« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Német önvizsgálat szükséges a közös EU energiapolitikához
Deutscher Spagat
von Susanna Bastaroli
Die Zeit, 15. Januar 2007.


Január elején mintha rendelésre érkezett volna az energiaválság Európába. A Európai Tanács soros német elnöksége éppen hogy elkezdte munkáját és kinyilvánította, a jövőben fontos szerepet kap az energiabiztonság az Unióban, amikor Oroszország és Fehéroroszország elzárta az olajcsapot, melynek következtében – akárcsak a 2006 eleji, Kijev és Moszkva között kirobbant gázárbotrány idején – Közép-Európa ismét fűtőanyag nélkül maradt.

Az új uniós energiastratégiai irányelv szerint a legfontosabb teendők a különböző energiaforrások differenciálása, a függőség csökkentése a hatalmas orosz szomszédtól, valamint a tagállamok közötti szorosabb együttműködés lennének. Európa energiaellátása ma a lakosság szemében nem biztonságos, ugyanakkor a szolgáltatók borsosan megkérik az energia árát. Az Európai Bizottság ezért kiélezettebb versenyt szeretne az energiapiacon az árak csökkentése érdekében. A környezetvédelem is fontos napirendi pont. A különböző energiaforrások egyidejű alkalmazása csökkenthetné a széndioxid-kibocsátást, valamint a hatékonyabb termelés és felhasználás következtében szintén kevésbé kellene tartani a klímaváltozásra gyakorolt negatív hatásoktól. Az EU-tagállamok közös, tiszta energiapolitikája és egy működőképes integrált belső energiapiac, ez lenne az európai egyesülés egy újabb lépcsőfoka. Ezáltal az egyre inkább szkeptikussá váló európaiak végre érezhetnék, Brüsszel valamit valóban értük tesz.

Az Unió valamennyi tagállamában nagy várakozással tekintenek a német elnökség lépéseire az energiabiztonság kérdésében. Angela Merkel kancellárasszony meg is fogalmazta, a jövőre vonatkozóan mindent el fognak követni, hogy az esetleges környezeti vagy energiakatasztrófák a jövőben minél kevésbé befolyásolják az Európai Uniót. A márciusi EU-csúcstalálkozóra a kancellárasszony beharangozta egy közös európai akcióterv kihirdetését a kérdésben. Mindez nagyon szépen hangzik, de az energiapolitika olyan terület, melybe a tagállamok eddig vajmi kevés beleszólást hagytak Brüsszelnek. A német politikusoknak nem kevés álmatlan éjszakát fog okozni, hogy egy mindenki számára elfogadható energiapolitikát dolgozzanak ki, majd jó példát mutatva elsőként írják alá az együttműködést, miközben a nemzeti érdekeket sem veszítik szem elől. Az egyik problémás kérdés a Kremlhez fűződő baráti viszony, melyet főleg Gerhard Schröder volt kancellár ápol. A balti-tengeri gázvezeték terve rávilágított, hogy Berlin az Oroszországgal kötendő kétoldalú megállapodásoknak még egyes EU-s tagállamok nyílt ellenállása mellett is elsőbbséget ad, így pedig nehéz közös európai energiapolitikát kialakítani.

A kancellárasszonynak be kell bizonyítania, hogy komolyan gondolja, amikor a Moszkvával kötendő EU partnerségi egyezmény tető alá hozásáért küzd. Ez az egyezmény ugyanis többek között azt jelentené, hogy Oroszország megnyitná energiapiacát az európai cégek számára. Emellett az Unión belüli összhangot is meg kell teremtenie, nevezetesen elnyernie a lengyelek bizalmát, akik eddig igyekeztek minden Moszkvával kezdeményezett tárgyalást megakadályozni.

Másik probléma a Brüsszel által szorgalmazott energiapiaci liberalizáció. Bár elvben minden tagállam szívesen látna több szereplőt a piacon, de a nagyhatalmú energiakonszernekhez sem nyúlnának szívesen. Nem igazán volna hiteles, ha a soros elnökség a piaci nyitás, vagy az energiaárak csökkentésének jelszavait tűzné zászlajára, ugyanis az EU energiaügyi biztosa, Neelie Kroes már több alkalommal megfeddte Németországot, hogy semmit nem tesz a verseny támogatása érdekében. Ha odahaza Németország semmit nem tesz az energiakonszernek korlátozása érdekében, ugyan miért tenné ugyanezt közösségi szinten. Végül, de nem utolsósorban ellentmondásos a soros elnökség viszonya az atomenergiához is. A földgáz- és kőolajellátás akadozása miatt már 2006 első felében éles vitákat kavart az atomenergia esetleges szélesebb körű felhasználása. A különböző vélemények miatt Brüsszel ebben a kérdésben semleges maradt. Az energiaszektorról szóló következő stratégiai jelentésben mindazonáltal ki fogják emelni az atomerőművek gazdasági és környezetvédelmi előnyeit. Az atomenergia jövőjére vonatkozó egységes álláspont nélkül azonban aligha képzelhető el közös energiapolitika. Erről pedig még a Berlinben regnáló koalíciós pártok közt sincs megegyezés. A közös európai energiapolitika megvalósításával az a legfőbb probléma, hogy a hivatalban levő német soros elnökség jelenleg része a problémának. A berlini kormány változtathat ezen a következő hónapokban, de ehhez át kell lépnie saját árnyékán.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány