Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Barna Gábor
a REMÉNY BIZTONSÁGA
A rózsafüzér-társulati tagság elöregedése, az elnőiesedés és az üdvösség1

The Safety of Hope. The Rosary Society and its Members

In the 19th and 20th century the Rosary Societies lived and worked in a secularized society, not many new members joined in, so the average age was high, most of the members were women. The Societies were important not only from a social and cultural, but also from a religious point of view.

 

A rózsafüzér-társulat, de általában a vallási társulatok is a 19-20. század folyamán úgy értelmezték helyzetüket, hogy működésüket egy elvallástalanodó világban és társadalomban végzik, utánpótlásuk csökken, tagságuk elöregedik és elnőiesedik. Féltek a megszűnéstől. Különösen azok, amelyek - mint általában az imatársulatok - kevésbé voltak attraktívak, szemben azokkal, amelyek jobban jelen voltak a társadalom mindennapi életében, s a társadalom aktuális (szociális, karitatív, művelődési, mecéná-si) igényeit elégítették ki.

Az egyén szempontjából egy vallási társulathoz való csatlakozás, a részvétel a vallási mozgalmakban legtöbb esetben az egyén kapcsolatrendszerének és életstratégiájának részbeni vagy teljes átgondolását és újrafogalmazását kívánta és kívánja meg. E kapcsolatrendszer és életstratégia érinti az egyénnek nemcsak embertársaihoz, hanem az Istenhez, valamint a jelenhez, a jövőhöz és a múlthoz való kapcsolatát s az ezekhez való viszonyt is. Az egyén megfogalmazza: ki vagyok, hová tartozom, mi az életem célja? Ezen a ponton jelennek, jelenhetnek meg a vágyak cselekedeteket inspiráló erőként.

E folyamat és hatás kétségtelenül felismerhető még azokban az években és évtizedekben is, amikor a vallási társulatokat hatalmi szóval feloszlatták, működésüket korlátozták. Rövid írásom a többszörös miértekre keresi a választ s ad egyfajta értelmezést.

Az Élő Rózsafüzér története és magyarországi társulatai

A 18. századi forradalmi mozgalmak és a felvilágosodás hatására Franciaországban volt a legerősebb a katolikus egyháztól való elfordulás, azaz a szekularizáció egész Európában. Erre mintegy válaszképpen alapította meg Pauline Maria Jaricot (1799-1862)2 1826-ban a régi formákat megújító Élő Rózsafüzér imatársulatát Lyonban. Szervezetének sajátossága abban áll, hogy tizenöt személy társul a rózsafüzér háromszor öt (örvendetes, fájdalmas és dicsőséges), azaz tizenöt titka elmondására, 2002 óta pedig a világosság rózsafüzére újabb öt titkát egymás között megosztva, húsztagú csoporttá b ővülve végzik az imádságot. Az Élő Rózsafüzér gyorsan elterjedt az egész kontinensen,3 s a 19. század második felében számos társulata megalakult a korabeli Magyarországon is. Az I. világháború idején a társulat, sok száz és ezer csoportban, egy milliónál több tagot egyesített. Az ország legnagyobb létszámú társulata lett.4

Milyen kapcsolatrendszerek működtek/működnek a társulaton belül?

E társulati forma azért is lehetett ilyen népszerű, mert a vallásos társadalom nagy közösségét az egyén számára átlátható kis közösségekre bontotta le (15, ma 20 fős csoportokra), ugyanakkor ezeken keresztül az egyént be is építette a nagyobb közösségbe. A rózsa-füzér-társulat a társadalom horizontális szervezésének két tradicionális elvét is bekapcsolta a társulatszervezésbe: a vérségi kapcsolatokat és a lokalitást. A csoportok szerveződésének az alapja a szomszédság és a rokonság volt, amelyek az egyén életének amúgy is alapke-retei.5 Ezzel együtt a rózsafüzér egyéni jellegű ájtatossági forma volt és maradt. A tagok felvállalt imakötelezettségüket egyénileg végezték, s csak ún. titokváltáskor, a hónap első vasárnapján s néhány más alkalommal (októberi rózsa-füzér-ájtatosságok, halottvirrasztás) imádkoztak közösen.

A 20. század elejére, közepére ez a keret fellazult párhuzamosan a társadalom egészének átrendeződésével. A férfiak mindinkább elmaradtak, s főleg asszonyok vettek részt a társulati életben. Ebben közrejátszott a 19. század utolsó évtizedeiben felerősödő szekularizációs folyamat mellett a vallási társulatok „piacának" nagyobb kínálata is. A századforduló idején a rózsafüzér-tár-sulat mellett megjelentek más, hasonló felépítésű szervezetek, amelyek megosztották a vallásos laikus társadalmat, s más-más szocializációs mintát kínáltak fel a férfiak, a nők, a gyerekek, valamint a módosak s a szegények számára.

Egyéni és közösségi vallásgyakorlás, elnőiesedés és elöregedés kérdése a rózsafüzér társulatban

A nyilvánosság fórumai a 19. században csak fokozatosan nyíltak meg a nők számára. De ebben az időszakban már sok asszony előfizetett vallásos újságra, folyóiratra, köztük a rózsafüzé-res havilapra, a Rózsafüzér Királynéjára.6 Azaz a nők számára is kitágult a világ. A rózsafüzér-társulati élet a szabályozott kilépés lehetőségét jelentette a nők számára a 19-20. század fordulójának zárt családfelfogás keretei között. A hétköznapokból való kilépés mellett pedig az egyház életébe való fokozottabb bekapcsolódás keretét és lehetőségét, a nyilvánosság elsődleges fórumát is jelentette. A 20. század első évtizedeiben a nők szerepvállalása a rózsafüzér-társulatban mind erőteljesebb lett, s most már nemcsak a tagság, hanem a vezetőség szintjén is. A tagösszeírások egyértelműen mutatják a gyors elnőiesedést. A 20. század első felében, de főleg a kommunista/ szocialista rendszer idején a középkorú és idős nők imatársulata lett.

A rózsafüzér-társulat fogta és fogja össze legtöbb helyen máig a körmeneti szobrokat hordozó Mária-lányokat s az őket vezető Mária-dajkákat is. Sok helyen a rózsafüzéresek végezték és végzik a templom takarítását, virágozá-sát vagy akár az oltárdíszítést is. Ők a templomok/egyházak háttérbe húzódó legnagyobb mecénásai is. A férfiakat s a fiatalabb korosztályokat (még a nőknél is) más vallási és világi társulati formák vonzották magukhoz, akiknek száma és aránya így a múlt századfordulóra a rózsafü-zér-társulatokban erősen visszaesett. Az elnőiesedés és a fiatalok távolmaradása már egy évszázaddal ezelőtt is állandó és visszatérően fontos problémája volt a társulatnak: féltek a megszűnéstől. A társulat havi folyóirata, a Rózsafüzér Királynéja, illetőleg a rózsafüzérrel kapcsolatos irodalom ugyanakkor szinte igazodott ehhez a folyamathoz, és egy nőiesnek jellemezhető vallásosság legitimálását adta.7

Ez a nagyfokú elnőiesedés a szeku-larizálódási folyamat keretében értelmezhető. A gazdasági, társadalmi és kulturális modernizációs folyamatok során, amely a férfiak egy részét ki is mozdította eredeti társadalmi közegükből, a nőknek jutott a privát, a családon belüli feladatkör (háztartás vezetése, gyereknevelés). Ennek keretében ők gondoskodtak a családi szakrális világról is. A vezetők azonban az 1940-es évekig férfiak voltak, a 20. század végére pedig kizárólag női tagok maradtak. A rózsafüzér tehát elsősorban női ájtatosság lett és az maradt ma is.8

A vallási élet fokozatosan erősödő fe-minizálódása Magyarországon a 19. század közepétől, Közép-Európában pedig általában a 19. század elejétől jól kitapintható. A társulati élet a 20. század második felében, a kommunista diktatúra alatt, a privát imaélet formájában élt tovább, feladva és elhagyva a közéleti és a vallási élet nyilvánosságának maradék terét, a körmeneteket is. Az üldöztetés idején visszahúzódott a magánélet intimitásába, ismét kizárólagossá váltak az imatársulat funkciói.

Napjainkban a rózsafüzér csupán egy a sok más vallási társulat között, s nem is a legvonzóbb. Éltetője a középkorú és az idős női korosztály. Az évszázados panaszok és előrejelzések nem váltak be: az imatársulat ma is működik, azaz mindig van az idősebb korosztálynak olyan tagja, aki be akar lépni a társulatba, vállalja az ezzel járó kötelezettségeket, elsősorban imádságokat, egyéni és közösségi áhítatokat s a hozzájuk kapcsolódó egyéb, helyi hagyományokon alapuló kötelezettségeket (takarítás, oltárdíszítés stb.). Az idősebb korosztályoknak erő-sebb imaélete a legtöbb paraszti (és talán nem paraszti) közösségben is elfogadott volt.

A rózsafüzér nagyon egyszerű áhítati forma, azaz bárki végezheti. Az egyéni vallásgyakorlás keretében ez a rózsafüzér tized, tíz Üdvözlégy Mária elimádko-zását jelentette. Az imádkozásnak rugalmas tér- és időszerkezete volt, azaz bármikor és bárhol, bármilyen szituációban, még munka közben is végezhető volt, sőt a munka közbeni végzését még ajánlják is. Az imaéletben biztosítva volt egy hangsúlyos intimitás, amely fontos szükséglete az egyéni vallásgyakorlásnak, de egyfajta közösségi jelleg is. Az egyéni ájtatosságot ugyanis a társulati tagok másokkal egy időben, egyszerre végzik, s vannak közös imaalkalmaik is. A rózsafüzér tehát egy nagyobb közösséghez tartozás tudatával is párosult.

A rózsafüzér-társulat nagyon sok helyen saját temetkezési egyletet alapított és működtetett.9 Ennek célja a halotti pompa emelése és a hátramaradt családtagok bizonyos anyagi támogatása mellett az volt, hogy egyfajta spirituális biztonságot nyújtsanak az egyénnek. Mindenki tudta ugyanis, és gyakorolta is valamilyen fokon, hogy a társulat tagjai látogatják a beteg társukat, részt vesznek a temetés előtti este elhunyt tagtársuk virrasztásán, testületileg megjelennek a temetésen és imádkoznak az elhunytért, valamint évente misét mondattak értük. A társulat az imádságban és a segítségben tehát összekötötte az élőket és a holtakat. Azaz a halál órájában a közösségi szolidaritást, később pedig a memóriát, a megemlékezést ígérte a tagjainak.10 A személyes vallomások ezt fogalmazzák meg. Ezen túlmenően pedig az üdvözülésükért végzett ima és szentmiseáldozat vonzó lehetett és lehet sokak számára: amíg a társulat fennáll, mindig lesznek, akik imádkoznak értem, nem felejtenek el.

Néhány tanulság

A rózsafüzér-társulat térségünkben egészen napjainkig megőrizte tömegmozgalom voltát, látens módon ugyan, hiszen az imaélet privát és kisközösségi kereteiben, s nem a nyilvánosság fórumain működik. Valószínűleg azért maradhatott meg jelentősége, mert

1. működése, tagjainak áldozatvállalása révén az egyházi mecenatúra jelentős felvállalását jelentette, azaz az egyháznak érdeke volt fenntartása, a hívőknek pedig intézményes keretet biztosított alamizsnálkodáshoz, amelynek gyakorlása az egyik sarkalatos keresztényi erény,

2. mert világos, jól átlátható és könnyen teljesíthető feladatokat írt elő,

3. az egyéni és a közösségi vallásgyakorlás formáinak vállalható egyeztetését kívánta meg tagjaitól,

4. a szervezeti és tartalmi megújulások pedig (legújabban II. János Pál - a világosság rózsafüzére, 2002) a korszerűség és az egyetemesség (katolicizmus) tudatát erősíthetik.

Mindezeken túlmenően azonban a rózsafüzér társulat a család, rokonság, szomszédság, egyházközség, világegyház táguló szintjei közti összekötő, az élők és holtak közti kapcsolatok megteremtője, s ebből fakadóan egy sajátos felelősségérzet kialakítója lehet. Egyúttal az emlékezet erősítője, befolyásolója is. E kapcsolódások az egyén helyét kijelölik az életút során és a vallásos társadalomban. Egyfajta biztonságot adnak tehát. Ebben a többszörösen rétegzett nagy közösségben az egyén egyenrangú tagtársaival. Itt megszűnik mind a vagyoni, a társadalmi státusz, a lakóhely, a nemzeti, nyelvi, etnikai közösségekhez tartozás, az életkor, a nem szerinti megkülönböztetés. A rózsafüzér-társulat nagy „el ő nye", hogy a maga szintjén a társadalmi kapcsolatokból kiiktatta a versengést, éppen az egyéni és közösségi vallásgyakorlási szintek egymást kiegészítő alkalmas vegyítése és a virtuális közösség jellege révén. Ebben a körben mindenki fontosnak érezhette és érezheti magát, s nincs a valóságban alá- vagy fölérendelt helyzetben. A rózsafüzér-tár-sulat demokratikus közösség, a társadalom összekötő szálait ténylegesen és lélektanilag is erősíti. Átlátható közösséget hoz létre, amely iránt napjainkban, de a 19-20. század fordulóján, a nagy társadalmi átalakulások idején (iparosítás, városba költözés, kivándorlás, társadalmi státuszváltás, elszegényedés, továbbtanulás stb. miatt) nagy volt az igény. Amikor meglazultak vagy el is szakadtak a vérségi és lokális összekötő szálak. A hagyományos kisközösségi kapcsolathálók szétzilálódása idején egy másfajta, ám mégis közösségi kapcsolódást jelentett. A bizonytalanságban megbízható támpontot anyagi és spirituális értelemben is. A társulatok megjelenésének, de még inkább fennmaradásának és továbbélésének egyik oka tehát spirituális volt, a lelki biztonságkeresés.

*

A kapcsolathálók végigkísérik az egyént a születéstől a haláláig. Ez a háló a gyermekkorban kicsi, majd szélesedik, bővül, míg az öregedéssel ismét beszű-kül.11 Az egyén élete végén, amikor készül a halálra, elmagányosodik.12 Ebben az életkori szakaszban a hívő ember a gyengülő világi kapcsolatok helyett egy erősödő spirituális és transzcendensre orientált kapcsolathálót alakíthat ki magának. A vallási társulat ehhez valóságos társadalmi hátteret jelentett, és jelent napjainkban is. A társulat szabályzatán alapuló rendszeres imaélet, misemondatás, a csoport élő és elhalt tagjaiért pedig a közösségi memórián túl a remény biztonságát nyújtja: mindig lesznek, akik imádkoznak érte. S ezzel a tudattal talán még megválni is könnyebb a világtól.

Hajlamosak vagyunk a kutatás során a vallási társulatokat csupán szociológiai és kulturális jelenségnek tartani s elfeledkezünk a vallásgyakorlás transzcendensre irányuló vonatkozásairól. Eddig említett néhány jellemzője mellett pedig a rózsafüzér-társulati tagság a hit bizonyosságán át az üdvözülés lehetőségét is kínálta és kínálja tagjainak. Egykori és mai tagjai számára ez a jövő biztonságát és reményét nyújtja.13

Irodalom

Angelica, Schwester, Pauline Marie Jaricot. Stifterin des Vereins der Glaubensverbreitung und des lebendigne Rosenkranzes. Xaverius Verlag, Aachen 1918

Barna Gábor, A kunszentmártoniak radnai búcsújárása. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 3. kötet, 1991, 209-244.

Barna Gábor, Az Élő Rózsafüzér kunszentmártoni társulata. Living Rosary Confraternity in Kunszentmárton. Devotio Hunga-rorum 5. Néprajzi Tanszék, Szeged 1998

Barna Gábor, Leaders and the led. Social strata, genders, age groups and roles in a lay religious confraternity (sajtó alatt, Edinburgh) 2002

Barna Gábor, The Security of Hope. The Confraternity of the Living Rosary. Acta Ethnographica Hungarica 2006 Vol. 51. Nr. 3-4. 345-356.

Bechtold, J., Das Leben, Wirken und Leiden der gottseligen Pauline-Marie Jaricot. Trier 1898

Imhof, Arthur E., Elveszített világok. Hogyan gyűrték le eleink a mindennapokat - és miért boldogulunk mi ezzel oly nehezen... Akadémiai Kiadó, Budapest 1992

Józsa László, Kunszentmárton múlt századi szentembere: Ökrös József. In: Barna Gábor (szerk.) Szentemberek. A vallásos élet szervező egyéniségei. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 1. Szeged, 1998, 233-244.

Kirsch, Wilfried, Handbuch des Rosenkranzes I-II. Wien 1950

Marshment, Margaret, Representation of Women in Contemporary Popular Culture. In: Diane Richardson - Victoria Robinson (eds.) Introducing Women's Studies. Feminist theory and practice. Macmillan, Houndwills and London, 1994, 123,-150.

NaTdenoff, Georges, Pauline Jaricot. Editions Paulines, Médiaspaul 1986

P. Fehér Mátyás OP, Rózsafüzéres népszokások. Rózsafüzér Királynéja LX. 5. (1944. május) 3.

Winston-Allen, Anne, Stories of the Rose. The Making of the Rosary in the Middle Ages.

The Pennsylvania State University Press, Pennsylvania 1997

Jegyzetek

1 Első hallásra össze nem függő, egymástól távol álló jelenségek, folyamatok és problémák: elöregedés, elnőiesedés és a hívő ember számára célként megjelenő üdvösség, üdvözülés fogalmazódtak meg a címben. Rövid írásom összefonódásukat mutatja be és értelmezi a csaknem mindenütt legnépesebb vallási társulat, legelterjedtebb vallási tömegmozgalom, az Élő Rózsafüzér példáján. Elsősorban Balázs Lajosnak ahhoz a gondolatához kapcsolódóan, hogy a vágy befolyásolja az emberi cselekedeteket, hogy a vágy rítusképző és csoportképző erő lehet.

2 Bechtold, J.: Das Leben, Wirken und Leiden der gottseligen Pauline-Marie Jaricot. Trier, 1898, Angelica Schwester: Pauline Marie Jaricot. Stifterin desVereins der Glaubensverbreitung und des lebendigne Rosenkranzes. Xaverius Verlag, Aachen, 1918, NaT-denoff, Georges: Pauline Jaricot. Éditions Paulines, Médiaspaul 1986.

3 Kirsch, Wilfried: Handbuch des Rosenkranzes I-II. Wien, 1950, 337-338.

4 A magyar nyelvhasználatban a rózsafüzértársulat lényegében az élő rózsafüzért jelenti, még akkor is, ha egy-egy helyen a társulatalapítás korábbi időre datálódik.

5 Barna Gábor: Az Élő Rózsafüzér kunszentmártoni társulata. Living Rosary Confraternity in Kunszentmárton. Devotio Hunga-rorum 5. Néprajzi Tanszék, Szeged 1998.

6 A társulat hivatalos lapja 1885-1944 között a Rózsafüzér Királynéja című havilap volt.

7 Marshment, Margaret: Representation of Women in Contemporary Popular Culture. In: Diane Richardson - Victoria Robinson (eds.): Introducing Women's Studies. Feminist theory and practice. Macmillan, Houndwills and London 1994, 131.

8 Barna Gábor: Leaders and the led. Social strata, genders, age groups and roles in a lay religious confraternity (sajtó alatt, Edinburgh), 2002.

9 Barna Gábor: Az Élő Rózsafüzér kunszentmártoni társulata. Living Rosary Confraternity in Kunszentmárton. Devotio Hungarorum 5. Néprajzi Tanszék, Szeged 1998, 34-35.

10 Winston-Allen, Anne: Stories of the Rose. The Making of the Rosary in the Middle Ages. The Pennsylvania State University Press, Pennsylvania 1997.

11 Imhof, Arthur E.: Elveszített világok. Hogyan gyűrték le eleink a mindennapokat -és miért boldogulunk mi ezzel oly nehezen... Akadémiai Kiadó, Budapest 1992, 156-157.

12 Imhof, Arthur E.: Elveszített világok. Hogyan gyűrték le eleink a mindennapokat -és miért boldogulunk mi ezzel oly nehezen. Akadémiai Kiadó, Budapest 1992, 216.

13 Hasonló címen megjelent a szerzőnek egy terjedelmesebb angol nyelvű tanulmánya, ahol további irodalmi utalásokat is találunk: Barna Gábor: The Security of Hope. The Confraternity of the Living Rosary. Acta Ethnographica Hungarica Vol. 51. 2006 Nr. 3-4. 345-356. A szerző egy készülő könyvének néhány tanulságát foglalja össze ez a tanulmány. Címe: Az ismeretlen rózsafüzér. Egy imádság, egy tárgy, egy vallási tömegmozgalom keresztény művelődés- és társadalomtörténete.


Keresés a Katholikos oldalain

Támogassa a Keresztény Szót kiadó Verbum Egyesületet adójának 2 százalékával!

Idén is 2010- es évi adójának 2 SZÁZALÉKÁT ajánlhatja fel nonprofit intézmények számára. 
Kérjük, amennyiben fontosnak tartja intézményünk fejlődését, a 2010- es adóbevallási ív leadásakor adója 2 százalékát ajánlja a VERBUM Egyesületnek.

Adataink:
Asociaţia Culturală Creştină VERBUM
VERBUM Keresztény Kulturális Egyesület
C.I.F. : RO17111720
Cont bancar (IBAN): RO45RNCB01060266 04990001
BCR Cluj

 

 

biblia

Minden kegyelem

A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése