A gazdasági válság hatása az egészségegyenlőtlenségek területi különbségeire Magyarországon

Dr. Uz­zo­li An­na­má­ria tu­do­má­nyos mun­ka­társ, MTA Köz­gaz­da­ság- és Re­gi­o­ná­lis Tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Re­gi­o­ná­lis Ku­ta­tá­sok In­té­ze­te (uzzoli@​rkk.​hu), dr. Egedy Tamás tu­do­má­nyos fő­mun­ka­társ, MTA Csil­la­gá­sza­ti és Föld­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Föld­rajz­tu­do­má­nyi In­té­zet (ege6727@​mail.​iif.​hu).

Össze­fog­la­lás

A vál­ság­je­len­sé­gek­nek, mint pél­dá­ul a mun­ka­nél­kü­li­ség nö­ve­ke­dé­se, a jö­ve­de­lem csök­ke­né­se vagy a fo­gyasz­tás vissza­esé­se, köz­vet­le­nül és át­té­te­le­sen is sze­re­pük van az egész­ség­gel kap­cso­la­tos fo­lya­ma­tok­ban. A gaz­da­sá­gi vál­ság egész­ség­re gya­ko­rolt ha­tá­sai vi­szont nem­csak a mun­ka­erő­pi­a­ci po­zí­ci­ó­tól és a jö­ve­de­lem­szint­től függ­nek, hanem a meg­lé­vő tár­sa­dal­mi és egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek mér­té­ké­től és azok te­rü­le­ti meg­je­le­né­si for­má­i­tól is. Fel­mé­ré­se­ink és a sta­tisz­ti­kai ada­tok arról ta­nús­kod­nak, hogy a te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia ma­ga­sabb szint­je­in el­he­lyez­ke­dő te­le­pü­lé­se­ken ked­ve­zőb­bek a mun­ka­le­he­tő­sé­gek, és ma­ga­sabb a vár­ha­tó élet­tar­tam. Ily módon a vá­ro­sok összes­sé­gé­ben ked­ve­zőbb élet­le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál­nak a la­kó­ik szá­má­ra, és ez ked­ve­ző­en hat a vá­ros­la­kók egész­sé­gi és egész­ség­ügyi hely­ze­té­re. Ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ink se­gít­sé­gé­vel a ta­nul­mány­ban fel­vá­zol­juk a hazai egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek te­rü­le­ti kü­lönb­sé­ge­it, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a vá­ro­sok le­het­sé­ges sze­re­pé­re az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek mér­sék­lé­sé­ben.

Ef­fects of Eco­no­mic Cris­is on Re­gi­o­nal Dif­fe­ren­ces of He­alth Ine­qu­a­li­ti­es in Hun­gary

Sum­ma­ry

Cris­is and its con­se­qu­en­ces (e.g. unemp­loy­ment, dec­re­a­sing in­co­me and con­sumpt­ion) can di­rectly and in­di­rectly af­fect he­alth and he­alth ine­qu­a­li­ti­es. This study descri­bes the con­nec­ti­on bet­ween unemp­loy­ment and aver­age life ex­pec­tancy at birth du­ring the cris­is pe­ri­od using re­gi­o­nal data analy­sis and quest­ion­naire tech­ni­que as met­hods of data coll­ec­ti­on. The in­terp­re­ta­ti­on of so­ci­al fac­tors de­fi­ning he­alth in-equ­a­li­ti­es pre­su­mes that du­ring a cris­is, not only does the la­bour mar­ket po­sit­i­on and the level of in­co­me count from a he­alth point of view, but also the level and growth of al­re­ady exist­ing so­ci­al and he­alth ine­qu­a­li­ti­es. The aim of this study is to in­terp­ret the spa­ti­al di­men­si­on of he­alth ine­qu­a­li­ti­es wit­hin Hun­gary, from the na­ti­o­nal level th­ro­ugh the county level to the level of mic­rore­gions and sett­le­ments with spe­ci­al emp­ha­sis on ci­ti­es.


Be­ve­ze­tés

Az egész­ség tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi meg­ha­tá­ro­zói, va­la­mint az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek be­fo­lyá­so­ló té­nye­zői de­ter­mi­nál­ják, hogy a gaz­da­sá­gi vál­sá­gok ha­tás­sal van­nak a né­pes­ség egész­sé­gi ál­la­po­tá­ra. Az ok-oko­za­ti össze­füg­gé­sek bo­nyo­lul­tak, bár a hát­rá­nyos fo­lya­ma­tok sze­re­pe egy­ér­tel­mű az egyé­nek mun­ka­erő­pi­a­ci po­zí­ci­ó­ja és a ház­tar­tá­sok fo­gyasz­tá­si szo­ká­sai meg­vál­to­zá­sá­ban, át­ala­ku­lá­sá­ban.

Ma­gyar­or­szá­gon az eu­ró­pai vi­szony­lat­ban ked­ve­zőt­le­nebb nép­egész­ség­ügyi hely­zet és rosszabb egész­sé­gi ál­la­pot hívta fel a fi­gyel­met arra, hogy a gaz­da­sá­gi vál­ság és hosszú távú tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi kö­vet­kez­mé­nyei egy­részt egész­ség­re­cesszi­ót ered­mé­nyez­het­nek, más­részt az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek fo­ko­zó­dá­sá­val jár­hat­nak, har­mad­részt pedig az egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tá­sok­hoz való hoz­zá­fé­rés le­he­tő­sé­ge­it ront­hat­ják.

Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek nem­csak ver­ti­ká­li­san, hanem ho­ri­zon­tá­li­san is je­lent­kez­nek, tehát a tér re­le­van­ci­á­ja egy­ér­tel­mű az egész­ség­fo­lya­ma­tok vizs­gá­la­tá­ban. Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­ge­ket meg­ha­tá­ro­zó és be­fo­lyá­so­ló té­nye­zők (pl. mun­ka­erő-pi­a­ci hely­zet, mun­ka­nél­kü­li­ség) je­len­tős te­rü­le­ti dif­fe­ren­ci­ált­sá­got mu­tat­nak mind glo­bá­lis (pl. tér­sé­gek), mind re­gi­o­ná­lis (pl. ré­gi­ók, or­szá­gok), mind lo­ká­lis (pl. te­le­pü­lé­si) szin­ten. Ebből a szem­pont­ból jel­lem­ző kü­lönb­sé­gek fe­dez­he­tők fel a vá­ro­si és vi­dé­ki (ru­rá­lis) te­rü­le­tek, más­részt a te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia el­té­rő szint­je­in álló te­le­pü­lé­sek (szór­vány­te­le­pü­lé­sek, fal­vak, vá­ro­sok), il­let­ve a nagy­vá­ro­sok kü­lön­bö­ző vá­ros­ré­szei kö­zött.

Mind a tu­do­mány, mind a szak­po­li­ti­ka, de még a köz­tu­dat szá­má­ra is evi­den­cia, hogy a ked­ve­zőbb tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyek jó­té­ko­nyan hat­nak az egész­ség­re: egész egy­sze­rű­en azért, mert jobb az a fel­té­tel­rend­szer, amely kö­zött az ember élhet, dol­goz­hat, ta­nul­hat, csa­lá­dot ala­pít­hat, gye­re­ke­ket ne­vel­het, meg­öre­ged­het, ki­tel­je­sít­he­ti magát, meg­va­ló­sít­hat­ja el­kép­ze­lé­se­it, jól érez­he­ti magát, egy­ál­ta­lán „tel­je­sebb” és „tar­tal­ma­sabb” éle­tet élhet. Az el­múlt két-há­rom év­ti­zed­ben a glo­bá­lis és az eu­ró­pai gaz­da­ság át­ala­ku­lá­sa során egyre in­kább elő­tér­be ke­rül­tek az egész­ség­gel össze­füg­gő élet­mi­nő­ség kér­dé­sei, töb­bek kö­zött a tár­sa­dal­mi igaz­sá­gos­ság kér­dé­se is. Ta­nul­má­nyunk ak­tu­a­li­tá­sát az adja, hogy a tár­sa­dal­mi igaz­ság­ta­lan­sá­gok mar­káns cso­port­ját éppen az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek ké­pe­zik.

A ku­ta­tás fő kér­dé­sei és mód­szer­ta­na

A ta­nul­mány során lé­nye­ge­sebb vizs­gá­la­ti ered­mé­nye­in­ket és ta­pasz­ta­la­ta­in­kat mu­tat­juk be, amellyel egy­út­tal szin­te­ti­zál­juk a té­má­ban szer­zett ed­di­gi is­me­re­te­in­ket. A fon­to­sabb meg­ál­la­pí­tá­sa­ink­kal lé­nye­gé­ben pedig a szak­po­li­ti­kai dön­tés­ho­za­tal szá­má­ra is fel­hasz­nál­ha­tó üze­ne­te­ket fo­gal­maz­tunk meg. Ku­ta­tá­sunk­ban el­sőd­le­ges cél volt az egész­sé­gi ál­la­pot és a vál­ság kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek fel­tá­rá­sa az egész­ség­egyen­lőt­len­ség ala­ku­lá­sán és te­rü­le­ti min­tá­za­tán ke­resz­tül, így nem té­rünk ki a vál­ság egész­ség­ügyi rend­szer­re ki­fej­tett be­fo­lyá­so­ló sze­re­pé­re. A ku­ta­tás fő cél­ki­tű­zé­sé­nek meg­fe­le­lő­en vizs­gá­la­ti kér­dé­se­ink a kö­vet­ke­zők vol­tak:

– Ha­tás­sal van-e az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek hazai ala­ku­lá­sá­ra a gaz­da­sá­gi vál­ság, és ha igen, akkor ho­gyan, mi­lyen mér­ték­ben?

– Mennyi­re meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző, ma­gya­rá­zó­erő a mun­ka­erő­pi­a­ci po­zí­ció az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek vál­to­zá­sá­ban? Mind­ezek­nek mi­lyen te­rü­le­ti kö­vet­kez­mé­nyei van­nak?

– Ho­gyan ér­tel­mez­he­tő a vá­ro­sok, a vá­ro­si tér­sé­gek sze­re­pe az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek te­rü­le­ti min­tá­za­tá­ban a vál­ság ide­jén?

Hi­po­té­zi­sünk, hogy a gaz­da­sá­gi vál­ság az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek fo­ko­zó­dá­sát el­ső­sor­ban a te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gek nö­ve­ke­dé­sén ke­resz­tül ered­mé­nye­zi. Ugyan­ak­kor a vá­ro­sok, a vá­ros­tér­sé­gek – a ter­me­lés vissza­esé­se, a be­ru­há­zá­sok el­ma­ra­dá­sa, a mun­ka­nél­kü­li­ség emel­ke­dé­se el­le­né­re – az egész­sé­gi ál­la­pot te­kin­te­té­ben a vál­ság ide­jén is meg­őriz­ték ked­ve­ző hely­ze­tü­ket a fal­vak­kal és szór­vány­te­le­pü­lé­sek­kel szem­ben. Vagy­is az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek te­rü­le­ti ala­ku­lá­sa nagy­mér­ték­ben össze­függ a te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia sze­rin­ti te­le­pü­lé­si egyen­lőt­len­sé­gek­kel.

A vizs­gá­la­tok során egy­aránt al­kal­maz­tunk kvan­ti­ta­tív és kva­li­ta­tív vizs­gá­la­ti tech­ni­ká­kat. A szak­iro­dal­mi fel­dol­go­zás, a tar­ta­lom- és dis­kur­zus­elem­zés során alap­ve­tő­en az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek ér­tel­me­zé­sét tet­tük meg, va­la­mint a te­le­pü­lé­sek sze­re­pét vizs­gál­tuk az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek ala­ku­lá­sá­ban a fon­to­sabb ku­ta­tá­si előz­mé­nyek összeg­zé­sén ke­resz­tül.

Össze­ha­son­lí­tó sta­tisz­ti­kai elem­zé­se­ink­ben és te­rü­le­ti szem­lé­le­tű vizs­gá­la­ta­ink­ban egy­részt a mun­ka­nél­kü­li­ség és a vár­ha­tó élet­tar­tam össze­füg­gé­se­i­re, más­részt mind­ezek tér­be­li ve­tü­le­te­i­re fó­kusz­ál­tunk. Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek te­rü­le­ti vizs­gá­la­tát a cent­rum–pe­ri­fé­ria di­cho­tó­mia kér­dés­kö­ré­nek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel, kis­tér­sé­gi szin­ten1 vé­gez­tük el, az aláb­bi fel­ada­tok ope­ra­ci­o­na­li­zá­lá­sá­val:

– a vál­ság miatt az egész­ség­fo­lya­ma­tok­ban le­sza­ka­dó te­rü­le­tek le­ha­tá­ro­lá­sa;

– az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek tér­szer­ke­ze­té­nek vizs­gá­la­ta a város–vidék meg­osz­tott­ság szem­pont­já­ból;

– a te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia sze­re­pé­nek ér­tel­me­zé­se az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek tér­be­li min­tá­za­tá­ban.

A kvan­ti­ta­tív ana­lí­zis ered­mé­nye­it ké­sőbb ki­egé­szí­tet­tük kva­li­ta­tív vizs­gá­la­ti mód­sze­rek­kel (pl. félig struk­tu­rált in­ter­júk, kér­dő­íves fel­mé­rés), így azok ta­pasz­ta­la­tai hoz­zá­já­rul­nak a komp­lex, sok­té­nye­zős fo­lya­ma­tok ér­tel­me­zé­sé­hez, va­la­mint a sta­tisz­ti­kai ered­mé­nyek fi­nom­han­go­lá­sú, rész­ben kri­ti­kai ér­té­ke­lé­sé­hez. A vál­ság egész­sé­gi ál­la­pot­ra gya­ko­rolt ha­tá­sá­nak szak­ér­tői vé­le­mé­nye­zé­sé­re 12 mély­in­ter­jút ké­szí­tet­tünk nép­egész­ség­ügyi szak­em­be­rek­kel 2013. ja­nu­ár és már­ci­us kö­zött. A be­szél­ge­té­sek a vál­ság és az egész­ség kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek fel­tá­rá­sá­ra irá­nyul­tak, egy­részt kü­lön­bö­ző disz­cip­lí­nák el­té­rő as­pek­tu­sán ke­resz­tül, más­részt a gya­kor­lat­ori­en­tált szak­ér­tők em­pi­ri­kus ta­pasz­ta­la­tai se­gít­sé­gé­vel.

A gaz­da­sá­gi vál­ság vá­ros­la­kók­ra gya­ko­rolt ha­tá­sa­i­nak fel­de­rí­té­sé­re pi­lot­ku­ta­tást vé­gez­tünk a ma­gyar vá­ro­sok­ban arról, ho­gyan lát­ják a vá­ros­ban élők a vál­sá­got, s annak mi­lyen köz­ve­tett vagy köz­vet­len ha­tá­sai vol­tak vá­ro­suk­ra, il­let­ve min­den­na­pi éle­tük­re. A ta­pasz­ta­la­tok ki­egé­szí­té­sé­re 2010 nya­rán ház­tar­tá­si kér­dő­íves fel­mé­rés­re ke­rült sor Bu­da­pes­ten, Sze­ge­den és Győr­ben. A 39, több­nyi­re zárt végű kér­dést tar­tal­ma­zó kér­dő­íve­ket kér­de­ző­biz­to­sok se­gít­sé­gé­vel töl­töt­ték ki a meg­kér­de­zet­tek a három nagy­vá­ros­ban. A ház­tar­tá­si kér­dő­íve­zést emel­lett utcai meg­ál­lí­tá­sos mód­szer­rel egé­szí­tet­tük ki, amely­nek kér­dő­íve 10 rövid kér­dést tar­tal­ma­zott (a két fel­mé­rés ese­té­ben n=193). A ház­tar­tá­si kér­dő­ívet di­gi­ta­li­zált for­má­ban az in­ter­ne­ten is köz­zé­tet­tük, és a fel­mé­rést 2011. szep­tem­ber és no­vem­ber kö­zött in­ter­ne­tes kér­dő­íve­zés­sel bő­ví­tet­tük (n=352). Az ér­té­ke­lés­be csak a vá­ros­la­kók vé­le­mé­nye ke­rült be, így a pi­lot­fel­mé­rés jó be­te­kin­tést nyúj­tott a vál­ság szub­jek­tív meg­íté­lé­sé­be. A három min­ta­vá­ros ese­té­ben 14 félig struk­tu­rált mély­in­ter­jú is ké­szült gya­kor­la­ti szak­em­be­rek­kel (pl. vá­ros­fej­lesz­tés, in­gat­lan­gaz­dál­ko­dás) és helyi szak­po­li­ti­ku­sok­kal (pl. pol­gár­mes­ter, al­pol­gár­mes­ter).

Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek ér­tel­me­zé­se

Az el­té­rő föld­raj­zi ré­gi­ók­ban és a te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia kü­lön­bö­ző szint­je­in élő né­pes­ség, il­let­ve a kü­lön­bö­ző tár­sa­dal­mi cso­por­tok­hoz tar­to­zók egész­sé­gi ál­la­po­tá­ban je­len­tős el­té­ré­sek le­het­nek, ame­lye­ket bio­ló­gi­ai, élet­mód­be­li, kör­nye­ze­ti, tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi, szo­ci­okul­tu­rá­lis és egyé­ni té­nye­zők ha­tá­roz­nak meg.2

Az egész­ség­el­té­ré­sek (he­alth ine­qu­a­li­ti­es) egy része a tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi vi­szo­nyok­tól füg­get­len (pl. ge­ne­ti­kai adott­sá­gok, idős­ko­ri be­teg­sé­gek), azon­ban na­gyobb ré­szük a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi egyen­lőt­len­sé­gek függ­vé­nye, kö­vet­kez­mé­nye.3 Ez utób­bi­a­kat a szak­iro­da­lom és a szak­po­li­ti­ka is egy­aránt egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek­nek (he­alth ine­qu­i­ti­es) ne­ve­zi. Az egész­ség­el­té­ré­sek ún. egész­ség­egyen­lőt­len­ség része ha­tá­sos szak­po­li­ti­kai esz­kö­zök­kel és ered­mé­nyes be­avat­ko­zás­sal csök­kent­he­tő, a né­pes­ség egész­sé­gé­nek ja­ví­tá­sa ér­de­ké­ben pedig csök­ken­ten­dő is.

A nyolc­va­nas évek­ben a Black Re­port,4 rész­ben a White­hall-ta­nul­má­nyok nyo­mán5 ala­kult ki az egész­ség­egyen­lőt­len­ség fo­ga­lom­kö­re, amely ha­tá­ro­zot­tan a tár­sa­dal­mi lejtő kon­cep­ci­ó­ja men­tén ér­tel­me­zi azt a na­gyon egy­ér­tel­mű össze­füg­gést, hogy minél hát­rá­nyo­sabb a tár­sa­dal­mi hely­zet, annál rosszabb az egész­sé­gi ál­la­pot.6 Sőt, az egész­ség tár­sa­dal­mi meg­ha­tá­ro­zott­sá­ga egy­faj­ta in­téz­mé­nye­sült for­mát is öl­tött mára, hisz 2005-ben az ENSZ lét­re­hoz­ta az Egész­ség Tár­sa­dal­mi Meg­ha­tá­ro­zói Bi­zott­sá­got (ETMB), azzal a fel­adat­tal, hogy össze­gez­ze az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­ge­ket meg­ha­tá­ro­zó tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi té­nye­zők­re vo­nat­ko­zó tu­do­má­nyos bi­zo­nyí­té­ko­kat, és te­gyen ja­vas­la­tot egy át­fo­gó glo­bá­lis stra­té­gi­á­ra az egyen­lőt­len­sé­gek csök­ken­té­sé­re. A bi­zott­ság 2008 au­gusz­tu­sá­ban tette közzé je­len­té­sét (Szá­mol­juk fel egy ge­ne­rá­ci­ón belül az egész­ség­sza­ka­dé­kot!"), amely­nek kö­zép­pont­já­ban az egész­ség­re ható leg­fon­to­sabb tár­sa­dal­mi té­nye­zők áll­tak. A bi­zott­ság mun­ká­ja során meg­fo­gal­maz­ta, hogy az egész­ség­gel össze­füg­gő esély­egyen­lő­ség meg­te­rem­té­se az egész­ség tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi meg­ha­tá­ro­zó­in ke­resz­tül va­ló­sít­ha­tó meg.7

Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek az egyé­nek és tár­sa­dal­mi cso­por­tok el­té­rő tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hely­ze­té­re ve­zet­he­tők vissza, ezért azok igaz­ság­ta­lan­nak, mél­tány­ta­lan­nak te­kint­he­tők.8 Egy or­szág egész­ség­ügyi el­lá­tó­rend­sze­re akkor mű­kö­dik ha­té­ko­nyan és ered­mé­nye­sen, ha mind az egész­ség­el­té­ré­sek­ben, mind az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek­ben mér­sék­lő­dés ta­pasz­tal­ha­tó: vagy­is javul a tel­jes né­pes­ség egész­sé­gi ál­la­po­ta, csök­ken a tár­sa­dal­mi cso­por­tok egész­sé­gé­ben ta­pasz­tal­ha­tó kü­lönb­ség, a helyi la­kos­ság élet­ki­lá­tá­sa­it te­kint­ve eny­hül bi­zo­nyos te­rü­le­tek (pe­ri­fé­ri­ák, fél­pe­ri­fé­ri­ák) le­ma­ra­dá­sa az or­szá­gos át­la­gok­hoz ké­pest.

Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek ala­ku­lá­sát szá­mos egy­ide­jű­leg ható té­nye­ző bo­nyo­lult össze­füg­gés­rend­sze­re ha­tá­roz­za meg. A meg­ha­tá­ro­zó té­nye­zők és a be­fo­lyá­so­ló té­nye­zők a kö­vet­ke­ző cso­por­tok­ba so­rol­ha­tók: la­kó­hely, faji és et­ni­kai ho­va­tar­to­zás, fog­lal­ko­zás és mun­ka­erő­pi­a­ci po­zí­ció, nemek sze­rin­ti meg­osz­lás, val­lás, is­ko­lá­zott­ság, tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hely­zet, tár­sa­dal­mi tőke és erő­for­rás.9

A vál­ság­hely­ze­tek egy­aránt ve­szé­lyez­te­tik a la­kos­ság fi­zi­kai és lelki ál­la­po­tát, va­la­mint az egész­ség­ügyi rend­szer és a szo­ci­á­lis el­lá­tó­há­ló­zat mű­kö­dé­sét. Éppen ezért az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek tár­sa­dal­mi meg­ha­tá­ro­zó­i­nak ér­tel­me­zé­se fel­ve­ti, hogy a vál­sá­gok ide­jén a valós és a vélt egész­ség szem­pont­já­ból nem­csak a mun­ka­erő­pi­a­ci po­zí­ció és a jö­ve­de­lem­szint szá­mít, hanem a meg­lé­vő tár­sa­dal­mi és egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek mér­té­ke, nö­ve­ke­dé­se is. A ked­ve­zőt­len mun­ka­erő­pi­a­ci po­zí­ció is rend­kí­vül hát­rá­nyo­san be­fo­lyá­sol­ja az esély­egyen­lőt­len­sé­ge­ket, a mun­ka­nél­kü­li­ség az egész­sé­get leg­in­kább ve­szé­lyez­te­tő té­nye­ző. A mun­ka­nél­kü­li­ség va­ló­ban be­teg­gé tesz, hi­szen ne­ga­tív ha­tást gya­ko­rol az egyén iden­ti­tá­sá­ra, ér­zel­mi vi­lá­gá­ra, ön­ér­té­ke­lé­sé­re. A ki­lá­tás­ta­lan­ság a de­presszi­ós tü­ne­tek, va­la­mint az ön­gyil­kos­ság koc­ká­za­tát nö­ve­li.10

A vá­ro­sok sze­re­pe az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek ala­ku­lá­sá­ban

A vá­ro­si és vi­dé­ki (ru­rá­lis) te­rü­le­tek egész­sé­gi ál­la­po­tá­ban ta­pasz­tal­ha­tó kü­lönb­sé­gek ku­ta­tá­sa az 1980-as évek végén és az 1990-es évek ele­jén elő­tér­be ke­rült.11 Már Fearn12 és Eyles13 is fel­hív­ta a fi­gyel­met arra, hogy bár a vi­dé­ki te­rü­le­tek az egész­sé­ges élet­mód terén elő­nyö­ket él­vez­nek a vá­ro­si te­rü­le­tek­kel szem­ben („az egész­sé­ges vidék”), még­sem te­kint­he­tők egy­sé­ges­nek. Az 1990-es évek ele­jén meg­sza­po­rod­tak a vá­ro­si és vi­dé­ki te­rü­le­tek mor­ta­li­tá­sá­ban és mor­bi­di­tá­sá­ban ta­pasz­tal­ha­tó kü­lönb­sé­gek fel­tá­rá­sá­ra irá­nyu­ló ku­ta­tá­sok.14 Szá­mos ta­nul­mány tá­masz­tot­ta alá a vi­dé­ki te­rü­le­tek la­kos­sá­gá­nak ked­ve­zőbb egész­sé­gi ál­la­po­tát, a vá­ro­si te­rü­le­tek­hez vi­szo­nyí­tott ala­cso­nyabb mor­ta­li­tá­sát15 és az ezek mö­gött meg­hú­zó­dó föld­raj­zi, tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi, élet­mód­be­li és de­mog­rá­fi­ai oko­kat.16 Sch­ne­i­der és Green­berg17 ki­mu­tat­ták a vi­dé­ki sze­gény­ség és a ma­ga­sabb ha­lan­dó­sá­gi ráta kö­zöt­ti össze­füg­gést, de egy­út­tal fel­hív­ták a fi­gyel­met arra, hogy a vi­dé­ki te­rü­le­tek na­gyon he­te­ro­gé­nek, így az egész­ség­mu­ta­tók is je­len­tős el­té­ré­se­ket mu­tat­hat­nak kö­zöt­tük. Nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy az elem­zé­sek során fi­gye­lem­be kell venni a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi mu­ta­tó­kat és a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi kör­nye­zet fel­té­tel­rend­sze­rét. A mor­ta­li­tá­si ráta föld­raj­zi vál­to­zá­sa szo­ro­san össze­függ a né­pes­ség tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hely­ze­té­vel és a dep­ri­vá­ció te­rü­le­ti trend­je­i­vel, és nem­csak a város–vidék kon­tex­tus­ban ta­pasz­tal­ha­tunk el­té­ré­se­ket, hanem az egyes ru­rá­lis te­rü­le­tek kö­zött is je­len­tős kü­lönb­sé­ge­ket mér­he­tünk.18 Bent­ham,19 majd ké­sőbb Phil­li­mo­re és Read­ing20 is ki­mu­tat­ták, hogy a vi­dé­ki te­rü­le­te­ken mért ha­lá­lo­zá­si ráta nagy­ban függ a vi­dé­ki és vá­ro­si te­rü­le­tek egy­más­hoz vi­szo­nyí­tott tá­vol­sá­gá­tól, va­la­mint az egész­ség és a rura­li­tás mé­rő­szá­mai nagy­mér­ték­ben össze­füg­ge­nek a vi­dé­ki te­rü­le­tek jel­lem­ző­i­vel. A dep­ri­vá­ció mér­té­két fi­gye­lem­be véve le­het­sé­ges, hogy a dep­ri­vált vá­ro­si te­rü­le­tek ked­ve­zőbb egész­ség­mu­ta­tók­kal ren­del­kez­nek, mint a dep­ri­vált ru­rá­lis te­rü­le­tek,21 il­let­ve a dep­ri­vá­ció mér­té­ké­nek nö­ve­ke­dé­sé­vel a vi­dé­ki te­rü­le­tek­re ér­vé­nyes elő­nyök fo­ko­za­to­san el­tűn­nek.22 Az el­múlt két év­ti­zed­ben egyre több ku­ta­tá­si ered­mény utal arra, hogy a vi­dé­ki és vá­ro­si te­rü­le­tek né­pes­sé­ge egész­sé­gi ál­la­po­ta kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek csök­ken­nek, a ko­ráb­ban egy­ér­tel­mű egész­ség­ol­ló a vi­dé­ki te­rü­le­tek ja­vá­ra zá­ró­dik.23 A gaz­da­sá­gi vál­ság ezt a fo­lya­ma­tot fel­gyor­sí­tot­ta, il­let­ve több he­lyen át is for­dít­hat­ta a vá­ro­si te­rü­le­tek ja­vá­ra. A dep­ri­vá­ció mel­lett a vi­dé­ki és vá­ro­si te­rü­le­te­ken ta­pasz­tal­ha­tó szeg­re­gá­ció is hoz­zá­já­rul az egész­sé­gi ál­la­pot rom­lá­sá­hoz. A kis­tér­sé­gek és fa­lu­si tár­sa­dal­mak szeg­re­gá­ci­ó­ja, de kü­lö­nö­sen a jö­ve­del­mi szint el­té­ré­se­i­ből fa­ka­dó egyen­lőt­len­sé­gek nö­ve­ke­dé­sén ke­resz­tül az egész­sé­gi ál­la­pot rom­lá­sá­hoz vezet.

Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek tér­be­li meg­je­le­né­se és a vá­ro­sok ver­seny­ké­pes­sé­ge kö­zött össze­füg­gés van, hi­szen egy gaz­da­ság – le­gyen az akár a nem­zet­gaz­da­ság, akár egy város gaz­da­sá­ga – akkor ver­seny­ké­pes, ha az ott nagy arány­ban fog­lal­koz­ta­tott és magas jö­ve­de­lem­mel ren­del­ke­ző mun­ka­erő ter­me­lé­keny, il­let­ve szá­má­ra a gaz­da­ság jó élet­szín­vo­na­lat és élet­mi­nő­sé­get biz­to­sít.24 Nem vé­let­len, hogy az egész­ség­ügy és a mun­ka­erő­pi­a­ci ha­té­kony­ság a Glo­bá­lis Ver­seny­ké­pes­sé­gi Index alap­pil­lé­rei kö­zött is sze­re­pel.25 A vá­ro­sok hely­ze­té­nek be­vo­ná­sa a vizs­gá­la­tok­ba azért is ér­de­kes lehet, mert ha egy város töb­bek kö­zött az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek­ből ki­fo­lyó­lag alul­ma­rad a ver­seny­ben, annak ko­moly tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi kö­vet­kez­mé­nyei le­het­nek.

A vál­ság ha­tá­sa a mun­ka­nél­kü­li­ség­re és az élet­ki­lá­tá­sok­ra Ma­gyar­or­szá­gon

Az 1990-es évek ele­jén a ma­gyar mun­ka­erő­pi­a­cot a fog­lal­koz­ta­tá­si hely­zet ro­ha­mos rom­lá­sa és a mun­ka­nél­kü­li­ség gyors emel­ke­dé­se jel­le­mez­te. A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta 1993-ban érte el a csúcs­pont­ját Ma­gyar­or­szá­gon (12,1%), ami­kor egy­út­tal a leg­ma­ga­sabb volt a ha­lá­lo­zá­si arány (14,6 ‰, közel 150 000 fős össz­ha­lá­lo­zás) és leg­rö­vi­debb a vár­ha­tó élet­tar­tam (tel­jes né­pes­ség: 69,0 év; fér­fi­ak: 64,5 év; nők: 73,8 év).

Töb­bek kö­zött ezért te­kint­het­jük a ma­gyar­or­szá­gi rend­szer­vál­to­zás ti­pi­kus át­me­ne­ti évé­nek 1993-at.

Az 1990-es évek kö­ze­pén aztán ja­vu­lás in­dult a mu­ta­tók­ban, ami­nek kö­vet­kez­té­ben 2001-ig szin­te fo­lya­ma­tos volt a mun­ka­nél­kü­li­ség csök­ke­né­se. Ekkor érte el a mu­ta­tó a leg­ked­ve­zőbb ér­té­két (5,7%), azóta mér­sé­kel­ten, de fo­lya­ma­to­san nö­ve­ke­dett. 2008 és 2009 kö­zött a mun­ka­nél­kü­li­ek száma több mint 91 ezer fővel nőtt, ará­nyuk 2009-ben 10% fölé emel­ke­dett. A vál­ság ha­tá­sá­ra 2008-hoz ké­pest 2010-re a ma­gyar mun­ka­nél­kü­li­ség­ben 3 szá­za­lék­pon­tos nö­ve­ke­dés kö­vet­ke­zett be.

A nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tá­sok arról ta­nús­kod­nak, hogy Ma­gyar­or­szág azon or­szá­gok közé tar­to­zik, ahol a krí­zis a mun­ka­nél­kü­li­ség kö­ze­pes mér­té­kű emel­ke­dé­sé­vel járt együtt. Ta­nul­má­nyá­ban Köllő ugyan­ak­kor rá­mu­ta­tott arra is, hogy bár a GDP-vissza­esés mér­té­ké­hez ké­pest a fog­lal­koz­ta­tás csak ki­sebb mér­ték­ben csök­kent, a meg­szűnt mun­ka­he­lyek alap­ján Ma­gyar­or­szág a régió leg­na­gyobb vesz­te­sei közé so­rol­ha­tó.26

A mun­ka­nél­kü­li­ség re­gi­o­ná­lis vál­to­zá­sa­i­ról meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy mind vo­lu­me­nük­ben, mind ala­ku­lá­suk­ban jól el­vál­nak egy­más­tól a gaz­da­sá­gi­lag pros­pe­rá­ló ré­gi­ók (pl. Kö­zép-Du­nán­túl, Nyu­gat-Du­nán­túl) és a je­len­tős struk­tu­rá­lis és tár­sa­dal­mi prob­lé­mák­kal küzdő ré­gi­ók (pl. Észak-Ma­gyar­or­szág, Dél-Du­nán­túl) mun­ka­nél­kü­li­sé­gé­nek ala­ku­lá­sá­ban.

Az 1990-es évek első fe­lé­hez ké­pest a mun­ka­nél­kü­li­ség ki­vál­tó okai is alap­ve­tő­en meg­vál­toz­tak az el­múlt évek vál­sá­gá­nak idő­sza­ká­ban. A rend­szer­vál­to­zás ha­tá­sá­ra fő­ként a me­ző­gaz­da­ság és az ipar fog­lal­koz­ta­tá­si le­he­tő­sé­gei szű­kül­tek be, de az 1990-es évek vé­gé­től nö­ve­ked­ni kez­dett a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű, pá­lya­kez­dő dip­lo­más mun­ka­nél­kü­li­ek rész­ará­nya. A rend­szer­vál­to­zás tár­sa­dal­mi ha­tá­sa­i­nak nagy vesz­te­sei a leg­ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző mun­ka­nél­kü­li­ek vol­tak. A je­len­le­gi vál­ság je­len­tős mér­ték­ben érin­tet­te a ma­ga­san kva­li­fi­kált mun­ka­erőt, a ter­ci­er szek­tor fog­lal­koz­ta­tott­ja­it. Vagy­is, a mun­ka­nél­kü­li­ek kö­zött meg­je­len­tek a ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­ség­gel, így ked­ve­zőbb egész­ség­mu­ta­tók­kal, jobb élet­ki­lá­tá­sok­kal bíró tár­sa­dal­mi cso­por­tok is. A leg­ala­cso­nyabb vég­zett­sé­gű­ek ese­té­ben pedig szá­mol­ni kell azzal, hogy sokan kö­zü­lük tel­je­sen ki­szo­rul­nak az el­lá­tó­rend­szer­ből, így nin­cse­nek pon­tos in­for­má­ci­ó­ink róluk. Emi­att, az op­ti­mis­tább prog­nó­zi­sok sze­rint, a vál­ság ha­tá­sa­ként a szü­le­tés­kor vár­ha­tó át­la­gos élet­tar­tam nö­ve­ke­dé­si üteme stag­nál­ni fog Ma­gyar­or­szá­gon, de nem kezd el csök­ken­ni. Ez vi­szont azért okoz­hat prob­lé­má­kat a jö­vő­ben, mert a ma­gyar élet­ki­lá­tá­sok át­la­go­san 6-7 évvel ma­rad­nak el a nyu­gat-eu­ró­pai át­la­gok­tól.

Az élet­ki­lá­tá­sok lassú, mér­sé­kelt, fo­ko­za­tos emel­ke­dé­se 1996-ban kez­dő­dött, és még ma is tart: 1996-tól 70 év, 2000-től 71 év, 2002-től 72 év, 2006-tól 73 év, 2009-től 74 év fölé emel­ke­dett ér­té­ke, vagy­is 1993 és 2010 kö­zött 5,3 évvel ja­vul­tak az élet­ki­lá­tá­sok. A 2. vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő 15 évben a szü­le­tés­kor vár­ha­tó át­la­gos élet­tar­tam Ma­gyar­or­szá­gon lát­vá­nyo­san nö­ve­ke­dett, majd mint­egy 30 éven ke­resz­tül – ami alatt az Eu­ró­pai Unió te­rü­le­tén tö­ret­len volt az emel­ke­dés – alig vál­to­zott. Nemek sze­rin­ti bon­tás­ban is ha­son­ló ked­ve­ző ten­den­cia volt ta­pasz­tal­ha­tó: a fér­fi­ak élet­esé­lyei 6 évvel, a nőké 4,2 évvel ja­vul­tak. Igaz, a fér­fi­ak szü­le­tés­kor vár­ha­tó át­la­gos élet­tar­ta­ma csak 2009-ben érte el a 70 évet, mi­köz­ben a nők élet­ki­lá­tá­sai már 2001-ben job­bak vol­tak 76 évnél is. A két nem élet­esély­be­li kü­lönb­sé­ge 1993 és 1995 kö­zött volt a leg­ma­ga­sabb (9,3–9,4 év), majd az el­múlt 14-15 évben fo­ko­za­to­san csök­kent az el­té­rés, 2013-ban 7,1 év volt. A nyers ha­lá­lo­zá­si arány­szám lassú ja­vu­lá­sa 1995 után in­dult meg, de a mu­ta­tó 1999-ben ismét el­ér­te a 14‰-es ér­té­ket, bár azóta 13,0 és 13,5‰ kö­zöt­ti ér­té­kek­kel ál­lan­dó­sul­ni lát­szik.

A mun­ka­nél­kü­li­ség és az élet­ki­lá­tá­sok kap­cso­la­tá­nak tér­be­li vi­szo­nyai

A mun­ka­nél­kü­li­ség és az élet­ki­lá­tá­sok kö­zött szo­ros kap­cso­lat áll fenn, ami a fér­fi­ak ese­té­ben erő­sebb össze­füg­gést mutat. Ha a mun­ka­nél­kü­li­ség által leg­in­kább ve­szé­lyez­te­tett kö­zép­ko­rú né­pes­sé­get te­kint­jük, még in­kább nyil­ván­va­lók az élet­esély-mu­ta­tók és a gaz­da­sá­gi mu­ta­tók kö­zöt­ti össze­füg­gé­sek. Ma­gyar­or­szá­gon a mun­ka­nél­kü­li­ek 60%-a férfi, kü­lö­nö­sen a kö­zép­ko­rú fér­fi­ak ese­té­ben szá­mol­ha­tunk az élet­esé­lyek rom­lá­sá­val.

A mun­ka­nél­kü­li­ség és a vár­ha­tó élet­tar­tam alap­ján ha­son­ló te­rü­le­ti min­tá­zat raj­zo­ló­dik ki. Az élet­esé­lyek és a mun­ka­nél­kü­li­ség kap­cso­la­tá­nak tér­be­li­sé­ge alap­ján a leg­jobb hely­ze­tű kis­tér­sé­gek a bu­da­pes­ti agg­lo­me­rá­ci­ó­ban, va­la­mint a Kö­zép- és Nyu­gat-Du­nán­túl ré­gi­ó­ban, míg a leg­rosszabb hely­ze­tű­ek Észak-Ma­gyar­or­szág ré­gi­ó­ban (pl. Bor­sod-Aba­új-Zemp­lén megye), az Észak-Al­föld ré­gi­ó­ban (pl. Sza­bolcs-Szat­már-Be­reg megye) és a Dél-Du­nán­túl ré­gi­ó­ban ta­lál­ha­tók (1. ábra). A vál­ság te­rü­le­ti kö­vet­kez­mé­nyei tehát leg­in­kább a tra­di­ci­o­ná­li­san gaz­da­sá­gi­lag de­presszi­ós te­rü­le­te­ket érin­tet­ték.

A nyu­gat–kelet re­le­van­cia ér­tel­mez­he­tő a mun­ka­nél­kü­li­ség és az élet­esé­lyek kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek te­rü­le­ti­sé­gé­ben. Azon­ban hang­sú­lyoz­ni kell, hogy az összessé­ gében ked­ve­ző hely­ze­tű Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gon is van­nak az or­szá­gos át­la­gok­hoz ké­pest 1990 óta fo­lya­ma­to­san le­sza­ka­dó te­rü­le­tek, míg Ke­let-Ma­gyar­or­szá­gon sem tel­jes egé­szé­ben ked­ve­zőt­len a hely­zet. Ez utób­bi ese­té­ben van­nak olyan te­rü­le­tek, ame­lyek je­len­tős ja­vu­lá­son men­tek ke­resz­tül az 1990-es évek óta, és most az át­la­gok­hoz ké­pest jobb mu­ta­tók­kal ren­del­kez­nek. A nyu­gat–ke­le­ti meg­osz­tott­ság mel­lett a cent­rum–pe­ri­fé­ria kap­cso­la­tok­nak is van be­fo­lyá­so­ló sze­re­pe a te­rü­le­ti­ség ala­ku­lá­sá­ban. Ha­tá­ro­zot­tan el­kü­lö­nül­nek egy­más­tól a jó és rossz gaz­da­sá­gi hely­ze­tű te­rü­le­tek, bár éles, ten­gely­sze­rű vá­lasz­tó­vo­na­lat nem fe­dez­he­tünk fel kö­zöt­tük. Meg­fi­gyel­he­tő, hogy a na­gyobb­részt ked­ve­zőt­len hely­ze­tű te­rü­le­te­ken in­kább a me­gye­szék­he­lyek­hez, vá­ro­sok­hoz köt­he­tő a ja­vu­ló ten­den­cia. Ma­gyar­or­szá­gon a Du­ná­tól ke­let­re fekvő ré­gi­ók­ban az elő­nyö­sebb hely­ze­tű kis­tér­sé­gek a nagy­vá­ro­sok­hoz (pl. Kecs­ke­mét, Sze­ged, Deb­re­cen, Nyír­egy­há­za) kap­cso­lód­nak. A leg­ked­ve­zőt­le­nebb hely­ze­tű kis­tér­sé­gek a ke­le­ti és észak­ke­le­ti or­szág­ha­tár men­tén kon­cent­rá­lód­nak. A mun­ka­nél­kü­li­ség te­rü­le­ti min­tá­za­tá­ban a 2008/2009-es vál­ság ha­tá­sá­ra meg­fi­gyel­he­tő, hogy a leg­ma­ga­sabb mun­ka­nél­kü­li­sé­get a ke­le­ti és a dél­nyu­ga­ti te­rü­le­te­ken re­giszt­rál­ták. Az or­szág ke­le­ti fe­lé­ben az át­lag­hoz vi­szo­nyít­va Sze­ged, Eger, Kecs­ke­mét kis­tér­sé­gé­ben volt jobb a mun­ka­nél­kü­li­ség ala­ku­lá­sa.27

1. ábra: A kis­tér­sé­gek hely­ze­te a szü­le­tés­kor vár­ha­tó át­la­gos élet­tar­tam és a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány kap­cso­la­ta alap­ján 2010-ben

 1. ábra: A kistérségek helyzete a születéskor várható átlagos élettartam és a munkanélküliségi arány kapcsolata alapján 2010-ben

Mind­két vizs­gált mu­ta­tó ala­ku­lá­sá­ban és kap­cso­lat­rend­sze­ré­ben ér­tel­mez­he­tő az az or­szá­gos ten­den­cia, hogy a me­gye­szék­he­lyek és a na­gyobb vá­ro­sok, va­la­mint az azok­kal szom­szé­dos kis­tér­sé­gek ked­ve­zőbb élet­eséllyel azo­no­sít­ha­tó te­rü­le­ti egy­ség­ként je­len­nek meg. A vál­ság te­rü­le­ti ha­tá­sai tehát két módon ér­vé­nye­sül­nek az élet­ki­lá­tá­sok­ban. Egy­részt a ja­vu­ló ten­den­ci­á­val jel­le­mez­he­tő vagy eleve jó hely­ze­tű kis­tér­sé­gek­ben nem rosszab­bod­nak az élet­ki­lá­tá­sok, még a romló mak­ro­gaz­da­sá­gi fel­té­te­lek kö­zött sem. Más­részt a romló vagy eleve rossz hely­ze­tű kis­tér­sé­gek­ben a vál­ság ha­tá­sá­ra le­las­sul a szü­le­tés­kor vár­ha­tó át­la­gos élet­tar­tam egyéb­ként is mér­sé­kelt ja­vu­lá­sa.28

Az élet­esé­lyek és a mun­ka­nél­kü­li­ség kap­cso­la­tá­nak tér­be­li­sé­ge alap­ján ki­sebb mér­ték­ben fi­gyel­he­tő meg a kis­tér­sé­gek po­zí­ció­vesz­té­se és/vagy po­zí­ció­nye­ré­se mind a mun­ka­nél­kü­li­ség, mind a vár­ha­tó élet­tar­tam ese­té­ben vál­ság ide­jén. A leg­jobb hely­ze­tű kis­tér­sé­gek vagy a fő­vá­ros kö­rü­li agg­lo­me­rá­ci­ó­ban, vagy a nyu­ga­ti or­szág­rész­ben, míg a leg­rosszabb hely­ze­tű­ek az észak­ke­le­ti és/vagy dél­nyu­ga­ti te­rü­le­te­ken ta­lál­ha­tók.

Az or­szág­ban nem min­den­hol igaz, hogy a ma­ga­sabb mun­ka­nél­kü­li­ség ala­cso­nyabb vár­ha­tó élet­tar­tam­mal pá­ro­sul. Leg­rosszabb a hely­zet Bor­sod-Aba­új-Zemp­lén és Sza­bolcs-Szat­már-Be­reg me­gyé­ben, ahol a vál­ság előtt is magas volt a mun­ka­nél­kü­li­ség. A mun­ka­nél­kü­li­ség to­vább nö­ve­ke­dett 2009-ben, rá­adá­sul ezek­ben a me­gyé­ben volt or­szá­go­san a leg­ala­cso­nyabb az élet­esély­be­li ja­vu­lás 1996 után. Bu­da­pest ki­ma­gas­ló fej­lett­sé­ge miatt nagy va­ló­szí­nű­ség­gel a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány ke­vés­bé döntő a vár­ha­tó át­la­gos élet­tar­tam ala­ku­lá­sá­ban. Az or­szág nyu­ga­ti és kö­zép­ső ré­szén a ked­ve­zőbb tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi kör­nye­zet maga után vonja a jobb élet­esé­lye­ket. Ez alól ki­vé­tel Ko­má­rom-Esz­ter­gom és Pest megye. Észak-Ma­gyar­or­szá­gon az or­szá­gos át­la­got meg­ha­la­dó mun­ka­nél­kü­li­ség a leg­rosszabb élet­ki­lá­tá­sok­kal pá­ro­sul.

A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány és a szü­le­tés­kor vár­ha­tó át­la­gos élet­tar­tam kis­tér­sé­gi kü­lönb­sé­gei jel­leg­ze­tes te­rü­le­ti min­tá­zat­ra hív­ják fel a fi­gyel­met. Mind a rend­szer­vál­to­zás okoz­ta vál­ság az 1990-es évek ele­jén, mind pedig a 2008/2009-es gaz­da­sá­gi vál­ság fel­erő­sí­tet­te azo­kat a te­rü­le­ti fo­lya­ma­to­kat, ame­lyek egy­részt a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hely­zet­ből, más­részt az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek te­rü­le­ti ala­ku­lá­sá­ból kö­vet­kez­nek. 1990 után az élet­ki­lá­tá­sok min­den­hol rosszab­bod­tak az or­szág­ban, de ez a rosszab­bo­dás ki­sebb mér­té­kű volt a fej­let­tebb te­rü­le­te­ken. Azon­ban azo­kon a te­rü­le­te­ken, ahol már a rend­szer­vál­to­zás előtt hát­rá­nyo­sabb volt a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi kör­nye­zet, ott az át­me­net után drá­mai volt az élet­esé­lyek rom­lá­sa.

A vál­ság meg­íté­lé­se a vá­ros­la­kók kö­ré­ben

Ha a ma­gyar vá­ro­sok hely­ze­tét vizs­gál­juk, akkor meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy ter­mé­sze­te­sen a kü­lön­bö­ző mé­re­tű és a te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia kü­lön­bö­ző szint­je­in lévő te­le­pü­lé­sek el­té­rő esé­lyek­kel in­dul­nak a gaz­da­sá­gi ver­seny­ben. A na­gyobb te­le­pü­lé­sek a na­gyobb mun­ka­erő­pi­ac­nak kö­szön­he­tő­en jobb hoz­zá­fé­rést biz­to­sí­ta­nak a mun­ka­erő­höz. Emel­lett a nagy­vá­ro­sok­ban több és jobb tá­mo­ga­tó ipar­ág van jelen (pl. lo­gisz­ti­ka, szol­gál­ta­tá­sok), több in­for­má­ció, ötlet, kre­a­ti­vi­tás és in­no­vá­ció áll ren­del­ke­zés­re.29 A kom­pa­ra­tív elő­nyök terén tehát a nagy­vá­ro­sok és vá­ros­ré­gi­ók je­len­tős több­let­tel ren­del­kez­nek. Nem vé­let­len, hogy a vá­ros­ré­gi­ók és vá­ro­si agg­lo­me­rá­ci­ók sze­re­pe egyre in­kább fel­ér­té­ke­lő­dik a nem­zet­kö­zi gaz­da­sá­gi ver­seny­ben.

A mun­ka­nél­kü­li­ség sze­re­pé­nek rész­le­tes kvan­ti­ta­tív elem­zé­sét alá­tá­masz­tot­ták kva­li­ta­tív fel­mé­ré­se­ink ered­mé­nyei is. A kér­dő­íves fel­mé­rés­ből ki­de­rült, hogy a meg­kér­de­zett vá­ros­la­kók a vál­ság ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nyei közül el­ső­sor­ban a mun­ka­erő-pi­a­ci ha­tá­so­kat, a mun­ka­nél­kü­li­ség nö­ve­ke­dé­sé­vel össze­füg­gő prob­lé­má­kat (ame­lyek sok­kal mar­kán­sab­ban je­len­nek meg a vi­dé­ki vá­ro­sok­ban), va­la­mint a la­kás- és in­gat­lan­pi­a­con vég­be­ment ne­ga­tív vál­to­zá­so­kat ér­té­kel­ték a leg­sú­lyo­sabb gond­nak. A gaz­da­sá­gi vál­ság tehát köz­vet­le­nül ha­tást gya­ko­rolt az in­gat­lan­pi­ac­ra, és mivel a la­kás­kö­rül­mé­nyek bi­zo­nyít­ha­tó­an ki­hat­nak a men­tá­lis és fi­zi­kai egész­ség­re,30 így a vál­ság ha­tást gya­ko­rol a la­kos­ság egész­sé­gi ál­la­po­tá­ra, va­la­mint egész­ség­gel össze­füg­gő élet­mi­nő­sé­gé­re. A ne­ga­tív ta­pasz­ta­la­tok közül Bu­da­pes­ten még az inf­ra­struk­tu­rá­lis fej­lő­dés le­las­su­lá­sá­ra, az egyre in­kább nö­vek­vő szo­ci­á­lis prob­lé­mák­ra, az el­sze­gé­nye­dés­re és az élet­szín­vo­nal csök­ke­né­sé­re hív­ták fel a fi­gyel­met a vá­lasz­adók. Győr­ben pedig a la­kos­sá­gi jö­ve­del­mek és a fo­gyasz­tás csök­ke­né­sé­re, a kü­lön­bö­ző szol­gál­ta­tá­sok (pl. ok­ta­tás, sza­bad­idős, kul­tu­rá­lis le­he­tő­sé­gek) szín­vo­na­lá­nak rom­lá­sá­ra mu­tat­tak rá valós prob­lé­ma­ként a fel­mé­rés­ben részt vevők.

A gaz­da­sá­gi vál­ság ne­ga­tív tár­sa­dal­mi kö­vet­kez­mé­nyei a vá­ros­la­kók szub­jek­tív vé­le­mé­nyé­ben egy­ér­tel­mű­en vissza­tük­rö­ződ­nek. Kva­li­ta­tív vizs­gá­la­ta­ink arról is ta­nús­kod­nak, hogy a vá­ros­la­kók sze­rint az élet­mi­nő­ség rom­lott a vál­ság ki­rob­ba­ná­sa óta (2. ábra). A meg­kér­de­zet­tek közel fele nyi­lat­ko­zott úgy, hogy élet­mi­nő­sé­ge va­la­me­lyest rom­lott, a vá­lasz­adók közel egy­ötö­de sze­rint pedig je­len­tő­sen vissza­esett az el­múlt évek során. Az élet­mi­nő­ség rom­lá­sát sokan egy­ér­tel­mű­en az anya­gi kö­rül­mé­nye­ik rom­lá­sá­ra ve­ze­tik vissza. Ennek valós oka az, hogy az anya­gi hely­zet alap­ján erő­tel­jes po­la­ri­zá­ló­dás ment végbe a tár­sa­da­lom­ban a vál­ság ha­tá­sá­ra, és egyre töb­ben csúsz­tak le a jö­ve­del­mi skála leg­al­só de­ci­li­sé­be.31 Nőt­tek a jö­ve­del­mi kü­lönb­sé­gek a leg­gaz­da­gabb és leg­sze­gé­nyebb ré­te­gek kö­zött, vagy­is a vál­ság ki­élez­te az anya­gi kü­lönb­sé­ge­ket a ház­tar­tá­sok kö­zött. Az élet­mi­nő­ség rosszabb meg­íté­lé­se, a fo­ko­zó­dó ag­go­dal­mak okoz­ta men­tá­lis nyo­más köz­ve­tett ha­tá­sai a tár­sa­dal­mi kör­nye­zet vál­to­zá­sa­i­ban is tet­ten ér­he­tők.

2. ábra: A vá­ros­la­kók vé­le­mé­nye élet­mi­nő­sé­gük vál­to­zá­sá­ról a vál­ság ide­jén (n=352, 2011)

 2. ábra: A városlakók véleménye életminőségük változásáról a válság idején (n=352, 2011)

Kö­vet­kez­te­té­sek

A vál­ság­je­len­sé­gek­nek (pl. mun­ka­nél­kü­li­ség, jö­ve­de­lem­csök­ke­nés, fo­gyasz­tás vissza­esé­se) köz­vet­le­nül és köz­ve­tet­ten is sze­re­pük van az egész­sé­gi ál­la­pot ala­ku­lá­sá­ban és az egész­ség­ügyi el­lá­tó­rend­szer mű­kö­dé­sé­ben. A ha­tá­sok el­ső­sor­ban a ne­ga­tív ten­den­ci­ák fel­erő­sö­dé­sé­vel és új­sze­rű fo­lya­ma­tok ki­ala­ku­lá­sá­val jár­nak együtt. A rövid távú ha­tá­sok (mint pél­dá­ul a men­tá­lis be­teg­sé­gek el­ter­je­dé­se) né­hány év tük­ré­ben ke­vés­bé ér­tel­mez­he­tők, azon­ban hosszú távon az egész­ség­po­li­ti­kai dön­tés­ho­za­tal­nak fel kell ké­szül­nie a kö­vet­kez­mé­nyek ke­ze­lé­sé­re. Bár a sze­ku­lá­ris ha­tá­sok (pl. a la­kos­ság is­ko­lai vég­zett­sé­gé­nek ja­vu­lá­sa) kö­zép­tá­von el­len­sú­lyoz­hat­ják a vál­ság egész­sé­gi ha­tá­sa­it, ennek ki­szű­ré­se nagy ki­hí­vás a tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok szá­má­ra (3. ábra).32

3. ábra: A vál­ság fel­té­te­le­zett egész­ség­koc­ká­za­tai

 3. ábra: A válság feltételezett egészségkockázatai

A mun­ka­nél­kü­li­ség struk­tu­rá­lis át­ala­ku­lá­sa ered­mé­nyez­te, hogy az el­múlt évek gaz­da­sá­gi vál­sá­ga nem fel­tét­le­nül járt együtt az egész­sé­gi ál­la­pot rövid távú, köz­vet­le­nül mér­he­tő rom­lá­sá­val. Az ál­lás­ta­lan­ná válók kö­zött ugyan­is meg­je­len­tek a ma­ga­sabb tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi stá­tu­sú cso­por­tok, akik­re ked­ve­zőbb egész­ség­mu­ta­tók jel­lem­zők. Ebből kö­vet­ke­zik, hogy az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek tér­szer­ke­ze­té­ben nincs szá­mot­te­vő át­ala­ku­lás a je­len­le­gi vál­ság kö­vet­kez­té­ben. To­vább­ra is ha­tá­ro­zot­tan el­kü­lö­nül­nek egy­más­tól az egész­ség­mu­ta­tók alap­ján jobb és rosszabb hely­ze­tű te­rü­le­tek Ma­gyar­or­szá­gon.

Az egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tá­sok­hoz való hoz­zá­fé­rés aka­dá­lyai leg­in­kább a vi­dé­ki, ru­rá­lis tér­sé­gek­ben le­het­nek az egész­ség­rom­lás, il­let­ve az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek nö­ve­ke­dé­sé­nek ki­vál­tó okai. A vál­ság a cent­rum­te­rü­le­te­ket erő­tel­je­seb­ben érin­tet­te, de a gaz­da­sá­gi ha­tá­sok az egész­ség­fo­lya­ma­tok­ban egy­elő­re ke­vés­bé ér­zé­kel­he­tők. Az egész­sé­gi ál­la­pot alap­ján leg­ked­ve­zőt­le­nebb te­rü­le­tek (pe­ri­fé­ri­ák) le­ma­ra­dá­sá­ban a vál­ság­hely­zet­től füg­get­le­nül to­vább­ra is ma­gya­rá­zó té­nye­ző az eleve hát­rá­nyos tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hely­zet.

Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek­ben fel­fe­dez­he­tő te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gek tehát alap­ve­tő­en a rend­szer­vál­to­zás tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi át­ala­ku­lá­sá­ra ve­zet­he­tők vissza Ma­gyar­or­szá­gon. A 2008 óta ki­bon­ta­ko­zó gaz­da­sá­gi vál­ság egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek­re gya­ko­rolt köz­vet­len ha­tá­sai rövid távon még nem ki­mu­tat­ha­tók, de mul­tip­li­ka­tív ha­tá­sá­nak kö­szön­he­tő­en hosszú távon a te­rü­le­ti kü­lönb­sé­ge­ket mé­lyít­he­ti. Bár a vál­ság a gaz­da­sá­gi­lag pros­pe­rá­ló ré­gi­ó­kat (fő­ként Kö­zép- és Nyu­gat-Du­nán­túl) sok­kal job­ban súj­tot­ta, a 2010. és 2011. évi gaz­da­ság­sta­tisz­ti­kai ada­tok a ré­gi­ó­ban ta­lál­ha­tó me­gyék gyor­sabb lábra ál­lá­sá­ról ta­nús­kod­nak. A vál­ság tehát eze­ken a te­rü­le­te­ken az élet­ki­lá­tá­so­kat ér­dem­ben nem be­fo­lyá­sol­ja, vi­szont ez nem mond­ha­tó el Észak-Ma­gyar­or­szág és Észak-Al­föld hát­rá­nyos hely­ze­tű kis­tér­sé­ge­i­ről.

A te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia ma­ga­sabb szint­je­in el­he­lyez­ke­dő te­le­pü­lé­se­ken ked­ve­zőb­bek a mun­ka­le­he­tő­sé­gek, és ma­ga­sabb a vár­ha­tó élet­tar­tam, így a vá­ro­sok összes­sé­gé­ben ked­ve­zőbb élet­fel­té­te­le­ket kí­nál­nak. Vagy­is a vá­ro­sok­ba tör­té­nő be­köl­tö­zés egy­út­tal nö­ve­li élet­le­he­tő­sé­ge­in­ket, ja­vít­ja egész­ség­ügyi hely­ze­tün­ket. A te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia tehát ha­tás­sal bír az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek­re, ugyan­ak­kor po­zi­tív irány­ba moz­dít­ja a vá­ros­la­kók egész­ség­ügyi hely­ze­tét. Meg­dől­ni lát­szik tehát az a régi böl­cses­ség, mi­sze­rint a vidék a hosszú és egész­sé­ges élet zá­lo­ga. Rég­óta is­mer­tek a nagy­vá­ros ne­ga­tív ha­tá­sai az em­be­rek egész­sé­gé­re (stressz, le­ve­gő- és zaj­szennye­zés, üle­pe­dő por stb.). Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek szem­pont­já­ból azon­ban a vá­ro­sok sze­re­pét újra kell ér­tel­mez­nünk. Ebből a szem­pont­ból ér­de­kes ku­ta­tá­si irány lehet annak ki­de­rí­té­se, hogy vajon a vá­ro­sok ese­té­ben az ál­ta­luk ge­ne­rált egész­ség­ügyi prob­lé­mák vagy az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek ala­ku­lá­sá­ban be­töl­tött po­zi­tív ha­tá­sa­ik ját­sza­nak fon­to­sabb sze­re­pet a la­kos­ság egész­ség­ügyi hely­ze­té­nek hosszú távú ala­ku­lá­sá­ban Ma­gyar­or­szá­gon? Ered­mé­nye­ink arra utal­nak, hogy ezen utób­bi ha­tá­sok egyre in­kább elő­tér­be ke­rül­nek, így a vá­ro­sok (nagy­vá­ro­sok) hosszú távon si­ke­re­sen já­rul­hat­nak hozzá az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek mér­sék­lé­sé­hez Ma­gyar­or­szá­gon. A vá­ro­sok­ra a jö­vő­ben mint egy­faj­ta „me­ne­kü­lő út­vo­nal­ra”, az egész­ség meg­őr­zé­sé­nek al­ter­na­tí­vá­i­ra is szá­mít­ha­tunk. Erre utal­hat azon ered­mé­nyünk is, mi­sze­rint a gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek el­le­né­re a nagy­vá­ro­sok lakói sze­rint összes­sé­gé­ben in­kább po­zi­tív irány­ba ha­lad­nak a dol­gok a vá­ro­sok­ban. Az „op­ti­miz­mus­gör­be” for­dí­tott V alak­hoz ha­son­lít­ha­tó, ahol a te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia­szint emel­ke­dé­sé­vel nő a vá­ros­la­kók jö­vő­be­li fej­lő­dés­be ve­tett bi­zal­ma, de a bu­da­pes­ti la­ko­sok op­ti­miz­mu­sa va­la­me­lyest el­ma­rad a vi­dé­ki nagy­vá­ro­si­a­ké­tól. Újabb ku­ta­tá­so­kat igé­nyel annak a fel­de­rí­té­se is, hogy vajon hol (mek­ko­ra te­le­pü­lés­mé­ret­nél, il­let­ve la­kos­ság­szám­nál) hú­zó­dik az „egész­sé­ges vá­ros­mé­ret” alsó és felső ha­tá­ra, vagy­is ami­kor már egy­ér­tel­mű­en ér­vé­nye­sül­nek a po­zi­tív ha­tá­sok, de a ne­ga­tív egész­sé­gi ha­tá­sok még nem múl­ják felül eze­ket.

A te­le­pü­lés­hi­e­rar­chia je­len­tő­sé­gét vizs­gál­va tehát meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a vá­ro­sok mint cent­rum­tér­sé­gek el­len­sú­lyoz­hat­ják a vál­ság ked­ve­zőt­len egész­ség­ha­tá­sa­it. A ma­ga­sabb szin­tű egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tá­so­kat nyúj­tó vá­ro­sok köz­vet­le­nül is hoz­zá­já­rul­hat­nak az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek mér­sék­lő­dé­sé­hez. Ez kü­lö­nö­sen igaz a rend­szer­vál­to­zás óta le­sza­ka­dó, il­let­ve ked­ve­zőt­len tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hely­zet­tel azo­no­sít­ha­tó me­gyék­ben.

Jegy­ze­tek

  • 1. A sta­tisz­ti­kai vizs­gá­la­to­kat 2013. ja­nu­ár 1., a já­rá­si rend­szer be­ve­ze­té­se előtt vé­gez­tük el. A te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek mé­ré­sé­re szol­gá­ló in­di­ká­to­ro­kat a 2007. évi kis­tér­sé­gi be­so­ro­lás (174 kis­tér­ség) alap­ján ele­mez­tük.
  • 2. Pl. Göran Dahlg­ren – Mar­ga­ret White­head: Euro­pe­an strate­gi­es for tack­ling so­ci­al ine­qu­a­li­ti­es in he­alth. Le­vel­l­ing up Part 2. Stu­di­es on so­ci­al and eco­no­mic de­ter­mi­nants of po­pu­la­ti­on he­alth, No. 3., WHO, 2006. www.​euro.​who.​int/__​data/​assets/​pdf_​file/​0018/​103824/​E89384.​pdf. (Le­töl­tés: 2012. már­ci­us 2.); Mi­cha­el G. Mar­mot – Ri­chard G. Wil­kin­son: So­ci­al de­ter­mi­nants of he­alth. Ox­ford Uni­ver­sity Press, Ox­ford–Lon­don, 2006.
  • 3. Pl. Jon Ivar El­stad: The psy­cho-so­ci­al pers­pec­tive on so­ci­al ine­qu­a­li­ti­es in he­alth. In: The So­ci­o­logy of He­alth Ine­qu­a­li­ti­es. Eds.: Mel Bart­ley, David Blane, Ge­or­ge Da­vey-Smith, Black­well Pub­lis­hers, Ox­ford, 2005, 39–58. o.
  • 4. Doug­las Black – Jerry N. Mor­ris – Peter Town­send: Ine­qu­a­li­ti­es in he­alth. The Black Re­port. Pen­guin Books, Ham­monds­worth, Midd­le­sex, 1985.
  • 5. Mi­cha­el G. Mar­mot – Mar­tin J. Ship­ley: Do so­ci­o­e­co­no­mic dif­fe­ren­ces in mor­ta­lity pers­ist after re­ti­re­ment? 25 year fol­low up of civil ser­vants from the first White­hall study. Bri­tish Me­di­cal Jour­nal, Vol. 313., 1996, 1177–1180. o.
  • 6. Pl. Kelvyn Jones – Gra­ham Moon: He­alth, di­se­a­se and so­ci­ety: A Cri­ti­cal Me­di­cal Geo­gra­phy. Ro­ut­ledge and Kegan Paul Ltd., Ports­mo­uth Poly­tech­nic, Lon­don – New York, 1987.
  • 7. Clo­sing the gap in a ge­ne­ra­ti­on: He­alth equ­ity th­ro­ugh ac­ti­on on the so­ci­al de­ter­mi­nants of he­alth. WHO, Com­mis­si­on on So­ci­al De­ter­mi­nants of He­alth, Ge­ne­va, 2008. www.​who.​int/​social_​determinants/​thecommission/​finalreport/​en/​index.​html. (Le­töl­tés: 2011. jú­li­us 18.)
  • 8. Pl. Re­du­cing Ine­qu­a­li­ti­es in He­alth: An Euro­pe­an Pers­pec­tive. Eds.: John Mac­ken­bach, Mar­tijnt­je Bak­ker, Ro­ut­ledge, Lon­don, 2002; Vit­rai Jó­zsef et al.: Egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek Ma­gyar­or­szá­gon. Ada­tok az el­lá­tá­si szük­ség­le­tek tér­sé­gi egyen­lőt­len­sé­ge­i­nek becs­lé­sé­hez. Egész­ség­Mo­ni­tor, Bu­da­pest, 2008.
  • 9. Sandy Oli­ver et al.: He­alth promo­ti­on, ine­qu­a­li­ti­es and young people’s he­alth. A sys­te­ma­tic re­view of re­se­arch. EP­PI-Cen­ter Re­port No. 1611., Uni­ver­sity of Lon­don, Lon­don, 2008. eppi.​ioe.​ac.​uk/​cms/​LinkClick.​aspx?​fileticket=mVu6mYHcwbc=&​tabid=2410. (Le­töl­tés: 2013. feb­ru­ár 6.)
  • 10. Ul­rich He­gerl et al.: The “Euro­pe­an Al­li­ance Aga­inst De­pr­es­si­on (EAAD)”: A mul­ti­fa­ce­ted, com­mu­nity based ac­ti­on prog­ramme aga­inst de­pr­es­si­on and su­i­ci­da­lity. The World Jour­nal of Bio­log­i­cal Psy­chiatry, Vol. 9, No. 1., 2008, 51–59. o.
  • 11. John Eyles: The Geo­gra­phy of the Na­ti­o­nal He­alth. Croom Helm, Lon­don, 1987; Tho­mas C. Ric­ketts et al.: Geo­gra­phic Met­hods for He­alth Ser­vi­ce Re­se­arch: A Focus on the Rural-Ur­ban Con­ti­nu­um. Uni­ver­sity Press of Ame­ri­ca, Lon­don, 1994.
  • 12. Ri­chard Fearn: Rural he­alth care: a Bri­tish succ­ess or a tale of unmet need? So­ci­al Sci­en­ce Me­di­ci­ne, Vol. 24, No. 3., 1987, 263–274. o.
  • 13. Eyles, i. m.
  • 14. Peter Phil­li­mo­re – Ri­chard Read­ing: A rural di­sad­van­tage? Ur­ban-rural he­alth dif­fe­ren­ces in Nor­t­hern Eng­land. Jour­nal of the Pub­lic He­alth Me­di­ci­ne, Vol. 14, No. 3., 1992, 290–299. o.; J. Charl­ton: Which areas are the he­alt­hi­est? Po­pu­la­ti­on Trends, Vol. 83., 1996, 17–24. o.
  • 15. Bent­ham et al.: Analy­sis of small area sta­tis­tics on mor­bi­dity, mor­ta­lity and dep­ri­va­ti­on for re­sour­ce al­lo­ca­ti­on in East Ang­lia. He­alth and En­vi­ron­ment Re­se­arch Group Wor­king Paper, Scho­ol of En­vi­ron­men­tal Sci­en­ce, Uni­ver­sity of East Ang­lia, Nor­wich, 1993.
  • 16. Mi­cha­el K. Mil­ler – C. Shan­non Stokes – Wil­li­am B. Clif­ford: A com­pa­ri­son of the rural-ur­ban mor­ta­lity dif­fe­ren­ti­al for deaths from all ca­us­es, car­dio­vas­cu­lar di­se­a­se and can­cer. Jour­nal of Rural He­alth, Vol. 3, No. 2., 1987, 23–34. o.; Jeff­rey Sobal – Ri­chard P. Tro­ia­no – Ed­ward A. Frong­il­lo: Rural-ur­ban dif­fe­ren­ces in obe­sity. Rural So­ci­o­logy, Vol. 61, No. 2., 1996, 289–305. o.
  • 17. Dona Sch­ne­i­der – Mi­cha­el R. Green­berg: Death rates in rural Ame­ri­ca 1939–1981: Con­ver­gen­ce and po­verty. In: He­alth in Rural North Ame­ri­ca. The Geo­gra­phy of He­alth Care Ser­vi­ces and De­li­very. Eds.: W. M. Ges­ler, T. C. Ric­ketts, Rut­gers Uni­ver­sity Press, New Bruns­wick, 1992, 55–68. o.
  • 18. H. Dolk et al.: A stan­dar­di­sa­ti­on app­ro­ach to the cont­rol of so­ci­o­e­co­no­mic con­fo­und­ing in small area stu­di­es of en­vi­ron­ment and he­alth. Jour­nal of Epi­de­mi­o­logy and Com­mu­nity He­alth, Vol. 49, No. 2., 1995, 9–14. o.
  • 19. C. Gra­ham Bent­ham: Mor­ta­lity rates in the more rural of Eng­land and Wales. Area, Vol. 16, No. 3., 1984, 219–226. o.
  • 20. Phil­li­mo­re – Read­ing, i. m.
  • 21. Peter Cong­don: The im­pact of area con­text on long term ill­ness and pre­ma­tu­re mor­ta­lity: an il­lustra­ti­on of mul­ti­le­vel analy­sis. Re­gi­o­nal Stu­di­es, Vol. 29, No. 4., 1995, 327–377. o.
  • 22. Phil­li­mo­re – Read­ing, i. m.
  • 23. Sara McLaf­ferty: He­alth and the urban en­vi­ron­ment. Urban Geo­gra­phy, Vol. 13, No. 6., 1992, 567–576. o.; Eli­za­beth A. Ri­chard­son et al.: A Re­gi­o­nal Me­a­sure of Ne­igh­bour­ho­od Mul­tip­le En­vi­ron­men­tal Dep­ri­va­ti­on: Re­la­ti­onship with He­alth and He­alth Ine­qu­a­li­ti­es. The Pro­fes­si­o­nal Geo­gra­p­her, Vol. 65, No. 1., 2013, 153–170. o.
  • 24. Ro­bert D. At­kin­son – Ran­dolph H. Court – Jo­seph M. Ward: The State New Eco­nomy Index: Benc­h­mark­ing eco­no­mic trans­for­ma­ti­on in the Sta­tes. Prog­r­es­sive Po­li­cy Ins­ti­tu­te, Wa­shing­ton, 1999.
  • 25. The Glo­bal Com­pe­ti­ti­ve­ness Re­port 2012–2013. Full Data Edi­ti­on. Ed.: Klaus Sch­wab, World Eco­no­mic Forum, Genf, 2012.
  • 26. Köllő János: Fog­lal­koz­ta­tás, mun­ka­nél­kü­li­ség és bérek a vál­ság első évé­ben. In: Mun­ka­erő­pi­a­ci Tükör 2010. Kö­zel­kép: A vál­ság mun­ka­pi­a­ci ha­tá­sai. Szerk.: Fa­ze­kas Ká­roly, Mol­nár György, MTA Köz­gaz­da­ság­tu-do­má­nyi In­té­zet – Or­szá­gos Fog­lal­koz­ta­tá­si Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest, 2010, 43–77. o.
  • 27. Egedy Tamás: A gaz­da­sá­gi vál­ság ha­tá­sai vá­ro­son innen és túl. Te­rü­le­ti Sta­tisz­ti­ka, 2012/4., 335–352. o.
  • 28. Szi­lá­gyi Dá­ni­el – Uz­zo­li An­na­má­ria: Az egész­ség­egyen­lőt­len­sé­gek te­rü­le­ti ala­ku­lá­sa az 1990 utáni vál­sá­gok ide­jén Ma­gyar­or­szá­gon. Te­rü­le­ti Sta­tisz­ti­ka, 2013/2., 130–147. o.
  • 29. Ivan Turok: Ci­ti­es, re­gions and com­pe­ti­ti­ve­ness. Re­gi­o­nal Stu­di­es, Vol. 38, No. 9., 2004, 1069–1084. o.
  • 30. James R. Dunn: Hous­ing and he­alth ine­qu­a­li­ti­es: Re­view and pros­pects for re­se­arch. Hous­ing Stu­di­es, Vol. 15, No. 3., 2000, 341–366. o.
  • 31. Tamás Egedy: The ef­fects of glo­bal eco­no­mic cris­is in Hun­gary. Hun­ga­ri­an Geo­gra­phi­cal Bul­le­tin, Vol. 61, No. 2, 2012, 155–173. o.
  • 32. Uz­zo­li An­na­má­ria: A vál­ság és egész­ség Ma­gyar­or­szá­gon – Fel­té­te­le­zé­sek és vé­le­mé­nyek. Egész­ség­tu­do­mány, 2013/3., 12–30. o.