Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Molnár Péter
aZ AKARAT NEVELÉSE,
avagy gyermekeink jövője a tét

 

The Education of Will - Our Children's Future is at Stake

In this paper the author emphasizes the importance of nurturing will, especially from the aspect of a mature personality. Nowadays most children lack strong will, which results in life-management difficulties. Will, consisting of spirit and ability, is a fundamental part of the character, and thereby a means to gain and use virtues. Today's schools should focus again on man of character, demonstrating virtues and the ways of attaining them. Besides teaching content, the nurturing and education of will and character should get special attention in schools.

Keywords: will, education, virtues, character, self-knowledge, self-education, self-esteem, aims, mature personality

 

A szerző római katolikus teológiai és szociológiai tanulmányokat folytatott. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Oktatás és társadalom doktori iskolájának végzős hallgatója. Nős, négy gyermek édesapja. Kutatási területei: jelenkori etikai kérdések, hittan, hittankönyvek, pedagógia, oktatástörténet.

Sokatmondó, de nem sokkoló a cím. Bizony az akarat nevelése, növelése döntő gyermekeink jövője szempontjából. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert az érett személyiség sajátja, hogy ura önmagának. Uralkodik ösztönei fölött, a külső hatások, problémák, nehézségek, akadályok sem térítik el a helyes útról. Sajnos a mai társadalmi körülmények nem kedveznek az erős akaratú ifjak nevelésének. Alig vannak olyanok, akik ne látnák, hogy a jelen társadalmából mintha eltűnnének az értékek, a világos normák vagy a normákat követő egyének. Egyfajta eszmények nélküli életbe kerültünk, ahol a valós, húsvér „hősöket" felváltották a mesterséges, mű, celluloid hősök. Egyre bizonytalanabbak, döntésképtelenek fiataljaink, az „y" generáció. Sokan közülük a határozott, reális célok helyett a spontaneitásra hagyatkozva élik a mindennapjaikat. A köny-nyebb megoldást választják, ez persze „logikusnak" tűnik. Mivel a valós siker már nem biztos, a félkész is elég. Néha azt is érezhetjük, hogy mintha az illem is kiveszne a társadalmunkból. A kommunikáció évszázadában szinte eltűnt a személyközi kommunikálás, a kapcsolattartás pusztán csak a technikai eszközök segítségével történik (persze ez is egyfajta kommunikáció). Természetesen kivételek vannak, és nem szeretnék általánosítani. Hiszen az ember megszentelheti az új, modern csúcstechnikát is.

Az elmúlt években fogalmazódtak meg bennem ezek a gondolatok, amelyeket itt leírtam. Arról, amit sok-sok kollégámmal együtt tapasztaltunk meg a tanórákon: érdektelenség, motiválatlanság, a munkára késztetés nehézségei, verbális agresszió, modortalanság, egyre több súlyos fegyelmezetlenség, és még lehetne folytatni a sort. Jelen írásomban ezekre az egyre nagyobb számban felmerülő sajátos jegyekre, a folyamatra keresem a választ. Az írás terjedelmi korlátai miatt a szép számban meglévő pozitív élményeket, folyamatokat ezért most nem említem meg. Szerencsére vannak.

Sokat töprengtem azon, mivel lehetne gyógyítani, megoldást felmutatni az előbb említett tanórákon tapasztalt negatív tendenciára. Nyilván a képlet nem ilyen egyszerű. Több tudományterület közös munkájára lenne szükség a pontos diagnózis felállítására és a recept megírására. Ebben az írásomban az akarat jelentőségét emelem ki. Teszem ezt azért, mert világosan tetten érhetőek az akarat hiányának, betegségének a jelei diákjainkon. Melyek ezek?

1. gyenge akaratú,

2. lebénult akaratú,

3. érzelmeinek, szenvedélyeinek rabja,

4. szeszélyes,

5. folyton a szülei döntenek helyette (pusztán szeretetből).

Mi az akarat?

„Az akarat: meghatározott célra irányított pszichikus energiaköteg. Ezt a meglevő pszichikus energiamennyiségből fogjuk össze. A cél az, hogy valamit elérjünk vagy megakadályoz-zunk."1 Az akarat lelkierőből és képességből áll. Itt a lelkierő az állhatatosságot jelenti. Pontosan azt, amikor a kitűzött cél eléréséért vállaljuk a nehézségeket is. Továbbá jelenti a kitartó munkát, a bajokkal, szenvedéssel, komoly gondokkal történő szembenézést, akár lemondást is. A lelkierősség legmagasabb fokú megtapasztalása a vértanúság.

Az akarást tettnek kell követnie (nem elég akarni, tennem is kell). A szándék fontos, de nem elég. A kitűzött cél motivál bennünket. Célba rendeli energiáinkat. Kulcskérdés az indíték!

„Ami akarásra, elhatározásra indít, az mindig mint érték, mint cél jelenik meg előttem... Ahol van indíték, ott van akarat, ahol állandó indíték, illetve cél van, ott állandó akarat van; ahol nincs indíték, ott nincs akarat."2 Az akarat és értelem szimbiózisát látjuk. Kölcsönösen egymásra vannak utalva. „Az akarat az értelem után legkitűnőbb tehetségünk. Magában véve ugyan vak, s éppen azért az értelem hivatott számára a célt kitűzni."3

Sok-sok indíték (cél) közül az értelem kiválasztja a legmegfelelőbbet. Ehhez társul majd az akarat. Persze szabadon, mert az akarat legfőbb tulajdonsága, hogy szabad. Ezáltal értelmes cselekedeteket fogunk tenni (remélhetőleg). Tisztáztuk, mi a jó. Kitűztük a célt! A cél elérése érdekében megfelelő eszközöket választunk, számolunk a következményekkel, és a cselekedetünk tárgyával is tisztában vagyunk.

Az akaraterő nem vásárolható meg patikában. Viszont mindenki számára elérhető és növelhető. Hogyan és mivel növelhető az akarat?

1. állandó napirend (sokat segíthet)

2. önmegtagadások (lemondások)

3. megfelelő, reális célok

4. kitartó, csendes munka

5. ellenőrzés

6. egy támogató személy „jelenléte, itt-léte", az a tudat, hogy ő bízik bennünk

Az akaraterő nem áll egyenes arányban az akarással. Lehet, hogy valaki egy dologban erős akarattal rendelkezik, más területen viszont nem. Sajnos nem vihetjük át akaratunkat különféle területekre, mert más és más az indíték. Elég erős indíték valakinél az egészség megőrzése, ezért nem dohányzik. Könnyedén visszautasítja a kísértést. Számára szintén elég erős indíték a szórakozás igénye. Kötelességéről megfeledkezve órákat tölt el a számítógép előtt. A cigivel szemben erős, a számítógéppel szemben gyenge. „Az akarat tehát csak úgy hajlítható egy irányba, ha eléje állítok indítékot, amelyről azt akarom, hogy az akarat azt jónak, tetszetősnek, kívánatosnak, kellemesnek találja éppúgy, mint ahogy a kisgyermekeknek szánt mesékben a jó elveszi jutalmát, boldoggá tesz, s amit nem szabad akarni, az büntetéssel, súlyos kellemetlenségekkel jár."4 Természetesen figyelembe kell venni az értelmi, életkori sajátosságokat. Az akarat fogalmánál a lelkierő mellett a képesség is szerepelt. Lényeges, hogy a pszichikus energiáink, akarásunk olyanra irányuljon, amit képesek vagyunk elérni. Ez reális önismeretet vagy a motivációt felmutató személytől jó emberismeretet tételez föl.

Elméleti bevezetőm után most a gyakorlati megvalósítás következik. Én arra törekszem, hogy az életkori sajátságok függvényében a szaktárgyi anyag mellett neveljek. Persze minden pedagógus erre törekszik (remélhetőleg). Én a három „ő" szabályával ismertetetem meg a kedves olvasót. Erről már írtam a Szent Mór Iskolaközpont 2007/2008-as évkönyvében. Mi is ennek a lényege? Képzeljünk el egy házat. Ennek alapját a jócselekedetek jelentik, a falakat az erények, a gerendák az önbecsülés, önismeret, önnevelés, végül a tető a jellem. A három „ö" az önismeretet, önnevelést, önbecsülést jelenti. A cél az, hogy 18 éves korukra jellemes emberekké váljanak.

Ezen munkálkodnak a szülők, maguk a diákok és a tanárok is. Az egyes életkoroknak megfelelően fokozatosan bontjuk ki az érett személyiség ismérveit, példákkal bemutatva, jó könyvek ajánlásával, sok-sok beszélgetéssel. Fontos, hogy a pedagógusok lássák, az adott tanuló adott képességeivel, temperamentumával, habitusával merre, hogyan haladva válhat érett személyiséggé. Ebben az önkiteljesedő, önnevelő munkában lehetőségeikhez képest kell támogassák őket. Az külön kegyelem, ha itt a szülők, és tanárok könnyedén és természetes módon együtt tudnak dolgozni.

Önismeret

„Olyan megismerés, amelyben a megismerő személy és a megismerés tárgya azonos. Már a természetes erkölcsi élet föltételezi a helyes önismeretet, ezért volt az ókori görögök axiómája: gnóti szeauton (ismerd meg magadat). A lelki életben az önismeret a tökéletesedés kiinduló pontja és állandó kísérője. Nem egyszerű ténymegállapítás, hanem erkölcsi ítélet, mely a tapasztalatok alapján a bűnök kerülésére, a víciumok irtására, jótettekre és az erények (alázatosság, türelem, megfontoltság, békesség) megszerzésére és gyakorlására sarkall. Az önismeret és istenismeret különösen föltételezi egymást, a kettő nincs egymás nélkül."5

Önismeret nélkül olyanok vagyunk, mint a térkép nélküli kalandor. Ismeretlen vidékként szemléljük magunkat. Kikerülhetetlen az önismeret. „Evégből mindenekelőtt szükséges, hogy az ember ismerje a saját temperamentumát, illetőleg azokét, akiknek nevelésére, vezetésére hivatott. Saját temperamentumunk ismerésének nagy előnye, hogy általa önmívelésünk munkája öntudatossá s rendszeressé lesz. Tudni fogjuk, hogy mit kell magunkban kidolgoznunk, fejlesztenünk, ti. vérmérsékletünk előnyös sajátosságait; és mi ellen kell állandóan küzdenünk; ez nem egyéb, mint vérmérsékletünk árnyoldala, hiányosságai."6 Segíteni kell a diákokat a valós önismeretre eljutni. Feltárni előttük, bennük az „imago Dei" képét. A veszélyekre is fel kell hívni a figyelmet, amilyen például az illuzórikus én fogalma. Sok embert rabul ejt, sok évtizeden keresztül ezt az illuzórikus én-t szeretné realizálni, aki nem lehet valós. Bár éltetni szeretné, de nem élhet, mert Isten ezt az illuzórikus én-t nem ismeri. „Mindegyikünkre rátelepszik egy illuzórikus személy: egy hamis én. Ez az, aki akarunk lenni, de aki nem létezhet, mert Isten nem tud róla, a mi magunk és saját magunk, aki Isten akaratának és szeretetének hatókörén kívül vágyik lenni. A legtöbb embernek nincs nagyobb valósága, mint ez a hamis énje, amely nem létezhet. Az az élet, amely ennek az illúziónak szolgál, a bűn élete."7 Előbb-utóbb mindenkinek el kell jutnia az önismeretre. Azok, akik halogatták életükben ezt a lépést, talán fájdalmasabban kerülnek vele szembe esetleg betegség okán, a kórházi ágyon, vagy pedig az elmúlás felé haladva. Ahogy a határt járó gazda tekint végig a birtokán, úgy nekünk is szükséges végigtekinteni életünkön, életünk egy-egy szakaszán. Az önismeret azért is fontos, hogy másokat is szerethessünk, meg kell ismernünk őket, és ehhez előbb magunkat. Ha teljesíteni akarjuk a főparancsot, akkor a helyes önszeretetre kell eljutnunk. Tehát kikerülhetetlen fundamentum az önismeret! A főparancs így szól: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből". Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták" - olvasható Máté evangélistánál.

Az istenszeretetünk is függ a helyes önszeretettől. Szembe kell néznem azzal a tükörrel, amit a kezemben tartok. Ebben a tükörben nem láttatni akarunk valakit, hanem meglátni igazi önmagunkat, testünket, lelkünket.

Hiányoztak a tükrök így utólag.

Embernyi tükrök

szükségesek egy házban.

Sosem látták magukat

életnagyságúnak. Sem ide-oda jövőnek.

Sem távozónak de éppenséggel

hazaérkezőnek sem.

Talán ha lettek volna olyasfajta tükrök

másképpen alakul minden.

Tükrök nélkül egyiküknek sem lehetett

önmaga előtt hiteles arca.

Ez volt a tükörszegénység időszaka.

Hasonlított a vérszegénységhez.

(Dobos Krisztina: Zsebtükör versciklus, részlet)

Az „imago Dei"-t kell tükröznöm az emberek felé. Isten szemével kell önmagamra tekintenem. „Hogy Isten akarata szerinti önmagammá legyek, meg kell szűnnöm annak lenni, amiről mindig azt gondoltam, hogy lenni kívánok. Hogy megtaláljam magamat, ki kell lépnem magamból."8

Önnevelés

„De sokkal jobban ura volt magának, semhogy a nemtetszéséből a vendég bármit is észrevegyen. S a szokott önuralmára most még egy kis barátságos lágyság is borult." (Németh László: Iszony)

Az önismeret után következik az önnevelés. „Önmagunk céltudatos jóra szoktatása, a nevelés személyes folytatása. Eszközei az erények és az önuralom gyakorlása, az aszkézis. Célja a tökéletesség."9 A tapasztalat az, hogy az ezekről a témákról szóló órákon a „miértek" kerülnek előtérbe. Miért legyek én fegyelmezett? Mert azt látják, hogy az emberek mennyire nem tudnak uralkodni érzelmeiken, vágyaikon, agresszivitásukon (gondoljunk csak egy mozielőadásra, vagy autózzunk egy kicsit a forgalomban), és nincs következménye. A celluloid hősök mind ezt mutatják a filmvásznon. Azonnal vegyél elégtételt, ne hagyd magad, mit képzel az a másik stb.. Téged szinte nem korlátozhat semmi!

„Egy rendkívül okos ember mondotta többek közt, hogy nincs annál nehezebb, mint válaszolni erre a kérdésre: »Miért legyünk okvetlenül nemes lelkűek?« Nézzék, kérem szépen, háromféle gazember van a világon. Van naiv gazember, tudniillik olyan, aki szentül hiszi, hogy a gazsága fennkölten nemes szívű cselekedet; van szemérmes gazember, aki szégyelli a gazságát, de azért eltökélt szándéka, hogy véghez viszi, s végül van igazi gazember, vérbeli gazember. Volt nekem, kérem, egy iskolatársam, Lambert; tizenhat esztendős korában mondotta nekem, hogy ha gazdag lesz, abban telik majd legnagyobb élvezete, hogy kenyérrel, hússal etesse a kutyáit, míg a szegények gyermekei éheznek, és ha a szegényeknek nincs mivel fűteniük, ő megvesz egy egész fatelepet, máglyába rakja a mezőn és felgyújtja, a szegényeknek pedig egyetlen hasábot sem ad belőle. Kivált most, a mai korban, amikor maguk úgy megváltoztatták a világot. Mert rosszabb helyzet, mint most, még soha sem volt. A mi társadalmunkban semmi sincs tisztázva, uraim. Maguk tagadják az istent, tagadják a h ősiességet, hát akkor miféle süket, vak és tunya tehetetlenség késztethet arra, hogy emígy cselekedjem, ha nekem amúgy előnyösebb?"10

A kérdés: miért neveljük magunkat? Milyen emberré váljunk? Kötelességünk bemutatni, hogy az ember mitől ember. Többek között attól, hogy fegyelmezni tudja magát, és felelős a tetteiért. Ura önmagának, ösztöneinek, vágyainak, érzelmeinek. Képes kezében tartani a gyeplőt. Így megőrizheti és használhatja szabadságát, kevésbé lesz befolyásolható. „Éppen ezért különösképpen vigyáznunk kell arra, hogy ösztönös késztetéseink fölött uralkodni tudjunk, mert csak így érhetünk el egy bizonyos fokú egészséges függetlenséget a társadalommal szemben. Amíg előre kiszámítható módon viselkedünk bizonyos negatív vagy pozitív ingerekkel szemben, addig mások könnyen kihasználhatják ellenszenvünket vagy vágyunkat saját céljaik elérésére."11

Ennél a témánál is a példa fontosságát emelném ki. Egy jól megválasztott példa sokat segíthet a „miértek" megválaszolásában. A példa az önnevelésre, önfegyelmezésre: Matt Talbot. Már a megtérése is hihetetlen és regénybe illő történet. Ez az alkoholista, durva fiatalember egyszer hazatérve a munkából azt mondja édesanyjának, hogy fogadalmat tesz az absztinenciára. Matt néhány napig nem dolgozott, és nem maradt semmi pénze. Szombaton a testvéreivel, Philippel és Joseph-fel lement, és ott várt a North Strandon a kocsmánál - gondolom, O'Meara-é volt -, mikor az emberek hazafelé jöttek a munkából. Barátai elmentek mellette, és nem hívták, hogy igyon egyet velük. Matt akkor azt mondta Joe fivérének: „Hazamegyek". Mikor hazaért, édesanyja ajtót nyitott, és azt mondta: „Korán megjöttél, Matt". Akkor ő így szólt: „Fölmegyek a Szent Kereszt kollégiumba és fogadalmat teszek". Édesanyja erre: „Ha nincs szándékodban megtartani, ne tedd le". Ő elment a kollégiumba, és fogadalmat tett hat hónapra, később megújította egész életére. Amikor letette a fogadalmat, kezdett imádkozni, és esténként titokban templomba járt. Először szégyellte, hogy lássák, hogy templomba megy.12

Fogadalmát megtartotta, és még közel négy évtizeden át önmegtartoztatással, vezekléssel, imádsággal, munkával vált sokunk példaképévé. A hangsúly a fogadalom megtartásán, az önnevelésen, önfegyelmen van. A megtérése utáni kísértéseket erős akarattal győzte le, melyek elsősorban arra irányultak, hogy visszaessen korábbi életvitelébe. De ő erős akarattal, kitartóan a jó Isten vezetésében bízva ember lett. Hogyan tett szert ilyen erős akaratra? Mi módon érte ezt el? Mindebben az önmegtagadás is segítette.

„Szabad ideje alatt (napi munkája után este 10 óráig) föl sem kelt a térdéről. Sohasem láttam ülni, kivéve, ha látogatója volt. Még a vacsoráját is térdelve ette meg. Akkoriban néhányszor hetenként húst vagy tojást ebédelt. Nagyböjtben csak üres kenyeret és kakaót, és néha egy kis halat. Júniusban soha nem evett húst, mert a Szent Szív tiszteletére böjtölt. Ugyanilyen böjtöt tartott egy hétig vagy még tovább az egyház minden nagy ünnepe előtt. Ádvent kezdetétől Szent István napjáig is tartózkodott a hústól a kisded Megváltó tiszteletére. És böjtölt minden nagy ünnepen is. Egy olyan széles deszkán aludt, mint az ágya, a párnája meg egy tömör fatönk volt. Ezeket leterítette egy lepedővel meg egy könnyű takaróval."13

Az önmegtagadás, böjt segíthet az önneveléshez szükséges akaraterőt megszerezni. A személyre szabott elvárások közül kiemelem a következőket:

- kisebb feladatokat kitűzni egy-egy napra (több segítség otthon, összeszedettebb ima)

- valamilyen rossz szokásunkról lemondani (erre figyelni nap mint nap)

- egy új, jó tulajdonságot életre hívni magunkban

- böjt és lemondások gyakorlása

- tévé, számítógép előtt töltött idő korlátozása

- kerülni a kíváncsiságot, pletykát

- meghallgatni másokat

- előzékenység, udvariasság, illem gyakorlása

- beszédmodorunk választékos stílusú legyen Sorolhatnánk a lehetőségeket az akaraterő edzésére, az önnevelésre. Ha valaki elhatározza ezt, akkor a saját körülményeihez igazodva, ismerve önmagát megtalálja a számára megfelelő gyakorlatokat. Fontos, hogy a kellő mértéket mindig megtartsuk. NB: a kicsiben legyünk hűek. Nem hősködni kell! A kitartás és az állhatatosság legyen a mérce. Ha kezdetben nem is sikerül a kitűzött feladat teljesítése, akkor sem szabad feladni, újra meg kell próbálni. Számot vetni a régi környezettel, ha az is vissza-visszahúz, eldönteni, szükségünk van-e rá. Gondoljunk csak a káros szenvedélyekre, például a dohányzásra! Tanácsért hozzáértő, megbízható emberhez kell fordulni. Sikerünkkel soha nem szabad kérkedni! Befejezésül elmagyarázni, mennyire fontos a lemondásokat összekapcsolni felajánlással.

Önbecsülés

„Egy személynek az általa hordozott értékek iránti tisztelet megbecsülése. Az alázatosság megnyilvánulása. Értékítélet, melynek alanya (aki megítél) és a tárgya (akit megítél) azonos. Igazságának föltétele az istenismeret, illetve a valós ön- és értékismeret (Magnificat). A helyes önbecsüléssel az ember tudja, hogy Isten üdvözítő szeretete a létben milyen ajándékokkal ajándékozza meg."14

Kiindulópont és egyben alap is az önismeret. Mind lelki, mind testi. Ma olyan világban élünk, amikor az önbecsülésünket valami külső „tényező" határozná meg. Ilyen külső dolog a tévé, internet, divat. Fontos a téma megbeszélésénél annak értelmezése, hogy nemcsak a lelkünkkel, hanem a testünkkel is el kell számolnunk.

„Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. [...] Ha van érzéki test, van szellemi is, amint az Írás mondja: »Ádám, az első ember élő lénnyé lett, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké«" (1Kor 15,30-46).

Krisztustól megújulva, új testben, átszellemülve kell haladnunk a tökéletesedés felé. Jó rávilágítani a diákok előtt a test feltámadására. Logikus, hogy ha a jóból a testünk is kivette a részét, akkor méltó a jutalomra. Így van ez a rosszal is, ha a rosszból is kivette a részét, akkor méltó a büntetésre. Ezért már most a figyelmükbe kell ajánlani a Hiszekegy utolsó sorát: „Hiszem a test feltámadását.". Tehát el kell számolnunk a testünkkel is.

„Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Az egész törvény ugyanis

ebben az egy mondatban teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Ám ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást föl ne faljátok! Ezért azt mondom: lélekben éljetek!" (Gal 5,13-16).

Sajnos ma az ellentéteket látjuk. A testnek túl nagy szerepet tulajdonítanak, ezért minden extra dolgot megadnak neki (az egészségmegőrzésen túl). Ilyenek a különböző (extra) testékszerek, melyektől a „belső ember" egyáltalán nem változik meg. De a fiatal ezekkel nyilván ki akar fejezni valamit, talán az ellenállást azzal szemben, amit a világban tapasztalt. Figyelni kell ezekre a jelekre, mert ezek számomra inkább következmények, mint pusztán csak divatos hóbortok. Idesorolhatóak az esztétikai műtétek is (kivétel a baleset során szerzett sérülések miatt szükségesek), melyek ugyancsak az önbecsülés hiányát jelzik. Változtasd meg magad, alakodat úgy, ahogy akarod. Minden lehetséges! Az emberek önbecsülése már odáig süllyedt, hogy képesek az eléjük tárt, reflektorfényben úszó „bábu-emberek" alakját mintaként követni és ezért minden áldozatot meghozni, még a kockázatos műtétet is vállalni. Fájdalmas, hogy mennyi áldozatot hoznak ezért, de a bűn elleni harcban nincs ilyen elszántság.

Az érem másik oldala az, amikor nem adunk meg minden elégséges dolgot a testünknek, amire szüksége lenne. Állandó fogyókúrák; sokan felesleges, nem ellenőrzött kúrákra kényszerítik testüket. Miért? Hogy elmondhassák, „jól nézzek ki", hasonlítok erre-arra a tévéből. Sajnos mára a test áru lett, melyet a reklámok 90 százaléka megcéloz. Fogyasztók és felvevők lettek az emberek. Egyre több fiatal lány gondolja úgy, hogy a hetedik-nyolcadik osztály idején állandósulhatnak a különféle kozmetikai dolgok (körömlakk, smink stb.). Ha megkérdezem, miért teszik ezt, a válasz mindig ugyanaz: hogy szebbek legyenek. A legnagyobb baj szerintem az, hogy elhitették a fiatalokkal: így ők nem szerethetők, mert nem szépek. Csak akkor, ha ezt és ezt megteszi, kifesti magát, lefogy stb. Az ember önbecsülése ma majdnem nulla. Nem képes elhinni, hogy őt valaki úgy is szeretheti, ahogyan megszületett. Ezért bizonytalan lesz, és különböző praktikákhoz fog nyúlni. Ezeken az órákon a párbeszédet kell választani és jól átgondolt kérdésekkel moderálni. Vitatkozó órákat is lehet tartani, pró és kontra. Végezetül a fő kérdés: Mi lesz azután?

- Azzal, hogy lefogytál, hogy így jobban nézz ki, most jobban szeret?

- Azzal, hogy tested tetováltattad, más lettél?

- Azzal, hogy megfested a hajad, sminkelsz (túl korán), vonzóbb lettél?

- Azzal, hogy esztétikai műtétre gyűjtesz, elkerülheted az öregséget?

Hangsúlyozom, hogy itt a túl korai, és nem az esztétikai szép fogalmát megjelenítő dolgokról írtam. Természetesen lehet a hajat festeni, enyhén sminkelni, a körmöket ápolni. Ezeknek mind megvan az ideje. Én a ránk erőltetett művilág szemlélettel küzdök, és arra hívom fel a diákok figyelmét, hogy váljanak egyéniséggé. Ehhez pedig az önbecsülés elkerülhetetlen.

Jellem

„Földi életünk legnagyobb értéke a néma, panasz nélküli szenvedés, melyre féltékenyen kell őrködnünk, nehogy annak folytonos hangoztatása örök értékét elvegye. Ebből lesz a kincs, melyet el nem vehet senki tőlünk, és amely örökké a mi birtokunkban marad." (Kaszap István)

„1. Általános értelemben a személy gondolkodását, viselkedését, tetteit meghatározó, örökölt vagy szerzett jegyek összessége. 2. Erkölcsi értelemben maradandó jó tulajdonságok összessége (erények), mely szilárdságot, következetességet és megbízhatóságot ad. Nevelése a szereteten alapuló erkölcsi nevelés feladata, melyet kisgyermekkorban kell megkezdeni."15 A jellem fogalmának tisztázását hiteles emberek életén keresztül próbálom meg közelebb hozni a mai fiatalsághoz. Természetesen szubjektív a választásom, Kaszap István és Torma Kálmán rövid, de annál tartalmasabb életéből veszem a példákat.

Általánosságban a jellem magában foglalja a jó tulajdonságok összességét. A jellemes emberekről elmondható a jellemszilárdság, megbízhatóság. Kaszap Istvánról, Torma Kálmánról igaz az állítás, hogy jellemes ifjak voltak. Igen korán váltak komoly, érett emberré.

A mai fiataloknak is reális esélyük van arra, hogy jellemes emberekké váljanak, de valami hiányzik belőlük. Valamiért a kezdeti lendület alábbhagy, megelégednek egy „nem vagyok rosszabb, mint a többi ember" képpel. Formálódó egyéniségük hétköznapi, szürke egyenruhát ölt. Mi is hiányzik belőlük?

Az elhatározás, a cél kitűzése és látása. Szinte csak rövid távon gondolkoznak! Hiányzik a távolabbi célok kitűzése és a végcél (üdvösség) látása. Kaszap István (1916-1935), Torma Kálmán (1914-1937) számára ilyen cél volt az, hogy szerzetes-pap lehessen. Ma hány olyan fiatal van, aki azért hoz áldozatokat a tanulás és önfegyelem terén, hogy elérhesse álmát? Kevés. Ma a biztos a biztos. Nincs felesleges munka, energiabefektetés. Ezért a kitartást, következetességet, önfegyelmet kell elsősorban Kaszap István, Torma Kálmán életéből kiemelni.

A hatodik osztály félévi értesítőjében, a tornát kivéve, nincs egyetlen jelese sem. Hittanból is csak jót kapott, sőt még magaviseletből is... Csak a latin és mennyiségtan „elégséges" és a rajz „elégtelen"-je visz némi változatosságot a csupa kettes egyhangúságába. Ezzel a bizonyítvánnyal süllyedt Kaszap

Pista tanulmányi előmenetelében a mélypontra. Érzi ő is, ha össze nem szedi magát, ha csak kissé enged és lanyhul, a „jó" jegyek hamarosan elégségessé lesznek. Ha pedig hetedikbe s nyolcadikba mint gyönge közepes kerül: hármasokkal terhelten, rendes tudás nélkül, hogy ússza meg az érettségit? - kegyelemből talán valahogy... De mi lesz akkor a terveivel? Így omoljanak össze? Gyermekkora szép vágyai így váljanak semmivé? Ezek a gondolatok mint valami éles vágás hasítottak a lelkébe, és a fájdalom végigsajgott a testén, úgy, hogy szinte beleremegett. - Nem! Ezerszer nem! Felveszi a harcot, összeszedi minden erejét, beosztást készít, tanul, kitartó lesz, előrehalad, hogy megmentse élete célját... „Óriási akarattal és kitartással" dolgozott, írja édesanyja.16

Életpéldájából a szerénység és határozottság is követendő mintánk lehet. Páter Endrődy könyvében olvasható, hogy amilyen mértékben megvalósította a szerénység erényét, úgy nőtt vele a tekintélye is társai körében. Egyszerűen és szerényen viselkedett társaival, amiben jó volt, abban szívesen segítette a nála gyengébbeket. Tornából, tudjuk, kiváló volt, igazi tornászbajnok, de mégsem feltűnösködött vele. Amit elhatározott, azt meg is tette. Életében végig jelen volt a szegények iránti tisztelete és szeretete is.

A felnövő generációk számára minta az, ahogyan a szülők nemzedéke a szegényekkel, hajléktalanokkal bánik. Jó, ha közvetlenül hallanak kiforrott jellemű emberekről, s talán elhiszik, hogy erre ők is meghívást kaptak, és képesek lennének rá.

Kaszap Istvánt azért is említem többször az órákon, mert diákjaimhoz hasonló életkorú fiatalemberről van szó. Ez is segíti a megértést, később pedig a cselekvést. Végezetül a betegséghez való viszonyát is megemlítem, több szempontból is. Látniuk kell azt, ahogyan szembenéz a szenvedéssel, majd végül a halállal. Sok fiatal első gondolata: miért történt mindez vele? Továbbá az is, hogy az álmát így nem érte el. De az élettörténet felolvasása, a beszélgetések után közösen mondjuk ki, hogy nagyon korán elért arra a szintre, amit úgy hívunk: szentség.

Ma a reklámok is azt sugallják, hogy a fájdalmat (például fejfájás) azonnal meg kell szüntetni. Önmagában nem a fájdalomcsillapítással van a baj, hanem azzal a szemlélettel, hogy kiűzzük, és ne is tudjunk róla. Kaszap István türelmesen, állhatatosan viselte a betegségével járó szenvedéseket, és fel is ajánlotta azokat a tisztítótűzben levő lelkekért.

A gyógyulás egészen bizonytalan. Ez a bizonytalanság éles lelki fájdalom. Szíve kalimpál, a sebek megújulnak, a szörnyű vérmérgezés szüntelen termeli a gennyet! Úgy látszik, a hosszú szenvedés most már egészen összetöri. Idegzete is kezdi fölmondani a szolgálatot. Néha tehetetlenségében sír, amit azelőtt sohasem tett. Nagypénteken ilyen állapotban találja Páter Rektor, s megkérdezi:

- Testvér, mondja-e most is: sokat és sokáig akarok szenvedni?

- Azért most is elmondom a Te Deumot minden nap - feleli, mialatt az ajka kissé megrándul és könnyezni kezd.17

Torma Kálmán élete sok mindenben hasonlít Kaszap István életéhez. Három dolgot emelek ki a közös vonások közül, bár többet is lehetne: 1. küzdelem, erőfeszítések, hogy elérjék a céljukat, jezsuita szerzetesek lehessenek. 2. önmegtagadások, felajánlások, más emberek segítése. 3. rövid, de annál tartalmasabb élet, sok-sok szenvedés a betegségből kifolyólag.

Élete eddig is küzdelmes volt, de a nyolcadik az eddigieknél is nehezebben indult. Édesanyja egyáltalán nem segíthette. Magának kellett a költségeket előteremteni. Amit a téglagyárban keresett, az is részben erre szolgált. Az egyik vendéglőben a kuglibábukat állítgatta, ez is hozott valamit, télen pedig akárhányszor fafűrészelést, hasogatást vállalt, csakhogy a lakbérhez hiányzó összeget előszerezze édesanyjának. Oktatásokat is vállalt. Két fiút tanított a város két végén. Korán reggelizett és elsőnek ért az iskolába. Kinyitotta az osztályt, rendbe tette a katedrát és tanult... Az előadások után, egy órakor nem ment haza, hanem az iskolában készült a következő napra. Négy óráig maradt ott, majd instruálni ment. Itt kávéval kínálták meg: ez volt az ebédje. Innen a másik diákhoz sietett, akivel néha este tízig is foglalkozott. Mire hazavetődött, a vacsora már kihűlt, télen a szoba is hideg volt. Sietve megvacsorált, kopott kabátjába burkolózott, közelebb húzta kis petróleumlámpáját és tanult, hogy jobb bizonyítványt szerezzen. Ott volt asztalán a feszület és rózsafüzér, amelyek látása serkentette őt.18

Az akaraterő és a kitartás a mostoha körülmények ellenére is elérte célját. Mindketten győztek! Sok-sok jó példát kell ajánlani, bemutatni. A diákok figyelmébe szoktam ajánlani az életrajzi könyveket, akár önéletrajz, vagy valakiről írt biográfia. Nagyon sokat lehet tanulni belőlük.

Személyre szabott feladatként a napirend elkészítését lehet kérni (egy-két nap). Utána megbeszélni, mi volt benne nehéz, mi akadályoztatta a megtartását. Nem várt körülmények! Kell-e napirend az életünkbe? Át kell-e gondolni napjainkat, cselekedeteinket, gondolatainkat, a kimondott szavaik súlyát? Lényeges, hogy ráébresszük a diákokat a napi lelkiismeret-vizsgálat fontosságára. Megvizsgálni aznapi helyes, jó, helytelen, rossz cselekedeteinket, gondolatainkat! A felismert rosszal szemben küzdeni. Választ adni arra, hogy mindezt miért tegyék. Mert csak így lesznek a szó legnemesebb értelmében jellemes emberek. A jellem nemcsak következetesség, önmagához való hűség, a személyiség egységes verete, hanem önelhatározás, önálló állásfoglalás, nehéz helyzetekben való beválás is. Benne erő jelenik meg, mely erősebb, mint a firmamentum, mely nem inog meg, ha minden összeomlik; csakugyan der ruhende Pol in der Erscheinungen Flucht.19

Erények

Az említett korosztályok lelki nevelése során döntő, hogy mennyire sikerül a figyelmüket arra irányítani, hogy önneveléssel küzdjenek magukkal. Nézzenek szembe magukkal, jó és rossz dolgaikkal. Küzdjenek a felismert hibák ellen! Ebben a küzdésben segítségükre lehet az erények alapos ismerete. Az órákon ezért nemcsak a természetfeletti és sarkalatos erényeket tárgyaljuk, hanem részletesebben beszéljük meg az erények világát. Elgondolásom szerint ez a sokszínűség, részletesség nem felesleges tananyagnövelés, hanem alkalmat ad az ismeret elmélyedésére, továbbá az erényes, jellemes nagykorú személyek kialakulására. Sokszor nem is gondolták volna a diákok, hogy mi minden tartozik ide.

Az erény természetesen megszerezhető rátermettség és képesség arra, hogy valamit tegyünk. Az erény gyakorlás által megszerezhető erőteljes szokás. Így például a megtanult síelés, ami a „zsigereimben" van, ez az erény. Amit mi a szó szűkebb értelmében értelmezünk, ez egy természetes képessége az erkölcsi életnek, a természetes alkatából adódó tevékenységek és gyakorlások által szerezheti meg az ember. Kihatással van az Istennel való viszonyra, önmagammal és embertársakkal, vagy más teremtményekkel.20

Arisztotelész és Szent Tamás szerint az erény gyakorlattal szerzett lelki alkat, amely által a helyes ész diktálta cselekvésmód mintegy második természetünkké válik. Az erényhez szorosan hozzátartozik az önnevelés folyamata, azzal a céllal, hogy egyre „vidámabb szívvel" és készségesebben tegyük a törvény és az ész szerinti cselekedeteket.21

Tehát az erény készség a jó megtételére.

Az embert s cselekedeteit az erény teszi jóvá, éspedig úgy, hogy a józan ész követelményei szerint szabályozza, rendezi azokat. Az ember tehát annyiban jó, amennyiben élete a józan ésszel mindenképpen összhangban van.22

Hogy ezt elérhessük, tisztázni kell a következőket:

1. meg kell ismerni, mi a jó, mi a helyes, ebben segít az okosság erénye,

2. a felismert jó, helyes dolgok megtételét akadályozó nehézségeket meg kell szüntetni, ebben a mértékletesség, erősség erénye segít,

3. a felismert, megismert jót meg kell valósítani az életben, ehhez az igazságosság erénye segít hozzá.

Mi a jó? Mennyiben jó az ember? Az emberek azon cselekedetei, melyeket az Isten akaratának megfelelően, szabad akaratból, Isten kedvéért tesznek. Erkölcsileg jó az, ami Isten akaratának megfelelő. „Tehát azt mondhatjuk, hogy minden lény Isten jósága által mint az egész jóság első minta-, létesítő és cél-lételve által jó. Ám azt is mondhatjuk, hogy minden lény az isteni jóság benne meglévő hasonmása által is jó, ami formailag a lény saját jósága, és emiatt nevezhető jónak. Így minden lénynek van egy közös jósága és van többféle sajátos jósága is."23

Az ember annyiban jó, amennyire sikerült megvalósítania a képmást. Mennyire vált az emberek számár „krisztusivá"? Ez a lényeg. A hasonmás Jézus. Mi annyiban valósítjuk meg az „imago Dei"-t, amennyire krisztusivá válunk. Ennek függvényében leszünk, jók, jobbak, kevésbé jók, olyanok, akik ellene mondanak a jónak.

Ajánlott jócselekedetek: imádság, böjt, alamizsna. Az imádság a kevélységet ellensúlyozza az emberben, a böjt segít bennünket abban, hogy helytelen vágyak ne kerítsenek hatalmába minket. Az alamizsnálkodás ráirányítja figyelmünket rászoruló embertársainkra, felebarátainkra, és segíti gondolataink tisztaságát megőrizni a földi javak tekintetében.

Miért fontosak az erények? Mi is a valódi értékük? Az erény értéke a nagyobb könnyebbségben, a lehetővé tett állandóságban, többleterőben áll az erkölcsös jótett véghezvitelére. Ezáltal az erény segíti a jó tulajdonságokat, és az embernek a jó és nemes második természetévé válik. Így már nincs szüksége a külső útmutatásra és még kevésbé a törvények kényszerítő erejére. Az erény tehát nem valami gyenge vagy megvetendő dolgot jelent, hanem erőt és jellemet. A közösség leghasznosabb tagja az erényes, a Teremtő képe és hasonmása. Az egyház javítása szerint még az eredendő bűn által meggyengült ember is képes saját erejéből, a kegyelem segítsége nélkül jócseleke-deteket véghezvinni. A kegyelem segítsége nélkül azonban nem képes a természetes erkölcsi törvények egészét áttekinteni. Erre csak az istengyermek képes, akinek rendelkezésére áll a kegyelem.24

Összefoglalás

Véleményem szerint a jellemformálásra kell nagyobb hangsúlyt helyezni. Ennek természetes közege a család, de sajnos egyre több a nem teljes családban felnövő diák. Itt kulcskérdés, hogy a jellemformálás terén milyen segítséget, megerősítést kap az iskolában. Persze lehetne vitatkozni, hogy mi is az iskola feladata, mennyiben és mit kell „átvállalnia" a családok szerepéből. Nem kell átvállalnia plusz feladatokat, hanem a mai társadalmi élet kihívásaira kell reagálnia. De így elsikkadhat a szakmaiság! - mondanák sokan. Nem, meg kell találni a kényes egyensúlyt a szaktárgyi órák anyagának átadása és a nevelés között. Erős, a terheket bíró, érett személyiségekre van szüksége a ma társadalmának. Olyan fiatalokra, akik a családjukért képesek áldozatok hozatalára, képesek a döntésre, a problémák megoldására, megbeszélésére, az együttélésre egymás mellett a házasság szentségében. A ma iskolájának régi és új feladata ezt a kényes egyensúlyt újra megtalálni. „A belső tapasztalás optimális állapota az, mikor a tudatban rend uralkodik. Ez akkor jön létre, mikor a pszichikai energia, avagy a figyelem reális célok felé fordul, és a készségek arányban állnak a lehetőségekkel ahhoz, hogy cselekedni lehessen. Egy kitűzött cél követése magával hozza a rendet a tudatban, mert az illetőnek az előtte tornyosuló feladatra kell összpontosítania teljes figyelmét, és el kell feledkeznie minden egyébről.

Az emberek olyankor a legboldogabbak, amikor azért küszködnek, hogy kihasználják lehetőségeiket. Az, aki megszerezte az irányítást a tudatosan megválasztott célok érdekében saját lelki és szellemi energiája fölött, óhatatlanul is teljesebb ember lesz. Készségeinek fejlesztésével és az egyre magasabb rendű célok kitűzésével egyre különlegesebb személyiséggé válik."25

Jegyzetek

1 Gyökössy Endre: Magunkról magunknak. Kálvin Kiadó, Budapest 1992, 118.

2 Sschütz Antal: Pedagógia. Szent István Társulat, Budapest 2010, 211.

3 Müller Lajos SJ: Aszkétika. Korda Kiadó, Budapest 1932, 228.

4 Schütz Antal: Pedagógia. 213.

Magyar Katolikus Lexikon, X. kötet. Szent István Társulat, Budapest 2005, 301.

6 Müller Lajos SJ: Aszkétika. 164.

7 Merton, Thomas: Találkozás Istennel. Márton Áron Kiadó, Budapest 2000, 18-19.

8 Merton, Thomas: Találkozás Istennel. 27.

Magyar Katolikus Lexikon, X. kötet. 319.

10 Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: A kamasz. Európa Könyvkiadó, Budapest 1960, 56-57.

11 Csíkszentmihályi Mihály: Flow, Az áramlat. Akadémiai Kiadó, Budapest 1997, 42.

12 Purcell, Mary: Matt Talbot és kora. Prugg Verlag, Eisenstadt 1978, 36.

13 Uo. 45.

14 Magyar Katolikus Lexikon, X. kötet. 301.

15 Magyar Katolikus Lexikon, V. kötet. 730.

16 P. Endrődy László SJ: Életet Krisztusért. Kaszap István Lapja kiadása, 1943, 49-50.

17 Uo. 207.

18 Cser László SJ: Himnusz a kereszten. Veritas Kiadás, Esztergom 1944, 21-22.

19 Schütz Antal: Pedagógia. 205.

20 „Tugend ist die erworbene natürliche Tüchtigkeit und Fertigkeit etwas zu tun. Sie ist eine durch Übung erlangte kraftvolle Gewohnheit. So ist z.B. das erlernte Skifahren, das in „Fleisch und Blut übergegangen" ist, eine Tugend. Was wir jedoch im strengen Sinne als Tugend bezeichnen, ist eine natürliche Fertigkeit des sittlichen Lebens, die der Mensch durch Betätigung und Übung seiner natürlichen Veranlagung erwerben kann. Sie hat bezug auf das Verhalten zu Gott, zu sich selbst, den Mitmenschen oder anderen Geschöpfen." http://www.kathpedia.com/index.php?title=Tugend Letöltés ideje: 2012. július 30.

21 Nyíri Tamás: Alapvető etika. Szent István Társulat, Budapest 1999, 99.

22 Müller Lajos SJ: Aszketika, 273.

23 Aquinói Szent Tamás: A teológia foglalata I. Telosz Kiadó, Budapest 1994, 187.

24 „Der Wert der Tugend liegt in der größeren Leichtigkeit, in der ermöglichten Stetigkeit, in der stärkeren Kraft zum sittlich guten Tun. Dadurch unterstützen die Tugend die guten Charakteranlagen und lassen dem Menschen das Gute und Edle zur zweiten Natur werden, so dass er für sein Leben nicht mehr der äußeren Anleitung noch weniger der zwingenden Gewalt der Gesetze bedarf. Tugend besagt also nichts Schwächliches oder Verächtliches, sondern Kraft und Charakter. Der Tugendhafte ist das nützlichste Glied der Gemeinschaft, das Bild und Gleichnis des Schöpfers. Nach der Lehre der Kirche kann auch der durch die Erbsünde geschwächte Mensch mit seinen natürlichen Kräften, ohne die Hilfe der Gnade, natürlich gute Handlungen vollbringen. Dagegen vermag er nicht ohne die Hilfe der Gnade das ganze natürlichen Sittengesetz auf längere Zeit zu beobachten. Dies kann nur das Gotteskind, dem besonders Gnaden zur Verfügung stehen." http://www.kathpedia.com/index.php?title=Tugend Letöltés ideje: 2012. július 30.

25 Csíkszentmihályi Mihály: Flow. Az áramlat, Akadémiai kiadó, Budapest 1997, 42.