Lectio
divina is considered a method for reading the Scripture originating
from the Benedictine monasteries. But even before, Origenes considered
it theia anagnosis, the basis of Christian spirituality. Lectio divina is
a creative reality, a prayer that forms the life of the one who prays.
In it God speaks to the human being through the words of the Scripture.
The praying individual meditates on the words he/she read and is
overjoyed by the simple fact that God speaks and that he/she is able to
see the eternal truth. The steps of the lectio divina are: the actual reading, meditation and prayer. Gregorian chant is a genuine way of performing lectio divina, as
reading means also uttering the words seen by the eyes, repeating them
in tremendous respect. Gregorian chant offers the necessary time for
the words to become sounds and offers time to the individual to
understand the words. Thus the one who prays like this is free to
establish true contact with the word and the One whose words those are,
thus the human being gets to recognise the truth, God.
A
középkori kolostorokban a Szentírás olvasásával párhuzamosan zajlott az
olvasás oktatása és a helyes zsoltározás elsajátítása. Így váltak a
kolostorok paradicsomkertekké, így vált kereszténnyé Európa.
Lectio divina
Az
isteni olvasást (Istentől származó olvasmány) bencés módszernek is
szokás nevezni, mivel a bencés rend közvetítésével terjedt el, ám
történelmi kialakulása visszanyúlik a rabbi és tanítványai
elmélkedéseihez (haga). Már Órigenész theia anag-noszisznak
nevezi, és a keresztény lelkiség alapjának tartja. Lényegében három
részre tagolódik: olvasás (lectio); elmélkedés (meditatio); ima
(oratio). Ehhez kapcsolják negyedikként a cselekvést (actio).
A
szerző Gyulafehérváron kezdte teológiai tanulmányait. PhD tudományos
fokozatot a budapesti PPKE HTK-n szerzett 2008-ban, ugyanakkor az OMCE
karnagyképzőjét is elvégezte. Jelenleg Vácott a hétkápolnai kegytemplom
kihelyezett káplánja, hittant és gregoriánt tanít a Harmat Artúr
Központi Kántorképzőben.
A bencés
módszer jól előkészíti az imádságban való fejlődést és nagykorúvá
válást: az Istennel való párbeszédünkben is fejlődnünk kell, ezért a lectio divina lépései
valamiképpen megfelelnek az imádságban való tökéletesedés fokozatainak:
szóbeli ima (oratio); elmélkedés (meditatio); szemlélődés
(contemp-latio); cselekvés (actio).
II. Karthauzi Guidó a Scala claustralium című munkájában a lectio divina módszerét összekapcsolja az imádság fokozataival, ezért nála az elmélkedést a szemlélődés követi.
Ennyiben a lectio divina legalább
öt lépcsőből áll. Ez kreatív valóság: élet és életfelfogást alakító
ima, amelyben Isten szólít meg minket a Szentírás olvasása révén,
elgondolkodunk azon, hogy mit is mondott nekünk az Úr, megfontoljuk
annak jelentőségét életünkben; elmondjuk az Úrnak, hogy milyen örömmel
tölt el minket az igazság felismerése, vagy mennyire gyengének érezzük
magunkat stb. Végül életünkkel tanúságot teszünk arról a
tapasztalatról, amit az Istennel való beszélgetésben kaptunk. Tekintsük
át elsősorban a bencés módszer lépéseit.
Olvasás
A Szentírást alapvetően három szándékkal szoktuk olvasni: egyszerű olvasás; tanulmányozás; elmélkedés.
Az
egyszerű olvasáson azt értjük, hogy a Szentírást komoly könyvnek
tekinti olvasója, aki kellő tisztelettel veszi kezébe és olvassa annak
üzenetét.
A tanulmányozás már sokkal
behatóbb olvasás. Alapvetően a Szentírásban való jártasságot a
párhuzamos szakaszok olvasása biztosítja számunkra (szinoptikus
olvasás). A szinoptikus olvasás egyik jelentősége éppen az, hogy a
kinyilatkoztatott misztérium megmutatkozik annak gazdagságában.
Ezenfelül a szentírási szövegek tanulmányozásának alapmódszerét
összefoglalja egy középkori mondás, amely a tanulmányozás színtereit
emeli ki:
„A betű a történteket,
az allegória a hiendő dolgokat,
az erkölcsi a teendőket,
az anagógia a célokat tanítja."1
A Szentírás tanulmányozása azért ennél sokkal többet jelent a tudomány szintjén.
A
Szentírás tanulmányozása és a szentírási szöveg feletti elmélkedés
között különbség van, noha az elmélkedés feltételezi a szentírás
ismeretét, hiszen a megértés mellett (tanulmányozás) törekszünk az
átélésre, a szöveget érezni akarjuk. Az olvasás ennyiben az üdvösség
keresésének mozzanata.
Az elmélkedés
Elmélkedni,
gondolkodni az értelmünkkel és az ajkunkkal tudunk. Nagyon fontos az
elmélkedésben az ajkaink használata: recitálnunk kell az elmélkedésre
szánt szöveget, vagyis szünet nélkül ízlelgetni. Az értelmünk és ajkunk
egymást kiegészítve döbben rá az igazságra: az értelem logikus
kapcsolatokat teremt a szentírási szakasz és az élet között, az ajkunk
pedig mintegy emészti a szót (a prófétai és apokaliptikus irodalomban
nagyon szép példáink vannak erre). A lelkiismeretünket megszólító
elmélkedés az üdvösség megtalálásának mozzanata.
Az imádság
A
párbeszéd szabadságát éljük át az imádságban - megtapasztaljuk
istengyermekségünket. Az imádságban egyszerűen állunk mennyei Atyánk
előtt, és ezért imádságunkat az egyszerűség fogja jellemezni,
ugyanakkor tisztaság és rövid forma, amely a végtelen és örökkévaló
felé tárul ki (Isten egyszerűsége és örökkévalósága). Az imádság az
üdvösségért való könyörgés, a szemlélődés az üdvösség ízlelésének
mozzanata.
A gregorián
Elöljáróban
A lectio divina tulajdonságai
legszebben a gregoriánban jutnak kifejezésre. Isten ugyanis igaz, egy,
végtelen, örök és szép. (Isten létének összes bölcselet és hittudomány
által megállapított tulajdonságát itt most nem soroljuk fel.) A
gregorián magába foglalja a lectio divina összes lépését, ugyanakkor a lépések jellemzőit is.
A gregorián lényege és lelkisége
A
gregoriánról sok mindent el lehet és el kellene mondani. Mi a
gregorián? Megértéséhez szükséges elmondanunk azt, ami sajnos nem jut
kifejezésre a Tanítóhivatal megnyilatkozásaiban.2 A
gregorián megértéséhez nem a Tanítóhivatal felső szintjei adnak pontos
direktívákat, hanem az egyház tanítói feladatának alsóbb szintjei és
azok intézményei, de legfőképpen maga a keresztény élet. A gregoriánról
elsősorban azt állapítjuk meg,
hogy nem
zene, hanem énekelt nyelv, amelyet az európai zenei kultúra alapjaként
tisztelünk. A gregorián elsősorban az egyház ünnepélyes imádságának
nyelve.
A gregorián liturgiában
elfoglalt helyétől függően más-más formában fejezi ki a szent szöveget.
A kifejezés módját műfajnak mondjuk: recitáció - olvasmány (szentmise,
zsolozsma, passió), imádság (könyörgés, litánia, exultet, ordinárium,
Miatyánk), zsol-tározás; szillabikus-neumatikus - antifóna, himnusz;
melizmati-kus - traktus, graduale, alleluja, offertorium, responsorium
pro-lixum; új műfajok - sequentia, trópus, dallamos ordinárium.
A gregorián előadási módjának stílusán túl beszélünk annak lelkiségéről.
Egyszerűség
Nincs zenei kísérete (akár vokális, akár zenekari), az evangéliumi szegénységet jelképezi: nem visz magával semmit.
Ritkák
a sextnél nagyobb lépések, nem törekszik nagy dolgokra, nem önmagát
helyezi előtérbe, hanem Istent szólítja meg, ennyiben alázatos, és
éppen egyszerűségéből kifolyólag nehéz. A gregorián megkívánja az
alázatot.
A gregorián alkalmazkodik a beszédesség természetességéhez, ugyanakkor megtanít helyesen és értelmesen beszélni.
Tisztaság
A
gregorián mentes a zenei formák érzelmi kitöréseitől és a
művésziességtől, hiszen Isten intim jelenlétét akarja közölni, ennyiben
a boldogság és a béke kifejezése. Tisztasága révén tudja átadni az
emberi érzelmek és érzések lényegét: szeretetet, félelmet, reményt,
hűséget, fáradtságot, szorongást, örömet, ujjongást stb.
Engedelmesség
A
gregorián engedelmeskedik a szövegnek, amelyet ünnepélyesen elbeszél
vagy meghirdet, ennyiben az Istenre való ráhagyatkozás kifejezése,
ennyiben növeli a bizalmat Isten iránt.
A
gregoriánt éneklő ember Istenre és társaira figyel, hogy megvalósuljon
az egység és tisztaság, amelyet kifejez a gregorián, ennyiben az egység
és közösségiség megteremtője.
A gregorián mint lectio divina
Gregorián olvasás
Az
adott szöveget nem csupán elolvassa, hanem tisztelettel és méltósággal
mondja ki. Anélkül, hogy szaporítaná a szót, elegendő időt hagy arra,
hogy a szó megszólaljon, ugyanakkor értelmezve olvas, tudja és tudatja
mindenkivel, hogy a szövegen belül hol vannak a hangsúlyok. A szentmise
antifónái és azok zsoltárai összekapcsolódnak, vagyis az egyik szöveg
értelmezi a másikat; a zsoltárok szakaszai segítenek megérteni az
antifó-na mondanivalóját.
Gregorián elmélkedés
A
gregorián hagy időt a szónak, hogy megszólaljon, ugyanakkor időt
ajándékoz az embernek megérteni a szót. A hang és hangok
egymásutánisága, valamint a szünetek csendje; a hang fölemelkedése vagy
leereszkedése, erősödése vagy halkulása; a levegővételek mind arra
adnak időt, hogy az elhangzó szót megízleljük, hogy teljesen eltöltsön
bennünket. Az értelemnek van ideje gondolkodni, a szónak lehetősége
kimondani, mégpedig a maga mélységében.
Gregorián ima
Benső
tartalmánál fogva szent és kinyilatkoztatott szövegről beszélünk.
Ugyanakkor az ima rövid, viszont közlő formájánál fogva kifejező -
közli az Úrral a gondolatot és az érzést. Az ima, amelyben
egyenlőképpen és arányosan jut szóhoz az értelem és az érzelem, az
ember teljes szellemisége.
Gregorián szemlélődés
Nem
tud betelni az isteni titok ízlelésével, Istennél akar maradni, minél
tovább nála időzni. A gregoriánban megvalósul az Isten és az ember
közötti párbeszéd egységének szépsége; az Isten szava a mi helyes és
szép válaszunk.
Gregorián cselekvés
A
feltárult misztérium igazsága a maga teljességében akkor valósul meg,
amikor személyes döntést hozok mindannak megtételére, amit Isten
mondott nekem, és amit válaszoltam.
Utószó - az erényes élet felé
A gregorián révén megtapasztaljuk a parrhészia nagyszerűségét,
az Istennel és embertárssal való szabad kifejezésmód gazdagságát. A
gregorián révén tanulunk időt szánni Istennek és a Szentírás
olvasásának. A meghallgatás és a válasz őszintesége megtanít hinni,
ugyanakkor az idő, amelyet arra szánunk, hogy meghallgassuk Istent,
megtanít válaszolni és bizalommal várni; remélni tanulunk. Isten
szemlélésének öröme megtanít szeretni. A szöveg helyes olvasása és
megértése keresztény okossággal ajándékoz meg; az okosság révén
eljutunk az igazság megértéséhez és elfogadásához, valamint annak
megtételéhez. A gregorián révén tanuljuk olvasni az Írást, és kitartani
mellette az elmélkedés, imádság és cselekvés révén, ennyiben kialakul
bennünk az erősség. A gregorián egyszerűsége és alázata megtanít a
mértékletességre.
Felhasznált irodalom
Vianini, Giovanni, Corsi di avviamento al canto gregoriano, Milano 2003
Rajeczky Benjamin, Mi a gregorián? Gyulafehérvár é. n.
Verbényi István (szerk.), Psallite sapienter, Budapest 2008
Jálics Ferenc, Tanuljunk imádkozni, Kecskemét 2007
Colombás, Garcia M., A Szentírás olvasása, Pannonhalma 2006
A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest 1994
Varga László (szerk.), Documenta musicae sacrae, Budapest 2005