« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A szürkülő Kína
Chine Goes From Red to Gray
By Pobert C. Pozen
Fortune, June 26, 2006


Ha az Egyesült Államokban zajló folyamatokat úgy értékeljük, hogy kialakulóban van a nyugdíjrendszer válsága, akkor mit mondjunk Kínáról? A lakosság egyre gyorsuló ütemben öregszik, miközben több mint félmilliárd munkavállaló nem vesz részt az állami nyugdíjbiztosítási rendszerben. A kormányzat gyermekszám-korlátozó politikájának köszönhetően a kínai munkavállalók száma várhatóan 2010-ben fog tetőzni, az egy nyugdíjasra jutó munkavállalók száma 2040-re drámai mértékben, hatról egyre fog csökkenni. Kína nem készült fel erre, nem rendelkezik elegendő tartalékkal a növekvő nyugdíjterhek fedezésére. Mindezt tovább nehezítik az 1990-es évek vállalati átalakításai (amikor is több millió dolgozót szélnek eresztettek, felajánlva számukra az idő előtti nyugdíjazás lehetőségét), valamint az 1997-es nyugdíjreform során az állam által felvállalt nyugdíjfizetési kötelezettségek, melyek következtében a Világbank számításai szerint 1,5 billió dolláros adósság nehezedik az állam vállaira. A reform értelmében a munkáltatók a bérek 20 százalékát fizetik be járulékként, míg a munkavállalók béreik 8 százalékát egy folyószámlára helyezik, mely összegeket az állam állampapírokba és kötvényekbe fekteti be. Azonban a tartományok ezen befizetésekből fedezik korábbi, idő előtti nyugdíjaztatásból fakadó kötelezettségeiket. Csak gondoljunk bele, milyen következményekkel járna, ha emberek milliói folyószámlájukon likvid betétek helyett csupán hitelköveteléseket találnak. E helyzet orvoslására hozta létre az állam 2000-ben a Nemzeti Társadalombiztosítási Alapot, de ennek sikere is csekély.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Először is, az idő előtt nyugdíjazottak irányába fennálló kötelezettségeit a kormányzatnak az általános adóbevételekből kellene finanszíroznia. Ezen összegek kifizetése a szocializmusról a piacorientált gazdasági berendezkedésre való áttérés költségeiként fogható fel, melyre a rohamos ütemű gazdasági fejlődés lehetőséget is biztosít. Másodsorban, az új nyugdíjrendszer adminisztratív feladatait Pekingnek át kellene vennie a tartományoktól. Ez esetben a koncentráció a hatékonyság és a gazdaságos működés előmozdítója lehetne. Harmadszor pedig a kínai államnak újabb nyugdíjbiztosítási programokat kellene kidolgoznia azok számára, akik csupán kismértékű nyugdíjjárulék befizetésére képesek, vagy egyáltalán nem tudnak járulékot fizetni.

A befizetések és a nyugdíjprogramok megerősítése nem csupán kedvező társadalmi hozadékkal bírnak, hanem a tőkepiacok további fejlődéséhez is hozzájárulnának. A fejlettebb tőkepiacok pedig a hozadékok növekedésén keresztül visszahatnak a nyugdíjprogramok sikerére. A nyugdíjrendszer jövedelmi különbségeinek radikális csökkentése azonban még e módon is elképzelhetetlen. A legnagyobb problémát ugyanis az egy munkavállalóra jutó nyugdíjasok számának növekedése jelenti. Kínának először meg kellene vagyonosodnia, mielőtt elöregedne.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány