A kötet a Pázmány Irodalmi Műhely most induló sorozatának első darabja. A 2006 októberében Piliscsabán megalakult Lelkiségtörténeti Műhely első konferenciájának előadásaiból szerkesztette a műhely elindítója, Szelestei Nagy László. A műhely célját a bevezető tanulmányában így fogalmazza meg: az 1800 előtti Kárpát-medence vallásos áhítat irányzataival, ezek irodalmi és művészeti megnyilvánulásaival kapcsolatos különféle intézményekben (a PPKE Hittudományi Kara, az MTA Irodalomtudományi Intézete, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara, különböző egyetemek régi magyar irodalom tanszékei, gyűjteményei) folyó kutatások összehangolása. Az első lépés az írásos emlékek bibliográfiájának elkészítése, az eddigi kutatások feltérképezése, adatbázisok létrehozása. A katolikus egyetem magától értetődő feladatának tekinti múltunk sokoldalú feltárását, az egyetem diákjai számára ezért szakirányként is meghirdetik ezt a kutatási területet, melynek jellegénél fogva nyitottnak kell lennie a latin és nemzeti nyelvre, a különböző felekezetek hasonló témában történő kutatásaira. Emellett a kutatások célja az is, hogy a régi irodalom sokáig témája miatt mellőzött szöveganyagának feltárása is megtörténjen, és megkaphassa az őt megillető helyet az irodalomtörténet folyamatában.
A kötet első tanulmánya (Tóth Tamás: Katolikus lelkiségi irányzatok) rövid áttekintést nyújt a spiritualitás mibenléte és története vonatkozásában. A további írások a Kárpát-medence egyházi irodalmának műfajonkénti, felekezetenkénti szegmensein folytatott eddigi kutatásokat összegzik, legtöbbjükből az tűnik ki, hogy a kapcsolódások sokrétűek, kizárólag műfajiság és felekezetiség szerint nehéz tájékozódni, szükséges, hogy az ezeken a területeken dolgozó kutatók ismerjék egymás módszereit, eredményeit. Fekete Csaba a már említett felekezetköziség jegyében veszi számba egy debreceni énekeskönyvhöz csatolt öt imádság kapcsán a más könyvekhez (énekeskönyv, Biblia, prédikációk) csatolt imádságok kutatásainak eredményeit és távlatait (Protestáns imádságtörténeti mozzanatok). Gábor Csilla
Elmélkedés, meditáció: a kutatás állása, feladatok, tervek címmel Gajtkó István, Gulyás István és Incze Gábor összefoglaló munkáit ismertetve vázolja ezek hiányosságait, majd a 90-es évek után Erdei Klára európai kontextusba helyezett monografikus kutatásai és Tüskés Gábor Nádasi-monográfiája mentén jelöli ki az e művekből levonható tanulságok értelmében az újabb kutatások lehetőségeit, irányait. Beszámol a kolozsvári, debreceni, szegedi, piliscsabai műhelyek munkálatairól is. Maczák Ibolya a prédikációkutatás állomásait veszi számba, valamint közli az 1655-ig megjelent prédikációk bibliográfiáját (A prédikáció szerepe és jelentősége a lelkiségtörténeti kutatásokban), Bajáki Rita az imádságkutatás történetének bemutatásához új adalékként ismerteti Holl Béla kéziratos bibliográfiáját, és további adatgyűjtésre és rendszerezésre biztat (Javaslat az 1800 előtti katolikus imádságkönyvek feldolgozására). A protestáns énekköltészet már sok tapasztalattal rendelkező kutatója, H. Hubert Gabriella A 16-17. századi gyülekezeti énekek kutatásának helyzete címmel ismerteti a gyülekezeti énekek kutatási eredményeit, jelezve, hogy már a szövegek számon tartása is nagy feladat, ezért nagy jelentőségűek a már megjelent segédkönyvek és monográfiák, hasonmás és kritikai kiadások, előrevetítve a további kiadások szükségességét, például a mostohán kezelt szertartási énekekét, ugyanakkor fontosnak tartja a már filológiailag gondozott kiadások irodalomtörténeti kutatását, kitekintve a 18. századra is. Fazakas Gergely Tamás Törekvések a „savanyú fekete kökény" megédesítésére címmel tudománytörténeti és angolszász kontextusban vizsgálja a protestáns imádságirodalom kutatástörténetét. Medgyesy-Schmikli Norbert A katolikus népénekek feltárásáról és kritikai kiadásáról címmel az RMKT XVII/7. és 15. alapján ismerteti a szövegkiadásokat, valamint forrásokat, régebbi és újabb szakirodalmat egyaránt közöl a katolikus népénekköltészetre vonatkozóan. Bartók István a Vallásos társulatok áhítati irodalmáról, a Mária-társulatok különféle kiadványairól számol be Knapp Éva és Tüskés Gábor kutatásai alapján, és ezek lelkiségtörténeti jelentőségét elemzi.
A kötet szerkesztője a kutatóműhely munkájának jelentőségét Fraknói Vilmos szavaival világítja meg: „Tudjuk, hogy elődeink hogyan és mit tanítottak, építettek, festettek; de azt még nem tudjuk, miként imádkoztak s milyenek voltak imádságos könyveik. Pedig ezekben nyilatkozott akkor az emberiség legnemesebb érzete, az imádság tárja föl kedélye benső világának legélénkebb vonását és jelzi egyszersmind műveltségének színvonalát."