« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

A mérsékelt iszlám mítosza
The Myth of Moderate Islam
By Patrick Sookhdeo
The Spectacor, 30 July, 2005


Az egyik brit öngyilkos merénylő sírja családjának birtokán, a pakisztáni Lahore mellett található. Ezrek kísérték utolsó útjára, s legalább ugyanennyien vettek részt a másnapi gyász-szertartáson is. Ezalkalomból tartott beszédében a szertartás vezetője arról beszélt, hogy a Korán utat mutat a paradicsomba, s az elhunyt különösen nehéz út után érkezik majd meg oda. A 22 éves merénylőt, aki saját magán kívül hét embert ölt meg az Aldgate metróállomáson, gyászolói az „iszlám hőseként” búcsúztatták.

Britanniában néhányan nem értik, hogyan lesz egy öngyilkos merénylőből iszlám hős. A támadás óta számos nyilatkozat és vélemény látott napvilágot, melyek azt igyekeztek hangsúlyozni, hogy a merényletek és az iszlám között mindenféle közvetlen kapcsolat kizárt. A városi rendőrség helyettes vezetője szerint „az iszlám és a terror két különböző szó, amelyek semmi esetre sem tartoznak össze.” Mindezen elképzelésekkel szemben tartozunk annyi tisztelettel az öngyilkos merénylőknek, hogy elsősorban az általuk és szervezeteik által felfedett motivációknak adunk hitelt. Márpedig ha ők azt mondják, hogy amit tettek azt az iszlám nevében tették, akkor hinnünk kell nekik. Hiszen nem az anti-liberalizmus vagy arrogancia jele lenne, ha nem adnánk nekik meg a jogot önmaguk definiálására?

Július 8-án Iszlám, hit és hatalom címmel jelent meg esszé Abid Ullah Jan tollából a Muslim Weeklyben, mely írásában a szerző kifejti, hogy a muszlimoknak politika és katonai erő megszerzésére kell törekedniük a nem-muszlim társadalmak felett, valamint hogy az iszlám államnak, vallásnak és jogrendszernek az egész világon teret kell nyernie. Mindezen téziseket pedig lépten-nyomon Korán idézetekkel erősítette meg a szerző. A londoni merényletek pedig tökéletes példájául szolgálnak annak a veszélynek, amelyet a Nyugat számára Abid Ullah körvonalaz.

A Korán olyan ’vegyesfelvágott’, amelyben mindennemű motiváció esetén találhat önigazolást az arra vágyó. Ha békét akar, békés strófákat emel ki – ha háború, akkor militánsakat. Egyes bekezdések csupán védekező jellegű dzsihádot engednek, míg más oldalakon az offenzív dzsihád fontosságáról olvashatunk. Egyes sorok kifejezetten parancsba adják a terrorizmust - ezek közül a leghírhedtebb a 8:59-60, melyben a muszlimokat a nem-muszlimok elleni harcra szólítja fel, mert ez vezet a lelki felkészültséghez. „Velük szemben légy készen az erőddel, a legnagyobb hatalmaddal beleértve a háború paripáit és az ellenségbe intézett terrort” (A. Yusuf Ali fordítása).

De érvényesülhetnek e ehhez hasonló tanok a szekularizmusban, a demokráciában s a nem-muszlim értékrend közepette? Az amerikai székhelyű Szabad Muszlim Koalíció (Free Muslims Coalition) 2001. szeptember 11. után 6 pontban foglalta össze javaslatait egy modern, szekuláris iszlám megoldásra vonatkozóan:

– az iszlám re-interpretációja a XXI. század számára és egy szekuláris iszlám megteremtése a következők alapján:

– a hit és az állam szétválasztása

– a demokrácia a kormányzás legjobb formája

– szekularizmus a politikai aktivitás minden formájában

– egyenlőség a nők számára

– a hit az egyén és Isten közötti személyes kapcsolat.

Egy ehhez hasonló, teljes körű teológiai reformot természetesen több,mint nehéz megvalósítani. Hosszú és nehéz utat jelent, ha az iszlám el kívánja foglalni a megfelelő helyet a világban, s csak akkor sikerülhet, ha a társadalom többségével békés viszonyt alakít ki.





© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány