« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Síri csend a NEPAD-projekt körül
Entwicklungsprojekt Nepad – Totenstille um den Rettungsplan
Von Thomas Scheen
Frankfurter Allgemeine Zeitung, 31. Mai 2007


Öt év telt el azóta, hogy az afrikai államok elhatározták, gazdasági fejlődésük irányítását saját kezükbe veszik. A NEPAD (New Partnership for African Development – Új Partnerség az Afrikai Fejlődésért) programban a saját felelősség került előtérbe, a jó kormányzati politika, a magángazdaság segítését célzó körülmények megteremtése, hogy a magánvállalkozások megerősödése révén az országok fejlődésnek induljanak. Nem múlt el úgy G-8 csúcstalálkozó, hogy ne említették volna meg a NEPAD-tervet, mint egy ideális lehetőséget a fekete kontinens felvirágoztatására. Az utóbbi időben azonban elcsendesedtek a hangok a NEPAD körül.

Midrand egy álmos kisváros Pretoria és Johannesburg között, és ezen a településen található a NEPAD titkársága. Szellemi atyjai a 80 esztendős szenegáli elnök Abdoulaye Wade, a dél-afrikai Thabo Mbeki és az algériai Abdelaziz Bouteflika. Wade elnök a tettek embere, utakat, hidakat, vasútvonalakat szeretne építeni, ehhez hiteleket felvenni és privatizálni, valamint a szegénység ellen közösen küzdeni. A NEPAD-on belül ellenfele a zimbabwei Hesphina Rakato, jelenlegi NEPAD-főtitkár, aki inkább a szavak embere. Rakato asszony a közös afrikai gazdasági identitástudatot alakítaná ki, megváltoztatná a mentalitást és lebontaná a politikai korlátokat, azonban mindehhez öt év édeskevés. Rakato asszony egy közös afrikai politikai egységet szeretne, amellyel el lehetne kezdeni a fejlesztéseket. Véleménye szerint ha közös terv nélkül látnak neki, tíz éven belül ugyanoda fognak jutni, ahol jelenleg is állnak.

Ha a NEPAD jelenlegi tevékenységét tekintjük, az nagyjából egyenlő a nullával. A titkárságon egy ghánai iskolafejlesztési programról beszélnek homályosan. A türelmetlen Wade-nek és az óvatos Rakatónak egyaránt igaza van, az afrikaiaknak elsősorban saját magukkal kell egységre jutniuk. A főtitkár asszony, mint zimbabwei már számtalanszor járt Nagy-Britanniában, viszont Ghánában csak az utóbbi évben fordult meg egy alkalommal. Véleménye szerint az afrikaiak nem ismerik egymást. A NEPAD elsődleges célja az lenne, hogy elindítson egy kontinensen belüli párbeszédet a vezetők között. Az afrikai elit eddig állandóan változtatta mentalitását, senki semmiért nem vállalt hosszú távon felelősséget. Egyetlen ember lenne alkalmas arra, hogy az afrikai államokat a jó kormányzásra rászorítsa, ez pedig nem más, mint az elefántcsontparti Bernard Kouassi, a „Peer Review Secretariat” vezetője, aki eddig is politikai ellenőrzés alatt tartotta a különböző kormányokat. Az általa végrehajtott ellenőrzés lehet az afrikai fejlesztési terv egyik legfontosabb eszköze. Ha Kouassi eddig tevékenységének gyümölcseit számba kívánjuk venni, elég csak a három, könyvnyi vastagságú jelentésre gondolni. Ezek tartalmazzák azokat a jelentéseket, melyeket Ghána, Ruanda és Kenya gazdasági, politikai és szociális helyzetéről írt. Öt év alatt három könyv nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy három év kellett ahhoz, hogy a Secretariat elindításához a pénzt összeszedje, máris másként fest a helyzet. Jelenleg Kouassi már éves szinten 7 millió dolláros költségvetéssel számol, mely bevallása szerint bőven elegendő.

Eddig 26 állam jelezte, aláveti magát Kouassi ellenőrzésének. Ezek az országok lefedik Afrika lakosságának 74%-át. Ha álma valóra válik, a vizsgált országok végrehajtják a szakértői által felvázolt akcióterveket hátrányaik leküzdésére. Mostanáig csak Ghána tette ezt meg. Sajnos az akciótervek nem kötelezik az országokat azok végrehajtására. Az államfők nem nézik jó szemmel, ha kormányaikat kritika éri, sok helyen hiányzik még a valódi szuverenitás, teszi hozzá az elefántcsontparti szakértő.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány