, hogy meghallgassanak bennünket, és tudjuk, milyen az, amikor nem hallgatnak meg minket. Többé-kevésbé sokakban megvan a meghallgatás képessége. Sokan idős korukra jönnek rá, hogy mit bíznak rájuk. Azáltal, hogy közel vagyunk a másikhoz, felszabadíthatjuk a másikat, könnyíthetünk a terhein, amit hordoz, azon a sok ezer kilón, amit soha nem lenne képes megemelni. Elsősorban a meghallgatás nyitja meg a bizalom útját, azét az egészen alázatos bizalomét, ami maga a hit. A hit útján apránként megértjük, hogy az egy olyan egészen-egészen alázatos valóság, ami nem kíván emberfeletti erőfeszítéseket. Egyáltalán nem! A hit sokkal inkább egy olyan egyszerű belső látásmód, amin keresztül megértjük mindazt, amit isten belénk helyezett" - fogalmazott egy videofelvételen.

A Taizében töltött idő során a csendcsoportot választva nyílik lehetőség naponta több alkalommal is beszélgetni egy testvérrel, illetve - a lányok számára - egy, a taizéi szerzetesek munkáját segítő Szent András nővérrel. Ezen beszélgetések keretében a szerzetesek elsődlegesen a meghallgatásra helyezik a hangsúlyt. Ugyancsak a meghallgatás céljával jön vissza az esti ima után a templomba a közösség néhány tagja, hogy a hozzájuk fordulni kívánó fiatalok rendelkezésére álljon.

Roger testvér sokszor mondta, hogy a testvérek nem a lelki élet mesterei. Nem arra hivatottak, hogy tanácsokat adjanak, hanem mindenekelőtt arra, hogy az ima és a meghallgatás emberei legyenek. „Az evangéliumban nem található olyan felhívás, hogy lelki mesterekké legyünk. Soha, soha. Amikor megtörténik, hogy emberek lelki mesterekké nyilvánítják magukat, akkor ezt mondom magamnak: »Valami nem jó. Ez így nem megy.« Én valószínűleg nem merném azt mondani egy olyan valakinek, aki valami olyat erőltet magában, ami egyébként nincs. Mindannyian keresők vagyunk, mindannyian Isten valóságával állunk szemben. Egész életünk során felfedezésről felfedezésre kell haladnunk. Még ha idősebbek is vagyunk, jól tudjuk, hogy ezeknek a felfedezéseknek csak a legelején vagyunk.

A bizalom zarándokai

Roger testvér nem törődött bele Európa két részre szakadásába, folyamatosan kereste a kapcsolatot a korábban szemben állók között. Ennek látható jele ma is az 1961-62 között a fiatalokkal közösen épített taizéi Kiengesztelődés Temploma. 1961 és 1989 között a testvérek és Taizéből küldött fiatalok keresték fel - titokban - az országhatáraik közé zárt kelet-európai fiatalokat. A legtöbb kelet-európai országot Roger testvér is meglátogatta. Ugyanakkor Taizé is megnyitotta kapuit a fiatalok előtt. Amint azt a prior több visszaemlékezésében is leírja, olyannyira sokan érkeztek, hogy már-már túlságosan nyomasztó terhet jelentettek számukra. „Egyik napon az egyik testvér azt mondta nekem, hogy nem maradhatunk itt tovább, el kell vonulnunk valahová, a pusztába. Így nem mehet tovább, különben eltorzul a hivatásunk." Más testvérek is hasonlóan vélekedtek, ezért heteken át folyt erről a beszélgetés. Roger testvér még a környéken lakó barátait is elhívta, hogy tanácsukat kérje. Végül aztán a helyben maradás mellett döntöttek.

Közben megérlelődött bennük egy ifjúsági zsinat gondolata. A zsinatot 1974 augusztusának végén nyitották meg. A pápa, a konstantinápolyi pátriárka, a canterburyi érsek és az Evangélikus Egyházak Tanácsa és különböző protestáns egyházak is elküldték képviselőiket Taizébe. Köztük volt a bécsi érsek, König bíboros is. A különböző kontinensekről negyvenezer fiatal gyűlt össze több napra a burgundiai kis faluban, hogy közösen imádkozzon és együtt keresse a kiengesztelődés útját. Ezt az utat azonban egyre nehezebben lehetett megtalálni, a helyzet egyre áttekinthetetlenebbé vált, és ők is belátták, hogy hosz-szabb érlelődési időre van szükség, mint ahogyan korábban gondolták. Több napos összejövetelükkel nem érték el a kívánt célt, ezért Roger testvér kijelentette, hogy a zsinatot egy időre befagyasztják ugyan, de alkalmas időben valamilyen formában újra összehívják.

Közben megérlelődött bennük az elhatározás, hogy a kiengesztelődést nem „megbeszélni", hanem élni kell - ehhez az élethez kíván útmutatókat adni a közösség a heti találkozók alkalmával.

Hatvanéves kora után Roger testvér egyre gyakrabban utazott - a kiengesztelődés elősegítése, a legelesettebbekkel való osztozás hajtotta. A fiatalok zsinatának megnyitása után felismerte: új jelét kell adnia annak, hogy az emberiség egyetlen családot alkot, s hogy az egyház feladata ez: részt venni minden ember szenvedésében, s a kiengesztelődés, a bizalom és a béke kovászává lenni a föld egyik határától a másikig. Új utakat keresett tehát. Ez a felismerés vezette el a föld számos nyomorúsággal sújtott néhány területére. Így jutott el 1975-ben Chilébe, amelyet politikai harcok dúltak fel, majd 1976-ban Calcuttába, a kínai szigetekre, Dél-Chilébe, Oroszországba.

1979-ben egy ideig a dél-chilei Temuco városában élt, hogy ott vállaljon szolidaritást a legszegényebbekkel. Ez alkalommal is minden földrészről elkísérte a fiatalok egy csoportja. Ekkor vált benne világossá, hogy célszerűbb lenne, ha a „fiatalok zsinatát" a „kiengesztelődés zarándokújával" folytatnák. A kezdeményezés nemsokára a „Bizalom zarándokútja a földön" nevet kapta. Ez a zarándokút azonban nem csupán külső és látható eseményekben nyilvánul meg, ennek az útnak mélyen meg kell gyökereznie a résztvevők szívében is. 1980 végén, a földrengés sújtotta Dél-Olaszországban egy lakókocsiban írta meg a Levél Olaszországból című írását, amelyben arra szólítja fel a fiatalokat, hogy váljanak a „kiengesztelődés zarándokaivá". Nem az a fontos, hogy messzire elutazzanak, hanem az, hogy azon a helyen lépjenek rá a kiengesztelődés zarándokútjára, amelyet Isten jelölt ki számukra. „Kezdd önmagadban a zarándoklatot. Egyszer aztán egész életed zarándokúttá lesz."

A különböző országok fiataljainak, valamint a legszegényebbeknek a felkeresését Roger testvér utóda, Alois testvér is folytatja. Évente többedmagával ellátogat minden földrészre, hogy a helyi fiatalokkal együtt imádkozzanak, megismerjék életüket, gondjaikat. Az európai kontinensen minden év végén egy-egy nagyvárosban - a bizalom világméretű zarándoklatának újabb állomásain - tartanak találkozót fiatalok részére. Ezek az alkalmak egyrészt a taizéi közösség, másrészt egymás, harmadrészt pedig a befogadó ország, illetve város lakóinak közelebbi megismerését és a bizalom zarándokútján való közös előrehaladást segítik.

Roger testvér és az ő iránymutatása, példája nyomán a taizéi közösség feltétel nélküli bizalmat szavaz a fiataloknak. Az alapító erről így gondolkodott: „Ma a fiatalok nagyon jól tudják, hogy leghatékonyabban a saját életükkel tehetik hitelessé az evangélium üzenetét és segíthetnek másoknak felfedezni Krisztust. Ezért a kiengesztelődés keresése továbbra is lényeges marad."

Levelek és internetes üzenetek a „föld végső határain" élőknek is

Alois testvér megőrizte az elődje által bevezetett szokást, így ő is évente levelet ír valamelyik kontinensen szervezett találkozóról, aztán ez a levél szolgál majd a kiscsoportos beszélgetések alapjául a Taizében megrendezett egyhetes találkozókon, valamint a föld többi részein is. A biztató gondolatokat tartalmazó, bibliai gondolatokra épített írások valóban erőt és hitet közvetítenek a fiatalok felé. Roger testvér 2005-ös Taizéi Levelében például így fogalmazott a 90 éves prior: „Saját életükön keresztül szeretnék Krisztust jelenvalóvá tenni mások számára. Tudják, hogy az egyház nem önmagáért, hanem a világért van, azért, hogy abban a béke kovásza legyen. »Közösség« - ez az egyház egyik legszebb neve. Ebben a közösségben nincs helye az egymás közti szigornak, sokkal inkább jelen vannak a tiszta kapcsolatok, a szív jósága, az együttérzés... és kitárulhatnak a szentség kapui.

Az evangéliumban meglepő felfedezést tehetünk: Isten nem teremt félelmet vagy aggódást, Isten csak szeretetét adhatja nekünk. Szentlelkének jelenléte által Isten jön el, hogy átváltoztassa szívünket."

Alois testvér 2011-ben Chiléből írt levelének tanulmányozása során - például - ugyanazt a bátorító, bizalmat sugalló hangnemet találjuk, mint ami elődjét jellemezte: „Nem tehetünk tanúságot a közösségről, ha nincs meg bennünk a bátorság, amellyel az ellenszélben haladhatunk. A Szentlélek megadja nekünk a szükséges leleményességet ahhoz, hogy megtaláljuk a módját, hogyan lehetünk közel a szenvedőkhöz, miként hallgathatjuk meg őket, és miként engedhetjük, hogy csüggedésük megérintsen minket. A boldogság útja Krisztus nyomdokain járva, saját magunk odaadásában rejlik, nap nap után. Saját életünk által, egészen egyszerű módon, megvallhatjuk Isten szeretetét."

A modern technika nyújtotta lehetőségeket kihasználva a taizéi közösség évente több ingyenes elektronikus hírlevelet is küld az arra feliratkozóknak. Ezek a levelek a taizéi közösséggel kapcsolatos eseményekről, valamint a különböző országok fiataljainak a kiengesztelődés jegyében szervezett programjairól tudósítanak és a prior rövid imájával zárulnak.

A közösség tagjai közül más-más személy tartja a kapcsolatot a különböző országok fiataljaival. Ők évente ellátogatnak ezekbe az országokba, felkeresik a különböző ifjúsági csoportokat és regionális találkozók keretében találkoznak a távolabb élőkkel. A taizéi felelős testvér levélben is tartja a kapcsolatot az illető ország több összekötő emberével.

A taizéi közösségnek 34 nyelven olvasható saját internetes honlapja is van, számos hasznos információval, napi bibliai olvasmányokkal, az énektanulást segítő hanganyagokkal és kottákkal, valamint a taizéi templomban rögzített, visszahallgatható rádiófelvételekkel. A taizéi találkozókra való jelentkezés is ezen a felületen történik.

A száz körüli tagot számláló ökumenikus szerzetesközösség elsődlegesen a 16-35 éves korosztályt hívja és várja Taizébe, illetve az év végi európai találkozókra, de az idősebbek előtt sem zárja be kapuit.

Fentebbi írásunkkal arra próbáltunk rávilágítani, hogy a taizéi közösség számára kiemelten fontos a kommunikáció. A több mint száz, különböző keresztény felekezetekhez és mintegy 30 nemzethez tartozó férfiből álló szerzetescsalád mindenekelőtt a közösség parabolájaként értelmezett, nyitott életével üzen a világnak. Az énekelt imákra és hosszú csendre épülő imaóra és a fiatalok (és kevésbé fiatalok) meghallgatása is sajátos „nyelvezetéhez" tartozik. Ezeken túl kiemelten fontos számára a keresztény vallások vezetőivel, meghatározó személyiségeivel és a különböző ökumenikus szervezetek képviselőivel való személyes kapcsolattartás. A közösség tagjai ugyanilyen jelentőséget tulajdonítanak a különböző országok fiataljai személyes felkeresésének is. Papíralapú vagy elektronikus leveleikkel, hírleveleikkel, internetes oldalukkal, az arról indítható archív rádiófelvételeikkel pedig a világ bármely sarkában élőket informálják életükről, az általuk szervezett találkozókról.

Taizé hangja nemcsak egy erőteljes, de egy rendkívül hiteles hang a világban.

 

Felhasznált irodalom

González-Balado, I. L.: Taizé - Roger testvér. A közösség keresése.

Budapest é. n. Roger testvér: Taizé forrásai, Budapest 1997. Spink, Kathryn: Roger testvér - Taizé alapítója. Budapest 1989. Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás. Szeged 2001.

Soha ki nem alvó tűz. Roger testvér imái, Taizé. Abaliget 1990. Taizé - Bizalom a Földön. Taizé 2001.

Válaszd a szeretetet: a taizéi Roger testvér 1915-2015. Budapest 2007. Roger testvér: Isten képmásaként szabadnak lenni. https://vimeo.com/13391243. (Utolsó letöltés: 2015. 04. 13.)

Roger testvér: A meghallgatás szépsége. https://vimeo.com/13455526 (Utolsó letöltés: 2015. 04. 13.)