Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

hEIDL GYÖRGY: ÉRINTÉS. SZÓ ÉS KÉP
A KORAI KERESZTÉNY MISZTIKÁBANK

 

Amikor az egyházatyák katekéziseit, misztagógikus beszédeit olvassuk, többnyire csak a megfogalmazott hitigazságok érdekelnek bennünket, megszoktuk, hogy megfellebbezhetetlen tekintélyekként kezelhetjük a szövegeiket, ha argumentációra van szükség, de egyféle dekorációnak is megteszik, ha éppen úgy alakul. Heidl György kötete azonban felhívja a figyelmünket arra, hogy a tanítás módja és kontextusa sem mellékes, és ez a mód nem pusztán esztétikai értéket rejt, hanem maga a szöveg, annak meg-formáltsága, az élőbeszéd is a beavatás eszköze.

A kötet ezt a kérdést járja tehát körül: hogyan valósul meg a hit az érzékelhető világban, a gyakorlati életben. Az első fejezetben a filozófiai kontextusba helyezett hit érintésként való meghatározását követhetjük nyomon. Már itt reflektál a szerző az ókori (plótinoszi) és a keresztény filozófiai elgondolások hasonlóságaira és persze lényeges különbözőségeire is: a keresztény hit jobban bevonja a testi, fizikailag érinthető valóságot a spirituális életbe, hiszen maga a Logosz is testté lett, érinthetővé lett.

A második fejezetben (Noli me tangere! Ne engem érints!) a szerző annak az azóta is sokat vitatott kérdésnek jár utána, amelyet Jeromosnak tett fel egykor Marcella, az előkelő római asszony: „Miért van az, hogy János evangéliumában a feltámadás után ezt mondja Jézus Mária Magdolnának: Ne érints meg! Még nem mentem föl Atyámhoz (Jn 20,14); Máté evangéliumában viszont azt olvassuk, hogy Jézus lábaihoz omlottak az asszonyok". A patrisztikus hagyományok mellett a szerző a Szentírásban magában is keresi a választ. Jeromos, Ambrus, Origenész, Ágoston magyarázatainak ismertetése-kommentárja és összevetése nyomán fogalmazza meg saját álláspontját: a tiltás oka nem Mária Magdolna „hitetlensége" - hanem egyszerűen az a tény, hogy a feltámadás és a mennybemenetel közötti idő még nem a teljesség, az igazi érintésnek viszont a tökéletességben kell megtörténnie. Tehát ez a mondat nem tiltás, hanem buzdítás a teljesség keresésére. A harmadik fejezet (Törvény, élet, táplálék) a táplálék jelképrendszerét értelmezi János evangéliumának kontextusában. A következő, Szöveg, lélek, művészet címet viselő fejezet Szent Ambrus teológiája és a plótinoszi filozófia közötti kapcsolatokat mutatja ki, szemben azzal a tévhittel, hogy Szent Ambrus nem kapcsolódott be korának filozófiai áramlataiba. Meglátásait a De Isaac et anima és a De bono mortis szövegek elemzésével támasztja alá. Ambrus Philón teóriáit saját irodalomelméleti nézeteivel igyekszik összebékíteni és megláttatni az összefüggést a Szentírás nem művészet volta és mégis művészi szabályokat generáló volta között. Világosan látta ugyanis a pogány filozófia és a keresztény teológia tanítási módszerének és céljának azonosságát. Az Exegézis, liturgia, misztika fejezet folytatja a De Isaac et anima elemzését, de más szempontok szerint. Szent Ambrusnak azt a felfogását követi nyomon, mely szerint a beszélt és írott nyelvnek, a szövegnek megvannak a maga művészi, gyönyörködtető, érzékekre ható lehetőségei, és ezeket a tanítás szempontjából ki is kell használni. A szöveg tartalma és a kifejtés mikéntje között igenis van kapcsolat. Ugyanakkor az érzékelés a szentségi-liturgikus beavatással is összefügg. Ezért nevezhető Ambrus misztikája szentségi misztikának, amely elsősorban a mysterionnal, a szentséggel függ össze. Krisztus-misztika és Erósz-misz-tika címmel a szerző bemutatja a platóni érosztan és a keresztény jegyesmisztika közötti különbségeket: a jelentősebb szövegpárhuzamok elemzésével az ambrusi és a plótinoszi misztikát hasonlítja össze, ezt követően pedig a misztagógia és misztológia fogalmát tisztázza Szent Ágoston teológiája alapján.

Az utolsó fejezetben (Szó, kép, szentség) a korai egyház művészete misztagógikus gyakorlatának összefüggéseit taglalja, illetve a szövegek és az ikonográfiai ábrázolások korabeli létmódjára reflektálva kutatja a jelentéseket. A vizuális keresztény művészetének szentségi természetére hívja fel a figyelmet - választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a modern ember sokszor miért áll értetlenül az ősi műalkotások előtt. Azért, mert eltávolodott a szentségi misztikától, ezáltal annak vizuális kódjaitól is. Arra is ráláthatunk azonban, hogy ez a folyamat már a felnőttkeresztség és a keresztényüldözés megszűnésével elkezdődött. Külön érdekessége a fejezetnek, hogy a Jézus ún. botos csodáinak elemzésével rávilágít egy látszólag jelentéktelen ikonográfiai sajátosság felbukkanásának és eltűnésének okaira. Ezt megelőzően a keresztség szentségének szimbolikájára, az ezzel kapcsolatos szakramentális tipológiára világít rá annak érdekében, hogy a keresztség és az eukarisztia szentségében felfedezhető legyen Jézus bottal történő ábrázolásának a jelentősége. A bot ugyanis nem pusztán a hatalom vagy a csodatévő erő jelképe, hanem Krisztus szava, és a megváltás misztériumának lényegére irányítja a figyelmet.

A könyv felépítése, nyelvezete mindenki számára hozzáférhető - bár tudományos igénnyel megírt munka, a szerző saját bevallása szerint azt szeretné, ha gondolatai nem csak szakemberekhez, hanem a „laikus" istenkereső emberhez is eljutnának. A téma megközelíthetőségét a kötet végén található képmellékletek is segítik.

Kairosz Kiadó, Budapest 2011

Farmati Anna