Văleanu Erzsébet

Betekintés az erdélyi

református egyházkerület diakóniai munkájába

A történelem folyamán figyelemmel kísérhetjük a társadalom állandó változását, a szervezettség és szokások módosulásait, ezen belül pedig a családnak mint a társadalom alapvető szervezettségi egységének átalakulását.
Talán egyetlen kor változásai sem hoztak olyan gyökeres fordulatokat, mint a 20. század történelmi eseményei. A két világháború után soha nem tapasztalt mértékben növekedett a csonka családok száma. Megindult a gazdasági elvándorlás országon belül és kívül. A megváltozott életmód a családi kapcsolatok fellazulását eredményezte.
A leglátványosabb társadalmi "földrengést" a második világháború utáni szocialista átalakulások hozták. A nők munkába állásával megváltoztak a család belső kapcsolatai, átértékelődött a nők társadalmi szerepe és ez nem mindig vált a családi élet javára, több lett a válás, hiszen a nők anyagilag függetlenné váltak. Ugyanakkor több lett a két dolgozó szülő között a társadalmilag árva gyermek.
Az iskolák nevelő munkája hosszú ideig csupán a marxizmus propagálásában merült ki. Ezt eleinte még sikerült ellensúlyozni a kis számú, de még megmaradt vallásórákkal, az egyházi ifjúsági szervezetek összejöveteleivel.
Az 1948-as államosítás minden oktatási, szociális és egészségügyi intézménytől megfosztotta az egyházakat, elűzve azokat, akik ezekben a létesítményekben dolgoztak, mégpedig sokkal inkább hivatástudatból, mint pusztán anyagi érdekeltségből.
1989 decembere után reményt keltő ígéretek sora hangzott el. Vártuk elorzott javaink visszaadását, a régi, jól működő intézmények feltámasztását, újak létesítését a társadalmi igényeknek megfelelően, hangsúlyt fektetve nemzetiségi érdekeinkre.
Megindult a szakképzett munkaerő kinevelése. Megkezdték működésüket az egyházi egészségügyi iskolák, új útjára indult a szociális-munkás-, pszichológus-, gyógypedagógus-képzés. Elhivatott orvosok és lelkész-lelkigondozók is voltak. Csak egy dolog hiányzott: az anyagi alapok. Ennek pótlása érdekében megindultak a külföldi céladományok és segélyek. A támogatók az állami intézményekkel kapcsolatos szomorú tapasztalataik után az egyházak felé fordultak.
Az erdélyi református egyházkerületben is intézmények sora létesült a legrászorultabb és legelhanyagoltabb rétegek támogatására. A folyamat állandó fejlődésben van: a már működő létesítmények mellett újak épülnek, szerveződnek, de persze további álmokat, célokat is számba vehetünk.
A leglátványosabb eredmények a gyermekintézmények terén tapasztalhatók. Nemcsak egyházi, de nemzeti érdekünk is, hogy ne kallódhassék el egyetlen magyar kisgyermek sem.
Sajnos csecsemőotthonunk nincs, pedig erre is szükség volna, hiszen ismertek az állami csecsemőotthonokban, bölcsődékben uralkodó állapotok. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy kisbaba csecsemőotthoni elhelyezése -- szükséges rossz. Megelőzésében szerepe van a családtervezésnek, a tudatos és felelős gyermekvállalásnak, mert egy gyermek értelmi-érzelmi élete csak jó családi körben fejlődhet harmonikusan. De sajnos amíg elhagyott, "kitett", kórházban felejtett csecsemő és kisgyermek létezik, addig csecsemőotthonokra folyamatosan szükség lesz.
A gyermekintézmények általában jól működnek. A Kolozs megyei Zsobokon működik a Bethesda árvaház és szórványközpont. Ez az intézmény is külföldi támogatással jött létre, amelyre az erkölcsi garanciát a lelkes és minden elismerést, tiszteletet megérdemlő lelkész-házaspár, Molnár Irma és dr. Molnár János  jelentette. Fenntartásához a külföldi támogatáson felül a falu lakossága is jelentős segítséget nyújt. Az építkezésben természetesen főleg a férfiak jeleskedtek, de az asszonyok kézimunkáinak külföldi értékesítése is jelentős bevételhez juttatta az intézményt. Az itt otthonra találó árvák és a szórványokból érkező kisdiákok példás oktató-nevelő munkában részesülnek, a keresztyén erkölcs és a nemzettudat megerősítésében. Nem elhanyagolható a kis falu gazdasági fellendülése sem az új munkahelyek létrejöttével.
A másik nagyhírű szociális intézményünk a sepsiillyefalvi gyermekfalu. Illyefalva és Kató Béla lelkész neve összeforrott, bizonyítva, hogy a kitartó és becsületes munka meghozza gyümölcsét.
A gyermekfalu dán mintára született. Eltérően az SOS gyermekfalutól, itt teljes családban nő fel a gyermek. A nevelőszülőket olyan fiatal házaspárok közül válogatják, akik 8-10 évi házasság után sem részesültek a gyermekáldás örömében. A cél az, hogy a gyermek utáni vágy találkozzék a szülő utáni vággyal. Az anyák főállású anyákként dolgoznak, az apákat álláshoz juttatják. A családba a gyermekek nem egyszerre érkeznek, mint ahogy más szülőpárnak sem születik egyszerre négy-öt gyermeke. A gyermekfalu fenntartását a nyugati támogatás mellett ajól működő saját gazdasági létesítmények biztosítják.
A marosvásárhelyi Lídia gyermekotthonban kb. 15 árva gyermek neveléséről és ellátásáról gondoskodnak. Az intézet a Lazaretum alapítvány támogatásával jött létre és működik. A helyi személyzetet holland önkéntesek segítik a nevelő-gondozó munkában.
Kolozsváron 1992 óta működik a Bethánia gyógyterápiás napközi otthon. Az intézmény holland támogatással jött létre. A költségeket -- beleértve egy ultramodern központ felépítését, berendezését és a munkatársak fizetését -- a holland fél öt évre vállalta. Szándékaik szerint öt év után az intézmény a román államra szállt volna. 1997-ben az itteni hatóságokkal ezirányban történt tárgyalások nem vezettek eredményre, így a holland fél továbbra is finanszírozza a napközi otthont.
Az új központ felépítése után az eredetileg mozgássérült, enyhe szellemi fogyatékos gyermekek részére kialakított napközi otthon kibővíthette tevékenységét, megkönnyítve sok, gonddal küszködő család életét, de legfőképpen a sérült gyermekek jobb közösségi és iskolai beilleszkedését. A napközi otthon ökumenikus jellegű, magyar és román csoportokkal működik.
A nevelőotthonokból kikerülő, már nagykorú fiatalok problémája állami szinten megoldatlan -- nemcsak nálunk, a többi volt szocialista államban is. Ezek a fiatalok a valós élettől elzártan nőttek fel s egyszerre az utcán találják magukat -- sem lakás, sem munka, se jövedelem. Ha itt, ebben a pillanatban a társadalom nem tesz értük semmit, számukra csak a létfenntartás más, erkölcsileg negatív megoldása következhet, a lopás, rablás, majd követekzményként a börtön. Utána újra kezdődhet a reszocializáció -- ha sikerül egyáltalán.
Mindezek megelőzése érdekében jött létre Lengyelfalván -- Szentkeresztbánya mellett -- az Eutetikus otthon. Ide azok a fiatal fiúk kerülnek, akik a székelykeresztúri árvaházban nevelkedtek. A velük való foglalkozásnak -- szociális és lelkigondózói missziónak -- alapvető életviteli normákat kell kialakítania (magatartási normák, párkeresés, családalapítás és az ezzel kapcsolatos felelősségvállalás, a pénzzel való helyes gazdálkodás, esetenként az alkoholról való leszoktatás). A fiatalok az otthon asztalosműhelyében szerezhetnek szakképesítést vagy a mezőgazdaságban dolgozhatnak.
A hasonló sorsú lányok számára egyelőre nincs semmilyen hasonló megoldás. Bustya Dezső főjegyző említette, hogy egy lelkes német hölgy e cél érdekében egy telekvásárlásról tárgyalt Apahida polgármesterével. A jól induló alku akkor hiúsult meg, amikor a gyanútlan hölgy megemléítette, hogy az otthont a református egyház fogja adminisztrálni.
Századunk egyik szomorú valósága az idős emberek elhagyatottsága. A falusi fiatalság a mezőgazdaság ellehetetlenülése következtében a városokba vándorolt, ahol az ipar biztosabb megélhetést nyújt(ott). Később ezeknek a fiataloknak egy része és a városiak is egyre gyakrabban keresték boldogulásukat külföldön. Az itthon maradt idős szülők segítség, támogatás nélkül egyre lehetetlenebb körülmények közé kerültek, anyagi, szociális és egészségügyi gondokkal küszködve.
A magukra maradt öregeknek emberi életet kell biztosítani. E cél érdekében született meg a Bethlen Kata Diakóniai Központ létrehozásának gondolata. A megvalósításhoz az egyházkerület jelentős külföldi támogatást kapott. Az épület elkészült, 1996 nyarán fel is avatták. Sajnos még nem szolgálhatja azt a célt, amelyért létrejött. A Református Kollégium és a Diakonisszaképző Intézet "hajléktalan" diákjait kellett biztos bentlakáshoz juttatni.
Egy másik öregotthon kialakítása van folyamatban Bágyonban (aranyosgyéresi esperesség), ahol az üresen maradt parókia és kántori lakás nyújt majd otthont az egyedül maradt idős embereknek.
A Brassóhoz tartozó Szentpéterben református és evangélikus összefogással született meg a Nikodémus Ház, ahol kis garzonlakásokat alakítottak ki az arra rászorulóknak.
Sok idős ember ápolása, gondozása -- még ha családban él is -- az élet nehéz időszakaiban szinte megoldhatatlannak látszik. Az állam erről a területről régen kivonult és egyelőre csak halvány elképzelésekről lehet hallani.
A házi beteggondozás és szociális szolgálat az egyház kezdeményezésére sikerrel indult meg Kolozsváron, Nagyenyeden, Marosvásárhelyen, Brassóban és Sepsiszentgyörgyön. Az öt, már működő központban orvosok, diakonisszák, betegápolók dolgoznak. A rászorulók -- állapotuktól függően -- naponta vagy hetente egy vagy több alkalommal részesülnek ápoló-gondozó ellátásban, szükség szerint orvosi vizsgálatban, megfelelő gyógyszer és egészségügyi segédeszköz-ellátásban. A szolgáltatást ingyen veheti igénybe bárki, ha jövedelme nem haladja meg a 280 000 lejt havonta. Az efeletti havi jövedelemmel rendelkezők ennek az összegnek 1%-át fizetik havonta.
A szolgálat fenntartását a német Reformierte Bund vállalta három évre összesen 150 000 DM értékben, ami évi 10 000 DM-t jelent minden egyes központ részére.
Nem elhanyagolható az ingyenes gyógyszertárak jelentősége. A térítéses gyógyszerek köre állandóan szűkül, a reáljövedelmek pedig állandóan csökkennek. Főleg a kisnyugdíjasok veszik igénybe ezt a lehetőséget, amely egyelőre Erdély szinte valamennyi városában biztosított.
Az egyház karitatív munkájában fontos szerep jut a nőszövetségnek. Még 1989 előtt is módot találtak a betegek, elesettek istápolására. Anyagi forrásaik behatároltak, de leleményességük végtelen. Vásárokat, tombolákat rendeznek, ahol kézimunkáikat ajánlják fel, az adományokból kapott ruhanemű egy részét is eladhatják és az így begyűlt pénzből tartós élelmiszereket vásárolnak a rászorulóknak.
A nehéz gazdasági helyzet, a munkanélküliség, a kilátástalanság sokakat az alkohol rabjává tett. Ennek következményei a széthulló család, kallódó gyermekek, az amúgy is egyre szűkösebb családi költségvetés felborulása, az otthon elvesztése, a bűnözés, a börtön.
Ezért lett egyre sürgetőbb az alkoholmentő misszió megindítása és vele egyidőben a börtönpasztoráció és a börtönből szabadultak lelki és szociális gondozása. Ez a misszió Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen folyik. Az eredmények lassan mutatkoznak, nem látványosak, sok a kudarc. A legfontosabb, hogy a család és a társadalom is mindent megtegyen  a misszió munkatársaival szorosan együttműködve ezeknek az embertársainknak tartós rehabilitációjáért.
Az egyházi szociális, egészségügyi és családvédő intézmények hálózata egyre bővül. Vannak megvalósításra váró tervek, mint a z utcagyermek-misszió, egy otthon az árvaházból kikerülő lányok részére, megfelelő munkalehetőségekkel, ingyenes orvosi rendelők.
Szeretnénk remélni, hogy a hivatalos szervek nemcsak tudomásul veszik az egyházak karitatív tevékenységét, de -- ha segíteni nem mindig tudnak vagy éppen nem akarnak -- nem lesznek kerékkötői az alázattal és elhivatottsággal végzett munkának.