« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Az elveszett kontinens: Latin-Amerika
The Lost Continent
By Moisés Naím
Foreign Policy, November/December 2006


Vitathatatlan, hogy Latin-Amerika modern államai az Egyesült Államok árnyékában nőttek fel. Évtizedeken át az amerikai érdekérvényesítés gyakorlóterepei voltak: Washington beavatkozott belpolitikájukba, támogatta marginális csoportjaikat, monopolizálta üzleti világukat. Amikor a világ éppen megfeledkezett Latin-Amerikáról, az Egyesült Államok mindig figyelt rá. Aztán jött 2001. szeptember 11. és mintha ez is megváltozott volna.

A világ figyelme – nem meglepő módon – a terrorizmusra fókuszált, az afganisztáni, iraki, libanoni háborúkra, Észak-Korea és Irán nukleáris ambícióira. Latin-Amerika pedig Atlantisszal, az elveszett kontinenssel vált egyenlővé. Beruházók, tábornokok, diplomaták és újságírók figyelme egyaránt elkerülte. A földrész tragédiája az, hogy valóban nem jelent versenytársat a Föld többi erőterével: nemhogy gazdaságilag vagy politikailag, még veszélyforrásként sem jelentős. Az okok:

– a latin-amerikaiak (például a közel-keleti mozgalmakkal ellentétben) nem áldoznák életüket és államiságukat geopolitikai célokért. Latin-Amerika forradalmi mozgalmai az 1960-as évek óta alig-alig változtak, miközben megmaradtak romantikus és piacellenes konfliktuskeresőknek;

– reneszánszukat élő baloldali mozgalmai (protekcionisták, hipernacionalisták és sokan mások) nélkülöznek mindennemű reális politikai programot, mely mellé hatalmi politikát állíthatnának;

– Latin-Amerika a nagyhatalmi befolyáshoz nélkülözhetetlen nukleáris fegyverektől egyébként is teljességgel mentes övezet (egyetlen tömegpusztító fegyvere a kokain);

– Indiával vagy Kínával ellentétben a latin-amerikai országok a világkereskedelem marginális szereplői, bár tartós energiakincsekben néhány állam gazdag, csupán Venezuela számít nemzetközileg jelentős exportőrnek.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány