A keresztény irgalmasság intézményes
megvalósítása a középkorban nagyrészt
egyházi feladatkört képezett. A kutatások folyamán
számos adat került elő e tekintetben, vagy újra
az érdeklődés homlokterébe állt.
Forrásaink a nagyváradi püspökség
területéről is jelentős karitatív életről
adnak számot.
A korai alapítások közé
tartozik a püspöki székhelyen 1165 körül épített
monostor, amelyet a Szent János lovagrend tartott fenn. |A ma "máltainak"
nevezett lovagrend, amely a Szentföldön alakult, alapszabályszerűen
szolgálta a betegek gondozását. Igaz, e kezdeti szakaszban
a tulajdonképpeni kórház, ispotály, szegényház,
sőt az utasok támogatására szolgáló
intézmények sajátosságai - teljesen összefonódtak.
A Szent János lovagrend (johanniták)
körösparti működése hosszú életű
volt, amit az bizonyít, hogy 1339-ben mint ősrégi
intézményt említik és működési-intézményi
karakterisztikája valószínűleg már közelített
a kizárólagos kórházéhoz. Ebben az intézetben
a betegellátás feladata a rendtagokra hárult, akik
közül egyesek bizonyos szaktanulmányokat is folytattak
vagy legalábbis gyakorlatban sajátították el
ismereteiket. A sebkezelés ismerete minden rendtag számára
kötelező volt, hiszen a lovagrend fő feladata a kereszténység
ellenségeivel folytatott fegyveres harc volt. A rendi alapszabályok
minden monostor számára kötelezően írták
elő gyógyszertár létesítését
is, természetesen a kor igényei és lehetőségei
szerint. Valószínűleg a váradi monostorba is
eljutottak azok az ismeretek, amelyeket a szentföldi alapítás
nyomán a közel-keleti orvostudományból merítettek
és testvéreiknek Európába is közvetítettek.
Nagyváradon működésük
egybeforrott a helyi gyógyvizek ősi felhasználásával.
Igaz, e téren más helyi kolostorok is tevékenykedtek.
Igen híres és keresett volt a gyógyulni akarók
körében a várad-velencei klarissza kolostor, amely 1342-től
kezdve fogadott betegeket. Adataink vannak 1374-ből a váradi
fürdőkkel kapcsolatos "ispotályról".
A 15. században a Pece-parton álló
Hajó nevű település melletti forrás is
látogatott volt. A nagyváradi hévízforrások
gyógyító ereje megragadta Janus Pannonius pécsi
püspök (1432-1472) költői ihletét, és
latin nyelvű versben méltányolta fontosságukat,
nem utolsó sorban szembetegség-gyógyító
hatásukat. A Szent Lászlóról elnevezett fürdő
1405-ben szerepelt, de a következő, 16. században is
keresett volt, és később Püspökfürdő
néven emlegették a hozzá tartozó ispotállyal
együtt. A későbbi Félix-fürdő e korban
Szent Márton nevét viselte.
A keresztény irgalmasság jegyében
a szegények ingyen fürödhettek és vasárnap
seregestől gyülekeztek istentiszteletre, főképpen
a székesegyházban, hogy alamizsnát gyűjthessenek
létfenntartásuk érdekében. Tudunk kegyes alapítványokról
is a szegény betegek érdekében, mint például
a Körös bal partján 1407-ben már fennálló
ispotállyal kapcsolatosan.
Az 1279-es budai országos zsinat eltiltotta
a felsőbb rendeket felvett egyházi személyeket az
orvosi gyakorlattól. Tény azonban, hogy azon túl is
több klerikus foglalkozott a gyakorló orvostudománnyal,
nem utolsó sorban a fejlettebb gyógyítási módszerek
elterjesztése érdekében. Ezek közé tartozott
az 1382-ben elhunyt László váradi püspök
is, aki már felszentelését megelőzően
"phisicus" végzettséggel rendelkezett. Az ausztriai klosterneuburgi
ágostonrendi kolostor könyvtárának kézirattárában
található Vitus váradi, majd erdélyi segédpüspök
1465 körüli időszakból származó iratanyaga.
Ebben korabeli orvosi receptek is találhatók.
A drezdai egykori szász királyi
könyvtárban, a későbbi Landesbibliothekben maradt
fenn az egykor Filipecz János váradi püspök birtokában
levő két, díszesen egybekötött orvosi szakmunka.
Az egyik Velencében 1483-ban jelent meg, és tartalmazza az
arab Avicenna (980-1037) Canon és De viribus cordi című
írásait. A másik az ugyancsak arab Averrhoes ugyanott,
egy évvel később megjelent Canitco de Medicina című
művét tartalmazza, szintén latin fordításban.
A későbbi évszázadok
karitatív-egészségügyi fejleményei közül
kiemeljük az 1760-ban alapított nagyváradi irgalmasrendi
kórházat, amelynek legutóbbi épülete állami
kezelésben ma is fennáll. A kórház létesítése
Gyöngyösi György kanonok érdeme, aki stalluma jövedelmének
oroszlánrészét e célra fordította. Egyik
utóda 1796-ban szintén hozzájárult a kórház
kiterjesztéséhez.