« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Veszélyes játék
Gefährliches Spiel
von Hansjakob Ginsburg
WirtschaftsWoche, 22. Mai 2006


Az isztambuli partszakasz útjai a Boszporusz és Topkapi-palota között mindig túlterheltek. A forgalmi dugóban állva alaposan szemügyre lehet venni az épülő óriásalagutat a Sirkeci-pályaudvarnál. 2010-től innen járnak majd a vonatok Ázsiába 1400 méterrel a Boszporusz alatt. A két teljesen túlterhelt híd után ez lesz a harmadik isztambuli összeköttetés a két kontinens között.

A törökök évről évre jobban sietnek, mind a hétköznapokban, mind az ország modernizálásában. A népesség és a jólét olyan gyors ütemben fejlődik, hogy a régi közlekedési eszközök már régóta elégtelennek bizonyulnak. Négy évvel a 2002-es gazdasági válságból való kilábalás után Törökország a világgazdaság egyik fontos szereplője lett. Ugyan még mindig Németország legfontosabb kereskedelmi partnere, de az ázsiai országok és az USA is egyre nagyobb szerepet játszanak a török gazdaságban (növelve ezzel a törökök önbizalmát). Hosszú évekig sokan azt hitték, az ország csak Európa utánfutója lehet, ma már azonban a világ összes táján otthonosan mozognak a török gazdasági szakemberek. És ez fordítva is igaz: nemcsak az európai befektetők érzik egyre jobban magukat, hanem az olajat exportáló országok szemében is előkelő helyet tölt be Törökország.

Mindez nem meglepő, hiszen négy év óta a gazdaság negyed évről negyed évre erősödő növekedést képes felmutatni. Egyedül az a kérdés merülhet fel, hogy ez a fellendülés hamarosan nem csap-e át konszolidációba vagy akár válságba. A törökök maguk szkeptikusan kezelik országuk további fejlődését.

Ennek több oka lehet: 1. A gazdasági növekedés nem járult hozzá a munkanélküliség jelentős csökkentéséhez (még mindig 10 százalékos). Emiatt egyrészt a demográfia hibáztatható (a csökkenő születési ráták ellenére minden évben fiatalok százezrei próbálnak bejutni a piacra), másrészt pedig a növekvő termelékenység – az agráriumból rendszeresen tömegek érkeznek az ipari központokba. 2. A török export jelentősen nőtt az elmúlt években, az import azonban még ennél is jobban. Kedvező konjunktúra esetén továbbra is nagyobb lesz a gépkocsi- és autóalkatrész-export mint az előző évben. A másik fontos exportágazat – a textilipar – azonban komoly válságba került. A Kelet-Ázsiából érkező olcsó áru komolyan veszélyezteti a nyugat-anatóliai városok gazdasági egzisztenciáját. 3. A külföldi nyersanyagok és előregyártott termékek egyre drágábbak, az orosz energiaárak pedig évről évre magasabbak.

A piaci résztvevők egyre idegesebbek, s emögött a demokratikusan választott, iszlám érdekeket szem előtt tartó miniszterelnök, Erdogan és a szigorúan szekulárisan gondolkodó, EU-orientált, de kevésbé demokratikus katonai vezetőség közötti konfliktus húzódik meg.

A tábornok veszélyes játékba kezdett: a kurd nacionalisták és a radikális iszlám zendülők közötti konfliktus eszkalálódását várják – így akarják Erdogant és embereit puhakezűnek beállítani. Ehhez hasonló konfliktusok az elmúlt évtizedekben mindig politikai bénultsághoz és gazdasági válsághoz vezettek. A török gazdaság a katonai uralom alatt mindig is szenvedett: határtalan katonai kiadások, államgazdasági tévelygés és gazdasági nacionalizmus jelent meg. Az államalapító Kemal Atatürk ötleteivel nem tudtak világpiacképes gazdaságot felépíteni. Az Erdogan-kormányzat ennek véget tudott vetni, a hazai gazdaságot nagymértékben liberalizálta, állami vállalatokat privatizált és külföldi befektetőknek adott szabad utat. A világpiachoz való igazodás kétségtelenül jelen van, számtalan ott élő külföldi vezérigazgató pedig azt is vallja: soha nem találkozott még olyan motivált dolgozókkal mint Törökországban.






© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány