Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Könyv
tEMPFLI IMRE:
LEKTOROK KIS KÉZIKÖNYVE

 

Akik észrevesszük, panaszkodunk és értetlenül nézzük, hogy drága anyanyelvünk romlik, foszlik, szakadozik. Beszédünk romlásának rossz példáit bizonyos kereskedelmi adók mint a pestist terjesztik. Társadalmi jelenség lett az igénytelen beszéd, mert társadalmi jelenséggé vált a nem olvasás. Trágárságra utaló, félig kimondott, idegen szavak, befejezetlen mondatok, abbahagyott gondolatok, idegen hangsúlyok támadják beszédünket, rongálják emberi kapcsolataink minőségét is. A nyelv- és beszédvédelem nem öncélú, hanem a tiszta emberi kapcsolatok eszköze. A beszéd isteni adományában csak az ember részesült, ezért az ember Isten előtt felelős nyelve alakulásáért. A beszédvédelem kötelességének felismerése nem új felfedezés, Reményik Sándor a múlt század közepén figyelmeztetett: „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, / És áhítattal ejtsétek a szót, / A nyelv ma néktek végső menedéktek, / A nyelv ma tündérvár és katakomba, / Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!"

Dr. Tempfli Imre nem a líra eszközeivel lépett fel nyelvünk romlása ellen, amikor a Lektorok kis kézikönyve című munkáját megírta. Azt mondja el, ne vigyük az igénytelen köznapi beszédmódot a templomba! Szent szöveg ekeinket küldetésükhöz méltó szent odafigyeléssel adjuk át társainknak, mert a jó beszéd nem az általános értelemben vett tömeghez, hanem a tömeget alkotó személyekhez külön-külön szól.

Nyelvünk és beszédünk romlásának megelőzéséhez és gyógyításához ad kezünkbe egyedülálló tankönyvet dr. Tempfli Imre. A kötet alcímét elolvasva azzal a téves gondolattal nyithatjuk ki a könyvet, hogy csupán templomi szolgálatot végzőkhöz szól. A Bevezetés a felolvasói szolgálatba alcímet viselő munka azonban nemcsak templomi felolvasók, közszereplők számára nélkülözhetetlen, hanem mindannyiunk számára, akik adunk arra, hogy a gondolatainkat közvetítő beszéd tiszta, tiszteletteljes, világos és érthető legyen. A könyv így túlmutat a templom, az egyházi liturgia határain. Olyan nyelv- és beszéderősítő gyógyszer, amire iskolai végzettségtől függetlenül mindannyiunknak szüksége van.

A kötet egyszerre nyelvvédő, nyelvápoló, beszédvédő és beszédápoló, hit-és egyháztörténeti, szertartás-ismereti kézikönyv. Mindezt 168 oldalon foglalja össze az olvasó számára könnyen befogadható előadásmódban. A Függeléket alkotó 68 oldalon a lektorrá avatás szertartását, a Szentírás imádságos olvasásának szabályait, megértését segítő történelmi dátumokat és eseményeket, a magyar naptárral bővített általános római naptárt, az egyházi év mozgó ünnepeinek táblázatát 2041-ig, a szentmise olvasmányainak jegyzékét a liturgikus év minden egyes napjára, a szentírási olvasmányok jegyzékét hétköznapokra, az evangéliumi olvasmányok jegyzékét, az újszövetségi olvasmányok jegyzékét is tartalmazza.

Ajánló soraiban Böcskei László váradi megyéspüspök a Boldog II. János Pál pápa által meghirdetett, Európa újraevan-gelizálására irányuló terve kapcsán írja a lektorról és a lektori munka jelentőségéről: „ebben a munkában a szolgálati papság mellett nagy szerep jut a laikusoknak. Segítőtársak szükségesek, akik jelen vannak az élet minden területén és életükkel tesznek tanúságot a krisztusi igazságok mellett, hitvalló erkölcsös életükkel példaképpé válnak." A megváltás művében a híveknek, a Teremtő munkatársainak a szerepe nem korlátozódhat, nem is korlátozódik a templom, a szentmise keretei közé. „A megváltás műve általunk lesz hatékonnyá a magunk helyén és élethelyzetében" - figyelmeztet Boda László. Ezek tudatában Tempfli Imre a felolvasói szolgálatban tevékenykedőket tanulásra hívja meg.

A kötet első fejezetében az egyháztörténész Tempfli Imre a II. vatikáni zsinat megfogalmazásával tisztázza, hogy a lektorság az egyházban az első szolgálati fokozat. Történelmi áttekintést nyújt a lektorok szerepéről az Ószövetségben, az ősegyházban, a középkori egyházban az I. és végül a II. vatikáni zsinat utáni időkben. Megismerjük a lektorok rendjének történetét, kiderül, hogy VI. Pál pápa tett rendet a különböző rendfokozatok között azzal, hogy eltörölte az alszerpapságot, és létrehozta a szolgálatokat, amit a megkeresztelt emberek általános papságukból kifolyólag, így a világi Krisztus-hívők is végezhetnek.

A második fejezetben a lektor feladatait ismerteti. „[...] Feladata a liturgiában az evangélium kivételével az olvasmányok olvasása." „A lektor próféta is" - írja Tempfli Imre, mert ószövetségi elődjéhez hasonlóan ő sem a saját nevében beszél, másrészt párbeszédet kezdeményez Isten és népe között. VI. Pál pápa mondatát parafrazálva a lektor egyben tanító és tanú is kell legyen, ahogy Böcskei püspök írja a könyv ajánló soraiban. A lektori feladatok komolyságát jelzi, hogy biztosítani kell a lektorok felkészítését, képzését és továbbképzését. Az elméleti képzés alapja a Szentírás- és liturgikus ismeretek megtanulása. A gyakorlati képzés alapjai elsősorban a beszédművészeti eszközök elsajátítása.

A harmadik fejezet a Szentírással foglalkozik, annak irodalmi műfajait taglalja. A szerző hangsúlyozza, hogy az olvasópulthoz kiálló lektornak ismernie kell, az általa felolvasandó szöveg melyik irodalmi műfajhoz tartozik (levél, visszaemlékezés), milyen történelmi helyzetben és milyen célból íródott, tisztában kell lennie azzal, ki írta. „A lektornak tudnia kell, hogy a próféták elsődleges feladata nem az elkövetkező események megjövendölése volt, hanem sokkal inkább áldások és figyelmeztetések [...] kimondása". A lektor ismerettárából nem maradhat ki a zsoltárok ismerete sem (dicsőítő, magasztaló, hálaénekek, siralmak, esengő és kérő énekek). Megnevezésükből kitűnik, hogy mindegyiket másképpen kell felolvasni. Összefoglaló leírást kapunk az Ó- és Újszövetség anyagáról, szerzőiről, a művek születéséről. Minden bizonnyal nagy érdeklődéssel fogadja majd az olvasó a Szentírás nyelvének alakulásáról és az első fordításokról szóló fejezetet.

A negyedik fejezet a legfontosabb liturgiai eseményeket ismerteti, kitérve az egyházi évre, a szentmisére, annak alakulására a történelem folyamán. Külön táblázatban mutatja be a szentmise részeit, és azokat teológiai magyarázattal látja el. Az igeliturgiát tárgyalva, rövid történelmi áttekintés után részletesebben beszél az ószövetségi olvasmány mellőzhetetlen szerepéről a szentmisében, hiszen „benne fogalmazódik meg minden óhaj, vágyakozás, prófétálás és jövendölés Krisztussal, a Messiással kapcsolatban".

Fontos fejezet a vasár- és ünnepnapok olvasmányainak hároméves beosztására vonatkozó útmutató. Az évközi vasárnapokon, a szentmisékben, végigolvassuk mind a négy evangéliumot. Az egyes liturgiai éveket A, B, C évnek nevezzük. A hárommal osztható évszám lesz a C év, ilyen például 2013, előtte a B év (2012), azt megelőzően az A év volt (2011). A 2014-es esztendő ismét A év, 2015 a B év és 2016 a C év lesz. Megtaláljuk a hároméves beosztását, és a hétköznapok olvasmányainak kétéves beosztását is.

A papok számának csökkenése miatt vasárnaponként a hívő közösségek mise nélkül maradhatnak. Az egyházmegye főpásztora szabályozza a pap nélküli istentisztelet módját. Ilyen istentiszteleteken is közreműködhetnek segédkezők, ministránsok, lektorok. A világi lelkipásztori kisegítők kézikönyve háromféle papnélküli istentiszteletet ismer: istentisztelet igeliturgiával és áldoztatással, istentisztelet zsolozsmával és áldoztatással, istentisztelet zsolozsmával és áldoztatás nélkül. Az első két esetben a távol lévő plébános megfelelő mennyiségű ostyát kell biztosítson az igeistentiszteletekre.

Az ötödik fejezet hangtani és beszédművészeti kérdésekkel foglalkozik. A történeti, minden esetben érvényes hangsúlyozás a magyar nyelvben az első szótagra esik. Mondanivalónk tiszta, világos, érthető közlése céljából használnunk kell az értelmi, érzelmi és ritmikai hangsúlyozást is, ami nem szótag szerinti, hanem szavak szerinti hangsúlyozást jelent, tehát a mondanivaló szerinti fontos szót hangsúlyozzuk. Elsajátítható módon beszél a hanglejtésről, a beszédszünet jelentőségéről, a mondattípusokról és azok használatáról. A művészi beszéd elképzelhetetlen helyes légzéstechnika nélkül, erre is felhívja a figyelmet a könyv. A szerző nem véletlenül tulajdonít fontos szerepet az olyan külsőségeknek, mint a megjelenés, az öltözék, a lektor fegyelmezett, de laza, elegáns mozgása és magatartása.

Végül a kötet tanulságait így foglalhatjuk össze: meg kell tanulni adni, hiszen nem azért állunk ki az olvasópulthoz, hogy mihamarabb felolvassuk és túllegyünk a szövegen, nem is szereplési vágyból, hanem azért, hogy adjunk a hallgatónak! A lektor nem állhat a közösség elé, amíg alaposan át nem tanulmányozta és nem értelmezte a szöveget. A lektornak törekednie kell alázatosan szolgálni a szöveg üzenetét, de úgy, hogy a felolvasó egyéniségét ne adja fel. Nem lehet semleges, közömbös ember, de önmagát sem kell mutogatnia, hanem a hangzó szót kell megtestesítenie. Amikor a 10-12 éves gyermek a próféták szövegeiből olvas fel, nem a bibliai üzenetre, hanem többnyire a szereplésre figyelnek a hallgatók. Minden felolvasás jó, ha a bibliai üzenet eljut a hívekhez, ha meg tudja szólítani őket, ha elindítja a megtisztulási folyamatot.

A magyar nyelven felolvasónak tudnia kell, hogy a világ harmadik legszebb, leggazdagabb nyelvén beszél. A nyelvvel élni kell, nem szabad felületesen, félvállról venni a megszólalást. Van mire vigyáznunk, és van mire támaszkodnunk. Kazinczy Ferenc és Kölcsey Ferenc hatékony közreműködésével a szatmári nyelvjárásból alakult ki a magyar irodalmi nyelv. Erre utaló példa, hogy 1882 júniusában a szatmárnémeti férfikórus a debreceni Országos Dalünnepen a megtisztelő 3. helyen végzett. A bronzérem mellé egy zongorát kaptak ajándékba. Mégsem a harmadik díj és nem a zongora bizonyítja nagyságukat, hanem a Budapesti Hírlap 230. számának tárcája, melyben ez áll: „a szatmári férfi dalegylet is megérdemel egy kis buzdítást. Lehettek tökéletesebbek, szabatosabbak nála, de magyaros zamat, magyaros kifejezés s jóízűség dolgában Szatmár fiait illeti a pálma. Az édes magyar szó itt mézként ömlött az ajkakról, s minden átmenetnél, minden fordulónál s változatban kellő kegyelet tárgy volt a nyelv. A szatmáriak nem mostoha gyermeknek vették a szót, hanem úgy bántak vele, mint a legkedvesebbel az egész világon..."

A Lektorok kis kézikönyvével dr. Tempfli Imre is beállt a nyelvvédők táborába, mert tudja, hogy a bibliai szó felszabadító, megtisztító, rádöbbentő ereje csak az igényes, a szöveghez felnőni szándékozó felolvasásban juthat el a hívekhez.

 

Csirák Csaba