Quo vadis, avagy a nemzetgazdaság és társadalom fejlődésének stratégiai kérdései (2. rész)

Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 72–82., DOI: 10.24307/psz.2017.0907

Szab­lics Bá­lint, PhD-hall­ga­tó, Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem, Állam és öko­nó­mia ku­ta­tá­si te­rü­let (szablicsbalint@​t-online.​hu).

Össze­fog­la­lás

A ku­ta­tá­si be­szá­mo­ló első ré­szé­ben mak­ro­gaz­da­sá­gi és át­fo­gó tár­sa­dal­mi vál­sá­gok váz­la­tos át­te­kin­té­sét te­het­te meg az ol­va­só a Pol­gá­ri Szem­le előző szá­má­ban. A nem­zet­kö­zi po­li­ti­kai gaz­da­ság­tan egyik el­mé­le­te, az új me­di­e­va­liz­mus meg­ol­dás­ként te­kint a nem kor­mány­za­ti, civil sze­rep­lők­re. Jelen rész­ben a civil, non­pro­fit szek­tor ma­gyar­or­szá­gi fej­lő­dé­se és mai ál­la­po­ta kerül a vizs­gá­ló­dás kö­zép­pont­já­ba.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: L3, D6, B2
Kulcs­sza­vak: civil szer­ve­ze­tek, tár­sa­dal­mi tőke, új me­di­e­va­liz­mus

Quo Vadis: The Strategic Is­sues of the De­ve­lop­ment of the Na­ti­o­nal Eco­nomy and So­ci­ety

Sum­ma­ry

In the first part a mac­ro­e­co­no­mic app­ro­ach was used while int­ro­du­cing struc­tu­ral changes and is ob­ser­ving the so­ci­al im­pact of our la­tely chal­len­ges. A nar­row path­way of di­s­en­tang­le­ment is glim­me­r­ing as the re­ader comes to the se­cond piece. New me­di­e­val­ism is fo­cus­ing on NGOs as a pos­sib­le means of so­lu­ti­on. Thus a deeper study of Hun­ga­ri­anN­GOsec­tor­has­to­be­don­e­to­e­va­lu­a­tet­he­po­ten­ti­ally­in­g­int­he­se­spe­ci­al pi­e­ces of our so­ci­ety.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: L3, D6, B2
Key­words: civil so­ci­ety, so­ci­al ca­p­ital, new me­di­e­val­ism


A civil szer­ve­ze­tek és sze­re­pük a ver­seny­ké­pes­ség­ben

A szo­ci­á­lis el­lá­tá­sok fej­lő­dé­se – a ci­vil­ség böl­cső­je Ma­gyar­or­szá­gon

 

A ma­gyar­or­szá­gi civil szek­tor tör­té­ne­tét, mai for­má­ja ki­ala­ku­lá­sá­nak tör­té­nel­mi előz­mé­nye­it ku­ta­tók az ál­lam­ala­pí­tá­sig ve­ze­tik vissza. A jó­té­kony­ság, az el­eset­tek se­gí­té­se in­téz­mé­nye­sült for­mát öl­tött már a kez­de­ti, ál­lam­ala­pí­tást kö­ve­tő idők­ben, az ál­la­mi szer­ve­zet és az egy­ház fel­is­me­ré­sé­ből ki­in­dul­va. Tör­té­nel­münk során szá­mos példa mu­tat­ja, hogy ha nem is min­dig ref­lek­tor­fény­ben, de ala­kult, vál­to­zott, fej­lő­dött a mai ér­te­lem­ben vett civil tár­sa­da­lom.

A szo­ci­á­lis el­lá­tá­sok gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tó­ja­ként az egy­ház sze­re­pe már a kez­de­tek­től ki­emel­ke­dő volt. Emel­lett a te­he­tő­seb­bek ma­gán­va­gyo­nuk­ból is ál­doz­tak jó­té­kony célra, az ön­se­gí­tés­nek szá­mos for­má­ja ala­kult ki. Mária Te­ré­zia 1775-ben ho­zott létre saját va­gyo­ná­ból árva gyer­me­ke­ket se­gí­tő ala­pít­ványt (Kuti, 1998).

Szá­mos egyéb pol­gá­ri kez­de­mé­nye­zés az 1867 utáni kor­szak­ra te­he­tő: a gyer­me­kek se­gí­té­sé­re 1871-ben lét­re­jött Frő­bel Nő­egy­let, a Pesti Böl­cső­de Egy­let, az 1876-ban lét­re­ho­zott Haj­lék­ta­la­nok Men­he­lye Egye­sü­let, az 1886-os ala­pí­tá­sú Sze­gény Beteg Gyer­me­kek Egye­sü­le­te. A ki­egye­zé­sig tartó idő­szak­ban a köz­igaz­ga­tás szo­ci­á­lis el­lá­tá­sok­ról való gon­dol­ko­dá­sá­nak kö­zép­pont­já­ban a sze­gé­nyek meg­se­gí­té­se állt, azon­ban az, hogy ennek ál­la­mi, egy­há­zi vagy tár­sa­dal­mi fel­adat­nak kell len­nie, nem volt egy­ér­tel­mű. Az 1871-es első ma­gyar sze­gény­tör­vény a sze­gény­ügyet az il­le­tő­sé­gi köz­ség te­en­dői közé so­rol­ta,1 amely­nek ered­mé­nye­ként a sze­gény em­be­rek­nek a szü­le­té­si hely sze­rin­ti köz­ség­hez kel­lett for­dul­nia se­gé­lye­zé­sért. A tár­sa­da­lom szo­ci­á­lis gond­ja­i­nak fo­ko­zó­dá­sá­val egyre pro­fesszi­o­ná­li­sab­bá vál­tak a szo­ci­á­lis szol­gál­ta­tá­sok, tu­da­tos szak­ma­fej­lesz­tés va­ló­sult meg pl. a gyer­mek­vé­de­lem terén. Az igé­nyek vál­to­zá­sa, a szak­mai és jogi fej­lő­dés 1920-ra a Nép­jó­lé­ti Mi­nisz­té­ri­um fel­ál­lí­tá­sát ered­mé­nyez­te.2 1927-ben meg­szü­le­tett az első tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si tör­vény3 is, amely az ipari mun­ká­sok be­teg­sé­gi, bal­ese­ti, öreg­sé­gi biz­to­sí­tá­sát ren­dez­te. Szin­tén ebben az évben in­dult az Egri Norma néven be­ve­ze­tett, sze­gény­gon­do­zást se­gí­tő rend­szer, ame­lyet 1936-ban or­szá­gos szint­re emel­tek.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú trau­má­ja és a fen­tebb em­lí­tett kö­rül­mé­nyek a há­bo­rú után min­den ko­ráb­bi­nál na­gyobb tár­sa­dal­mi-szo­ci­á­lis ki­hí­vás elé ál­lí­tot­ták az ál­la­mot. A Nép­jó­lé­ti Mi­nisz­té­ri­um (újra)ala­pí­tá­sát a rossz egész­ség­ügyi, anyag­el­lá­tá­si hely­zet­tel és a ha­di­gon­do­zá­si fel­ada­tok nagy szá­má­val in­do­kol­ták, fel­ada­ta a szo­ci­á­lis és egész­ség­ügy irá­nyí­tá­sa lett. A mi­nisz­té­ri­u­mot 1945 és 1947 kö­zött Mol­nár Erik, az 1947–1948-as idő­szak­ban Olt Ká­roly, majd 1949-től 1950-ig a né­pe­se­dé­si po­li­ti­ká­já­ról is köz­is­mert Ratkó Anna ve­zet­te.

A szo­ci­ál­po­li­ti­ka in­téz­mé­nyes alap­ja­it és új szer­ve­zet­rend­sze­rét már 1945-ben ki­ala­kí­tot­ták, ál­la­mi fel­adat­ként el­is­mer­ve a dol­go­zók hely­ze­té­nek ja­ví­tá­sát. Az in­téz­ke­dés nyo­mán a vá­ro­sok szint­jé­ig elért a szo­ci­á­lis igaz­ga­tás in­téz­mény­rend­sze­re. Ezzel, a szo­ci­á­lis tár­sa­da­lom né­ze­té­nek meg­fe­le­lő­en, a szo­ci­á­lis prob­lé­má­kat is fel­szá­mol­ták, ez azon­ban csak az ideo­ló­gi­á­nak való meg­fe­le­lést szol­gál­va, va­ló­di prob­lé­má­kat ta­kart el. Az öt­ve­nes évek­ben ki­ala­kult – máig tartó ha­tá­sú – szem­lé­let sze­rint az egyén, nem is­mer­ve a költ­ség­ve­tés nagy­ság­rend­je­it, tu­laj­don­kép­pen aján­dék­ként ér­tel­mez­te eze­ket a jut­ta­tá­so­kat. A meg­ter­melt jö­ve­del­me­ket ter­he­lő nagy­ará­nyú el­vo­nás és a szo­ci­á­lis ki­adá­sok egyre na­gyobb mér­té­ke, a ki­adá­si oldal el­len­őriz­he­tet­len­sé­ge el­le­né­re is, a tár­sa­da­lom el­fo­gad­ta a re­la­tív jó­lé­tet és az el­esett hely­zet­be ke­rü­lés ve­szé­lyez­te­tett­sé­ge ese­té­re a kom­pen­zá­lás bi­zony­ta­lan ígé­re­tét.

A sze­gény­pa­raszt­ság je­len­tős része tu­laj­don­hoz és meg­él­he­tés­hez ju­tott a szin­tén az 1945. évhez kö­tő­dő föld­re­form­mal. Ezzel pár­hu­za­mo­san in­dult meg az ál­la­mo­sí­tás is, amely bá­zi­sát ké­pez­te a tel­jes fog­lal­koz­ta­tást biz­to­sí­tó gaz­da­ság ki­ala­kí­tá­sá­nak. A ka­pi­ta­lis­ta or­szá­gok­hoz ké­pest na­gyobb súllyal kép­zel­ték el a szük­ség­le­tek kol­lek­tív ki­elé­gí­té­sét, ter­mé­sze­te­sen nem piaci ala­pon. Ezzel össz­hang­ban ala­csony bér­szín­vo­nal ala­kult ki, ame­lyen felül az állam által fel­vál­lalt ok­ta­tá­si, egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tá­sok igény­be­vé­te­lé­re volt le­he­tő­ség. A kol­lek­tív szük­ség­le­tek mel­lett az állam ter­jesz­ke­dé­sé­nek ered­mé­nye­ként szá­mos egyé­ni szük­ség­let (pl. alap­ve­tő élel­mi­sze­rek) ki­elé­gí­té­se, fi­nan­szí­ro­zá­sa is köz­fel­adat­tá vált. Az el­kép­ze­lé­sek­ből – rész­ben az állam anya­gi le­he­tő­sé­ge­i­nek kor­lá­tai miatt – kevés va­ló­sult meg, a dik­ta­tó­ri­kus po­li­ti­kai for­du­lat alap­ve­tő­en be­fo­lyá­sol­ta a szo­ci­ál­po­li­ti­ka esz­köz­tá­rát. A terv­gaz­dál­ko­dás ki­ala­kí­tá­sa során még az is fel­me­rült, hogy ön­ál­ló szo­ci­ál­po­li­ti­ká­ra nin­csen szük­ség, hi­szen „a népi de­mok­rá­cia min­den tette szo­ci­ál­po­li­ti­ka”.4 E fel­fo­gás a Nép­jó­lé­ti Mi­nisz­té­ri­um 1950-es meg­szün­te­té­sé­hez ve­ze­tett, a szo­ci­á­lis szak­szol­gá­la­to­kat pedig fel­szá­mol­ták. A szo­ci­ál­po­li­ti­kát – egy egyéb­ként is tár­sa­dal­mi se­bek­kel ter­helt idő­szak­ban – alá­ren­del­ték a ha­ta­lom ideo­ló­gi­ai ér­de­ke­i­nek. Ki­zá­ró­lag a dol­go­zók­ra, a mun­kás­ság­ra fó­kusz­ál­tak, a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás és mun­ka­vé­de­lem te­rü­le­tét a szak­szer­ve­ze­tek kap­ták meg. Min­den más te­rü­let gya­kor­la­ti­lag el­sor­vadt. Az ideo­ló­gia ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő, szo­ci­á­lis­nak mond­ha­tó célok, mint a mun­ka­hely­te­rem­tés és a nők mun­ká­ba ál­lí­tá­sa, és ennek ér­de­ké­ben a gyer­me­ke­ket el­lá­tó in­téz­mé­nyek tá­mo­ga­tá­sa, tud­tak ér­vé­nye­sül­ni. De ez egy­ben azt is ered­mé­nyez­te, hogy az e körön kívül eső ré­te­gek diszk­ri­mi­ná­ci­ó­ja mind­job­ban fel­erő­sö­dött. Emel­lett egyes in­téz­ke­dé­sek még ezen a körön belül is kü­lönb­sé­ge­ket erő­sí­tet­tek: a pa­raszt­sá­got ki­zár­ták az egész­ség­ügy in­gye­nes­sé­gé­ből, az ál­la­mi al­kal­ma­zot­tak pri­vi­le­gi­zált jut­ta­tá­sok­ban ré­sze­sül­tek. Min­den in­téz­ke­dés abba a fen­tebb em­lí­tett irány­ba ha­tott, hogy az igény­be­ve­vők az állam, a párt aján­dé­ka­ként te­kint­se­nek a szo­ci­á­lis el­lá­tás ke­re­té­ben ka­pott jut­ta­tá­sok­ra, és sem­mi­képp ne alap­ve­tő jog­ként.

Az el­kob­zott va­gyon szer­ze­tes­rend­nek való ado­má­nyo­zá­sá­tól az egy­há­zi tized „ne­gye­de­lé­sén”, a má­so­dik budai kór­ház meg­ala­pí­tá­sán, a Szent György Tár­su­la­ton át a céhek mel­lett mű­kö­dő se­gély­pénz­tá­ro­kig szá­mos konk­rét példa mu­tat­ja a vál­to­za­tos for­má­kat, ame­lyek az el­múlt ezer évben ki­ala­kul­tak és el­ter­jed­tek. Ter­mé­sze­te­sen a fej­lő­dés üteme nem min­dig volt di­na­mi­kus, nem fel­tét­le­nül kö­vet­te az eu­ró­pai tren­de­ket, így pl. a török hó­dolt­ság vagy a Habs­burg-meg­szál­lás ide­jén a 17–18. szá­zad­ban, míg a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en, a 20. szá­zad­ban is jel­lem­ző volt az el­nyo­mó ha­ta­lom el­len­ér­de­kelt­sé­ge az ön­szer­ve­ző­dé­sek ki­ala­ku­lá­sá­ban, fenn­ma­ra­dá­sá­ban. Ezen idő­sza­ko­kat azon­ban szám­ban, for­ma­gaz­dag­ság­ban és mo­ti­vá­ci­ó­ban is fel­len­dü­lés kö­vet­te (Kuti, 1998).

 

De­fi­ní­ci­ós vita – „Hív­juk talán non­pro­fit­nak”

 

Hogy kik is azok a non­pro­fit szer­ve­ze­tek? E kér­dés­ben hosszas szak­mai viták foly­tak Ma­gyar­or­szá­gon is, hi­szen a ki­fe­je­zés nem de­fi­ni­ált módon vált éle­tünk ré­szé­vé, hanem már lé­te­ző jog­in­téz­mé­nyek össze­fog­la­ló ne­ve­ként kezd­tük al­kal­maz­ni.4 A de­fi­ní­ci­ós vi­tá­ról a téma nem­zet­kö­zi­leg is el­is­mert szak­ér­tői, Kuti Éva és Marschall Mik­lós 1991-ben írtak össze­fog­la­ló ta­nul­mányt (Kuti–Marschall, 1991), amely­ben meg­kí­sé­rel­ték szin­te­ti­zál­ni a nem­zet­kö­zi gya­kor­lat­ban is el­té­rő tar­tal­mú fo­ga­lom közös is­mér­ve­it. E sze­rint a non­pro­fit szek­tor ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott de­fi­ní­ci­ó­ja, az al­ko­tó szer­ve­ze­tek közös jel­lem­zői alap­ján, az aláb­bi is­mér­vek­ből ve­zet­he­tő le:

  • a pro­fit fel­osz­tá­sa tilos (tehát nem a nye­re­ség meg­szer­zé­se, hanem annak tu­laj­do­no­sok/tagok kö­zöt­ti szét­osz­tá­sa);
  • vég­re­haj­tó ha­ta­lom­tól, kor­mány­zat­tól való füg­get­len­ség;
  • szer­ve­zett mű­kö­dés, amely jogi sze­mé­lyi­ség­ben is meg­tes­te­sül (vö. Sipos, 2003:271–272).

A mai jog­sza­bá­lyok alap­ján non­pro­fit szek­tor­ba tar­to­zó­nak te­kint­jük a civil szer­ve­ze­te­ket (civil tár­sa­ság, egye­sü­let, ala­pít­vány, köz­ala­pít­vány) és a non­pro­fit gaz­da­sá­gi tár­sa­sá­go­kat5 (ko­ráb­ban köz­hasz­nú tár­sa­ság).

Kuti és Marschall fent hi­vat­ko­zott ta­nul­má­nyá­ban is el­is­me­ri ugyan­ak­kor, hogy a de­fi­ní­ci­ó­ból több olyan to­váb­bi elem ki­ma­radt, amely más, a te­rü­le­ten na­gyobb (és fő­képp tö­ré­sek­től men­tes) múlt­tal ren­del­ke­ző or­szá­gok­ban szin­tén a meg­ha­tá­ro­zás fon­tos ré­szei. Ilye­nek le­het­nek pl. a közjó szol­gá­la­ta és az el­sőd­le­ge­sen ado­má­nyok­ból szár­ma­zó be­vé­tel, to­váb­bá a párt­po­li­ti­ká­tól, va­la­mint a hit­éle­ti te­vé­keny­ség­től való men­tes­ség. Vé­le­mé­nyem sze­rint azon­ban ezen dis­tink­ci­ók va­ló­ban nem il­leszt­he­tők tel­jes egé­szé­ben a hazai jog­anyag­ban sza­bá­lyo­zott fo­gal­mak­hoz.

 

Mű­kö­dé­si jel­lem­zők

 

A ma­gyar­or­szá­gi civil szek­tor mű­kö­dé­si prob­lé­má­i­nak ke­ze­lé­sé­vel kap­cso­la­tos egyik leg­alap­ve­tőbb prob­lé­ma, hogy a szek­tor va­ló­di mé­re­té­ről meg­le­he­tő­sen el­lent­mon­dá­sos ada­tok áll­nak ren­del­ke­zés­re. Ennek egyik oka az, hogy a jog­sza­bá­lyok 2012 előt­ti ál­la­po­ta nem ke­zel­te kel­lő­képp azt a meg­le­he­tő­sen élet­sze­rű hely­ze­tet, hogy egy kö­zös­ség, egy szer­ve­zet a te­vé­keny­sé­gét ob­jek­tív (pl. a lé­te­sí­tő ok­irat­ban meg­ha­tá­ro­zott cél tel­je­sü­lé­se; tagok, ala­pí­tók, leg­főbb szerv tag­jai meg­szű­né­se, ha­lá­la) vagy szub­jek­tív (pl. az egye­sü­let tag­jai nem kí­ván­nak to­vább tagok lenni, és tag­sá­gi jog­vi­szo­nyu­kat meg­szün­te­tik, ezzel ki­üre­sít­ve az egye­sü­le­tet) okok miatt meg­szű­nik. Ehhez a kellő esz­kö­zök nem áll­tak ren­del­ke­zés­re, a szer­ve­ze­tek meg­szün­te­té­sé­re a leg­vál­to­za­to­sabb, kre­a­tív tech­ni­kák ala­kul­tak ki, végső soron pedig ahhoz ve­zet­tek, hogy mo­ti­vá­ció, il­let­ve in­téz­ke­dés­re jo­go­sult hi­á­nyá­ban a szer­ve­ze­tek „benn­ra­gad­tak” a nyil­ván­tar­tás­ban. Szá­mok­ban ki­fe­jez­ve: a bí­ró­sá­gi nyil­ván­tar­tás­ban mint­egy 80 ezer,6 a hi­va­ta­los sta­tisz­ti­ká­ban csak­nem 128 ezer,7 az éves – a szer­ve­ze­tek ön­be­val­lá­sán múló – sta­tisz­ti­kai adat­fel­vé­tel során pedig 64 ezer ki­mu­ta­tott non­pro­fit szer­ve­zet (To­ka­ji, 2016) volt.

A hely­zet át­te­kin­té­sét ne­he­zí­tő másik ki­emel­ke­dő kö­rül­mény, hogy a kü­lön­bö­ző hi­va­ta­los for­rá­sok­ból ren­del­ke­zés­re álló ada­tok el­té­rő tar­ta­lom­mal bír­nak, amely­nek rész­ben szak­mai, rész­ben pedig tech­no­ló­gi­ai okai van­nak. A sta­tisz­ti­kai ol­da­lon a fenti bí­ró­sá­gi ada­tok­kal való össze­ha­son­lít­ha­tó­ság aka­dá­lyát az okoz­za, hogy a KSH által hasz­nált „non­pro­fit szer­ve­zet” mint ka­te­gó­ria nem ugyan­azon szer­ve­zet­tí­pu­so­kat tar­tal­maz­za,8 mint az OBH Civil Szer­ve­ze­tek Név­jegy­zé­ke el­ne­ve­zé­sű köz­hi­te­les nyil­ván­tar­tá­sa. Rá­adá­sul az OBH adat­bá­zi­sa a köz­hi­te­les tör­vény­szé­ki nyil­ván­tar­tá­sok­ból táp­lál­ko­zik, míg a KSH adat­fel­vé­tel­ből szár­ma­zó ada­tai csak azon szer­ve­ze­tek­ről adnak in­for­má­ci­ót, ame­lyek az éves kér­dő­ívet vissza­küld­ték, és a fel­dol­go­zás idő­igé­nye miatt két­éves kés­lel­te­tés­sel is szá­mol­ni kell.

Mind­ezek­kel együtt is abból a fel­té­te­le­zés­ből ki­in­dul­va, hogy az a szer­ve­zet te­kint­he­tő mű­kö­dő­nek, amely ada­tot szol­gál­tat ma­gá­ról az adat­fel­vé­tel során (pl. KSH éves adat­fel­vé­te­le), és hogy a szer­ve­ze­tek száma már nem vál­to­zik di­na­mi­ku­san, a KSH két­éves kés­lel­te­té­sű, adat­fel­vé­tel­ből szár­ma­zó ada­ta­it szok­ta a szak­ma hi­te­les, a va­ló­ság­hoz kö­ze­li­ként el­is­mer­ni.

Szá­munk­ra azon­ban a non­pro­fit szer­ve­ze­tek közül csak a „klasszi­kus civil szek­tor”, az ala­pít­vá­nyok (ma­gán­ala­pít­vá­nyok) és egye­sü­le­tek ér­de­ke­sek (2. ábra).

A kü­lönb­ség­té­tel azért na­gyon fon­tos, mert a fog­lal­koz­ta­tá­si, be­vé­te­li ada­tok te­kin­te­té­ben azon­nal lát­ha­tó a kü­lönb­ség, tet­ten ér­he­tő a tor­zí­tó hatás, amely in­do­kol­ja a non­pro­fit szer­ve­ze­tek és a civil szer­ve­ze­tek kö­zöt­ti kü­lönb­ség­té­telt (3. ábra).

A fen­ti­ek­ből kö­vet­ke­ző meg­ál­la­pí­tás, hogy bár a sta­tisz­ti­ka a non­pro­fit és civil szer­ve­ze­te­ket egy­ben ke­ze­li, a tel­jes non­pro­fit szek­to­ron belül a civil szer­ve­ze­tek al­kot­ják a túl­nyo­mó több­sé­get (87,4%), ugyan­ak­kor az összes fi­ze­tett al­kal­ma­zott­nak ke­ve­sebb mint egy­har­ma­dát (30,5%), míg az ön­kén­te­sek9 szin­te tel­jes lét­szá­mát (92,7%-át) fog­lal­koz­tat­ja. Ezzel egy idő­ben a tel­jes be­vé­tel­nek csak 38%-ából gaz­dál­ko­dik, és végzi te­vé­keny­sé­gét. Ab­szo­lút szá­mok­ban ki­fe­jez­ve e mu­ta­tók a kö­vet­ke­zők sze­rint ala­kul­tak a 2014. évben: civil szer­ve­ze­tek száma 55 870 db, fi­ze­tett al­kal­ma­zot­ta­ik száma 37 462 fő (szá­mí­tott fő­ál­lá­sú fog­lal­koz­ta­tott), ön­kén­te­sek száma 466 992 fő, éves be­vé­tel 558 549,5 mil­lió Ft (To­ka­ji, 2016).10

 

Vál­to­zá­sok a rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tő­en

 

Két­ség­te­le­nül igen je­len­tős, szim­bo­li­kus tar­tal­mú volt a rend­szer­vál­tó­nak mon­dott tör­vé­nyek so­rá­ban elő­ke­lő he­lyet el­fog­la­ló 1989. évi II. tör­vény az egye­sü­lé­si jog­ról, a civil szer­ve­ze­tek mű­kö­dé­sé­ről és tá­mo­ga­tá­sá­ról (Etv.). Ez a jog­sza­bály te­rem­tet­te, nyi­tot­ta meg újra az egye­sü­le­tek (tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­tek) lét­re­ho­zá­sá­nak sza­bad­sá­gát. Bár az Etv. szá­mos pon­ton nem te­rem­tett tisz­ta hely­ze­tet, a rend­szer­vál­to­zás pil­la­na­tá­ban a meg­fe­le­lő esz­köz­zel élve nyi­tott ré­gi-új uta­kat az ál­lam­pol­gá­rok szá­má­ra. E le­he­tő­ség­gel az ál­lam­pol­gá­rok éltek is, és a kö­vet­ke­ző évek­ben rend­kí­vü­li mér­té­kű ala­pí­tá­si kedv ered­mé­nye­zett szám­ta­lan új szer­ve­ze­tet.

Újabb im­pul­zust adtak a 90-es évek kö­ze­pén ki­har­colt, il­let­ve meg­al­ko­tott jog­sza­bá­lyok, ame­lyek in­no­va­tív meg­kö­ze­lí­tés­sel, ese­ten­ként nem­zet­kö­zi­leg is egye­dül­ál­ló meg­ol­dá­sok­kal se­gí­tet­ték a szer­ve­ze­tek mű­köd­te­té­sét: az adó­ked­vez­mé­nyek szé­le­sí­té­sét az szja 1%-os rend­sze­ré­nek be­ve­ze­té­se, majd pedig a köz­hasz­nú­ság­gal kap­cso­la­tos jog­sza­bály kö­vet­te.

Az ez­red­for­du­lót kö­ve­tő éve­kig a jog­sza­bá­lyok­kal kap­cso­la­tos fej­lesz­té­si munka a hát­tér­ben zaj­lott, a te­rü­let­tel fog­lal­ko­zó mi­nisz­té­ri­u­mok a meg­lé­vő esz­kö­zök fel­hasz­ná­lá­sá­val, szak­ma­fej­lesz­té­si kon­cep­ci­ók ki­dol­go­zá­sá­val és ered­mé­nyes vég­re­haj­tá­sá­val (pl. tá­jé­koz­ta­tó hon­lap lét­re­ho­zá­sa, civil házak há­ló­za­tá­nak ki­épí­té­se, kép­zé­si és ku­ta­tá­si prog­ra­mok fej­lesz­té­se, le­bo­nyo­lí­tá­sa), in­ten­zív mun­ká­val ala­poz­ták meg a to­vább­lé­pést.

A kö­vet­ke­ző idő­sza­kot már stra­té­gi­ai gon­dol­ko­dás, ter­ve­zett mű­kö­dés jel­le­mez­te a kor­mány­zat ré­szé­ről, és bár az adó­ked­vez­mé­nyek rend­sze­ré­ben a civil szek­tor szá­má­ra ked­ve­zőt­len vál­to­zá­sok kö­vet­kez­tek be az állam fi­nan­szí­ro­zá­si gond­ja­i­nak ke­ze­lé­se miatt, lét­re­jött a de­mok­ra­ti­kus ala­po­kon nyug­vó Nem­ze­ti Civil Alap­prog­ram és az ön­kén­tes mun­kát el­is­me­rő jogi kör­nye­zet.

A két év­ti­ze­des jog­fej­lő­dés során végig jel­lem­ző volt, hogy az újabb jog­sza­bá­lyok a ko­ráb­bi­ak­ra épül­ve, de azzal nem min­dig szer­ves egy­ség­ben sza­bá­lyoz­tak egy-egy újabb te­rü­le­tet több vagy éppen ke­ve­sebb si­ker­rel. Szak­ér­tők egy cso­port­ja 2005 fo­lya­mán ér­de­kes pró­bá­nak, kí­sér­let­nek ve­tet­te alá a civil szer­ve­ze­tek nyil­ván­tar­tá­sá­val fog­lal­ko­zó me­gyei bí­ró­sá­go­kat: lé­nye­gé­ben azo­nos alap­sza­bállyal egy idő­ben kez­de­mé­nyez­ték min­den me­gyé­ben és a fő­vá­ros­ban egy-egy egye­sü­let nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­lét. A meg­döb­ben­tő ered­ményt egy ki­ad­vány­ban fog­lal­ták össze: nem volt két egy­for­ma eset, ahol ugyan­annyi idő alatt vagy ugyan­az­zal a tar­ta­lom­mal re­a­gált a bí­ró­ság az el­já­rás során. A fel­mé­rés rá­vi­lá­gí­tott egy fon­tos prob­lé­má­ra, amely alap­ján a je­len­tő­sen el­té­rő bírói gya­kor­lat­ból a jog­sza­bá­lyok nem meg­fe­le­lő mi­nő­sé­gé­re le­he­tett kö­vet­kez­tet­ni, a jog­sza­bá­lyok fe­lül­vizs­gá­la­ta el­odáz­ha­tat­lan­ná vált (Fülöp, 2006).

Emel­lett az el­telt két év­ti­zed­ben nem­csak a jog­sza­bá­lyok, hanem a tár­sa­dal­mi kör­nye­zet, el­vá­rá­sok és igé­nyek is vál­toz­tak, ame­lyek újabb gon­dol­ko­dást in­dí­tot­tak el a jog­al­ko­tó­ban, ezért szü­le­tett meg a civil tör­vény kon­cep­ci­ó­ja, és kez­dő­dött meg 2010-ben a tár­sa­dal­mi egyez­te­té­sek­kel kí­sért elő­ké­szí­té­se. A 2011 fo­lya­mán elő­ké­szí­tett és az év végén el­fo­ga­dott, majd 2012-ben ha­tály­ba lé­pett sza­bá­lyok szá­mos te­rü­le­ten meg­újí­tot­ták, má­so­kon össz­han­got te­rem­tet­tek, de új in­no­va­tív – a civil szer­ve­ze­tek által rég­óta han­goz­ta­tott és igé­nyelt – esz­kö­zök (pl. or­szá­gos köz­hi­te­les nyil­ván­tar­tás, egy­ka­pus ügy­in­té­zés, civil tár­sa­ság, irat­min­ták stb.) is a jog­sza­bály­ba ke­rül­tek.

 

A tár­sa­dal­mi tőke sze­re­pe

 

A ver­seny­ké­pes­ség egyik fon­tos té­nye­ző­jé­nek te­kin­tett tár­sa­dal­mi tőke el­mé­le­ti alap­ját Fran­cis Fu­kuya­ma dol­goz­ta ki. Mun­ká­já­nak kö­zép­pont­já­ban a bi­za­lom mint a gaz­da­ság egyik fő moz­ga­tó­ru­gó­ja áll. Je­len­ti ez azt, hogy a gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok csak olyan kör­nye­zet­ben tud­nak lét­re­jön­ni, amely­ben a felek meg­bíz­nak egy­más­ban. Egy or­szág tel­je­sít­mé­nye szem­pont­já­ból pedig rend­kí­vül fon­tos, hogy annak in­téz­mé­nye­i­ben, a po­li­ti­kai és vég­re­haj­tó ha­ta­lom gya­kor­ló­i­ban is meg­bíz­za­nak. Kü­lön­bö­ző kul­tú­rák­ban mind­ez más­ként ér­vé­nye­sül: a Tá­vol-Ke­le­ten pél­dá­ul alap­ve­tő­en a csa­lád kerül elő­tér­be (az ural­ko­dó után), míg eu­ró­pai és fej­lett­nek mon­dott nyu­ga­ti tár­sa­dal­ma­ink­ban in­kább a li­be­rá­lis gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok él­vez­nek pri­o­ri­tást. És – saj­ná­la­tos módon – egyre in­kább el­mond­ha­tó, hogy tár­sa­dal­mi há­ló­za­ta­ink­ban az in­di­vi­du­a­liz­mus erő­sö­dé­se egyre in­kább ne­he­zí­ti a kö­zös­sé­gek ki­ala­ku­lá­sát, fej­lő­dé­sét, mi­köz­ben a tech­no­ló­gi­ai újí­tá­sok lát­szat­kö­zös­sé­ge­ket te­rem­te­nek. Ezzel kom­mer­ci­a­li­zál­ják a kö­zös­sé­get,11 áruvá te­szik, tar­tal­muk ki­üre­se­dik. Az in­for­má­ci­ós tár­sa­da­lom fej­lő­dé­sé­nek ha­tá­sa az is, hogy fo­gyasz­tá­sun­kat már nem fel­tét­le­nül szük­ség­le­te­ink, hanem az el­ér­he­tő in­for­má­ci­ók, az adott ter­mék­ről vagy szol­gál­ta­tás­ról al­ko­tott kép ha­tá­roz­za meg. Ilyen gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi kör­nye­zet­ben meg­íté­lé­sem sze­rint egyre na­gyobb je­len­tő­sé­ge van a sze­mé­lyes kap­cso­la­tok­nak, az ér­té­ken ala­pu­ló kö­zös­sé­gi há­ló­za­tok­nak.12

Ér­de­kes el­mé­le­tet fo­gal­ma­zott meg Ka­rin­thy Fri­gyes Lánc­sze­mek című no­vel­lá­já­ban 1929-ben (!).13 E sze­rint két tel­je­sen is­me­ret­len ember kö­zött leg­fel­jebb öt, egyen­ként sze­mé­lyes is­me­ret­sé­get je­len­tő sze­mé­lyen át köz­ve­tett kap­cso­la­tot lehet ta­lál­ni. A sej­tést azóta a gya­kor­lat (pl. Fa­ce­book) és ma­te­ma­ti­kai mo­del­lek is iga­zol­ták. Utób­bit Stan­ley Mil­gram kis­vi­lág-kí­sér­le­te ala­poz­ta meg 1967-ben, mely során arra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott, hogy két tá­vo­li pont (sze­mély) kö­zött át­la­go­san 5,5 lé­pés­nyi (sze­mé­lyes is­me­ret­sé­gen ke­resz­tü­li) tá­vol­ság van. A kis­vi­lág-tu­laj­don­ság lé­nye­ge, hogy há­ló­za­tot szim­bo­li­zá­ló gráf­ban van­nak nép­sze­rű és ke­vés­bé nép­sze­rű (csúcs­ból ki­in­du­ló élek száma alap­ján) cso­mó­pon­tok, amely­nek ered­mé­nye, hogy a re­la­tív nagy­szá­mú csú­csok kö­zöt­ti át­la­gos tá­vol­ság mégis kicsi. A kis­vi­lág-tu­laj­don­ság­ra építő mo­del­le­ket pl. az in­ter­net op­ti­má­lis fel­épí­té­sé­nek vizs­gá­la­tá­ban, de sze­mé­lyes kap­cso­la­tok elem­zé­sé­ben is egyre in­kább ered­mé­nye­sen hasz­no­sít­ják.

Ha a tár­sa­dal­mat az egyé­nek há­ló­za­ta­ként fog­juk fel, és min­den em­be­ri kap­cso­la­tot az adott csú­cso­kat össze­kö­tő él­ként, a ki­raj­zo­ló­dó gráf egy­faj­ta képet raj­zol ki. Ez a kép sok módon ér­tel­mez­he­tő, de szá­mom­ra az a leg­iz­gal­ma­sabb, hogy a tel­jes gráf­hoz ké­pest mek­ko­ra részt tesz­nek ki az olyan kap­cso­la­tok, ame­lyek köl­csö­nö­sen elő­nyö­sek14 (vagy az adott sze­rep­lők per­cep­ci­ó­já­ban ez így je­le­nik meg). Ezen belül is azok, ame­lyek nem üz­le­ti vagy ha­tal­mi mo­ti­vá­ci­ó­jú­ak; más­képp fo­gal­maz­va, nem az ön­ér­dek je­len­ti az első számú mo­tí­vu­mot. Per­sze ennek mé­ré­se ko­moly ne­héz­sé­gek­be üt­köz­het, hi­szen már a tár­sa­dal­mi tőke mé­ré­sét il­le­tő­en sincs egyet­ér­tés a ku­ta­tók kö­zött.

A tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok mi­nő­sé­ge, irá­nyult­sá­ga és erős­sé­ge alap­ján meg­kü­lön­böz­tet­he­tők az aláb­bi di­men­zi­ói (Tóth, 2005:22):

  • össze­tar­tó tár­sa­dal­mi tőke, me­lyet az erős kö­tő­dé­sek jel­le­mez­nek pl. csa­lá­di vagy et­ni­kai ala­pon (bond­ing);
  • össze­kö­tő tár­sa­dal­mi tőke, amely la­zább hálót je­lent, de cso­port­ha­tá­ro­kon át­ível, in­te­gra­tív jel­le­gű (brid­ging);
  • össze­kap­cso­ló tár­sa­dal­mi tőke az el­kü­lö­nü­lő struk­tú­rák, pl. a civil tár­sa­da­lom és a kor­mány­zat kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dést jel­lem­zi (link­ing).

Összeg­ző gon­do­la­tok

Az utób­bi év­ti­ze­dek­ben meg­mu­tat­ko­zó vál­sá­gok (90-es évek végi orosz, ké­z­ez­res évek végi jel­zá­log­pi­a­ci vál­ság) nem csak a gaz­da­sá­gi élet­ben mu­tat­koz­tak meg. Más fo­lya­ma­tok­kal (glo­bá­lis fel­me­le­ge­dés, mig­rá­ció, in­for­má­ci­ós tech­no­ló­gia, CETA/TTIP, cég­mé­re­tek) együt­te­sen a tár­sa­dal­mi szer­ve­ző­dés min­den szint­jén kez­de­nek lát­sza­ni olyan tö­rés­vo­na­lak, ame­lyek­nek ke­ze­lé­sét a szok­vá­nyos esz­kö­zök­kel nem lehet meg­va­ló­sí­ta­ni. Meg­szo­kott, ha­gyo­má­nyos gaz­da­ság­po­li­ti­kai jel­ző­rend­sze­re­ink nem ké­pe­sek előre je­lez­ni a kö­zel­gő ve­szé­lye­ket, és szá­mos eset­ben már is­mert, ko­ráb­ban is fel­me­rült prob­lé­ma nyo­mán kö­vet­kez­nek be ha­son­ló ese­mény­so­rok. Eköz­ben az ál­la­mi esz­köz­rend­szer nem iga­zán ha­tá­sos, mert egyre in­kább olyan glo­bá­lis prob­lé­mák je­len­nek meg a lo­ka­li­tás­ban, ame­lye­ket egy-egy or­szág nem (sőt akár or­szág­cso­port sem) képes ke­zel­ni. A TNC-k ha­tá­ro­kon át­íve­lő há­ló­za­tai egyre in­kább ke­zük­be ve­szik az irá­nyí­tást – egy­elő­re ál­la­mi köz­re­mű­kö­dés­sel.

Ilyen ki­hí­vá­sok kö­ze­pet­te is ta­lál­ha­tó azon­ban olyan el­len­szer, amely képes – apró lé­pé­se­ken ke­resz­tül – előbb az egyén, majd cso­por­tok szint­jén, ké­sőbb pedig ki­ter­jed­tebb módon a kí­vá­na­tos irány­ba te­rel­ni éle­tün­ket. A sze­mé­lyek szer­ves – tehát nem fe­lü­le­tes on­line kom­mu­ni­ká­ci­ón ala­pu­ló – há­ló­za­tai, egy­más ér­té­ke­i­nek tisz­te­let­ben tar­tá­sa, fi­gye­lem­be­vé­te­le és a kö­zös­sé­gek le­het­nek a jö­vő­ben a bol­do­gu­lás alap­jai. Ezek a há­ló­za­tok azon­ban nem le­het­nek sem fe­lül­ről szer­ve­zet­tek, sem rend­sze­re­zet­tek. Nem te­remt­he­tők, csak ma­guk­tól, gon­dol­ko­dás­ra és prob­lé­ma­meg­ol­dás­ra fó­kusz­á­ló egyé­nek ön­te­vé­keny­sé­ge által jö­het­nek létre. Mint min­den kul­tu­rá­lis vál­to­zás, ez sem tör­té­nik meg egyik pil­la­nat­ról a má­sik­ra (külön erő­tel­jes sokk­ha­tást nem fel­té­te­lez­ve), elő­fel­té­te­le­i­nek meg­te­rem­té­sét vi­szont az állam tá­mo­gat­hat­ja, nem csu­pán anya­gi ér­te­lem­ben. A ki­tar­tó és kel­lő­en elő­re­lá­tó, akár év­ti­ze­des táv­lat­ban gon­dol­ko­dó és ter­ve­ző szak­po­li­ti­kák össze­han­go­lá­sá­nak azon­ban nagy aka­dá­lya a je­len­le­gi nyu­ga­ti de­mok­rá­ci­ák­ban szo­ká­sos po­li­ti­kai cik­li­kus­ság, amely meg­ne­he­zí­ti az ilyen prog­ra­mok ki­ala­kí­tá­sát. A szé­le­sebb tár­sa­dal­mi kon­szen­zus meg­te­rem­té­sé­hez ezért vagy rend­kí­vü­li po­li­ti­kai böl­cses­ség, vagy olyan kö­rül­mé­nyek szük­sé­ge­sek, me­lyek­ből kö­vet­kez­het a ha­ta­lom­gya­kor­ló vi­szony­la­gos vál­to­zat­lan­sá­ga. Har­ma­dik út­ként pedig ér­de­mes fon­to­ló­ra venni azt is, hogy új ke­re­tek lét­re­ho­zá­sá­val a cik­lu­sok­tól füg­get­le­nít­he­tő célok meg­va­ló­sí­tá­sa és fi­nan­szí­ro­zá­sa is teret kap­has­son.

Jegy­ze­tek

  • 1. 1871. évi XVIII. tör­vény­cikk a köz­sé­gek ren­de­zé­sé­ről, 22. § c).
  • 2. A Nép­jó­lé­ti Mi­nisz­té­ri­um 1932-ben meg­szűnt, majd 1944-ben az Ide­ig­le­nes Nem­zet­gyű­lés újra lét­re­hoz­ta.
  • 3. 1927. évi XXI. tör­vény­cikk a be­teg­sé­gi és bal­ese­ti kö­te­le­ző biz­to­sí­tás­ról.
  • 4. Ma­gyar Dol­go­zók Párt­ja 1948. jú­ni­u­si prog­ram­ja (rész­let).
  • 5. A le­ha­tá­ro­lás ön­ma­gá­ban is fur­csa, mi­u­tán előb­bi­ek sui ge­neris jog­ala­nyok, a non­pro­fit gaz­da­sá­gi tár­sa­sá­gok nem ön­ál­ló cég­for­mát ta­kar­nak. Lásd Auer et al., 2011:44.
  • 6. Or­szá­gos Bí­ró­sá­gi Hi­va­tal, Civil Szer­ve­ze­tek Név­jegy­zé­ke, www.​birosag.​hu .
  • 7. KSH, STA­DAT táb­lák, 3.​2.​1.​2. A re­giszt­rált gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­tek száma – GFO’11.
  • 8. A KSH a Gaz­da­sá­gi For­mák Osz­tá­lyo­zá­sa alap­ján so­rol­ja be a szer­ve­ze­te­ket, amely során pl. a köz­ala­pít­vá­nyo­kat, non­pro­fit gaz­da­sá­gi tár­sa­sá­go­kat is a non­pro­fit ka­te­gó­ri­á­ban je­le­ní­ti meg.
  • 9. A KSH által hasz­nált „ön­kén­tes” fo­ga­lom nem egye­zik a köz­ér­de­kű ön­kén­tes se­gí­tő fo­gal­má­val, amely egy szű­kebb kört jelöl.
  • 10. Ennek 31,3%-a ál­la­mi, 35%-a ma­gán­tá­mo­ga­tás­ból, 23,2%-a alap­te­vé­keny­ség­ből, 8,8%-a gaz­da­sá­gi-vál­lal­ko­zá­si te­vé­keny­ség­ből, 1,6%-a egyéb for­rás­ból szár­ma­zott 2014-ben.
  • 11. Pl. a Fa­ce­book és más kö­zös­sé­gi ol­da­lak le­he­tő­vé te­szik a gyors és olcsó kom­mu­ni­ká­ci­ót, de köz­ben az em­be­rek egyre ke­vés­bé hasz­nál­ják ezt tar­tal­mas dol­gok köz­ve­tí­té­sé­re. Szá­mos, az em­be­ri kap­cso­la­tok fej­lő­dé­sé­re ha­tás­ta­lan, lé­nyeg­te­len in­for­má­ci­ó­val áraszt­juk el egy­mást, de leg­fő­képp az ezen in­for­má­ci­ók­ból üz­le­ti hasz­not ko­vá­cso­ló ma­mut­cé­ge­ket.
  • 12. Ha­son­ló gon­do­la­to­kat fo­gal­ma­zott meg prof. dr. Lent­ner Csaba a már idé­zett Rend­szer­vál­tás és pénz­ügy­po­li­ti­ka c. köny­vé­ben, ami­kor a rend­szer­vál­to­zás kö­vet­kez­mé­nyei kap­csán fel­hív­ta a fi­gyel­met a pol­gá­ro­so­dás he­lyett meg­va­ló­su­ló me­ne­dzse­rese­dés prob­lé­má­já­ra (Lent­ner, 2005).
  • 13. Ka­rin­thy Fri­gyes: „Ki kér­de­zett?” Cím­sza­vak a Nagy En­cik­lo­pé­di­á­hoz, http://​mek.​oszk.​hu/​07300/​07367/​html/​01.​htm.
  • 14. Ez a fajta já­ték­el­mé­le­ti meg­kö­ze­lí­tés ér­vé­nye­sül a bi­zal­mi kap­cso­la­tok ki­ala­ku­lá­sá­ban is.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Auer Ádám et al. (2011): Tár­sa­sá­gi jog. Lec­tum Kiadó, Sze­ged.
Csath Mag­dol­na (2014): Ver­seny­ké­pes­ség. In: Köz­gaz­da­ság­tan. Tár­sa­da­lom-gaz­da­ság­tan, mak­ro­ö­ko­nó­mi­ai ala­pok. Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem, Bu­da­pest.
Fülöp Sán­dor (2006): Egye­sü­le­tek bí­ró­sá­gi nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li gya­kor­la­ta. EMLA Egye­sü­let, Bu­da­pest.
Kuti Éva (1998): Hív­juk talán non­pro­fit­nak… Non­pro­fit Ku­ta­tó­cso­port, Bu­da­pest.
Kuti Éva – Marschall Mik­lós (1991): A non­pro­fit szek­tor fo­gal­ma. Egy de­fi­ní­ci­ós vita, és ami mö­göt­te van. Esély, 3. évf., 1. sz., 61–69.
Lent­ner Csaba (2005): Rend­szer­vál­tás és pénz­ügy­po­li­ti­ka. Aka­dé­mi­ai Kiadó, Bu­da­pest.
Sipos Ka­ta­lin (2003): Eu­ró­pai Unió: Civil tár­sa­da­lom – nem kor­mány­za­ti szer­ve­ze­tek – Kon­vent. Állam - és Jog­tu­do­mány, 44. évf., 3–4. sz., 267–290.
To­ka­ji Ká­roly­né (szerk.) (2016): Non­pro­fit szer­ve­ze­tek Ma­gyar­or­szá­gon 2014. KSH, Bu­da­pest.
Tomka Béla (2003): A jó­lé­ti ki­adá­sok ala­ku­lá­sa Ma­gyar­or­szá­gon nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban 1918–1990. Sta­tisz­ti­kai Szem­le, 81. évf., 1. sz., 52–69.
Tóth Ist­ván György et al. (2005): A tár­sa­dal­mi tőke nö­ve­lé­sé­nek le­he­tő­sé­gei fej­lesz­tés­po­li­ti­kai esz­kö­zök­kel. Tárki, Bu­da­pest.