« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Polgári Zsemle

Megjelent: Polgári Szemle 2007. január – 3. évfolyam, 1. szám


DR. GAZDA ISTVÁN, tudománytörténész. (mati.kht@t-online.hu)
Más lesz-e a 2007-es év, mint a 2006-os? Valószínűleg nem, hiszen az előző év slágertémái most is fontos szerepet fognak betölteni a (félre)tájékoztató magyar sajtóban.

Miért nem lesz más a 2007-es év, mint a 2006-os – mondjuk a normál földi halandó számára?

Azért nem, mert sem a politikai színjáték nem fog változni, sem a gazdasági mutatók nem fognak pozitív irányba elmozdulni, sem a vírusok és baktériumok nem fognak vidámabb képet mutatni. A politikai színjáték szereplőinek képe is csak addig marad vidám, amíg nem találkoznak egyegy jól megerősödött vírussal vagy baktériummal, mert nekik aztán magyarázhatnak, hogy nekik mentelmi joguk van, és ezek a dögök azonnal hagyják el az ő szervezetét. A kedves élősködők erre a felszólításra nem fognak reagálni.

Aztán a gyógyító emberek megállapítják, hogy a mentelmis személyben élő vírusra még nem sikerült gyógyszert kifejleszteni, de jó hír, hogy található benne baktérium is, amelyre sikerült gyógyszert kifejleszteni, csakhogy az ő baktériuma arra a gyógyszerre már rezisztens. Úgyhogy tegyen, amit akar, ágyát átadhatja másnak, le is építheti, más ötletük azonban nincs. A nemzetközi szaksajtó már cikkezik arról, hogy jó másfél évtized múlva az ismeretes baktériumok többsége rezisztens lesz a gyógyításukra kifejlesztett gyógyszerekkel szemben, vagyis nem reagál rájuk, valamit ki kellene hát találni.

Ki kellene találni például azt, hogy az orvostudományi kutatásokban ismét a megérdemelt szintre kellene emelni a mikrobiológia tudományát, aztán be kellene tartani a penicillint feltaláló Fleming kérését: az egykoron általa kifejlesztett gyógyító anyagot és annak származékait csak abban az esetben adják be a betegnek, ha azt laboratóriumi ellenőrzés előzi meg, majd laboratóriumi ellenőrzés zárja le a gyógyulás folyamatát. Ilyen laboratóriumi háttérről Magyarországon már csak a Mátyást dicsőítő népmesékben olvashatunk.

Sajnos beteg világban élünk, s ez nem csak a gazdasági kérdésekben hozott döntésekkor szürkeállományukban megsebzettekre vonatkozik, hanem általában arra, hogy Magyarország számos betegség világstatisztikájában a vezető helyen áll. Végig kellene gondolni, hogyan lehetne javítani ezen? Milyen laboratóriumokra lenne szükség? Milyen megelőző vizsgálatokra? Mit kellene tenni iskolás korban? Hogyan lehetne óvatosan visszaszorítani a gyógyszerfogyasztást (ebből a szempontból lényegtelen, hogy drága gyógyszer fejt-e ki mellékhatást, vagy olcsó gyógyszer, a lényeg az, hogy ha mindkettőnek van mellékhatása, nem lehetne-e az egészet elkerülni, s helyettesíteni valamilyen természetes anyaggal, amelynél e mellékhatás nem alakul ki)?

Azt mondják, hogy mindezt csecsemőkorban kell elkezdeni: ha a csecsemőt első köhintésekor kemény vegyi anyaggal kezelik, akkor nem biztos, hogy lesz megállás. Lehet, hogy már akkor sérül az immunrendszere, amelyet állandóan erősítgetni kell. Ilyen erős gyógyszereink talán 60 éve vannak forgalomban, vannak, amelyek csak 50 éve vagy 40 éve, korábban nem volt divatos a legkisebb bajra is gyógypilulák után nyúlni, mert ott voltak a gyógyteák, keserűvizek és a helyes táplálkozást elterjesztő, leíró és megtanító szakemberek.

A családokban kialakult egy szokványos étrend, nem kis részben a fizikai munka mennyiségétől függően, s abban megfelelő arányban szerepelt a napi zsiradék, tojás, kenyérfélék, húsok, zöldségek, gyümölcsök és mások. El kell olvasni a 19. századi diaetetikai szakkönyveket, okos dolgokat írtak.


Hogy mit várunk 2007-től? Talán azt, hogy újra a gondolkodó emberek kerülnek legfölülre, akik másfél évszázad gyógyító törekvéseit végiggondolva elkezdenek elmélkedni a betegségek nem kis százalékát okozó vírusok, baktériumok és gombák veszélyes voltán, elkezdenek gondolkodni azon, hogy bizony minden esetben jó lenne ezeknek az adott emberi szervezetben való létét vagy nem létét tisztázni, elkezdenek gondolkodni azon, hogy mennyire jelentősek voltak azok a laboratóriumok, amelyek száz esztendővel ezelőtt még a gyógyító munka nagyon-nagyon fontos részét képezték, s amelyek lassan lehetővé tették, hogy az ok-okozati gyógymódból az ok megszüntetésére is lehetőség nyíljon.

Azt várjuk 2007-től, hogy a betegségről történő gondolkodásunk középpontjába a lepedőszám, ágytálszám és a taj-kártyák színe helyett a betegség biztos felismerésének tudománya lépjen, s egy olyan tanrendszer, amely eljut az okok megtalálásáig és az okok megszüntetéséig. Igaz ugyan, hogy a fejfájást eddig a legbiztosabban Guillotine doktor tudta gyógyítani, de talán van erre más intravénás gyógymód is, ahogyan az Fleming doktor javaslatában olvasható.

Az állatgyógyászatban is áttörést várunk 2007-ben, mert bár a ma madárinfluenzaként emlegetett kór egyik előbetegsége, a baromfipestis Magyarországon már 1238-ban fellépett, de emberi megbetegedést sem akkor, sem – szerencsére – később sem okozott. Figyelni kell természetesen a vírusmutációkra, de azért az állatok fölösleges leölésétől és a civilizált emberek napi elrettentésétől illene óvakodni. Talán éppen a jól megépített, mindenfajta nemzetközi szabványnak megfelelő laboratóriumok elterjesztésével. Napi híreink arról szólnak, hogy a világon egy vagy két laboratórium tudja hitelesen megállapítani, hogy egy adott vírus milyen vírus.

Hőgyes Endre elszégyellné magát, hogy itt tart a világ, hiszen az ő idejében a magyarországi mikrobiológiai laboratóriumok (számuk nem volt kevés) mindenfajta nemzetközi elvárásnak eleget tett. Sokan nálunk tanulták meg a mikrobiológia tudományát, ma meg mi tanulunk másoktól, nemritkán rosszul, nemritkán fölöslegesen.

Ha egy mód van rá: szálljunk magunkba, nem biztos, hogy a zsemle polgári vagy nem polgári voltán kellene rágódnunk (már akinek azt a fogazata lehetővé teszi). Kezdjünk el inkább gondolkodni, nézzünk körül tudós elődeink háza táján, s akkor talán egy kicsit másképp fogjuk látni – szürke hályogunkon vagy zöld hályogunkon keresztül – a világot az elkövetkező hónapokban és években. Az állatok és az emberek egészsége érdekében – egyaránt.


© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány