« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
Helyzetelemzés az IMF-nél
Reality Check at the IMF
Economist, April 22, 2006


Úgy tűnik, hogy a Nemzetközi Valutaalap nem nyerhet. Minden egyes pénzügyi válság során terítékre kerül a szervezet átfogó reformjának kérdése, idén azonban nyomát se leljük ilyen válságnak, egy héttel az IMF tavaszi találkozója előtt a kérdés mégis ismét napirenden van. Mervyn King, a Bank of England elnöke szerint az alap működése bizonytalan, míg Tim Adams, az amerikai kincstár nemzetközi ügyekkel foglalkozó elsőrangú beosztottja úgy véli, hogy az alap „elaludt a volán mellett”. A kritikus hangok szerint az IMF jelentőssége nagymértékben csökkenni fog, hacsak nem kerül sor radikális megújulásra.

Kevesebb mint egy évtizeddel ezelőtt a világban egymást követték a feltörekvő piacok pénzügyi válságai, melyek során mindig az alaphoz fordultak segítségért. Napjaink magas fokú likviditásának köszönhetően viszont ezek a feltörekvő gazdaságok könnyen tudnak pénzforrásokhoz jutni, így nincs szükségük az IMF-re. Ily fokú likviditással azonban nem számolhatunk mindörökké. Vagyis az, hogy jelenleg nincs tűz sehol, nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség tűzoltókra.

De akkor mi az, ami reformra szorul? Először is a szervezet költségvetése. Bizarr módon a Valutaalap akkor jut bevételhez, ha válságban lévő országoknak kölcsönöket nyújt. A mostani helyzetben így a következő két évben 30 százalékkal fog csökkeni az IMF bevételeinek szintje. Azaz az IMF-nek nem új szerepre, hanem új pénzügyi forrásokra lenne szüksége.

Másrészt vissza kellene állítani a feltörekvő piacok szervezet iránti bizalmát. Ugyanis a potenciális segélyfogadó országok megtakarításai a legnagyobbak a világon. Mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen még egyszer a Valutaalaphoz fordulniuk, így óriási külföldi valutatartalékokat halmoznak föl. A bizalom helyreállítása érdekében el kell hitetni a feltörekvő országokkal, hogy az IMF őket képviseli, ami azt jelenti, hogy jelentős hangsúlyeltolódást kell végrehajtani a szervezeten belül Európa rovására. Felettébb abszurd az a helyzet, hogy Brazília, India és Kína 20 százalékkal kisebb kvótával rendelkezik, mint Hollandia, Belgium és Olaszország. Ezek az országok nagyon szívesen fizetnének be többet a közös kasszába, csak hogy nagyobb szavazati joggal bírjanak – mely törekvésükben maguk mögött tudhatják a spanyol elnök, Rodrigo de Rato támogatását. E reformot az európaiaknak is támogatnia kellene, hiszen a kisebb szó egy hasznos szervezetben többet ér, mint a nagy hatalomé egy hasznavehetetlenben.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány