Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács Ottilia

zSIDÓ ÜNNEPEK
KERESZTÉNY SZEMSZÖGBŐL (2)

 

Peszah (pászka vagy húsvét)

A peszah - magyar jelentése: elkerülés - a tizedik csapás (elsőszülöttek halála) elkerülte a zsidó családokat, ellentétben az egyiptomi családokkal. A peszah alkalmával erre az eseményre és az Egyiptomból való szabadulásra emlékeznek (Mózes második könyvében megtalálható az eredete), az ünnep hetedik napján pedig megemlékeznek a Nádas tengeri átkelésről. A peszah tehát, azon túl, hogy kiemelkedő mezőgazdasági ünnep (a második napján kezdték el az ókorban az aratást), a szabadság és a kovásztalan kenyér ünnepe is egyben.1 Az ünnep az első tavaszi hónap, azaz Nissan hónap 14-e éjszakáján kezdődik, a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte napján.2

Tavasszal ülik, mert Izraelben ilyenkor a legvirágzóbb a természet, és utána a száraz idő jön. Az ünnep szombatján ezért a harmatért (héb. tál) imádkoznak, amely az ősz végéig az egyetlen csapadékot jelenti. Ettől a naptól két szót iktatnak be az imakönyvbe: vtén brahá, melynek jelentése: adj áldást. Ez kifejezi a bizalmat abban, hogy a Mindenható áldást ad a népének a termés betakarításakor (az ókorban az ünnep másnapján kezdődött az aratás - az új kenyeret pedig savuotkor, a hetek ünnepén ettek3). Az ünnep eredete azonban visszamegy az Izraelt megelőző időkre. Erről árulkodik a Szentírás is, amikor a kivonulás eseményeit megelőző történéseket írja le: egyáltalán nem ad leírást az áldozati állat megölésének módjáról, utalva ezáltal arra, mintha ismert volna ez az ünnep, és a fáraótól is azt kérik, hogy a vallási szokásukat a pusztában megtarthassák. Tehát a letelepedett Izrael ezt az ünnepet az exodushoz kapcsolva továbbfejlesztette és új tartalommal töltötte meg, ahogyan ez előfordult a vallástörténet más ünnepeivel is.4

A peszahot hét napig ünneplik, Izraelen kívül pedig nyolc napig. Ennek oka a héber naptárrendszer: az ókorban a hónapok kezdetét, az újhold megjelenését Jeruzsálemben figyelték, s ezután gyorsan értesítettek füst- és tűzjelekkel a Jeruzsálemen kívül, Babilóniában és Perzsiában élő zsidókat. Ezt természetesen igyekeztek megakadályozni a római hatóságok, mivel a gyors kommunikációban veszélyt véltek felfedezni. Ezért a szamaritánusok segítségével hamis jeleket adtak tovább, hogy ezt megzavarják. Később lovasok vitték a hírt, de a fentebb említett ok miatt ez a módszer sem volt megfelelő. Így a bizonytalanság miatt hosszú időn keresztül kettős ünnepet ültek: peszahkor például két széder-estét. A széder (jelentése rend) meghatározott rend szerint zajló vacsora keretén belül elmondott elbeszélés (héb. Hagada) az egyiptomi szolgaságból való szabadulásról. Csupán az első nap emlékeztet az egyiptomi kivonulásra, az utolsón pedig a Nádas-tengeri (Jám Szuf) átkelésre. A közbeeső ünnepeket félünnepeknek hívják.

Az ünnep utolsó elnevezése a hág hamacot, vagyis a kovásztalan kenyér ünnepe. A hagyományt szigorúan őrző helyeken peszah előtt nagytakarítást rendeztek, ami után nem maradhat a házban semmi kovászos (hamec) étel (kenyér, ecet, lisztféle stb.). Az előírásoknak megfelelően a tűzhelyet is ki kell takarítani majd következik a bedikat hamec - a kovászos keresése, mely során a házigazda lámpával vagy gyertyával gondosan átkutatja a házat.5 Az ünnep napjain ugyanis kizárólag maceszt/matzo (lehem óni - nyomorúság kenyere) fogyasztanak, ami emlékeztet az Egyiptomban töltött utolsó estére, a sietségre és a szegénység kenyerére,6 a szolgaság kenyere ugyanakkor a szabadság kenyere is lett7 (három maceszt tesznek az asztalra, amit egy saját macesz kendővel takarnak le).8 Ezen a napon a zsinagógákban megemlékeznek a tizedik csapástól való megmenekülésre. Ezen a megemlékezésen az elsőszülöttek is részt vesznek (a pesah-ot megelőző napon nekik böjtölniük kell hálából a megmentő Isten iránt9). A nap az esti széderre való készülődés jegyében telik. Az est legfőbb eszköze a szédertál, amelyre a jelképes ételeket teszik: a szomorúságot jelentő keserű füvet - marort vagy tormát, ünnepi bárányra emlékeztető sült húsdarabot (lábszár rajta kevés hússal vagy egy combcsont, ami az áldozatot jelképezi, melyet a templom fennállásának idején a templomhoz hoztak)10 - zróá, főtt tojást- bécá (a tojás a gyász hagyományos szimbóluma a zsidóknál, emlékezteti őket a jeruzsálemi templom lerom-bolására),11 a tavasz-ünnepére emlékeztető retket, az egyiptomi szolgamunkára utaló habarcsot vagy alma-bor-dió keveréket - ez a hárószet. Az asztalon két gyertya ég, csupán a bar-cheszt váltja fel a macesz (kovásztalan kenyér). Ezek mellet kis tálkába sós víz - mé melah - van, ami az egyiptomi könnyhulla-tása emlékeztet, és az asztal közepén egy Illésnek szánt borral teli serleg. A hagyomány szerint végiglátogatja a családokat, a gyermekek pedig figyelik, hogy az est végére fogyott-e belőle. A szédert vezető családtag fehér halotti ruhában ül az asztalhoz, ezzel emlékeztet az ember halandóságára.12

A széder-esti elbeszélésre, vagyis a Haggádára a Tóra négyszer mondja el ugyanazt a parancsot: „meséld el gyermekeidnek". Ebből arra lehet következtetni, hogy a Tóra valójában négyféle embertípusról beszélt - a gyermekek a felnőttekhez hasonlóan különbözően kérdeznek, különböző képességekkel rendelkeznek stb., így számukra is különböző módon kell közvetíteni a zsidó történelmet - a bölcs, a gonosz, a naiv és az, aki kérdezni sem tud. Ez a négy besorolás önmagában is jól jellemzi a zsidó gondolkodást, mivel ennek megfelelően beszélnek a négy nemzedéktípusról (az első az, aki ismerte és betartotta az ősök hagyományát és a törvényt; a második az, aki ismerte, de nem tartotta mindezt magáénak; a harmadik az, aki átélte-látta a hagyományokat, de nem ismerte a mélyebb jelentésüket - őket a holokauszt vetette vissza az elfelejtett zsidóság területére -; a negyedik pedig az, akinek nincsenek emlékei, és természetesen nem gyakorolja a hagyományt és a törvényt).13 A gyermekek fontos résztvevői a széder-esti vacsorának, mert röviddel a kiddus kehely után az egyik gyermek, rendszerint a legkisebbik teszi fel a négy kérdést, mely általában így kezdődik: „Ma nistana halaila haze me kol haleilot? - Miben különbözik ez az éjszaka az összes többi éjszakától?"14

A széder-est lefolyása: a kovászos élelmiszer (hámec, matzo) keresése (elégetése vagy elzárása); az elsőszülött böjtje; gabonaalapítvány a szegény zsidó családoknak; Jeruzsálemben: zarándokok érkezése; első kehely - áldás a napra és a borra -, első kehely elfogyasztása; a házigazda vagy az elnök (aki az est lefolyását vezeti) kézmosása; karpasz (a keserű saláta sós vízbe mártása és fogyasztása); a házigazda vagy az elnök a középső maceszt kettétöri, a nagyobbik részt félreteszi afikomannak és elveszi a tojást a tálról. A tálat a magasba emeli, ezáltal emlékezik meg az egyiptomi tartózkodás szegényes kenyerére.

Az est legfontosabb része: a szegények és az éhezők ünnepélyes asztalhoz hívása; a második kehely megtöltése; a gyermek vagy a legfiatalabb négy kérdése („Ma nistana halaila haze me kol haleilot? - Miben különbözik ez az éjszaka az összes többi éjszakától?"); a kivonulás történetének elbeszélése és szakramentális megjelenítése (zikkaron); az első Hallel recitálása (Zsolt 113,114); a második kehely kiivása, kézmosás, áldás; a házigazda veszi a három maceszt, áldást mond - tényleges lakoma -, dupla áldás: a szokásos a kenyérre és a különleges a három maceszre; miután maga is vett belőle, minden asztaltársnak ad belőle egy darabot; veszi a keserű salátát és belemártja a haroszetbe, áldást mond és ugyanúgy szétosztja, mint a maceszt. A mai pászka rítusban csak ezután tálalják fel az ételt, és ezzel a társalgás és vidámság szabad teret kap; a lakoma után megtöltik a harmadik kelyhet és hálát adnak. A hálaadó ima után kiisszák a kelyhet, ajtót nyitnak Illésnek, és következik az ellenség megátkozása; megtöltik a negyedik kelyhet; recitálják a Hallel második részét (Zsolt 115-118,136). A 118. zsoltár végén kitör az eszkatológikus remény (25. vers) kétszer is mondják a 26. verset: „Áldott, aki az Úr nevében jő"; afikoman osztása az ünnep végén.15

Az ünnep központi és legképszerűbb rítusa, a húsvéti bárány evése nem sokáig létezett. A Templom lerombolásával együtt sok más szokáshoz hasonlóan feledésbe merült, mivel a húsvéti bárányt csak a Templom udvarában vághatták le és azután osztották szét az emberek között, és mindenki a családjával együtt fogyasztotta el.16

Shabbat (szombat)

A leggyakoribb zsidó ünnepnap. A Tóra kettős jelentőséget tulajdonít ennek a napnak: univerzális és partikuláris, hiszen minden ember ünnepe, mert a világteremtés befejeztére emlékeztet, de külön ünnepe a zsidóságnak, hiszen a közte és Isten között létrejött szövetség jele.17 A szombat szó a héb. sabbát átírása, ami a sábat - abbahagy ige képzett alakja, és ennek a kibővített jelentése abbahagyni a munkát, pihenni.18 A béke és a nyugalom napja, mely a teremtéstörténetre emlékeztet (Ter 2,1-4). Ugyanakkor a szombatra mint pihenőnapra való felszólítás megtalálható más bibliai részekben. Ezek közül egyik legfontosabb a Tízparancsolat, ami hét tilalmat és három pozitív parancsot foglal magába. A Shabbat megtartása egyike a három pozitív parancsnak (a másik kettő: Isten imádása és a szülők tisztelete).19 Ezért még a mai zsidók is ezen a napon w'nn w'Viü -al (Sabbat Shalom) kszöntik egymást. Eredete a legkorábbi bibliai korra nyúlik vissza: nagy valószínűség szerint már Mózes törvénye előtt gyakorolták. A heti munkaszünet, illetve a hét mint időegység egy sajátosan zsidó időbeosztás. A szombat szent nap, mely az egész heti munka értelmét és célját meghatározza.20 A szombatot kettős törvény tünteti ki, éspedig egy tilalom és egy parancs: a munka tilalma és a meg-szentelés parancsa. A munka tilalma által válik a szombat szociális ünneppé. A szombat volt ugyanis az ókori rabszolgaság idején a szabadság és az emberi egyenlőség gondolatának nagy hírnöke, amikor a fáraó a szombati munkaszünetet engedélyező rendelkezését kiadta.21 Az ókori zsidóknál a napok beesteledéstől beesteledésig tartottak, de ennek ellenére a szombatot próbálták nyújtani, hosszabbítani. Ezt úgy valósították meg, hogy a szombat búcsúztatását csak az első csillag megjelenése után kezdték el.22 A hét napjainak elnevezését is „alávetették" a szombatnak, például első nap (jom rison), második nap (jom séní). A pénteki napot erev sabbatnak nevezik (a szombat előtti nap). Így az egész hét szinte a szombatra való felkészülés jegyében telik. Az ünnep péntek este, naplementekor köszönt be, amelyet a férfiak a zsinagógákban énekkel és boráldással köszöntenek, a nők meg otthon meggyújtják a kettős ünnepi gyertyát.23 Az ókor embere naponta ktszer étkezett, ennek ellenére a zsidók a szombat alkalmából háromszor étkeztek és egyben ekkora hagyták a legízletesebb falatokat: péntek esti (szombatköszöntő) vacsora: Ábrahám ősapa eledele; szombat déli étkezés: Izsák lakomája; szombat délutáni étkezés: jelképesen Jákob ősapát látta vendégül.

Az étkezések boráldással (kiddus), kézmosással és a bar-chesz ünnepélyes felszelésével kezdődnek.24 Az asztal megte-rítése is fontos része az ünnepi szertartásnak. Fehér abroszon a családfő oldalán helyezik el a kiddushoz szükséges borral teli serleget és a letakart kettős barcheszt. A két barchesz a pusztai vándorlást idézi fel, ugyanis a szombat előtt kettős mennyiség hullott a mannából. A barchesz mellé sót is tesznek, mert a boráldás után sóba mártják a kenyeret (kivétel Ros Hasana, amikor mézbe mártják), ezzel szimbolizálva azt, hogy a kenyér, mely Isten adománya, a földből lesz. Miután az apa hazatér a zsinagógából, kezdődik otthon az ünnepi vacsora. Először megáldja a gyermekeket, majd kezet mosnak, és jön a kiddus, végül pedig esznek a barcheszből. Ezután következik a jól megérdemelt bőséges vacsora, és utána szombati dalokat énekelnek.25

Szombat reggel az asszonyok is részt vesznek a zsinagógai liturgián. Az ima után gyakran tartanak ünnepségeket, például bár-micvát (fiú gyermek felnőtté avatása) vagy elhunyt rokonok emlékére rendezett évfordulót. A zsinagógai szertartás után hazamennek ebédelni, ami hagyományosan hal vagy hagymás-májas tojás és sólét. Ezután szombati süteményeket fogyasztanak. Szombat délután a zsinagógában felolvassák a következő heti szakasz elejét, hogy a hvők máris kezdjenek foglalkozni vele és felkészülhessenek a következő szombatra. Ezt követi a harmadik lakoma (salesüdeszt), mely halból és süteményből áll. Az ünnep a szombatbúcsúztató szertartással (havdala - szétválasztás) zárul, mely a csillagok feljövetelével kezdődik. Ekkor színes gyertyákat gyújtanak, díszes fűszertartót adnak körbe és jókívánságokat mondanak egymásnak a következő hétre. Egyes helyeken egy kisebb szombatbúcsúztató ünnepséget is tartanak, ami a mlavé dimalká - a szombat királynő elkísérése.26

A szombat liturgiája

A szombat fogadása (péntek esti istentisztelet) három fontos részből áll:

1.???????  (kabalát sabát) - a szombat fogadása: hat zsoltár, szombatköszöntő dal, szombati zsoltár, gyászolók kaddis imája,

2.??????????  (tfilát arvit) - esti ima: istendicsőítő köszöntés, két áldásmondás, ??????????????  (Söma Jiszroél) ima, két áldásmondás, Vösomru (szombat törvénye), Amida (csendes ima),

3.??????  (zmirot) - szombati dalok: Vájchulu (bibliai részlet), Mógén óvajsz dal, Röcé ima, Kaddis (szent ima), kiddus (bor-áldás).27

A péntek esti templomi istentisztelet a hétköznap délutáni imával kezdődik, majd folytatódik a hat zsoltárral (Zsolt 95-99, Zsolt 29). Ezután közösen eléneklik a Selomo Alkabec misztikus hangulatú szombatköszöntő dalt.28 Ezt követi a hat zsoltárt befejező szombati ének (Zsolt 92-93), aminek végeztével szoktak a gyászukat megszakítók belépni a templomba. A közösség ünnepélyes vigasztaló szóval köszönti őket: „Vigasztaljon meg az Örökkévaló Sion és Jeruzsálem gyászolóival egyetemben". A péntek esti imát a kiddus szavai zárják. Hazatérve a családfő folytatja a zsinagógai könyörgéseket (tizenkét könyörgés).29

A szombat reggeli ima a zsoltárok és fohászok elmondása miatt különbözik a hétköznapi imától. A reggeli ima vagy istentisztelet első nagy eleme a Sh'ma ima (Halld Izrael) és az áldások. A Sh'ma ima által a zsidók megvallják az egy Istenbe vetett hitüket (a monoteizmus kifejezése). A hagyományt szigorúan őrző zsidók naponta háromszor imádkozzák el a Sh'ma imát.30 Az istentisztelet központi eseménye a Tóra olvasása. Minden héten megadott szakaszokat olvasnak fel, így az év végére az egész Tórát felolvassák. A Tórát a Tóra-szekrényben, a zsinagóga központi helyén őrzik. Mielőtt kivennék innen, kifejezik hálájukat és a köszönetüket Istennek, mert nekik ajándékozta ezt a csodálatos szöveget. A Tóra-olvasás után következik a Tóra magyarázása vagy értelmezése (D'rash Torah) vagy néhány szó a Tóráról (D'var Torah). A szombat reggeli istentisztelet az Alenu imával zárul, amelyben kifejezésre juttatják mindazok egyedülálló küldetését és kötelezettségét, akik hiszik és remélik, hogy egy napon az egész világ együtt fogja imádni Istent. Az Alenu-ima után következik a gyászolók Kaddish-imája, mely szintén Isten dicséretét fejezi ki. Az istentisztelet végül himnuszokkal és áldásokkal fejeződik be.31

A szombat déli imarend két fő részből áll: Tóra olvasása és a Muszaf-ima. A Szentély idején a szombatot és az ünnepnapot a hétköznaptól a kiegészítő (muszaf) áldozat különböztette meg. Ennek emléke van ma is jelen. Ezt követően himnuszokkal fejeződik be a szombat déli zsinagógai liturgia.

A szombat délutáni ima (mincha) része a következő heti Tóra-olvasmány első szakaszának felolvasása és a hétköznap reggeli ima befejező részét alkotó Uvo le-Cion (és eljön Sionnak megváltója.) résszel bővült.32 Kedves vendégként fogadja a zsidóság a szombatot, és éppen ezért csak akkor kezdik a szombatbúcsúztatást (44. zsoltár), amikor a harmadik csillag is megjelenik.

Új ünnepek

Fontos ismernünk a zsidóság újabb keletű ünnepeit, melyek Izrael megalakulása (1948) után keletkeztek. Egy héttel peszah után emlékeznek meg a holokauszt áldozatairól (jom hasoá). Ezzel egy jeruzsálemi jelentős emlékmúzeum foglalkozik, a Jad Vasem, ahol felelevenítik a fasizmus kegyetlenségeit és az áldozatokról listát vezetnek. Másnap délelőtt országszerte megszólalnak a szirénák, és ilyenkor egy percre megáll az élet. Az ezt követő héten ünneplik a Függetlenség napját, a jom haacmaut-ot, az önálló zsidó állam megalakulásának napját, mely 1948. május. 14-én valósult meg. Az ünnepet Jeruzsálemben a Herzl-hegyen rendezik meg. Az ünnepség során 12 lángot gyújtanak meg az ország híres emberei, utalva Izrael 12 törzsére. Az esti ünnepség fénypontja a tűzijáték. Ezt a napot megelőzi a jom hazikaron, az emlékezés napja, amikor a zsidó hősökre gondolnak. Egy másik jelentős új ünnep a jom Jerusalájim, Jeruzsálem napja, amely az ősi-új izraeli főváros egyesülésére emlékeztet, amikor a hatnapos háború idején, 1967. június 7-én ismét zsidó kézre került az Óváros és a Siratófal.33

A zsidó liturgia életre kelti a zsidóság történetét, ám egyúttal maga is a történet részévé válik. A liturgia fontos részét alkotja a zeneiség. A Tóra olvasásának dallama (lejnolás) a szentély fennállásának koráig nyúlik vissza. Ezt bizonyítja, hogy a Tiberiásban működött masszoréta írástudók csoportjának pontozásai az ősi hagyományt őrzik.34

Figyelembe véve az ünnepek megülésének jellegét, a liturgia a következőképpen csoportosítható: templomi liturgia (a templom fennállásának idején létezett, vezetői a papok voltak); zsinagógai liturgia (a babiloni fogság alatt alakult ki, imádságra és tanításra épült - szemben a templomi liturgiával -, világiak is végezhették, két része van: imádság és igehirdetés); házi liturgia (a szombat és a peszah ünneplésének színhelye, ugyanakkor ezen belül ünnepelték a névadást, körülmetélést és a házasságkötést).35

A judaizmus és a kereszténység összehasonlítása

Erre az összehasonlításra van egy találó megjegyzés az egyik híres zsidó tudóstól, Schalom Ben-Chorintól, aki egyszer egy teológiai vitában tréfásan azt mondta keresztény partnereinek: „Köztünk csupán az a különbség, hogy mi várjuk, önök meg visszavárják a Messiást. Ez nem probléma, hiszen ha eljön, majd megkérdezzük tőle: jártál-e már itt a Földön?"36

Hasonlóság, kapcsolat és párhuzam

Neal M. Flanagon rendszerbe foglalva mutatja be a két vallás közötti párhuzamot Pál tanításából kiindulva. Ő a két szövetségből indul ki, amit ugyanaz az Isten kötött az ó- és újszövetség népével Mózesen, illetve Jézuson keresztül. Az ő álláspontja szerint Jézus személye jelenti a „szakadékot" a két vallás között, annak ellenére, hogy zsidó volt és az ószövetségi nép tagja. Ezért egyrészt úgy fogalmaz, hogy a judaizmus valójában a kereszténység oktatója; másrészt pedig a judaizmus a fiatal vagy gyermek, a kereszténység pedig a felnőtté vált gyermek. Ezt a párhuzamot az alábbi táblázattal szemléltette:37

Ószövetség - a gyermek:

Újszövetség - a felnőtt:
1.

Monoteizmus: Jahve egyetlen igaz Isten a többi nemzet hamis (nem létező) istenei mellett.

 1.

Szentháromság: a kereszténység legnagyobb igazsága, ami nem tagadja az egyetlen Istent, hanem egy mélyebb tudást ad az isteni természetről.
2.

A törvény a Tízparancsolaton alapszik (debarim).

 2

A törvény: egyik értelemben könnyebb, de ugyanakkor sokkal nehezebb is, egyetlen szóban úgy lehet megfogalmazni, hogy szeretet, ami főként a felebaráti szeretetben nyilvánul meg és kap létjogosultságot.
3.

Aldozatbemutatás - eszközei: állatok és azok szervei (ókorban). Ma pedig kenyér és tömjénezés, illetve vezeklés.

 3.

Aldozatbemutatás: mérhetetlenül nagyobb és mélyebb, de ugyanakkor magába foglalja az ószövetségi áldozatbemutatást. Eszközei: Krisztus teste és vére (a kenyér és bor - ami már megjelent Melkizedek áldozatánál is), a Kálvárián megvalósult, végsőkig menő engedelmesség.
4.

A zsidóság magát Isten fiának tekintette és így is viszonyult Istenhez, pl. panaszima esetén úgy állt Jahve elé, mint fiú az atyja elé

(Zsolt 22).

 4.

A kereszténység istenfiúsága szintén továbbment, mint a judaizmusé. Krisztus az Isten fia, aki viszont szoros spirituális kapcsolatba kerül vele, az Isten fia/gyermeke lesz.
5.

A kivonulás - Isten megmentő munkája, ami fizikailag is megnyilvánult.

 5.

A kereszténységnél a bűn jelenti a fogságot, és Jézus mint „új Mózes", ebből szabadított ki. És az ószövetséghez hasonlóan - ahol a Vörös-tenger volt az eszköz - a kereszténységnél is a keresztség (víz) által történik a megmentés.
6.

A exodus (negyvenéves pusztai vándorlás) eledele volt a manna.

 6.

A keresztény exodus eledele pedig Krisztus teste és vére az eukarisztikus formában.
7.

A templom - Isten lakóhelye és a zsidóság központja volt.

 7.

Krisztus lett a mi templomunk. Az egyház úgy jelenik meg előttünk, mint Krisztus láthatatlan teste.

A II. vatikani zsinaton a katolikus egyhaz kijelenti, hogy hite-nek gyokerei az oszovetsegig nyulnak vissza, egeszen a pat-riarkak koraig. Az egyhaz ugyanakkor az oszovetsegi kinyilat-koztatast a zsidosag kozvetitesevel kapta. Az oszovetsegben is úgy tekintették, hogy minden nap az Istené, de voltak különlegesen Istennek szentelt napok, az ünnepek vagy szent napok. Ezeknek az ideje az ószövetségi liturgiában is meg voltak határozva, tehát nem lehetett bármikor ünnepelni. Ilyen ünnepek nálunk is vannak, s ezeknek pedig a gyökere az ószövetségi liturgiában keresendők:

- szombat (sabbat) - vasárnap

- húsvét (peszah) - húsvét

- hetek ünnepe (Savuot) - pünkösd38

- gyászolók kaddis imája (halottakról való megemlékezés) megemlékező szentmise a halottakról, illetve mindenszentek ünnepe és halottak napja.

A szentmise liturgiájának nagy része szintén a zsidó liturgiából származik:

- az igeliturgia: szentírási részek olvasása és magyarázata (prédikáció), zsoltározás,

- az eukarísztikus ima: a zsidó ünnepi lakoma asztali áldása, szombat reggeli zsinagógai istentisztelet imája,

- a kenyér és a bor felajánlása: a húsvéti lakomán hasonlóképpen adnak hálát a zsidók,

- egyetemes könyörgés: hívek ún. „tizennyolc imája" a zsinagógai istentiszteleten,

- doxológiák: zsidó imádságokat lezáró dicsőítésekből származnak,

- zsidó jellegű és szellemű imáink: Miatyánk, Benedictus, Simeon éneke,

- az ószövetség is ismerte a hívek általános papságát (Kiv 19,6).

A hasonlóságok egyik legnyilvánvalóbb eleme a Szentírás, hiszen a Tóra egészét átvette a kereszténység és sajátjának tartja. Ehhez kapcsolódik a Tóra éneklésének és a keresztény zsoltározásnak is a hasonlósága. Ha bemegyünk egy zsinagógába, megfigyelhetjük a szerkezeti hasonlóságokat a katolikus templommal, például tabernákulum - Tóra-szekrény, régi templomoknál ma is megfigyelhető, hogy külön szekrény létezett a Szentírás számára. Ha a bal-dachint vesszük figyelembe: a zsidók a házassági szertartáson használják, a katolikus liturgiában is fontos szerepe van, hiszen a nagy ünnepek alkalmával körmenetkor használatos. Neal M. Flanagon gondolatát továbbgondolva megállapítható Jézus és a kereszténység alaptétele, mely szerint Jézus az, aki a szakadékot jelenti a két vallás között.

A két vallás között fennálló különbségek

A szembeötlő különbség a Messiás-várásból adódik. A zsidók évezredes ősi vágya a Messiás eljövetelét illetően sohasem aludt ki. A zsidók körében ma is él a messianizmus gondolata. A Messiásban való hit a zsidóság sajátja. Ma is Sionból várják a Messiást, aki odagyűjti össze a szétszóródott népet. A visszatérés hite éppúgy része a zsidó identitásnak, mint a Messiás eljövetele. A zsidó nép és a neki adott föld összetartozása végighúzódik a zsidság több évezredes történetén és az izraeli hitélet szerves része. Tehát Izrael egy nép, egy ország, egy nyelv.39 Ennek aktuális példája és kifejezője a Hatikva, a mai zsidó himnusz is.40 Ezzel szemben a kereszténység Jézust Messiásként fogadta el és a parúziára fókuszál, vagyis Jézus második eljövetelére. Mindennek ellenére, ami közös, hogy nincs meghatározott ideje a Messiás első, illetve második eljövetelének. Ugyanakkor hasonló a Messiás eljövetelére való felkészülés: megtérést és Isten melletti állásfoglalást kíván meg. A harmadik kiemelkedő különbség a szentségek megléte a kereszténységben. Végül pedig különbségként említhetjük az egyházat mint hierarchikus intézményt.

Összefoglalás

A zsidó ünnepek rövid ismertetése által jól láthatóak a judaizmus és a kereszténység közti hasonlóságok és különbségek. Ebből nyilvánvalóvá válik, hogy a kereszténység szorosan kapcsolódik a zsidósághoz, és az ünnepeink, vallásos gyakorlataink, illetve tanításunk nagy részének zsidó gyökerei vannak. Nem két egymással ellentétes vallásról van szó, hanem egyetlen vallási gyökérre visszavezethető két különböző vallásról.

Bibliográfia

David R. Blumenthal, The Banality of Good and Evil: Moral Lessons from the Shoah and Jewish Tradition. Georgetown University Press, Washington 2007

Ernst Schrupp, Izrael az utolsó időkben és az iszlám birodalom. Evangéliumi Kiadó, Budapest 1966

Hahn István, Zsidó ünnepek és népszokások. Makkabi Kiadó, Budapest 1997

Herbert Haag, Bibliai Lexikon. Apostoli Szentszék könyvkiadványa,Budapest 1989

Herman Wouk, This is my God. Great Britain 1960

John J. Castelot, Aelred Cody, Izrael vallási intézményei. In R. E.

Brown, J. A. Fitzmyer, R. E. Murphy, Jeromos Bibliakommentár III.

Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest 2003

Kocsi György, A régi pászkától az új húsvétig. In. Benyik György (szerk.), Szenvedéstörténet - Nemzetközi biblikus konferencia, 2005. szeptember 4-7., JATEPress, Szeged 2006

Neal M. Flanagon, Salvation History. Sheed and Ward: New York 1964

Nóda Mózes, Liturgika. University Press, Kolozsvár 2005

Philip A. Cunningham, Arthur F. Starr, Sharing Shalom: A Process for Local Interfaith Dialogue between Christians and Jews. Paulus Press, New York 1998

Raj Tamás, A szombat angyalai. Makkabi Kiadó, Budapest 2004

Raj Tamás, Nem idegen közöttünk. Makkabi Kiadó, Budapest 2005

Thorday Attila, A szövetség mint ajándék és elkötelezettség. Agapé Kiadó, Szeged 1997

Internetes források

Hrotkó Larissza, „Zsidóul" kell élni és „zsidóul" kell imádkozni - A kántorság filozófiája. http://www.remeny.org/node/84, 2008. 10. 26.

http://www.zsido.hu/vallas/elul.htm,2008. 10. 19.

http://www.zsido.hu/vallas/purim.htm, 2008. 10. 22.

http://www.zsido.hu/vallas/ujev2.htm, 2008. 10. 19.

http://www.zsido.hu/vallas/ujev3.htm, 2008. 10. 19.

http://www.zsido.hu/vallas/ujev.htm, 2008. 10. 19.

http://www.zsido.hu/vallas/purim.htm, 2008. 10. 22.

http://www.zsido.hu/vallas/kolnidre2.htm, 2008. 10. 21.

http://www.zsido.hu/vallas/JK_2.htm, 2008. 10. 21.

http://www.zsido.hu/vallas/kolnidre2.htm, 2008. 10. 21.

http://www.zsido.hu/vallas/szukkot.htm, 2008. 10. 21.

http://www.zsido.hu/vallas/hanuka.htm, 2008. 10. 22.

http://www.zsido.hu/vallas/hanuka.htm, 2008. 10. 22.

http://www.zsido.hu/vallas/zajin.htm, 2008. 10. 22.

http://www.zsido.hu/vallas/peszah.htm, 2008. 10. 22.

http://www.zsido.hu/vallas/peszah2.htm, 2008. 10. 24.

http://www.zsido.hu/vallas/savuot.htm, 2008. 10. 24.

http://www.zsido.hu/vallas/savuot2.htm, 2008. 10. 25.

http://www.zsido.hu/vallas/gyasznap.htm, 2008. 10. 25.

http://www.zsido.hu/aktiv/rabbiv.php, 2008. 10. 26.

http://209.85.135.104/search?q=cache:Cx538nRX6FIJ: www.hatikva.hu/node/92+Hatikva+sz%C3%B6vege&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu, 2008. 10. 26.

http://www.hebrew4christians.com/Holidays/Shabbat/shabbat.html, 2008. 12. 29.

http://www.hebrew4christians.com/Names_of_G-d/YHVH/yhvh.html, 2009. 03. 23.

Jegyzetek

1 Raj, Nem idegen közöttünk, 99.

2 Wouk, 61-62.

3 Naponta egy-egy kalászt félretettek, s ha hét kalász összegyűlt, kévébe (héberül: ómer) fonták azokat. Innen ered a mai ómer-számlálás. Amikor (49 nap múltán) a hét kéve egybegyűlt, a következő (az ötvenedik) napon tartották az új kenyér ünnepét. Ez a kiemelkedő időszak azonban történelmi évforduló is: a peszah az egyiptomi szabadulásra, a savuot pedig a szináji kinyilatkoztatásra (a Tizparancsolatra) emlékeztet. A fizikai (politikai) szabadság csak akkor válik teljessé, ha a lélek szabadsága (az isteni törvény elfogadása) is társul hozzá. http://www.zsido.hu/vallas/peszah.htm, 2008. 10. 22.

4 Kocsi György, A régi pászkától az új húsvétig, in. Benyik György (szerk.), Szenvedéstörténet - Nemzetközi biblikus konferencia, 2005. szeptember 4-7., JATEPress, Szeged 2006, 68-69.

5 Kocsi, 71.

6 http://www.zsido.hu/vallas/peszah.htm, 2008. 10. 24.

7 Wouk, 65.

8 Kocsi, 72.

9 Kocsi, 71.

10 Kocsi, 73.

11 Kocsi, 73.

12 Raj, Nem idegen közöttünk, 99-100. vö. Kocsi, 72-73.

13 http://www.zsido.hu/vallas/peszah2.htm, 2008. 10. 24.

14 Kocsi, 74.

15 Kocsi, 75-76.

16 Wouk, 63.

17 Hahn,, 23.

18 Castelot, Aelred, 395.

19 Wouk, 56

20 Raj Tamás, A szombat angyalai, Makkabi Kiadó, Budapest, 2004, 7-8., vö. Castelot, Aelred, 396.

21 Hahn, 24.

22 Raj Tamás, A szombat angyalai, Makkabi Kiadó, Budapest, 2004, 7-8.

23 Raj Tamás, Nem idegen közöttünk, Makkabi Kiadó, Budapest, 2005, 93.

24 Raj Tamás, A szombat angyalai, Makkabi Kiadó, Budapest, 2004, 7-8.

25 http://www.hebrew4christians.com/Holidays/Shabbat/shabbat.html, 2008. 12. 29.

26 Raj, Nem idegen közöttünk, 95. vö. Hahn, 26-30.

27 Raj Tamás, A szombat angyalai, 8.

28 Hahn, 26. vö. Raj, A szombat angyalai, 11-17.

29 Hahn, 27., vö. Raj, A szombat angyalai, 17-23.

30 Cunningham, Starr, 29.

31 Cunningham, Starr, 30-31.

32 Hahn, 28-30.

33 Raj, Nem idegen közöttünk, 106-107.

34 Hrotkó Larissza, „Zsidóul " kell élni és „zsidóul" kell imádkozni - A kántorság filozófiája. http://www.remeny.org/node/84, 2008. 10. 26.

35 Nóda Mózes, Liturgika, University Press, Kolozsvár 2005, 35-36.

36 http://www.zsido.hu/aktiv/rabbiv.php, 2008. 10. 26.

37 Neal M. Flanagon, Salvation History, Sheed and Ward: New York 1964, 216-221.

38 Nóda, 33-34.

39 Ernst Schrupp, Izrael az utolsó időkben és az iszlám birodalom, Evangéliumi Kiadó, Budapest 1966, 117.

40 Szövege: Ősidők óta mélyen a szívekben, / A zsidó lelke vágyakozva néz, / Es előre vágy a kelet felé, / Még Sionra tekint a szem. A mi reményünk soha el nem fogy, / Kétezer év ősi reménye, / Szabad nemzetként lenni a hazában, / Sion és Jeruzsálem földjén, http://209.85.135.104/search?q=cache:Cx538nRX6FIJ:www.hatikva.hu/node/92 +Hatikva+sz%C3%B6vege&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu, 2008. 10. 26.