« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Sarko újraegyesíti a jobboldalt
M. Sarkozy est parvenu à réunifier les droites françaises
Pascal Perrineau
Le Monde, le 7 juin 2007


Nicolas Sarkozy a voksok 53,06%-ával nyerte meg az elnökválasztás második fordulóját május 6-án. E kiemelkedő győzelmet az tette lehetővé, hogy a konzervatív jelölt nemcsak a francia jobboldalt egyesítette, hanem annak határain túllépve képes volt a hagyományosan nem jobboldali szavazók egy részének megnyerésére is. Ezzel évtizedek óta először volt képes a gaulleizmus szinkretizmusát megújítani.

Ha az V. Köztársaság történetén végigvonuló elnökválasztási párharcokat megnézzük, akkor az 53%-os győzelem kivételesen magabiztosnak mondható. Egyedül Charles de Gaulle volt képes ezt az eredményt felülmúlni 1965-ben, 55%-os eredménnyel. Ez a jelentős győzelem abból a választási dinamikából eredt, ami bizonyos szemszögből nézve a chiracizmussal való szakításban és a gaulleizmushoz való visszatérésben ragadható meg. Ennek első eleme a jobboldal egyesítésére való képesség. Sarkozy az első fordulóban 31,18%-ot szerzett, ami évtizedek óta a legjobb eredmény. A gaulleista és neogaulleista jelöltekre az első fordulóban leadott szavazatok ugyanis korábban leginkább a leadott voksok hatoda és ötöde között mozogtak: Jacques Chaban-Delmas 1974-ben 15,11%-ot ért el, Jacques Chirac 1995-ben 20,84%-ot. Az ehhez képesti elmozdulás meglehetősen drasztikus, ami elsősorban annak tudható be, hogy Sarkozy kezdettől fogva képes volt megnyerni magának a politikai közép és a szélsőjobb egy részét is. Hogyan tornázta fel tehát Sarkozy a rá leadott voksok számát 11,45 millióról 18,98 millióra?

Először is úgy, hogy a választás második fordulójában képes volt azon voksok 75%-át megszerezni, amelyek az első fordulóban Jean-Marie Le Pent gazdagították. A második fordulóban Sarkozy a Nemzeti Front néhány erős bástyáját is képes volt bevenni, s ez a szélsőjobb másik jelöltje, Philippe de Villiers esetében is így történt. Ez azonban önmagában még nem lett volna elég a győzelemhez. Ahhoz a mérsékelt közép meghódítása is kellett. Az UDF és François Bayrou támogatóinak jelentős része Sarkozyre voksolt a második fordulóban, ami rávilágít, hogy Sarkozy képes volt a jobboldal szimpatizánsait is egyesíteni.

A győzelmet megalapozó másik tényező azonban az volt, hogy a jobboldali jelölt számos baloldali választópolgár voksát is begyűjtötte. A választások után készült közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a második fordulóban Sarkozyre voksolók mintegy 8%-a valamilyen baloldali formáció szimpatizánsa volt, így például baloldali radikálisok vagy zöldek. Ehhez adódott hozzá az is, hogy Sarkozy képes volt meghaladni a társadalmi osztályok közötti különbségeket is: ennek köszönhetően a felsővezetők körében 54%-os támogatottságot tudott felmutatni, s 52%-ot a munkások körében is. Megállapítható tehát, hogy a sarkozyzmus diadala jelentős részben ahhoz a gaulleista szinkretizmushoz való visszatérésben rejlett, amely képes volt egyesíteni a konzervatív tábort a középtől a szélsőjobbig, valamint a hagyományos jobboldali szavazótábort kitágítva, számos baloldali voksot is megnyerni.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány