« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A tehetség nyomában
The Search for Talent
Economist, October 7, 2006


Ezek sikeres napok a legtöbb vállalat számára. A profitok folyamatosan nőnek, nagyobb bonyodalom nélkül juthatnak tőkéhez, a szakszervezetek egyre gyengébbek, Kína és India olcsó munkáskezek és fogyasztók millióval látja el a világgazdaságot. A héten a Dow Jones soha nem látott magasságokba tört. A vállalati vezetők azonban egyre többet panaszkodnak amiatt, hogy milyen nehéz igazi tehetségeket találni. A tehetség az ő szótárukban innovációs képességet, leleményességet, kreativitást jelent. Ha szétnézünk az üzlet világában, két dolgot tapasztalhatunk: a vállalatok legjobban ezt a tehetséget fizetik meg, amiből viszont hiány van. A tehetségek hiánya leginkább a csúcstechnikai iparágakat képviselő cégeknél érhető tetten.

A Yahoo! és a Microsoft éles harcot folytat a világ legjobb számítástechnikai szakembereiért. De a Google is hasonlóképp megmozgat minden követ a legjobbak magához csalogatásához. Amint egyszer megszerezték, amit akartak, mindent meg is tesznek, hogy megtartsák. A jelenség szinte minden iparágban tapasztalható. A vállalatoknak egyre több időbe telik a megfelelő alkalmazott megtalálása, és sok esetben kénytelenek beérni elképzeléseiknél szerényebb képességűekkel is. Egyre többet költenek a problémára, a humán-erőforrás részlegek mérete és száma rohamosan növekszik.

A pánik részben eltúlzott, részben a jelenlegi gazdasági ciklusnak tudható be. Idővel a kínálat felzárkózik a kereslet mellé, és az egyensúly helyreáll. Bár könnyen előfordulhat, hogy a nagy várakozásban a vállalat csődbe jut. Senki sem vitatja, hogy a kreatív képességekkel bíró munkaerő iránti kereslet folyamatosan növekszik. A S&P 500 vezető cégének listáján a nem helyettesíthető források – melyek spektruma a szakképzett munkaerőtől a know-howig terjed – a vállalatok értékén belül 20 százalékról 70 százalékra növekedett. Az amerikai munkavállalók körében a komplex képzettséget igénylő állások száma háromszor olyan gyorsan növekedett, mint az átlagos foglalkoztatottság. És mivel a többi fejlett gazdaságú ország is ebbe az irányba halad, így a képzett, tehetséges munkaerő iránti globális kereslet csak tovább növekszik.

Ami a kínálatot illeti, azt a fejlett világban a szomorú demográfiai trendek kísértik. 2025-re a 14 és 67 év közöttiek száma Németországban várhatóan 7, Olaszországban 9, Japánban 14 százalékkal fog csökkenni. Még a népességnövekedést mutató Amerikában is azzal kell számolnia a vállalatoknak, hogy a baby-boom generációjának nyugdíjba vonulásával hirtelen csökkenni fog a munkaképes korosztály társadalmon belüli aránya. Mindeközben a vállalatok alkalmazkodását két tényező tovább nehezíti. Az egyik a munkavállalói lojalitás hanyatlása. A másik pedig az oktatási rendszer által kitermelt fiatal munkavállalók képességei, és a vállaltok elvárásai közötti eltérés. A nyugati országokban túl kevesebb természettudományokban jártas, mérnök – és túl sok, a modern gazdaság világában elhelyezkedni képtelen - fiatal hagyja el az iskolapadokat.

És mi a helyzet a fejlődő országokban munkára fogható milliárdokkal? Nos, a szorgos munkáskéz még nem jelent kiművelt, hozzáértő, tehetséges munkavállalókat. Mind Kína, mind India kifinomult gazdasági szektorai akkut szakemberhiányban szenvednek. E jelenség más kihívással állítja szembe a vállalatokat, mással a kormányokat és mással az egyéneket. A vállalatok egyszerűen arra törekszenek, hogy több szakembert tudjanak magukénak, mint vetélytársuk. Minden bizonnyal bővíteni kell merítésüket, több részmunkaidős állást kell meghirdetniük, több idősebb munkavállalót kell alkalmazniuk és többet kell költeniük tréningre. A humánerőforrás-menedzserek, akik korábban másodhegedűsnek számítottak egy vállalatnál, ma az amerikai vállalatok legjobban megfizetett alkalmazottai.

A kormányzatoknak is lépniük kell. A korlátok leépítésének prioritást kell élveznie. Még Amerika is korlátozza a magasan képzett bevándorlók munkába állását, amit Európában és Japánban még komolyabban vesznek. Az oktatás reformja a legfontosabb. Hogyan is beszélhetünk arról, hogy a számítástechnika fogja kiemelni India lakosságát a szegénységből, ha a népesség 40 százaléka analfabéta? A fejlett világban is nehéz megmondani, hol kallódnak el nagyobb számban a tehetségek: az amerikai állami iskolákban vagy az európai egyetemeken. A tehetségesek pedig azzal tennének jót, ha az elmaradottak oldalára állva kapcsolódnának be a vitába, mivel egyvalami biztosan következik a tehetségért folyó egyre élesedő harcból: az egyenlőtlenség mérséklődése. A legtöbb társadalom el fogja fogadni a győztesek kiemelését, ha a rendszerből nekik is hasznuk származik. Ha nem, akkor a politikai populizmus fogja elárasztani a világot Toledótól Tokióig. A globális meritokrácia a mi érdekünkben áll. Csak legyünk készek harcolni érte.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány