« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Amerika túlméretezett lábnyoma
America’s Supersized Footprint
By Victoria Markham
Business Week, October 30, 2006


A lányommal együtt követtem végig, amint a héten az Amerikai Népszámlálási Hivatal Népesedési órája másodpercről másodpercre közelítette meg, majd érte el a 300 milliós küszöböt. E keddi történelmi pillanatban a lányom nekem szegezte a kérdést: „Miért számít mindez?” A válasz kérdésére azonban sokkal zavarba ejtőbb, mint azt ő vagy bárki más gondolni merné. Az Egyesült Államok ugyanis nem csupán a bruttó hazai termék vagy az egy főre jutó nemzeti jövedelem adataiban, a technikai innovációban, és számos egészségügyi és oktatási standard tekintetében számít vezető hatalomnak a világban, hanem egy másik, kevésbé pozitív megítélésű aspektusban, ökológiai lábnyomának méretében is. Ez pedig népességünk további növekedésével egyre aggasztóbb méreteket ölthet.

Az Egyesült Államokban a legmagasabb az egy főre jutó környezeti hatások mértéke. Miközben mindössze huszadát adjuk a világ népességének, ennél jóval nagyobb mértékben vesszük igénybe Földünk forrásait. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok az egyetlen olyan iparosodott ország, mely számottevő népességnövekedési adatokkal rendelkezik. A népességnövekedés és a Föld erőforrásainak óriási mértékű felhasználása pedig egy rendkívül veszélyes elegyet alkot. Itt le kell szögezni, hogy a népességnövekedés nem feltétlenül kell, hogy együtt járjon a környezeti hatások mértékének növekedésével. Rengeteg függ attól, hogy az adott népesség döntéseitől a téren, hogy miképp hasznosítja a rendelkezésére álló földterületet, milyen közlekedési eszközöket vesz igénybe, és milyen eszközöket és technológiákat alkalmaz az ipari és a mezőgazdasági termelés során. A természet pedig komoly erőkkel rendelkezik, hogy visszavágjon az emberiség káros környezeti beavatkozásaira, mely sokszor képes természetes módon megálljt parancsolni a negatív hatásokkal bíró gyakorlatok beágyazódásának.

Azonban a jelenlegi amerikai népesedési trendek, kéz a kézben járva a természeti erőforrások felélésének egyre károsabb gyakorlatával már számos ökológiai határon túlvitt minket. Így például a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó légköri szén-dioxid szennyezés nagy értékben vonható felelősségre a globális felmelegedés folyamatáért. A föld gyors ütemű kiaknázása pedig 30,000 hektáros termőterületben mérhető veszteséget okoz számunkra nap mint nap. A talaj és légszennyezés pedig Amerika felszíni vizeinek 40 százalékában tette lehetetlenné a halászatot.

Habár továbbra is óriási kiterjedésű szabad földterület áll a lakosság rendelkezésére az Egyesült Államokban, ez nem a legmegfelelőbb indikátor a tekintetben, hogy az ország mekkora népességet képes eltartani. Amerikai ugyanis elsősorban egy külvárosi, metropolita jellegű ország, ahol a lakosság 80 százaléka él külvárosi és nagyvárosi területeken. E külvárosiasodás pedig lényeges változást hozott az ember ill. a föld és annak erőforrásinak viszonyában. Elvezetett minket az egy ember által igénybe vett lakóházak számának, azok és kertjeinek átlagos alapterületének, a felépítésükhöz, üzemeltetésükhöz ill. fűtésükhöz szükséges nyersanyagok mennyiségének a megnövekedéséhez, ill. a járművek számának megugrásához. Ez az a háttérben rejlő tényező, mely a közlekedést kiszolgáló iparágakat az Egyesült Államok leggyorsabban növekvő szektorává, ezáltal pedig az amerikaiakat a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátóivá tette. (Az amerikaiak a Föld népességének mindössze 5 százalékát alkotva a világ szén-dioxid kibocsátásának 25 százalékáért felelősek.)

Amit elérjük a 300 milliós mérföldkövet, azt kell tapasztalnunk, hogy Amerika egy hatalmas nemzet, mely hatalmas étvágyat mutat a föld, a víz, az energia és más nyersanyagok iránt. „Több és több!”. Ez az alapszabály. Több ember, mint valaha bármikor, több természeti erőforrás, mely a mindennapi szükségletek kielégítéséhez szükségeltetik, ezzel párhuzamosan pedig még több kár, melyet az ökológiai rendszerekben okoznak. Azonban Amerikának e negatív magatartása hasonló mértékű felelősségtudatot kellene hogy maga után vonjon a környezeti károk kezelésében és helyreállításában. Ezt először a saját házunk táján kellene kezdeni. A fejlődés fenntarthatóságát nemzeti prioritásként kellene kezelnünk. Globális szinten pedig az Egyesült Államoknak élen kellene járnia olyan kezdeményezésekben, mint a légköri károsanyag-kibocsátást visszaszorító nemzetközi kampány. E lépésekkel némiképp helyre lehetne állítani az ember és környezete közötti viszony megbomlott egyensúlyi állapotát, mind nemzeti, mind globális szinten. A feladat azonban nem könnyű. De talán épp ez az az előrelépés, amire Amerikának – egy 300 milliós nemzetnek – leginkább szüksége lenne.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány