« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Az új ötletek ellen
The Case Against New Ideas
By Jonathan Chait
The New Republic Magazine, July 11-18, 2005


Az ötletek – pontosabban szólva az ötletelés ötlete – mindig is előkelő pozíciót tudhatott magáénak az amerikai politikai kultúrában. Ugyanakkor talán sohasem volt érezhető e kulturális jellegzetesség mögött akkora hatalom, mint napjainkban. Tavaly november óta a konzervatív politika az ideológiák harcában aratott győzelmét harsogja. „A konzervativizmus a jövő ideológiája” – jelenti ki köntörfalazás nélkül Ken Mehlman, a Nemzeti Republikánus Bizottság elnöke. „A republikánusok új megoldások felé vezetik a történelem folyamát” – teszi még hozzá arról sem elfeledkezve, hogy „a demokraták gyakorlatilag agyhalottak, akik semmi pozitívat sem tesznek le az asztalra.”

Ha mindez nem lenne elég, húzzuk alá: fentiek nem csupán a konzervatívok véleményét tükrözik. A liberálisok pedig elsősorban az új ötletek hiányával magyarázzák kisebbségi státuszukat. A New York Times beszámolója szerint „a liberális csoportok évek óta tanulmányozzák a konzervatív alapítványokat, ahogyan egykor a Pepsi tanulmányozta a Coca-Colát, valamiféle ipari titkok után kutatva.” A tavalyi elnökválasztási kudarcot követően a demokraták őszinte hévvel vetették bele magukat kiáltványok írásába, új agytrösztök alapításába és egyáltalán abba, hogy megpróbáljanak versenyre kelni a konzervatív ötletgépezettel. Az elképzelés arról, hogy „a republikánusok nyertek a politikában, mert nyertek a szellemi harcban” igencsak tetszetős, különösen persze azok számára, akik az ötletelési üzletben érdekeltek. A liberálisok azonban túlértékelik az új ötletekben rejlő erőt és lehetőségeket.

A valóság az, hogy a liberálisok már régóta bővelkednek még fel nem használt, ám el sem vetett ötletekben. Elég csak bepillantanunk egy-egy intézet, mint a Center for American Progress, a Brookings Institution vagy a Century Foundation honlapjára, ahol több kérdésre több lehetséges választ olvashatunk, mint azt bárki előzetesen gondolná. Kiérlelt elképzeléseket kaphatunk a nukleáris fegyverek visszaszorítása, a közoktatási reform, a nemzetközi kereskedelempolitika és a honvédelem megerősítése terén egyaránt. És nem holmi elavult kívánságlistákról van szó: a legjobb liberális elképzelések mindig bővítetők vagy árnyalhatók az új információknak megfelelően (lásd legutóbb a Brookings ösztöndíjasának, Ország Péternek a tanulmányát az amerikai lakosság megtakarításairól). Az is tény, hogy a politikában talán a liberálisok élvezik a leginkább merőben új ötletek kiagyalását. Még ha a történelem során ez sokszor csupán annyiban merült ki, hogy az éppen aktuális kurzus ellenkezőjét hangoztatták. A liberálisok tehát túlságosan sok időt töltenek új ötletek kiagyalásával, miközben nem veszik a fáradtságot, hogy ezek között valamiféle prioritás-sorrendet állítsanak föl. A demokraták szeretnének egészségügyi „nagyjavítást”, szeretnék a deficit lefaragását, a belbiztonság megerősítését és egy sor más dolgot. A probléma pedig éppen az, hogy mindez nem sikerülhet egyszerre.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány