Urbán János fr. Erik OFM
aZ EVANGÉLIUM
ASSISI SZENT FERENC ÉLETÉBEN

Il Vangelo in vita di San Francesco d'Assisi

San Francesco d'Assisi spesso é ricordato come „uomo del Vangelo". Sono molto interessato a come era nominato dai contemporanei „Il Poverello"; veramente era „uomo del Vangelo" oppure soltanto i secoli gli applicarono questa fama? Nella mia tesi sto analizzando l'effetto della Sacra Scrittura sulla vita di Francesco e sulla spiritualitá francescana. In questo senso nella prima parte della tesi presento cosa significa la Scrittura nella vita di S. Francesco. Successivamente esamino in genere, come cita Francesco la Scrittura nei suoi scritti.

 

Az evangéliumból mindig új lendületet merít az egyház a megújuláshoz. A teológusok saját koruk szellemében értelmezik a bibliai szövegeket, de ezzel párhuzamosan a szentek evangélium szerinti élete is kommentálja azokat számunkra. Sokak ítélete szerint Assisi Szent Ferenc (1181-1226) különleges formában mutatta be az evangélium szerinti életet. Sokakat foglalkoztatott az a kérdés, hogy Ferenc, akit kortársai az Il Poverello elnevezéssel illettek, valóban evangéliumi ember volt, vagy csak a századok ragasztották rá ezt a megnevezést. Személye nem mentes a látszólagos ellentmondásoktól, amelyek még inkább értelmezhetővé teszik őt magát, valamint alakuló rendjének lelkiségéről való elképzeléseit. E vonások beilleszthetők egy olyan keretbe, amely érthetővé és értelmezhetővé teszi Ferenc személyiségét. Ez a keret Ferenc sóvárgá-sa Isten után, Isten megélésének éhsége és szomjúsága, mert Ferenc semmi mást nem akart, mint az evangéliumot élni.¹Ha nem ezt a tényezőt tesszük értelmezési kísérletünk látóterébe, nagy valószínűséggel félreértjük őt és szándékait.

Aki járt Assisiben, a Szent Ferenc-bazilikában, annak altemplomában egy érdekes freskót láthatott, amelyet Pietro Lorenzetti (1320) készített. A freskón a Szűzanya látható karján a kis Jézussal, Szent János és Szent Ferenc társaságában. A freskó alkotója valószínűleg meg akarta örökíteni a két szent közötti személyes viszonyt, amely a testvérek emlékezetében élt. E téma iránti érdeklődésemben mindenképp az említett freskó is közrejátszott.

A Szentírás Assisi Szent Ferenc életében

Hogy pontosan mit jelentett a Szentírás Ferenc, első társai és alakuló rendje életében, arról a közvetlenül tőle származó írásokon kívül kétségtelenül a róla szóló életrajzok rajzolhatnak képet. Bár nem áll szándékomban elmerülni „a ferences kérdés"² mélyreható vizsgálatában, jelzésszerűen említést kell tenni róla, mert ennek a problémakörnek erőteljes kihatása lehet arra, ami már közvetlenebbül a témánkba vág. A „ferences kérdés"-ként emlegetett problémakör filológiai problémák, szövegtani rejtélyek, szerkesztői szándékok bonyolult összessége, amely a 19. századtól foglalkoztatja a ferences kutatókat. Röviden és némi egyszerűsítéssel úgy lehetne összefoglalni, hogy a korai életrajzi dokumentumok közül melyik nyújtja a leghitelesebb képet Szent Ferencről és a rend korai állapotáról, jellemzőiről. A Ferencről szóló életrajzi művek közt az ún. hivatalos életrajzok csoportjába három legenda tartozik: Celanói Tamástól Assisi Szent Ferenc első és második életrajza, illetve Szent Bonaventúrától Assisi Szent Ferenc Nagyobb legendája. Mindhárom mű hivatalos felkérés alapján született, és ez erőteljesen rányomja bélyegét az írások jellegére, amelyek sokkal inkább hivatalos megnyilatkozásnak tekinthetők, semmint a szent iránti szeretet megnyilatkozásainak.

Celanói Tamás Vita Primája³1228-29-ben íródott pápai felkérésre, így érthető módon azokat a tényezőket hangsúlyozza, amelyek összhangban voltak az egyházi vezetés elképzeléseivel, szándékaival és természetesen a hagyományos hagiografikus életrajzokkal szemben támasztott követelményekkel is. Ugyanakkor Celanói kétségtelenül nem ment el szótlanul a ferences életmód által megjelenített novitas religiosa mellett: egyik kedves gondolata volt a Ferenc által életre keltett lelkiség új volta.⁴

Ezt az újdonságot hangsúlyozza azzal a történettel is, amelyet a 1Cel 33-ban olvashatunk. Szent Pálról nevezett János sabinai püspök azt tanácsolja Ferencnek és első társainak, hogy a monasztikus, illetve a remeteélet között válasszanak. Úgy tűnik, a püspök a meglévő alternatívák közötti választásra, azok valamelyikének követésére próbálja rábírni. Ferenc azonban ellenáll ennek az ösztönzésnek, és kitart saját útja mellett, amikor a maga és követői, a jelenvalók és eljövendők számára kevés és egyszerű szóval életszabályt, azaz regulát szerzett; összeállításánál jóformán csak az Evangélium szavait használta, melynek megvalósítását mindenekfölött szomjúhozta, [...] és magát Krisztus evangéliumának mindenben alávetette.⁵ Szentünk legfőbb törekvése, legforróbb vágya és legelszántabb eltökélése az volt, hogy mindenütt és mindenben megtartsa a szent evangéliumot.⁶

Ferenc hivatása a Szentírásból forrásozik, úgy tekintette azt, mint biztos vezetőt az életében, mindig bizalommal fordult feléje. 1208. február 24-én⁷ a Porciunkula templomocskában szentmisén vett részt, amikor éppen azt az evangéliumi szakaszt olvasták fel, amelyben az Úr szétküldte tanítványait prédikálni.⁸ Ferenc a szentmise végeztével a pap elé térdelt, kérlelve őt, hogy magyarázza meg neki részletesebben az evangéliumban hallottakat. A pap készséggel hajlott kérésére. Amikor Ferenc meghallotta, hogy Krisztus tanítványainak sem aranyat, sem ezüstöt, sem pénzt nem szabad maguknál tartaniuk, az útra sem erszényt, sem tarisznyát, sem kenyeret, sem botot nem szabad magukkal vinniük, sem sarut, sem két köntöst nem szabad viselniük, hanem szüntelenül az Isten országát és a bűnbánatot kell hirdetniük, azonnal felujjongott a Szentlélekben. Amit eddig Ferenc sokszor hallott, az most döntő jelentőségűvé válik számára, felkiáltva: Ez az, amit akarok, ez az, amit én keresek, ez az, amit teljes szívemből tenni kívánok.⁹Ferenc megtalálta élete értelmét az evangéliumban, mostantól minden, ami az életében történik, ennek megvalósítása. Ettől kezdve szüntelen arra törekszik, hogy élete a megvalósult evangélium legyen.

Celánói Tamás erőteljesen összpontosít, de olykor túlzásokba is esik, amikor Ferencnek a Szentíráshoz, illetve az evangéliumi élethez való viszonyulását írja le.¹⁰ Az 1Cel 84-ben Celánói Tamás a legbölcsebben számol be arról, hogy szentünknek legfőbb törekvése, legforróbb vágya és legelszántabb eltökélése az volt, hogy mindenütt és mindenben megtartsa a szent evangéliumot, és tökéletesen, teljes éberséggel, teljes odaadással, elméjének teljes megfeszítésével és szívének minden rezdülésével kövesse a mi Urunk Jézus Krisztus tanítását és utánozza példáját. Ez a kép kétségtelenül megfelel a valóságnak, de talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy legalább ennyire megfelelt az életrajz elkészítését megrendelő pápai kúriának. Ez ugyanis az evangélium és a mindennapi élet olyan ötvözetét jelentette, ami mindenképpen követendő példaként volt állítható a kortársak elé, és bizonyíthatta a frissen szentté avatott különleges méltóságát és alkalmasságát a hívek, a papság, a rendi testvérek, illetve a szerzetesség tiszteletére.¹¹

A Vita Secundát¹²Celanói Tamás az 1244-es genovai egyetemes káptalan és Crescentius, a lesi hivatalban lévő miniszter generális felszólítása nyomán kezdte el írni. Művét 1247-ben fejezte be. Bár ő pusztán „kiegészítésnek" szánta a Vita Primához, valójában azonban egy egészen más szemlélet alapján megírt életrajz, ami magába foglalja a rendi vezetés felszólítása nyomán megszületett visszaemlékezéseket, írásokat is. A Vita Secunda azonban nem pusztán új forrásokból átvett és feldolgozott életrajzi vonások miatt fontos számunkra, hanem mert az életrajz már egy letisztultabb Ferenc-képet tartalmaz, amely mögött már természetesen felfedezhető a rend negyvenes évekbeli Ferenc-interpretációja, melynek rekonstruálása a rendtörténet szempontjából fontos.

Celanói a Vita Primában Ferencet úgy mutatja be, mint kora legszentebb emberét. Ezzel szemben a Vita Secundában erőteljesen látszik a szemléletváltás, Ferencnek az egyházban betöltött küldetésére helyezi a hangsúlyt,¹³ kiemelve, hogy Ferenc kiemelkedő személyisége volt kora egyházának.¹⁴ Ennek az írásnak már szerzetesi szempontból is érettebb Celanói a szerzője: húsz évvel a leírt események után egy elmélyültebb és sok mindent másképp látó szerzetes beszél Ferencről, a forma minorumról.

Ez az elmélyültség és új szemléletmód Ferencnek a Szentíráshoz való viszonyában is érzékelhető. Már nem tartja annyira fontosnak Celanói, hogy úgy mutassa be, mint a végső idők új evangélistáját, aki ámulatba ejtette az embereket az apostoli újdonság lelkületével,¹⁵ csak háromszor tesz említést Ferenc és a Szentírás kapcsolatáról. Ez a három hely azonban fontos információkat tartalmazhat témánkat illetően. Ferenc körül új közösség születik, melyhez mindenki csatlakozhat. Az assisi testvériség számára az evangélium lesz a közös nyelv. Amikor az első két testvér csatlakozik Ferenchez, bizonyosak akarnak lenni abban, hogy a születőben lévő közösségnek valóban az evangélium az alapja. Ezért elmennek egy templomba, ahol magától az Úrtól kérik a választ az evangélium szavain keresztül. Miután buzgón imádkoztak, Ferenc találomra üti fel háromszor a Szentírást, melynek nyomán kiderül, hogy a kis közösség élete az evangéliumon alapszik. Ferencet békesség tölti el a sok nyugtalanság után. Később, amikor a jelképes 12-es számot elérik, néhány egyszerű szóval leírja azt, ami az evangélium alapján összeköti őket.¹⁶

A betegen fekvő Ferencet úgy mutatja be, mint aki már nem ragaszkodik szóról szóra az evangélium szavaihoz, hanem megtalálta annak a lényegét. Amikor fel akarnak neki olvasni az írásokból, Szentünk megjegyezte: Jó dolog az Írás bizonyságait olvasni, jó dolog Urunkat és Istenünket keresni benne. Én azonban már olvastam belőle annyit, amennyi elmélkedésre és szemlélődésre untig elegendő; nincsen szükségem többre: tudom, hogy a szegény Krisztus megfeszíttetett.¹⁷Celanói mintegy megcsillantja műve végén az evilágból elköltözni készülő Ferenc életprogramját, amikor a haldokló szent buzdítja testvéreit, beszélve nekik a türelemről és a szegénység megtartásáról, főleg pedig a szent evangélium mindenek fölé való helyezéséről.¹⁸

További különbség a két életrajz szemlélete között is, hogy míg az elsőben Celanói az evangéliumi tapasztalatot inkább Ferenc, illetve a rend életének egy fejlődési tapasztalataként látja, aminek jelentősége leginkább az evangélium szerinti apostoli életre való felkészülésben áll, a második életrajz már egy testvéri életbe integrált életmódként mutatja be az evangélium szerinti életet, amelynek kiemelkedő példaértéke van az egész rend és a külvilág számára is.

Szent Bonaventura Legenda Maiorját ¹⁹ a narbonni generális káptalan felkérésére írta meg 1261-ben. Az 1262-es évi nagykáptalan az egész rend számára kötelezővé tette az új életrajz rendszeres olvasását. Szent Bonaventura a Legenda Maiorban nem mer olyan részleteket közölni Ferenc életéből, melyek miatt a káptalanon részt vevő testvérek közül sokan szégyenkezhettek volna.

A Bonaventura életrajzából kibontakozó Szent Ferenc-képet nehéz követni. Úgy ír Ferencről, hogy közben Istenről beszél. Viszont Bonaventura, aki időben már távolabb áll Ferenctől, egy világosabb, vidámabb, mértéktartóbb és tartózkodóbb képet fest meg. Sokszor hasonlítja Ferencet Illéshez, valamint a Jelenések könyvében a hatodik pecsét feltörésekor felszálló angyalhoz. Ferenc azért szent, mert az egész élete Istenről beszélt.

Bonaventura elsődleges forrásai Celanói Tamás életrajzai voltak, kutatási témánkkal kapcsolatban nem sok újdonság fedezhető fel az előbbi életrajzokhoz képest. Próbálja úgy bemutatni Ferencet Celanóihoz hasonlóan, mint aki olvasta a szent könyveket, és amit egyszer lelkébe vett, azt emlékezetébe véste, mert lelki összeszedettséggel nem hiába szívta magába azt, amin jámbor érzések közt rágódott.²⁰A Legenda Maior úgy mutatja be Ferenc újszerűnek tűnő életformáját, mintha annak megtartása az emberi erőt meghaladó lenne. De ezt valószínűleg csak a hatás fokozása végett teszi, ugyanis a pápa jóváhagyási szándéka ellenére néhány bíboros fenntartással nézte az új életformát. Ez a probléma a pápai udvarban legyőzhető nehézségnek bizonyult. Az 1Cel 33-ban is szereplő Szent Pálról nevezett János úr, a szabini püspök, minden életszentség kedvelője és Krisztus szegényeinek gyámolítója valószínűleg befolyásos bíboros lehetett a pápai udvarban, aki a pápa és jelen lévő bíborosok előtt közbejár Ferenc ügyében. Egyszerű, de hatásos szavakkal érvel: ha ennek a szegénynek kérését, amellyel az evangéliumi életszabály megtartásáért esdekel, visszautasítjuk, mert nagyon nehéz és újszerű, vigyázzunk, nehogy megsértsük Krisztus evangéliumát. Az ugyanis, aki az evangéliumi tökéletesség megtartását és a fogadalmaikon belül valaminek a végrehajtását újszerűnek, esztelennek, vagy lehetetlennek mondja, az Krisztusnak mint az evangélium szerzőjének káromlásával vádolható.²¹Összességében elmondható, hogy Bonaventúra életrajza már nem azt a Ferenc-képet mutatja be, amely a felhasznált forrásokban fellelhető, hanem ami a 13. század második felében a rend számára megfelelt.²² A Szent Ferenc életéről szóló források egy másik csoportját a nem hivatalos életrajzok alkotják, amelyek az előbbiektől némileg eltérő, személyesebb, bensőségesebb Ferenc-képet rajzolnak meg, olyat, ami jobban megfelel a szerző saját ideáljának. Idesorolható Assisi Szent Ferenc Virágoskertje,²³ A három társ legendája,²⁴a Perugiai legenda²⁵és a Speculum Perfectionis.²⁶

Assisi Szent Ferenc Virágoskertje, közismert nevén a Fioretti a legkedveltebb és legismertebb legendagyűjtemény Szent Ferenc életéről. Keletkezési idejét az 1331/37 közötti évekre, megírásának helyét az Anconai Márkában lévő sarnanói kolostorba teszik, szerzőjének pedig Hugolinus de Monte S. Mariaet tartják.²⁷ Szent Ferenc jellemző cselekedeteit, szavait, mondásait tartalmazza. Helyenként azonban óvatosan kell kezelni a Fiorettit, mert túlságosan egyszerűsít, idealizálja az első testvérek életét.

A Perugiai legenda elnevezés némileg megtévesztő, hiszen itt nem egy összefüggő módon megszerkesztett legendáról van szó, hanem sokkal inkább egy gyűjteményről, amely nagy valószínűséggel 1244-46 között összegyűjtött anyagot őrzött meg. Értékét növeli, hogy anyagának jelentős része Szent Ferenc első társaitól származik. Ezek a szerzetesek nem voltak olyan kimunkált stílusú, moralizálásra hajló tollforgatók, mint Celanói Tamás, vagy akár Szent Bonaventúra. A történészek vagy a kritikusok számára is fontos részletek kimunkálásának aprólékos kidolgozása olyan narrátorokat feltételez, akik lélekben ismét megtették a már egyszer végigjárt utat Ferenccel. A legenda Ferencet nem úgy ábrázolja, mint egy megtérés utáni üveges szemű szentet, hanem mint olyat, aki a fájdalomtól és a betegségektől meggyötörten és a történetekben kézzelfogható módon ábrázolt fejlődésben is hozzánk közel álló ember.

A három társ legendája új hang a Szent Ferenc életéről szóló 13. századi visszaemlékezésekből származó életrajzok sorában. Celanói Tamás életrajzainak a megjelenése után a rendi közvélemény egyre hangosabban kezdte sürgetni egy újabb és kimerítőbb életrajz megírását. Ennek a követelésnek adott hangot az 1244-es genovai egyetemes káptalan, amikor minden testvért felszólítottak, hogy aki csak tud valami újat a Szent életéből, az írja le és küldje el a hivatalban lévő miniszter generálisnak, Crescentius a Iesinek.²⁸ Stílusából látszik, hogy Ferencnek bizalmas testvérei írták, akik állandó kísérői voltak. A legenda ma biztos helyet foglal el a ferences források sorában. Ez a mű is, akárcsak a Perugiai legenda pontos, aprólékos adatokat tartalmaz, amely nagyban segíti Ferenc életének a rekonstruálását.

A Speculum Perfectionis Ferenc erényeinek a példatára: erényeit veszi sorra és azokat Ferenc életéből vett példákkal illusztrálja. Keletkezési idejét tekintve legvalószínűbbnek az 1318-as év mondható. Mivel ez már kései keletkezésű forrás, igazán semmi újat nem tartalmaz, amit a korábbi életrajzokból ne ismerhetnénk, pusztán azért vettem be az életrajzok közé, mert ez az irat is tartalmazza azokat a részeket, amelyek Ferencnek az evangéliumi élethez való ragaszkodását írják le.

Tükrözi azt az életformát, amit Ferenc kívánt élni, és az egész rend számára például kellett szolgálnia.

Mielőtt azonban a forrásokból kibontakozó képet elemeznénk, egy külső forrásról is említést kell tennünk, hiszen a rendi krónikások által elénk tárt leírások korántsem az információk kizárólagos forrásai. Ferencnek az egyháztörténelemben betöltött szerepét alátámasztják a szűk baráti és rendi kereteken kívüli szerzők is, akiknek a nevéhez a forrásoknak egy másik csoportja köthető. A két forrástípus közötti alapvető eltérés talán abban ragadható meg, hogy míg a rendi források érthető módon Ferenc személyére, tetteire, illetve azok mozgatórugóira koncentrálnak (az „umbriai csoda" élete számukra a Krisztuskövetésnek a szent evangélium szavai szerint értelmezendő és követendő példája), addig a külső források inkább a Ferenc által elindított evangéliumi megújulás szemszögéből tekintenek Ferencre és magára a rendre. Nézőpontjuk mint külső megfigyelőknek valószínűleg tárgyilagosabb, amely értékes kiegészítője lehet a belső források tanúságának.

A külső források közül az evangélium szerinti életre vonatkoztatható megjegyzést Giacomo da Vitry²⁹ leveleiben találhatunk. Vitry fennmaradt írásaiból kitűnik, hogy nagy tisztelője volt a rendnek, leginkább azért, mert a ferencesek életformájában felismerni vélte a korai keresztény egyház és az apostolok által megélt Krisztust-követést. Tudatosan törekedett arra, hogy párhuzamot vonjon az ősegyház és a testvérek élete között, kiemelve a testvérek apostoli elkötelezettségét, mindezt azonban eléggé eszkatologikus szemlélettel írja le. Abban a korban erős hatása volt annak a meggyőződésnek, hogy a „világ alkonya" közel van. Ferenc is eléggé gyakran rámutat arra, hogy testvérei a világ utolsó időszakának a küldöttei.³⁰ Az említett levelek közül az első tanúskodik Vitry eme meggyőződéséről. A ferences rend 1210-es évekbeli állapotát az Apostolok Cselekedeteinek híres és sokat idézett mondatával jellemzi: A hívők egész csoportja egy szív és egy lélek volt (ApCsel 4,32).³¹ Vitry a L'Ordine e la predicazione dei Frati Minori című, 1221 körül írott művében arról beszél, hogy korábban három rend létezett: a remeték, a monasztikusok és a kanonokok rendje. Ezekhez járult egy új rend, ami nem is annyira új, sokkal inkább egy régi, ami új életre kelt.³²Mintegy ennek illusztrálásaként beszél arról, hogy a ferencesek aztán, lelki szomjúsággal és igyekezettel merítve az evangélium tiszta vizéből, olyan nagy igyekezettel munkálkodtak, hogy megújítsák magukban az ősegyház vallásosságát, szegénységét és alázatosságát, hogy törekedtek minden lehetséges módon megtartani nemcsak a törvényeket, hanem az evangéliumi tanácsokat is, utánozván ezzel még világosabban az apostoli életet.³³A ferencesek által megélt régi-új életforma evangéliumi voltával szembesülő Vitry jól illusztrálja azt a bizonytalanságot, ami a renden belül és kívül is tapasztalható volt: a rend külső besorolása és belső önmeghatározása sem volt egyértelműen és könnyen elvégezhető feladat.

Az idézett szakaszokból kiderül, hogy a Ferenc és társai által megélt életforma az evangéliumban gyökerezik:³⁴ ennek olyan szempontból van jelentősége, hogy az életforma egyértelműen visszavezethető Ferenc eredeti szándékára, hiszen ennek az életformának kialakítása nagyrészt az ő elképzelései szerint történt.

Az elemzett életrajzok között nagyfokú megfelelés van, de némi különbség is felfedezhető, leginkább a szerkesztői megközelítésben: Celanói Tamás, de főleg Szent Bonaventúra valószínűleg a rövidség, néha a rendi viszonyok a megváltozott életforma miatt, a megrendelők kedvéért elhagytak részeket a rendelkezésükre álló források feldolgozásánál. Az evangélium fontosságát azonban azonos módon ítélik meg, annak ellenére, hogy olykor eltérő okokra vezetik vissza azt.

Ferenc számára az evangélium friss forrás, amelyet maga Isten mutatott. A Szentírásból nemcsak tájékozódni akar, nemcsak azt akarja megtanulni abból, mit kell hinnie, mit kell tennie vagy mit kell elhagynia, hanem az evangéliumot a maga teljességében, mindent szó szerint meg is akar valósítani. Istenről, az emberekről, a teremtett világról úgy akar gondolkodni, amint azt az evangélium tanítja, és úgy akar élni, mint ahogy az evangélium mutatja.³⁵ Az evangéliumi ember, ahogy ő (Ferenc) értette, arra volt hivatva, hogy megkérdőjelezze, akár szavak nélkül is a létező dolgok állapotát, nem pedig arra, hogy azokat támogassa.³⁶Ferencnek komolyan kellett venni az evangéliumot. Kora társadalmi és egyházi életét nem szavakkal, hanem életpéldájával bírálja. Ferenc a kereskedők, a bankárok, a pénzváltók világába lép be, mint Krisztus igazi tanítványa, aki visszautasít mindenféle megalkuvást, hogy Krisztus evangéliumát hirdesse, és annak fontosságára felhívja újból az emberek figyelmét. Meg akarja mutatni azt, ami a legmegdöbbentőbb az evangéliumban, éspedig azt, hogy Isten az ő fiában közösséget akart vállalni a bűnösökkel. Ferenc számára ez az evangélium középpontja. Ezt az üzenetet azonban nem lehet csupán szóban továbbadni, hanem az emberi magatartásban kell megnyilvánuljon, az emberek nyomorúsága iránt megnyilvánuló érzékenységben, figyelmességben fejezhető ki, amely a testvéri segítségben adható át. Ez az, amit a kortársak felfedeztek Ferencben. A bűnösök között - írja Celanói - úgy jelent meg, mint egy közülük.³⁷Ferenc az evangéliummal a szívében próbálja nyilvánvalóvá tenni mindenki számára azt, ami őt is megérintette, és lelke mélyéig megrázta.³⁸

Az életrajzok tükrében Ferencről elmondható: buzgó sürgetője és szorgalmazója volt a szent evangélium követésének;³⁹ az evangélium tökéletes modellje⁴⁰; mindenben alávetette magát Krisztus evangéliumának,⁴¹ az evangélium szolgájává szegődött hitben és igazságban, amely az evangéliumi tökéletesség követőjévé, hírnökévé, a hívek fáklyavivőjévé és vezérévé tette őt.⁴²

A Szentírás Szent Ferenc írásaiban

Szent Ferenc írásainak és intő szavainak a gyűjteménye az Úr szavaival kezdődik: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam (Jn 14,6).⁴³ Krisztus Ferenc számára az Atyához vezető út, nem pedig olyan tanítás, amelynek betűihez görcsösen ragaszkodott volna. A Szentírás tanúság Jézus életéről.⁴⁴ Ferenc Krisztus útját saját életútjává akarta tenni. Azt óhajtja saját maga és mindazok részére, akik követik életpéldáját, hogy egyedül Krisztus útján haladjanak. Akaratuk az volt, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus tanítását és lábnyomait kövessék,⁴⁵amint ezt gyakran biblikus szavakkal fejezte ki: az ő nyomdokait kövessétek (1 Pét 2,21).⁴⁶ A szinoptikus evangéliumokból megtanulta Ferenc, hogy Jézus az Atya és Mária fia, az egyetlen Mester, aki hallgatható, az egyetlen forma, akit újra meg kell jeleníteni (Mt 23,10). A negyedik evangéliumból pedig elsajátította, hogy Jézus az egyetlen út, amely követendő, az egyetlen igazság, amely hihető, az egyetlen méltó élet, ami élhető. Telve van azzal a tudattal, hogy Krisztussal egyesült, mint az ágak a törzzsel, tudja, hogy csak így lehet élő a lelkisége, leszakadva róla semmit sem tehetne (vö. Jn 15,5). Ferenc minden szava és gesztusa az ő Uráé. Élete az ő Urának tiszta valósága és áttetszősége. Ferencnek az evangéliumhoz való hűsége nem veszélyezteti a mi keresztény azonosságunkat, hanem írásait olvasva a Krisztus által mutatott útra lépünk, amely az Atyához vezet.⁴⁷

Figyelmesen végigolvasva Szent Ferenc írásait, két olyan alaphelyet találunk, ahol Ferenc kifejezetten leírja, hogy az evangélium szavai szerint akar élni. Az első hely a Megerősített regulában található: A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk, Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. A regula végén pedig mintegy megerősítéseként és összefoglalásaként óhajtott életformájának, Ferenc még egyszer leírja: tartsuk meg a mi Urunk, Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, amit erősen megfogadtunk.⁴⁸ A másik hely Ferenc Végrendeletében olvasható: És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki se mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent evangélium szavai szerint kell élnem. És kevés és egyszerű szóval írásba foglaltam ezt, és a pápa úr megerősítette számomra.⁴⁹Ezio Franceschini tanulmányában⁵⁰ bemutatja, hogy a fennebb említett két hely a szent két olyan tettéről beszél, amelyet minden életrajzírója és regulamagyarázó felidéz munkájában.⁵¹ Evangélium szerinti életében Ferenc már nem csupán az apostolok követését, nem csupán az ősegyház életének megújítását akarta, hanem Jézus életének teljes követését és utánzását, valódi megismétlését. És mint mindig, amikor egy hívő ember komolyan veszi Krisztus életét és művét, akkor komolyan kezdi venni egyházát is, úgy vette komolyan Ferenc is az egyházat, amely nélkül lehetetlen volt számára az evangélium szerinti élet.⁵²

Szent Ferenc Jézust utánozta, amint ez eddigi kutatásunkból kiderült, de mindez írásainak többszöri olvasása után is érezhető. Írásainak a tartalmát és egyetemes üzenetét olvasva úgy tűnik, mintha maga Isten, az evangélium szavai beszélnének. Ferenc buzdításaiban az én igéim kifejezések Isten fiának szavaira utalnak.⁵³ Ferenc az írásain keresztül nem akar mást tenni, csak közvetíteni mindenki számára az ő Urának az igéit. Az látszik, hogy írásainak a gyűjteményében testvérei és minden keresztény számára egy élettervet jelöl meg, amely néha úgy tűnik, mintha túlzásokba torkollna, de Ferenc csak Jézus szavait ülteti át írásaiba.⁵⁴ Az a szándéka Ferencnek, hogy az olvasó megváltozzon és Jézus nyomában járjon. Kezdetben csak önmagára vonatkoztatva gondolja el. Amikor az evangéliumot olvassa, egyre közelebb kerül Krisztushoz, a megtérés egyre nagyobb lesz, az a megtérés, amely számára tettet jelent. Mindez Ferenc gondolkodásmódjában nem emberi erőfeszítést jelent, nem egyéni teljesítmény alapján történik, hanem pusztán a kegyelem által, amiért mindig hálával tartozunk. Csak az ilyen magatartás hozhat elő az evangéliumból lelkiséget és életet.⁵⁵

Valójában hol a helye a Szentírásnak Ferenc írásaiban? A szentírási idézetek sokasága és súlyossága talán azt magyarázza és bizonyítja, hogy Ferenc üzeneteinek a célja Krisztus igéjének tolmácsolása. Ezért nem meglepő, hogy számos egze-géta foglalkozik a témával. Itt a legújabb kutatások eredményeit összegzem,⁵⁶ ami új fényt vet Ferenc írásaira. A verbum szó 65 alkalommal fordul elő,⁵⁷ ebből 43 alkalommal a „szent igét" jelenti, de csak 14 alkalommal szerepel úgy, mint ahogyan a liturgikus könyvekben használatos. Ami a mi szemszögünkből a későbbiekben még fontos lesz, az az, hogy Ferenc két alkalommal a verbum kifejezést személyes főnévként használja Szent János evangéliuma alapján, mint az Atya igéje: Jézus, Verbum Patris.⁵⁸

Ha számba vesszük a bibliai utalások sokaságát, 436 szentírási idézetet találunk Ferenc írásaiban, amelyből 156 ószövetségi és 280 újszövetségi idézet, mely szerint Máté evangéliumából 75 alkalommal idéz, Lukácséból 58 alkalommal, Márktól 13 alkalommal, Jánostól 61 alkalommal, Pál leveleiből pedig 50 alkalommal.⁵⁹ A szentírási idézetek egyenlőtlenül oszlanak el az írásokban. A Szentírás használata gazdagabb az 1Reg-ban, a 2LHív-ben, az LRend-ben, valamint az Int-ben. Műveiben Ferenc különböző módon és színesen használja a Szentírást. A bibliai idézeteken keresztül fejezi ki gondolatait. A Szentírás körül forog, és továbbviszi a gondolatot. Leggyakrabban egy rövid és önálló részt vagy egy rövid szentírási szakaszt idéz, amely tanításának a kiindulópontját vagy következtetését képezi, máskor egy gondolatnak az alátámasztására használja az idézetet, ezáltal elmélkedésre való témát nyújt az olvasónak.⁶⁰ Máshol pedig hosszú szinoptikus utalásokkal találkozunk, ahol Ferenc kibővíti egyik szinoptikus elbeszélést egy másik elbeszéléssel, vagy teljesen szabadon kezeli.⁶¹

A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a Szentírás Ferenc írásainak az alapja főleg az Újszövetség, még akkor is, ha nincs pontos utalás erre. Ezek az idézetek, utalások képezik Szent Ferenc írásainak az alapját, vázát, amelyeket Ferenc felöltöztet a saját tanításával.⁶² Ferenc arra törekedett, hogy visszavezesse századát az első századok keresztény életére, rámutasson arra az igazságra, hogy nincs üdvösségünk senki másban, csak Jézus Krisztusban. Csak egy név adatott az embereknek égen és földön (vö. ApCsel 4,12), akinél az üdvösség igéi vannak, aki út, igazság és élet. Ferenc mélyen tisztelte a Szentírást, gyakran olvasta, s amit olvasott, azt nemcsak az emlékezetében őrizte meg, hanem a szívébe is kitörölhetetlenül belevésődött. Gondolatai a Szentírás versei körül forogtak, annyira, hogy néha nehéz megkülönböztetni, hogy mikor beszél Ferenc, s mikor szólaltatja meg feltámadott Urát a szentírási idézeteken keresztül.

Összegzésként elmondható, hogy Szent Ferenc életében az ige tisztelete jelen volt, lelkisége a szent evangélium szavaiból táplálkozott. A 13. század olyan embere volt, aki visszatért az evangéliumhoz, szakítva kora vallási, politikai rendszerével, az egyház urainak és a szent háborúknak a világával, a szegénység, a testvériség és a béke evangéliumát hirdette. Benne összefonódott az evangéliumhoz visszatérő ember és az emberiség ébresztője. Azon kevesek közé tartozik, akiknek a szava révén az evangélium újra jó hír lett mindenki számára.

Rövidítések

1Cel: Celanói Tamás első életrajza Szent Ferencről (Vita Prima s. Francisci); 1Lhív: Levél a hívőkhöz I. változat; 1Reg: Meg nem erősített regula; 2Cel: Celanói Tamás második életrajza Szent Ferencről (Vita Secunda s. Francisci); 2Lhív: Levél a hívőkhöz II. változat; 2Reg: Megerősített regula; 3Társ: A három társ legendája; DV: Dei Verbum; ElE: Ecclesia in Europa; Fior: Assisi Szent Ferenc Virágoskertje (Fioretti); Int: Intelmek 1-28; KEK: Katolikus Egyház Katekizmusa; LegMai: Szent Bonaventúra nagyobbik életrajza Szent Ferencről (Legenda Maior); Lkler: A klerikusoknak írt levél; Lmin: Egy miniszterhez írt levél; Lrend: Az egész rendhez írt levél; NMI: Novo millenio ineunte; PerLeg: Perugiai Legenda; SC: Sacrosanctum Concilium; SpecPerf: A tökéletesség tükre (Speculum Perfectionis); VC: Vita Consecrata; Végr: Assisi Szent Ferenc Végrendelete; VégrS: Assisi Szent Ferenc Siená-ban készített végrendelete.

Bibliográfia Ferences források

A tökéletesség tükre, Élet Kiadó, Budapest 1926 (Ford. Balanyi György)

Ferences Források 1, Assisi Szent Ferenc művei, Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992

Ferences Források 2., Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről, szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1993

Ferences Források 3, Szent Klára műveinek és életének forrásai, szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1993

Ferences források 4., A három társ legendája, (továbbiakban 3Tars), szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1995

Ferences források 5., Assisi Szent Ferenc Perugiai legendája, (továbbiakban PerLeg), Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1997

Ferences források 6., Assisi Szent Ferenc Virágoskertje, Fioretti, szerk.

Varga Kapisztrán, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1999 Fontes Franciscani, Prziuncula, Assisi 1995 Fonti Francescane, Messagero, Padova 2004

Hardick, Lothar, Grau Engelbert, Die Schrieften des heiligen Franziskus von Assisi, Coelde, Kevelaer 2001 Szent Bonaventura, Szent a szentről, Szentföldi Ferencrendi Zárda,

Budapest 1942 (Ford. Burka P. Kelemen) Szent Ferenc életrajzairól szóló tanulmányok Actus Beati Francisci et sociorum eius, Nuova edizione postuma di

Jacques Cambell con testo dei Fioretti a fronte a cura di Bigaroni,

Marino e Boccali, Giovanni, Porziuncola, Assisi 1988 Balanyi György, Anima Franciscana, Összegyűjtött tanulmányok,

Ferences Közlöny, Budapest 1930 Balanyi György, Assisi Szent Ferenc, Szent István Társulat, Budapest 1927

Campagnola, da Stanislao, Francesco d'Assisi nei suoi scritti e nelle sue biografie dei secoli XIII-XIV, S. Maria degli Angeli, Assisi 1981

Campagnola, da Stanislao, Le origini francescane come problema storiografico, Universitá degli Studi, Perugia 1979

Galli, Mario von, A megélt jövő Assisi Szent Ferenc, Ecclsia, Budapest 1981 (Ford. Kamarás Mihály)

Giano, Giordano da, Cronica, in. Fonti Francescane, Padova 2004, 1521-1560.

Iriarte, Lázaro, Storia del Francescanesimo, Dehoniane, Roma 1982 La „questione francescana" dal Sabatier ad oggi, Atti del i convegno

internazionale, Assisi 1973, Santa Maria degli Angeli, Assisi 1974 Pásztor Edith, Francesco d'Assisi e la questione francescana,

Porzioncola, Assisi 2000 Vitry, da Giacomo, L'Ordine e la predicatione dei Frati Minori, in. Fonti

Francescane, Messagero, Padova 2004, 1458-1468.

Jegyzetek

1 Galli, Mario von, A megélt jövő Assisi Szent Ferenc. Budapest 1981, (ford. Kamarás Mihály), 36-38.

2 E témában 1973. október 18-20. között nemzetközi találkozót szerveztek, ahol a legújabb kutatásokat mutatták be. A találkozón elhangzott kutatások eredményei egy évvel később tanulmánykötetben jelentek meg a következő címmel: La questione francescana dal Sabatier ad oggi, Santa Maria degli Angeli, Assisi 1974. Ugyancsak jelentős helyet foglal el a ferences kutatások terén Pásztor Edith munkássága e témában: Pásztor Edith, Francesco d'Assisi e la questione francescana, Assisi 2000.

3 Celanói Tamás, Szent Ferenc első életrajza (továbbiakban 1Cel), in: Ferences Források-2., Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről, Agapé, Szeged 1993, 19-143. Celanói Tamás Szent Ferencről írott életrajzáról átfogó tanulmány található a Fontes Franciscani 1995-ös kiadásában Stanislao di Campagnola tollából, in: Fontes Franciscani, Assisi 1995, 259-271. Az életrajz keletkezéséről, felhasznált forrásairól, felépítéséről Fernando Uribe tanulmánykötetében olvashatunk: Uribe, Fernando, Introduzione agiografiche di san Francesco e santa Chiara d'Assisi, Assisi 2002, 55-82.

4 Erre utalnak azok a szavak, kifejezések, szófordulatok, amelyeket Celánói előszeretettel használt Szent Ferencről írt első életrajzában: sancta novitas (1Cel 89), renovatio (1Cel 89,98), novus spiritus (1Cel 89), novus evangelista (1Cel 89), novitas miraculi (1Cel 112), novos filios (1Cel 26), novo facere (1Cel 18), novus homo (1Cel 82) stb.

5 1 Cel 32.

6 1Cel 48.

7 Szent Mátyás apostol ünnepe. Egyes szerzők ezt a dátumot egy évvel későbbre datálják, vagyis 1209-re, Montirsi, Giambattista, Francesco di Assisi nei suoi scritti e nelle antiche biografe, Roma 1976, 24.; Felder, Ilarino, L'ideale di San Francesco d'Assisi, Firenze 1944, 19.; Balanyi György, Assisi Szent Ferenc, Szent István Társulat, Budapest 1927, 6. A mai kutatók inkább hajlanak arra, hogy az esemény időpontjaként az 1208-as évet határozzák meg, mert Ferenc 1209-ben III. Incetől szóbeli jóváhagyást kapott életformájára, Fonti Francescane, Padova 2004, 14.

8 Vö. Rotzetter, Anton - Van Dijk, Willibrord-Christian - Matura, Thaddée, Assisi Szent Ferenc, Budapest 1995, (ford. Szöllősy, Christo-phora - Kovács Sándor), 30-31. Nagy a valószínűsége annak, hogy Ferenc az evangéliumi életre való megtérése pillanatában a 72 tanítvány misszióba küldéséről szóló evangéliumi részletet hallotta (Lk 10, 1-9). A misszálék, evangéliumárok tanúsága szerint a Lukács evangéliuma 9. és 10. fejezeteit többször olvasták fel az év folyamán, ellenben Mt 10. fejezetét soha. Lk 10. fejezete volt a legolvasottabb az evangélisták és az apostolok ünnepein, erről tanúskodnak Ferenc és Klára breviáriumai is, Asseldonk, van Optatus, Insegnamenti Biblici privilegiati negli scritti di S. Francesco D'Assisi, in. Lettura biblico-teologico delle Fonti Franciscane, Vol. II, Roma 1979, 91-92.; Giacomo da Vitry is, aki nagy tisztelője volt az új rendnek, leginkább azért, mert a ferencesek életformájában felismerni vélte az apostolok és a korai keresztény egyház által megélt Krisztus-követést, szívesen idézi Lk 9. és 10. fejezeteit a Szent Ferencről írt életrajzában, Vitry, da Giacomo, L'Ordine e la predicatione dei Frati Minori, in: Fonti Francescane, 1464.;

9 1Cel 22.

10 1 Cel 7: ...tudnivaló ugyanis, hogy evangéliumi hivatását szükségképpen azzal kellett hiánytalanul betöltenie, hogy az evangélium szolgájává szegődött hitben és igazságban; 1Cel 22: .egyébként minden mást is, amit csak hallott, nagy gondossággal és áhítatos odaadással igyekezett megvalósítani. Mert ő nem csak süket hallgatója volt az evangéliumnak, hanem amit csak hallott, mindent pontosan az emlékezetébe vésett, és lehetőleg betű szerint meg is valósította; 1Cel 24: .a tökéletesebb élet útjának választásánál így váltotta valóra a szent evangélium tanácsát; 1Cel 29: Ferenc az ő első társait, amint azt Jézus tette apostolaival, elküldte kettesével, hogy az embereknek a békét és a bűnök bocsánatát hirdessék. A hozzájuk intézett beszédében szóról szóra az evangélium szavait idézte; 1Cel 32 Boldogságos Ferenc. regulát szerzett; összeállításánál jóformán kizárólag az evangélium szavait használta; 1Cel 51: .miközben Isten evangéliumának hirdetésében a világot járta, .a szent evangélium parancsára való tekintettel; 1Cel 82: ha valahol, útszéleken, házakban vagy kint a határban valami írást talált, akár isteni, akár emberi szó rajta, azt a legnagyobb tisztelettel felemelte, és szent, vagy legalább tisztességes helyre rejtette azzal a megokolással, hogy esetleg az Úr neve vagy rá vonatkozó más szó is előfordulhat; 1Cel 97: az egész földkerekséget betöltötte Krisztus evangéliumával; 1 Cel 110: Halála előtt Ferenc előhozatta magának az evan-géliumos könyvet, és olvastatott Szent János evangéliumából. ; Cel 25, 43 is lehetnének példák, azonban - mivel azoknak az itt leírtakhoz képest más értelmük is lehet - itt most nem idézzük.

11 Rendünkben az alapító személye kulcsfontosságú, minden korban megvolt arra a törekvés, hogy az eredeti Szent Ferencet találják meg. Továbbá ugyanezt bizonyítja, hogy megvolt a természetes törekvés az alapító iránti tisztelet terjesztésére, jól illusztrálja az a néhány évtizeddel későbbi „eredmény", amit Szent Bonaventúra generálissága alatt ért el, neki ugyanis sikerült véghezvinnie azt, hogy a ciszterek 1259-től a Vita Primát is olvassák az olvasmányos imaórán.

12 Celanói Tamás, Szent Ferenc második életrajza, (továbbiakban 2Cel), in: Ferences Források-2., Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről, Szeged 1993, 145-326.

13 Itt két olyan eseményt kell megemlítenünk, melyre Celanói alapoz. Az elsőben a San Damiano-templomban a keresztre feszített Krisztus képe szól Ferenchez: Ferenc - mondta -, menj és állítsd helyre hajlékomat, mert látod, romokban hever! (2Cel 10). A második esemény pedig III. Ince álma az omladozó lateráni bazilikáról, amelyet egy szerzetes megvédett az összeomlástól: Valóban - mondta magában a pápa -, ez az az ember, aki tevékenységével és tanításával fenn fogja tartani

az egyházat. (2Cel 17). Megjegyzendő, hogy ezt a látomást Szent Domonkossal kapcsolatban is említik a legendák. Történelmileg egyik esemény sem bizonyítható kielégítően.

14 Vö. Campagnola, Stanislao da, Le origini francescane come problema storiografico, Perugia 1979, 29.

15 1Cel 89.

16 Vö. 2Cel 15-17.

17 2Cel 105.

18 2Cel 216.

19 Szent Bonaventura, Szent a szentről (a továbbiakban LegMai), Budapest 1942, (Ford. Burka P. Kelemen).

20 LegMai XI, 1.

21 LegMai III, 9.

22 Vö. Uribe, Fernando, i. m. 263-264.

23 Ferences források-6., Assisi Szent Ferenc Virágoskertje, Fioretti, szerk. Varga Kapisztrán, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1999.

24 Ferences források-4., A három társ legendája (továbbiakban 3Tars), szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1995.

25 Ferences források-5., Assisi Szent Ferenc Perugiai legendája, (továbbiakban PerLeg), szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Agapé, Szeged 1997. A magyar szövegkiadás bevezetőjében átfogó tanulmány olvasható Varga Kapisztrán tollából.

26 A tökéletesség tükre (továbbiakban SpecPer), Élet Kiadó, Budapest 1926 (Ford. Balanyi György).

27 Vö. Actus Beati Francisci et sociorum eius, Nuova edizione postuma di Jacques Cambell con testo dei Fioretti a fronte a cura di Bigaroni, Marino e Boccali, Giovanni, Porziuncola, Assisi 1988, 36-37, 40-44.

28 Vö. Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről, i. m. Balanyi Gy. bevezetője 8.

29 Giacomo da Vitry vagy Vitriaco Párizsban tanult. Részt vett az eretnekek elleni küzdelemben, főleg a valdiak ellen prédikált Németországban, Belgiumban és Franciaországban. 1216-ban Perugiában Acri püspökévé szenteli III. Honoriusz. 1228-ban Frascatti bíboros püspökévé nevezik ki. 1240-ben halt meg. Fennmaradt tanúságtételei Szent Ferencről és rendjéről felbecsülhetetlen értékűek. Vö. Fonti Francis-cane, i. m. 1457.

30 Vö. Fonti Franciscane, i. m. 1464.

31 Vö. Vitry, da Giacomo, Lettera scritta nell'ottobre 1216, da Genova, in: Fonti Franciscane, i. m. 1461.

32 Vitry, da Giacomo, L'Ordine e la predicazione dei Frati Minori, (a fordítás tőlem származik), in: Fonti Franciscane, i. m. 1464.

33 Uo. 1465.

34 Ennek igazolása Esser, Kajetan, Origini e inizio del movimento e dell'ordine francescano, Studia et Documenta Francescana Theologicum Mindenbrüders, Milano 1975, 201-213.

35 Vö. Rohr, Erich, Ferenc és Ignác, Összehasonlító tanulmány, Szt. Ferenc rendi lelkigyakorlatos ház, Eger 1926, (ford. Siposs Lénárt), 18-19.

36 Spinetoli, da Ortensio, Francesco: l'utopia che si fa istoria, Citadella, Assisi 1999, 10-11.

37 1Cel 83.

38 Vö. Leclarc, Eloi, Assisi Szent Ferenc, Visszatérés az Evangéliumhoz, Agapé, Szeged 1993, (ford. Barsi Balázs), 50-53.

39 SpecPer 76, 123.

40 LegMai XV, 1.

41 LegMai V, 1; 1Cel 7; 2Cel 6.

42 LegMai Előszó.

43 Intelmek 1,1 (továbbiakban 11nt), in. Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 9-10.

44 Megjegyzendő, hogy Assisi Szent Klára, Ferenc első női követője, a klarisszák megalapítója ezt a gondolatot mélyen magáévá tette és ezt végrendeletében is kifejezte: Isten Fia számunkra út lett, erre szóval és példaadásával tanított meg bennünket boldogságos Ferenc atyánk, aki az ő igazi szerelmese és utánzója volt. Ferences Források-3, Szent Klára műveinek és életének forrásai, Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1993, 155.

45 Vö. 1Cel 37, 84; 2Cel 24, 90, 148, 200; 3Társ 34, 45, 55, 59, 68.

46 Vö. Esser, Kajetan, Homo alterius saeculi, Endzeitliche Heilswirklichkeit im Leben des hl. Franzuskus, in. Wissenschaft und Weishweit, Zeitschrift für Franziskanische Studien zu Theologie und Philisophie in der Gegenwart, 20. Jahrgang, Düsseldorf 1957, 180 kk.

47 Vö. Profoli, Ludovico, Francesco pura transparenza di Cristo, Porziunucola, Assisi 1986, 14-15.

48 Megerősített regula 1, 1; 12, 4, (továbbiakban 2Reg), in. Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 47-54.

49 Végrendelet 14-15 (továbbiakban Végr), in. Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 57-63.

50 Franceschini, Ezio, Il Vangelo nella vita e negli scritti di san Francesco, in. Nel segno di Francesco, Porziuncola, Assisi 1988, 283289.

51 Az általam elért regulamagyarázatok a fentebb említett két helyet Ferenc műveiben azonos módon értelmezik és magyarázzák. A kisebb testvérek élete a forma sancti Evangelii, amint ezt Ferenc a végrendeletében is megírta. Elsődlegesen az evangéliumot kell élni minden kisebb testvérnek, amely egyben az életformát is jelenti. Vö. Esser Kajetan, Die endgültige Regel der Minderen Brüder im Lichte der neusten Forschung, Dietrich-Coelde-Verlag, Westfalen 1965, 22-23, 37; Luur, Vittoricco van der, Regola e vita dei Frati Minori, Porziuncola, Assisi 1960, 176-179; Bortoli, Modesto, Lineamenti di Spiritualitá francescana, L.I.E.F., Vicenza 1976, 43-46; Matanic, Atanasio, Adempire il Vangelo, Commento letterale e spirituale della Regola di San Francesco d'Assisi, Edizione Franceescane, Roma 1967, 42-47; Schmucki, Ottaviano, Linee fondamentali della «forma vitae» nell'esperienza San Francesco, in. Lettura biblico-teologico delle Fonti Franciscane, Antonianum, Roma 1979, 183-184; Racca, Giorgio, La regola dei Frati Minori, Porzuuncola, Assisi 1986, 30-33. Megjegyzendő, hogy 1979. június 21-én a rendi nagykáptalanra írt beszédében II. János Pál ugyancsak a Regula szavait idézte, amelyek az evangélium szerinti életre vonatkoznak. A kezdeti primitív életformánkhoz való hűségünktől fog függni az egyházban betöltött szerepünk és az egyházhoz való hűségünk. Giovanni Paulo II., Discorso ai Menbri del Capitolo Generale di Assisi, in. Testes Spei Ioanes Paulus II ad Fratres Minores, Curia Generalis OFM, Romae 2005, 12.

52 Vö. Esser, Kajetan, »Melius catholice observemus« Esposizione della Regola francescana alla luce degli Scritti e delle parole di san Francessco, in. Intriduzione alla Regola francescana, Cammino, Milano 1969, 116-118.

53 Vö. Levél a hívőkhöz, II. változat 3, 87, (továbbiakban 2LHív), in Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 70-76; Az egész rendhez írt levél 5, 6 (továbbiakban LRend), in. Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 77-82.

54 Vö. Meg nem erősített regula 24, 1,2 (továbbiakban 1Reg), in. Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 23-46; Levél a hívőkhöz, I. változat 2, 20 (továbbiakban 1LHív), in Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 67-69; 2LHív 88; Végr 36; Levél egy miniszterhez 21, (továbbiakban LMin), in. Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, Szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 87-88; Levél az Őrökhöz 9, (továbbiakban LŐr), in. Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 83-84; Az egész rendhez írt levél 47 (továbbiakban LRend), in Ferences Forrá-

sok-1, Assisi Szent Ferenc művei, szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 77-82., Levél a klerikusokhoz 15, (továbbiakban LKler), in. Ferences Források-1, Assisi Szent Ferenc művei, szerk. Hidász Ferenc, Várnai Jakab, Szeged 1992, 65-66.

55 Vö. Adamczyk, Bogdan, Ferences lelkiség, Minorita tartományfőnökség, Miskolc 2002, 60-62.

56 Vö. Matura, Thaddée, La parola de dieu dansles écrits de Frangois, in. Verba Dimini miei, gli oposcula de Francesco D'Assisi a 25 anni dalla edizione di Kajetan Esser, Szerk. Cacciotti, Alvaro, Antonianum, Romae 2003, 211-213.

57 1Reg 19; 2LHív 4; Végr; 11nt; LKler 6; LRend 6; stb.

58 2LHív 3, 4.

59 Vö. Esser, Kajetan, Gli Scritti di S. Francesco D'Assisi, Nuova edizione critica e versione italiana, Messagero, Padova 1982, 607-612.

60 Vö. 1Reg 3, 1-2; 4, 5-6; 2Reg 9, 3; 11nt 1-6; 2Int; 3Int; 4Int; 7Int; 9Int; 13-16Int.

61 Vö. 1Reg 22, 11-17: A magvetőről szóló példabeszéd leírása mindhárom szinoptikus evangéliumot idézi; 1Reg 22, 21-24: A tisztátalan lelkek visszatérésének elmesélése Máté és Lukács evangéliumát idézi. Háromszor idézi a János evangéliuma 17. fejezetéből vett Jézus búcsúbeszédét, és minden alkalommal mindinkább kitágítja: 1LHív 1, 14-19; 2LHív 56-60; 2Reg 22, 41-55.

62 Vö. Matura, Thaddée, La parola de dieu dans les écrits de Frangois,i. m. 214-215.