Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Fehér Ildikó
kÍSÉRTÉS A DOKTOR FAUSTUSBAN

 

Temptation in Doctor Faustus

Temptation as a theological term carries different meanings. In this article the author tries to analyze Faustus's trial and meeting with the evil. The famous mythical story was treated for the first time by Marlowe, and the tale became a type-story in the western literature. The topic left its mark not merely on English, but also on German culture. The Faustian deed was interpreted differently in the Renaissance than in the Age of Enlightenment or in the Romanticism, but the Faustian phenomenon has kept the European thinking in its magic spell since the 16th century. The article deals with the first act of the drama, where Faustus' monologue gets a thorough analysis. I make comparison between the Biblical story of the Fall and the temptation of Faustus. In the conclusion the following question is asked: is it really a temptation what we see in this drama, or we can already regard Faustus' story a tale of his damnation. Several scholars are quoted throughout the article, such as Douglas Cole, Georges Santayana, Thomas McAlindon, Harry Levin, and Leo Kirschbaum.

Keywords: temptation, trial, Fall, damnation

 

Shakespeare mellett bizonyára sokak számára ismerős Christopher Marlowe neve, aki szintén jelentős angol reneszánsz drámaíró volt, és ha hosszabb ideig élt volna, talán most az ő neve lenne annyira ismert, mint nagy kortársáé. Egy másik alkalommal talán majd szót ejthetünk arról, hogy miért tudunk viszonylag keveset a többi angol reneszánsz drámaíróról, de most nézzünk bele Malowe leghíresebb művébe, a Doktor Faustusba!

Christopher Marlowe Doktor Faustusa nem tartozik a jól ismert téma sokak által elsőként olvasott feldolgozásai közé. A fausti ember, a fausti tettek viszont szinte már „elcsépelt" fogalmak. Igyekeztem összegyűjteni néhány irodalmár idevágó és általam elfogadott gondolatát. Részleteiben csak a dráma első felvonásának tárgyalására térek ki, és felteszem a kérdést: hol van jelen a kísértés?

A kísértés mint teológiai fogalom több jelentést hordoz magában. Az ember minden megpróbáltatásban egy „ideiglenes jóval" találja szemben magát, ami az „örök jó" helyét szándékozik elfoglalni. Aquinói Szent Tamás Summa Teologicajában az „ideiglenes jó" fogalmát a „szeretet" terminusával magyarázza, ahol az „igaz szeretet" az egoista „önszeretettel" áll szemben. A kísértés egy másik olvasata a szónak olyan jelentése, ami az Istenbe vetett bizalom és hit hiányát hordozza. Ez utóbbi elemzése nem része a fejtegetésünknek.

Faustus az ördöggel kötött szövetségének mítosza, melyet elsőként Christopher Marlowe dolgozott fel, jól ismert típustörténetté vált a nyugati irodalomban. Douglas Cole kiemeliMarlowe újításait a szerző legfőbb forrásával, az angol Faust-könyvvel szemben. A híres német mágusról szóló anekdotákat az író bölcselkedő, filozófiai és teológiai fogalmakkal fűszerezte meg, így a főszereplő indítékai sokkal gazdagabbak, mint az eredeti forrás szerint.1 Marlowe mint teológushallgató bizonyára ismerte Szent Ágoston De libero arbitrióját, ahol a következő kijelentés található: „Minden bűn az isteni, igazán tartós dolgoktól való elfordulást jelenti, melynek célja a változó értékek felé fordulás és eltávolodás a változatlan, örök jótól." Ez a tett büszkeséghez és önzéshez vezet. „.a büszkeség pedig minden bűnnek a gyökere."2

George Santayana az sugallja, hogy Faustus átérezte a természet misztériumát, és azért szidta a hatóságokat, hogy megvalósítsa álmát. Santayana szerint Marlowe rehabilitálta Faustust. A főhős ugyan elkárhozik a mű végén, de emberi, nemes és tragikus hőssé emelkedik.3

Thomas McAlindon megfogalmazása szerint Faustus „minden olyan törekvésnek az archetípusa, amely az emberi erőt meghaladó cél felé mutat".4

A Faust-téma nem csupán számos reneszánsz angol darabban hagyott nyomot, hanem a német irodalomban is. A reneszánsz drámában fontos szerepet játszik a spirituális alárendeltség és az önpusztítás. A főhős szerint a forradalmi tett szabadságot jelent, de végül mégis megalázkodik. A felvilágosodás korában, a 18. században a fausti tettnek egy másik szempontját emelték ki. Lessing például Faustus kielégíthetetlen kíváncsiságára mutatott rá. Goethe a 19. században a romantikus individualizmusról beszél. Hasonló pozitív hozzáállás található meg Nietzsche művében, a Tragédia születésében, (1872) amely Faustust a modern ember előképének titulálja. Oswald Spengler A nyugat alkonyában szintén az állítja, hogy „Faustus a modern kultúra teljes motiváló erejét személyesíti meg: modern ember a saját technikai újításának szolgálatában és gazdasági módszereinek csapdájában".5

A Faust-legenda a 19. század végén Joseph Conrad A sötétség mélyén (1899) című regényével tér vissza az angol nyelvű irodalomba. A 19. századi gyarmatosítás során Kurtz isteni jellegű státuszra tesz szert, démoni rítusokban vesz részt, és Faustushoz hasonlóan szörnyűséges halált hal. Oscar Wilde regénye, a Dorian Grey képmása (1891) ugyanazt a karaktert mutatja be, aki a tudományok helyett éppen esztétikai gyönyörre vágyik. Thomas Mann regénye, a Doktor Faustus, amely a II. világháború közepén íródott, Faust alakját a zenész Adrian Leverkhünben idézi fel. A Faust-jelenség tehát a 16. század óta tartja bűvkörében az európai gondolkodást.

A sátán közreműködése nélkül aligha történt volna meg a bibliai bűnbeesés. Ádám és Éva valószínűleg nem is tudtak a gonosz létezéséről, mert ártatlanok és tapasztalatlanok voltak. Marlowe Faustusa viszont már tanult ember, tudja, mit jelent a tudás és a bölcsesség. Talán ő az egyik legjobb wittenbergi diák. Az első monológ a középkori tudományok listáját mutatja be, ahol első helyen a filozófia áll: S Aristoteles legyen bibliád. / Megbűvöltél szép analitika. / Bene disserere est finis logices... (1.1. 5-7.)*

A filozófiát az orvostudomány követi: S jöjjön Galenus / Látva, ubi desti-nit philosophus, ibi incipit medicus. (1.1.12-13.)

Az orvostudománynak tudomása van ugyan a legfőbb testi működésekről, és jó pár betegséget képes meggyógyítani, de nincs hatalma az ember számára örök életet adni. Ez az a pont, ahol Faustus határozottan kifejezi, hogy istenivé akar válni. Douglas Cole szerint ez a kijelentés a drámában „a keresztény Isten tevékenységének világi paródiája".7 Szembetűnik a hasonlóság a bibliai bűnbeesés történetével. Faustus elégedetlen mindazzal a tudással, melyet hosszú évek alatt szerzett, és amely bármely más halandó számára is rendelkezésre állt. Roland M. Frye úgy véli, hogy Faustus vétke „az ember eredeti bűne, az Istentől való elfordulás" az Istenhez való hasonlóság érdekében. Vagyis Faustus vágya nem a természettudományokban való további elmélyülés, hanem az emberi korlátok túllépése.8

A középkori tudományok sora két jelentős diszciplínával zárul, a jogtudománnyal és a teológiával. A teológia fontosságát Douglas Cole és Peter Baro azért emelik ki, mert egyedül ezen a téren játszik szerepet a Szentlélek a puszta értelem mellett. Mindemellett Faustus monológjában remek szolgálatot tesz egy újabb élvezetes vitában.

A bűn jutalma a halál. Kemény szó. / Si pecasse negamus, fallimur, et nulla est in nobis veritas. / Ha eltagadjuk bűneinket, /Nincsen bennünk igazság, s öncsa-lók vagyunk. / Nos vétkeznünk muszáj hát; / S következésképp meghalunk: / [...] Agyő, hittudomány! (1.1. 39-40.)

Faustus itt tanulmányainak legelső gyümölcseit alkalmazza, nevezetesen az arisztotelészi logikát. Szillogizmust használ a saját szándékának bizonyítására. Az első premissza a római levél 6,23 versének csak első felét idézi, míg a második Szent János levelének 1,8-as fejezetét teljes egészében mondja ki. A római levélből szóló idézet így folytatódik: „...de Isten ajándéka az örök élet a mi urunkban, Jézus Krisztusban". Ha feltételezzük, hogy Faustus igen jártas volt a Szentírásban, akkor azt mondhatjuk, hogy a kihagyás szándékos. A Biblia akaratlagos félreértelmezése teljesen világos, mert ha Faustus pontosan olvasná a sorokat, akkor el kellene ismernie emberi korlátait és Isten természetfölötti gondoskodását. Büszkesége azonban semminek sem engedi alávetni magát.

Hol van eközben a gonosz? Az első emberpár bűnbeeséséhez szükség volt a sátán jelenlétére, talán azért, mert tudatlanságukban nem éltek volna szabad akaratukkal. Nem tudták az sem, hogyan kell a gonoszt megidézni. Faustus, aki korának egyik legműveltebb embere volt, tudta, mit tesz, mikor gyümölcsöt szakított a tudás fájáról, vagyis amikor a mágikus könyvekhez nyúlt. Saját maga idézi meg a sátánt. A Bibliától eltérően a természetfölötti segítség elsőként a jó angyalok alakjában jelenik meg Faustus dolgozószobájában. A gonosz angyal szinte azonnal követi a jót, és ettől a ponttól kezdve a darab folyamán mindig egymás után szerepelnek.

Miután Faustus meghallgatta a jó angyal figyelmeztetését és a gonosz bátorítását, gyorsan visszatér hóbortjaihoz és vágyaihoz. A következő sorokban a korabeli aktuális földrajzi felfedezések jelentős eredményei kerülnek szóba: Indiába szállnak majd aranyért, / Fényes gyöngyért járják az óceánt, / S az új világrészt is tűvéteszik / Friss gyümölcsért, királyi csemegékért. (1.1. 81-84.)

Harry Levin Indiát itt Amerikaként értelmezi, amely spanyol fennhatóság alatt volt, és úgy tartja, hogy a panoráma csak a nyugati féltekére korlátozódik.9 Mivel az India és Amerika közötti különbség már ismert volt a történelmi Faustus korában, kijelentése talán arra vonatkozik, hogy az egész világot akarja birtokolni Indiától Amerikáig. A friss gyümölcs említése képletesen utalhat a tudás gyümölcseire. A 105-107. sorban Faustus ismét tanúságot tesz arról, hogy feleslegesnek tartja a tudományokat, csakúgy, mint Cornelius Agrippa A művészetek és tudományok hiábavalóságáról és bizonytalanságáról szóló művében.

Faustus hangsúlyozza, hogy Agrippá-hoz hasonló hírnevet szeretne: Oly bölcs leszek, mint Agrippa, kiben / Halottidézőt tisztel Európa ( 1.1. 116-117.)

A mesterség folytatásának bizonyításához még két további híres XIII. századi mágus neve is említésre kerül, Roger Baconé és Pietro d'Albanoé: Vidd bölcs Bacon s Albertus könyveit. (1.1. 153.)

A két másik tudós, Cornelius és Valdes a gonosz angyal segítői, akik szintén azt sugallják Faustusnak, hogy a titkos tudományok felé kacsintgasson, és megerősítik a főhőst a tudományok haszontalanságának hitében: A mágia csodái esküre / Késztetnek, hogy más tannal nem törődsz. (1.1. 135-136.)

Kik ezek a mágusok? - teszi fel a kérdést W. W. Greg. Nem jelennek meg az eredeti, P. F. Gent által fordított forrásban, de minden bizonnyal Wittenberg ismert alakjai lehettek. Greg nem hiszi, hogy Cornelius Cornelius Agrippa volna, bár a neve a híres tudóst idézi. Cornelius és Valdes csupán arra szolgálnak, hogy drámai fordulatot adjanak a kísértésnek, és Marlowe nem is ad számukra több színpadi megjelenést a mű során. Greg azt sugallja, hogy a mágusok a boszorkányság kontárjai, akik sohasem voltak igazán a szellemek mesterei, Faustust csupán „bepalizzák", de maguk nem akarnak komoly bajba keveredni.10 Éppen ezért Valdes örömmel tanítja Faustus a boszorkányság alapjaira, tudván, hogy a főhős tehetsége miatt hamarosan túllép mesterén: S nagyobb mester leszel, mint jómagam. (1.1. 161.)

Ezáltal a tudásra és bölcsességre irányuló kísértés forrása fokozatosan a birtoklásra és hírnévre való vággyá alakul át.

Maga mögött hagyva minden kötelességét, csak az elkövetkezendő lehetőségeket látva Faustus eltávozik a sátán két emberi szolgájával, Corneliusszal és Valdesszel. Két becsületes tudós lép a színpadra a második szín elején, és azt feltételezik, hogy Faustus tiltott ösvényre lépett. Az első tudós Wagnerhez (a szolgához) szóló kérdése: Hol van a mestered? az Ószövetségben gyakran előforduló epizódra emlékezetet: Ádám, hol vagy? (Ter 3,9) vagy Hol van a fivéred, Ábel? (Ter 4,9).

Az első tudós aggodalmai nem alaptalanok: Attól rettegek, mit rég gyanítok én, (1.2. 31.)

Ismeri Faustus fékezhetetlen tudásvágyát, és ő az első a drámában, aki megjósolja a főhős végzetét, míg a második tudós nem hagy fel a reménnyel, hogy Faustus visszatér. Csakúgy, mint a jó és gonosz angyalok, a két tudós is a remény és a kétségbeesés ellentétét képviselik.

Faustus miután elsajátította az alapokat, azonnal kísérletet tesz, hogy megidézzen néhány szellemet. Nem találkozunk a drámában a sátán kísértésének ördögi félrevezető módjával, éppen ellenkezőleg, a próba a másik, az emberi oldalról érkezik.

Az első felvonás harmadik jelenetében Faustus, miután meggyőződött róla, hogy mire készül, szándékosan idézi meg az ördögöt. A módszerei az úgynevezett Sanctum Regumban, vagyis a jól ismert mágusok könyvében található. Marlowe bizonyára ismerte ezeket a praktikákat, mert a Faustus monológjában leírtak a fekete mise részletes leírását tartal-mazzák.11 Faustus a legtöbb részletet illetően tudatlannak bizonyul, mert Belzebub ereje jóval nagyobb, mint az övé. Mindezek ellenére készen áll, hogy lelkét átadja, mert az ókori tudósokkal akar egy közösségben lenni, akik társasága szórakoztatóbbnak ígérkezik számára, mint a szenteké.

Mephostophilis hittantanárt alakít, és igen didaktikus, amikor tájékoztatja Faustust az ő és Lucifer származásáról. Különösnek tűnik, hogy Faustus, korának egyik legműveltebb embere, a legtöbb tudomány ismerője rászorulna az efféle oktatásra. Magyarázat lehet Mephostophilis előadására Marlowe tanító szándéka, mely a közönséget célozza meg. Elképzelhető az is, hogy a hideg, racionális és gyakorlatias Faustust a hit fényénél kell rávezetni, hogy mi is a kárhozat, és hogyan számol be erről egy elkárhozott lélek. Mephostophilis őszintén írja le a pokol borzalmait, amely nem a bűnösök és érdekes tudósok társasága, hanem örök száműzetés Isten kegyelmétől és szeretetétől.

Rövid hitvallásában (1. 3. 76-82.) Mephostophilis a bibliai kísértő ellenképeként tűnik föl, majd mintha szerepet cserélnének Faustus monológjában: Így szenved a hatalmas ördög is / Az elveszett üdvösség miatt? / Tanulj Faustustól talpig férfi lenni, / S vesd meg az üdvöt, mely rád úgyse vár. (1. 3. 83-86.)

Ezeket a sorokat olvasva a harmadik szín végén úgy tekinthetünk Faustusra, mint bukott angyalra, akinek már nincs szüksége további rábeszélésre. Saját elhatározása szerint közelít a pokol felé anélkül, hogy egy percig is kételkedne. Éppen ezért ebben a színben nincs több vita a jó és a rossz angyal között. Faustus bizonytalansága az ötödik színben jelenik meg újra. A Sátán azonban rögtön felfedezi a habozást, és azon nyomban lerohanja a főhőst. A jó és rossz angyal párbeszéde Faustus monológja után is folytatódik. Ismét együtt jelennek meg, mint a mű elején, mivel újból egyforma esélyük van Faustus lelkének megszerzésére. Ámbár megfigyelhető, hogy az utolsó szó ebben az esetben is a gonosz angyalé, mindegy elsőbbséget biztosítva a sötét erőknek. Marlowe vagy az Úr nagyobb teret nyújt a Sátánnak. Éppen ezért hamisnak bizonyul az a feltételezés, hogy Faustus egy személyben elég a saját megkísértéséhez. Behódol a Gonosznak, és újból megidézi Mephososphilist, aki a Sanctum Regumban leírtak szerint jelenik meg. Faustus ismét nem késlekedik, ámbár a megalvadt vére jelében kap egy utolsó figyelmeztetést. (Faustus vére ugyanis a szerződés aláírása előtt hirtelen megalvad, Mephostophilis tűzzel olvasztja fel.) Újból habozni kezd, de Mephostophilis, aki mindent megtesz, hogy elnyerje h ősünk lelkét, tű zzel tér vissza. Faustus most már nem húzza az időt, és így nem okolhatja csak önmagát a következményekért. Consummatum est - idézi Jézus utolsó szavait a kereszten Szent János szerint. Ezáltal jelzi, hogy egyfelől a mágusok kifordított logikáját követi, másfelől azt, hogy a menny elérésének esélye megszűnt számára.12

Felmerül a kérdés, hogy valóban kísértésről van-e szó. Egyáltalán nem biztos, hogy a kísértés legfőbb lépéseinek vagyunk tanúi a dráma olvasása közben. Sokkal inkább beszélhetünk Faustus vergődéséről, mivel már képtelen elkerülni a kárhozatot. A kísértés tehát már valószínűleg a dráma kezdete előtt lezajlott a főhős életében, és a monológ első sorai már maga a gonosznak adott válasz. Az első felvonás harmadik színének végén megkockáztattuk Faustust „bukott angyalnak" titulálni. Mivel az emberek és démonok között az a különbség, hogy az emberek képesek megbánásra, míg a démonok nem, bátran állíthatjuk, hogy Faustus már elvesztette az igazi lehetőségét a bűnbánatra. A mű további olvasása során nem igazán látjuk, hogy Faustus töredelmet gyakorolna. Fel-felvillanó bizonytalanságai inkább a kétségbeesés tanújelei. Valójában tehát nem a kísértés, hanem a kárhozat történetéről olvashatunk a drámában. Faustus nemcsak üdvösségét veszti el - ez már régen megtörtént -, hanem képtelen kimászni a pokol gödréből.

Faustus tanulóévei során szert tett minden olyan ismeretre, amely az emberiség számára akkor elérhető volt. Mára a tudomány sokkal szerteágazóbb lett, minden tudós része, láncszeme egy emberek által irányított gépezetnek. Mindnyájan tudják, hogy bár hatalmas lépéseket tettek a fejlesztések során, korlátaik mindig lesznek. Sajnálatos viszont, hogy az ember néha mégis Faustus lesz, istent akar játszani. Szeretné eldönteni, hol kezdődik és végződik az élet, természeti csapásokhoz hasonló pusztításokat végez vagy természeti csapásokat idéz elő. Nem egy-egy Faustus él tehát ma a világon, hanem Faustusok sorozata, akik egyszer csak úgy találják, hogy nem tudnak kimászni a pokol gödréből.

Jegyzetek

1 Douglas Cole: The Nature of Faustus' Fall, in: Twentieth Century Interpretations of Doctor Faustus. A Collection of Critical Essays, ed. William Farnham, NewJersey 1969, 70.

2 Uo. 71.

3 Georges Santayana: The Rehabilitation of Faustus, in: Twentieth... 12-13.

4 Thomas McAlindon: Doctor Faustus. Divine in Show, Toronto 1994, 8-10.

5 Uo. 10-11. * Kálnoky László fordítása.

7 Douglas Cole, i.m. 73.

8 Roland M. Frye: Marlowe's Doctor Faustus: The Repudiation of Humanity, in: Twentieth... 55.

9 Harry Levin: Science Without Conscience, in: Marlowe Doctor Faustus, ed. John Jump (London: 1969) 142.

10 W. W. Greg: The Damnation of Faustus, in: Marlowe Doctor Faustus. 71-74.

11 Kurt Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban, Budapest 1997, 189.

12 Leo Kirschbaum: Doctor Faustus: A Reconciliation In: Critics on Marlowe...86.

 


Keresés a Katholikos oldalain

Támogassa a Keresztény Szót kiadó Verbum Egyesületet adójának 2 százalékával!

Idén is 2010- es évi adójának 2 SZÁZALÉKÁT ajánlhatja fel nonprofit intézmények számára. 
Kérjük, amennyiben fontosnak tartja intézményünk fejlődését, a 2010- es adóbevallási ív leadásakor adója 2 százalékát ajánlja a VERBUM Egyesületnek.

Adataink:
Asociaţia Culturală Creştină VERBUM
VERBUM Keresztény Kulturális Egyesület
C.I.F. : RO17111720
Cont bancar (IBAN): RO45RNCB01060266 04990001
BCR Cluj

 

 

biblia

Minden kegyelem

A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése