Vissza a tartalomjegyzékhez

X. évfolyam 4. szám. 1999. április


 

Hegyi Johanna

 

Anyanyelvünkbe ágyazott testszimbolika

 

A testünk és lelkünk közötti viszonyokat sokféle elméleti megközelítéssel tanulmányozhatjuk. Nyelvünk öreg bölcsként őrzi mindazokat a tudnivalókat, a kollektív tudattalan vagy tudatos testi-lelki megfeleltetések kincsestárát, amelyek támpontul szolgálhatnak tüneteink és betegségeink megfejtéséhez. A képi gondolkodás, a metaforák, amelyekben valamely testrészünket használjuk fel egy állapot, érzés, konfliktus kifejezésére, igen gazdag. Annyira hozzászoktunk a használatukhoz, hogy már nem is figyelünk arra, milyen rejtett üzeneteket tartalmazhatnak e kifejezések tüneteink megértéséhez. Nyelvi “pszichoszomatikának" is nevezhetjük e jelenséget. E megfeleltetések arra hívják fel a figyelmünket, hogy valamely tünet, amely egykellemetlen érzésben, állapotban vagy egyproblematikus helyzetben jelentkezik, valamely testrésszel kapcsolatos. Ha tehát valamely testrészünk sérül vagy megbetegszik, a nyelvi áttételek és asszociációk keresésével megtalálhatjuk annak lelki megfelelőit. A képi gondolkodás gyógyító hatása régóta ismert a pszichoterápiás technikákban. Ha egy állapotnak sikerül megtalálni a képi megfelelőit, ha képileg is látunk egy problémát, máris “képessé váltunk" a megoldására. Így használhatók fel a nyelvi áttételek, metaforák a gyógyításban, a tünetek megértésében. A nyelvünk őrzi a testi-lelki egységet, az egészség szavunk is utal arra, hogy csak úgy “lehetünk jól", ha egységre törekszünk. Ne elégedjünk meg tehát a testi gyógyítással, ha valamilyen betegségben szenvedünk, hanem tegyünk erőfeszítéseket a mélyebb felismerésekre saját életünkkel kapcsolatban. Ne nyugodjunk bele abba, hogy valamely betegségünkben mások is szenvedtek a családból - mert ez családi örökség -, hanem a nyelvi áttételek révén keressük a személyes összefüggéseket. A nyelvi áttételek segítenek a belső ellenállások felszabadításában, mivel ahogyan a gyógyulás utáni vágy működik bennünk, ugyanúgy múködik egy belső ellenállás is a mélyebb megértéssel szemben.

A nyelv képi gondolkodását felfedezhetjük a testrészek tárgyi kivetítésében. Gerince van a hegynek, könyöke a csőnek, sarkuk van a bútoroknak, az utcának. Füle a kosárnak, szeme a gabonának, homlokzata a háznak. A városok főutcái az “ütőerek", a város szívében van a központ. Egy másik nyelvi tanúsága a képi gondolkodásának: tárgyak bevetítése (introjekciója) a testünkbe. Növényi bevetítés például az ádámcsutka, a hajhagyma, a foggyökér, a mellbimbó, állati bevetítés a lúdtalp, a tyúkmell, a nyúlszáj, farkastorok, pókhas, tárgyi bevetítés a térdkalács, a nyelőcső, a körömágy, az agykamra, a gerinccsatorna, a vesekehely. A szóalkotás másik módja, amelyet nyelvünk gyakran alkalmaz, két testrész összekapcsolása, például kézhát, nyelvhát, gyomorszáj, méhszáj, lábfej stb. Ezek a kifejezések utalnak a testrészek tárgyként való szemlélésére, illetve utalnak a szervezetben betöltött funkcióikra is.

A nyelvi kifejezések gazdagságát felfedezhetjük a lelkiállapotok, érzések, problémák kifejezésében valamely testrésszel.

Nézzük például a kezünket: azt mondjuk, hogy kezeljük a betegeket, csakúgy, mint a problémáinkat, amit kézbe veszünk, azt elintézzük, megoldjuk. Kezeskedünk valakiért, mert megbízunk az illetéből, felkarolunk ügyeket, személyeket, a karbantartó rendben tartja az eszközöket, a levelet kézbesíti a postás, ami nyilvánvaló, amiért nem kell erőfeszítést tenni, arra azt mondjuk, kézzelfogható vagy kézenfekvő. A fogalom szavunk gyökere a fogni szó, utal a tudatosításra. Valamit felfogunk, a megfoghatatlant felfogjuk, megértjük. A kezünket, karunkat használhatjuk mértékegységként is, mint arasz, hüvelyk, tenyérnyi, könyök, öl, kartávolság. milyen nagy különbség van aközött, ha valami kéznél van vagy láb alatt. Így sorra vehetjük valamennyi testrészünket.

Nyelvünkben szép számmal akadnak olyan szólások, mondások, amelyek a testi tünetek lelki tartalmait hordozzák: szíve nagyot dobban valaki láttán, megbántott önérzetében mellre szívja, szívére veszi, tanácstalanul rágódik valamin, emészi magát, szeretettjét tenyerén hordozza, idegességében felmegy a cukra, más esetben hasogató fájdalmat érez.

A relaxáció olyan pszichoterápiás eljárás, amelynek segítségével a testi átéléseknek keressük a lelki megfelelőit, vagyis testi-lelki egységre törekszünk. A módszer elsajátítása során lehetőség nyílik arra, hogy összegyűjthessük mindazon kifejezéseket, amelyek a nyelvi pszichoszomatika tartalmait hordozzák. Az ilyen jellegű felismerések energiafelszabadulással járnak, amelyet a pszichoterápiában evidenciaélménynek is nevezünk. Például az egyik páciensnek a lábban kapcsolatban az első szóasszociációja: lábatlankodik, téblábol, ezáltal egy igen fontos felismerésre jutott problémái megfejtésében. Egy másik páciensnek az első szóasszociáciája a lábra az volt, hogy lábadozik - és valóban a kezelés óta többet van jókedve, mint azelőtt, bár a betegsége még nem változott, de a szóasszociáció pontosan megmutatta a pillantnyi optimista beállítódását. A következő szóasszociációja az volt, hogy talpal - s bizony nagy utat kell még megtennie tünetei enyhüléséhez.