« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
21. század: a jobb- és baloldali megosztottság vége?
Left Versus Right – What’s Next?
Prospect, March 2007


A brit Prospect magazin befolyásos politikai gondolkodók véleményét kérdezte arról, vajon a 20. századot uraló jobb-, illetve baloldali tagozódás megmarad-e, ha pedig nem, mi válthatja a 21. században. A válaszadók közül alig akadt, aki a politikai kultúra terén javulást várna a következő évtizedektől, miközben sokan úgy gondolják, a jelenleginél borúsabb idők várnak ránk. Alábbiakban a legérdekesebb vélemények közül válogattunk.

Andrew Moravcsik, politikai közíró: A balés jobboldal közötti megosztás tipikus európai kérdéskör. Az öreg kontinensen talán dilemma is marad, ám a világ más tájain – például az Egyesült Államokban – nem volt, és nem is lesz komoly jelentősége. Az angolszász világ, miközben ugyanúgy megvívta belső társadalmi-gazdasági harcait, oldalaktól függetlenül meg tudott állapodni a demokratikus alapokban, a szekularizmusban, a sorkötelezettség eltörlésében stb. Ugyanakkor az alapvető konszenzusnak ára van: bizonyos szociális igényeknek vagy karakteres ideológiai alternatíváknak nincs komoly politikai képviseletük ott, ahol jobb- és baloldal nem állít szembe egyértelmű választási lehetőségeket. Európában a konzervatív és a liberális kurzusok váltogatják egymást, ma a konzervatívok idejét éljük, de ez sem lesz mindig így.

Denis MacShane, politikus: A politikai vitákban mindig két fő alternatíva vitázik egymással, függetlenül attól, hogy jobbvagy baloldalnak, progresszívnek vagy reakciósnak, liberálisnak vagy konzervatívnak, republikánusnak vagy demokratának, szociál- vagy kereszténydemokratának, köztársaság- vagy királypártinak nevezzük őket. Az egymással szemben álló alternatívák tartalma azonban mindig változik, hiszen a politikának meg kell hallania az emberek szavát. Így nem beszélhetünk (és a 21. században sem beszélhetünk majd) konstans jobb- vagy baloldali alternatívákról, sokkal inkább a tanulékony, külvilágra érzékeny, programszervezésben talpraesettebb politikának a mindezt tagadó, vagy erre képtelen politikával való versengése lesz a döntő.

Richard Layard, közgazdász: A 21. század legfontosabb választóvonala nem jobb- és baloldal, sokkal inkább a materializmust, illetve az életminőséget középpontba helyezők közt húzódik majd. Azok között, akik a hosszú távú gazdasági fejlődést, illetve akik a mindennapi tapasztalatokat tekintik majd fő meghatározónak. Ez a megosztás az élet minden területére jellemző lesz: a materializmus a nagyobb bevándorlást pártfogolja majd, az életminőség a kisebb migrációnak szolgáltat érveket. A materializmus az ösztönzésre helyezi a hangsúlyt és tűri a munkavállalók kiszolgáltatottságát, az életminőség mindennek az ellenkezőjét propagálja. A materializmus csak alacsony szintű szabályozás alatt tartaná a szerencsejátékot és a reklámipart, míg az életminőség szigorúbbat igényelne. A materializmus az egyén nagyobb sikeréért, az életminőség az egyén kifinomultabb karakteréért támogatja az oktatást. A materializmus kevésbé tartja fontosnak az ország mentális állapotát, az életminőség megközelítésében ez annál inkább fontosabb. Ha az a kérdés, vajon melyik nyeri a 21. századot, az életminőségre fogadnék.

Erik Kauffmann, akadémikus: A jövő generációi is ismerik majd a jobb/bal megosztást, de nem ez lesz meghatározó politikai preferenciájukban. Az új választóvonal inkább a konzervatív populizmus és a liberális elitizmus között húzódik majd. Előbbi képviselői adott ország bennszülöttjeihez szólnak majd, akik kiszolgáltatottnak érzik magukat a globalizációval, a kozmopolita és liberális értékek terjedésével, az új elitek megközelíthetetlen világával szemben. A magas jövedelműek új körülmények között kerülhetnek szembe az átlagos lehetőségűekkel – erről a trendről már az 1970-es évek óta hallunk, ám intézményesülése a 21. században következik majd be.

Bridget Rosewell, közgazdász: A 21. század politikája a választás és az instrukció között húzódik, a személyesen vállalt felelősség és a között, hogy a társadalom számára meghatározzák a politikailag és gazdaságilag követendő utat. Jobb- és baloldal a 20. században egyaránt tanújelét adta, hogy szívesen instruálja a polgárokat, eldöntve, mi a legjobb számukra – ez a kísérlet legtöbbször tragikus eredménnyel zárult. Amely vezetők abban a hitben élnek, hogy az egy és kizárólagos jót képviselik, továbbra is elfogadhatónak tartanak majd szinte minden eszközt annak eléréséhez. Ugyanakkor növekvő versenyben kell megküzdeniük a libertariánus politikával, amely a polgárokra hagyná a döntést és felelősséget az őket érintő ügyek többségében.

Schöpflin György, európai parlamenti képviselő: A 21. századi politikai verseny a modernitás nyugati és nem nyugati formái között zajlik majd, a nyugati típusú állammodell boldogulásáról a nem nyugati világban. A nyugati politikában közben egyre több demokratikus szereplő jelenik meg, olyan civil tevékenység formájában, amely az átláthatóság, a számonkérhetőség, az önkorlátozás fejlesztését célozza. Szintén kérdésként merül fel a gazdasági szereplők kontrolljának megoldása, akiket bár nem választunk, életünkre legalább olyan mértékben hatást gyakorolnak, mint a politika.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány