Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Bura László
bOGDÁNFFY SZILÁRD VÉRTANÚSÁGA
Élete szilárd hitre, töretlen hűségre épülő szeretetszolgálat

 

The Martyrdom of Szilárd Bogdánffy

Szilárd Bogdánffy was born on the 21st of February 1911 in Feketetó (Crna Bara, today in Voivodina, Serbia), Austria-Hungary. His father was a teacher and a cantor. In 1925 the Bogdánffy family moved to Temesvár/Timisoara, Romania. There he attended the Piarists' school. He was ordained a priest by bishop István Fiedler in Oradea in 1934. He earned a PhD degree in philosophy and dogmatics at the Univer-sity of Budapest. Back home he became a professor at the catholic seminary in Oradea. While organizing the religious life and forming catholic communities, he regularly became the subject of molestation and persecution by the Romanian police. The Romanian communist leadership started a campaign against Christian (especially against the Catholic) religion. Dr. Szilárd Bogdánffy became bishop of the diocese Oradea and Satu Mare, Romania in 1949. As a new bishop he was arrested and imprisoned only two months later. He spent four years in various prisons throughout Romania. He fell ill because of bad prison conditions and regular tortures. Although having pneumonia, he was not given any medication. He died on the 3rd of October 1953 in the prison of Aiud, Romania. He was a martyr of his faith. He is beatified in Nagyvárad/Oradea, Romania on 30th October 2010.

 

XVI. Benedek pápa 2010. március 27-én jóváhagyta a titokban szentelt szatmár-nagyváradi püspök, az 1953-ban a nagy-enyedi börtönben meghalt dr. Bogdánffy Szilárd1 krisztusi vértanúságát elismerő dekrétumot.

Tempfli József váradi megyéspüspök 1993. október 8-án írásban kérte a Szentté Avatási Kongregációtól a boldoggá avatási eljárás elindítását. Az 1994. február 4-én közölt jóváhagyás után az ügy posztulátorául felkért P. Szőke János szalézi és a kinevezett egyházmegyei bíróság (vezetője Fodor József általános helynök, tagjai a kinevezett szakértők)2 összegyűjtötte a vértanú püspök életére és munkásságára vonatkozó adatokat, munkáit, kéziratait, valamint a közvetve vagy közvetlenül rá vonatkozó dokumentumokat, kihallgatták az életével, tevékenységével, bebörtönzésével kapcsolatosan adatokat szolgáltatni tudó kortársait, a még élő tanúkat.

A kutatás szabályai szerint készült egyházmegyei vizsgálatot (a tanúvallomásokat, a kritikai életrajzot, korrajzot, a történész és teológiai szakértői véleményét) a Szentté Avatási Kongregáció hitelesnek ismerte el. A kongregáció teológiai bizottsága megvizsgálta, elemezte, s megállapította, hogy Isten szolgája valóban vértanúságot szenvedett, mert Krisztus ügyéért szenvedett és halt meg a börtönben, embertelen körülmények között. Ügyét a kongregáció bíborosi kollégiuma 2010. január 12-én meghozott végső döntését követően terjesztették a pápa elé.

Bogdánffy Szilárd3 csak egy a kommunizmus idején a börtönben halálra kínzottak közül. Személyéről, személyiségéről azért kell többet tudnia az egykori szülőföldjén és működése egykori tájain ma élő utódoknak, mert életútja, életmódja a ma élőknek is konkrét cselekvésekre ösztönző tanulságokkal szolgál(hat). Halálát követően a szentek közösségének hitében, az örök élet reményében élők (tanúvallomásokból, közlésekből tudjuk) többen kérték közbenjáró imáját; olvashattunk az imameghallgatásainak tulajdonított gyógyulásokról.4 A pápa döntése, Isten szolgája vértanúságának elismerése, a hivatalos dekrétum kihirdetése után immár egyházilag is engedélyezett, hogy a ma (és az ezután élők) gondjaikban-bajaikban-törekvéseikben közbenjárásért az oltárra emelt vértanúhoz (is) forduljanak.

Bogdánffy Szilárd életpályájának konkrét adatai, a működése - tevékenysége területeinek ismerete, a jellemvonásairól, törekvéseiről tudósító tanúságok, tanúvallomások - mind olyan támpontok, amelyekről elgondolkodva személyiségét ma is magunkhoz közel állónak ismerhetjük fel, következésképp meg-érezhetjük, miért tekinthetjük sorsunkat szívén viselő barátunknak. Ehhez szolgál támpontul életútjának tömör bemutatása és személyisége történeti értékelése, amelyet tevékenysége főbb mozzanatainak (némelykor a kor konkrét történéseivel összefüggő) áttekintésére, élete fontosabb eseményeire (esetenként kortársak megítélésére) alapozunk.

Bogdánffy Szilárd Ignác 1911. február 21-én született Feke-tetó községben, Torontál megyében (mai neve: Crna Bara, Szerbia), édesapja (örmény családból származó) kántortanító. Iskolai tanulmányait minden szinten jó eredménnyel végezte. Az elemi osztályokat Torontálkeresztesen (Temes megye), a gimnáziumot Temesváron végezte (három osztályt románul a Diaconovici Loga Gimnáziumban (ekkor bentlakó a tanítói kon-viktusban). Szülei Temesvárra költözése (1925) után a kegyes tanítórendi szerzetesek (piaristák) gimnáziumában tanul. Érettségi után felvételét kéri a nagyváradi latin nyelvű egyházmegye szemináriumába, illetőleg teológiai főiskolájára. Románul és németül tud, nyáron továbbképezi magát a görög nyelvben, gyakorolja a főiskolán hasznosítható gyorsírást. Fiedler István püspök a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldi (1929-1934). Ő szenteli pappá 1934. június 29-én. A teológiai tanulmányok végzése mellett hittantanári szakvizsgát is tett (Budapesten 1933-ban, Nagyváradon 1935-ben, ugyanekkor elvégezte a Kolozsvári Egyetem pedagógiai szemináriumát is). A romániai oktatási rendszer a középiskolai tanároktól egyetemi szintű képesítést követelt, ezért a balázsfalvi Román Görög Katolikus Teológiai Főiskolán (katolikus hittan főszak-latin nyelv mellékszak) licenciátusi vizsgát tesz (1937-ben). Később, 1941-ben (a megváltozott állami viszonyok miatt) licenciátusi vizsgát tesz a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán is, s ugyanott 1943-ban megszerzi a hittudomány doktora tudományos minősítést.

Indokolt volt tehát, hogy szakmai képzettsége folytán az egyházmegye főhatósága a középiskolai (magyar és román nyelvű) hitoktatás feladatával bízta meg (tanított a Nagyváradi Állami Fiúgimnáziumban, a Szent Orsolya Római Katolikus Tanítónőképzőben, az Emil Gojdu Líceumban románul és a Premontrei Fiúgimnáziumban). Tanári pályája kezdetén (19341935) helyettes tanárként lélektant és kozmogóniát tanított a szatmárnémeti Hittudományi Főiskolán, 1943 őszétől viszont a szatmári-nagyváradi Római Katolikus Hittudományi Főiskola véglegesített tanára. Aszkétikát, szertartástant és missziológiát tanít. Tanítványai - mind a gimnáziumban, mind a teológiai főiskolán - sokoldalú tudása („élő lexikonnak" mondták), közvetlensége, türelme miatt szerették. A tanítás során nemcsak a tananyagot magyarázta meg, hanem diákjait a helyes érvelésre, logikus következtetések levonására is megtanította. Számonkéréskor mindig úgy kérdezett, hogy a tanuló felelni tudjon a feltett kérdésre.

Szellemi képességeit valamennyi visszaemlékező rendkívülinek mondta. Ez kitűnt a nyelvek ismeretében (latint és franciát is tanított, román tagozaton helyettesített), félelmetes volt matematikatudásában is. Tanítványa volt a Gojdu Líceumban Vasile Hossu (egykori nagyváradi görög katolikus püspök), aki rá emlékezve elmondta: „Mindig élmény volt őt hallgatni és nála felelni, mert lehetetlen volt, hogy valamit ki ne húzzon a diákból".5 Élete minden időszakában az embertársak cselekedetekben megnyilvánuló szeretete jellemezte. Igényes nevelő volt, de gondjaikban mindig tanítványai mellé állt. Senkit mások előtt meg nem szégyenített, senkivel nem kivételezett. Nem tett különbséget a különböző vallású tanulók között, ugyanazt várta el tőlük is, érezték: szereti őket.6 Kapcsolatot tartott sok, az iskolából kikerült diákkal, teológiai tanárként pedig a nyári szünidőben a hallgatókkal. Nagyon fontosnak tartotta a hivatásgondozást, ennek kapcsán a szeminaristák lelki közösségének kialakítását. A teológushallgatók lelki életének, tudatos életrendjének ösztönzésére ezért kezdeményezte az Unio Apostolica közösségét. A keresztény családok erősítése céljából megalapította a Merici Szent Angéla orsolyita harmadrendet. A szenvedő embertársak iránti szeretetét ismerve bízták meg elöljárói a nagyváradi közkórház és az elmekórház lelkészi ellátásával is.

Végtelen türelemmel és alázattal tudott bánni a beteg (sokszor igen problematikus lelkületű) embertársakkal.

Nem politikai indítékok, hanem az embertársak szeretete késztette a származásuk, vallásuk miatt üldözöttek mentésére. Kimentette a magyar hatóságok által 1944-ben a lágerbe vitt zsidó származású kispapokat,7 s a hatóságok elől más zsidó származású személyeket is elbújtatott.8 A nyilasok szemében persona non grata volt, megérezte, hogy fenyegetett állapotú, ezért befeküdt a Szent József kórházba, másnap pedig, a fasiszta hatalomátvétel napján egy időre eltűnt a nyilvánosság elől.

Embertársai iránti szeretetének a börtön embertelen körülményei közt is sokféle tanújelét adta. Naponta kereste a szeretetszolgálat lehetőségeit. Elrejtett kenyérdarabokat adott a legyengülteknek,9 a szenvedélyes dohányosoknak egy-egy cigarettát szerzett,10 legyengült rabtársa helyett cipelte a börtön raktárából kihordott 25 kilós zsákot, védelmébe vette a zsákok hordása közben összerogyott társát.11

Bogdánffy Szilárd életútjában jelentős változást jelentett dr. Scheffler János megyéspüspök intézkedése: kinevezte a szatmári püspöki irodába titkári beosztásba, ugyanakkor mindkét egyházmegye tanácsosává.12 (A püspöknek jó munkabírású, hivatása magaslatán álló munkatársra volt szüksége, ugyanis 1944-ben a bombatámadáskor a püspöki palota pincéjében meghalt szinte az egész központi papság.) Feladatköre nagyon sokszínű volt: a püspököt ő kísérte el bérmaútjaira, megszervezte az esperesi tanácskozásokat, felügyelte a katolikus iskolákat, a papi pályára készül ő tanulók számára létesített kisszeminárium gondnoka volt. Bukarestben ő intézte az egyházmegye ügyeit.

Bogdánffy Szilárd számított arra, hogy a kommunista állam tervszerű egyházellenes támadásokra készül, erre utaltak 1948 tavaszán a rendőrség intézkedései, amelyek az egyházmegye levelezését, a nunciatúrával való kapcsolatát vizsgálták. Tanúja volt a nyílt támadás megindításának, a nemzeti egyház létesítése szándékának, ugyanis ezeket éppen Szatmárnémetiben jelenti be az egyik miniszter.13 Az ismert korabeli események: az iskolák, az egyházi javak államosítása; a görög katolikus egyház feloszlatása, beolvasztása az ortodoxiába; az egyházmegyék esperesi kerületté lefokozása, egyetlen (a gyulafehérvári) egyházmegyébe való beolvasztása kapcsán a Szentszék előre látta, hogy milyen sors vár a romániai katolikus egyházra. Várható volt, hogy a római katolikus püspökök is a sorra letartóztatott keleti szertartású püspökök sorsára jutnak. Hogy a megyéspüspököktől megfosztott egyházban a későbbiekben is szentelhessenek papokat, a Szentszék utasítására az apostoli nuncius az 1948 decembere-1949 áprilisa közti időszakban több titkos püspököt szentelt. A szatmár-nagyváradi egyházmegye számára Patrick O'Hara érsek dr. Bogdánffy Szilárdot (akkor 38 éves!) szentelte fel 1949. február 14-én.14 Püspökké szenteléséről Bogdánffy Szilárd soha nem beszélt, gyónási titokként őrizte.15 Ennek tényéről vádlott-társai az ellene indított politikai per tárgyalása folyamán értesülhettek, mások a többi titokban szentelt püspök pere kapcsán. Dr. Scheffler János püspök tudott püspökké szenteléséről, s utódjának is őt tekin-tette.16 „Téged, Szilárd testvérem, a vértanúságra szentellek!"17 - O'Hara érsek szavai voltak ezek, amelyekkel az elfogadott egyházi rend várható kötelezettségeire és várható következményeire is figyelmeztette.

Az egyház felfogása szerint ő igazoltan Krisztus ügyéért szenvedett, s formálisan ugyan nem ontotta vérét, de a börtön körülményei, az elszenvedett kínzások materiálisan vértanúság, ugyanis ezek okozták a halálát. Letartóztatása és bebörtönzése tulajdonképpen a romániai római katolikus egyház Rómától való elszakítása és a nemzeti egyház megalakítása céljából készített forgatókönyv része volt. A bonyolult terv egyik lehetséges változatában valószínűleg ő (is) szerepelt a hatalom által kiválasztott egyik lehetséges vezetőként, akár püspökként. (Az állam, amint kiderült, ismerte a titokban felszentelt püspökök kilétét, ügynökei ugyanis a nuncius távozása után betörtek a nunciatúrára és megszerezték a neveket.) A koncepciós perben elhangzott vádak a szokásosak voltak: hazaárulás, kémkedés. A nagyváradi katonai bíróság 1953 januárjában ilyen címen ítélte 12 évi kényszermunkára. A fellebbviteli tárgyaláson már nem lehetett jelen, ugyanis 1953. október 2-án meghalt a nagyenyedi börtönben. Az egyháziakat a katonai törvényszéki tárgyaláson képviselő ügyvéd18 elmondta, hogy a pert azért készítették, mert nem írta alá az okmányt, amelyben kimondták volna a romániai katolikus egyház elszakadását Rómától.

Bogdánffy Szilárdnak a letartóztatásától a katonai törvényszéki tárgyalásig eltelt négy esztendő során nagyon sokat kellett szenvednie. Rabtársai közléséből ismert, milyen eszközökkel kínozták. Nyilván az említett cél érdekében elektromos sokk alkalmazásával vallatták; csigára húzták, s közben kérdezgették: akarja-e még a kapcsolatot a pápával?19 A szadista börtönőrök sokszor megverték, a talpát addig ütötték, míg a seprűnyél el nem tört, büntető cellába zárták. Dolgoztatták a máramarosszigeti ólombányában, 1952-ben követ fejtett a Fekete-tenger melletti (kivégzőtábornak szánt) Capul Midián, a Duna-csatorna építésénél. A katonai bírósági tárgyaláskor az a ruha volt rajta, amelyet elfogatásakor viselt. A Jilava föld alatti börtönében, az ólombányában, a Fekete-tenger melletti kőfejtéskor, a Duna-csatorna építésénél télen és nyáron viselt ruha ekkor már cafatokban lógott rajta. Az egykor erős fizikumú, nagy teherbírású fiatalember szervezetét a bebörtönzés mindenütt embertelen körülményei tönkretették. A kór megtámadta a tüdejét. Amikor 1953. augusztus 16-án átszállították a nagyenyedi börtönbe, súlyos mellkasi fájdalmai voltak. Szeptember végén teljesen leromlott állapotban, magas lázzal a börtön betegszobájába vitték. A börtön orvosa tudatosan nem kezelte, megtagadta tőle a szükséges gyógyszert.20 1953. október 1-jén, csütörtökön meghalt. A börtön asztalosműhelyében dolgozó rabok bükkfából készített koporsóba helyezték.21 A Három jegenye elnevezésű rabtemetőbe temették. Sírját a temetőben dolgoztatott rabok megjegyezték, később többen titokban felkeresték.22 Exhumálását, földi maradványainak hazahozatalát a nagyváradi ordinárius és a nagyváradi plébános elhárította.23 A területet a szomszédos gyár terjeszkedése folytán felszántották, így sírja nem létezik. Bogdánffy Szilárd meggyőződéséért, hitéért megalkuvás nélkül, öntudatosan vállalta a szenvedéseket, sohasem adta fel a reményt, hogy kiszabadul. Minden megpróbáltatást panasz nélkül viselt el a börtönben. Fogolytársaiban is - szenvedései minden helyszínén - ébren tartotta a szabadulás reményét, erősítette hitüket. Szeretetszolgálat volt az is, ahogy - alázatosan, sohasem hivalkodva - legyengült fogolytársakat segített, esetenként megvédett.

Az embertársait mindenkor szolgálni akaró Bogdánffy Szilárd emléke maradandóan élt egykori tanítványaiban, munkatársaiban, sok-sok rabtársában. Ezért tanúskodtak személyéről, a vele történtekről. Mindenkori segítő készségében bízva katolikusok és reformátusok kérték segítségét, jelen életük gondjainak, problémáinak megoldásáért közbenjáró imáját. Hitük szerint eredményesen.

Jegyzetek

1 Életéről: Fodor József: A jóság elitje a XX. században. Dr. Bogdánffy Szilárd élete. Nagyvárad 2004; Fodor József: Isten szolgája dr. Bogdánffy Szilárd vértanú, püspök (prédikációs vázlatok), Nagyvárad 2009.

2 Vö.: Fodor 2009, 30-32.

3 A tudományos fokozatot jelentő doktori címet nem használta, ezt hívságosnak tartotta. Hatalmas tárgyi tudásával sohasem kérkedett, vitákhoz csak akkor szólt hozzá, ha véleményét konkrétan kérték. Észrevételei megfogalmazásában mindig szerény volt. Ezt egykori rabtársai is egyöntetűen tanúsították; egyszerűen Szilárdnak kellett szólítaniuk.

4 Vö.: Fodor 2004, 80.

5 Vö.: Fodor 2009, 14.

6 Vö.: Eszenyeiné Széles Mária református teológiai tanár, lelkipásztor vallomása. Idézi: Fodor 2004, 80.

7 Engel Károly, Frank Miklós, Semptei Róbert, Vermes Géza, Villányi András. Az adatokat Engel (Köllő) Károly közölte.

8 Az éjszakai házkutatásokat sikerült megúszniuk.

9 Megtörtént, hogy cellájuk átkutatásakor megtalálták nála összegyűjtött kenyérdarabokat, ezért a börtön parancsnoka felpofozta.

10 A kihallgatások során - feltehetően a vallomástételre ösztönzése céljából - olykor cigarettával kínálták a vallatott foglyot. Ilyen alkalommal juthatott egy-egy cigarettához.

11 Büntetésül a börtönőrök elverték, 72 ütést mértek a talpára.

12 A püspök saját kézzel írott kinevezésében közli: „A gondjaimra bízott két egyházmegye kormányzásában szükségét érzem olyan munkatársnak, aki a váradi egyházmegyét alaposan ismeri és mint Alma Materét szereti." A befejező mondat: „Eddigi érdemeinek némi elismeréseképpen mind a két egyházmegye püspöki tanácsosává kinevezem." 1947. április 16.

13 Dr. Takács Lajos nemzetiségi miniszter 1948. július 18-án Szatmárnémetiben elmondott beszédében közölte: a püspökök aknamunkát folytatnak, külföldi imperialisták céljainak szolgálatában állnak. Elfogyott a türelmi idő, ezért az első lépés, hogy felmondja a konkordátumot a római egyházzal. Lehetőséget adnak, hogy (a katolikus egyház) nemzeti egyházzá alakuljon. (A teljes szöveg itt olvasható: Szabad Élet. Napilap, IV. évf. 162. sz.)

14 A püspökké szenteléséről az egyházmegyében csak Scheffler János megyéspüspök tudott. Személyét is bizonyosan ő javasolta O'Hara nuncius Szatmárnémetiben történt látogatásakor.

15 Az 1990-es években püspökké szentelésének tanúi közül még élt a vele egyszerre püspökké szentelt Ploscaru loan lugosi görög katolikus püspök és a nunciatúrán szolgálatot teljesítő szerzetesnők főnöknője, Lasláu Clara.

16 Belczay János nyugdíjas kanonok vallomásában említi, hogy 1949 tavaszán, amikor egyszer Scheffler János püspök őt hívatta, közölte vele, hogy ha őt bebörtönöznék, bármilyen egyházi ügyet Bogdánffy Szilárddal meg lehet beszélni. (Ennek értelmét ő, Beliczay János akkor fogta fel, amikor Bogdánffy halála után értesült arról, hogy felszentelt püspök volt.)

17 O'Hara nuncius szavait a szentelésen jelen volt apáca idézi vallomásában. Vö.: Fodor 2004, 60.

18 Dr. Molnos Ernő.

19 Egykori fogolytársai tanúskodása.

20 A börtönorvos, dr. Rauca kijelentette: nem kár érte, ha meghal, mert ő nem gyilkos, aki egy embert megöl, ő a nép gyilkosai közé tartozik.

21 A koporsóra papírból kivágott keresztet erősítettek, majd a kazánból összekapart kormot oldottak fel enyves vízben, s ezzel bekenték a koporsót. Megszáradtakor levették a papírt, ott maradt a kereszt fehér alakja.

22 A papok közül: Bálint Lajos (később érsek), Matos Ferenc, Demkó Pál, Bodnár János, Dascal István.

23 Azzal hárították el, hogy a nagyváradi székesegyház kriptája vizes. Nem fogadták el dr. Czumbel Lajos szatmári ordinárius ajánlatát sem: helyezzék el a szatmári székesegyház kriptájába, ahonnét megfelelő időben átszállíthatják Nagyváradra.


Keresés a Katholikos oldalain

Támogassa a Keresztény Szót kiadó Verbum Egyesületet adójának 2 százalékával!

Idén is 2010- es évi adójának 2 SZÁZALÉKÁT ajánlhatja fel nonprofit intézmények számára. 
Kérjük, amennyiben fontosnak tartja intézményünk fejlődését, a 2010- es adóbevallási ív leadásakor adója 2 százalékát ajánlja a VERBUM Egyesületnek.

Adataink:
Asociaţia Culturală Creştină VERBUM
VERBUM Keresztény Kulturális Egyesület
C.I.F. : RO17111720
Cont bancar (IBAN): RO45RNCB01060266 04990001
BCR Cluj

 

 

biblia

Minden kegyelem

A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése