« Vissza: Polgári Szemle tartalomjegyzék 
A francia Európa
L’Europe française
Jacques Attali
L’Express International, du 2 au 8 mars 2006


A 18. század végére, az egész Európát lángba borító nacionalizmus felbukkanásával Európa hercegei az addig csak olasz nyelven írt operákat már nemzeti nyelvükön élvezhették. Talán egy nap a történészek hasonlóképpen mondhatják azt, hogy a 21. században a nacionalizmus visszatértével a politikai vezetők magáncégei nemzeti kézben maradhattak.

Nincs természetesebb annál, ha egy vállalat úgy védi meg magát egy OPA-tól (L’Offre Public d’Achat - nyilvános vételi ajánlat), hogy keres magának egy szövetségest. De az, hogy egy miniszterelnök összehív két vállalatvezetőt, hogy bejelentse a házasságukat, miközben az egyik fél egy európai OPA alanya, kevésbé érthető. Hogy léphetett közbe a kormány, hogy megvédje az ország energiabiztonságát a Suez és a GDF (Gaz de France, gázszolgáltató) fúziójával, mikor a Suez csak Belgiumban termel áramot? Ahol egyébként megbotránkoztatóan felvásárolta a Tractebelt, a nemzeti áramszolgáltatót. Mivel lehet magyarázni, hogy a Suez nemzetiségének védelme érdekében a kormány olyan nagy stratégiai jelentőségű vállalatot privatizál, mint a GDF? Hiszen elég nagy mértékben hozzájárul az ország energiafüggetlenségéhez. És mihez kezd akkor az ország, ha holnap mondjuk egy amerikai, indiai, vagy orosz vállalat nézi ki magának a GDF-Suez-t?

Ma a vállalatok nemzetisége egyre inkább illuzórikus. A francia nagyvállalatok nagyrésze külföldi székhelyű; tőkéjük több, mint fele külföldi kézben van. Legfőbb vezetőik közül néhányan arra is időt szakítanak, hogy országukat befeketítsék arra hivatkozva, hogy ott sok az adó és az anyagi teher.

Ha meg szeretnénk védeni a nemzet gazdasági vagyonát, célravezetőbb,

• ha befektetési alapokat hozunk létre,

• ha bizonyos ellenőrzés alatt tartjuk a stratégiai jelentőségű magáncégeket, mint a Total, a Veolia, a Thales, az Alcatel, a Safran és a Technip,

• ha hozzásegítjük a kis- és középvállalatokat az exportáláshoz,

• ha fejlesztjük az ipari és tudományos kapcsolatokat az állami és privát szféra közt, mint Amerikában és Japánban,

• és végül, de nem utolsósorban, ha nem hisszük azt, hogy Európa csakis francia kell, hogy legyen.





© 2005-2011, Polgári Szemle Alapítvány