Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Ferenczi Sándor
eRDÉLY KÖZÉPKORI PÜSPÖKEI

 

Bishops in Transylvania in the Middle Ages

Although the founding document of the Transylvanian Diocese is not known (cannot be found, was not preserved), historians consider it was one of the ten dioceses founded by St. Stephen (István), king of Hungary. The list of the medieval bishops is also not complete as we lack medieval sources. Only from the 12th century the royal documents con-tained the names of the ecclesiastic and lay notabilities. Thus, these kind of documents and the written sources from the later centuries help identify the Transylvanian bishops. This publication tries to enumerate and present all the known and less known medieval Transylvanian bishops and the main facts about their life and work.

Keywords: Gyulafehérvár-Alba Iulia, bishop, diocese, jurisdiction, appointment of bishops, domain of the bishop, dispute about jurisdiction

 

A szerző teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte, 1981-ben szentelték pappá. 2011-ben doktori fokozatot szerzett a BBTE Római Katolikus Teológia Karán. Kutatási területe az erdélyi egyházmegye papsága. 2001 óta a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanára, emellett borbándi plébános.

Erdélyben 1009-re jöttek létre azok feltételek, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy Szent István király ezt a missziós területet egyházmegyévé szervezhesse, a püspökséget felállíthassa. Ugyanis a megfelelő számban megkeresztelkedett hívek számára csak akkor lehetett püspökséget létrehozni, ha megvolt hozzá az intézményes keret.1 Egyes vélemények szerint az erdélyi püspökség alapítása megelőzte néhány évvel a pécsi, egri, a kalocsai, és néhány évtizeddel a csanádi, váci és a bihari püspökségek alapítását.2

Az erdélyi püspökség a 14. századra Gyulafehérvár püspöki központtal, a kalocsai érsekséghez való tartozásával szervesen beilleszkedett a magyar királyság püspökségei közé. Egyházszervezeti szempontból a következő főesperességek jöttek létre: Fehér, Doboka, Szolnok, Hunyad, Kolozs, Kraszna, Küküllő, Torda, Kézdi, Ózd, Telegd. Ezenkívül idetartozott az Erdély határain kívül eső Szatmár és Ugocsa is. Nagyobb kiterjedésű főesperes-ségeknek számítanak Fehér, Doboka és Telegd. A telegdi főesperességhez tartozott Csík-, Maros-, és Udvarhely-szék.3 Az egyházmegye püspökeit a legrégebbi oklevelek Episcopus Ultrasylvanus- vagy Transilvaniensis-nek, 1187-től Episcopus Transylvanus-nak (erdélyi püspöknek) nevezik.4 Az első írásos dokumentum azonban az erdélyi püspök, illetve püspökség létezéséről 1111-b ől való.5 Simon az első bizonyíthatóan név szerint ismert erdélyi püspök, ez időpontban fordul elő abban a Szent Ipolyról elnevezett zoborhegyi bencés apátság vámjairól és tizedeiről szóló, Godofred apát által kiállított oklevélben.6

Amikor a középkori erdélyi püspökök névsorát próbáljuk összeállítani, nehéz helyzetben vagyunk, mert az egyházjog szerint csak azokat tekinthetjük egyházmegyés főpásztoroknak, akiket a Szentszék kinevezett vagy hivatalában megerősített. A királyok, még ha a pápától erre jogot is kaptak, legfeljebb püspöki címet és vagyont adhattak jelöltjeiknek, de püspöki joghatóságot nem.7 Problémát jelent továbbá az is, hogy néhányuknak csak a nevét ismerjük, és azokat is különböző névváltozatokban. A történészek leginkább az egyházmegye első név szerint ismert püspökeinek a beazonosítása körül vitáznak.

Vita tárgyát képezi Bööl (Böld, Bőd, Buldus), Frank (Franco), Villarius és Felicianus erdélyi püspökként való feltüntetése.8 Az is előfordult, hogy Vilmos erdélyi püspököt (1204-1221) nevének az oklevelekben előforduló 17 változata következtében Benkő József mint Erdély négy püspökét szerepeltette.9 Erdély utolsó középkori püspökei sem tekinthetők egyházjogilag egyházmegyés főpásztoroknak.10 Ennek ellenére a reformáció hajnalán a püspöki címet ők vitték tovább. Az sem elhanyagolandó, hogy püspöki címüket a magyar királytól, a magyarországi katolicizmus legfőbb kegyurától kapták.

Simon, Baranus, Valter, Vilcina erdélyi püspököknek csak a nevét ismerjük. Valamivel többet tudunk két 12. századi püspökről, Pálról és Adorjánról. Pál 1177 táján székesfehérvári prépost és királyi jegyző volt, az erdélyi püspöki széket (1181-1185) a kalocsai érsekséggel cserélte fel. Egy 1181-es oklevél alapján az ő nevéhez fűződik az írásbeliség bevezetése Magyarországon.11 Adorján 1183-1184 között Párizsban tanult. Miután hazatért, a királyi kancellária jegyzőjeként működött, majd budai prépost volt. III. Béla uralkodásának utolsó éveiben lett erdélyi püspök, a püspöki széket haláláig megtartotta. Sok vitája volt a kolozsmonostori apátsággal és az akkoriban felállított szebeni prépostsággal (1191). Egyes vélemények szerint ő lett volna III. Béla magyar király névtelen jegyzője, akit Anonymus néven ismerünk, és aki krónikát írt a magyarok bejöveteléről.12

A 13. század nevezetesebb püspökei közé tartozik Vilmos, Rajnald és Monoszlói Péter. Vilmos püspök megakadályozta, hogy a szászok külön püspökséget alapíthassanak,13 ugyanakkor segítette a német lovagrend Bar-caságban való letelepedését.14 A nevéhez fűződik a kolozsmonostori bencés apátság feldúlása15 1220 táján. Káptalanának tagjait név szerint ismerjük.16

Rajnald püspök normadiai francia, előzőleg váradi prépost volt. Ebben a minőségében 1215-ben egy istenítéletnél bíráskodott. Miután az erdélyi káptalan püspökké választotta, Ugrin kalocsai érsek nem merte megerősíteni, mivel az egyik szemére hibás volt. Ügye Róma elé került, III. Honorius pápa erősítette meg. Püspöki megerősítése érdekében a király és a királyné, valamint a püspökök is közbenjártak. Mivel a barcasági papokat az egyházmegyei zsinatra való megjelenésre kötelezte és tőlük a tizedet beszedte, valamint az ellenszegülőket kiközösítette, a német lovagrend bepanaszolta a pápánál. III. Honorius pápa a lovagrendet védelmébe vette, és figyelmeztette a püspököt, hogy a Barcaság nem püspöki, hanem csakis az apostoli szentszék joghatósága alatt áll. 1214-ben a tatárok elleni ütközetben, a mohi csatában halt meg.17

A Monoszló nemzetségből származó Péter több mint 40 évig ült a püspöki székben. A püspöki birtokok gyarapítójaként és a székesegyház újjáépítőjeként tartják számon. V. István magyar királytól megkapta Kolozsvárt és Abrud-földjét. A káptalan birtokán és annak hozzájárulásával felépítette Szent Mihály kővárát.18 Az ő püspöksége alatt dúlták fel a vízaknai szászok 1277-ben a gyulafehérvári székesegyházat. Ő az első püspök, akiről biztosan tudjuk, hogy a székesegyházban van eltemetve.19 Péter püspök halálát (1307. november 7.) követően Kán László erdélyi vajda a saját fiát akarta a püspöki székbe ültetni. Így akarta biztosítani maga számára a teljes hatalmat Erdély felett. Hosszas tárgyalások után letett erről a szándékáról, végül a dominikánusok volt priorját, Benedeket választották meg püspöknek. Ő volt Erdély első szerzetes püspöke.20 Ezt a püspökválasztást és a vele kapcsolatos eseményeket a fennmaradt oklevelek alapján nyomon tudjuk követni:

1308. december 20.: A káptalan előadja, hogy Péter püspök november 27-én bekövetkezett halála után, amikor püspökválasztásra összegyűltek, László erdélyi vajda az idősebb kanonokat bebörtönözte, a kolostorokban elbújtakat erővel visszahozatta és az 1308. január 7-re összehívott gyűlésükön, melyen a vajda maga is személyesen részt vett, szavazás mellőzésével, a káptalan nevében előre megfogalmazott olyan postulatiót íratott alá és pecsételtetett meg a kanonokokkal, hogy az ő fiát kívánják püspöküknek.21

1309. július 19.: László erdélyi vajda írásba adja, hogy eláll fia püspökké választásától, nem gátolja a püspökválasztást, de a püspökség birtokait csak abban az esetben adja vissza, ha Péter frater Ágoston-rendi szerzetest, vagy pedig Benedek fratert a (budai) szigeten lévő domonkos rendház perjelét, illetve más hívét választják meg.22

1309. július 24.: Benedek frátert egyhangúlag erdélyi püspökké válaszották, és ezt a döntést mind a papságnak, mind pedig a népnek ünnepélyesen ki is hirdették.23

1309. augusztus 17.: Pál frater, a Domonkos-rend magyarországi perjele kérte a pápától Benedek püspökké választásának megerősítését.24

1309. szeptember 1.: Benedek frater is kérte választása megerősítését a Szentszéktől.25

1310. július 2.: Gentilis bíboros, pápai legátus megerősítette Benedek megválasztását és nyilvános helyen (in sala publica) püspökké szentelte.26

A Benedek utáni püspökválasztás sem volt zökkenőmentes. 1320-ban a káptalan megválasztotta Rimaszécsi Szécsi András prépostot püspöknek, de nem az ő érdemeire, hanem előkelő származására (a Balog nemzetség-beli Szécsi család tagja) való tekintettel. Tudniillik András nem rendelkezett megfelelő képzettséggel, nem érte el a megfelelő kánoni 30 éves korhatárt, csak 27 éves volt. A megválasztása Károly király közbenjárására megtörtént, amelyhez a pápa is hozzájárulását adta. A történészek szerint az ő püspökké választása nem volt jó megoldás, annál is inkább, mivel ő a nyugodtabb Anjou-korban a gyűlölködést és a hatalommal való visszaélést képviselte.27 András püspökké való kinevezését kezdetben a pápa is ellenezte, amint ez kiderül XXII. János pápa 1320. július 1-jén kelt okleveléből, amelyben közli, hogy András erdélyi préposttal, választott püspökkel kapcsolatban Magyarország királya és más előkelőségek közbenjárása megváltoztatta korábbi állásfoglalását, a szükséges felmentések megadásával kinevezi püspöknek.28 Nemsokára (július 16-án) egy következő oklevélben arról értesülünk, hogy a pápa András választott erdélyi püspököt mentesíti attól, hogy az apostoli széken szenteltesse magát püspökké. Engedélyezi neki, hogy felszentelését általa választandó bármelyik katolikus püspökkel elvégeztethesse és két-három katolikus püspök jelenlétében letehesse a bullájához mellékelt szövegű esküt.29

Ónodi Zudar Imre püspök egyházi pályájáról egy olyan esemény kapcsán értesülünk, amely az ország határain kívül történt: amikor Nagy Lajos király látta, hogy Nápolyt fegyverrel nem tudja meghódítani, ennek birtokát házasság által akarta családja számára biztosítani. Ebből a célból legidősebb leányát, Katalint eljegyezte V. Károly francia király fiával, Lajossal. A Párizsba küldött követei között ott van Zudar Péter tótországi bán. Az eljegyzésről szóló oklevelet 1374. augusztus 10-én készítették el, és azt mint tanú, Zudar Imre székesfehérvári prépost is aláírta. Párizs után 1376. január 25-én Váradon találjuk mint Szent László egyházának püspökét. De két év múlva, 1378. január 26-án már egri püspök, majd Galícia (Russia rubra) kormányzója. Itt sincs maradása, mert 1385-ben Imola (Olaszország) püspöki székében ül. A következő évben Erdély püspökeként tűnik fel, ahol három év múlva, 1389-ben meghalt, a gyulafehérvári székesegyházban temették el.30

A 15. század püspökei közül Lépes György jelentős szerepet vállalt a huszitizmus tanainak megfékezése, valamint a törökök elleni küzdelem terén. Azon tanult főpapok közé tartozott, akinek diplomáciai szolgálatait a pápa és a király is igénybe vette. A huszitizmus tanainak megfékezése érdekében behívta Marchiai Jakabot,31 aki több mint 50 000 eretneket térített vissza a katolikus egyházba. Figyelemre méltó Lépes György püspöknek 1439. január 23-án a beszterceiekhez címzett levele, amelyben egyházi átok terhe alatt megtiltja, hogy tanítókat válasszanak a helybeli lelkész akarata ellenére. Ugyancsak ebben a levelében intézkedik arról, hogy a tanítók fizetését a pap előzetes megkérdezése nélkül nem lehet megváltoztatni.32 Püspöksége idején tört ki az 1437-es parasztfelkelés. Ezt követték a török betörések Erdélybe. Hunyadi János oldalán harcolt a török ellen a marosszentimrei csatában, ahol 1442. március 18-án életét vesztette.33

Vingárdi Geréb László Mátyás király unokaöccseként került a püspöki székbe. A ferrarai egyetemen tanult, de inkább humanista műveltségre tett szert, mint alapos teológiai tudásra. A király 24 évesen kinevezte nagybányai plébánosnak, és 1476-ban erdélyi püspök lett, anélkül, hogy pappá szentelték volna. IV. Sixtus pápa a királyra való tekintettel erősítette meg őt állásában. Az első püspöki szentmiséjét felszentelt papi minőségében csak 1498. július 22-én mutatta be, 52 éves korában. Amíg Mátyás király élt, többnyire Budán tartózkodott, ahol esetenként visszaélt a helyzetével, ami miatt a király keményhangú levelet intézett hozzá.34 Egyébként erdélyi tartózkodása idején is előfordultak olyan esetek, amelyek a hatalmával való visszaélésére utalnak. Így például az erdélyi káptalan 1486-ban tiltakozik Geréb László püspök foglalásai ellen, amelyek circa claustrum beate Elizabeth versus fluuium Marus... edificatum ac fratribus... sancti Pauli... dedicatum nunc penitus desolatum lévő szántóföldeken történtek.35 Vagy 1492. május 16-án Karkói Mátyás kanonok a gyulafehérvári káptalan nevében tiltja Gereb László erdélyi püspököt a néhai Belenes-i Gergely éneklőkanonoktól a káptalanra hagyott Dyanpathaka nevű Kysfalwud-i és Chatharymal nevű gyulafehérvári szőlő bitorlásától.36Ugyanezen a napon pedig a káptalan nevében azért tiltakozik, mert a gyulafehérvári püspöki vár udvarbírája Gereb László erdélyi püspök parancsára a Fewesnyesrew nevű helyen két halastavat kezdett építeni a káptalani város alatt (subter urbem capitularem Albensem) a kanonokok tiltakozása ellenére, és ezáltal bizonyos földeket püspöki birtokká kíván tenni.21

Kisvárdai Várday Ferenc püspöksége idején a püspöki udvar otthont adott a tudomány és a művészet művelőinek. A püspökön kívül a humanizmusnak több olyan oszlopos tagja élt ott, mint Stieröchsel kanonok és hunyadi főesperes, költői nevén Taurinus István (vagy Stephanus), Stauromachia című művében megénekli a Dózsa-féle parasztháború eseményeit. Ugyancsak az udvarban találjuk Beregszászy Imre kanonokot, aki kanonoktársának, Megerecsey János kolozsi főesperesnek ebben az időben adta el lonfalvi (ilonfalvi?) részjószágait, hogy olaszországi tanulmányútja során felgyűlt adósságát törleszthesse, továbbá Rákosi Menyhértet, aki a szabad művészetek doktora, kanonok és káptalani főügyész, Csesztvei Barlabásy János székesegyházi főesperest, a későbbi csanádi püspököt, és Lászai János telegdi főesperest.38

A középkori Erdély utolsó valódi és folytonossági megyéspüspöke Gosztonyi János volt. Utána két ellen-királynak két ellen-püspöke volt Erdélyben. Szapolyai János kinevezte Statileo Jánost, Ferdinánd pedig Gerendy Miklóst. Mindketten csak választott püspökök voltak szentszéki megerősítés nélkül. Erdélyben 1529-től János király jutott fölénybe, uralomra, így Statileo maradt a felszínen haláláig. Gerendy királyával, Ferdinánddal együtt kibukott Erdélyből. 1542-1553 között üresen állt a püspöki szék. Az Erdélyt hatalmába kerítő Ferdinánd Bornemisza Pál püspököt küldte Veszprémből, aki csak három évig maradt itt. Sajnos a kényszerítő körülmények miatt el kellett hagynia Erdélyt,39 éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna a jelenlétére. Az 1556-os szászsebesi országgyűlés ugyanis elhatározta, hogy lefoglalja az erdélyi püspök birtokait. Az országgyűlés megengedte ugyan, hogy Bornemisza Pál püspök továbbra is Erdélyben maradjon, feltéve, ha az ország érdekében munkálkodik, ha miveli ő kegyelme, jó; ha nem: menjen ki belölök (birtokaiból) békességgel minden marháival (jószágaival) egyetemben, mert ennek utána nem tudjuk, leszen-e ő kegyelmének békességes kimenetele. A szászsebesi országgyűlés az egyházi vagyon szekularizációjával lehetetlenné tette a püspöki hatalom gyakorlásához szükséges anyagi hátteret, sőt elvárta azt is, hogy alávesse magát más egyházellenes határozatoknak is. Valójában ezek - bár nem közvetlen módon - az Erdélyből való kiutasítását jelentették. Bornemisza Pál az erdélyi püspöki birtokot, Gyalut Szent Bertalan napján (1556. június 11-én) elhagyta.40 Draskovics György pécsi püspök a nyitrai püspökséget ajándékozta neki, amelyet Thurzó Ferenctől a magyar kamara elnökének a kezéből kiváltott.41

A magyarországi és ezen belül az erdélyi püspökök kinevezése a magyar királyok által gyakorolt főkegyúri jog volt, amelynek értelmében ők prezentálták a kinevezendő főpapokat a pápának, aki aztán kinevezte őket püspöknek. A királytól függött tehát, ki lesz püspök, és az is, hogy egy szerény jövedelmű egyházmegyét fel tud-e cserélni egy gazdagabbra. 1245 szeptemberében IV. Béla magyar király azt kérte IV. Ince pápától, hogy az elhunyt Benedek győri püspök helyére a prépost és a káptalan által megválasztott Artolf erdélyi püspök áthelyezését hagyja jóvá, mert érett korú, nagy tudású, előkelő származású püspökre és az ország nagyjai közé tartozó rokonsága segítségére neki is szüksége van az ország határainak a nyugtalankodó szomszédok elleni védelmében.42

A magyar királyok által gyakorolt főkegyúri jog miatt hiba lenne azt gondolnunk, hogy a püspökök nem sokat törődtek a pápával. Az egyházi rendnek voltak közös érdekei, és ezekben védelmet a pápától várhattak. A pápa továbbá bármikor beleavatkozhatott az egyházkormányzat mindennapi ügyeibe, főként a szentszéki bíróságok munkájába.43 A királyok által kinevezett főpapok már a pápai bullák kiállítása előtt javadalmuk birtokába léptek, és átvették egyházmegyéjük kormányzását. Az is előfordult, hogy nemcsak a pápai megerősítő bullák kieszközlését mulasztották el, hanem ezek után is sokan még püspökké sem szenteltették magukat.44 Gosztonyi János, miután 1524-ben II. Lajos magyar király kinevezte erdélyi püspöknek, és az a püspöki széket elfoglalta, 1526. január 11-én VII. Kelemen pápához írt levelében beismerte, hogy ezt kötelessége lett volna jelenteni a pápának a megerősítés végett. Mentségére a haza szükségét és veszélyét, valamint azt hozza fel, hogy a hadak tartása összes jövedelmeit fölemésztvén, a bullák költségeinek fedezésére szükséges pénzösszeggel nem rendelkezhetett.45Brodarics46 pécsi prépost, aki 1524-ben mint királyi követ Rómában járt, VII. Kelemen pápától ajánlólevelet kapott (nem adományozó bullát) az üresedésben lévő erdélyi püspöki székre való kinevezésére. A pápa ennek kivitelezésére magyarországi követét, Burgió Antal bárót bízta meg, aki azonban kénytelen volt jelenteni, hogy ezt nem sikerült a királytól kieszközölnie.47 Vagy Fráter György meggyilkolása után Rómában igényt emeltek az ő hagyatékára, és a bécsi nunciushoz utasítást küldtek, hogy ezzel kapcsolatban a megfelelő lépéseket tegye meg. Azonban Martinengo nuncius jelentésében azt írja, hogy ez tárgytalan, mert Magyarországon a konstanci zsinattól megerősített statutum létezik, amely szerint az ország egyházi javadalmaira a szentszéket a megerősítésen kívül semmiféle más joghatóság nem illeti meg; s ezt a statutumot a szentszék azzal, hogy annak alapján kialakult gyakorlatot hosszú időn át tűrte, jóváhagyta.48

A püspököknek esetenként gondot jelentett a pápa általi elismerésekor kiállított bullák (annaták) után járó összegek kifizetése a Szentszék részére. Ebben az esetben a püspökök vagy azt kérték, hogy őket ez alól mentsék fel, vagy kölcsönhöz folyamodtak. Az erdélyi püspöki kinevezésekkor ugyanis a Szentszéknek annaták címén az újonnan kinevezett püspöknek 1500 aranyforintot kellett befizetnie a szentszéki kincstárba. Szapolyai Miklós püspöki kinevezéséért járó annaták elengedéséért a velencei magyar követ az ottani köztársaságot kérte fel. A velencei államtanács vállalkozott is erre a szerepre, 1462. március 30-án az alábbi kéréssel fordult II. Pius pápához: Magyarország királya ő Felségének nálunk időző követe bennünket nagyon megkért, hogy mivel ez erdélyi püspökséget illetőleg tisztelendő Zapolyai Miklós úr, a magyar király kincstartójának fivére részére az apostoli bullák már elkészültek, írjunk Szentségednek és esedezzünk, hogy szokott kegyességénél és jóindulatánál fogva kegyeskedjék elrendelni, hogy az említett bullák ingyen és a díjak elengedése mellett adassanak ki az érdekeltnek annyival inkább, mert a hit szent ügyéért már eddig is sokkal több költségtől sem riadt vissza, mint amennyibe a bullák után fizetendő díjak kerülnének. Költségén a törökök ellen egymaga négyszáz lovast állított ki. Ezt a jövőre nézve is készségesen megígéri...49 A Szentszék ezt a kérést elutasította. Ellenben néhány évtizeddel korábban Miklós püspök (1400-1401) a püspöki kinevezés utáni illetéket (annaták) a római kúria firenzei bankárától kölcsönözte. Ennek a visszafizetésére a pápa kiközösítés terhe alatt kötelezte őt.50 Upori István püspök pedig magára vállalta nemcsak az ő kinevezése utáni annaták befizetését, hanem négy püspök elődje tartozásainak a törlesztését is.51 Úgy látszik, hogy a szász nemzetiségű Goblin püspöknek sem voltak anyagi gondjai, mert Avignonban 1376. május 15-én személyesen fizette be az erdélyi püspöki szék után járó annatákat.52

Az erdélyi püspökök származását tekintve megállapíthatjuk, hogy az 1270-1524 közötti 24 püspök közül kilenc arisztokrata, az egy erdélyi Gerében kívül a Monoszló, Szécsi, Czudar, Pálóczi, Perényi és Várday külső magyarországi családokból, a többi köznemesi és szabad városi polgári származású vagy külföldi volt.53 A nemzetiségükről megállapíthatjuk, hogy közülük többen nem voltak magyarok, hiszen találunk köztük dalmátot, franciát, olaszt, lengyelt és németet is.

Kevés kivételtől eltekintve az erdélyi püspökök rendelkeztek a megfelelő tudományos képzettséggel. Közülük legalább kilencen tanultak külföldi egyetemeken, legalábbis ennyiről van tudomásunk. Azokról pedig, akik a királyi udvarban töltöttek be valamilyen hivatalt (haton), feltételezhető, hogy felsőbb végzettséggel rendelkezhettek. Ugyanez elmondható a külföldről, más püspökségekből vagy préposti méltóságból idekerült püspökökről is.54

A püspökök nemcsak egyházi szerepet töltöttek be, hanem komoly politikai súlyt is képviseltek. Ezt a legvilágosabban maga Mátyás király fejtette ki az 1465. április 30-án II. Pál pápához írott levelében, amelyben Várdai István kalocsai érsek bíborosi kinevezését kérte: E királyság főpapjai lelki ügyekben a vallás elöljárói és igazgatói, világi ügyekben azonban ők alkotják a közhatalom alapjának legnagyobb részét. Annál inkább kell arra figyelni, hogyha méltóságuk kibővül, tekintélyük jobban növekszik, és így számunkra a jövőben nagyobb hasznot hoznak.55A püspökök III. András király második rendelete alapján kötelesek voltak évente legkevesebb 3 hónapot a királyi udvarban tölteni. Itt különféle feladatokat láttak el a feudális állami apparátusban. Az erdélyi püspökök közül is többen álltak a király szolgálatában, vagy épp a püspökség ennek a szolgálatnak lett a jutalma. Geréb püspök, Mátyás király unokatestvére több diplomáciai küldetésben vett részt. Ugyanígy Statileo püspök is, aki Szapolyai János legjelentősebb diplomatája volt. Mivel az év egy részét Budán töltötték, ott rangjuknak megfelelő udvartartást is vittek. Várdai Ferencnek Budán a királyi palota mellett saját háza volt.56

A püspökök státusuknál fogva nemcsak politikai, hanem gazdasági hatalommal is rendelkeztek. A legtöbb püspökség egyben nagybirtokos is volt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy Magyarországon az egyházi nagybirtok aránya azonban a 15. század második felében jóval kisebb volt a világi urakénál. A világi nagybirtok ellenőrizte az ország területének a felét, az egyházi csupán egy tizedét.57 1458-ban, Mátyás trónra lépte idején az országban 360 vár állott. Közülük 37 (10,3 százalék) volt egyházi, a többi 173 (48 százalék) bárókhoz és mágnásokhoz tartozott.58 1185-1195 körül a magyar király és a magyarországi püspökök jövedelmeinek kimutatásában az erdélyi püspökség évi 2000 márka (episcopus Ultrasilvanus habens duo millia marcarum), a király pedig - egyebek mellett - az erdélyi sóból 16 000 márka, továbbá az itteni vendégnépektől fizetett 15 000 márka jövedelemmel szerepel.59 Az erdélyi püspök bevétele a 14. században körülbelül évi 5000 Ft-ra, 1525-ben viszont 24 000 Ft-ra tehető. Az utóbbi időpontban az erdélyi prépost jövedelme 800 Ft-ra rúgott. A gyulafehérvári káptalan egyszerű kanonokjainak 1496/97-ben évi 70 Ft, a tisztségviselőknek viszont ennek az összegnek a kétszerese lehetett a szerényebb kanonokságnál.60

A püspöki birtokok nemcsak jövedelmet jelentettek, hanem kötelezettségekkel is jártak. A főpapok kötelesek voltak a haza védelmében hadba menni és csapatokat felállítani. Az 1490-es évek első feléből például fennmaradt Geréb László erdélyi püspök bandériuma hadnagyának, Becski Györgynek levelezése. Ezek szerint szinte évente mozgósították, a fizetéssel azonban a püspök gyakran elmaradt, ilyenkor helyette jó és szép szavakat adat a katonáknak hadnagyával. Zsoldos fizetési problémái más főpapoknak is voltak. Várdai Ferenc erdélyi püspöknek a harcokból visszatért csapataival kapcsolatban hasonló adatokat ismerünk.61 Az 1498-as törvény értelmében az erdélyi püspök köteles volt egy bandériumot kiállítani és vele hadba vonulni.62

Amint azt az egyes püspökökkel kapcsolatban láttuk, a magyar királyok olykor az erdélyi püspököket kiváltságokban, birtokadományokban részesítették. IV. Béla király (1246. május 6.) Gál erdélyi püspök kérésére Gyulafehérvár, Herina, Byolokol, Goloy, Zylac és Tusnad püspöki birtokok életben maradt régi lakóit és odatelepülő szabad rendű hospeseit - minthogy e települések a tatárok pusztításai következtében nagyon elnéptelenedtek - kiveszi a vajda, a megyés ispánok és minden más bíró joghatósága alól. Ügyeikben saját villicusaik, illetve a püspökök ítélnek, de tőlük a királyhoz fellebbezhetnek. Bíráik illetékességét meghaladó súlyos esetekben csak a király hozhat ítéle-tet.63 Mátyás király 1474. május 16-án megerősítette az erdélyi püspökök azon kiváltságát, hogy jobbágyaik felett az erdélyi vajda nem bíráskodhat. 1474. december 3-án megengedte Veronai Gábor püspöknek, hogy Középszolnok megyében fekvő Tasnád nevű püspöki birtokán kőből vagy fából várat építhessen.64

A királyi adományok azonban nem azt jelentették, hogy ne lettek volna ellentétek a püspökök és a királyok között, Erdélyben pedig a vajdák és a püspökök között is. Az uralkodók több esetben is, ha érdekeik úgy kívánták, a püspök, illetve az egyház érdekei ellenében hoztak döntéseket. Egy 1341. október 31-án kelt oklevélből arról értesülünk, hogy XII. Benedek pápa kivizsgáltatja András erdélyi püspök panaszait a Magyarország hatalmasabb bárói közé számító Tamás erdélyi vajdának és cinkostársainak egyháza elleni cselekedetei miatt, melyekért kiközösítéssel sújtotta őket. A vajda bűnlajstromában szerepel a szolnoki főesperes megveretése, az egyháziak és világiak kifosztása, megöletése, az egyháznak okozott 20 000 márka kár stb.65 1344-ben András erdélyi püspök és az egyházmegyéje területén élő birtokos nemesek között felmerült vitás kérdések alkalmával Nagy Lajos király biztosította a nemeseknek azt a jogot, hogy a püspök a birtokaikon létesült egyházak mellett nem alkalmazhat papokat akaratuk ellenére.66 I. Lajos király (1349. november 8.), mivel az erdélyi egyház püspöke a királyi fenség elleni hűtlenségbe esett, vonakodva bebocsátani őt várába, megparancsolta a püspök elfogatását, várainak, birtokainak és egyéb javainak a király részére való lefoglalását.67

Előfordult, hogy a Szentszék egyes vitás kérdésekben nem az erdélyi püspök javára döntött, vagy épp az egyházmegyét interdictum alá helyezte.68 1309-ben, mivel az erdélyi püspök nem fizette a pápai legátus fenntartásához szükséges összeget, ezért a legátus az egyházmegyét és a káptalant interdictum alá helyezte. Egyes kanonokokat ki is közösített. Azonban ezt sem a szerzetes, sem a világi erdélyi papság nem vette komolyan.69 A szászokkal kapcsolatos joghatósági vitákban pedig a Szentszék többnyire a német lovagok, illetve a szászok érdekeit védte. 1224. április 30-án III. Honorius pápa a német lovagok jeruzsálemi Szűz Mária-ispotálya mesterének és rendtársainak azt írja, hogy e terület (Barcaság) fölött, szentszéki engedelemlevele értelmében a pápán kívül egyetlen érsek, püspök vagy főpap sem gyakorolhat joghatóságot. Az ott felmerülő és nem kifejezetten püspökökre tartozó egyházi ügyekben csak az esztergomi érsek, akkor egri püspök által e terület élére állított főesperes illetékes. A pápai méltóságra tartozó papszentelési, templom- és oltáravatási stb. ügyekben viszont a Szentszéktől erre felhatalmazott bármelyik püspökhöz fordulhatnak mindaddig, amíg lakosaik száma annyira nem növekedett, hogy saját püspököt nevezhet ki számukra.170

A püspökök a saját birtokaikon lakókat kiváltságokban részesíthették. Monoszlói Péter püspök 1295. április 6-án Sard-i népeinek az alábbi kiváltságokat biztosította: Szent Márton-napkor földbérenként 13 helyi mértékű márka ezüstöt fizessenek. A földbér megfizetése után szabadon költözhessenek, házaikat, szőlőiket adhassák-vehessék, végrendelkezhessenek felőlük. Az is szabadon végrendelkezhessék bárki javára, akinek magva szakadt, de adjon a püspöknek egy hároméves tinót...11

Természetesen a püspöki hatalom gyakorlása közben a saját papjaikról sem feledkeztek meg. Upori István püspök például 1402. december 3-án a besztercei és a királynémeti szász dékánság papjainak szabad végrendelkezési jogot adott azzal a kikötéssel, hogy végrendeleteikben anyagi tehetségük szerint a székesegyházról és a püspöki asztalról nem fognak megfeledkezni, és utódaik részére a következő termésig elegendő bort és gabonát fognak hagyományozni.72

Az erdélyi püspökség nagy területi kiterjedése miatt 1315-től a püspököknek vikáriusaik is voltak. Ebben az időben a Meszesen túli vikárius a szatmári főesperes Péter, majd az ugocsai főesperes Tamás. Ugyanebben az időben (1317) megjelent a második vikárius is a telegedi főesperes Benedek személyében, aki a püspök általános helynöke címet viselte.73 A Meszesen túli vikárius többnyire Tasnádon székelt, a másik kötelező módon Gyulafehérváron. Ugyanakkor a káptalan négy méltósága: prépost, éneklő-, őrkanonok és a dékánkanonok, valamint a 13 főesperes és helyetteseik, továbbá a kanonokok, akiknek a száma körülbelül harminc volt, segítették a püspökök munkáját az egyházmegye kormányzásában.74

1381-ben Havasalföldön I. Lajos kérésére az ott szétszórtan élő katolikusok részére a pápa felállította az argyasi (ardsis-i) püspökséget. Ezt azonban 1386-ban a I. Dan havasalföldi vajda magyar király elleni lázadása után felszámolták. Ennek ellenére a későbbiek során is felszenteltek (címzetes) püspököket argyasi püspökség részére, de ezek egyházmegyéjüktől távol, Magyarországon éltek és más püspököket helyettesítettek.75 Az erdélyi egyházmegyében is működtek argyasi címzetes püspökök, akik ugyanakkor vikáriusok is voltak. Közéjük tartozott Enyedi András,76 aki 1502-1511 között gyulafehérvári kanonok és vikárius, Pál,77 Geréb László erdélyi püspök helynöke és Gyalui Dénes78 gyulafehérvári kanonok, erdélyi segédpüspök és 1512-1520 között címzetes argyasi püspök. Ez utóbbi 1520-ban lemondott a püspökségről és a pálos rendbe lépett. 1526-ban halt meg Székelyházán (ma Marosszentkirály) a Boldogságos Szűz pálos kolostorában.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy az erdélyi egyházmegye középkori püspökeinek tárgyalása során figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy ebben a korszakban az egyház és az állam között szoros volt a kapcsolat, mondhatjuk, hogy egymásnak függvényei voltak. A magyarországi és ezen belül az erdélyi egyházmegye és állam közötti kapcsolatot vizsgálva három fokozatot észlelhetünk: 1. 1241-ig támogatták ugyan egymást, de azért mindegyik igyekezett függetlenségét megőrizni. 2. 1241-1403: az állam és az egyház úgyszólván egybeforrt. A főpapság lett az állam, a világi hatalom első, világi dolgokban is vezető osztálya. Az alsópapság lett a törvények végrehajtója. Az állam is egyre nagyobb befolyást gyakorolt az egyházi ügyekben, s az ő kérése, indítványozása majdnem mindig döntő volt. 3. 1403-tól kezdve az állam a főpapi javadalmakat és vele a papságot egészen a kezében tartotta, a saját céljaira igyekezett felhasználni.79 A püspökök mozgásterét többé-kevésbé ezek a viszonyok befolyásolták, illetve meghatározták. Sőt a kinevezésük is nem egy esetben ezeknek a függvényében változott. A mi erdélyi korabeli viszonyainkat ismerve nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy középkori püspökeink esetenként nemcsak egyházi vezetők voltak, hanem a szó valódi értelmében védeniük kellett Európa keleti határait a betörő tatárral és törökkel szemben is.

Jegyzetek

1 Vö. Marton József: Kolozsvár az ezeréves egyházmegyében. Studia Theologica Transsylvaniensia 12. (2009/1.) 164. (A továbbiakban: Marton 2009).

2 Vö. Kristó Gyula: Ardealul timpuriu (895-1324). Szeged 2004. 380. (A továbbiakban: Kristó 2004).

3 Vö. Gross, Lidia: Confreriile Medievale ín Transilvania (secolele XIV-XVI). Cluj-Napoca 2004. 94.

4 Vö. Marton 2009. 164.

5 Vö. Vekov Károly: Locul de adeverire din Alba lulia. Cluj Napoca, 2003. 134. (A továbbiakban: Vekov 2003)

De aliis episcopis, qui confirmatores fuerunt....dominus Symon Ultrasilvanus. Temesváry János: Erdély középkori püspökei. Kolozsvár 1922. 4. (A továbbiakban: Temesváry 1922).

7 Vö. Vorbuchner Adolf: Az erdélyi püspökség. Brassó 1925. 57. (A továbbiakban: Vorbuchner 1925)

8 Vö. Jakubinyi György: Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Gyulafehérvár, 2004. 20. (A továbbiakban: Jakubinyi 2004), Temesváry 1922. 5.

9 Vilmos püspök névváltozatai: Wilmus, Vlinus, Villinus, Villiamus, Villermus, Wylhalmus, Villelmus, Wilhelmus, Willelmus, Vilermus, Vilhelmus, Guilelmus, Guilhelmus, Guillelmus, Guillermus, Wllermus. Vö. Temesváry 1922. 17. - Benkő József püspökként említi Vilhelmust (1208), Willinust (1210), Guilelmust (1215) és Wilhelmust (1217). Vö. Benkő József: Transsilvania I-II. Vindobonae 1777-1778. II. 150.

10 Lásd: függelék.

11 Vö. Temesváry 1922. 10.

12 Vö. Temesváry 1922. 12., Vorbuchner 1925. 21.

13 1212. február 12.: III. Ince pápa közli II. András királlyal, hogy nem teljesítheti azt a kérését, hogy a kalocsai érsekségnek alárendelt erdélyi egyházmegyében, Szebenben új püspökséget létesítsenek, mely a Szentszéknek vagy az esztergomi érsekségnek lenne alárendelve, mert abból mindkét fél számára kár származhatna és korlátozná az erdélyi püspök joghatóságát. Vö. Erdélyi Okmánytár I. kötet (10231300). Szerk. Jakó Zsigmond. Budapest 1997. 42. reg. sz. (A továbbiakban: EO I. 1997)

14 1213: Vilmos erdélyi püspök a német lovagrend kérésére az ottani lakosok tizedét, az odaköltöző magyarok és székelyek tizedének kivételével, a káptalana egyetértése mellett átengedte részükre. Az ott építendő templomokba szabadon állíthatnak maguknak papot, de előzőleg kötelesek őt bemutatni az erdélyi püspöknek, akinek és egyház-jogilag előírt létszámú lovas kíséretének ottani megjelenésekor tartoznak megadni a szükséges ellátást. A bűnügyekben és különösen a papságtól megfosztással járó ügyekben az ítélkezést önmagának tartotta fenn. Vö. EO I. 1997. 62. reg. sz.

15 1222. június 21.: A pápa kivizsgáltatja azt a panaszt, amely szerint Vilmos püspök elődje Adorján a gyulafehérvári kanonokokkal és másokkal együtt behatolt a monostorba, ott az előző L. apátot két szerzetessel együtt, börtönbe vetette és a monostort leromboltatta. Az ő zsarnoki példáját követte Vilmos püspök, amikor utóbb a monostor pápai privilégiumát tűzbe, királyi kiváltságlevelét pedig vízbe vetve elpusztította, hogy a konvent ne védhesse jogait. EO I. 1997. 122. reg. sz.

16 Vö. Temesváry 1922. 17.

17 Vö. Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története az alapítástól a jelenkorig I-II. Nagyvárad 1883. II. 34. (A továbbiakban: Bunyitay I-II. 1883.), Temesváry 1922. 23., EO I. 1997. 121. reg. sz.

18 1276. május 8.: Péter erdélyi püspök bizonyítja, hogy káptalana az ő kérésére azzal a feltétellel engedett át neki Fylesd neveű erdejében egy hegyet várépítés céljára, hogy ott saját költségén építkezhessék, az erőséget bírhassa élete végéig, illetve amíg az erdélyi püspökség élén áll, de azután a hegy az ottan emelt építményekkel együtt a káptalanra, mint a terület tulajdonosára szálljon vissza és a későbbi püspökök se formálhassanak jogot hozzá. EO I. 1997. 341. reg. sz. Széplaki Turul a váradi székesegyház Szent Kereszt oltárának az igazgatója 1357-ben Hedruhfáji Lőkössel a király emberével Erdélyben járt mint káptalani kiküldött és ott kinyomozta, hogy Szent- Mihály-kőve vára nem az erdélyi püspök, hanem a káptalan birtoka. Vö. Bunyitay II. 1883. 95.

19 Vö. Temesváry 1922. 46.

20 Vö. Temesváry 1922. 112.

21 Erdélyi Okmánytár II. kötet (1301-1339). Szerk. Jakó Zsigmond. Budapest 2004. 94. reg. sz. (A továbbiakban: EO II. 2004.)

22 EO II. 2004. 131. reg. sz.

23 EO II. 2004. 133. reg. sz.

24 Vö. EO II. 2004. 137. reg. sz.

25 Vö. EO II. 2004. 143. reg. sz.

26 Vö. EO II. 2004. 169. reg. sz.

27 Vö. Kristó 2004. 312.

28 Vö. EO II. 2004. 371. reg. sz.

29 EO II. 2004. 384. reg. sz.

30 Vö. BunyitaY II. 1883. 202.

31 Eredeti nevén Domenico Gangalli, ferences szerzetes, hitvalló (1394-1476). Itáliában született, 1415-ben belépett a ferences rendbe. Firenzében tanult, ott szentelték pappá 1423-ban. Itáliai és külföldi hitszónok lett. Bejárta Kelet- és Közép-Európát. Háromszor járt Magyarországon. A váradi és az erdélyi egyházmegyében ő számolta fel a huszitizmust 1436-tól. 1458-tól csak Itáliában tevékenykedett. Nem fogadta el a felkínált milánói érsekséget. Nápolyban halt meg. 1726. december 10-én szentté avatták. Vö. Jakubinyi György: A szentek nyomában Erdélyben. Gyulafehérvár 2009. 97. Szigorú rendeletben tudatja egyházmegyéje összes főesperesével, miséspapjával, diakónusával, káplánjával s a tizedszedőkkel, hogy Jakab (Marchiai) atyát és melléje adott kísérőjét, Kemény Detre udvari káplánt és küküllői főesperest tisztelettel fogadják, nekik engedelmeskedjenek és mindenben segítségükre legyenek. Egyébként ő is minden eszközt a szent férfiú rendelkezésére bocsát, hogy az elterjedt huszita mérget teljesen kiirtsa. Vö. Temesváry 1922. 340.

32 Vö. Temesváry 1922. 350.

33 Vö. Temesváry 1922. 329., Vorbuchner 1925. 28.

34 Tudd meg, hogy mi téged máris ismerni kezdünk; amiért is értésedre adjuk és világosan meghagyjuk neked, hogy ezentúl az országgyűlési rendeletünk ellenére a főpap urak sérelmével, idéző leveleket kibocsátani, perekben ítélni ne merészelj. Bizonyos légy afelől és hidd el, hogy mihelyt arról értesülünk, hogy csak egy törvényellenes idéző levelet bocsátottál ki, mi téged azzal együtt máglyán égettetünk el. Temesváry 1922. 429.

35 Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár 1996. 301.

36 .A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). I-III. Közéteszi: Jakó Zsigmond. Budapest 1990. II. 2786. reg. sz. (A továbbiakban: Jakó I-III. 1990.)

37 Jakó II. 1990. 2787. reg. sz.

38 Vö. Márki Sándor: Dósa György. Budapest 1913. 411-412.

39 Bornemisza távozása előtt Gyaluból, ahová bezárkózott, ezt írta Nádasdynak: Ha csak nem akarják, hogy nyomorultúl elvesszünk itt a jó magyar nemesekkel, hívjanak vissza, úgy se tudok szolgálni Ő felségének. 1556. április 11-én elhagyta Erdélyt. A szászsebesi gyűlés egyik résztvevőjének Cseffeynek pedig ezt írta: Meg nem foghatjuk ép elmével, hogy te kegyelmetek mikép vetemedhettek arra, hogy bedugván fülét a ker. király atyai intése előtt, a pogányság torkába vessék minden reménységüket. Nem bánja, hogy jószágait lefoglalták, azt a hitért szenvedi, nem sajnálja, hogy elűzték, Erdély nem hazája, de bánja keservesen a kereszténység romlását. Bochkor: Az erdélyi katolikus autonomia. Kolozsvár 1911. 52.

40 Vö. Szeredai Antonii: Series Antiquorum, et recentiorum Episcopo-rum Transilvaniae. A. Carolinae 1790. 204-210., Bunyitay II. 1883. 427.

41 Vö. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete. Budapest 1985. 122. (A továbbiakban: Karácsonyi 1985.)

42 Vö. EO I. 1997. 199.

43 Vö. Kubinyi András: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Budapest 1999. 71. (A továbbiakban: Kubinyi 1999.)

44 Vö. Fraknói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog Szent István királytól Mária Teréziáig. Budapest 1895. 216. (A továbbiakban: Fraknói 1895)

45 Fraknói 1895. 217.

46 1470 körül született. Fényes egyházi és világi karriert futott be. Olaszországi tanulmányai után egyre magasabb funkciókat nyert el. A mohácsi csata idején királyi kancellár, szerémi püspök. Majd a Mohács után választott két király közül János párthíve lett és 1539-ben bekövetkezett haláláig szolgálta őt ellenfelével, Habsburg Ferdinánddal szemben. Zsigmond lengyel király kérésére latinul megírta és kiadta 1527-ben a mohácsi csata történetét De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohatz verissima descriptio címmel. Brodarics históriája a mohácsi vészről. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Dr. Szentpétery Imre. Budapest 1976. 5.

47 Vö. Fraknói 1895. 224.

48 Fraknói 1895. 254.

49 Vö. Temesváry 1922. 376.

50 Vö. Temesváry 1922. 275.

51 Vö. Temesváry 1922. 283.

52 Vö. Temesváry 1922. 204.

53 Vö. Köpeczi Béla: Erdély története I. Budapest 1988. 372.

54 Lásd: függelék.

55 Kubinyi 1999. 69.

56 Vö. Vekov 2003. 285.

57 Vö. Kubinyi 1999. 69.

58 Legtöbb vára a kalocsai érseknek volt: hat vár és egy castellum. Három püspök öt, illetve négy várral rendelkezett: Zágráb, Erdély és Győr. Három vára volt a nagyváradi, két vára és egy castelluma a boszniai, két-két vára az egri, az esztergomi, a pécsi, szerémi és veszprémi egyházmegyék főpapjának. A nyitrai püspök egy várral és egy castel-lummal, a csanádi pedig egy-egy várral rendelkezett. Érthető módon a legtöbb vára a határszéli egyházmegyék elöljáróinak volt. Az erdélyi püspöknek négy vár volt: Gyulafehérvár, Gyalu, Kecskés, Szentmihálykő. Vö. Kubinyi 1999. 220.

59 Egyesek vitatták ennek a dokumentumnak a hitelességét, mert bizonyos jövedelemtételeit túlzottan magasnak találták. Vö. EO I. 1997. 17.

60 Vö. Jakó I. 1990. 103.

61 Vö. Kubinyi 1999. 98.

62 Vö. Magyar törvénytár 1000-1526. évi törvényczikkek. Szerk. Dr. Márkus Dezső. Budapest 1899. 1498. évi 3. december 20. cikkely 1.§.

63 EO I. 1997. 201. reg. sz.

64 Vö. Temesváry 1922. 401.

65 Vö. Erdélyi Okmánytár III. kötet (1340-1359). Szerk. Jakó Zsigmond. Budapest 2008. 79. reg. sz. (A továbbiakban: EO III. 2008.)

66 Kollányi Ferencz: A magán kegyúri jog hazánkban a középkorban. Budapest 1906. 30.

67 Vö. EO III. 2008. 546. reg. sz.

68 1309. március. 28.: V. Kelemen pápa felkéri a váradi püspököt, hogy szolgáltasson igazságot a nádasi plébános panaszára, miszerint a gyulafehérvári püspök önkényesen felemelte az évi censust. Vö. EO II. 2004. 100. reg. sz.

69 Vö. Kristó 2004. 316.

70 EO I. 1997. 128. reg. sz.

71 Vö. EO I. 1997. 535. reg. sz.

72 Vö. Temesváry 1922. 304.

73 Vö. Kristó 2004. 307.

74 Vö. Vekov 2003. 282.

75 Vö. Karácsonyi 1985. 30.

76 Vö. Jakubinyi 2004. 41.

77 Pál argyasi püspök mint László erdélyi püspök segédpüspöke, Gyulafehérvárott 1488-ban a papszentelést végzi. Békefi Remig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest 1910. 299.

78 Vö. Jakubinyi 2009. 64.

79 Karácsonyi 1985. 15.

 

  Név Születés Előélet Erdélyi püspök Utóélet Halál Kapcsolódó események
1. Bööl (Böld, Bőd, Buldus)?     1009?-1046 Egri vagy erdélyi pk.   ?1046. szept. 24. Szt. Gellért vértanútársa a mai Gellérthegyen.  
2. Frank (Franko)?     1075-1083? Bellegrád püspökeként szerepel.      
3. Simon     1111-1113
Az első biztosan ismert erd. pk.
    Neve két oklevélben fordul elő.
4. Villarus (Villarius)?     1113     1113-ban jelen van az esztergomi zsinaton.
5. Felicianus?     1124-1127 1127-1139: esztergomi érsek f1139. júl. 27. után. Neve egy 1124-ben a garamszentbenedeki apátság részére kiállított oklevélben szerepel.
6. Baranus     1139     Csak a neve ismert.
7. Valther (Gualterus)     1156-1158     Neve négy oklevélben fordul elő. A szászok fölkarolására őt kérte fel az esztergomi érsek.
8. Vilcina     1166-1169 Előbb és utóbb is lehetett.     Neve 2 oklevélben fordul elő (1166, 1169).
9. I Pál   1177 táján: székesfehérvári prépost és királyi jegyző. 1178: a királyi kancellária vezetője. 1181: az ő nevével függ össze az írásbeliség behozataláról szóló oklevél 1181-1185 1185: kalocsai érsek    
10. Adorján   1183-1184: a párizsi egyetemen tanult. 1183 táján: budai prépost. 1185: királyi jegyző, majd a kancellária vezetője. 1187-1202   Halála pontos dátuma ismeretlen. Az 1204-es királyi oklevelek már az utódját említik. Püspöksége alatt, 1191-ben III. Celestin pápa megerősíti a szebeni prépostságot.
11. I Péter?     1203      
12. Vilmos (Villermus)     1204-1221     1220 táján: feldúlta a kolozsmonostori apátságot. Káptalanának tagjait név szerint ismerjük.
13. Rajnald (Regináld) Normandiai francia. Váradi prépost. 1215-ben Váradon egy istenítéletnél bíráskodik. 1222-1241 Pápai felmentés a hibás szeme miatt.   f1241: a muhi csatában. A német lovagrend kiűzése a Barcaságból.
14. Artolf (Aistulf) Dunántúli nemesi származás. Váci székeskáptalan prépostja. 1244-1245 1245: győri püspök    
15. Gál (Gallus)     1246-1269 A székeskáptalan választja.   1269-ben IV. Béla mint élőt említi, de később semmi nyoma.  
16. Monoszlói II. Péter Előkelő származás. László erdélyi vajda rokona. 1266: királyi alkancellár 1270-1307   ■fGyulafe-hérvár, 1307. november 27. Eltemetve: székesegyház. 1276: Szentmihálykő várának építője. 1277: vizaknai szász betörés.
17. I. Benedek   Gyulafehérvári domonkos perjel, majd budaszigeti prior. 1309-1319 Erdély első szerzetes püspöke.   Halálának dátuma ismeretlen. A székesegyházban temették el.  
18. Rimaszécsi Szécsi I. András Sz.: 1293. Előkelő származás Kellő tudományos képzettség nélkül 27 évesen prépost. 1320-1356 Püspökké választásakor még csak subdiaconus.   ■Gyulafehérvár, 1356. március. Sírja a székesegyházban, Szent Anna-kápolna.  
19. Rimaszécsi Szécsi I. Domokos Sz.: 1317 körül. Előkelő származás. Szécsi A. pk. unokatestvére. 1330: prépost. 1356-1368 Az avignoni székesegyházban szentelik pappá és püspökké. Utolsó pk., akit a káptalan választ.   ■Gyulafehérvár, 1368. Sírja a székesegyházban, Szent Anna-kápolna.  
20. I. Demeter   A királyi család bizalmasa. Királyi káplán, kincstartó. Pécsi székesegyházi kanonok. 1363: egri prépost. 1364: szerémi pk. 1368-1376 Pk.-i kinevezése után is a királyi udvarban maradt. 1376: zágrábi pk. 1378: esztergomi érsek, majd bíboros. f1378. február 20. Mint bíboros, a szentszék követeként Magyarországon maradhatott.
21. Goblin (Albert fia, Göbl) Sz.: Nagycsűr
(?), 1325 körül. Szász. Édesapja a hét szász szék esküdtje.
1349: Sellenberken, majd Keresztényszigeten plébános. 1376-1386 Avignonban személyesen veszi át a pápától a kinevező bullát.   ■1386. március 27.-május 28. között. Valószínűleg a szent-mihálykővári kolostorba temették. Ő alapította a szentmihálykővári pálos kolostort. A selyki dékánság papjai nem tudták neki megbocsátani, hogy szász létére a maga részére évenként tőlük is behajtotta a papi tized felét.
22. Ónodi Czudar I. Imre Sz.: Bőcs,
1345. körül.
Előkelő származás.
A királyi udvarban káplán. 1366: gyulafehérvári kanonok és szatmári főesp. 1367: csanádi, majd egri és pécsi kanonok. 1367: kalocsai prépost. 1371: székesfehérvári prépost.1374: váradi pk. 1377: egri pk. 1386-1389   ■1389. január 18.- április 28. között. Sírköve a székesegyházban, Szent Anna-kápolna.  
23. Széphelyi (gyi)Knöll (Knol)II. Péter Sz.: Széphegy,
1350 előtt. Köznemesi származás.
Licentiatus in decretis, magister. Dömösi prépost, esztergomi, egri és a varsói székeskáptalanok tagja. 1372: pápai adószedő. 1389-1391 1391: Lemondott. Johannita lovag lett.    
24. Jánoki II. Demeter Sz.: Szuhány,
1337. körül.
Előkelő származás.
1352: esztergomi java-dalmas kanonok. 1385 körül: csázmai prépost és zágrábi kanonok. 1387: diplomáciai küldetés. 1387: nyitrai, majd veszprémi pk. 1391-1395 1395: Csere révén újból veszprémi pk. ■Veszprém, 1398. november 26. körül.  
25. Maternus Sz. Stendal. Brandenburgi német. Szülővárosában oltárigazgató. 1388: váradi prépost. 1391: veszprémi pk. 1395-1399   ■Gyulafehérvár, 1399. október 27.  
26. I Miklós Lengyel. Ploczki kanonok. 1398: nagyszebeni prépost. 1400-1401   f1401 tavaszán, püspökké szentelése előtt. 1400. április 8-án a pápa felhatalmazta, hogy az alszer-, szer-, és a miséspapságot interstitiumok nélkül felvehesse.
27. Upori I. István Sz.: 1350 körül. 1374: váradi kanonok. 1392: esztergomi, egri, székesfehérvári és szepesi kanonok, majd veszprémi és titeli prépost. A királyi kancellária titkára. 1401-1402 1403-1419 1402. febr. 10.: szerémi püspök ■1419. május 23. (hol?). Sírja a székesegyházban. A szász papok tizedeinek az elvétele miatt vita. Harinát, Bilakot és Néczet elcserélte Kecskés váráért.
28. Laki I. János Sz.: Lak, 1370 körül. Egri klerikus. 1388: erdélyi prépost. Maternus pk. halála után Páduában tanul. 1402-1403 A püspöki széket nem foglalhatta el. 1403: szerémi püspök.    
29. Pálóczy I. György   1400: szepesi prépost. 1408-ban beiratkozik a krakkói, 1409-ben a bécsi egyetemre. 1419-1423 1423: esztergomi érsek és örökös főispán. ■Esztergom, 1439. május 10. Végrendeletében a gyulafehérvári székesegyház részére 1000 aranyforintot hagyományozott.
30. Csanádi Balázs   1419: Marczaly László csanádi prépost káplánjaként Bécsben jogot tanul. 1423: csanádi prépost. 1424-1427   ■1427. április 20.- november 11. között. 1424: megszűnik a szebeni prépostság. 1425: birtokvita a kolozsmonostori apátsággal.
31 Váraskeszi Lépes II. György Sz.: 1375 körül. Lépes Loránd erdélyi alvajda testvére. 1395: a bécsi egyetemen tanult. Erdélyi prépost és Zsigmond király udvari káplánja. 1427-1442   ■1442. március 18-án a marosszentimrei csatában. Sírja a székesegyházban. Meghívja Marchiai Jakabot, hogy a husziták ellen prédikáljon. 1437: parasztfelkelés
32. De La Bischino (Labisznyi, Baschino) I. Máté (Mátyás) Sz.: 1419. Olasz vagy lengyel.   1443-1461   Gyulafehér-vár,1461. 1453: egyházmegyei zsinatot tart, a papság fegyelmének a visz-szaállítása céljából. 1455: Kapisztrán Szent Jánost meghívja Gyulafehérvárra. Két név szerint ismert segédpüspöke volt. Kegyvesztett lett.
33. Szapolyai II. Miklós Előkelő származás. I. János király nagybátyja.   1462-1468   f1468 vége. János moldovai pk. a segédpüspöke. Mátyás királyt két alkalommal is fogadja.
34. Veronai Gábor Sz.: Verona, 1420 körül. Olasz ferences szerzetes. Kapisztrán Szent János tanítványa. 1472-1475 1475: egri pk. 1477: bíboros. 1479: Rómába megy. ■Róma, 1486. szeptember 27. Sírja Rómában a S. Maria Ara Coeli templomban. Mátyás király szolgálatában állt. Időközben főkancellárja is volt. A király kérte a pápától a bíborossá kreálását.
35. Vingárd (t)
i Geréb I.
László
Sz.: 1447 (1452?).Mátyás királyunokaöccse. 1466-1471: Ferrarában tanult.Nagybányai plébános. 1475-1501
27 éves koráig a püspökség kormányzója, majd püspöke.
1501: kalocsai és bácsi kinevezett érsek. Beiktatása előtt meghal. ■Telek, 1502. július 26.
Sírja Atya/Sarengrad, Horvátország.
Amíg Mátyás király élt, többnyire Budántartózkodott. Első szentmiséjét, amelyen jelen volt Ulászló király is, 1498. július 22-én, püspökségének 23. évében mutatta be.
36. KálmáncsehiII. Domokos Sz.: 1435 körül jobbágycsaládból. 1450. Bécsben tanult.
Székesfehérvári prépost. Váradi választott (1495), majd tényleges (1497) pk.
1501-1502 1502: kalocsai érsek ■1503. tavasz
vagy Gyulafehérvár, 1514.
 
37. Bacskai (Bácskai, Bochkai) III. Miklós   1488-1495: egri kanonok. 1499: szerémi, 1501: nyitrai pk. 1503-1504   ■1504  
38. Bethlenfalvi Thurzó I. Zsigmond   1501: szerémi, 1503: nyitrai pk. 1504-1506 1506-1512: váradi pk. ■1512. Sírja a váradi székesegyházban.  
39. Perényi I. Ferenc Sz.: 1500.   1408-1513 Nyolcévesen pk. Elismerve: 1513. 1514-1526: váradi pk. ■Mohács, 1526. augusztus 29. Eltemetve a harc téri közös sírban.  
40. Kisvárdai Várday II. Ferenc   Székesfehérvári őrkano-nok. 1506-1514: váci pk. 1514-1524   ■1524. Sírja a székesegyházban ismeretlen.  
41. Felsőszelestei,
Kövesszarvi
Gosztonyi II.
János
Sz.:Felsőszeleste. Német, olasz és francia egyetemeken tanult.
1507:
váci,
1510: győri pk.

A királyné kancellárja.
1524-1527
Erdélyi püspöki kinevezését a pápa nem ismerte el.
  ■1527. novemberbenKolozsváron a Szapolyai-párt halálra kínozza.  
42. Statileo III.
János
Szebeniki dalmát.   1528-1542
Szapolyai nevezi ki, a pápa nem erősíti meg?
  ■Gyulafehérvár, 1542. április 8. Sírkőve a székesegyházban. Körülbelül 1530-ban jön
Gyulafehérvárra.
43. Gerendi IV.
Miklós
Sz.: 1455 körül Torda vármegyében. 1475-1476: Bécsben tanult. Gyulafehérvári őrkanonok. 1528-1540
I. Ferdinánd nevezi ki, de a pápa nem erősíti meg.
    Kb. 1528. áprilisban jött Erdélybe, de Gyulafehérvárra nem. 1530 körül elmenekült.
44. Medgyesi
Székely III.
Ferenc
Sz.: Medgyes Kolozsmonostori apát.
1551 körül káptalani helynök.
1551-1553
A király nem nevezte ki, a pápa nem erősítette meg.
  ■1554 tavasza előtt Kolozsmonostoron aprotestánsokmeggyilkolták. 1553: csanádi pk., de székét nem foglalhatja el, mert az a török hódoltságban van. 1553: Bornemissza pk. vikáriusa.
45. Pécsi Bornemisza II. Pál Sz.: Pécs,
1499. január
10.
1548: veszprémi pk.
1552-től Sümegen székel.
1553-1579 Erdélyből 1556. június 11. vagy november 25-én távozik, de az erdélyi püspöki címét halálig megtartja.
1557:
nyitrai pk.
1565-1571: győri adm.
■Nyitra, 1579.
december 14.
Humanista neve:
Abstemius.

Forrás: Jakubinyi György: Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia, Gyulafehérvár 2004; Temesváry János: Erdély középkori püspökei, Kolozsvár 1922.

 

Keresés a Katholikos oldalain

A Duna International Kiadó termékeivel bővül a Verbum Egyesület által terjesztett könyvek sora



 

 

 

biblia

Minden kegyelem

A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése