« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Beruházások, FDI, gazdasági növekedés

Megjelent: Polgári Szemle 2011. április – 7. évfolyam, 2. szám


DEÁKNÉ GÁL ANIKÓ főiskolai adjunktus, Budapesti Gazdasági Főiskola, Gazdasági Kar, Zalaegerszeg, Pécsi Tudományegyetem PhD-hallgatója (gal.aniko@pszfz.bgf.hu).
Távlati célok az Új Széchenyi Tervben
Az Új Széchenyi Terv bevezetésével a kormányzat a jelenlegi alacsony GDP-bővülés ütemét 4–6 százalékra kívánja feltornászni a következő években, ezt a célt pedig elsősorban a beruházások növekedésével kívánja elérni. A kormányzat az elégtelen hazai megtakarítási forrásokat kiegészítve a külföldről érkező befektetésekre is számít, amelyek az innovatív beruházások alapjait képezhetik. Ezek az innovatív beruházások adhatnak leginkább löketet a lanyha gazdasági növekedésnek, hiszen tudjuk, hogy a gazdasági növekedésre a legszorosabban ható tényező a beruházás. Vajon az Új Széchenyi Tervben megjelenő fejlesztési területek mennyiben járulhatnak hozzá a kiemelkedőnek várt gazdasági teljesítmény teljesüléséhez? Illetve milyen mértékű összefüggés van a beruházások, ezen belül pedig a külföldi működőtőke-befektetések és a gazdasági növekedés között? Erről szól e tanulmány.

Sereghajtóból éllovas az Új Széchenyi Tervvel (úszt)
Az Új Széchenyi Terv megalkotásával a kormány olyan fejlesztési célokat kívánt megfogalmazni a jövőre vonatkozóan, amelyek a közös célok és az egyéni tervek megvalósítását egyaránt szolgálják. Így indították útjára 2011. év elején a mintegy 1105 milliárd Ft-os fejlesztési forrásösszeget tartalmazó projektcsomagot. A korábbi Széchenyi Terv csupán hazai fejlesztési forrásokra támaszkodott, most viszont a 2014-ig tartó első szakaszban összesen 7000 milliárd forintnyi beruházási forrással számolnak az uniós összegek bekapcsolásával egyetemben. Összesen 93 pályázat került meghirdetésre az alábbi 7 kiemelt témához csoportosítva.

1. táblázat:


Közlekedésfejlesztésre és kiemelt közlekedésfejlesztési projektekre jut a legtöbb forrás a 2011-es évben, amely az összes pénzügyi eszköz 58 százalékát teszi ki. Az egyes kitörési pontok között horizontális lefedettség is érvényesül. Befektetési szempontból a pályázatokban kiemelt területet képeznek az ipari parkok, azok fejlesztési prioritása. Az ipari parkok sikerének alapvető feltétele a megfelelő infrastruktúra és a könnyű elérhetőség. Mivel a legtöbb ipari parkban innovációorientált kis- és közepes vállalkozások tevékenykednek, és az innovációs tevékenység szintúgy preferált területe az ÚSZT-pályázatoknak, így mind a kutatás-fejlesztési terület, mind pedig az ipari parkokba irányuló közlekedési infrastruktúra (közút, vasúti hálózat stb.) fejlesztése egymást erősítő kapcsolódási pontot jelenthet a fejlesztésekben. További fejlesztési feladatként szerepel a közutak, illetve a vasúti hálózat rekonstrukciója, amelyek pedig egy másik kitörési ponthoz, a zöldgazdaság-fejlesztéshez is szorosan kötődnek. Tapasztalatok szerint például 1 Ft autópálya-beruházás maximum 3 Ft egyéb beruházást gerjeszt (ez a szám a fejlett országokban már kevesebb).

Az infrastrukturális beruházások megítélésekor külön kell választanunk azok rövid, illetve hosszú távon megnyilvánuló hatását. Rövid távon a foglalkoztatás szintjének emelkedését vehetjük pozitív folyamatnak, hosszú távon pedig az infrastrukturális háttér a befektetők szempontjából kardinális kérdés, mondhatni alapkövetelmény. Természetesen tudjuk, hogy a megfelelő infrastruktúrával való ellátottság szükséges, de nem elégséges feltétele a befektetők vonzásának. Az infrastruktúra fejlettségének értékelése során elsősorban a közlekedéssel és telekommunikációval kapcsolatos paramétereket vizsgálják abból a szempontból, hogy a befektetési célország a többi ország átlagánál jobb vagy rosszabb mutatókkal rendelkezik-e. Több cég például a telephelyválasztásnál fontos szempontként írja elő, hogy az autópálya 15–20 perc elérési távolságra legyen1. A nemzetközi összehasonlíthatóság érdekében az infrastrukturális elemzésnél érdemes az EBRD Transition Indexet megvizsgálni. Ez a mutató méri, hogy egy ország mennyire elkötelezett az infrastrukturális (közút, vasút, víz, energia, telekommunikációs) reformok végrehajtása mellett. A skálán a maximális 4+ értéket egyik tekintetben sem sikerült elérnünk, a városi közlekedés terén állunk a leggyengébben a legutóbbi értékelés során,2 a leginkább piacorientált reformokat pedig a telekommunikáció és a víz, szennyvíz kezelése terén látják. Infrastruktúra a jövő alapja elvéből indul ki Győr városa is, ahol az önkormányzat a közeljövőben az Audi gyár bővítéséhez mintegy egymilliárd forintos infrastruktúra-fejlesztést valósít meg, amely a közútépítés mellett a közműhálózatot is érintő projekt lesz.

Az innovációs tevékenység tipikusan az a terület, amelynek fejlesztése csak hosszabb távon mutatkozik meg a GDP növekedésében, amely hatása azonban tartósabb lehet. A kormányzat célul tűzte ki, hogy az ország K+F-ráfordítása az évtized közepére érje el a GDP 1,5%-át, illetve az összesített innovációs mutató alapján mért innovációs teljesítmény érje el az EU átlagát3. Nem egyforma teljesítményt nyújtanak azonban a tagállamok. A kontinens országai közül Svájc vezeti a mezőnyt, az élbolyt pedig Svédország, Finnország, Németország, Dánia és az Egyesült Királyság alkotja. Az említett hat ország sokkal jobb innovációs teljesítményt nyújt, mint a többi európai ország bármelyike vagy az Európai Unió egésze.

Az utóbbi években az EU egyre nagyobb vonzást gyakorol a külföldi kutatókra és a K+F-tevékenységekben érdekelt egyesült államokbeli magánbefektetőkre, kutatói bázisa pedig folyamatosan bővül. A világgazdasági válság révén a kutatás-fejlesztési ráfordítások – melyek a GDP 1,84 százalékát teszik ki – is eléggé megcsappantak, így messze elmaradnak a GDP 3%-ában megállapított uniós célértéktől. Az innovációs területet illetően azonban igazából nem is az EU lehetne a viszonyítási alap, hiszen az Amerikai Egyesült Államok és Japán sokkal kiemelkedőbben támogatja a kutatás- fejlesztési területet.

... érdemes a tudás létrehozásába ... átadásába ... és gazdasági hasznosításába ... pénzt fektetni.
A kutatási és fejlesztési célzatú beruházások és a gazdasági növekedés összefüggésének felderítésére a JRI (Japan Research Institute) 2005-ben tette közzé egyik felmérésének eredményét. A tanulmány azért készült, mivel a kilencvenes években bekövetkezett átmeneti megtorpanást követően 2000-ben ismét növekedni kezdett a kutatás-fejlesztési célú befektetések volumene Japánban. A K+F-befektetések nagyságát a GDP növekedésének mértékével összevető faktorelemzés kiderítette, hogy 1990 óta a K+F-ráfordításoknak van a legnagyobb megtérülési hányada a japán gazdaságban. Az elemzők ma már kifejezetten abban látják a ’90-es évek stagnáló gazdasági helyzetéből való kilábalás mozgatórugóját, hogy a vállalatok azokban az években is folyamatosan költöttek kutatás-fejlesztésre, noha a gyors megtérülés esélyei az úgynevezett „bubble economy” összeomlása után csekélyek voltak. A K+Fszektorba irányuló befektetések mértéke és a japán gazdaság növekedése közötti összefüggések feltárása után a jövőbeli trendekre vonatkozóan három forgatókönyvet elemeztek, amelynek kiértékelése már a gazdasági válság bekövetkezése okán nem lenne releváns.

A mai, tudásvezérelt globális gazdaságban egy fejlődni szándékozó országnak érdemes a tudás létrehozásába (K+F), átadásába (oktatás, képzés) és gazdasági hasznosításába (innováció) pénzt fektetni. Ezen belül arra kell gondosan ügyelni, hogy az állami szerepvállalás ösztönözze az egyéni és vállalati saját ráfordításokat, és mindenképpen el kell kerülni, hogy a közpénz kiszorító hatással járjon. Rendezőelvként – az EU állami támogatási szabályaival összhangban – célszerű figyelembe venni, hogy minél távolabb esik egy tevékenység az innovációs lánc azon végétől, ami a termék piaci bevezetéséhez, gazdasági hasznosításához, illetve már a rutinszerű beruházáshoz köthető, annál nagyobb a szakmai kockázat, így annál indokoltabb az állami szerepvállalás. Ennek értelmében az alapkutatások esetében akár 100% állami támogatás is indokolt, amely fokozatosan csökken, ahogy az alkalmazott (ipari) kutatáshoz, majd a kísérleti fejlesztéshez közeledünk. A kísérleti fejlesztésen túl – bár sok esetben még az innovációs folyamatban járunk – már nem is beszélhetünk K+F-támogatásról, tehát ott már a vállalati támogatások általános – szigorúbb – szabályai érvényesek. Balogh Tamás kutatási tanulmányában számoltak azzal, hogy az európai országok innovációs mutatói és gazdasági fejlettsége között erős, közel lineáris korreláció áll fenn4. Ennek értelmében abból indultak ki, hogy amennyiben Magyarország minden innovációs mutatóban eléri az EU–27 átlagát, akkor a GDP-termelő képességében is eléri. Amennyiben ez sikerülne, ebből óriási, évi 57 ezer milliárd Ft GDP-növekedés adódna. Ez a hatalmas jövedelemnövekedés természetesen automatikusan, csak a K+F és az innováció felpörgetésével nem jön létre. Ennek mind mikro-, mind makroszinten számos egyéb strukturális feltétele is van, így az emberi erőforrások, a foglalkoztatás, a tőkeellátottság, az innovatív kkv-szektor megerősödése, az exportálható áruk és szolgáltatások megfelelő mennyiségben és minőségben történő létrehozása, valamint rajtunk kívül álló, de szükséges feltétel a felvevő külpiacok tartós növekedése.

Az egyik ilyen – innovációra épülő – iparág az egészségipar, amely szintén a növekedés motorjává léphet elő a gazdaságban. Az egészségipar szerepét az idegenforgalom bővülése kapcsán tarthatjuk fejlesztésre érdemes területnek. A fogadóhelyeken a turizmushoz köthetően szintén ugyanazok a pozitív hatások érvényesülnek, amelyek egy adott iparági beruházás kapcsán jelentkeznek: jövedelemhatás, foglalkoztatásra gyakorolt hatás, egyéb beruházás és fejlesztés ösztönzése, fizetési mérlegre gyakorolt hatás.

Annak megállapítása, hogy mennyiben járulhat hozzá a gazdasági fejlődésünkhöz az egészségiparban tett beruházás, arra egyrészt Mundruczó Györgyné és Szennyessy Judit tanulmányában lelhetünk összefüggésekre5. A Széchenyi Terv egészségturizmus-fejlesztési alprogramjának egyik kormányzati célja a beruházások multiplikátorhatásának kihasználása volt. A tanulmány milliárd Ft-ban számszerűsíti a vizsgálatba bevont településeken megvalósított beruházások GDP-hez való hozzájárulását6. Minden megvalósult beruházásnál annak tényleges összege tekinthető a beruházás közvetlen hatásaként, a megvalósult beruházás további turisztikai és egyéb beruházásokat indukáló hatásait pedig közvetett, illetve tovagyűrűző/multiplikátor hatásként értékelhetjük. Egy másik, ÁSZ által publikált tanulmányban7 a turisztikai fejlesztések hatékonyságának vizsgálatát végezték a szerzők. A kutatásba bevont támogatott turisztikai fejlesztések becsült beruházási multiplikátor együtthatója átlagosan 2,49 volt. A projektek során nyújtott állami támogatások felhasználásának hatékonyságvizsgálata során pedig megállapították, hogy 100 Ft turisztikai támogatás összességében 664 Ft beruházási értéket indukált. A fenti tanulmányok is rávilágítottak arra, hogy a támogatásokat e körben már azért is célszerű növelni, nehogy a környező országok elorozzák előlünk a fizetőképes kereslet jelentős hányadát. Nemzetközi pozíciónkat ugyanis komolyan veszélyezteti Lengyelország, Törökország és Bulgária, ahol a szektor jelentős állami támogatást élvez. A többség szívesen áldoz olyan konstrukcióra, ahol a kellemest a hasznossal kombinálhatják adott üdülőhelyen. A 2011-es év az egészségturizmus éve, ki kellene használnunk.

A zöldgazdaság-fejlesztés azért kaphatott kiemelt szerepet az ÚSZT-ben, mert egyre több ország ébred rá arra, hogy a környezeti kihívások nem a fejlődés vagy az innováció akadályozó tényezői, hanem ellenkezőleg: új lehetőségeket nyitnak, húzó hatást képesek gyakorolni a gazdaságra. Az Unió 2000-ben közzétett fontos versenyképességi dokumentuma, a Lisszaboni Stratégia már explicit módon tartalmazta a gazdaságfejlesztés környezetvédelmi dimenzióját (11. sz. irányelv). Ennek kapcsán a tagországok évente áttekintik nemzeti reformprogramjaik megvalósulását, beleértve ennek az irányelvnek az érvényesülését. A 2008 végén meghirdetett Európai Gazdasági Fellendülés Terve (European Economic Recovery Plan) még több „zöld” kezdeményezést tartalmazott, többek között az energiatakarékossággal és a klímaváltozással kapcsolatos intézkedések területén.

Miért is van szükség arra, hogy állami támogatással segítsük ezen beruházásoknak a megvalósítását? Az ilyen jellegű beruházásoknál nem csak környezetvédelmi szempontok, hanem egyéb megfontolások is szerepet játszanak a megvalósításuk mellett vagy ellen. A magas olajpiaci árak például a környezetbarát technológiák, projektek gazdaságossági számításaiban pozitív megtérülést eredményezhetnek. Ezzel szemben az alacsony olaj-, és ebből következően alacsony gázárak nem segítik elő az energiahatékonysági és megújulóenergia-beruházásokat, mert rontják ezen beruházások megtérülési idejét, és nem lesznek rentábilisak. Az energiahatékonysági beruházások még a gazdasági prosperitás időszakában is csak lassan indulnak be, ezért kell őket állami támogatással, kötelező célkitűzések és szabványok révén stimulálni. Ezt mutatták a hazai energiahatékonysági alapok (EHA, NEP, KEOP, KIOP) tapasztalatai is. Igazán komoly érdeklődés még a sikeres időszakokban is csak a magas támogatásintenzitású alapok iránt van.

Sokan azt tartják, hogy a kormányzati vállalások leginkább nehezen kivitelezhető feladata a foglalkoztatási problémák megoldása lesz. A foglalkoztatás lényegében egy kakukktojás a kitörési pontok között. Tiszta piaci oldalról közelítve a foglalkoztatottság a beruházások következtében fellépő munkaerőigény miatt kell, hogy növekedjen, és ha így tekintjük, akkor lényegében nem ok, hanem okozati tényező. Mivel a magánszemélyek aktivitásának növelését adózó munkahelyek létrehozásával, és nem ún. második munkaerőpiac8 kialakításával képzelik el, ez komplex gazdaság- és társadalomfejlesztő programot igényel.

A munkanélküliség kapcsán a kormányzatnak kétféle problémával kell szembenéznie. Egyrészt azokat a munkanélkülieket kell visszaterelnie a munkaerőpiacra, akik szándékoznak dolgozni, és ezt segítve továbbképzéssel, illetve átképzéssel kell őket támogatni. Másrészt a kevésbé népszerű munkakörök betöltése érdekében a pályázatoknak valóban a munkaerő-kínálati és -keresleti oldal egymásra találásának megsegítése lenne a cél. Tapasztalatok szerint sokszor hiába ajánlják a képzettségüknek megfelelő munkát a jelentkezőknek, azokat sorozatosan mégsem veszik igénybe. Az új pályázatok konkrétan az atipikus foglalkoztatási formák támogatása és a hátrányos helyzetűek megsegítésére született kiírások. A kormány tehát támogatja mindazokat, akik maguk is tenni akarnak boldogulásuk érdekében, például önfoglalkoztatás keretében.

Ha a versenyképességet növekedési lehetőségként értelmezzük, az erőforrások nagyságát és hatékony felhasználását kell megvizsgálnunk. A munkaerő, mint az egyik erőforrás esetében a munkaerő-kínálat nagysága, a munkaerőpiac rugalmassága és a munkaerő képzettsége jellemzi a gazdaság rendelkezésére álló erőforrás felhasználását. A magyarországi munkaerőforrás hatékony felhasználását legerősebben az alacsony munkakínálat korlátozza (alacsony foglalkoztatási és aktivitási ráta). Magyarországon az aktivitási ráta a második legalacsonyabb az Európai Unióban, így égető probléma ennek növelése. Lényegében ez Magyarországon nemcsak gazdasági, de egyben társadalmi, morális problémákat is okoz, hiszen tudjuk, hogy 2,5 millió adózó ember tartja el Magyarország 10 milliós népességét.

A képzett, minőségi munkaerő megléte minden ilyen irányú tanulmányban kiemelkedő helyet foglal el. Azonban nem minden nagyvállalatnál tekinti ezt kulcsfontosságúnak, a vonzóerőt hazánk más kedvező adottságaiban is vélhetik, amely előny meghatározóbb a munkaerő minőségénél is. Erre mutat a Hankook példája is, amely előnyként az Európa- közelséget helyezte előtérbe, nem a munkaerő-képzettség színvonalát. A dunaújvárosi gyár felépítésekor a koreai anyavállalatnál történt számos szakember átképzése, hiszen oktatási palettánkon nem szerepelt ez irányú szakemberképzés. „Új vállalataink” azonban hatást gyakorolhatnak képzési rendszerünkre is, hiszen munkaerőigényüket az általuk indukált keresletnek megfelelően célszerű alakítani9.

Az viszont vitathatatlan, hogy a foglalkoztatottság szintje és a gazdasági növekedés között egyenes arányosság van, azaz más országban is, ahol sikerült magas foglalkoztatottságot megvalósítani, ott az egy főre jutó GDP is sokkal magasabb szinten áll. A magyar aktivitás (55%) lemaradása nemcsak a fejlett Európához (EU-átlag 65%), de a többi visegrádi országhoz képest is szembetűnő. Csehország például, ahol az aktivitási ráta eléri az EU átlagát, a GDP/fő mutató tekintetében is jeleskedik, hasonlóan Szlovákiához, azonban Magyarország és Lengyelország az aktivitásban az EU-átlag alatt áll, a gazdasági fejlettséget tükröző kimutatásban is szembetűnő a lemaradásunk. Értelemszerűen csupán a vállalkozások számának növelése útján nem érhetünk el eredményt, főleg ha az önfoglalkoztatással életképtelen vállalkozások születnek.

A vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos pályázati kiírások egy része a korábbi népszerű technológiafejlesztési pályázatok folytatását jelenti, de megjelentek új elemek is, mint például a mikrohitellel kombinált támogatások. Ugyan csökkent a támogatásintenzitás nagysága, ami ilyen tőkehiányos állapotok esetén nem épp szerencsés, összességében viszont ez arányosan magasabb szintű beruházásokat eredményezhet.

Az állami döntéshozók, dokumentumkészítők elfeledkeznek arról a tényről, hogy a támogatásokon túl a vállalkozások számára az egyik legfontosabb tényező a kiszámítható gazdasági környezet megléte, stabil gazdaságpolitika. A folytonosan változó szabályokhoz való alkalmazkodás nem csupán az esetleges pénzügyi többletköltség miatt érintheti kedvezőtlenül a vállalkozást, hanem oly módon, hogy azok kockázati tényezőként magasabb áron beépülnek a termék- vagy szolgáltatástervezésbe.

... a vállalkozások számára az egyik legfontosabb tényező a ... stabil gazdaságpolitika.
A kkv-k megsegítése mellett érvelők sok esetben a támogatásokra fordítható elégtelen források összegét abban látják, hogy a kormányzat a multinacionális vállalatoknak kedvez inkább az Egyedi Kormánydöntésben adandó támogatásokkal, holott ezt nemcsak a külföldi, hanem a hazai vállalatok is kaphatják. Ezek a nagyberuházásokhoz köthető (25 millió eurót meghaladó) támogatási formák (készpénztámogatás, adókedvezmény, átképzési támogatás) jelentik az állam ráfordításait, míg a másik oldalon várhatóan több hozadék képződik munkahelyteremtés, többlet-adóbevétel, újabb beszállítói vállalkozások alapítása révén. Az Audi győri óriásberuházása kapcsán például a bruttó hazai termék (GDP) bővülését 1,8 százalékra becsülik, a költségvetés bevételi oldalán pedig 20 milliárd forintos növekedést várnak. Becsült adatok alapján pedig a multinacionális cégeknek általában három-négyszeres a multiplikátor hatásuk a munkaerőpiacon. A támogatás odaítélésének eredményességét ezen túl még úgy is értékelik, hogy megvizsgálják, történt-e növekedés a hozzáadott értékben, exportteljesítményben, javult-e a profitmérleg az országban.

A külföldi és a hazai vállalkozások közötti szinergia erősítésére tett intézkedésnek számít, hogy a továbbiakban a Magyarországon működő multinacionális vállalatok csak akkor kaphatnak adókedvezményt, ha garantálják, hogy magyar beszállítóik lesznek. Ennek kapcsán beszállítói kooperációs szerződés aláírására van lehetőségük. Az Audi a honlapján előszeretettel hirdeti, hogy a lokális, vállalatukhoz közeli beszállítók előnyt élveznek, ennek megítélésére pedig egy beszállítói önértékelő lap kitöltésével jelentkezhetnek. Az EU-szabályok szerint nem lehet kikötni, hogy magyar, és ne más uniós tagállam beszállítóját alkalmazza egy vállalat, ez ugyanis diszkrimináció lenne, csak a lehetőséget adják meg számára, amelynek betartását a legközelebbi támogatás igénylésekor figyelembe fogják venni.

Hatásvizsgálat – a növekedés gazdaságpolitikája
Stratégiai célként makrogazdasági megközelítésben Magyarország gazdaságpolitikájának egyik fő célja a reálkonvergencia, azaz az egy főre eső jövedelem felzárkóztatása legalább az EU átlagára. A reálkonvergencia sebességét több tényező együttes alakulása határozza meg:

– Munkaerő-bővülés/foglalkoztatás.

– Tőkebővülés (új beruházások indítása).

– Termelékenységbővülés.

– EU-források hatékony felhasználása.

A gazdasági növekedés fő forrása a foglalkoztatás bővülése mellett a termelékenység bővülése. A termelékenység alakulásának mikéntje az utóbbi időben az európai szakemberek előtt is kulcsfontosságú tényezővé vált. A tudás és innováció, a fenntarthatóbb gazdaság, a magas foglalkoztatottsági szint és a társadalmi befogadás – ezekre a kiemelt területekre összpontosít az Európai Unió új, tíz évre szóló gazdasági stratégiája10. (Az Új Széchenyi Terv is tíz évre szóló gazdaságpolitikai stratégiát fogalmaz meg.) Az Európai Tanács évente az uniós és a tagállami szinten elért eredményekről értékelést készít, amelyben a termelékenység javulását fogja az egyik alapvető fejlődési mutatónak tekinteni. A termelékenység ok-okozati kapcsolatban áll a fejlettséggel is, hiszen azon országokban, ahol magas a termelékenységi mutató, magas az 1 főre jutó GDP is11.

Hazánkban a foglalkoztatás korábban jelzett problémáival szemben a termelékenységi lemaradásunk nem olyan szembetűnő. A termelékenység szintjét 1 munkaórára vagy foglalkoztatottra jutó GDP nagyságával mérhetjük. Magyarországon a termelékenység elsősorban az exportra termelő feldolgozóipari ágazatok körében magas (pl. járműgyártás, elektronikai berendezések gyártása), ahol jelentős a külföldi működő tőke, magas a technológiai színvonal és korszerű a vállalati szervezet, s ahol a szakképzett, jól irányítható munkaerő koncentrálódik. Ezzel szemben jóval kedvezőtlenebb hatékonysággal működnek a hazai piacra termelő, kisebb vállalatok, amelyek kevésbé vannak kitéve a nemzetközi versenynek.

1. ábra: Nyíl a jövőbe


A pályázatok révén a kormányzat azt várja, hogy a beruházási rátát a jelenlegi 17-ről 22 százalékra sikerül növelni. A beruházások multiplikátor hatása (az összkeresletre és összjövedelemre gyakorolt megsokszorozó hatás) és az addicionális tőkeinjekció gyorsító hatása (akcelerátor hatás) révén a gazdasági növekedés gyorsulását várják.

Hogyan is működik a beruházási multiplikátor és az akcelerátor elv? Az akceleráció elv és a multiplikátor kölcsönhatása összességében kumulatív recessziót (dekonjunktúrát), illetve élénkülést (konjunktúrát) eredményezhet. Gazdasági növekedés időszakában a beruházások is gyorsuló ütemben nőnek, azonban gazdasági visszaesés idején a beruházások ugyanilyen ütemben esnek, amit a hazai mutatók tekintetében is megfigyelhettünk a válság utáni periódusban. Egészséges gazdasági környezetben azonban a növekvő kibocsátás az akcelerátor révén új beruházásokat indukál. Az új beruházások a multiplikátor révén további kibocsátásnövekedést generálnak, amelynek révén a kibocsátás növekedési üteme önfenntartó lehet. Ez viszont csak pozitív gazdasági kilátások, optimista várakozások esetén érvényesülhet. A legutóbbi üzleti és fogyasztói várakozások több kutatóintézet számításai szerint is gyengék, holott ez idáig a bizalmi indexek szerény emelkedést mutattak. Az év márciusában beharangozott strukturális változtatásokat ígérő Széll Kálmán Tervet is kidolgozatlannak ítélik a szakértők. Ha viszont nincs bizodalom a beinduló fogyasztói kereslet irányában, hogyan is várjuk el a vállalkozásoktól, hogy bővítő beruházásaikkal hosszabb távra elkötelezzék magukat. A gazdasági szereplők inkább kivárnak, akiknek van többletjövedelmük, ők megtakarítanak, mindenki egy kevésbé bizonytalanabb gazdasági környezetben reménykedik. A magyar gazdaság 2010-ben az exportunknak köszönhetően 1,2%-kal növekedett, de lassabban, mint az EU az 1,8%-os átlagával, azonban a lemaradásunk a 3,5%-os német, illetve a 3,8–4%-os lengyel és szlovák adatokhoz képest ijesztő.

A gazdasági felzárkózás érdekében tehát a beruházások növekedési ütemének hosszú távon meg kell haladnia a GDP növekedési ütemét. Az Erste Csoport12 elemzése alapján korábban is szembetűnő volt a lemaradásunk mind a beruházási teljesítményt, mind a reál GDP-növekedést illetően. 2005 és 2007 közötti periódust vizsgálva – még a válság előtti években – hazánk abba a kategóriába esett, ahol az alacsony beruházás alacsony potenciális kibocsátási szinttel járt. Ugyanebbe a kategóriába esett más fejlettebb ország is (Dánia, Franciaország, Málta, Ciprus), a régiónkban lévő többi környező ország viszont magasabb beruházási rátával magasabb kibocsátási szintet is el tudott érni (Csehország, Szlovákia, Bulgária, Románia). Ezekben az országokban a beáramló külföldi befektetők adták a beruházási teljesítmények jelentős részét, azonban a válság kirobbanása után a folyó fizetési mérleg problémák csökkentése érdekében kénytelenek voltak visszafogni beruházásaikat és növelni megtakarításukat. A kelet-közép-európai régió növekedését a jövőben a foglalkoztatottság emelkedése, a technológiai felzárkózás és a fenntartható üzleti környezet határozza majd meg, illetve a válságból feléledő külföldi tőkebefektetők, akik immár az ÚSZT-ben kumulálódó forrásokkal kiegészítve tőkebefektetéseikkel újra lökést adhatnának a beruházási rátának.

A kormányzat a beruházások forrásainak összességében az alábbi területeket tekinti:

– EU-források.

– Költségvetés.

– Külföldi működő tőke (FDI).

– Hazai üzleti szektor beruházásai.

– Családok (háztartások).

A korábbi években a külföldi tőkebefektetések nemcsak a válság megjelenésével csökkentek, hanem Magyarország tőkevonzó képessége is különféle okok miatt jelentősen mérséklődött. Jelen időszakban az előreláthatóság hiánya, a szabályozó környezet átláthatóságának romlása és a külföldellenes kommunikáció gátolja az újabb külföldi befektetéseket. Az autóipari nagyberuházásokon kívül egyelőre nem várnak jelentősebb érdeklődést a külföldi tőkebefektetési partnerek kapcsán.

Hogy milyen módon járulhatnak hozzá a külföldi tőkebefektetések a gazdasági növekedéshez, arra egy rövid tanulmányi kitekintésben adnám meg a választ.

2. ábra: A GDP-növekedés és a beruházási ráta közti összefüggés


A külföldi közvetlen befektetések (FDI) és a gazdasági növekedés – empirikus tanulmányok
A beruházások gazdasági növekedésben játszott szerepével kapcsolatosan több elemzés is napvilágot látott már, sokkal kevesebb viszont kimondottan az FDI-nek a növekedésben játszott szerepével foglalkozó empirikus tanulmány. Ráadásul ezek eredményei sem mindig egyértelműek. Az FDI szempontjából alapvető kérdés, hogy a fogadó ország (host country) gazdaságára milyen potenciális vagy tényleges pozitív hatások érvényesülnek. A nemzetközi gazdaságtan pénzügyi alapelveiből kiindulva születtek meg azok a növekedési elméletek, amelyek kiemelten a beáramló külföldi működő tőke GDP-re gyakorolt hatásaival foglalkoznak. A neoklasszikus növekedési elmélet szerint az FDI nem befolyásolja a hosszú távú növekedés ütemét. A tökéletes verseny, konstans skálahozadék, inputok csökkenő határterméke, inputok közötti pozitív helyettesítési rugalmasság feltételrendszerbe épülése végett azonban a beáramló tőkemennyiség elméletileg csak rövid távon növekedhet, mivel a tőke csökkenő megtérülése gátat szab a további FDI-beáramlásnak. Így a gazdasági növekedésre az FDI csak úgy tud pozitív hatást gyakorolni, ha egyúttal a technológiai színvonal, illetve a foglalkoztatottság szintje, mint exogén tényezők is párhuzamosan emelkednek, különben a GDP-növekedés csak rövid távra szóló lehet.

Az endogén növekedéselmélet szerint minden addicionális beruházás – beleértve így a külföldről származó forrásokat, befektetéseket is – valamilyen mértékben hatást gyakorol a növekedés ütemére. A feltételrendszerből már kikerül a tökéletes verseny megléte, a gazdasági növekedésre gyakorolt hatás erőssége a beáramló tőke gazdaságban tovagyűrűző hatásának szélességétől függ.13Minél jobban beivódik a hazai gazdasági szereplők termelési, technológiai, szervezeti folyamataiba a külföldi tőke jelenléte révén keletkező új tudás, annál markánsabb ütemű növekedést generálhat a GDP-ben. A tudás révén létrejövő pozitív folyamatok a termelékenységnövekedés és foglalkoztatottság szintjében mutatkoznak meg legelőször.

A két, elméletileg jól elkülöníthető nézet megfogalmazása után nézzünk konkrét kutatási eredményeket is a vélhető (pozitív, illetve negatív) hatás mértékének számszerűsítésére, bizonyítására. Számos tanulmány foglalkozik hatásvizsgálatokkal, ezek közül kiemelkedő Aitken és Harrison tanulmánya, amelyben azt bizonyítják, hogy az FDI termelékenységre – így a GDP-re – gyakorolt hatása elég kicsi14. Carkovic és Levine is hasonló eredményre jutottak, azaz kimutatták, hogy az FDI-nek nincs kiterjedt pozitív hatása a gazdasági növekedésre. 15

A negatív magyarázó erejű összefüggések mellett kissé árnyaltabb képet adó elemzések is születtek. Kiemelkedő volt ezek közül Borensztein és szerzőtársai tanulmánya, akik megállapították, hogy az FDI hatása pozitív lehet a gazdasági növekedésre, attól függően, hogy a fogadó gazdaságban milyen a humántőke szintje, illetve milyen a tőkeabszorpciós kapacitás16. Ha a humántőke minősége meghalad egy küszöbértéket (threshold), akkor a közvetlen külföldi tőkebefektetések jelentősen emelhetik a növekedés ütemét. Ugyanerre az eredményre jutott De Gregorio és Lee szerzőpáros is17. Haddad és Harrison18, Kokko19 és Alfaro20 a technológia transzfer fontosságát hangsúlyozzák.

Balasubramanyam21 tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy az FDI növekedéshez való hozzájárulása jóval jelentősebb a nyitott és a semleges kereskedelempolitikát folytató országokban, mint az importhelyettesítő gazdaságokban, ennek pedig az az oka, hogy az FDI az exportorientált (kifelé nyitott kereskedelempolitikát folytató) gazdaságokban nagyobb mértékű hatékonyságnövekedést eredményez, mint az importhelyettesítési (befelé forduló) gazdaságpolitikát folytató fogadó országokban. Blomström22 azt állapította meg, hogy az FDI hatása a GDP-re csak magas jövedelmű országokban pozitív, míg az alacsony jövedelmű országoknál nincs hatással a GDP-re. Ennek egyik oka az, hogy a gazdaságilag fejletlenebb országok nem rendelkeznek tőkeabszorpciós képességgel, amely a technológiai szintjükben növekedést generálna. Hermes és Lensink23 – szintén a fejlődő országokat vizsgálva – arra a megállapításra jutottak, hogy a pénzpiacoknak is el kell érniük egy meghatározott fejlettségi szintet, különben nem tud begyűrűzni a pozitív hatás a gazdaságba.

A fenti tanulmányok többsége fejletlen országokban történő vizsgálódások eredményeit tartalmazza. Mivel azonban nem lehet párhuzamot vonni fejlődő, felzárkózó, illetve fejlett régiók között, így a beruházások, külföldi befektetések gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásának elemzése is más megközelítést igényel esetükben. Az utóbbi években megváltoztak a statisztikai célú elemzések háttéradatai, a korábbi idősoros és keresztmetszeti adatok helyett inkább paneladatok felhasználásával készítik el a vizsgálatokat, így az egyes országok heterogenitásából adódó különbségek kezelhetővé váltak.

Az egyik ilyen újabb és vélhetően a legkiterjedtebb, az Economics Bulletinben megjelent tanulmány24 egy küszöb-regressziós modellt felhasználva vizsgálja az összefüggéseket. A szerzők Caner és Hansen munkáját vették alapul, annak egy továbbfejlesztett formájában adták közre vizsgálatuk megállapításait25. Az FDI hatása a gazdasági növekedésre három abszorpciós kapacitás (absorptive capacities) meglététől függ: kezdeti GDP-adatok, humán tőke és a kereskedelem mérete. Ezeket a tényezőket tekintette a regressziós küszöbértékeknek, és viszonylag hosszú időszakot vizsgálva (1975–2000), illetve több országot (62) is bevonva a vizsgálatba azt állapították meg, hogy valóban nem egyértelmű az FDI pozitív hatása a GDP-re. Csak akkor pozitív irányú és szignifikáns a kapcsolat a növekedés és FDI között, ha a fogadó országban a humán tőke, illetve a kezdeti GDP értéke is magasabb szinten állt. Ezen felül a kezdeti GDP-értékek regressziós változóként való szerepeltetésekor azt az eredményt kapták, hogy ahol magas kezdeti GDP-értékek vannak, ott érvényesül az ún. konvergencia klub jelenség, azaz hogy a gazdagabb országok még gazdagabbak, a szegényebb országok még szegényebbek lesznek.

A számos tanulmány eredményeiből azt szűrhetjük le, hogy nem lehet egyértelműen igazolni a külföldi tőke által generált gazdasági fellendülés tényét, csupán különböző feltételek teljesülése esetén van pozitív és világos kapcsolat közöttük.

Összefoglalás
Mi is legyen akkor az FDI-befektetések irányában a követendő stratégia? Rövid távon a külföldi működőtőke-beruházások ösztönzése a megfelelő politika, hosszabb távon azonban erősíteni kell a hazai megtakarítások szerepét a befektetések finanszírozásában. A beruházások indukálása viszont nem megy varázsütésre. A beruházások színvonala időben – hosszabb, illetve rövid távon is – sokkal erősebben ingadozik, mint más keresleti összetevők, például a fogyasztás. Keynes óta tudjuk, hogy a beruházások szintjére a tőketulajdonosok – a potenciális beruházók – jövőre vonatkozó várakozásai hatnak legerősebben, amelyek pedig gyakran pszichológiai tényezőktől függnek. Ha a tőketulajdonosok a gazdaság visszaesését tapasztalják, vagy csak vélik, akkor a tényleges vagy várható csökkenésnél jóval nagyobb mértékben fogják vissza a beruházásaikat. A külföldi befektetők és a hazai gazdasági szereplők is egyértelműen a kiszámíthatóságot vélik a legfontosabbnak a gazdálkodásuk során. Ezt számos nagyvállalat is megerősítette. Nem volt váratlan például a 2006. évi 4%-os különadó bevezetésekor az Opel szentgotthárdi gyára által tett bejelentés, miszerint nem a többletfizetési kötelezettség az, ami bosszantó a szabályozásban, hanem a tervezhetőség felborulása. Az ÚSZT-vel a beruházásoktól várják a gazdasági növekedés felfutását. Ezzel ellentétben a tavalyi évben az ágazatok jövedelmezőségéhez mérten nagymértékű különadók bevezetésével épp a nagy tőkeakkumulációra képes vállalatokat sarcolták meg, amelyek beruházási aktivitása így még tovább csökkenhet, még akkor is, ha csak az ígért 3 évet vesszük alapul.

... a fő irányvonalat ki kell jelölni, amely ... most a járműipart és az egészségipart jelenti ...
Az ÚSZT után két hónappal beharangozott Széll Kálmán Tervben már a gazdasági növekedés gyorsítása, a foglalkoztatás növelése helyett az államadósság elleni harcot hirdették meg fő gazdaságpolitikai célként. Ilyen gyorsan váltanánk a prioritásokon? Tény, hogy egy haldokló gazdaság feltámasztását több oldalról is meg lehet támogatni, a makrogazdasági fejlődési folyamatokat több tényező szoros összhangjának megteremtésével lehet pozitív irányba tolni. Természetesen egyik célt sem lehet a másik alá rendelni, azonban a fő irányvonalat ki kell jelölni, amely az ÚSZT kapcsán most a járműipart és az egészségipart jelenti, és ezek mellett a többi összetevőt párhuzamosan alakítani. Tegyük fel, hogy a bizonytalanság és a magas kockázatok ellenére mégis sikeres lenne a vállalkozói nekibuzdulás, és mindenki beruházásra adja a fejét. Nem szabad elfeledkeznünk azonban egy nagyon fontos gazdasági alapelvről, miszerint erőltetettnek mondhatjuk azt a növekedést, ha az ország fejlettségi szintjét meghaladóan fokozzák a beruházásokat a fogyasztás rovására, és felborítják az ágazatok közti egyensúlyt a gyors felzárkózás reményében.

„Tőlünk függ minden, csak akarjuk!”, ezzel a Széchenyitől származó szlogennel indult az ÚSZT beharangozása. A gazdasági növekedést azonban nem lehet kierőszakolni, nem elég csak akarni, mivel ez a vállalkozások – kicsi és nagy, hazai és külföldi – egységes tevékenységének eredménye révén következik be, amelyhez a kormányzat az egészséges gazdasági környezet megteremtésével tud a leginkább hozzájárulni. Cél a harmonikus gazdasági növekedés elérése, amikor a fenti tényezők egyensúlyban vannak egymással.

1  Az autópálya-hálózat fejletlensége is szerepet játszott abban, hogy a korábbi években sok befektető a közép-európai országok közül nem Lengyelországot választotta befektetése helyszínéül.
2  Recovery and Reform. Transition Report 2010, EBRD, 8. o. www.ebrd.com/downloads/ research/transition/tr10.pdf
3  Az innovációs tevékenység mérésére általánosan elfogadott jelölésként alkalmazzák a GERD (Gross Domestic Expenditure on R&D) és a BERD (Business Expenditure on R&D) jelöléseket, amelyekkel egyrészt a hazai, másrészt az üzleti szektor K+Fkiadásait mérik.
4  Balogh Tamás: Az állami innovációpolitika mozgástere egy környezetbarát fejlesztéspolitika megvalósításában. „Zöld gazdaságélénkítés – Környezetgazdászok kiútkeresése” című kutatás keretében készült tanulmány, Lélegzet Alapítvány, Budapest, 2010. július.
5  Dr. Mundruczó Györgyné–Dr. Szennyessy Judit: A Széchenyi Terv egészségturisztikai beruházásainak gazdasági hatásai. Turizmus Bulletin, 2005/3., 30–41. o.
6  A GKM szerint az egészségturisztikai fejlesztések nyertes pályázatainak száma akkor több mint 100 volt, és a beruházások körülbelül 70 településen valósultak meg, amelyhez az állam mintegy 30,5 milliárd Ft támogatást nyújtott.
7  Dr. Mundruczó Györgyné–Dr. Pulay Gyula–Tököli László: A turisztikai fejlesztések állami támogatása térségi és nemzetgazdasági szintű hatékonyságának vizsgálata. Állami Számvevőszék Kutató Intézete, Budapest, 2010. június.
8  Közpénzekből finanszírozott és kialakított munkahelyek, lényegében közhasznú foglalkoztatás.
9  A Hankook munkaerő-keresletére támaszkodva Dunaújvárosban már szakirányú középiskolai és főiskolai szintű képzések (gumiipari mérnök) indultak, amellyel a megfelelő utánpótlás biztosítása a cél.
10  Az Európa 2020 Stratégia – az EU gazdasági növekedési stratégiája – a 2000-ben született Lisszaboni Stratégiát váltotta fel.
11  Az országok rangsora az alábbi linken található:www
12  Erste Csoport: Növekedés vagy stagnálás? Az Erste Csoport elemzése Kelet-Közép- Európa gazdasági kilátásairól. www.erstebank.hu/hu/10046418.html
13  Spillover hatás.
14  B. J. Aitken–A. E. Harrison: Do Domestic Firms Benefit from Direct Foreign Investment? Evidence from Venezuela. American Economic Review, American Economic Association, vol. 89(3), 1999. június, 605–618. o.
15  M. V. Carkovic–R. Levine: Does Foreign Direct Investment Accelerate Economic Growth? University of Minnesota, Department of Finance Working Paper, 2005.
16  E. Borensztein–J. De Gregorio–J. W. Lee: How does foreign direct investment affect economic growth? Journal of International Economics 45 (1), 1998, 115–135. o.
17  J. De Gregorio–J-W. Lee: How does foreign direct investment affect economic growth? Journal of International Economics, Elsevier, vol. 45(1), 1998, 115–135. o.
18  M. Haddad–A. Harrison: Are there positive spillovers from direct foreign investment? Evidence form panel data for Morocco. Journal of Development Economics, 42, 1993, 51–74. o.
19  A. Kokko: Productivity spillovers from competition between local firms and foreign affiliates. Journal of International Development, 8(4), 1996, 517–530. o.
20  L. Alfaro–A. Chanda–S. Kalemli-Ozcan–S. Sayek: FDI and economic growth: the role of local financial markets. Journal of International Economics, 64(1), 2004, 113–134. o.
21  V. N. Balasubramanyam–M. Salisu–D. Sapsford: Foreign Direct Investment and growth in EP and IS countries. Economic Journal 106 (434), 1996, 92–105. o.
22  M. Blomström–A. Kokko: Multinational corporations and spillovers. Journal of Economic Surveys 12 (3), 1998, 247–277. o.
23  N. Hermes–R. Lensink: Foreign Direct Investment, Financial Development and Economic Growth. University of Groningen, SOM Theme E Working Papers, No. 27., 2000.
24  W. Jyun-Yi–Hsu Chih-Chiang: Does Foreign Direct Investment Promote Economic Growth? Evidence from a Threshold Regression Analysis. Economics Bulletin, Vol. 15, No. 12, 2008, 1–10. o.
25  M. Caner–B. E. Hansen: Instrumental Variable Estimation of A Threshold Mode. Econometric Theory. Cambridge University Press, vol. 20(05), 2004 October, 813–843. o.

© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány