Bányász József

Szolgálni egyet a legkisebbek közül

A Gyulafehérvár-főegyházmegyei Caritas helye és jelentősége a társadalom és a keresztény ember életében

Mielőtt számba vennénk, mink van és mire van szükségünk, tudatosítanunk kell azt a tényt, hogy az egyház a caritas, azaz a diakónia nélkül nem élhet  hivatásszerűen és felelősségteljesen. Karitatív lelkület és életforma nélkül kereszténységünk hiteltelen, demagóg.
A szeretetről pusztán "immanensen" beszélni csak humanizmust jelent, a keresztény caritas azonban ennél sokkal több. Nem más, mint -- Leopold Ungar volt Osztrák Caritas-igazgató megfogalmazásában -- "Isten világnézete...". Olyan emberképet közvetít, amely Isten világra tekintéséből kikövetkeztethető, és aminek alapján minden keresztény a saját életét meg kell hogy szervezze. Karitatív módon élni és cselekedni nem azt jelenti, hogy foltozgatjuk a társadalom szociális hálóján tátongó lyukakat, hanem felajánlunk egy alternatív életformát a világnak, amely képes minden embernek reményt adni, különösen azoknak, akik a szegénység, rászorultság, fogyatékosság terhei alatt roskadoznak.

A karitatív tevékenység alapelve az integráció. Nem a fölöslegeinkből való adakozásra van szükség, hanem a rászorulókkal való szolidaritásra, amelynek hosszú távú eredménye lehet a társadalmi különbségek csökkenése.
Az integráció azt jelenti, hogy minden, periférián élő embert magunkkal egyenlőnek tekintünk, esélyeiket a magunkéval azonosítjuk - a társadalom konkurenciajátékai közepette. Lehetőséget biztosítunk nekik, hogy velünk azonos módon részesüljenek a fogyasztási, kulturális és társadalmi javakból. Tehát hozzájárulunk ahhoz, hogy szabadságuk, életszínvonaluk, önállóságuk elérje a mindenkori általános társadalmi normák színvonalát.
Aktívan hozzá kell járulnunk a rászorult társadalmi rétegek  élethelyzetének megváltoztatásához.

E premisszákkal fémjelezve igyekszik kifejteni tevékenységét a Gyulafehérvár-főegyházmegyei Caritas szervezete is. Munkaterületeibe bennfoglaltatik mindaz, ami a krisztusi tanítás értelmében felebaráti szeretetet jelent.

Szervezeti felépítése

   Caritas-rendszerünk része a Nemzetközi Caritas -- Caritas Internationalis -- világszervezetnek, amely 1950-ben nyerte el a mai szervezeti formáját Giovanni Battista Montini akkori vatikáni helyettes államtitkár -- a későbbi VI. Pál pápa -- kezdeményezésére. Gyökerei visszanyúlnak az apostoli egyházra; minden időben jelen volt mint a keresztény, majd katolikus egyház alapvető életformája, életjelensége. Egyházmegyénkben gr. Majláth Gusztáv Károly püspök adott először szervezett formát neki, majd Márton Áron elrendelte "a szegényügy kataszterének felállítását" 1946-ban, megbízott Caritas-igazgatónak dr. Faragó Ferenc prelátust nevezvén ki. A kommunista uralom  elfojtotta a csírázó caritas-életet. Jakab Antal püspök 1990 elején kegyes rendelettel újra életre hívta a szervezett egyházmegyei Caritast, Vencser Lászlót bízva meg annak vezetésével. Már az első hónapokban körvonalazódtak a Caritas feladatkörei, és létrejött intézményes alapja, struktúrája.
       Az eltelt közel kilenc év tevékenysége három fő síkon realizálódott: 1. a plébániális karitatív munka, 2. a szociális intézmények és 3. a központi koordináció, ügyvitel síkján.

       Plébániális caritas

A karitatív tevékenység lelke. Az egyháznak három lényeges alapfunkciója van: az igehirdetés, a liturgia és a diakónia/caritas. Ez a hármasság kölcsönösen kiegészíti egymást, egymás feltételei. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy a hivatalos egyház ténykedései között a diakónia/caritas is mintha fontos lenne, de nem azonosítható például az igehirdetés vagy a szentség-kiszolgáltatás fontosságával, valahogy kissé elveszítettük az egyháznak ezt  a dimenzióját. Mégis érdemes megfontolni, hogyha az igehirdetésből hiányzik a diakónia, akkor az nem más, mint szívtelen indoktrináció vagy vértelen információs tevékenység. Hasonló módon a liturgia, a szentségek kiszolgáltatása diakónia nélkül színesebbé, ünnepélyesebbé teheti életünket, de eltávolodik lényegétől, létrejöttének alapjától, Krisztus keresztáldozatától.
Ezt a három alapfunkciót nem az egyház három egymás mellett álló oszlopa gyanánt kell hogy elképzeljük, hanem egy nagy feladat különböző megnyilvánulási formájaként kell magunkévá tennünk.
Ennek a feladatnak a tudatosítására,  megvalósítására hivatott  a plébániális caritas.
Struktúráját tekintve egyházmegyénkben tizenegy kirendeltségen keresztül fejti ki tevékenységét. Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Déván, Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Désen, Tordán, Kolozsváron és Kapnikbányán. E kirendeltségek feladata, hogy az egyházmegye minden plébániáján az intézményes egyház hivatalos képviselőjével, a plébánossal közösen megszervezzenek egy  önkéntes keresztényekből álló karitatív csoportot, amelynek munkatársai környezetükben felvállalják a krisztusi életformát, a szeretetszolgálatot, hozzájárulnak a szociális gondok enyhítéséhez, a társadalmi igazságosság megvalósításához.  Merész vállalkozás ez, de enélkül kereszténységünk lényege fut zátonyra.
A statisztikák alapján egyházmegyénkben 127 plébánián bontogatja szárnyait plébániális caritas-csoport, amelyeknek tevékenysége révén az 1997 es év folyamán 14.147.469.437 lej értékű segélyadomány jutott el a rászorulók, hátrányos helyzetűek, szociális intézmények javára (28.314 természetes személy és 477  intézmény).
Mindez a tevékenység -- bár hangzatos -- mégis csak csepp a nyomor tengerében. Ezért mindenki, aki kereszténynek vallja magát, mindennél fontosabbnak kell hogy tartsa a szeretetszolgálatot.

2.  Szociális intézmények

A plébániai karitatív tevékenység mellett a főegyházmegye különböző szociális intézményeket hozott létre, jórészt külföldi jótevők támogatásával. Ahhoz, hogy e szociális intézmények folytonossága is biztosítva legyen, Caritas-szervezetünk gazdasági vállalkozásba is kezdett a Carlia és a Fraternitas  kft-k révén. Ezek a vállalkozások teszik lehetővé az alábbi szociális és tanulmányi intézmények működtetését:

n Szent Erzsébet öregotthon Gyergyószentmiklóson
n Jakab Antal Tanulmányi Ház Csíksomlyón
n Szent Klára öregotthon Kézdiszentléleken
n Gyereküdültető tábor Zsögödfűrdőn
Szanatórium asztmás gyerekeknek Parajdon

Szent Lukács egészségügyi központ Székelyudvarhelyen       Szent Benedek Tanulmányi Ház, Gyergyószentmiklóson
Házi beteggondozás (ún.Sozialstation-ok)
      Mezőgazdasági alegység

3.  Központi koordináció, ügyvitel

A fenti tevékenységet a gyulafehérvári központi iroda irányítja Szász János igazgató vezetésével.
A főegyházmegye területén 1997 végén a Caritasnak 129 főállású alkalmazottja volt és 27 bedolgozó. A tevékenyebb önkéntesek száma 193, ami a közel félmillió katolikust számláló egyházmegye részarányának csak nagyon kis töredéke.
A Caritas tevékenységének anyagi alapja, amely nélkül a tevékenységünk elképzelhetetlen:
n külföldi segélyszállítmányok: 1997 folyamán 18.167.794.278 lej
n Szent Erzsébet-gyűjtés 62.053.750 lej.
n A Carlia kft 1997-ben 1.915.111.145 lejjel járult hozzá a karirativ tevékenységhez

A plébániai caritas-tevékenység keretén belül különböző alkalmak kapcsán helyi gyűjtéseket is rendezünk. Az árvízkárosultak javára csak a gyergyói zónából például több mint 70 köbméter fűrészáru és 12.000.000 lej gyűlt össze.
 
Ennek a kissé esetleges, pusztán munkánk körvonalait bemutató beszámolónak a befejezéseként még szólnom kell arról is, hogy a szegénység legyőzésére irányuló munkát nem elégséges csak a szociális munkára vagy a lelki-karitatív tevékenységre korlátozni, hanem kétségkívül szükséges a politikai dimenzió is, mert ez végső soron össztársadalmi feladat.
Az egyházak szerepe az adott társadalom egészében elvitathatatlan. Hallatniuk kell szavukat a szegények, rászorulók érdekében, ugyanakkor jó példával elöl is kell járniuk. Az egyházon pedig itt nemcsak a klérus értendő, hanem Isten egész zarándok népe is.
Természetesen nagy kihívás ez mindenki számára, de enélkül végső életcélunk, az örök boldogság elérése elképzelhetetlen. Erre vonatkoztathatjuk Jézus hasonlatát a "Tű fokán" átjutó tevéről...
A végítéleten sem pusztán imáink, jámborságunk alapján ítélnek meg, hanem embertársi szolgálatunk, karitatív cselekedeteink mértéke szerint állítanak az Úr jobbjára vagy baljára  (v.ö. Mt. 25,31).
A caritas élő lelkiismerete kell hogy legyen a társadalomnak, amely ahhoz kell hogy hozzájáruljon, hogy a mindenkori jólét ne vezessen érzéketlenségre a mindenkori nyomor iránt.
Mindannak, aki kereszténynek vallja magát, a fentebb érintett gondolatok tükrében kell értelmeznie életét, és csak akkor lehet nyugodt lelkiismerete, ha eleget tett annak, amiért Isten teremtette.