« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A bővítés dicsőségére
In Prais of Enlargement
Economist, September 30, 2006


Nem lehet egyértelmű választ adni a kérdésre, hogy mily messze fog Európa keleti irányban bővülni. Viszont az biztos, hogy Románia és Bulgária Európához tartozik. Így üdvözölendőnek kellene lennie a döntésnek, miszerint e két balkáni állam 2007 januárjában csatlakozni fog az Európai Unióhoz. Azonban a hírt számos európai fővárosban nem fogadták osztatlan örömmel – sőt, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy az Unió nem tud fölvenni több új jelöltet intézményrendszerének megreformálása nélkül. Ez burkolt felszólítás az elutasításra került európai alkotmány egyes részeinek, vagy egészének felélesztésére.

Habár Brüsszelben már egyre többet hallani az Unió „abszorpciós képességeinek” hiányáról. Mindazonáltal a közvélemény-kutatások még mindig azt mutatják, hogy – csekély mértékben – még mindig a bővítéspártiak vannak többségben a közösségben. A legutóbbi csatlakozási kör, a 2004. májusi big bang, amikor is nyolc volt kommunista ország (valamint Ciprus és Málta) lépett az Unióba, kifejezetten sikeres volt. A méretbeli növekedés extra politikai súlyt jelentett, stabilitást és prosperitást hozott az újonnan csatlakozóknak.

Azonban nem tekinthetünk el a most érkező két állam felkészületlenségét érintő aggályoktól. A két országban – de elsősorban Bulgáriában – okkal lehet tartani a szervezett bűnözéstől, a korrupciótól. A Brüsszelből érkező nyomás súlya alatt némiképp javult a helyzet az utóbbi években. Igaz az, hogy a teher nagyobb az újonnan érkezőkön a csatlakozás előtt, mint utána. A bizottság által a csatlakozási szerződésbe tett védzáradékokkal viszont Románia és Bulgária esetében a felülvizsgálatokat a csatlakozás után is ugyanolyan komolyan fogják venni.

Az is igaz, hogy a politikai helyzet nem éppen kecsegtető Közép-Európában. Szlovákiában szélsőséges politikai erők jutottak hatalomra. A magyar miniszterelnök hazugságai ellen az emberek az utcákon tüntetnek. Lengyelország populista kormánykoalíciója egy helyben topog. A csehek pedig teljesen feladták a kormányalakítási próbálkozásokat. A mindenhol szükséges reformok kivitelezése lelassult vagy megállt. E fejleményeket látva, nem csoda, hogy felmerül a kérdés, miért is kellene a két új jelentkezőt beengedni.

Az EU története azt tanítja nekünk, hogy ezek csupán kezdeti gyermekbetegségek. Számos régi tag küzdött a szervezett bűnözéssel és a korrupcióval, vagy rendelkezett rossz és instabil kormányzati vezetéssel. Szintén a régi EU-tagállamok voltak azok, akik vonakodtak megreformálni lomha gazdaságukat. Ezzel szemben az új tagállamok mind magas növekedési rátákkal büszkélkedhetnek, ami jótékonyan hatott az egész kontinens gazdasági növekedésére.

A félelmek ellenére a munkavállalók szabad mozgása is kedvező hatásúnak bizonyult. A bizottság jelentése kimutatta, hogy a három ország (Nagy-Britannia, Írország és Svédország), akik elsőként nyitották meg munkaerőpiacukat a 2004-es csatlakozók előtt, mind jól jártak. A munkaerő-mobilitás ugyanis nem egy zéró összegű játék: mind a küldő, mind a fogadó ország nyer rajta, miközben új munkahelyek jönnek létre.

De a régi tagok azzal nyertek a legtöbbet, hogy a csatlakozás ábrándjával kecsegtetve stabilizálták a határ menti térségeket. Úgy, ahogyan az a 80-as években Görögország, Spanyolország és Portugália esetében történt, a csatlakozás most is a demokrácia, a jogállamiság megerősödését, a gazdasági növekedés felgyorsulását hozta el olyan országok számára, melyek sokáig csak álmodhattak ezekről. Ugyanilyen elvek mentén kellene továbbra is fordulni az új jelentkezők felé. Brüsszelben tudják, hogy az egyetlen dolog, ami biztonságot és stabilitást hoz a nyugat-balkáni régióba, az az, hogy egyszer csatlakozhatnak majd az Unióhoz. Ez az ajánlat az, amivel a háborgó Törökországot is a nyugati politika irányvonalán lehet tartani. Ezt a hosszabb távú stratégiát kellene Európa vezetőinek megértetni szavazóikkal – nem pedig az alkotmány körüli belpolitikai adok-kapok éppen aktuális állása szerint kellene dönteni a bővítésről.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány