Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Szakács Ferenc Sándor
cSÍKSOMLYÓ SZEREPE
A MAGYAR–MAGYAR KAPCSOLATOKBAN

 

The Role of Csíksomlyó in the Hungarian-Hungarian Relation

Csíksomlyó (Şumuleu-Ciuc) is a place where heaven is closer to earth. The spirit of the place, the so-called 'genius loci' gives the possibility to Csíksomlyó to become integral part of Europe's most important sacral centers and the spiritual pilgrimage that links them. Csíksomlyó is not only a center of pilgrims but also a place that unifies the national strate-gies, as it unifies the Hungarian Catholics and Christians who live in different countries. It also challenges to search for the transcendent among all the changes that happen in our world. It provokes people to try and under-stand the world that surrounds them, to under-stand, analyze and interpret the society.

Keywords: sacral, spiritual, pilgrimage, soci-ety, national strategy

 

A szerző középiskoláit Marosvásárhelyen végezte. Jelenleg a csíksomlyói Salvator Hotel és Konferencia-központ igazgatója. Teol ógiai tanulmányokat folytatott 1998-ig, társadalomtudományokból szerzett licenciátust 2001-ben (főirány: szociológia), majd doktorátust 2006-ban Rómában Il fenomeno migratorio degli ungheresi dalla Transilvania in Romania verso l'Unghe-ria. Scenari possibili című dolgozatával. Azt vallja, hogy az értékeitől megfosztott társadalomnak egyetlen útja van a túléléshez: ha visszatér a hagyományokhoz, a tradicionális értékekhez, ha beindítja társadalmi szinten a reszakralizació folyamatát. Jelen írása előadásként elhangzott Gyergyóditróban 2011. szeptember 12-én.

Széchenyi István szállóigévé lett mondata: Nyelvében él a nemzet. Napjainkban a következőképpen mondhatnánk ezt: nyelvében (1), szimbólumaiban (2), hagyományőrzésében (3) és kapcsolataiban (4) él a nemzet. Az utóbbi, ritkán emlegetett faktort szeretném a továbbiakban kifejteni. Ebben kristályosodik ki Csíksomlyó szerepe: a magyar-magyar kapcsolatban, vagyis az „itthon" és „otthon" dialektikájában.

A kapcsolat motiváló erők interakciója. Marcus Aurelius manapság is aktuális gondolata: „Amire az ember gondol, az meghatározza a gondolkodásmódját, mert a képzetek mintegy átitatják a lelket... Minden egyes lény arra tör, aminek a kedvéért megalkották. Amire pedig tör, abban a célja. Ahol a célja, ott a haszna és a java. Az értelmes lény java a közösség. Mert hogy mi közösségre születtünk, az régen bebizonyított tétel." Miért fontos évezredekkel visszamenni a történelemben, mielőtt Csíksomlyó jelenlegi helyzetét és fontosságát értelmeznénk?

Nem állunk a helyzet magaslatán

Mondhatnánk úgy is, hogy a közelmúlt évtizedei komoly létroncsolást végeztek társadalmunkban. A létroncsolás az elmúlt húsz esztendőben nem állt le, hanem egy egészen más ideológia máza alatt folytatódott. Fogalmazhatnék úgy is erdélyi magyarként, hogy a kommunizmus támadása értékeink ellen még nem ért véget.

Bevezetőként a 2011-es magyar alaptörvény preambulumát idézem: „Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét nagy-gyá teszik Magyarországot. Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között."

A múlt-jelen-jövő idősáv olyan fontos része az életünknek, melyre fokozottan kell odafigyelnünk. Az idő nagy kincs, de nem az amerikai értelemben („Time is money"). A múlt ismerete (folyamatok elemzése és megértése), a jelen aktív megélése (fontos döntések megtétele) valamint a jövő megálmodása és tervezése adja meg keresztény életünk pozitív tartalmát. Ha van például egy autónk, amellyel a sötétben vagy ködben gyorsan száguldunk, szükséges, hogy felkapcsoljuk a reflektorokat, mert ellenkező esetben nem tudjuk előre észrevenni a kanyarokat vagy az esetleges egyéb akadályokat az úttesten. Így van ez a jövővel is: ha nem sikerül kellő döntéseket hozni a jelenben, akkor az előttünk levő „akadályokat" nem vesszük észre időben és sem egyéni, sem társadalmi szinten nem tudjuk kezelni azokat.

Az elmúlt évtizedeket ideológiák harca, vagy inkább ideológiák kereszteződése jellemezte. A kommunizmusnak és az 1989 után üzemelő kapitalizmusnak erős átfedési pontjai vannak:

• kitartó munkával próbáltak és próbálnak megsemmisíteni és az emberek elméjéből kiiktatni mindenféle istenképet;

• cél a társadalom immunrendszerének, ellenálló-képességének meggyengítése minden szinten: leginkább a család teljes kiszolgáltatottsága;

• a félelem érzése állandósult az egyénekben: félni kellett és kell mindentől, bizalmatlannak kellett és kell lenni mindenkivel szemben;

• az anyagi javakért cserébe az „égieket" fel kellett/kell áldozni, amit a modern erdélyi ember - idegösszeomlások között - jószántából tesz meg. A társadalmat mozgató létroncsoló erők annak alapján engednek a hatalomból és az anyagiakból részesedni, amennyire az ember képes az "üdvét", vagyis a szakrális életterét feláldozni;

• a bizalmatlanság erősítése és propagálása a bizalom helyett - egy „normális", működő társadalom alapja csakis a bizalom lehet.

A minden szinten történő agymosás következtében Erdélyben is létrejött a modern ember karikatúrája: a fogyasztói idióta. A plázákra, bevásárlóközpontokba szoktatott „minimál én" tömegesen atomizálódott és eladósodott. Eltávolodott mindazon értékektől, amelyek történelmének fénykorát jellemezték, amelyek töltetet adtak politikai és társadalmi szervezkedésének. A modern kreatúra legfőbb jellemvonása: értéktelen, hazug, megbízhatatlan. Miközben a homo sapiens, mely homo politicus is kellene hogy legyen (vagyis aktív meghatározója jelenének és jövőjének), átalakul homo vidensszé, egy olyan emberroncs-csá, amely már nem néz, csak bámul (leggyakrabban a televízió képernyőjét), azalatt a társadalmi folyamatok reális és objektív intézményesített elemzése, értelmezése és megértése a háttérbe szorult. Az új embernek, ennek a homo vidensnek, amely elözönlötte Erdély elitjét is, nincs ideje már semmire, csak önmaga ámítására és butítására. „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra": ez a szlogen Kelet-Európában a társadalmat működtető alapnormává válik - úgymond társadalmi keresztmetszetté -, és lassan mindenki meg akar felelni ennek a normának. Ennek következtében vészreflex alakul ki a társadalom nagy részében: ez rövid távú gondolkodást, demotivációt, állandó nyugtalanságot eredményez, csökkenti az érzelmi intelligenciát és a szociális érzékenységet.

Modern erdélyi társadalmunkban a lényeg irtózatosan eltolódott: a szakrális tényezők teljesen háttérbe szorultak. Az embereket fárasztják a szakrális témák (például kultikus helyek, istenkép, vallási szimbólumok), de annál kaphatóbbak:

• az MLM (multi-level-marketing) rendszerek „profitabilitásának" a szajkózására,

• a veszélyes értékesítési csatornáknak a reklámozására még családon, baráti körön belül is,

• az eladósodási lehetőségek, bankok akcióinak az istenítésére.

Ideillő a csiga és a teknősbéka sétájáról szóló vicc: a csiga és a teknősbéka egymás mellett mennek. Egyszer csak megszólal a csiga: „Te teknős, milyen jó, hogy lassan megyünk". Mennek tovább, de alig telik el öt perc, a csiga újra megszólal: „Te teknős, milyen jó, hogy lassan megyünk". Bandukolnak tovább, mire a csiga újabb öt perc után ismét megszólal: „Te teknős, milyen jó, hogy lassan megyünk". A teknősbéka most már megkérdezi: „Mondd, csiga, miért mondod ilyen gyakran, hogy milyen jó, hogy lassan megyünk?" „Azért, kedves teknős - felelte a csiga -, mert rossz irányba haladunk..."

A társadalmunk létválságba került_

Társadalmunk lerázta magáról a szakralitás béklyóknak hitt megtartó erejét, és közben a legsötétebb modern babonák áldozatává lett. Ahogy Bogár László közgazdász fogalmaz: a moderni-tás valójában új babonarendszert hozott létre, melynek valamilyen módon mindannyian az áldozatai vagyunk.

Melyek ezek a babonák, amelyekről a társadalom vezetői sem akarnak kellőképpen kommunikálni?

1. A felvilágosodástól kezdődően az emberi élet alapja a materializmus lett. A szellemi erők helyett a szakrális jellegétől megfosztott anyag került a központba. Nem fontos az élet üdvtörténeti beágyazottsága, hanem csakis a nyers élvezetek halmozása. A kényelem és a biztonság megdöbbentő felértékelődésének lehetünk tanúi.

2. A végtelen fejlődés és végtelen haladás elmélete egy újabb babona. Feltételezzük, ha nem is tudatosan, hogy a minket körülvevő anyag kihasználása a végtelenségig fokozható. Erre nagyszerű ellenpélda a rákos daganat és annak hatalmas térnyerése. A korlátos létkeretek között korlátlan fejlődésről álmodozni az önmegsemmisítés biztos útja. Ahogy a rákos daganat tönkreteheti az emberi testet, ugyanúgy a végtelen fejlődés babonája megsemmisítheti az ember életterét.

3. A harmadik babona az a téves „hittétel", hogy a tudományok a maguk eszközeivel és kutatási eredményeikkel választ tudnak adni mindenre, amire pedig mégsem, az nem is létezik. A technológia pedig minden problémát „megold" és figyelmen kívül hagyja a kényes szellemi, erkölcsi, valamint etikai kérdéseket. Így problémamentesen gyárthatjuk le az emberek tömegeinek megsemmisítésére alkalmazott bombákat, tervelhetjük ki a profitorientált háborúkat, halmozhatjuk a profitot a társadalom többségének a rovására.

4. Az egyenlőség és a demokrácia babonája az orwelli állatfarmot juttatja eszembe: „mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek". Kelet-Európában a demokráciák mutatványos bódéként üzemelnek, közben állandóan azt szajkózzák, hogy mindenki egyenlő. Ez az ámokfutó „egyenlőség" aztán megszünteti a „beavatás" hierarchikus rendjét és egy olyan negatív folyamatot működtet, amelyet „kiavatás-ként" lehet leginkább megnevezni.

Egyetlen megoldásunk van: visszatérés a szakrális létmódhoz

Csíksomlyó mint a magyar élettér legfontosabb kultikus helye tevékenységét a következő vízióra kell hogy felépítse: vallási (zarándokközpont programokkal) és szellemi (felnőttképzés, szellemi programok) fellegvárként kell üzemelnie, amely a szakralitás talapzatán tudja összevonni a magyar élettér társadalmi és vallási erőinek a segítőkészségét. A magyar-magyar kapcsolatokat elemzi és értelmezi, és olyan felelősségteljes kommunikációt biztosít, amely Csíksomlyót a belső és külső magyarmagyar kommunikációban az élvonalba emeli. Mivel Csíksomlyón valóban egy isteni „brand" működik, mondhatjuk úgy is, hogy az ég jobban összenő a földdel, és feladatunk, hogy ezt a lehetőségünket ne csak „őrlángon" működtessük, hanem egy valódi, életképes, nemzetstratégiai helyet hívjunk életre. Egy olyan központra van szükségünk, amely felhívja a társadalom figyelmét a pusztító modern babonákra, az egyre erősödő modern rabszolgatartó társadalom kialakulására - továbbá érti, értelmezi és elemzi a társadalmi negatív folyamatokat, kimozdul a jól bevált pasz-szivitásból az aktív, cselekvő állapotba -hiszen Krisztus mindannyiunkat cselekvő létre hívott meg.

Évekkel ezelőtt azt üzente egy középszerű politikus a Magyar Parlamentből, hogy merjünk kicsik lenni. Nem hiszem, hogy ez lenne a mai erdélyi társadalomnak a legfontosabb víziója.

A magyar-magyar kapcsolatok kulcskérdése, hogy mennyire tudjuk kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket, hiszen a jövő csakis szövetségekre, szövetségesekre és szervezett kapcsolattartásra épül. Hogy megfelelően kimozduljunk a társadalmat butító folyamatokból, értelmezhessük a jelenünket és megoldásokat keressünk a jövőnkre nézve, a magyar-magyar összefogás sürgetőbb létszükséglet most, mint bármikor eddigi történelmünkben. Az erőforrásaink okos és logikus kiaknázása nagymértékben kommunikáció kérdése. Csíksomlyó segíthet abban, hogy megértsük Marcus Aurelius gondolatát: az, hogy közösségre születtünk, régen bebizonyított tétel. De ez a közösség, amely „lelki impé-riumként" átível határok felett, csakis akkor tud gyümölcsöt hozni jelenünkre és jövőnkre, ha sikerül félretennünk egyéni érdekeinket és egy kidolgozott stratégia mentén - szakrális erőterünk segítségével - valóban képesek leszünk jövőt formáló tervek kidolgozására és megvalósítására.

Reszakralizáció, népnevelés, beavatás

Ne feledjük: a szomszédos kultúrában a vallás politikai fegyverként üzemel. Nyelvében él a nemzet. Ha a következő évtizedeket át akarjuk vészelni, mindenképpen tegyük hozzá: egy egészséges társadalom (legyen az az erdélyi magyarság) nyelvében (1), szimbólumaiban (2), hagyományőrzésében (3) és kapcsolataiban (4) él. Ez utóbbit nemzetstratégiai szemszögből kell egyre inkább kezelnünk és megvalósítanunk a magyar-magyar viszonyban. Az erdélyi magyarság önrendelkezésének hosszú története van - fedezzük fel újra jelent alkotó és jövőt megálmodó képességeinket.

 

 

Keresés a Katholikos oldalain

A Duna International Kiadó termékeivel bővül a Verbum Egyesület által terjesztett könyvek sora



 

 

 

biblia

Minden kegyelem

A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése