« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Előbb számoljanak, és utána vágjanak!

Megjelent: Polgári Szemle 2009. április – 5. évfolyam, 2. szám


PAVICS LÁZÁR közgazdász, nyugalmazott pénzügyminisztériumi szakfőtanácsos (pavics@t-online.hu), DR. VÁRHELYI KRISZTINA egészségügyi menedzser szakközgazdász. (varhelyikr@t-online.hu)
Számítások elpocsékolt jövedelmeinkre és lehetőségeinkre

A Reformszövetség javaslata – amelyre lényegében Bajnai Gordon miniszterelnök programja is épül – a munkavállalóktól, a nyugdíjasoktól, az egészségügytől, szociális stb. szférától összesen mintegy 600 milliárd forintot vonna el, ezzel zsugorítva a magyar gazdaságot, növelve a munkanélküliséget. Vizsgáljuk meg, hogy a válságkezelésnek ez a módja a helyes irányt mutatja-e, vagy esetleg más megoldások is szóba jöhetnek?

A válság okainak feltárása átfogó elemzést igényel. Elsősorban az államháztartási hiányt okozó jelentős jövedelemtételeket szükséges számszerűsíteni és megvizsgálni, több év távlatából. A vizsgálatnál a jövedelemáramlás tendenciáján van a hangsúly, mert az adók és egyéb terhelések elmozdítása ezek mentén lehetséges úgy, hogy a társadalom egyes rétegei (betegek, szociálisan rászorulók, nyugdíjasok) ne kerüljenek lehetetlen helyzetbe.

Az egészségügyi, az oktatási ágazattól, a szociális intézményrendszertől történő elvonások további növelése járhatatlan, hiszen működőképességük határára jutottak. Más irányokat kell keresni.

Magyarországot méltánytalanul sújtó terhek
Az egyes nagyobb, az országot egyoldalúan és igazságtalanul terhelő tételekből alábbiakat emeljük ki, amelyek közvetetten mind az EU támogatását jelentette:

– A délszláv embargó 5–7 milliárd euró (1300–1820 milliárd Ft) kárt eredményezett az országnak, amit a Valutaalap is elismert. Ez minket sújtott, és az európai hatalmak érdekét szolgálta. A kárösszeget az ígéretek ellenére nem ellentételezték.

– Az 1994. évi I. sz. törvény tartalmazza az Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását. A Csatlakozási Okmányban rögzítésre került, hogy minden Magyarországon áthaladó kamion az akkori áron, majd évente valorizálva 3 Ft/km díjat fizet. Ez az összeg a délszláv eseményekre hivatkozva elsikkadt. Az ebből származó bevételkiesésünk kimutatható összege 1992 és 2004 évek között, kamatok nélkül számolva közel 4,1 milliárd eurót (893 milliárd Ftot) tesz ki, szerény kamatokkal számolva pedig 1400 milliárd forint összegre rúg. Ebben az összegben nem szerepelnek a nemzetközi kamionforgalom okozta környezeti és egészségi károk, ami szintén több milliárd eurót tett ki. Nyomorúságos helyzetünk ellenére a külföldi tulajdonú kamionok aránytalanul olcsón használják és rongálják útjainkat, szennyezik környezetünket, egészségünket. A kamionok kilométer-arányos úthasználati díja bevezetésének halogatása miatt minden évben további mintegy 200 milliárd forint bevételtől esünk el.

A napi pénzügyi helyzet problémáiért valóban a „túlfogyasztás” felelős!?
A válságkezelés alapkérdése, hogy a megtermelt GDP elosztása során hol történt, illetve történik a túlzott, tehát nem fenntartható fogyasztás.

A bruttó hazai termék három fő felhasználási területe a fogyasztás, a felhalmozás és a külkereskedelem. A felhasználás döntő hányadát a háztartások fogyasztása teszi ki. Ez az arány számottevően nem változott az elmúlt években, 63 és 67 százalék között ingadozott, tükrözve a fogyasztás növekedésében bekövetkezett változásokat.

A háztartások fogyasztási kiadása az évtized elején (beleértve a háztartásokat segítő nonprofit szervezetek fogyasztási kiadásait is) az EU27-ben lényegesen magasabb arányt képviselt a bruttó hazai termék szerkezetében, mint Magyarországon. 2007-re a különbség csökkent. A kormányzat fogyasztási kiadásának aránya hasonlóan alakult Magyarországon és az Unióban is. Az évtized elején jelentős különbség volt a bruttó felhalmozás arányában, de ez a különbség 2007-re szinte teljesen eltűnt. A külkereskedelmi forgalom 2007-ben már Magyarországon is pozitív értéket mutatott a GDP felhasználási oldalán, meghaladva az EU27 országainak átlagát.

1. táblázat: A bruttó hazai termék szerkezete (folyó áron) az EU27-ben és Magyarországon (nemzeti valutában számítva, %)


Magyarországon 2007-ben GDP százalékában kifejezve a háztartások fogyasztása 3,6%-kal alacsonyabb volt, mint az EU27 átlaga. A számítás alapján nem felel meg a valóságnak, hogy a lakosság túlfogyasztása miatt keletkeztek komoly problémák. A 2008. év GDP-adatai szerint (2009. március 11-i közlés) a háztartások fogyasztásának volumene 2008-ban további 0,1%-kal csökkent, miközben a GDP 0,5%-kal nőtt 2007-hez viszonyítva. A két hatást összesítve, a háztartások fogyasztásának aránya 53,4%-ra, vagyis további 0,3 százalékkal csökkent.

A 2008. IV. negyedévi pillanatképet kivetítve, az előző év azonos időszakához képest, a háztartások végső fogyasztása 3,3 százalékkal esett vissza, miközben a GDP mérsékeltebben, 1,3 százalékkal csökkent, a GDP-hez viszonyított aránya már csak 52,6 százaléknak tekinthető. Ez már 4,7 százalékkal kisebb, mint az EU27 országok 2007. évi átlaga.1

Az adatok nem igazolják ... a túlfogyasztás elméletét.
A lakossági fogyasztás alakulását legközvetlenebbül a kiskereskedelmi forgalom volumene (amely a háztartások fogyasztásának jelentős részét adja) mutatja. Az Európai Unióban (EU27) 0,03%-kal növekedett, miközben a GDP volumene 0,9%- kal nőtt. Ez is alátámasztja, hogy 2008-ban Magyarországon a háztartások fogyasztásának az EU27 országok átlagához viszonyított különbsége tovább nőtt, és 5% körüli értékre emelkedett.

Magyarországon 2008-ban a háztartások a GDP százalékában kifejezve mintegy 5%-kal kevesebbet fogyasztottak, mint az EU27 átlagában. Az adatok nem igazolják, sőt cáfolják a túlfogyasztás elméletét.

A kérdéskörhöz hozzátartozik a bruttó felhalmozás vizsgálata. Ez hazánkban az EU27 országok átlagánál magasabb. Ennek jelentős része gyakorlatilag jövedelemkivonást jelent (2007-ben a GDP közel 4%-a, kb. 1000 milliárd Ft). Ugyanis a külföldi befektetők és más érdekkörök minél magasabb „újrabefektetett” jövedelmek kimutatására törekszenek, hiszen ennek arányában a befektetők magasabb támogatásokhoz jutnak, plusz adómentes amortizációt is elszámolhatnak kétszeres haszonhoz jutva. Ennek felülvizsgálatával jelentős forráshoz juthatunk, ami kétszeresen is a hazai munkahelyek bővítését mozdítaná elő.

A Reformszövetség a hazai – főleg a háztartási – túlfogyasztásában véli látni az egyensúly megbomlásának fő okozóját. Ezen állítás valóságtartalmát az EUROSTAT fenti adatai egyértelműen cáfolják.

Szerintünk a válságból való kilábolás csak a szerkezetváltás útján lehetséges, a magas eszköz- és energiaigényes, környezetszennyező fogyasztás visszaszorításával. Ezzel egyidejűleg a tőkejövedelmeknek átcsoportosítása szükséges az élőmunka javára, ezen belül elsősorban a tudásigényes tevékenységek fokozottabb előmozdításával.

A cserearányromlás, amelyet már a GDP-ben elszámolnak, de ez is jövedelemkivonás
A számolást kezdjük a GDP-vel, illetve egyik legfontosabb elemével, a termékek és szolgáltatások külkereskedelmével. Az 1994. évi I. számú törvényben rögzítésre került az EU-csatlakozásunk teljes folyamata, melynek lényege, hogy a régi tagállamokhoz viszonyítva gazdaságilag elmaradottabb Magyarország fokozatosan leépíti a védővámokat, az élelmiszereket kivéve. Ez számunka hátrányos következménnyel járt, a cserearányok további romlását okozta. A termék-külkereskedelem statisztikai nyilvántartása – export- import árindexek – viszonylag pontos és követhető. A számítások alapján Magyarországnak a termék-külkereskedelemben elszenvedett cserearány- vesztesége 1995 és 2008 évek között az EU15 országokkal folytatott forgalomban 13,3 milliárd euró (közel 4000 milliárd Ft) volt, kamatok nélkül. A 2008. évben az EU15 országokkal bonyolított termékforgalom cserearány- vesztesége több mint 2 milliárd eurót (kb. 600 milliárd forint) tett ki. Az Unió által Magyarország részére nyújtott támogatás – a szakirodalom szerint – felfogható a piacnyitásban elszenvedett veszteség részbeni kárpótlásaként, amit azonban szigorú és költséges feltételek mellett nyújtanak. A költségvetési előirányzat szerint 2007-ben az EU-tól összesen 655 milliárd forintot kapunk, és 215 milliárd forinttal járulunk hozzá, ez nettó 440 milliárd forintot jelent. Viszonyítva az elszenvedett termék és szolgáltatás külkereskedelmi cserearány-veszteségünkhöz (890 milliárd Ft), annak mintegy fele. A KSH GNI hivatalos elszámolása szerint a reálösszeg még ennél is jóval alacsonyabb, mindössze 111 milliárd forint (kaptunk 198,4 milliárd forintot, és befizettünk 87,3 milliárd forintot, lásd: KSH Magyarország Nemzeti Számlái, illetve GDP-elszámolás adatai).

A tényleges veszteség még „fokozható”, mert az EU15 országok tőkebeáramlásának túlzott ösztönzése számunkra negatív szerkezeti változásokkal járt. Példaként emeljük ki az energia- és ezen belül a villamosenergia-szektor külföldi tulajdonba kerülését, melynek kedvezőtlen következményei:

– A foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának csökkenése (1995 és 2005 között létszámuk kevesebb, mint a felére zsugorodott, 22,1 ezer fővel csökkent). A 22,1 ezer fő elbocsátása miatt csak 2007-ben 117 milliárd Ft összegű államháztartási bevétel esett ki, illetve kiadási többlet jelentkezett, ezzel ekkora hiányt okozott! Célszerűbb lett volna ezt az összeget új munkahelyek létesítésére fordítani!

– A jelenleg külföldi tulajdonban lévő energiacégek túl magas eszközarányos nyeresége. A privatizáció során a kormány 8%-os eszközarányos nyereséget garantált. Ezt a nyereségszintet azóta 10–12%-ra emelték. Gazdasági válság idején az eszközarányos nyereség garantálása elfogadhatatlan. A válság kényszere miatt azonnali hatállyal 2 százalékra lehetne csökkenteni! Ezt az erőművektől a CO2-kvóta befizetésével lehet elvonni. Számítások szerint 2008-ra visszamenőleg 100 milliárd Ft-ot jelent, és 2009-re 150 milliárd Ft összegű befizetési kötelezettséget kellene előírni.

– A külföldi tulajdonban lévő energetikai cégek az ígéret ellenére alig ruháztak be, illetve csak fajlagosan alacsony beruházású gázerőműveket létesítettek, ezzel is növelve országunk egyoldalú energiafüggőségét. Kirívó mértéket öltött a „keresztfinanszírozás”, ami azt jelenti, hogy a hazai tulajdonú cégek jövedelmét a külföldi tulajdonú cégekhez csoportosították át hatósági árszabályozással. Az APEH adatai szerint a 19. TEÁOR főcsoport (villamosenergia, gáz, gőz…) 2006. évi adózás előtti nyeresége 139,1 milliárd forint (ezen belül a Paksi Atomerőműé 2,8 milliárd Ft), ez 2007-re 645,4 milliárd forintra ugrott (ezen belül Paksé 8,1 milliárd Ft-ra). Ehhez hozzátartozik, hogy a hazai közcélú erőművek 2007. évi termelésének 36,7 százalékát Paks adta. 2007-ben Pakstól 8,79 Ft/kWh áron, Csepeli Erőműtől pedig 21,20 Ft/kWh áron vették át az áramot, ami mutatja, hogy ellátási biztonságot veszélyeztető, diktált termelői árat alkalmaznak2.

– Az energiaszektor állóeszközök fenntartási költsége a teljes önköltség kb. 10%-át teszi ki. A külföldi tulajdonosok az eddig hazai beszállítást importra váltották át (hazai Ganz-cégek megszűnését gyakorlatilag ez okozta), ami magasabb költséggel járt, és jóval drágább külföldi munkaerőt foglalkoztat. Emiatt kétszeres veszteséget szenvedtünk el. A megtörtént esetek igazolják, hogy minden közszolgáltatásra kötelező érvénnyel, nyilvános közbeszerzést kell előírni.

– A Mol által a költségvetésnek fizetendő bányajáradék kulcsa jelenleg 12,3%, a Molnál marad 87,7%. Ez a mérték fordítva lenne reálisabb és EUszabályoknak megfelelő. A bányajáradék 100%-a a Magyar Államot illeti meg. Az előző javaslat logikája szerint mintegy 160 milliárd forinttal növelhető a költségvetés bevétele.

Nincs publikus statisztikai adat a nemzetközi szolgáltatás-külkereskedelem cserearányának alakulásáról, de nagyságrendje miatt indokolt a témával foglalkozni, és közvetett számításokat végezni.

A KSH adatai alapján számolva 2008-ban a szolgáltatások exportja 3354 milliárd forintot (13,4 milliárd eurót), importja 3110 milliárd forintot (12,4 milliárd eurót) tett ki. Folyó áras forintadatokból számítva a kivitel értéke 8,4%-kal, a behozatalé 12%-kal növekedett. Az euróban mért növekedés ugyanilyen mértékű volt. A szolgáltatások külkereskedelmi mérlegének többlete 244 milliárd forint (999 millió euró), ez 87 milliárd forinttal (319 millió euró) elmarad a 2007. évi 331 milliárd forintos (1318 millió euró) aktívumtól. Ezen belül az EU15 országokkal a szolgáltatásimportunk 6,9%-kal, -exportunk mindössze 3,2%-kal nőtt. A kutatás-fejlesztés szolgáltatás-külkereskedelmének passzívuma ezen időszak alatt 2 milliárd forinttal nőtt, és megközelítette az 54 milliárd forintot a jóval alacsonyabb hazai kutatói bér ellenére. A forgalmi adatok elmozdulása alapján a cserearányromlás üteme az export és import ütemének különbségében becsülhető, vagyis 2008-ban mintegy 4%-ra tehető. Becslés szerint ezen a területen a hazai szereplők „versenyhelyzete” még kedvezőtlenebb. Az szolgáltatásimport dinamikus növekedése miatt évente egymilliárd euró (közel 300 milliárd Ft) összeget kitevő jövedelemkiáramlás lehetséges.

A jövedelemkiáramlás a külföldi befektetők által
...nem törvényszerű a jövedelemkiáramlás növekedése.
Magyarország Nemzeti Számláiból a GDP-ből a GNI-hez vezető átmenet statisztikai adataiból levezethető a jövedelemtulajdonosok valós helyzete. Ebből a legfontosabb tétel a külföldi befektetők által Magyarországról kivitt jövedelem.

2. táblázat: A külföldi befektetők által Magyarországról kivitt jövedelem


A 2. táblázatból látható, hogy a belső gazdasági megszorítás a jövedelmek kiáramlását segíti elő!

A következő összehasonlítás alapján nem törvényszerű a jövedelemkiáramlás növekedése. Szlovéniában a legalacsonyabb a jövedelemkiáramlás aránya, ezt nagyrészt kompenzálja a volt Jugoszlávia országaiból történő szlovén tulajdonú jövedelem beáramlása. Szlovákiában 2003 óta a külföldi működő tőke által kivitt jövedelem GDP-hez viszonyított aránya csökkent, miközben a külföldi működő tőke állománya nőtt. Magyarországon ezzel szemben katasztrofális mértékben, több mint megkétszereződött a jövedelemkiáramlás aránya. Ez Magyarország gyarmati státusához vezethet.

3. táblázat: A külföldi tulajdonú cégek által kivitt jövedelem aránya Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában


MNB 2009. március 31-i közlése szerint 2008. évben a jövedelemkiáramlás 4320 milliárd Ft. Ezt az óriási jövedelemkiáramlást a válság miatt felül kell vizsgálni, és indokolt, elfogadható összegre redukálni. Becslés szerint ebből 1000–1500 milliárd forint fordítható a hazai válság kezelésére, munkahelyteremtésre, keresletélénkítésre stb.

Az elvesztegetett források összesítése alapján évente legalább 1700 milliárd forint összegű pótlólagos forrás mozgósítható úgy, hogy a hazai gazdaság nem zsugorodna. Ezzel szemben áll a Reformszövetség javaslata, amely a nyugdíjasoktól, az egészségügytől és más területektől összesen mintegy 600 milliárd forintot vonna el. Ez a hazai gazdaságot zsugorítaná, vagyis a válságot tovább mélyítené. Az előző közgazdasági számítások alapján bizonyíthatóak, hogy a Reformszövetség javaslatai teljesen más nézőpontot és felfogást tükröznek. Az egyszerű adóvégrehajtást jelent.

A következtetések kifejtéséhez
Érdemes nagyjából összeszámolni, mekkora jövedelemre tesznek szert partnereink (döntően az EU15 országok) a Magyarországgal folytatott gazdasági tevékenységük során.

– Az egyenlőtlen csere intézménye következtében a termékforgalomban 2008-ban 628,4 milliárd Ft-ot (2,5 milliárd euró) vittek ki.

– A szolgáltatás nemzetközi forgalmában még erőteljesebben érvényesül hátrányos helyzetünk. Számításaim szerint mintegy 260 milliárd Ft-ot (1,0 milliárd euró) vittek ki csak 2008-ban.

– Az egyenlőtlen cserehátrányunkat tovább növelték a működő tőke befektetéseinek hazai munkaerőt tudatosan kiszorító tevékenysége. Az EU15 és Magyarország foglalkoztatási rátája közötti különbség folyamatosan nőtt, 2008-ra már 10%-ra ugrott. A hazai órabér 2007-ben negyede volt az EU15 országok szintjének. Ahhoz, hogy az EU15 országok átlagos foglalkoztatási rátáját, a 67%-ot elérjük, nettó 700 ezer fővel kellene növelni az új munkahelyek számát. A 700 ezer fő foglalkoztatása esetén az államháztartás helyzete évente 1850 milliárd Ft-tal javulna! A hazai alulfoglalkoztatás 1850 milliárd forint (7,3 milliárd euró) bruttó, és kb. 1500 nettó milliárd forintra (6 milliárd euró) hátrányt jelent.

– A 2007-ben kivitt tőkejövedelem 3747 milliárd Ft (14,9 milliárd euró) összeget tett ki.

Ez összesen 6135 milliárd forint (24,4 milliárd euró), a 2007. évi GDP (25419 milliárd Ft) 24 százaléka.

Mindezeknek mégis pozitív üzenet hordoznak. Magyarország nem mehet csődbe, az csak ijesztgetés lehet. Partnereink főleg EU15 országok, veszteséget szenvednék el, ha az aranytojást folyamatosan tojó tyúk számukra elveszne. Tehát nem számolás nélkül kell vágni, hanem a tényeket feltárva alkudozni és megegyezni szükséges, mert ez az ország jövőjének záloga.

1  A legfrissebb adatok is alátámasztják a megállapításokat: „A közösségi (kormányzati) fogyasztás volumene 2,1%-kal – a 2007. évihez hasonló ütemben – csökkent. Ezen belül az I. negyedévi 4,1%-os bővülést a következő két negyedévben stagnálás, majd az utolsó negyedévben közel 10%-os visszaesés követte.” (KSH jelenti, 2009/1, 5–6. o.)
2  A fővárost közvetlenül szennyező, gázimportot használó, külföldi tulajdonú Csepeli Erőmű ráadásként 523,3 ezer tonna ingyenes CO2 kvótakiosztást kapott.

© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány