« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Konzervatív agenda: első helyre a szülőket!
Putting Parents First
By Yuval Levin
The Weekly Standard, 12. 04. 2006.


Egyre inkább hajlamosak vagyunk beletörődni, hogy az amerikai választások fő fókuszpontja időről időre a nemzetbiztonság kérdésköre: a háború a terror ellen, Irak és a többi. Ha ehhez még hozzávesszük a bevándorlás és a korrupció kérdését, több nagy ügyet nem is tudunk felsorolni a jelöltek állandó témái közül. Mindennek a következménye az, hogy mostanáig egyik nagy párt sem tudott előállni olyan programmal, amit egy 2001. szeptember 11. utáni, sikeres Amerika víziójának nevezhetnénk. Bizonyos jelek ugyanakkor arra utalnak, hogy a 2008-as elnökválasztás más lesz. Éppen azért, mert a terror elleni háború mindennapjaink és tudatunk állandó részévé vált, a polgár figyelme egyre inkább más társadalmi és gazdasági ügyek felé fordul – ahogyan ez történt a hidegháború első szakaszát követően is. A közvélemény-kutatások legalábbis ezt jósolják: az amerikai választót egyre inkább családi és közösségi ügyek kötik le, mint amilyen az oktatás vagy az egészségügy.

A konzervatívok számára ez a közbeszédbeli váltás egyszerre kockázat és lehetőség. Kockázat azért, mert a republikánusok ma semmiféle egységes belpolitikai agendával nem rendelkeznek, amely fémjelezné (vagy akár meghaladná) a Bush-éra éveit. Egy nagyszabású adócsökkentő programból még nem tudnak reális társadalmi koncepciót levezetni. Ám a választói érdeklődés fókuszpontjának változása nagy lehetőség is, hiszen a konzervatívokat mindig és sokkal inkább közös értékek és ideák hozták össze a történelemben, mint sem hatalom és kormányzati pozíció. Egy új társadalmi vízió megalkotása egyszerre szól arról, hogyan képviselhetnénk értékeinket, s arról, hogyan szerezhetnénk több szavazatot, erősítve a konzervatív koalíciót Amerikában.

Az amerikai konzervativizmus két kulcsterülete a család és a piac: kulturális vitalitás és gazdasági szabadság, mely együtt eredményez prosperitást az ország számára. A jól működő piac azonban csak stabil társadalmon és feladatait, felelősségeit vállaló családokon, valamint megfelelő szociális intézményrendszeren alapulhat. Napjainkban ez az egyensúly felbomlani látszik: a jó gazdasági teljesítmény a családtól veszi el az időt, a teljes elüzletiesedés ráadásul kulturális nívótlansághoz és a morális alapértékek erodálódásához vezethet. Akad tehát probléma, mely alapvetően konzervatív szemléletű megoldásra vár.

Ebben a helyzetben a konzervatív politika már nem fogalmazhatja meg a „kicsi de erős állam” ideáját legfontosabb üzeneteként. Azért nem, mert az orvosolandó szociális alapú problémák megoldásához szükség van a kormányzat széleskörű részvételére – ahogyan a gazdasági szabadság kialakításakor is szükség volt az erős államra, amely képes volt nagyságrendekkel csökkenteni az adókat. Napjaink problémája az, hogy a két konzervatív alapkő: a család fontossága és a gazdasági szabadság (más szavakkal, az otthon építése és a vagyon építése) között érdekellentét feszül, mely általános aggodalmat ültet az amerikai családok mindennapjaiba. A legnagyobb kihívással a szülők, a gyermekes családok szembesülnek: itt támasztják magukkal szemben a legmagasabb elvárásokat, családi és munkahelyi teljesítményben párhuzamosan. A helyzet megoldásért kiált a politikai jobboldal felé.

A konzervatívoknak tehát sürgető feladatuk: nyílt párbeszéd kialakítása a gyermeknevelő, családfenntartó polgárokkal, véleményük és problémáik pontos felmérése, közpolitikai koncepciók kidolgozása a családok létbiztonságának növelésére. Az egészségügyben a biztosítási és ellátási díjak kedvezményeinek bővítését, a választási lehetőségek szélesítését és az átláthatóság növelését a családok számára. Az oktatásban a lehetőség megteremtését, hogy a (növekvő számú) szerényebb helyzetű családok gyermekeinek is lehetősége legyen a hosszú távú felemelkedés esélyét jelentő, kielégítő színvonalú iskolába járnia – ha egy intézmény nem vált be, legyen lehetőség a váltásra is. Semmi más nem hordozza annyira magában a konzervatív alapértékeket, mint a család, amely ráadásul meghatározó szavazói bázis is, a fiatal nemzedékek nevelésén keresztül a hosszú távú közízlés és közvélemény meghatározója is Amerikában.






© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány