+ betűméret | - betűméret

Hangodi Ágnes: A Vedomosti és a Mercurius Veridicus

[Megjelent: Magyar Könyvszemle 112. évf. (1996.) 1. sz. 97-106.p.]

A Rákóczi-szabadságharc történetének fontos fejezete volt az I. Péter orosz cárral kötött varsói szerződés előkészítése és megvalósítása. Az 1707-es varsói szerződés történetével foglalkozó tanulmányok[1] csaknem teljes egészében a politikai viszonyok feltérképezésére vállalkoztak, érdemes lehet azonban azt is megvizsgálni: a politika mellett nem került-e sor a kapcsolatok kiépítésére más területeken is. A fejedelem és Ráday Pál már nagyon korán figyelte mindazokat a híreket, amelyek Oroszországgal és a cárral voltak kapcsolatosak: Ráday naplójában az 1705. év júliusának feljegyzései sorában találkozhatunk azzal az egyébként hamis hírrel, amely az orosz cár halálát taglalja – Rákóczi lengyelországi követének jelentése alapján[2]. Fokozott figyelem kísérte a fejedelem kancelláriáján azokat a leggyakrabban a külföldi udvaroknál elhelyezett magyar követek jelentéseiből származó értesüléseket is, amelyek I. Péter cárnak a törökökkel folytatott háborújával voltak kapcsolatosak[3]. A szabadságharc ideje alatti orosz-magyar kapcsolatok felvételében az első próbálkozások között tarthatjuk számon például azt, amelyre Rákóczinak egy 1706. márciusában, Egerben a lengyel királyhoz küldött rezidense számára írt utasításából derül fény[4] : a fejedelem pontosíttatni szeretné azt az orosz cártól származó megkeresést, amely hajóhadának megsegítését kéri a baráti országoktól, így a magyaroktól is. Magyarországnak azonban nincs olyan tengere, ahonnan az orosz hajókat támogathatná, Rákóczi tehát a lengyelek segítségét kéri az orosz kérés tisztázásához. Másfajta kapcsolat kialakítására mutat rá a fejedelemnek Sárospatakról Thalaba Mátéhoz, I. Péter cár melletti rezidenséhez írt levele 1708. decemberéből: ”...repraesentallya kegyelmed azt is, hogy mivel ez idén nagy bősége vagyon az hazában a' bornak, ha kinek az vételre kedve lészen edgy nehany ezer hordóval készek leszünk Ilyvoba vitetni, melly iránt el is várjuk tudosítását kegyelmednek.”[5]

A kultúra és a művelődés területén lehetségesnek tartott orosz-magyar kapcsolatok elemzésekor nem szabad elfeledkeznünk a szabadságharc első komoly külpolitikai sikereként elkönyvelt varsói szerződés kialakításában nagy szerepet játszó Ráday Pálról, Rákóczi titkos kancelláriájának vezetőjéről[6]. Rádaynak a magyar művelődéstörténetben elfoglalt helye, újságszerkesztői és könyvgyűjtő tevékenysége közismert, érdemes lehet mindeme munkásságát abból a szempontból megvizsgálni, hogy – párhuzamosan politikai megbízásaival, vagy éppen azokból következően a későbbiekben – kimutatható-e valamilyen kapcsolata az I. Péter-kori orosz művelődési élettel.

Az, hogy a Ráday-család két könyvgyűjtőjét, Pált és Gedeont érdekelték az Oroszországgal foglalkozó kiadványok, a könyvgyűjteménynek az 1861-es átadáskor használt katalógusából[7]  kiderül: a folio méretű útleírások között szerepel egy 1571-es bázeli kiadvány, ”Rerum Moscoviticarum commentarii...” címmel[8]  és egy 1630-as Leidenben megjelent munka, a ”Russia, seu Moscovia, itemque Tartaria, commentario topographico atque politico illustratae”[9] ; a folio méretű történelmi művek között[10]  pedig ott van a ”Moscoviticarum rerum auctores varii unum in Corpus Congeni, quibus et gentis Historia Continetur et Regionum accurata descriptio” című munka[11] , amely Frankfurtban jelent meg 1600-ban[12].

A másik kapcsolódási pont Ráday Pálnak és I. Péternek a magyar, ill. az orosz sajtótörténetben betöltött szerepében keresendő; a Mercurius Veridicus megjelenésének idején ugyanis már két éve adja ki a cár Oroszország első nyomtatott újságját, a Vedomosti-t[13]. I. Péter az 1697-98-as Hollandiában és Angliában tett nagy követjárás idején maga is tapasztalhatta külföldön az időszaki sajtó szerepét és jelentőségét, ezért szükségesnek tartotta változtatni az addigi kéziratos, csak a cár számára készített hírlevél szerkesztésén, előállítási módján és példányszámán[14]. A kéziratos változat már a XVIII. század első éveiben elveszti addigi szigorúan titkos jellegét, egyre több példány készül belőle, tartalma is bővül – méghozzá Oroszország bel- és külpolitikájával kapcsolatos hírekkel, végül a cár 1702. december 16-i rendeletében mondja ki, hogy a lapot ezentúl nyomtatásban kell megjelentetni[15]. A hírlappal kapcsolatos szakirodalom sokáig úgy vélte, hogy a rendelet után az első nyomtatott szám 1703. január 2-án jelent meg. Berkov kutatásai szerint[16]  ennek ellentmond az, hogy az 1703. július 18-án megjelent számban utalás található egy korábbira, melyben a Szibériában talált vasércről van szó. Az 1703-as év júliusáig megjelent számai azonban ilyen témával nem foglalkoztak, logikus tehát a következtetés: már 1702. decemberében is meg kellett jelennie egy nyomtatott számnak. 1903-ban V. Pogorelov Moszkvában kiadta a Védomosti 1702 és 1707 között megjelent számainak anyagát[17] , melyek között ott található az a szám is, amely a szibériai vasérccel foglalkozik – és amelynek megjelenési dátuma 1702. december 17. 1918-ban az orosz Akadémia II. osztályának folyóiratában[18]  K. V. Harlampovics professzor hivatkozott a kazanyi Hittudományi Főiskola könyvtárában található Anatolijevskij sbornikra, melyben szintén megtalálható a december 17-i szám teljes szövege. Korábban nem tartották valószínűnek, hogy a rendelet kiadása után egy nappal már megjelenhessen az első nyomtatott szám, ezért nem is fordított a kutatás különösebb figyelmet a decemberi számra. Berkov kutatási eredményeit elfogadva azonban egyet kell értenünk azzal a véleményével, mely szerint itt nem arról van szó, hogy a nyomtatás ilyen gyorsan sikerült volna, hanem arról, hogy már összegyűlt az egy számra való anyag, megindult a nyomtatás – a cár közvetlen parancsa nyomán –, és a rendelet csak mindezen előkészítés után nyert hivatalos, írásban is lefektetett formát. Ezzel magyarázható a két, egymáshoz elég közeli dátum. Az említett cikken kívül ez a szám híreket közölt a cár visszatéréséről az Északi hadjárat első csatái után és bemutatta a svédektől zsákmányolt fegyvereket.

A lapot az orosz sajtótörténet általában a Vedomosti cím alatt emlegeti, a valódi helyzet azonban az, hogy ez a cím állandóan változott. Pogorelov szerint a következő címekkel jelentek meg az egyes számok[19] : Vedomosti Moskovskie (1703, 1704), Vedomoszt' Moskovskaa (1705), Podlinnoje donosenie (1705. 31. sz.), Rel'aci'a (1706, 1707)[20]. A címet általában vastagabb betűtípussal emelték ki, és ugyanezt a gyakorlatot követték a hírek származási helyének megjelölésével is. Ez az utóbbi egyben az egyelőre rovatok nélküli újság szerkesztési és szerkezeti elvét is mutatta, hasonlóan a nyugat-európai gyakorlathoz. A lap rendkívül keskeny margójú tizenkettedrét formátuma az akkori olvasó kényelmét szolgálta. Példányszáma tízegynéhánytól a néhány ezerig terjedt számonként, a hírek fontosságától és az érdeklődéstől függően. Balickij adatai szerint[21]  a legnagyobb, kb. négyezres példányszámban az 1703. 10. szám jelent meg. Az utána következő egy-két évben egy-kétezer között mozgott, 1705-re azonban mindössze egy-kétszázra csökkent a kiadott példányszám, sőt 1721-től gyakran volt száz alatt. Az eladási arányok, melyek a Moszkvai és a Szentpétervári nyomda kimutatásaiban nyomon követhetők, arra mutatnak, hogy volt ugyan olyan szám, melyet a nagy kereslet miatt újra kellett nyomni, de nem ez volt az általános: a teljes példányszámnak kb. háromnegyed része talált vásárlóközönségre. 1712 után még ez az arány is romlott, volt olyan szám, melyből mindössze 3 példányt sikerült értékesíteni. A terjedelem számonként 2 és 22 oldal között  váltakozott. Az oldalszámozást csak azokban a lapszámokban alkalmazták, amelyek terjedelme meghaladta a négy oldalt. 1705-től az első oldal alján mindig ott szerepelt a lap azévi sorszáma. Az újság periodikusságát és gyakoriságát jelző néhány adat[22] : 1703-ban és 1704-ben 39 szám, 1705-ben 46 szám, 1706-ban 28 szám, 1717-ben 3 szám, 1718-ban pedig már csak egy szám látott napvilágot.

1703. január 2-án jelent meg a lap második száma. Legelső híre tüzérségi fegyverek készítéséről és számáról ad tájékoztatást: Moszkvában elkészült 400 rézágyú a hozzávaló 12 és 18 fontos ágyúgolyókkal. A következő két tudósítás egyrészt a moszkvai matematikai és navigációs iskola működéséről számol be pontos adatokat közölve az iskolában tanulók létszámáról, másrészt – megint csak pontos adatokkal – arról tudósít, hogy hányan születtek Moszkvában november 24-e és december 24-e között[23]. Mindkét hír nagyon logikus válogatásról tanúskodik: az első az orosz felvilágosodás korai eseményeire és eredményeire, a második pedig Moszkva fejlődésére utal. A lap a későbbiekben nagy teret szentelt az Északi hadjáratnak és általában a hadi eseményeknek, pl. az 1706-os asztrahanyi és az 1708-as Don-menti felkelésnek. Berkov ezek mellett a következő csoportokba sorolja a Vedomosti híreit[24] : Oroszország nemzetközi kapcsolatai (pl. a déli szlávokkal, a görögökkel, a grúzokkal és Közép-Ázsia népeivel); Oroszország gazdaságpolitikája (érclelőhelyek közlése, üzemek alapítása, az első holland kereskedőhajók megérkezése); a kultúra eredményei (iskolák megnyitása, az első orosz földrajzi térképek kiadása, az új betűtípusra való áttérés).

A lapszerkesztés első lépését mindig a Külügyi kormányszéknél, majd később utódjánál, a Külföldi ügyek Kollégiumában tették meg, hiszen ide érkeztek a külföldi hírlapok. Balickij kimutatásai szerint 1703 és 1719 között az alábbi nyugat-európai, főként német és holland lapok jártak a kormányszéknek: Die Europäische Relation, Relation Courier (Hamburg), Nordischer Mercurius, Relation aus dem Parnasso, Königsbergischer Ordinari Post Zeitung, Breslauer Nouvellen, Foglio adjunto all'ordinario, Wienerisches Diarium, Ordinarie Stokholmiske Post Tijender, Leipziger Post und Ordinar Zeitung, Couriesse Europäische, Nouvelles des divers endroits (Leiden)[25]. A lapokból kiválogatott híranyag fordítása is a kormányszéknél történt. Nem ez volt azonban az egyetlen forrás a Vedomosti összeállításánál, a külföldi élet hírei származhattak Oroszország külföldön élő képviselőitől is: Törökországból M. P. Safirov, Poroszországból A. P. Besztuzsev-Rjumin, Dániából pedig V. L. Dolgorukij tudósított. A hadi eseményekről szóló hírek általában a hadvezérek tollából származtak. A cár – amikor ideje engedte – maga is részt vett az újság készítésének munkálataiban, válogatta és szerkesztette a híranyagot. Maradtak fenn olyan példányok, amelyekbe a cár azért javított bele, hogy világosabbá tegye a szöveget, az idegen nyelvű terminusok után például jelezte azok orosz megfelelőit[26]. Az is előfordult, hogy a cár publikálta azon saját leveleit, melyekben mindenkit érintő kérdéseket tárgyalt munkatársaival és levelezőpartnereivel. Ez történt például a poltavai győzelemről szóló cári beszámolóval: ezt 1709-ben a 11. és  a 12. számban egyaránt megjelentették, a hír fontosságára való tekintettel az első bekezdést mindkét alkalommal pirossal szedve[27]. Egyetlen remélt hírforrás nem vált be: az 1702. decemberi rendelet ugyan előírta, hogy híreket a különböző kormányszékek és más hivatalos intézmények is kötelesek szolgáltatni, ez azonban csak hellyel-közzel valósult meg.

A lap megjelenésének helye egészen 1711. május 11-ig Moszkva volt, ekkor azonban megjelent az első szentpétervári szám is. Ezután a két helyszínen megjelenő újság példányai azonosak voltak, de 1714-ig Moszkvában, utána pedig Szentpéterváron került kiadásra nagyobb példányszámban. Előfordult az is, hogy – a vonatkozó hírektől függően – bizonyos számok csak az egyik vagy csak a másik helyen láttak napvilágot. Mindkét helyen az I. Péter által alapított vagy megújított nyomda – a Szentpétervári és a Moszkvai – vállalta a kiadást, annak minden költségével együtt. Az újságnak egyik helyen sincs külön kinevezett szerkesztője, ezt a feladatot a nyomdák vezetői látják el. Balickij szerint[28]  Moszkvában ez a tevékenység valóban szerkesztést jelent: a Külügyi kormányszéktől már a külföldi újságok megérkezése utáni második-harmadik napon átküldték a nyomdába a lefordított cikkeket egy-egy tolmács, az altitkár vagy az őrszemélyzet által. A nyomda vezetője, F. Polikarpov átnézte a híranyagot, kis kereszttel, mint korrektúrajellel jelölve kihagyatta belőle a hasonlóakat vagy azonosakat, melyeket az egymástól függetlenül dolgozó fordítók benne hagytak, sőt: a nála őrzött tartalékanyagból még az ilymódon megüresedett helyek pótlására is lehetősége volt. Szentpéterváron egészen más a helyzet: talán azért, mert az ottani nyomda vezetőjét, M. Avramovot köztudottan I. Péter reformjainak ellenzőjeként tartják számon, az ő feladata pusztán csak a kiadás. A fordítással megbízott B. Volkov (szintén a kormányszék, majd később a kollégium alkalmazottja) a teljesen előkészített anyagot pontos formai utasításokkal küldte át a nyomdába. Többször fordult levélben Avramovhoz amiatt, hogy utasításait nem tartották be, engedélye nélkül változtattak a szövegen, kihagytak belőle vagy hozzátettek, amelynek eredményeképpen az egész szöveg értelme megváltozott[29].

Ebben az időszakban I. Péter birodalmában nincsen cenzúrahivatal, de erre nagyon egyszerű magyarázatot találni: minden kiadói tevékenység az ország irányítóinak kezében van, nem jelenhet meg tehát semmi, amely érdekeiket sértené. Legfeljebb annyi tapasztalható a lapban, hogy – főleg a hadieseményekkel kapcsolatos híreket – kissé ”kozmetikázzák”, azaz az ellenségről igyekeznek olyan anyagot megjelentetni, amely annak gyengeségeit taglalja; valamint igyekeznek eltitkolni esetleges győzelmeit és ugyanezt tenni az orosz csapatok vereségei, veszteségei esetén is. Ez az igyekezet megintcsak a fennmaradt korrektúrapéldányokon figyelhető meg[30] : nemcsak a lapszélen szerepelnek olyan megjegyzések, mint ”a zárójelben lévő cikket a népnek megmutatni tilos” (a cikk Péter egyik vereségével volt kapcsolatos), hanem előfordult az is, hogy a teljes cikket leragasztották egy papírdarabbal, és nem került a helyére újabb szöveg. 1725-től, a cár halála után, az újság egyre ritkábban jelent meg, majd 1727-ben meg is szűnt. Egy 1727. októberi rendelet[31]  a Szentpétervári nyomdát a Tudományos Akadémia irányítása alá rendelte, így az új lap Szentpétervári hírek címmel már az Akadémia fennhatósága alatt jelent meg.

A Mercurius Veridicus és a Vedomosti közötti hasonlóságok sorában elsőként említhetjük azt, hogy – az akkori európai sajtótörténet gyakorlatának megfelelően – mindkettőnek a szerkesztési elve azonos: a tudósítások a származási hely szerint és az adott események időpontjának rendjében követik egymást[32]. Ugyanez mondható el a megjelentetett példányszámokról és a megjelenés rendszerességéről is. A Mercurius Veridicus egy-egy számát legföljebb száz példányban nyomtatták, ”mivel nem a szélesebb közönséghez, hanem a fejedelmi udvarokhoz, a diplomatákhoz és a politikusokhoz szólt...”[33]. Tulajdonképpen a külföld tájékoztatására, rokonszenvének megnyerésére készült. A Vedomosti esetében más indokkal ugyan: nevezetesen az olvasni tudó és vásárlóképes olvasóközönséggel számolva hozzávetőlegesen ugyanilyen példányszámot figyelhetünk meg – egy-két különleges alkalomtól eltekintve, amikor az adott lapszámban található hír fontosságára és népszerűségére való tekintettel sokszorozódik meg a kinyomtatott példányok száma[34]. Egyik lap sem tudja betartani tökéletesen a megjelenés periodicitását: a Mercurius Veridicusról hosszas tudományos vita után[35]  bizonyosodott be, hogy főleg az első, Ráday által szerkesztett korszakában nem rendszeresen jelent meg; a Vedomosti bizonyos évekre vonatkozó gyakoriságára pedig fentebb már történt hivatkozás. A rendszeresség hiányának oka mindkét esetben azonos lehet: az egyik legfontosabb szerkesztési elv itt is, ott is az, hogy mikor gyűlik össze a következő lapszámra elegendő hírmennyiség. A két lap között tematikai hasonlóság is felfedezhető. A Mercurius Veridicus csaknem kizárólag, a Vedomosti pedig a megjelentetett hírek igen nagy arányában foglalkozik hadiesemények közlésével. Magyarországon természetesen a Rákóczi-szabadságharc eseményei, Oroszországban pedig a cárnak a törökökkel és a svédekkel folytatott hadjáratai jelentik a tudósítások alapját. Mindkét lapban megfigyelhető az a jelenség, amelyről Benda Kálmán így ír: ”A kuruc vereségek jelentőségét igyekezett csökkenteni, a hadsereg kényszerű visszavonulásait óvatosan körülírta, megmagyarázta, a kellemetlen dolgokról meg nemegyszer teljesen hallgatott. Kitalált eseményeket azonban nem közölt. Szépített, de nem hazudott.”[36]. A megjelenési helyek esetében szintén vonhatunk párhuzamot: megintcsak más-más okból, de mindkét lap esetében több kiadási helyet ismerünk: a Mercurius Veridicus ismert számaiból a lőcsei Brewer-nyomda és Bártfa kiadói tevékenységére derül fény – a szabadságharc eseményeiből, nem utolsó sorban Lőcse 1710-es elfoglalásából következően[37]. Az orosz cár céljai is világosak a Vedomosti kiadási helyének megváltoztatásával, hiszen az 1703-ban alapított új főváros, Szentpétervár szerepét 1711-től az is segíthetett hangsúlyozni, hogy ott is megjelent az első nyomtatásban készült orosz újság[38]. A hírlapok szerkesztésének konkrét, gyakorlati feladatát a fejedelem és a cár is hozzá igen közel álló emberekre bízza: Ráday Pál tevékenységével kapcsolatban megintcsak az eddig megjelent, igen gazdag szakirodalomra utalhatunk, a cár elképzeléseit pontosan megvalósító F. Polikarpovnak, a Moszkvai nyomda vezetőjének és B. Volkovnak, a Szentpétervári nyomda fordítójának szerepét pedig fentebb említettük már. Arra is sor került mindkét lap esetében, hogy az eszmei irányítók leveleit, nyilatkozatait közöljék. II. Rákóczi Ferenc akkor tartotta fontosnak egyik levele szöveghű közlését a Mercurius Veridicusban, amikor a bécsi udvarnak a szabadságharcot akadályozó nyilatkozatát kézhez kapta – a fejedelmi választ a hírlap 1705. augusztusi számában olvashatjuk[39] ; I. Péter pedig a svédek felett aratott poltavai győzelmet tartotta érdemesnek saját szavaival leírni, majd a Vedomosti egymást követő két számában 1709-ben megjelentetni[40].

Ha azt vizsgáljuk, vajon a Mercurius Veridicus számaiban és a Vedomosti-ban jelentek-e meg a másik országra vonatkozó információk, a következő eredményre jutunk. A Vedomosti – mivel megjelentetésének céljai között ott van a külföld eseményeiről való tájékoztatás programpontja is – nagyon sokat foglalkozik a Rákóczi-szabadságharc eseményeivel[41] , eleinte a cári abszolutisztikus rendszernek megfelelően lázadókként emlegetve a szabadságharcban résztvevőket, később azonban – I. Péter Lengyelországgal és a II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatos politikai terveinek megfelelően[42]  – egyre objektívebb híreket közöl a lap egyes számaiban 1703 és 1710 között a kuruc sereg számbeli összetételét, a hadműveletek menetét és eredményeit, a különböző béketárgyalások menetét tekintve át[43]. A Mercurius Veridicus fennmaradt számainak áttekintése jóval szerényebb eredményre vezet, ennek magyarázata három okban keresendő: egyrészt a magyarországi hírlap megjelentetésének célja kimondottan a szabadságharc eseményeiről való tájékoztatás, ezeknek az eseményeknek pedig nincsenek közvetlen orosz vonatkozásaik, másrészt pedig a szinte egyetlen lehetséges téma, a cárral kötött 1707-es varsói szerződés idején a Mercurius Veridicusnak nem jelennek meg (vagy ha igen, nem maradtak fenn) számai, harmadrészt a szerződéssel kapcsolatos írásbeli előkészületek szigorúan titkosak[44] , a szerződés hivatalosan megfogalmazott, végleges és ratifikált változatának helye pedig nem a mindennapi eseményekről tudósító sajtótermék egy száma, hanem a fejedelmi kancellária irattára[45]. A Mercurius Veridicus fellelhető példányainak 1979-ben megjelent hasonmás kiadása és az egyes számok magyarra fordított változata így csak sovány eredménnyel kecsegtethet: a mindösszesen két orosz vonatkozású hír egyike a valószínűleg nyomtatott formában meg sem jelent, 1706. júniusában Konstantinápolyból keltezett tudósítás csak áttételesen említi a ”moszkovitákat”[46]. A másik hír a Mercurius Veridicus 1710-ben megjelent első számából való: a poltavai orosz győzelem után XII. Károly seregéből távozott és Rákóczi zsoldjába állt egy lengyel csapat Potocki József kioviai palatinus vezetésével[47]. A cár nehezményezte ezt, mondván: a vele szövetséges Rákóczi az oroszok ellenségeit, a svéd királlyal szövetséges lengyeleket fogadja táborába. Az 1710. január 28-án Homonnán keltezett hír szerint azonban a ”politikai bonyodalom” máris megoldódott: ”A kioviai palatinus katonaságát illetően is sikerült megnyugtatni a cár őfelségét, minthogy ezek elkötelezték magukat a mi mindenkori szolgálatainkra.”[48]

Utoljára maradt annak tisztázása, hogy  a varsói szerződés megkötésében közvetlenül, a követség tagjaként is szereplő Ráday Pálhoz eljutott-e a Vedomosti, illetve volt-e I. Péter kezében a Mercurius Veridicusnak akár csak egyetlen száma. Sajnos a Ráday Gyűjtemény muzeális része nem tartalmazza a Vedomosti számait[49]  és a kéziratos katalógus sem utal semmilyen formában arra, hogy valaha is ott lettek volna a lap számainak példányai[50]. Hasonlóan negatív eredményre juthatunk az orosz cár könyvtárának jegyzékét áttekintve: a Mercurius Veridicusnak semmi nyoma, a sajtótermékek között itt is csak az Acta Eruditorum 1700 és 1710 között megjelent köteteivel találkozhatunk[51]. Ráday Pál iratainak II. kötetében található az egyetlen olyan utalás, amely a Mercurius Veridicus egy számának a cárhoz való eljutását legalább lehetőségként megcsillantja: 1708. augusztus 28-án Egerben kelt II. Rákóczi Ferencnek az a levele, melynek címzettje Nedeczky Sándor, a fejedelem I. Péter mellé rendelt követe, és amelyben a következőket olvashatjuk: ”Miképpen legyenek itt a dolgok és honnan esett az minnapi szerencsétlen trenchenyi casus, már az előtt kegyelmednek tudtára adtuk mindazonáltal most is includalván az relatiot, tudosittyuk kegyelmedet, hogy ugyan akkor tájban az Ur Isten szép győzelmekkel látogatta hadainkat Dunántúl...”[52]. A leírtakból tehát az következik, hogy a fejedelem Nedeczkynek küldött leveléhez mellékelte a Mercurius Veridicus azon számát, melyben a trencsényi csata részletei voltak megtalálhatók[53]. Elképzelhető, hogy a ”balszerencsés, és inkább szégyenletes, semmint veszedelmes”[54]  trencséni csata latin nyelvű leírását a fejedelem nemcsak követének, hanem a cárnak is szánja olvasmányul, annál is inkább, mert levelében arra is utal, hogy Nedeczkyt mindezekről egyszer már korábban is tudósította[55]. A sors, vagy inkább a mindig is kiszámíthatatlan postajárat, amely a követeknek szóló levelezést továbbította[56]  azonban közbeszólt: a cár mellé rendelt magyar követ ezt a melléklettel is ellátott levelet már nem kapta meg. 1708. augusztus 9-én a cár kiállította számára az elbocsátó levelet és Nedeczky hazaindult. Rákóczinál szeptember 28-án jelentkezett a szerencsi táborban – anélkül, hogy ezt a legutolsó fejedelmi küldeményt kézhez kapta volna[57]. Így veszett el annak még a lehetősége is, hogy a cárhoz példány jusson el az első magyarországi hírlap egy igen fontos számából.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy az I. Péter cár által kiadott Vedomosti és a Mercurius Veridicus összevetése – annak ellenére, hogy a két lap között konkrét párhuzamok nem mutathatók ki – egy szempontból mégis fontos lehet. Az összehasonlítás alapjául választott sajtótörténeti kérdések (szerkesztési elv és szerkesztők, példányszámok, a megjelenés helye és rendszeressége, a lap tematikája) megválaszolása világossá teszi: a két sajtótermék hasonlósága éppen abban rejlik, hogy a Vedomosti csakúgy, mint a Mercurius Veridicus a XVIII. század eleji nyugat-európai sajtótörténetre általánosan jellemző, azzal azonos, abból következő vagy arra visszavezethető tulajdonságokat mutat.

Jegyzetek: