« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Túl lusták az amerikaiak?
Are Americans Too Lazy?
By Geoff Colvin
Fortune, August 23, 2007


Mi amerikaiak keményen dolgozó nemzetnek tartjuk magunkat. De a munka ünnepén el kellene gondolkoznunk azon, hogy ez valóban igaz-e. Nemzetközi összehasonlításban lusták vagyunk. Sőt, ami azt illeti, egyre lustábbak lettünk az elmúlt években, így könnyen lehet, hogy az amerikai édes élet napjai meg vannak számlálva.

E meglepő, a munkaórák számát nemzetközileg vizsgáló tanulmány az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének műhelyeiben készült. Az elemzés szerint az Egyesült Államok a munkával töltött órák tekintetében a nemzetközi rangsor végén kullog. A lakosságnak mindössze 18 százaléka dolgozik legalább heti 48 órában. Igaz, ez magasabb arány, mint számos más, olyan fejlett országban, mint Hollandia, Norvégia, sőt, mint Japán. Azonban alacsonyabb, mint Svájcban vagy Nagy-Britanniában, még alacsonyabb, mint Mexikóban vagy Thaiföldön, és mindössze a fele annak, mint amennyit a világ legkeményebben dolgozó országaiban, Dél-Koreában és Peruban töltenek az emberek munkahelyükön.

Persze számos amerikai nem hiszi el, hogy kevesebbet dolgozik, mint korábban. Ez rendjén is van, hiszen a felmérés nem egyénenként, hanem Amerikát mint 300 millió ember nemzeti közösségét vizsgálja. Ez pedig arra világít rá, hogy az elmúlt 40 évben átlagosan óriási mértékben nőtt a szabad órák száma, ami évente akár 5–10 hetes szabadságolásokban is mérhető. A kutatók szerint hetente 117 órát fordítunk szabadidős tevékenységre, míg e szám 1965-ben csak 110 óra volt. Ez több mint 360 munkaóra-kiesés éves szinten. Csak nem egy puhány nemzetté váltunk? Persze feltehetik a kérdést, miért tekintek ily negatívan e fejleményre. Végül is az csak jó, ha több a szabadidőnk, mint korábban. Ráadásul sokkal gazdagabb nemzet lettünk, mint voltunk 1965-ben. Egyszerűen csak kiélvezzük ezt a jólétet.

Mégis érdemes egy kicsit a jövőbe tekinteni. Nap mint nap megmérettünk a globális munkaerőpiacon. Munkahelyünkért a világ legkülönfélébb országaiban élő emberekkel versenyzünk. A piac pedig egy dolgot rendkívül jól tud: kiegyenlíti az egyenlőtlenségeket. Ha valami eladható különböző helyeken más értékben forog, az eltérések idővel eltűnnek.

Amerikában és a fejlett világban a legdrágább a munkaerő a világon. Így a fenti logika mentén a béreink növekedése a jövőben lassul, megáll, vagy akár negatívba fordul át, miközben Kínában a bérek tovább emelkednek. Ami azt illeti, ennek jelei már mérhetők is. Ez az egyik folyamat, melyen keresztül a piac orvosolja az egyenlőtlenségeket. A másik folyamat hatással lehet arra, hogy milyen a munkahatékonyságunk. Nyilvánvaló, hogy ha a nettó keresetünk nem növekszik, többet kell dolgoznunk, hogy fenntarthassuk életvitelünket. Ha versenyben akarunk maradni a globális munkaerőpiacon, keményebben kell dolgoznunk. A kérdés csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e versenybe szállni a jövőnkért?





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány