Könyv
jAMES MARTIN SJ: MENNYEI DERŰ
Öröm, humor és nevetés a lelki életben

 

A szerző New York-i jezsuita szerzetes, széles körű lelkipásztori szolgálatot folytat, amihez az írás, a sajtómunka is hozzátartozik. Ez a könyve olyan témát érint, amely sok tévhitet képes eloszlatni a komoly vallásosságról - legyen az a papi, szerzetesi vagy elkötelezett világi hívő komoly lelki élete. A szerző a bevezetőben el is mondja, sőt élő és nem is olyan régi példákkal illusztrálja sokszor, mennyire félreértik az emberek a komoly lelki élet, a vallásosság, az életszentség lényegét: azt hiszik, a szigorúság, a szomorúság, a komorság elválaszthatatlan velejárója, holott az egészséges lelki élet igazi fokmérője sokkal inkább a derű, a jó humorérzék, a béke. A savanyú képű vallásos ember nem természetes, az örömtelenség nem tanúskodik hiteles istenkapcsolatról. A spirituális életnek a humor, a nevetés is része, akárcsak a mindennapi életnek. Bár abban, hogy ki mennyire tud látványosan derűsnek lenni, a temperamentumnak is van szerepe, mégis feltehető a kérdés: aki nem képes itt a földön a derűre, a nevetésre, hogyan fog majd örvendezni a mennyországban?

A könyvben a téma sok vetületéről szó esik. Nyilván arról is, hogy mint annyi mindennek, a humornak, a nevetésnek is van etikai vetülete: a nevetés nem jó, ha mások kinevetése vagy megszólása a cél (vagy a következmény), és nyilván mindenképen elítélendő a gyilkos humor, a gyengébb, a peremre szorult iránti megvetést kifejező nevetés. Talán éppen ezektől a bűnöktől való félelmében menekült a vallásos ember a rosszul értelmezett komolyságba. A második fejezet ezért éppen arra keresi a választ, miért is vagyunk olyan komorak. Ennek a vizsgálódásnak a legegyszerűbb módja „a vallásos komolyság rövid, ám egészen pontos történelmi vizsgálata". A történeti visszatekintésből valóban sok minden kiderül. A visszatekintésben a Szentírásig kell visszamenni, az ószövetségi zsidó kultúra és spiritualitás megnyilvánulásáig, az evangéliumig. A szerző szakembereket kérdezett meg afelől, hogy miért nem érzékeljük Jézus humorát az evangéliumokban, holott az ószövetségi ember humora, különösen a Talmudban és a Misnában egyértelmű. A válaszok elgondolkodtatóak, hiszen fölmerül a kérdés, hogy akkor mi nem is értjük jól az evangéliumokat? Tény, hogy a humor mellőzése az evangéliumok megírása után nagyon hamar megjelent az egyház életében... annak ellenére, hogy ennek nincs valós bibliai alapja: Öröm a Szentírásban: a 65. zsoltár alcím alatt például a hálaadás és az öröm összefüggéseit tárja fel a szerző. A harmadik fejezet már arról szól - és mindezek után természetes is -, hogy az öröm egyenesen Isten ajándéka. A szentek humorának változatos példáit hozza ez a rész, és választ kapunk arra is, hogy mit is jelent valójában például Szent Benedek Regulájában a nevetést megtiltó passzus.

Ismert jelenségre hívja fel a figyelmet a következő cím: A boldogság vonzó. Tizenegy és fél nyomós érv arra, hogy miért legyünk jókedvűek. Ebben a fejezetben elsősorban azt tudhatjuk meg, hogy a humor hogyan képes elmélyíteni a lelki életünket. A humor az evangélium hirdetésének, az alázatnak az eszköze. De segíthet abban is, hogy felismerjük a valóságot, hogy szembeszegüljünk a hatalmaskodókkal. Bátorságot adhat, és elmélyítheti istenkapcsolatunkat is. A humor sokszor gyógyít, el ő mozdítja a jó emberi kapcsolatokat, szórakoztat - ez utóbbi talán kicsit nyilvánvalóbb. Majd arról is olvashatunk a Felébredtem című fejezetben, hogy az öröm nemcsak úgy magától jön, hanem bizony rajtunk is múlik... A szerző saját tapasztalatát osztja meg a hivatásról, a szolgálatról, amelynek kibontakozása teljessé és örömtelivé teszi az embert, amennyiben önzetlenül válaszol Isten hívására, bármilyen életállapot vagy szakma megélésére.

Nevetés a templomban. A vidámság visszaszerzése a hívők közösségében: ez a fejezet a vallási intézmények világára mutat rá, ahonnan sok esetben valóban kiveszett a természetes derű, vidámság. Az evangéliumban valóban nagy hangsúlyt kap a szenvedéstörténet, és ez a megváltás fontos része, de nem ok arra, hogy a templomok is a „szenvedés helyeivé" változzanak, mert hol van akkor az örömhír hatékonysága?! A szerző azt is megállapítja, hogy ez viszont sajnos nem csak katolikus probléma... Sok kedves történetet olvashatunk arról, hogyan lehet a helyén való és egészséges humort megengedni, elfogadni - akár a templomban is. Olvashatunk arról is, hogy a derű és a vidámság nem ugyanaz, hogy a derűs életnek, a derű melletti döntésnek is megvannak a maga kihívásai - és itt kezdődik valójában a derű, a nevetés spiritualitása...

A könyv sok példa és saját tapasztalat elbeszélése által segít megérteni ezt a spirituális utat, mely végső soron felkészülés a mennyországra.

Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya-Új Ember Kiadó, Budapest 2013.

Farmati Anna