Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Könyv
aMEDEO CENCINI: A FIÚ LELKÜLETE
A szerzetesképzés menete

 

Gyakran elhangzik, hogy a kortárs jelenségek, a mai társadalom egyre nagyobb kihívások elég állítja nem csak a döntés előtt álló fiatalokat, de azokat is, akik mernek döntéseket hozni, illetve akik kísérik és képezik őket. Erre a kihívásra válaszol ebben a könyvében Amedeo Cencini kanossziánus szerzetespap, tanár, pszichológus, a szerzetesképzés egyik legismertebb szaktekintélye, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának konzultora. A szerzetes- és papképzés folyamatát korszerű, az emeberi szabadságra építő, teológiai és antropológiai szempontokat érvényesítő valóságként határozza meg. A képzés célja az, hogy a megszentelt életre készülő fiatal ne csak Jézus életstílusát sajátítsa el, hanem gondolkodásmódját és érzelemvilágát is. Ehhez szükséges, hogy felkészült nevelők megfelelő pedagógiai eszközökkel segítsék a fiatalokat - akikről nagyon gyakran negatív képet alakítunk ki. A szerző azonban abból indul ki, hogy „nem igaz, hogy ez a nemzedék rosszabb, mint az előző"... „ennek a nemzedéknek nem csak nagy problémái, hanem nagy erőtartalékai is vannak." Meg lehet és meg is kell találni azokat az alapelveket, módszereket, tartalmakat, amelyek ma is krisztusi embert formálnak a kegyelemmel együttműködve. A gazdag (sokszor évszázados) spirituális örökséget konkrét pedagógiai programokba kell beépíteni -minden szerzetesintézménynek a saját Ratio formationisa szerint. Az első fejezet megadja ennek a modelljét, tekintettel a szerzetesi képzés különböző szakaszaira: jelentkezés/jelölt időszak, noviciátus, juniorátus (ideiglenes fogadalmas).

A könyv nyilván elsősorban az érintettekhez: szerzetesintézmények felelős személyeihez szól, de tanulsággal forgathatja bárki, aki a keresztény spiritua-litásban szeretne elmélyülni, és hasznos olvasmány lehet azok számára is, akik más kontextusban ugyan, de a keresztény lelkiséget is átadni kívánó nevelőként dolgozik: a szövegek nyomán ugyanis az olvasónak sikerül rálátnia arra, hogy mit jelent a belső fejlődés útján járni és kísérni valakit, milyen összetevői vannak ennek a fejlődésnek, milyen reményei - ami lehet természetesen más is, mint a kifejezetten szerzetesi élet. A spirituális dimenzióról szóló fejezet például különösen jól használható modellt ad arra vonatkozóan, hogy miként lehet a hétköznapokban a hit dinamizmusát élni a Szentírás szerint, múlt, jelen és jövő értékeire figyelve. A nagyobb fejezetek témái (Pedagógiai közvetítő szerepek, Nevelés az emberség szintjén, Spirituális képzés, Karizmatikus képzés) a legfontosabb területeket járják körül, kitérve nem csak a nevelő, hanem a közösségek felelősségére is, majd az utolsó fejezet a képzésben lévő fiatal szempontjait és ideális magatartását taglalja, aki a maga módján szintén felelős azért, hogy mennyire képes segítséget elfogadni, és integrálni a hivatását az élet legkülönbözőbb területein jelentkező eseményekbe (A fiatal oldaláról nézve).

 

L'Harmattan - Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 2010.

 

Tóth Ármin