Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Benyik György
jÉZUS ÉS A NŐK

 

Jesus and the Women

The article gives a biblically sustained professional answer to the media sensation of the last period. Several articles and TV stories dealt with the question of Jesus' supposed marriage with Mary Magdalene. The starting point of these stories was the announcement made by Karen L. King, researcher of the Westar Institute who formerly has published the Gospel of Judah and Mary Magdalene. At a conference held in Rome on Coptic issues, King spoke of a miniature Coptic inscription containing a reference that could be interpreted as depicting a different kind of relationship between Jesus and Mary Magdalene. In this article the author gives an insight on Jesus' special treatment of women, outstanding in his time and society, yet states that there is no real foundation of such far-reaching conclusions as the „sensational one" that got the media's attention.

Keywords: Mary Magdalene, women, Jesus, Coptic, Bible, apocryphal

 

A szerző teológiai tanulmányait Szegeden, Budapesten és Rómában végezte. 1975-ben szentelték pappá. 1978-tól a szegedi Hittudományi Főiskolán tanít, 1980-tól a biblikus tanszék vezetője. Teológiai doktori címet szerzett a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 1977-ben, biblikus teológiai diplomát Rómában a Pontificia Universita Gregorianán 1982-ben, majd PhD-fokozatot a PPKE Teológia Karán 1997-ben. A szegedi nemzetközi biblikus konferenciák szervezője (1989 óta).

Bevezetés

Az elmúlt időszakban sokakat sokkolt, másokat hitükben megbotránkoztatott az a tudományos felfedezésnek beállított névjegykártya méretű kopt irat, amely állítólag Jézus feleségéről szól. A Rómában tartott kopt konferencián Karen L. King1 -az amerikai Westar Institute munkatársa, aki Mária Magdolna2 és Júdás evangéliumát3 is közzétette - jelentette be a szenzációt, jóval szerényebben, ám a sajtó mint Jézus lejártatására alkalmas felfedezést azonnal világgá röpítette. A Nősnek hitték Jézust? című cikk a Délmagyarországban jelent meg, de más fórumok is foglalkoztak a témával.4 Az idézett szövegben szerepel ugyan a „feleségem" szó - bár néhányan ezt is vitatják, sőt, a szó valóságos vagy allegorikus értelméről beszélnek -, de még a felfedező szerint sem bizonyítja azt, amit az újságcikkek sugallnak.

A nagyközönség keveset tud a kopt egyházról és a kopt gnosztikus irodalomról, leginkább azért, mert ezeket az iratokat csak 1947 után fedezték fel. A gnosztikus irodalom stílusa nehéz, sok szimbólummal és allegóriával terhelt, ezoterikus szövegeket tartalmaz, a Jézusról megrajzolt kép pedig elüt a kánoni iratokban őrzött Jézus-képtől.5 Különösen nagy csemegének számít Mária Magdolna személye, aki minden valószínűség szerint Jézus tanítványa volt, és mint ilyen spirituális tanítói szerepet kapott az ősegyházban. Ezt kihasználva apokrif irat is kapcsolódott a nevéhez. A mai közbeszédben gyakran úgy tűnik, mintha Jézus titkos kapcsolatban állt volna Mária Magdolnával, pedig a kánoni evangéliumok egészen más képet mutatnak.

A kánoni evangéliumok nőkkel kapcsolatos történetei

A Jézus és a nők téma megvizsgálása azért is fontos, mert óriási hatása van a keresztény egyházban a nők szerepe alakulásában. Az utóbbi időben Elisabeth Schüssler Fiorenza6 vezetésével kibontakozott a feminista bibliakutatás,7 de ez nem igazán a fentebb felvetett frivol kérésekkel foglalkozott Jézus és a nők viszonyában.

A nők jelentős szerepet játszanak Jézus életében: asszonytól született (Gal 4,4), és mint lelki vezető sok nővel állt kapcsolatban, halála után feltámadásának első hírül vivői, sőt az apostolok apostolai is nők voltak.

Frank Stagg biblikus és Evelyn Stagg8 klasszikafilológus egyértelműen megállapította, hogy a kánoni evangéliumokban sok utalás található a nőre.9 Az evangélikus biblikus, Gilbert Bilezikian10 szerint ez még más, korabeli, nem bibliai irodalmi művekkel összehasonlítva is feltűnő. A vallásalapítókkal összevetve Jézus nem diszkriminálja a nőket. Karen L. King11 szerint Jézus kapcsolata a szír-föníciai asszonnyal (Mk 7,24-30, a Mt 15,21-28-ban ismeretlen pogány asszonnyal) azt jelzi, hogy Isten szolgálata nem egyetlen hithez tartozó közösséghez kötődik, és nem korlátozódik egy sajátos csoportra. „A leginkább feltűnő a nők szerepével kapcsolatban az, hogy egyáltalán ott vannak és részt vesznek Jézus életében és tanításában. Jóllehet az evangélium szövege nem tartalmaz speciális elutasítást a nőkkel kapcsolatban, de általános a tanúságtétele, hogy Jézus környezetében és követői közt ott vannak a nők, és ez a hagyományokkal való gyökeres szakítást jelenti, hiszen precedens nélküli a hasonló viselkedés a korabeli zsidóságban."12 Jézus tárgyalt nőkkel, és saját jogon tanította őket, ám ennek ellenére nem hagyott speciális, nőkre vonatkozó tanítást egyházára.13

Az evangélium két feltámasztás-csodája nőkkel kapcsolatos: Jairus leányának (Mk 5,35-43) és egy névtelen naimi özvegy egyetlen fiának feltámasztása (Lk 7,11-17). A harmadik csoda szintén kötődik nőkhöz: Lázár föltámasztása, aki Mária és Márta testvére volt, akiket Jézus szeretett (Jn 11,1-44).

A női tanítványok

Az első század végén írt újszövetségi iratok tanúsága szerint - a kor szokása ellenére - Jézus nyilvánosan beszélt asszonyokkal.14 Kezdettől fogva voltak zsidó női tanítványai, Mária Magdolna, Johanna, Zsuzsanna, akik elkísérték őt útjaira, és gondoskodtak róla (Lk 8,1-3). Ebben az összefüggésben érdemes idézni Jézus édesanyját provokáló mondását: Ki az én anyám, és ki az én testvérem? Jézus azonnal meg is válaszolta ezt a retorikai kérdést: Íme, az én anyám és testvéreim. Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám (Mt 12,46-50). Ezt a gesztust Jézus nem tehette volna meg, ha a tömegben nem lettek volna ott a nők, hanem csak a férfiak.15 Az evangéliumok közül Lukácsé az, amelyik a legtöbbet beszél Jézus női kapcsolatairól, megemlítve Annát, Fánuel leányát (Lk 2,36), egy bűnös asszonyt Simon farizeus házában (Lk 7,7-50), Mária Magdolnát, Johannát, Kuza feleségét és Zsuzsannát (Lk 8,2-3), Mártát és testvérét, Máriát (Lk 10,38-42). Ennek oka, hogy a hellenista olvasói körében a nőkkel kapcsolatos elbeszélések pozitívabb visszhangra találtak, míg a szemita környezetben élő híveknél.

Névtelen asszonyok

Az evangéliumok számos esetben említenek névtelenül asszonyokat, akik valamilyen módon kapcsolatban voltak Jézussal, például a vérfolyásos asszony.16 Jézus sokszor még tanítványai ellenében is felismeri az elnyomott asszonyok szükségleteit, sőt utal a híres bibliai nőkre, akiket az Ószövetség halhatatlanná tett.

Péter anyósának esete (Mt 8,14,15;Mk 1,30-31;Lk 4,38-39)

Péter anyósának meggyógyítása különös történet: 14Amikor Jézus betért Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. 15Megérintette kezét, erre megszűnt a láza. Fölkelt és szolgált neki. Érdemes felfigyelni a leírás utolsó mondatára. Egyébként ez az egyetlen olyan eset, amikor a gyógyítást nem kérik tőle, hanem magától teszi.

Jézus arra használja a tekintélyét, hogy a legalacsonyabb rétegben végzett gyógyításaival - túl a személyes probléma megoldásán - egy egész megalázott réteget emeljen fel. Hasonló gyógyítást ír le a Talmud Hanina ben Doszával kapcsolatban: a rabbi azonban nem érinti a beteget, csak imádkozik érte.17 Az érintéssel is járó missziós gesztus még inkább szembetűnő a nőkkel kapcsolatos történetekben, ahol a gyógyítás mellett az a szándék is megjelenik, hogy felhívja ezen megalázottakra a figyelmet. Számunkra nehezen elképzelhető, hogy Jézus milyen provokatív volt azáltal, hogy - megszegve a vallási tilalmat - megérintette a nőket.

A vérfolyásos asszony (Mt 9,20-22; Mk 5,22-34; Lk 8,43-48)

A vérfolyásos asszony története azért is különösen provokáló, mert az asszony az érintéssel Jézust tette tisztátalanná. Az ilyen asszonyt szokás volt abban az időben megkövezni, mert az asszony részéről történő érintést szerelmi bájolásnak is lehetett értelmezni.18 Itt ez nem történik meg, de azt sem részletezi a történet, hogyan kontrollálták a vérzés megszűnését - ezt ugyanis csak nők végezhették el. A nő betegsége valószínűleg közismert volt, hiszen már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett (Mk 5,25), azonban a hite és Jézus meggyógyította, és ez ellen a tömeg sem tiltakozott. Ő megnyugtatta: Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges! (Mk 5,34). Jézus tehát bátorítja egy nőnek a tisztátalan státusból való kitörési kísérletét.

Jairus leánya (Mt 9,18-19.23-26; Mk 5,35-43; Lk 8,49-56)

35Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: "Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?" 36A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" 37Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. 38Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. 39Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik." 40Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. 41Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum", ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!" 42A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. 43De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

Itt egy zsinagóga-elöljáró kéri Jézustól a lánya meggyó-gyítását, ami nem történhetett volna meg, ha az előzőekben nem értesült volna Jézus nőket is gyógyító tevékenységéről. Itt azonban a gyógyító érintés nem nyilvánosan történik. Ő azonban mindenkit kiküldött [...] Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum", ami annyit jelent: Kislány, parancsolom, kelj föl! Ennek a jelenetnek csak a szülők és Jézus kiválasztott tanítványai a szemtanúi. Bár a Jairus beszélő név (jelentése: ragyogjon fel az istenség), mégis fontosabb, hogy ezt a gyógyítást egy zsidó vallási tisztségviselő, Kafarnaum zsinagógájának vezetője kéri.

A Naim városából való özvegy (Lk 7,11-17)

"Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is igen sokan. 12Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. 13Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: „Ne sírj!" 14Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!" 15A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. 16Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: „Nagy prófétánk támadt", és: „Meglátogatta népét az Isten." 17S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé.

Ebben a történetben nincs szó a halott érintéséről, de itt sem mások kérik tőle a gyógyulást, hanem Jézus maga kezdeményezi, mert megesett rajta a szíve - nyilvánosan ő szólítja meg a gyászoló özvegyet.

A meggörnyedt asszony (Lk 13,10-17)

Szombaton az egyik zsinagógában tanított. 11Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. 12Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől." 13Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. 14Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!" 15De az Úr válaszolt neki: „Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? 16De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?" 17E szavakra ellenfelei mind elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez."

Ebben a történetben - az előzőhöz hasonlóan - Jézus maga kezdeményezi a gyógyítást egy zsinagógában. A történethez tartozó vita azt jelzi, hogy ez a gyógyítás provokálni akaró szimbolikus prófétai tett volt, amely a szombat felfüggesztésével is kapcsolatban áll. Ez a gyógyítás ebben az összefüggésben még veszélyesebb csodatettnek minősül, mert szándékosan a törvény egyik őrének, a zsinagógai elöljárónak a szeme előtt történik.

A hit női példái

Abban az időben, amikor a nőket legtöbb esetben a bűn és a kísértés szimbólumának tartották, Jézus a hit példájaként mutat be jó néhány ószövetségi asszonyt - nyilván nem csak férfi hallgatósága számára -, például a szareptai özvegyet (Lk 4,24-26) vagy Sába királynőjét (Lk 11,31). De szerepelnek nők a példabeszédeiben is, mint a tíz szűz példázata (Mt 25,1-13), az alázatos özvegy, szemben az igazságtalan bíróval, aki férfi (Lk 18,1-8), vagy a szegény asszony két fillérje (Mk 12,41-44; Lk 21,1-4). A rézpénzt a templomperselybe dobó özvegy története a kiemelkedő jámborság példájaként van feltüntetve, mivel ő nem a fölöslegéből adott, hanem mindenét odaadta Istennek.

A nők és női munka

Az Isten országáért végzett munkáról szóló példabeszédeiben Jézus egyaránt hoz női és férfi példát is. Az elveszett drachma példázata csakúgy, mint a kovász példázata elsősorban női munkára utal (amit az Ószövetségben is csak ritkán becsülnek meg),19 az elveszett bárányról és a mustármagról szóló példabeszédek pedig már férfimunkákról szólnak.

Jézus a nők védelmében

Jézusnál megtalálhatjuk a házasság és a házasságtörés újradefiniálását is. 28Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. 29Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. 30Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el!" (Mt 5,27-30). Ezzel még tanítványai sem értenek egyet: Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni (Mt 19,10). Tehát Jézus a nők védelmében tett kijelentéseivel még szűkebb tanítványi körének férficentrikus szemléletét is sokkolta: az uralkodó társadalmi szokások miatt a tanítványok sem értik mesterüket, sőt ellenkezést vált ki közöttük Jézus kijelentése.

A válásról szólva (Mt 5,31-32) szintén a nők védelmében beszél a korábbi férfiszempontú tanítással szemben. A megtért prostituáltak felértékelésével (Lk 7,36-50) pedig Jézus saját spirituális tekintélyét veszélyezteti: Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő".

A monogám házasság újszerű erőltetése mind zsidó, mind hellenista körökben a nők védelmében történt, és nem találkozott a férfiak tetszésével: Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét (Mt 19,6). Annak, aki ilyen provokatív nézeteket hangoztat, nehezen bocsátottak volna meg egy magánéleti félrelépést, amely teljes tanítói tekintélyének a végét jelentette volna. Jézus ellenfelei biztosan vadásztak olyan kétes szituációra, amely alapján vádolhatták volna. Azonban erről egyetlen feljegyzés sem maradt ránk.

Mária, Jézus anyja

Jézus és Mária kapcsolatának elemzése meghaladja e tanulmány keretét, de néhány történetre érdemes odafigyelni. A gyermek Jézus a templomban (Lk 2,41-52) jelenet az egyetlen, amely Jézus és szülei viszonyára vonatkozóan a nyilvános működése előtti időszakból fennmaradt. Az apokrif irodalom igyekszik kiaknázni Jézus gyermekkoráról szóló szórakoztató anekdotákat, de azok semmit sem adnak hozzá az ebben a jelenetben megfogalmazottakhoz. Ennek a történetnek az üzenete, hogy a gyermek, aki kötelező engedelmességgel tartozott szüleinek, sajátos öntudattal beszél: Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem? Ezzel azt is bizonyítva, hogy van kötelezettség, amely a gyermeki engedelmességet is felülírja.

A kánai menyegző (Jn 2,1-11)

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az evangéliumok szerint Jézus az első csodáját Mária közbenjárására tette. Ez a tény a keresztény, főleg a katolikus jámborság számára Mária közbenjáró szerepének hangsúlyozásában és az imakultúrában is nagyon fontos szerepet játszik - annak ellenére, hogy a történet a mi fülünk számára igen kemény kiszólást tartalmaz Máriával szemben: Asszony, mit tegyek veled? Még nem jött el az én órám (Jn 2,4). Jézus nem tagadja meg az anya-fiú kapcsolatot, de hivatását nagyobbra tartja. A mondat hitelességével kapcsolatos vitát nem akarom ismertetni, de az is egy érdekes kérdés, vajon tiszteletlen felelet volt-e ez vagy sem. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a már felnőtt és tanító Jézus nem tűri el, hogy misz-sziós tevékenysége női irányítás alatt legyen. A történetben a másik provokáló elem, hogy a tanító Jézus leereszkedik a köznép közé, és részt vesz az örömükben, sőt azt elő is mozdítja.

A tizenkettő csoportja nők nélkül (Mt 10,1-4; Mk 3,13-19; Lk 6,12-16; ApCsel 1,13)

A tizenkettő között nem volt sem nő, sem pogány. A tizenkettes listát minden nyelvész zsidó nevekként azonosítja. A nevek sorrendje listánként változik, és négyes csoportot alkotnak. Jézus talán ezzel akar utalni a 12 pátriárkára vagy Izrael

12 törzsére. Jézust azonban számos nő követte, és ezzel egy új típusú vallási közösséget hozott létre: „...nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban" (Gal 3,28). A 12 mindegyike tehát férfi volt és zsidó, ám ennek ellenére történeti tény, hogy Jézusnak kezdettől fogva sok női tanítványa volt -ami ellentétes a korabeli zsidó szokásokkal -, sőt, később a n ők is részt vettek és jelentős szerepet játszottak a keresztény misszióban is.

Mária Magdolna vagy a magdalai Mária

Annak ellenére, hogy Mária Magdolna és a magdalai Mária személy- és névazonosságát sokan vitatják, úgy mutatja be őt az evangélium, mint aki a tizenkettőhöz hasonlóan követte Jézust, és vagyonából gondoskodott róla (Lk 8,2-3). Más evangéliumi szakaszok - Mk 15,40; Mt 27,56; Jn 19,25 és Lk 23,49 - szerint ő volt az, aki a megfeszített Jézussal maradt a Golgotán, sőt, ő volt az, aki Jézus sírjánál először megjelent. A Mk 16,9 még azt is elmondja, hogy Jézus először egyedül Mária Magdolnának jelent meg feltámadása után. Sőt arról is tud az Újszövetség, hogy hét ördögöt űzött ki belőle (Lk 8,2; Mk 16,9), de arról, hogy ezek a szövegek ugyanarról a személyről szólnak-e, kellő információ hiányában nem lehet dönteni. Mindenesetre a Mária Magdolna-evangélium szövege (8,18-19) ezt az elképzelést erősíti.

Az első nagy probléma Mária Magdolna és a magdalai Mária azonosítása és egymástól való elkülönítése. Mária Magdolnát ugyanis nem említik az evangéliumok a szenvedéstörténet előtt, akiről Lukács beszél, az a magdalai Mária (Lk 8,1-3), akiből hét ördögöt űzött ki, és aki viszonzásul támogatta őt. Jézus környezetében azonban nem ő az egyedüli nő, az evangélista másokat is felsorol: Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla (Lk 8,3). Az is igaz azonban, hogy ő az egyetlen az itt felsoroltak közül, akit ott van Jézus keresztre feszítésének tanúi között is (Mk 15,40, Mt 27,56, Jn 19,25). De ezzel kapcsolatban is meg kell jegyeznünk, hogy a keresztre feszítésnél is voltak jelen más asszonyok is. Azonban Mária Magdolna és a magdalai Mária azonosítására szolgálhat Lukács azon megjegyzése, hogy ő Galileából követte Jézust (Lk 23,49). Jelen van Jézus temetésénél is, de ott sem egyedül (Lk 23,55), hanem a másik Máriával, József anyjával. János leírása az üres sírnál egyedül Mária Magdolnát említi (Jn 20,1), azonban Máté és Lukács szerint egy másik Mária és Johanna is elzarándokol az üres sírhoz (Mt 28,1 Lk 24,10). Márk és János szerint Mária Magdolna a feltámadás első tanúja (Mk 16,9; Jn 20,16). Ez a szerep szokatlan, ahogyan az is, hogy végül az asszonyok lesznek az apostolok apostolai, akik Jézus feltámadásának hírét elviszik a kételkedő tanítványoknak.

Ezt követően Mária Magdolna eltűnik az Újszövetségből. Találkozunk azonban vele a 2-3. századból származó Fülöp gnosztikus evangéliumában, amelyben már Péter féltékenykedik reá. A Pistis Sophia, egy 2. századi gnosztikus irat a tanítványok kérdéseire adott állítólagos válaszokat közöl Jézustól: a 64 kérdésből 39-et nők tesznek fel, többek között Mária Magdolna is. A Fülöp evangéliuma felsorolja Mária Magdolnát Jézus anyja mellett, Jézus kísérői között, azonban a ránk maradt szöveg homályos és nagyon töredékes.

Mária Magdolna és az apokrifok

Mária evangéliuma

A 4. századból származó kopt Mária-evangélium következő mondata elindította az elemzők fantáziáját Mária Magdolna szerepének értelmezéséről: Péter azt mondta Máriának, Nővér, tudjuk, hogy a Megváltó jobban szeretett téged, mint a többi nőt (Mária ev. 5,5). Akik azonban meggondolatlanul ezt idézik, megfeledkeznek arról, hogy kicsit korábban a szövegben a következőt olvashatjuk A Megváltó így szólt: „Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt megteremtik, amikor olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek neveznek (Mária ev. 4,26). Karen L. King szerint Mária Magdolna Jézus egy kiemelt női tanítványa, és a korai keresztény mozgalom egyik ágának vezetője volt, amely különösen tisztelte a n ők misszióját. King János evangéliumára hivatkozva állítja, hogy Mária Magdolna Jézustól sajátos oktatást kapott, és őt tekinti az „apostolok apostolának", mivel először ő hirdeti a feltámadást. Úgy véli, Mária Magdolnának prófétai látomása volt a feltámadásról, és ez Jézus halála után elindította a korai kereszténység egyik ágát. Az Asbury Teológia Szeminárium (AEÁ) biblikus tanára, Ben Witherington III. megerősíti az Újszövetség Mária Magdolna elbeszélésének történetiségét: „Mária Jézus egyik fontos korai tanítványa és szemtanúja volt. Semmiféle történelmi bizonyíték nincs arra, hogy Mária Jézushoz fűződő kapcsolata bármi más lett volna, mint egy tanítvány kötődése kiváló Mesteréhez."20

Fülöp apokrif evangéliuma21

Fülöp gnosztikus evangéliuma számos esetben Mária Magdolnát Jézus Koivu>vóc;-ának, vagyis társának nevezi, és szintén feszegeti a Jézus szeretője témát. Három (asszony) volt állandóan az Úr közelében: az édesanyja, Mária, [az ő] nővére és Magdolna, akit „az ő kedvesének" nevezett. A további szöveg még inkább különös: „A bölcsesség, akit terméketlennek neveznek: ő az angyalok anyja. És kedvese a [Megváltónak] Mária Magdolna. A [Megváltó szerette] őt jobban, mint [minden] tanítványát, és ő csókolta őt [gyakran] az ő [száját]. (Nag-Hammadi Codex II, 3. 32 vers.) A nagy kérdés, hogy ennek a mondatnak az alanya a bölcsesség vagy Mária Magdolna? Ehhez járul még, hogy Wesley Isenberg, a szöveg fordítója a hiányzó „szája" szó helyett a láb, homlok vagy orca szavakat is behelyettesíthetőnek tartja.

Tamás apokrif evangéliuma

Tamás evangéliumát 1945-ben fedezték fel. A kopt szöveg 114 mondást tulajdonít Jézusnak. Néhány modern tudós22 úgy véli, hogy a művet a kánoni evangéliumoktól függetlenül írták, és a történeti Jézus-kutatás számára hiteles forrásnak tekinthető.

Simon Péter „Mirjámot" (Mária Magdolnát) a tanítványok közül háttérbe tolta, mivel „az asszonyok nem méltóak az életre". Ezért Jézus azt válaszolta: „Nézzétek, én őt húzni fogom, és férfivá teszem", mivel „minden asszony, aki férfiként viselkedik, az megkapja a mennyek országát".

A Tamás-evangéliummal rokon Pistis Sophia igen különös jelzőkkel illeti Mária Magdolnát: hétszer nevezi lélektől elteltnek (87., 114., 116., 118., 120., 122., 130. fejezetek), ötször kegyelemmel teljesnek (17., 34., 59., 73., 74.), két-két alkalommal a fény örökösének (61., 62.), tisztának (87., 130.), legkegyelmesebbnek (114) és minden lélekkel elteltnek (96), egy-egy alkalommal pedig kegyelmet találtnak (34.), minden asszony között a leginkább kegyelemmel elteltnek (19.), magasabb érzékűnek és magasabb teljességűnek (19), megvilágo-sítónak (25), és fényben gazdagnak (116). Mindez azt mutatja, hogy valamiképpen különleges tanúnak tekintik őt.

A keresztény atyák Mária Magdolnáról

Az ősegyházban Mária Magdolna azzal, hogy neki jelent meg először Jézus, nagy tekintélyt szerzett. Római Hüppolitusz a 3. században az „apostolok apostola" címmel ruházta fel.

A középkor Mária Magdolnáról

I. (Nagy Szent) Gergely pápa 592. szeptember 14-i beszédében azzal a bűnös nővel azonosította Mária Magdolnát, aki megmosta és hajával törölgette Jézus lábát, miközben egy farizeusnál étkezett (vö. Lk 7,36-50). Ez az azonosság azonban a kánoni Újszövetségből nem igazolható.

A középkori Legenda Aurea23szövege is ilyen módon állítja be Mária Magdolnát. Egészen sajátos előtörténetet kreál számára, a Biblia más női szereplőivel vonva össze a történetét. Mária Magdolna, aki melléknevét Magdala városáról kapta, előkelő családból, sőt királyi törzsökből származott. Atyja Syrus volt, anyját Euchariának hívták. Fivérével, Lázárral és nővérével, Mártával együtt övék volt Magdala városa, mely két mérföldre fekszik a Genezáret tavától, Betánia, mely Jeruzsálem mellett van, és magának Jeruzsálemnek is jó része. Úgy osztoztak meg mindezeken, hogy Mária kapta Magdalát, melyről a Magdolna nevet nyerte, Lázár a Jeruzsálem városára eső részt, Márta pedig Betániát. Mária Magdolna rokonítása Lázárral, Máriával és Mártával minden bibliai alapot nélkülöz.

A legenda tovább szövi a bensőséges érzelmi viszonyra vonatkozó leírásokat, azonban az író nem lép túl a jámbor érzelmek területén.

Ez tehát az a Mária Magdolna, akit az Úr oly nagy jótéteményekben részesített, és iránta való szeretetének annyi tanújelét adta. Mert hét ördögöt űzött ki belőle, tökéletes szeretetre gyújtotta maga iránt, bizalmasai közé számlálta őt, vendéglátójának tette meg, azt akarta, hogy útjain ő gondoskodjék róla, s mindig szeretettel mentegette: tisztázta a farizeus előtt, aki tisztátalannak mondta; nővére előtt, aki tétlenkedőnek mondta; Júdás előtt, aki tékozlónak mondta. S ha könnyezni látta, könnyeit maga sem tudta visszatartani. Az iránta való szeretetből támasztotta fel negyednapja halott fivérét, az ő kedvéért szabadította meg nővérét hét éve tartó vérfolyásától, s az ő érdemeiért tette méltóvá Martillát, Márta szolgálóját, hogy azt a szent és édes igét kiáltsa, hirdetvén: „Boldog a méh, mely téged hordozott" (Lk 11,27). Ambrus szerint ugyanis az Márta volt, ez pedig az ő szolgálója.

Luther Márton viszont nem marad meg a jámbor érzelmi viszonyok emlegetésénél: azt állította, hogy Jézus Mária Magdolnával házasodott meg.24 Figyelemreméltó, hogy Luther a cölibátus elleni vitában használja fel ezt az állítást, amit azonban semmivel sem tud igazolni.

Mint láttunk, az apokrif evangéliumok Mária Magdolnát Jézus különleges tanítványának tartják, és csak a legendákban és a szépirodalmi alkotásokban lesz Jézus felesége. A Legenda Aurea örökítette át a nyugati vallási irodalomba Mária Magdolna és Jézus érzelmes kapcsolatát, sőt az ötletet, hogy Jézus felesége lett volna, és közös lányuk - Sára - anyja. A kánoni evangéliumok semmilyen ilyen kapcsolatról nem tudnak, és a titkos kapcsolat sem tételezhető fel, hiszen Jézus mindig együtt volt 12 tanítványával. Ezért váltott ki olyan nagy fölháborodást keresztény és egyházi berkekben a Jézus Krisztus utolsó megkísértése című film álomjelenete is, amelyet sokan az előzőleg emlegetett legenda álombeli megvalósulásának tartottak. Annyit elmondhatunk, hogy Jézus a nők lelki vezetését is vállalta, ami a férficentrikus társadalomban valóban rendkívül szokatlan volt.

Ennek ellenére nem sokat tudunk meg a testi Jézusról az asszonyokkal kapcsolatos elbeszélésekből sem, inkább csak az válik világossá, mennyire kötődik mesteréhez Mária Magdolna vagy a magdalai Mária és a többi asszony is, és ezek az asszonyok sokkal hamarabb részesülnek a feltámadás hitében, mint az apostolok. Mind az azonosításnak, mind a megkülönböztetésnek helye lehet.

A szépirodalom Mária Magdolnáról

Mária Magdolna történetének első színpadi kiaknázója Paul Heyse (1830-1914) Nobel-díjas író a Maria von Magdala című népi drámájával (1903), amelyben a Jézus-történet középpontjába helyezi a csak az író fantáziájában létező, nem mindennapi viszonyt. A korabeli berlini konzervatív sajtó lesöpörte ezt a művet a színpadról. Ezt a motívumot veszi át Maurice Maeterlinck25 is Marie-Madeleine, illetve Luise Rinser Mirjam című művében. A téma gyenge variációja Michael Waleffe A szerelmes Magdolna című regénye (1919). Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a 20. századi irodalom felkapja ezt a témát és Jézus kárára színezze ki.26 A felületes olvasó talán ebbe a csoportba sorolja be Nikosz Kazantzakisz Az utolsó kísértés című regényét is (1961), amely megfilmesítve - Jézus Krisztus utolsó megkísértése - világhírűvé27 vált.

Jézus Indiában

Némileg ez a téma is kapcsolódik Mária Magdolnához, ám ez már az irodalmi szenzációhajhászás és szélhámosság területe. A legenda a 19. században tűnik fel, alapját a francia Louis Jacolliot (1837-1890)28 és Nyikolaj Notovics (1858-?), orosz arisztokrata és utazó írásai adják. Jézus indiai tartózkodásának két verziója van. Az egyik változat szerint Jézus nyilvános működése előtt egy indiai kolostorban tanult. A másik verzió szerint Jézus nem halt meg a kereszten - mert helyette valaki mást feszítettek meg -, hanem Indiába távozott, és ott élt Mária Magdolnával. Ez a verzió egyébként a Talmudban is feltűnik. Nyikolaj Notovics arról számolt be, hogy útjai során Jézus nyomára bukkant Indiában, Hemis kolostorában, ahol az apát elmesélte, hogy Jézus ott tanult buddhizmust. Művét előbb franciául tette közzé - La vie inconnue de Jesus Christ - 1894-ben, a következő évben angolul is megjelent, The Lost Years of Jesus: Life of Saint Issa címmel.29 A történet meglepően regényes, érdemes idézni egy részletét: Lhasza közelében volt egy templom, tele kéziratokkal. Jézus meg akarta ismerni ezeket az írásokat. Meng-ce, a kelet nagy bölcse élt ebben a templomban. Végül Jézus átkelt egy hágón, és Ladákh fővárosában, Leh-ben örömmel fogadták a szerzetesek, az alsó néposztályok [...]

Jézus a kolostorokban és a piactereken tanított; ahol az egyszerű emberek összegyűltek. Nem messze ettől a helytől élt egy nő, akinek meghalt a fia, és elhozta őt Jézushoz. És a tömeg szeme láttára Jézus rátette a kezeit a gyerekre, és a gyerek meggyógyult és fölkelt. Sokan elhozták a gyerekeiket, Jézus rájuk tette kezeit, és mindenkit meggyógyított. Jézus sok napot töltött a ladákhiak között, tanította őket. Szerették, és amikor eljött a búcsúzás ideje, úgy sírtak, mint a gyerekek.

Jézus indiai tartózkodásáról csak 2006-ban 18 könyv jelent meg világszerte, és számos film is feldolgozta ezt a témát.30 A fenti szöveg alapja egy, az utazó szerint Kasmírban, a Himalája közelében fekvő Ladakh Hemis nevű kolostorában látott ősrégi írás, amely leírta Jézus ott-tartózkodását 12 és 30 éves kora között. Az állításának Friedrich Max Müller és John Archibald Douglas történészek jártak utána 1894-95-ben. Érdekes, hogy a területen járó keresztény misszionáriusok erről semmit sem hallottak. Ennek ellenére a legenda két verzióban is terjedt. Mathilde Ludendorff előállt egy történettel, miszerint Jézus árja származású volt. Ezt könyvben is közzétette Erlösung von Jesus Christo és Von neuem Trug zur Rettung des Christentums címen 1939-ben. Ezt követően egyre szaporodott ez az irodalom. J. D. Shams muszlim imám, aki egy londoni mecsetben mű ködött, könyvet írt The tomb of Jesus Christ in India (Jézus sírja Indiában) címmel. Kurt Berna 1957-ben jelentette meg Jesus ist nicht am Kreuz gestorben (Jézus nem halt meg a kereszten) című művét, amely szintén Jacolliot állításaira alapozott. A STERN magazin 1973-ban (16. szám) mindezt illusztrált kiadásban is megjelentette Jesus starb in Indien címmel. Egy szufi misztikus, Fida Mohammed Hassnain művét is idézik. 1976-ban Andreas Faber-Kaiser jelentetett meg egy könyvet Jesus died in Kaschmir (Jézus Kasmírban halt meg) címmel. Ő is idézi röviden Shams és Hassnain munkáit. 1981-ben Erich von Dániken professzor interjút készített Hassnainnal, és Reise nach Kiribati című könyvében így ír: „Az igazolás folyamatos. Minden állítását igazolni tudja." 1983-ban ezt a témát jól kiaknázta Siegfried Obermeier Starb Jesus in Kaschmir? Das Geheimnis seines Lebens und Wirkens in Indien című munkájában. Holger Kersten Jesus lebte in Indien. Sein geheimes Leben vor und nach der Kreuzigung című könyvét 1983-ban dobta piacra. A SAT3 tévéállomás 2004-ben sugározta az amerikai etnológus, Jeff Salz kutatásairól készült filmet, amelyben a Jézus indiai tartózkodásáról szóló tudósításokat igazolni szádékozott.

Jézus az iszlám forrásokban

A Korán ismeri Jézus születésének történetét, de eltérő formában, mint azt a kánoni evangéliumokban találjuk.31 A Koránban Jézus Íszá néven 25-ször fordul elő. A keresztény Biblia számára fontos teológiai fogalom, a Messiás al Meszíh-ként 11-szer található meg. Különösen meglepő az a tisztelet, amellyel a Korán Mária felé fordul, aki Marjam néven szerepel benne. 28-szor fordul elő, és ebből 12-szer Jézussal együtt említve.32 Már abból is látható, hogy Mohamed, illetve a Korán milyen nagyra tartotta Jézust, hogy születésének körülményeit Izmael születéséhez hasonlítja, így a muszlimok által tisztelt ősatyával állítja párhuzamba Jézust mint kiválasztott prófétát.

A katolikusok által igen tisztelt Máriát,33 Jézus anyját a Korán igaz asszonynak nevezi (Szúra 5,75). „A Messiás, Mária fia csupán egy küldött. Az ő anyja az igazak közül való." Talán a szíriai keresztények közötti Mária-tisztelet Jézus anyját istennőnek mutatta Mohamednek, azért teszi hozzá a szövegben az emberségüket hangsúlyozva: „Mindketten (a közönséges halandókhoz hasonlóan) enni szoktak". Máriát prófétai személyiségként Ábrahám leányának tekinti, és Áron húgának nevezi (Szúra 19,28) a Korán. A leghosszabban a 19. szúra beszél erről, amely a Mária nevet kapta. A Korán említést tesz arról, hogy Mária Jézust férfi közbejötte nélkül szülte. Ezt olvashatjuk a Szúra 3,47-ben: „Uram!" - mondta (Mária) - „Honnan lesz nekem fiam, holott nem illetett engem ember?" „Ekképpen lesz" - mondta. Allah azt teremt, amit akar. Ha egy dolgot elhatározott, akkor csupán azt mondja annak: „Legyél!" - és az van. Amikor pedig a templomban Máriát bűnös viszonnyal vádolják, nem szólal meg, hanem gyermekére mutat, hogy vele beszéljenek. Ekkor megszólal a pólyában lévő gyermek Jézus, és kijelenti: „Allah szolgája vagyok! Odaadta nékem az Írást, és prófétává tett" (Szúra 19,30). Az elbeszélés nem annyira a bibliai gyermekségtörténethez (Mt 1,18-25/Lk 2,1-38) hasonlít, inkább a Jakab-protoevangélium hatása tükröződik az elbeszélésen (Szúra 3,42-48; 19,16-21).

A bibliai elbeszéléssel egyezik, hogy az isteni üzenetet Gábriel angyal közvetíti Máriának (Szúra 3,42-45). Az viszont további értelmezésre szorul a keresztény teológiában, hogy Jézust Isten teremtő szava hozza létre, mint Ádámot (Szúra 3,59). „Jézus olyan Allah előtt, mint Ádám. Porból teremtette őt, majd azt mondta néki: »Legyél!« - és lett". Mária a Koránban hangsúlyozottan az ember Jézus anyja, Jézusnak nincs isteni természete. Mária Jézust egy távoli helyen szülte meg (Szúra 19,22). „És a szülési fájdalmak arra késztették, hogy a pálmafa tövébe menjen." Ez a motívum emlékeztet Hágár szülésére és menekülésére (Szúra 19,23 sköv). Jézus születése után pedig patak fakad a pálmafa alatt. Ezek a szimbolikus képek a Biblia szerint is egy újabb kinyilatkoztatásként értelmezhetők. „...és mivel hitetlenek és Máriát szörnyű gyalázkodással illették, és mivel azt mondták: »Megöltük Jézust, a Messiást, Mária fiát, Allah küldöttét«..." (Szúra 4,156-157).

Az említett verseket még hosszasan elemezhetnénk, hiszen a Jézusba vetett feltámadáshitnek a Koránban található reflexiója olvasható ki belőle. A legkülönösebb kijelentés a 4,157 versben olvasható: „Bizonyosan nem ölték meg őt, ellenkezőleg, Allah magához emelte őt. Allah hatalmas és bölcs". Úgy gondolom, egy későbbi keresztény-muszlim párbeszédben ennek a versnek a teológiai mondandójára vissza kellene térni. Érdekes, hogy a legszentebb muszlim forrás, a Korán Jézus és a n ők viszonyát ilyen értelemben nem elemzi.

Összegzés

Jézus környezetében feltűnően sok női tanítvány van jelen. Azonban a fennmaradt iratok, még a kopt apokrif iratok sem beszélnek Jézus és valamely nő olyan viszonyáról, amely túlmegy a tanító és tanítvány kapcsolatán. A női tanítványok - bár hosszasan Jézus környezetében vannak, időnként vagyonukból gondoskodnak róla, de - soha nem kerülnek a 12-es listára, az apostolokkal közös csoportba.

Mária Magdolna, illetve a magdalai Mária azonossága vagy különbsége nem világos. Mária Magdolna - mert a feltámadás első tanúja - az ősegyházban spirituális tekintéllyé válik, és nevéhez apokrif irat is kapcsolódik. Úgy tüntetik fel őt, mint aki Jézust jobban ismeri, mint a többi evangélista. A középkorban

elfogadták Mária Magdolna és a bűnös nő azonosságát, de nem állították Jézus és Mária Magdolna szerelmi viszonyát. Ez a téma csak évszázadokkal később különböző legendaképződésekben, pasztorális vagy polemikus céllal jelenik meg. A romantika kora kihasználta ezt, és olcsó románccá alacsonyította a kapcsolatot. Regény- és drámaírók alakítják Jézus és Mária Magdolna viszonyát szerelmi drámává. Hazudozó utazók szenzációkeltés céljából alaptalanul dobják be a köztudatba Jézus indiai utazását vagy a nyilvános működése előtti, vagy a halála utáni periódusban.

A Korán Jézust másként mutatja be, mint az evangéliumok, de a nőkkel kapcsolatos viszonyával nem foglalkozik. A Korán őt egyértelműen prófétának tartja. A Talmud leginkább csak különös származását értékeli dehonesztáló módon, de ez is inkább Mária, Jézus anyja sértő bemutatását jelenti. A talmudi elbeszélés alapja lehet a Jézus keresztre feszítése utáni indiai életéről szóló kitalációnak.

 

Jegyzetek

1 Karen Leigh King (sz. 1954) a kereszténység és a gnoszticizmus egyik amerikai kutatója. A sajtónyilvánosságot hajhászó kutatókat tömörítő Jesus Seminar és Westar Institute munkatársa. Lásd bővebben: http://www.hds.harvard.edu/sites/hds.harvard.edu/files/King_CV_August2012.pdf. Főbb művei: Allogenes, a critical edition (1984), Gnostic studies: Revelation of the Unknowable God (1995), The Gospel of Mary of Magdala: Jesus and the First Woman Apostle (2003).

2 Lásd: http://www.earlychristianwritings.com/gospelmary.html

3 Rodolphe Kasser, Marvin Meyer és Georg Wurst: The Gospel of Judas. Washington D.C. 2006, National Geographic, 137-169. Magyar nyelven: Júdás evangéliuma. National Geographic 2006 és Barth D. Ehrman: Iskarióti Júdás elveszett evangéliuma. Gold Book Könyvkiadó 2007.

Délmagyarország 2012. szeptember 20., 2. - az Index internetes hírportál 2012. szeptember 19-i cikke alapján. A hír bejárta az egész magyar sajtót.

5 Ladocsi Gáspár: A Jézus Krisztus-jelenség a gnosztikus irodalomban. Jel Kiadó, Budapest 2004.

6 Elisabeth Schüssler Fiorenza (sz. 1938, Csanád, Románia) katolikus feminista teológusnő. 1970 és 1975 között a Notre Dame Egyetemen tanít. 1984 és 1988 között Talbot professzori ösztöndíjat kap (Episcopal Divinity School), majd 1988-tól a Harvard Egyetem profesz-szora. Emellett vendégprofesszor többek között Tübingen, Berlin és Heidelberg egyetemein. 1970-től az SBL tagja. Szerkesztője a Searching the Scripture I-II. (SCM Press 1994) munkának, amely sok női biblikust tömörít. Ebben a munkában Tamás evangéliumával (Pheme Perkins, 535skov) és Mária Magdolna evangéliumával (Karen L. King, 601sköv) foglalkozik.

7 A magyar feminista irodalom viszonylag gyér, Jutta Hausmann főleg ószövetségi vonatkozásában műveli. Lásd még Bodó Márta (szerk): Nőnek (is) teremtette... Nők a társadalomban és az egyházban. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda 2006.

8 Evelyn and Frank Stagg: Woman in the World of Jesus. Westminster John Knox Pr, 1978.

9 Az asszony szó - ugyan különböző értelemben és jelentéssel, de - gyakran fordul elő az evangéliumokban: Máté 20, Márk 13, Lukács 34, János 25 alkalommal említi.

10 Gilbert Bilezikian: Beyond Sex Roles: What the Bible Says about a Woman's Place in Church and Family. Baker 1989.

11 Karen L. King: Women in Ancient Christianity: the New Discoveries. Public Broadcasting System (PBS) Online: http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/religion/first/women.html. Letöltés: 2008. 11. 1.

12 Részletesebben: Werner Foerster: Palestinian Judaism in New Testament Times. London 1964, 124. és köv.

13 Lásd még: Stanley J. Grenz: Women in the Church: A Biblical Theology of Women in Ministry. InterVarsity, 1995, 71.

14 Carolyn DeArmond Blevins: Women in Christian History: A Bibliography. Macon, Georgia: Mercer Univ Press, 1995.

15 Kenneth E. Bailey: Women in the New Testament: A Middle Eastern Cultural View in: Theology Matters, Jan/Feb. 2000. Online: http://www.godswordtowomen.org/women_new_testament.pdf

16 Carole R. Fontaine: Disabilities and Illness in the Bible: A Feminist Perspective. Sheffield Academic Press 1996.

17 A történetet idézi Ber 34b, Baraitha in: Strack-Billerbeck II. 441.

18 Gerd Theissen: Urchristliche Wundergeschichten. Ein Beitrag zur formgeschichtlichen Erforschung der synoptischen Evangelien. Gütersloh, 1974, 137.

19 Joel B. Green: The Gospel of Luke. Eerdmans, 1997, 527.

20 Ben Witherington III.: Mary, Mary, Extraordinary, http://www.beliefnet.com/Faiths/Christianity/2003/11/Mary-Mary-Extraordinary. aspx

21 Fülöp evangéliumát a Nag Hammadi Könyvtárban fedezték fel 1945-ben. Magyar fordítását Pesthy Mónika készítette, in: Csodás evangéliumok, Adamik Tamás (szerk.), Telosz 1996. További fontos irodalom: The Gospel of Philip (II,3) bev. és ford. Wesley W. Isenberg, in: James. M. Robinson, i. m. 140-162. Mária Magdolnáról a 63,32-36 részek szólnak. Lásd még: Jean-Yves Leloup: The Gospel of Philip: Jesus, Mary Magdalene and the Gnosis of Sacred Union (2004); James M. Robinson: The Nag Hammadi Library. HarperCollins 1990. The standard translation; Andrew Phillip Smith: The Gospel of Philip: Annotated and Explained, Skylight Paths, 2005.; Turner - McGuire: The Nag Hammadi Library after Fifty Years, Martha Lee Turner, „On the coherence of the Gospel according to Philip, 223-250., illetve Einar Thomasson, How Valentinian is the Gospel of Philip?, 251-279.

22 Helmut Koester: Ancient Christian Gospels: Their History and Development. Harrisburg, PA: Trinity Press 1990.

Robert Walter Funk - Roy W. Hoover: The Five Gospels: What Did Jesus Really Say? the Search for the Authentic Words of Jesus . Polebridge Press, 1993

23 A Legenda Aurea (magyarul „arany legenda") Jacobus de Voragine (1230-1298) által a 13. század végén összeállított legendagyűjtemény. Az európai népek középkori legendakincsének nagy összefoglalója, ismertebb volt, mint maga a Biblia. Legkorábbi magyar fordítása a Kazinczy-kódexben olvasható, az Érdy-kódex illusztrált változatot közölt. A középkori festők bibliai képeiket gyakran a Legenda Aureára, és nem a Biblia elbeszélésére alapozták, például Tommaso da Modena 1355 körül. Kiadásai: Jacobi a Voragine: Legenda Aurea Recensuit Graesse Theodor. Pozsony, 1890. Jacobus a Voragine: Arany legenda. Vál., ford. és előszóval ellátta W. Petrolay Margit. Budapest, 1942-43. Jacobus de Voragine: Arany legenda. Szerk. Madas Edit. Budapest, 1990 (magyar nyelvű válogatás) M. E.

24 Ein Sermon über das Evangelion Johan[n]is am XX. Capi. Von Maria Magdalena. So man lieset am Ostermitwoch. Nürberg, 1931.

25 Teljes nevén Maurice Polydore Marie Bernard Maeterlinck gróf (1862-1949), belga flamand származású, de francia nyelvű drámaíró, költő, esszéíró. 1911-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Műveiben kiemelt szerepet kap a halál, illetve az élet jelentése. A szigorú jezsuita nevelés akaratlanul is egyházellenessé tette. Mária Magdaléna című műve 1910-ben, magyar nyelven 1912-ben, Adorján Andor (18831966) fordításában jelent meg.

26 Legismertebb a Nikosz Kazantzakis novellájára épülő film Jézus utolsó megkísértéséről. De Andrew Lloyd Webber's Jézus Krisztus szupersztár című musicalje a tömegkultúrában is elmélyítette ezt a képet. Mel Gibson Passiója sem ábrázolja másként Mária Magdolnát.

27 Ezt a vitát provokálta a nagy nyilvánosság előtt a Krisztus utolsó megkísértése, Martin Scorsese rendezése, 1988.

28 Okkultista indiakutató, aki 1869-ben egy sikerkönyvet adott ki La Bible dans l'Inde, ou la Vie de lezeus Christna (The Bible in India or The life of lezeus Christna) címmel.

29 Magyarul is megjelent Jézus ismeretlen élete címmel (Új Palatinus Könyvesház, 2001).

30 Hihetetlenül gazdag a téma irodalma: Mirza Ghulam Ahmad: Jesus in Indien; Verlag Der Islam. Nicolas Notovitch: The Unknown Life of Jesus Christ, Leaves of Healing Publications (1990) (ez az eredeti 1890-es évek szövegének utányomása). Kurt Berna: Jesus ist nicht am Kreuz gestorben, 1957. Andreas Faber-Kaiser: Jesus lebte und starb in Kaschmir, Lausanne 1986 (Jesus died in Kashmir: Jesus, Moses and the ten lost tribes of Israel. Gordon & Cremonesi, 1977. Holger Kersten: Jesus lebte in Indien - Sein geheimes Leben vor und nach der Kreuzigung, Berlin, Ullstein-Verlag 1998. Siegfried Obermeier: Starb Jesus in Kaschmir? Das Geheimnis seines Lebens und Wirkens in Indien, 1983. Gene Matloc: Jesus and Moses Are Buried in India, Birthplace of Abraham and the Hebrews. 1991. Khwaja Nazir Ahmad: Jesus in Heaven on Earth: Journey of Jesus to Kashmir, His Preaching to the Lost Tribes of Israel, and Death and Burial in Srinagar, Ahmadiyya Anjuman Ishaat, 1999. Abubakr Ben Ishmael Salahuddin: Saving the Savior: Did Christ Survive the Crucifixion?, Jammu Pr; 1st Pbk edition 2001. Suzanne Olsson: Jesus, Last King of Kashmir, 2005. Norbert Klatt: Lebte Jesus in Indien? Eine religionsgeschichtliche Klärung. Wallstein-Verlag, Göttingen 1988. Salcia Landmann: Jesus starb nicht in Kaschmir: ohne Kreuzestod kein Christentum, München: Herbig 1996. Günter Grönbold: Jesus in Indien - Das Ende einer Legende, Kösel-Verlag, München 1985. Paul C. Pappas: Jesus' Tomb in India: The Debate on His Death and Resurrection, Asian Humanities Press (September 1, 1991). Hugh Schonfield: The Essene Odyssey, Element Books Ltd 1993.

31 Sokak véleménye szerint nem a kanonikus irodalom, hanem az apokrifok voltak a közvetítői az evangéliumi igehirdetésnek Mohamed próféta számára. Vö. Drijvers, H. J. W.: Christians, Jews, and Muslims in Northern Mesopotamian in early Islamic times: The Gospel of the Twelve Apostles and related texts, in: P. Canivet - J.P Rey-Coquais (ed.): La siriy de Byzance a l'Islam VII-VIII siecles, Damascus 1992. 67-74.

32 Igen érdekes tanulmány a témához Cunningham, M.: The meeting of the old and the new: the typology of Mary the Theotokos in Byzantine Homilies and Hymns 2004. 52-62. Daniélou, J.: Études d'exegése judeo-chritien (Les Testikonia). Theolgoie Hitorique 5. Paris 1966.

33 Mária (Marjam) születéséről és neveltetéséről - amelyet az apokrifokban találunk - lásd Szúra 3,35-44; az angyali üdvözlet és Jézus születése 3,45-47 19,16-33; Mária erényeinek és hitének dicsérete Szúra 66,12; vele szemben a zsidók gyalázkodása Szúra 4,156.