Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Frigy Szabolcs
a FELEKEZETI ISKOLÁK HOZZÁADOTT ÉRTÉKE

 

Added Value in Confessional Schools

This article examines the basis of the concept of added value to the confessional schools. It is important to distinguish between the effectiveness and the efficiency of the concept, which are often confusingly used as synonyms, which misguides the parents in case of school selection. We talk about effectiveness when we refer to the students' performance or the students' personal development. From the perspective of the children of those schools are the best where the cultural background of the families, the educational ideals and the values of the hierarchy are equal with the educational institution. The confessional education offers an alternative to the elite and segregated schools where the student's family situation is less dominant in terms of study results. The heterogeneous classes focus on supporting the network of relations between students to build, strengthen and sustain the long term, which besides the added value, is also determining the prospects for life.

Keywords: confessional school, added value, student effectiveness, student efficiency, family's background

 

A szerző a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Iskolaközpont iskolai tanácsadója, óraadó tanár a BBTE szatmárnémeti kihelyezett tagozatán, valamint a BBTE Szociológia Karának doktorandusza. Írásával szeretné arra serkenteni a szülőket, olvasókat, hogy az óvoda- és iskolaválasztásnál a katolikus intézményeket részesítsék előnyben.

Az óvodai-iskolai beiratkozásokkor a szülőknek választaniuk kell, hogy gyermeküket milyen oktató-nevelő intézményre bízzák. Számos lehetőség kínálkozik, és ma már a szülők is számos szempontot vesznek figyelembe a döntésnél, kezdve a lakóhelyhez viszonyított távolságtól, az intézmény felszereltségéig, színvonaláig - de talán az iskola által közvetített nevelési érték sem elhanyagolandó szempont.

Megfigyelhető, hogy az iskolaválasztásban is különböző divatirányzatok hatnak, az idegen nyelvű intézményektől az alternatív módszerekig minden megtalálható az iskolák „virtuális piacán", mindenki kedve szerint válogathat. A polcok között ott vannak, talán nem elég díszes csomagolásban, a felekezeti oktatási intézmények.

A rendszerváltás előtt sokak számára messzi álomnak tűnt, hogy a fiatalok az iskolában, óvodában keresztény szellemiségben nevelkedhessenek. Kimondva-kimondatlanul fogadalmak születtek, „ha ilyen lenne, akkor én biztos...". Ma pedig azt tapasztaljuk, hogy sok esetben a felekezeti iskolák osztályaiban üres helyek maradnak. Feltevődik a kérdés: miért?

Az iskolaválasztásban - legyen szó akármelyik társadalmi csoportról -természetes és úgy tűnik, megváltoztathatatlan tendencia érvényesül, amely mögött az a törekvés áll, hogy a szülők legalább olyan vagy jobb társadalmi helyzetbe szeretnék hozni gyermekeiket, mint amilyenben ők vannak. A feudalizmusból való kilépés óta ennek legfőbb eszköze az iskola, és minél előrehaladottabb a polgári fejlődés, annál inkább. A konvertálható és/vagy a munkapiacon hasznosítható tudás iskolai határa egyre feljebb tolódott.

A két világháború közötti időszakban egy polgári iskolai végzettség munkaerő-piaci értéke felért egy mai gimnáziumi érettségivel, egy gimnáziumi érettségié pedig szinte egy mai diplomáéval. Az iskola fontosságára a köznyelvben elterjedt „a tudás hatalom" megállapítását így fordítathatnánk le: az iskolai végzettség függvényében csökken a munkanélküliség kockázata, és nő a kereset.

Az iskola bonyolult és szerteágazó kapcsolati és hatásmechanizmusa révén nehéz az egyes intézményeket összehasonlítani, nehéz tanácsot adni szülőknek, hogy miért éri meg a felekezeti iskolákat választani más iskolákkal szemben. Elsősorban el kell különíteni az eredmény és hatékonyság fogalmát, amelyeket nagyon sokszor a szülők is összekevernek vagy szinonimaként használnak. Eredményességről beszélhetünk a tanuló teljesítménye vagy a tanulók személyiségfejlődése kapcsán. A hatékonyság ezzel szemben a ráfordítás és eredmény kapcsolatát vizsgálja. Akkor nevezhetünk egy oktatási intézményt hatékonynak, ha a kibocsátást (például a tanulási teljesítményt) a lehető legkisebb ráfordítással érjük el, vagy adott ráfordítás mellett maximalizáljuk az eredményt.1

Ezeket mintegy kiegészíti a hozzáadott érték fogalma, egy olyan indikátoré, amely az iskolai eredményességét a szociokulturális környezet függvényében vizsgálja (mint például a szülők iskolai végzettsége, társadalmi tőke stb.). Előfordulhat tehát, hogy nem a legeredményesebb iskola a „legjobb" iskola. A hatékonyság az intézmény bruttó teljesítményét jelenti. Az elit iskolákban, amelyek sok diák közül válogathatnak, olyan diákokat tanítanak, akiknek szülei magasan kvalifikáltak, segíteni tudják a diákok tanulását, biztosítani tudják a diákok számára a kulturális tőke magas szintű átadását, magas tanulási önállósággal rendelkeznek, itt a legkisebb a hozzáadott értéke az iskolának, bár kiváló lehet az eredményessége.

A nagy hozzáadott értékű iskola azt jelenti az egyén szintjén, hogy az intézmény nem az eredmény maximalizálására törekszik, hanem a hatékonyság növelésére (bár ez is együtt járhat a magas eredményességével). Általánosságban el lehet mondani, hogy mind külföldi, mind hazai kutatások alapján a felekezeti oktatási intézmények produkálják a legnagyobb hozzáadott értéket. Ez egyrészt abból adódik, hogy ezek az intézmények küldetésükből kifolyólag felkarolják a nehéz helyzetben lévő társadalmi rétegek gyerekeit és felvállalják ezek iskoláztatását, másrészt - eltekintve a specifikus esetektől - a heterogenitásra törekednek a gyerekeket alkotó társadalmi csoportok szempontjából, és általánosan jellemző a tudatos törekvés a diákok közötti kapcsolati háló építésére, erősítésére és intézményi kereteken túli megtartására. (Ma már tudjuk, hogy a kapcsolati háló kiterjedtsége az életben való boldogulás egy fontos mutatója.) A hozzáadott érték abban fejeződik ki, hogy a családi háttér által meghatározott módnál nagyobb mértékű az iskolai eredményesség.

Az iskolaválasztás mögött távlatokban mindig az a szülői vágy fogalmazódik meg, hogy a gyerek jobban éljen, magasabb életszínvonalon, így szorosan összekapcsolódik a társadalmi mobilitás kérdésével. Társadalmi mobilitáson azt a jelenséget értjük, amelynek során az egyén vagy család társadalmi helyzete megváltozik. A meghatározás értelmezése természetesen attól függ, mit értünk a társadalmi helyzet, illetve a társadalmi rétegződés/réteg fogalmán (iskolai végzettség, anyagi helyzet, foglalkozás, lakhely stb.). Róbert Péter kutatásában e tényezők szerepét vizsgálja a társadalmi státuszmeghatározás szempontjából. Más szakirodalmi szerzőkkel összhangban megállapítja, hogy a legnagyobb mértékben a műveltség határozza meg a mobilitást.2

Rotariu szerint a társadalmi mobilitás problémája alapvetően és gyökereiben a társadalmi egyenlőség/egyenlőtlenség problémája.3 Ebben központi szerepet játszik az iskola és az iskolai esélyegyenlőség. Boudon szerint az iskolai esélyegyenlőség hiánya abban nyilvánul meg, hogy a különböző társadalmi kategóriából származó diákok kisebb eséllyel jutnak magasabb iskolai végzettséghez.4 Az iskola önmagában nem teremt társadalmi különbséget, azonban megerősíti a meglévőket és újratermeli azokat. Ennek a jelenségnek a működése kapcsán kiemeli, hogy az iskola pozitívan diszkriminálja a magasabb társadalmi rétegből származó diákok szocializációját, amelyhez képest az iskolai nevelés komplementer viszonyban van (hasonló értékek, hasonló nyelvhasználat stb.), míg az alacsonyabb rétegből származó diákok a családból hozott kulturális háttér miatt hátrányban lehetnek.5

A felekezeti oktatás minden korban ebből a működési mechanizmusból próbál kitörni. Megpróbálják függetleníteni a gyerek teljesítményét a családi háttértől ott, ahol erre szükség van, ugyanakkor megpróbálják megerősíteni a családi értékeket ott, ahol azok összhangban vannak a keresztény intézményekkel. Ez fontos szempont lehet a nevelési és motivációs szituációkban, ahol szükséges, hogy együtt, egy irányba történjen a nevelés, egymást támogatva és kiegészítve.

Összegezve az elmondottakat, bár a szülőnek természetes igénye, hogy az általa legjobbnak tartott intézményt válassza, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni az elitizmustól vagy az eredményesség szépen hangzó, de közel sem mértékadó statisztikáitól. A gyermek szempontjából azok az iskolák a legjobbak, ahol a családi kulturális háttér, a nevelési eszmény és az értékhierarchia megegyezik a nevelési intézményével. Ilyen esetben hatékonyabb a nevelés, könnyebb a motivációs rendszer kialakítása, és elkerülhető, hogy a különböző nevelési impulzusok gyengítsék egymást.

Jegyzetek

1 Báthory Z., Az oktatás eredményessége. VII. Nevelésügyi Kongresz-szus 6. Szekció ajánlása, 2008.

2 Róbert Péter: Iskolai teljesítmény és társadalmi háttér nemzetközi összehasonlításban. In: Társadalmi riport, Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.). TÁRKI, Budapest 193-205. 2004.

3 Rotariu, T. Câteva consideraţii asupra rolului şcolii în mobilitatea socială, Studia Universitatis Babes-Bolyai, Seria Sociologica, No. 2, 1, 6, 2004.

4 Boudon, R.: The Logic of Social Action. Routledge and Kegan Paul, London-Boston-Henley 1981.

5 Bourdieu, P.: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. General Press 2008.