Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Both Vanda Erzsébet

a HITÉLET SZEREPE A GYERMEKNEVELÉSBEN
Szülők és óvodáskorú gyerekeik problémás kapcsolatainak kezelése az alapvető gyermeki tevékenységek és hitgyakorlataink felhasználásával (3)

 

The Role of Faith in Education. Treatment of Problematic Parent-Child Relationships through Children's Peculiar Activities and Practices of Faith (3)

The article presents some aspects of family education in case of young children. The author presents the positive aspects of practice of religion within the family. For parents, praying together with the child is an important factor of education. But in case of young children nonverbal communication is even more important than with adults. Children at this age (3-5 years) are less effective in verbal communication. They are also keen observers of hidden messages. That is why in their case play is of an important role: when playing, they are free to express their feelings, concerns, and they are able to do it because in a play they can use gestures, facial expression. Thus play is a real and effective approach to young children.

Keywords: practice of religion, parent-child relation, nonverbal communication, gestures, facial expression, play

 

Keresztény vallásgyakorlataink pozitív hatásai

Hitünk gyakorlataiban számtalan lehetőség rejlik, amelyek magukba foglalják az alapvető gyermeki megnyilvánulásformákat, és akárcsak azok, feszültségcsökkentő, problémafeldolgozó, terápiás hatást hordoznak magukban. Végeredményben bármilyen játékos-mesés-rajzos tevékenység fejlesztően hat a gyermekre, nemcsak az egyes készségek gyakorlása miatt, hanem főként a szülő jelenléte, modellnyújtása és az általa ajándékozott minőségi idő által.

Az egyszerű gyermeki tevékenységek pozitív hatásán túlmenően keresztény hitgyakorlataink kompenzáló jellegére szeretném felhívni a figyelmet: ha a szülő maga is őszintén gyakorolja vallását, törekszik hitélete mélyítésére, a hit dolgainak bensőséges megélésére, akkor önkéntelenül is rádöbben annak életet adó erejére. Már csak annál a ténynél fogva, hogy több időt tölthet gyerekével ezeknek a tevékenységeknek köszönhetően, és ha nyitottsággal közeledik a következő ötletek megvalósítása felé, tapasztalni fogja, hogy gyereke előzetes fájdalmai ellenére megnyílik, képes lesz megbocsátani, és egy egészséges kapcsolat alakul ki közöttük.

Hogyan áll módjukban a hitgyakorlatoknak befolyásolni a személyes kapcsolatokat? Szakemberek bizonyítják, hogy a vallásos bevonódásnak pozitív hatása van a családtagok kapcsolatára: azok az édesanyák, akik gyakrabban vesznek részt liturgikus cselekményeken és más hitgyakorlatokon, pozitívabb kapcsolatot alakítanak ki gyerekeikkel.1 Több kutatás alapján bizonyítást nyert az a tény, hogy a vallásnak integráló hatása van a családra nézve, erősíti a tagok közötti koherenciát. A vallásgyakorlás fő jellegzetességei biztosítják az előbbi hatásokat: a személyek közti pozitív kapcsolatok megvalósítására buzdít (szeretetparancs); olyan tevékenységeket kínál, melyek által lehetőség nyílik az interakciókra (ima); szociális kötelékek kialakítását teszi lehetővé olyan személyekkel, akik hasonló értékeket vallanak magukénak. Az előzőekhez hasonlóan a változatos lelki tevékenységekben részt vevő serdülőko-rúak szorosabb kapcsolatban állnak szüleikkel, és gyakrabban vesznek részt családi aktivitásokon.2

Pszichológusok szerint a hitéletnek a személyes kapcsolatokra gyakorolt hatásán túl a segítői munkán belül is kiaknázható pozitív hatásai vannak: hívő kliensekkel alkalmazva az imádság és a Szentírás olvasása,3 valamint a speciális technikák, mint a pszichodramatikus elemekre épülő bibliodráma, a pszichoterápia, hatékony eszközeivé válhatnak. Az előbbi megfontolások alapján sajátosan keresztény, illetve vallásos pszichoterápiákat és tanácsadói módszereket dolgoztak ki.

Miután egyenként megnéztük az egyház és a család hozzájárulási lehetőségeit, a továbbiakban egységben szeretném láttatni e két intézmény szerepét a gyermekek egészséges lelkületű nevelésében, valamint a szülők és gyerekek közötti kapcsolatok javításában, elmélyítésében. Az elsőrendű kötelesség a szülőké, de a lelkipásztorok, hitoktatók az egyház képviselőiként is hatékonyan tevékenykedhetnek ebben a munkában: egyrészt mert kívülről jobban látják a problémákat, másrészt módjukban áll lehetőségeket felkínálni kezelésükre és a kívánt feltételek megteremtésére: például felkészítéssel, beszélgetésekkel segíthetnek a szülőknek, teret biztosíthatnak a találkozásoknak, kiemelhetik a liturgia és az ünnepek közösségi jellegét, bevonhatják a családokat ezekbe az alkalmakba, a szervezésbe stb.

Nonverbális kommunikáció

A gyerekek sokkal hatékonyabban kommunikálnak nonverbálisan, mint szavak segítségével, főként ami érzelmeik, gondolataik kifejezését illeti. Nem kell azonban a gyermekkorig visszamennünk, elég, ha önmagunkat megfigyeljük: sok esetben képtelenek vagyunk szavakkal kifejezni legmélyebb érzelmeinket,4 talán még magunk számára sem tudjuk megfogalmazni élményeinket, illetve ha valamit el is mondunk, mások félreértenek. Ilyenkor segítségünkre jön a testbeszéd: mimikánk, gesztusaink, hanglejtésünk, hangszínünk által bármit ki tudunk fejezni, s azt meg is értik az emberek, még eltérő nyelvi, kulturális,5 illetve életkori háttérrel is. A szavak és a gesztusok inkongruenciája elárulja, hogy egy személy nem őszinte - érdekes módon ilyen esetben a nonverbális kommunikációs eszközökre nagyobb figyelmet fordítunk, mert azt az ember nem tudja olyan mértékben kontroll alatt tartani, mint szavait. A gyerekek testbeszédre való érzékenysége velük született, hiszen amint azt a prenatális pszichológia eredményei bemutatják, az anyaméhben növekedve tulajdonképpen ily módon kerülnek kapcsolatba a külvilággal: érzékenyek és képesek reagálni a hangmagasság változására, az anya testmozgására, a simogatásra. Kutatások szerint a különféle ízek más-más arckifejezést idéznek elő a csecsemőkből, amelyek nagyon hasonlítanak a felnőttek reakcióira: édes íz - enyhe mosoly, savanyú inger - csücsörítés, keserű íz - fintor.6 Ezeket az arckifejezéseket nem tanítják be előzőleg a gyerekeknek, önkéntelenül váltódnak ki, ez pedig azt bizonyítja, hogy az embernek veleszületett képessége a mimika általi kommunikáció. A két-három hónapos csecsemőnél már megjelenik az úgynevezett szociális mosoly, amely válasz mások mosolyára: ez főként utánzáson alapul.7 A csecsemők nemcsak utánozni képesek a testbeszédet, hanem nagyon könnyen felfogják szüleik és mások gesztusait is: a nyugtalanságot, konfliktust, de a harmóniára utaló jeleket is érzékelik már pár hónapos korukban.8

A szavak és a testbeszéd összehangoltsága rendkívül fontos a gyerekekkel való kommunikációban, hiszen a minden apró rezdülést észrevevő gyerekekben csak szorongást és bizonytalanságot keltünk, ha nem valóságos érzelmeinket közvetítjük, hanem ellentétes információkat árasztunk feléjük kommunikációs csatornáinkon keresztül.9 Nagy szerepet kap a felnőttek kommunikációjában a tudatosság: például a testközelség a pozitív érzelmek kifejezésének módja10 - ezért nem helyes, amikor „büntetésből" a gyerek az óvó néni mellett kell üljön, hiszen az neki magától értetődően kitüntetés!

Szakemberek szerint „a gyermek elsősorban nem attól van biztonságban, hogy szülei szeretik őt, hanem attól, hogy szeretik egymást".11 A gyermek nagyon apró jelekből megérzi a szülők közti harmóniát és a feszültséget is, és ha a kapcsolatuk megromlására utaló jeleket észlel, már nem érzi biztonságban magát. Ennek következménye pedig a fejlődésében mutatható ki leginkább, ahol észlelhető zavarok jelennek meg minden téren (fizikai, intellektuális és főleg emocionális szinten). A gyermek nemcsak az üzenetek felfogásában használja összes érzékszervét, hanem azok tárolásában is.12 Ezért sokszor öntudatlanul törnek fel belőle játék közben a felnőttektől ellesett mozdulatok, hanghordozás, testtartás, viselkedés - így nyújt a megfigyelő számára pontos képet az átélt szituációról. E megállapítás rávilágít arra is, hogy hogyan vésődnek be olyan mélyen a gyerek belső világába a körülötte történő események, amelyek megragadják őt: minden, külvilággal kapcsolatot teremtő csatornán keresztül tovább élnek benne a megtapasztalt események. Így sokáig látja a színeket, az arckifejezéseket, a mozdulatokat, hallja a hangokat, érzi a kellemes vagy kellemetlen érintések nyomát stb. - mindehhez pedig hozzájárul élénk fantáziája, amely által újra és újra valóságosnak éli meg a helyzetet. Ez a tulajdonság hatékonyan felhasználható az élmények feldolgozásában, valamint a gyerekek kifejezőkészségének alakításában.

Mozgásos-énekes játékok

Számtalan olyan vallásos tárgyú ének van, amelyet mozgással lehet kísérni.13 A gyerekek számára nagyon fontosak ezek a játékok: egyrészt észrevétlenül elmélyítik hitismereteiket, másrészt általuk is kedvelt tevékenység a közös ének, tánc, mozgás. E játékok egyszerre fejlesztik verbális és nonverbális kommunikációs készségeiket, erősítik a kapcsolatokat a résztvevők között.

Közös családi ima - a verbalitás eszköze

A metakommunikációs eszközök fejlesztése ürügyén nem hanyagolható el a szókincs gazdagítása, a verbális kifejezőkészség előmozdítása. Ezt a célt és a család bensőséges együttlétét segítik elő a reggeli vagy esti közös imák. Legalább egyik szülő részvétele fontos ezeken az alkalmakon,14 mert így megmutatják azt, hogy nekik is igényük van az imára, életük része. Nem csupán arra jók az ilyen együttlétek, hogy a gyermekek megtanuljanak imádkozni, hanem elmélyítik a családtagok közötti kapcsolatokat is, főleg ha szabadon imádkozva, egymás előtt hálát tudnak adni a kapott jóért és bocsánatot kérni a mulasztásokért. Négyéves kortól már nagyon szépen és őszintén imádkoznak a gyerekek saját szavaikkal, egyéni lelkiállapotuknak, hangulatuknak megfelelően,15 ha foglalkoznak velük, ismerik és használják a hálaadó, kérő, dicsérő és bűnbánó imát. Imáikban kimondhatják problémáikat, vágyaikat, érzéseiket, és ha gondosan ápoljuk hitéletüket, megfogalmazva és kimondva azokat megkönnyebbülést nyernek, mert meg vannak győződve, hogy kérésük jó „kezekben" van.

A játék

A gyermek számára legjellemzőbb tevékenységforma a játék. A játék során kipróbálhatja a felnőttek szerepeit, ismereteket, készségeket szerez. Ugyanakkor lehetősége van arra, hogy ő vegye át az irányítást, tervezzen, gondolkodjon és cselekedjen céljainak megfelelően.16 Ez a tendencia tetten érhető, amikor a gyerek kiosztja a szerepeket a különböző személyeknek („Te királylány leszel, én herceg"), illetve tárgyaknak (a székből vonat lesz, az asztalból ház). Értelmi, nyelvi és szociális képességei szempontjából nagyon fontos ezért a játék fejlesztő hatása: harmonikus személyiségfejlődéséhez pedig szükséges, hogy képes legyen egyedül, felnőttekkel (szülővel, pedagógussal), illetve más gyerekekkel is játszani.17 E tevékenységforma rövid meghatározására Benedek László észrevételét idézem, amely szerint a játék egy kreatív aktus, „amelynek során a játékos saját belső tartalmait teszi külsővé, alkot és teremt valamit [...], vagyis megjelenít valamit a világban önmagából".18 Többféle osztályozás született a játéktevékenység jellemzőivel kapcsolatban, ezeknek a leglényegesebb elemei: a játék motivációja belső; egy aktív tevékenység, melyben az érzelmeknek fontos szerepük van; lehetőséget teremt a felfedezésre, a valóság megismerésére; nem utolsósorban örömforrás.19 A gyerek minden élményéből, akár pozitív, akár negatív, játékot tud varázsolni. Ez a játék magáért a játéktevékenységért van, az átélés öröme jellemzi, nem valamilyen cél elérése érdekében játszik. Mindezek mellett nem hanyagolható el a gyermekjátéknak a pszichológusok által kimutatott terápiás értéke: a kellemetlen tapasztalatok újrajátszásának feszültségcsökkentő szerepe van, képes a kínos élmények levezetésére20 (a gyerek a szülők által sokszor „előadott" veszekedéseket élethűen reprodukálja, az eredeti „forgatókönyv" szerint. Itt számára nem az ismétlés a fontos, hanem az átélt szorongás levezetése).

A gyermeki játék belülről motivált, mintha-jellegű aktivitás, amely elősegíti a képzelet és az önkifejező erő fejlődését. A kezdeti stádium után a mintha-jelleg átalakul, és helyét átveszi a fejlettebb szintet képviselő szimbolikus játék.21 Ebben a játékszakaszban a gyerek átkódolja tapasztalatait, és úgy játssza el, újraértelmezve az átélt helyzeteket.22 A következőkben a szimbolikus játékot nézzük meg részletesebben, mert a vizsgált korosztályra, az óvodáskorú gyerekekre ez a legjellemzőbb játékforma.

A szimbolikus játék

A gyerek életét szüntelen alkalmazkodás jellemzi, hiszen kénytelen a számára érthetetlen, külső szabályokat felmutató felnőttek világához iga-zodni.23 Az alkalmazkodás elsősorban az utánzáson keresztül valósul meg, mert az még nem igényel tudatos cselekvést, ugyanakkor segítségével a gyerek jobban megérti a világot. Amikor a felnőtteket utánozva azonosul a gesztusokkal, mimikával, hanghordozással, a szavakkal, akkor egyben a cselekvésegységek jelentését, és érzelmi töltését is elsajátítja. Folyamatosan utánozva a szokásokat, véleményeket, azok fokozatosan belsővé válnak, interiorizálódnak, ezért emelik ki a hasonulás és az azonosulás szerepét a tanulásban.24 A felnőtteknek való állandó megfelelési igyekezetben azonban fontos, hogy legyen a gyerek számára egy olyan tevékenységi terület, amelyben nem ő alkalmazkodik, hanem a valóságot tudja asszimilálni saját belső énjéhez, a külső büntetéstől való félelem nélkül.

A szimbolikus játéknak fontos szerepe van a gyerek érzelmi és értelmi egyensúlyának megtartásában. Az egész gyerekkor folyamán jelen van a gyermeki játékban, de tetőpontja 2-3 és 5-6 éves kor között van.25 Legfontosabb jellemzője a vágyteljesítő áttétel, amely a játékban jelen levő fantázia által kerül kifejezésre: ez olyan megoldásokat jelent a mindennapokban megtapasztalt problémákra, melyet nem kísér bűntudat, illetve kompromisszumot jelent vágy és tilalom között (például az űrhajós elviszi a - nem szívesen látott - pólyás testvérkét).26

Az énhez való asszimiláció funkciója, amely elsődleges a szimbolikus játékban, főleg érzelmi indíttatású, de néha kognitív is lehet. A játék során, amelyben a gyerekek újra átélik az eseményt, elsősorban érzelmi konfliktusokat jelenítenek meg, és azok feloldásán dolgoznak.27 Ez a feldolgozás legtöbbször sikerrel is jár, mivel játékukban nem marad megoldatlan a helyzet, amit előzőleg átéltek, és a játékok általában jobb végkifejlethez vezetnek, mint ahogy a valóságban történt. Elsődleges funkciója mellett egyéb funkciói is vannak, mint: kielégítetlen igények kompenzálása, szerepek felcserélésének lehetősége, az én felszabadítása és kiterjesztése. Tudattalan konfliktusok is kifejeződhetnek a szimbolikus játékban: szexuális érdeklődés, a szorongás, iszonyodás, agresszivitás elhárítása, a kockázattól vagy a versenytől való félelemből fakadó meghátrálás.28

A játék során a gyerek leegyszerűsíti a mozgást (csak úgy tesz, „mintha"), de ezek a vázlatosan lejátszott cselekvések egész történést jeleznek, mivel az eredeti gesztusokat őrzik sematizált formában29 (például egy pillanatnyi szemlehunyás jelképezi az alvást, egy-két kavarás a főzést).

A játék - út a gyermekhez

„A kicsi gyermek, ha meg is tudná fogalmazni, hogy mit érez, mi bántja, még akkor sem mondaná el. Hiszen a legegyszerűbb dolgokon kívül a vágyait sem tudja megfogalmazni, ahhoz elvont, fogalmi gondolkodásra volna szükség, és arra a képességre, hogy saját lelkiállapotát, problémáit felismerje. A játékban azonban mindent meg tud eleveníteni, vágyait és emlékeit éppúgy, mint tudatos és nem tudatos problémáit, félelmeit, a különböző feldolgozatlan élményeket, amelyek lelki sérülést okoztak; sőt a környezetéhez, illetve a környezete tagjainak egymáshoz való viszonyát is."30

A játék során a gyereknek erősödnek pszichikai folyamatai (gondolkodás, figyelem, beszédkészség, képzelet stb.), és társas képességei is fejlődésnek indulnak: képes lesz más gyerekekre figyelni, együttműködni velük. Éppen ezért a gyerek játékának megfigyelése által képet nyerhetünk érzelmi és értelmi fejlettségéről: életkori szakaszok szerint elég jól meghatározható a gyerekek sajátos játéktevékenysége. További megismeréshez vezet az a tény, hogy a gyerek érzelmeit, gondolatait, tapasztalatait a megjelenített személyek szájába és magatartásába vetíti ki.31 Ezekkel kapcsolatosan óvatosnak kell lennünk, mert a gyerek nem csupán azt jeleníti meg élethűen, amit korábban átélt, hanem vágyait, kívánságait is hasonlóan fejezi ki. Egy figyelmes, a gyereket ismerő felnőttnek azonban nem okozhat problémát a gyermek tapasztalatainak és vágyainak elkülönítése.

E képessége révén a gyerek újra átéli az adott eseménnyel kapcsolatos érzéseit, indulatait - ebben rejlik a gyermeki játék katarktikus, felszabadító és gyógyító hatása.32 Ennek tudatos felhasználása a szakemberek részéről létrehozta a játékterápia különféle ágazatait: bábjáték, gyermekpszichodráma, meseterápia stb. Például a bábjáték során a gyerek sokkal pontosabban kifejezi érzelmeit, vágyait, félelmeit, mert a báb szájába és tevékenységébe ülteti át saját személyét, gondolatait.33 Közvetlenül nem kerül kapcsolatba a „közönséggel", ezért gátlásai sincsenek, hisz nem őt nézik, hanem a szereplő bábot. Milyen formákban mutatkozhat meg a játékban a gyermek problémája? Zavarra utaló tevékenységforma lehet a gátolt játék, a destruktív, éretlen, regresszív, kényszeres, szétszórt, hiperaktív játék.34 Ezek a játékmódok, azon kívül, hogy valamilyen problémára utalnak, fontos lépést jelenthetnek a kezelés terén: általuk sokszor a gyermek által elfojtott élmények törnek fel a tudattalanból.35

Jegyzetek

1 Pearce és Axinn, idézi Nelson, James M.: Psychology, Religion and Spirituality. Springer 2009, 247. (http://books.google.com/books?id=LBv_K9Q0Z6gC&pg=PA499&dq=religious+practices+in+psychotherapy &ei=SAH4SubvCIG0yQShs9SIAg#v=onepage&q=religious%20
practices%20in%20psychotherapy&f=false. Letöltve: 2009. 11. 12.)

2 Vö. Nelson, 247-248.

3 Vö. Nelson, 499.

4 Vö. Szász, Suzanne: Gyermekünk szótlan nyelve. A testbeszéd. Kossuth Nyomda, h. n. 1987, 11. A szerző megállapítja, hogy a szülők és a gyerekek kapcsolata akkor jó, ha a szülők gyorsan ráhangolódnak csecsemőkorú gyermekük „szavak nélküli nyelvezetére", és a gyerek is megérti a szülők testbeszédét.

5 Természetesen vannak nagymértékű kulturális különbségek, de a kutatók abban egyetértenek, hogy az alapérzelmek (öröm, harag, félelem, undor, szomorúság) kifejezése hasonló - más-más kultúrájú emberek felismerik egymás érzelmeit az arckifejezések alapján. Vö. Cole - Cole, 156-157. Egyéni különbségek is megfigyelhetők például a testközelség preferenciája esetén.

6 Vö. Cole - Cole, 153. A szerzők egy csecsemő és egy felnőtt fényképeit is mellékelik az arckifejezések bemutatására.

7 Vö. Cole - Cole, 190.

8 Vö. Szász, 144-145. Egy fényképet tesz közzé, melyen egy négyhónapos kislány összehúzott szemöldökkel, legörbülő szájjal, ökölbe szorított kézzel hallgatja szülei vitáját. Egy másik képen egy kisfiú kíváncsian nézi szülei búcsúcsókját.

9 Vö. Szász, 146-147.

10 A testközelség társulása negatív szavakkal zavart és ellentmondást kelt a gyermekben. Vö. Szász, 149.

11 Takács, 70.

12 Vö. Kleinewiese, Elisabeth: Tranzakcionális analitikus gyermekterápia. (ford. Herman Erzsébet) In: Petzold, Hilarion - Ramin, Gabriele: Gyermekpszichoterápia. Osiris, Budapest 2002, 94.

13 Ilyen, tanítványaim által kedvelt játékok: Ki teremtette ezt a világot?; Fejem, vállam, térdem, talpam; Jézusunknak életében; Oly csöpp ember volt Zakeus; A balga homokra épített; Jézus szeret minden kicsi gyereket; Jó Atyám, imádlak; Nem vagyok én gyalogos katona; Kis telefonom stb.

14 Chapman, 85.

15 Négy-ötéves óvodás tanítványaim (2005/2006-os tanév) a következő, mély valóságokat rejtő fohászokat mondták: „Milyen jó, Uram, hogy megteremtettél minket - és... így te sem vagy egyedül." (Sz. P. I.). „Köszönöm, hogy világosságot adtál nekünk, mert így nem sötétben kell járnunk óvodába." (P. T.). Karácsonyi kérés: „Istenem, szeretném, ha hazajönne édesanyám Németországból, és többet nem menne el." (P. R.).

16 Vö. Dieterich, 145.

17 Vö. Polcz: Meghalok én is?, 156.

18 Id. Bagyinszki Péter Ágoston: Az Isten, az ember és a játék. Agapé, Szeged 1998, 21.

19 Vö. Kósáné, 109. Több más tudományos, illetve filozofikus meghatározás olvasható a következő szerzőnél: Bagyinszki, 17-19.

20 A kellemetlen emlékek mellett a gyerek játékai olyan vágyakat is tartalmaznak, amelyek kiszorultak a tudatból, s most rejtett formában, csökkentett feszültséggel térnek vissza. Ha valamilyen fájdalmas emléktől szeretne a gyerek szabadulni, újra meg újra eljátssza a számára kellemetlen jelenetet, ezáltal „csökkentve az élmény kínos feszültségét, és megszelídítve a hozzá tapadó indulatokat". Mérei - V. Binét, 122-129.

21 A gyermeki fejlődés függvényében a játéknak több típusát is megkülönböztetik a kutatók: szenzomotorikus játék (kb. 1 éves korig), kutató-explorációs játék (2-3 éves), alkotó-összerakós játék, majd a szimbolikus játék után legfejlettebb játékformának a szabályjáték tekinthető, amely iskoláskortól jellemző a gyerekre. Dieterich, 146-147; Kósáné, 109-110; Bagyinszki, 26-27.

22 Vö. Vajda, 132-133. Kiemelt szerephez jutnak a belső szemléleti képek, a tapasztalatok újrakódolása, ismeretek elrendezése, megértés. Általuk válik lehetővé az áttétel, behelyettesítés, az indulatok levezetése. Vö. Takács, 61, 63.

23 Vö. Piaget-Inhelder, 55.

24 Vö. MéreI-V. Binét, 72.

25 Vö. Piaget-Inhelder, 55, 57.

26 Vö. Mérei-V. Binét, 114.

27 A feszültségoldásra példa: az anya az utánzott gesztus által akkor is jelen van, ha épp nincs otthon; az óriásnak tűnő apa emberközelibbé válik, ha a gyerek körbehordozhatja táskáját, felteheti szemüvegét stb. Vö. Mérei-V. Binét, 73.

28 Ebben az esetben összeolvadhat az álom szimbolizmusával. Piaget-Inhelder, 58-59.

29 Előzőleg már említettük, hogy a mintha-játékok a gyermeki játéknak egy előző fokozatát képviselik, amelynek során begyakorolják a gyerekek az utánzást és a cselekvések sematizálását. Mérei - V. Binét, 80-82.

30 Polcz Alaine megfogalmazása, idézi Bagyinszki, 30.

31 Vö. Kósáné, 110-111; Polcz Alaine: Világjáték. Dinamikus játékdiagnosztika és játékterápia. PONT Kiadó, Budapest 1999, 8.

32 Vö. Kósáné, 112.

33 Vö. Kósáné, 141; Polcz: Világjáték, 25.

34 Vö. Takács, 159.

35 Vö. Broche, 61.


Keresés a Katholikos oldalain

Támogassa a Keresztény Szót kiadó Verbum Egyesületet adójának 2 százalékával!

Idén is 2010- es évi adójának 2 SZÁZALÉKÁT ajánlhatja fel nonprofit intézmények számára. 
Kérjük, amennyiben fontosnak tartja intézményünk fejlődését, a 2010- es adóbevallási ív leadásakor adója 2 százalékát ajánlja a VERBUM Egyesületnek.

Adataink:
Asociaţia Culturală Creştină VERBUM
VERBUM Keresztény Kulturális Egyesület
C.I.F. : RO17111720
Cont bancar (IBAN): RO45RNCB01060266 04990001
BCR Cluj

 

 

biblia

Minden kegyelem

A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése